Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-25 / 4. szám

XXXV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1970. január 25. Ara: 2.— Forint Huszonöt éve történt Remete László emlékére 1910. szeptember 17-én nagy öröme volt egy soproni gim­náziumi tanár családjának: fiú született. Fiú. Mennyi re­ménység támad körülötte. Közben rászakad az országra az első világháború nyomorú­sága, de egy gyermek nem so­kat lát a bajokból. 1929-ben kezdődött a gazda­sági válság. Ebben a gondter­hes évben érettségizett Reme­te László. Az evangélikus lel­készt pályát választotta, be­iratkozott a soproni teológiá­ra. Az embereken akart segí­teni. Az üdvözítő evangéliumot akarta hirdetni. 1934-ben a győri öregtemplom oltáránál szentelte lelkésszé Kapi Béla püspök. Mennyi öröme van a Luther-kabátnak! Viselője a. Krisztus követségében jár. Ezt az örömöt mélyen átér ezte Remete László. Segédlelkészi szolgálati he­lyei mind magas követelmé­nyeket jelentettek. Debrecen egyetemi város, magas kultú­rájú a gyülekezet, kiváló re­formátus lelkészek szolgálnak a városban, nem könnyű az evangélikus szószékről igét hirdetni. Ózd ipari központ, de egyúttal egyházi szempontból szórványközpont is. Apró fal­vakat, bányatelepeket kell járni télen-nyáron,. * az út fá­radságának nem szabad lát­szania a szolgálaton. Sátoral­jaújhely az akkori tiszakerü- leti püspökhelyettesnek, majd később nyíregyházi püspök­nek, dr. Dómján Eleknek volt a gyülekezete. Abban az idő­ben központi szolgálati hely volt. Azután Jolsva következett. Felvidéki kisváros, nagy múl­tú evangélikus gyülekezettel. A segédlelkészből hitoktató lett. Ez egy kis emelkedést je­lentett az egyházi ranglétrán. Hpgyan szolgált Remete Lász­ló? Felejthetetlenül. A gyüle­kezet a bizonysága. Amikor új lelkészt iktattak be Jolsván, az üdvözlést mondók azt kér­ték, úgy szolgáljon, mint Re­mete László. 1944 végén Szálasiék Német­országba parancsolták az if­jakat leventeszolgálat címén. Tábori csendőr kereste a kato­naszökevényeket. Deportálták a zsidókat. Mit tegyen ebben a helyzetben az evangélikus lelkész, aki a rábízott nyáj pásztorának vallja magát? Re­mete László, ez a kis termetű, csendes, szelíd ember, szem­beszállt a fasiszta háborús gé­pezettel. Ismerte a kockázatot, hiszen naponta akasztottak olyanokat, akik nem szolgál­ták ki a fasiszta megszálló­kat. 1944 december elején Reme­te László hatvanhárom fiatalt gyűjtött maga köré. A Jolsva környéki erdőkbe menekültek a leventeintézmény és az el­hurcolás elöl. A menekültek megszervezték az életüket. Élelmiszert otthonról hoztak összekötők segítségével. Bar­langban laktak. Vadászkuny­hókban, erdészlakokban mele­gedtek. Némelyik fiúnál pisz­toly is volt. Nem akarták könnyen adni az életüket. Jolsván elnémult a harang­szó, megszűntek az istentiszte- letelcj a megvert fasiszta sere­gek katonái kavarogtak az ut­cákon, tömve volt a kisváros német katonasággal. Remete László írásos hívást kapott Jolsváról, jöjjön istentisztele­tet tartani, közel a karácsony. A fiúk a menekültszálláson kérlelték, ne koclcáztassa éle­tét, de Remete László az életé­vel sem gondolt, csakhogy el­végezze azt a küldetést, amely­re az egyház Ura elhívta. 1944. december 18-án egy 15 éves fiú kíséretében, aki most a szlovákiai teológiai akadé­mián docens, elindult a he­gyekből a városba. Jolsván az­nap újra megszólaltak a ha­rangok. A német gépkocsik, ágyúk, szekerek, csapatok kö­zött templomba gyülekezett a kisváros maradék evangélikus- sága. Remete László újra ott állt a szószéken, újra hangzott az ádventi ige. A szószéki szolgálat befejez­tével Remete László az oltár­hoz ment, hogy az istentiszte­let rendje szerint elmondja a Miaiyánkot és az ároni áldást. Mire azonban kifordult az ol­tártól, hogy imádságra hívja fel a gyülekezetét, a templom minden bejáratán át fegyveres német katonák törtek elő. Senki sem léphetett ki. A szem­HÄROM ÚJ TAGEGYHÄZ A Lutheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottsága há­rom egyház felvételét javasol­ja majd a Nagygyűlésnek a Világszövetségbe Porto Alleg- re-ben. Az egyik a 40 000 tagot számláló Indiai Evangélikus Egyház, a második az Indoné­ziai Keresztyén Egyház 230 000 lélekkel és a délnyugat-afrikai Evangélikus Egyház 104 000 lé­lekkel. A Dániában tartott végre­hajtó bizottsági ülésen elhatá­rozták, hogy az eddigi hét bi­zottság helyett a jövőben csak három állandó bizottsága lesz a genfi központnak: „Egyházi Együttműködési”, „Tanulmá­nyi” és „Világszolgálati” bi­zottsága. A Bajorországi Evangélikus Ifjúság Politikai Munkaköre azzal a kéréssel fordult az Or- i :ág >s Egyháztanácshoz, hogy a politikai felelősség kérdései­nek intézésére mielőbb létesít­senek Országos Egyházi Bizott­ságot. A javasolt Bizottságnak A fenti három egyház felvé­tele esetén Porto Allegre-ben a Lutheránus Világszövetség­nek 81 tagegyháza lesz és 16 elismert gyülekezete, összlét- száma kereken 53,6 millió lesz, nem számítva azt a kb. 21 millió evangélikust, akik első­sorban a németországi uniált egyházak tagjai és nincsenek benne a Lutheránus Világszö­vetségben. Ettől az átszervezéstől azt remélik, hogy a munkát rugal- massabbá tudják tenni, mert a három új bizottságnak joga lesz bizonyos feladatoknak az elvégzésére meghatározott idő­re és pontosan megállapított tárgykörre úri „Adhoc-Szak- bizottságokat” kinevezni. elsősorban az újonnan éledő német nacionalizmus teológiai és politikai vonatkozásaival és kisugárzó .aival kell foglalkoz­nia és föl kell vérteznie a lel­készeket és evangélikus gyüle­kezeti tagokat ezzel az új ve­széllyel szemben. tanúk szerint pár perces döb­bent csend lett. Remete nem fejezhette be az oltári szolgálatot. Odaintet­tek neki, hogy kövesse a pa­rancsnokot. Az oltártól Luther- kabátban kísérték ki. Utolsó lelkészi szolgálata közben tar­tóztatták le. A híveket szétker­gették. Remetét felvitték a lakásá­ra. Házkutatást tartottak. Min­den iratát, közte leírt prédi­kációit, összeszedték és elvit­ték. Remete László után azóta sincs írásos emlék, csupán az, ami az evangélikus egyházi új­ságokban megjelent tőle. A házkutatás alatt egy szót sem volt szabad szólnia, mindent némán kellett tűrnie. A házkutatás után elvitték Remetét a jolsvai Koburg her­cegi kastélyba, ahol a fasiszta rendőri szervek tartózkodtak. Közben elfogták mind a hat­vanhárom fiatalt a hegyekben és barlangokban. Jolsván min­den férfit 16—40 éves korig összetereltek és Besztercebá­nya felé hajtották őket, mert már nyomukban voltak a szov­jet csapatok. 1945 január elején vánszo­rogtak a havas, síkos hegyi utakon a Jolsváról kihajtott férfiak, fiatalok, amikor egy teherautó — a rossz útviszo­nyok miatt — lépésben ment el mellettük. Német katonák közt látta nem egy fiú az ap­ját, de ott volt köztük Remete László is. — Láttad? Ott vitték a tisz­telendő urat... A fiúk sejtették, hová vi­szik. Remete a besztercebányai „Sicherheitsdienst” fogházába került, röviden az SS-hez. 1945. január 9-én a fogházból gépkocsival foglyokat vittek Nyemecka nevű faluba. Köz­tük volt Remete is. Most már a Hlinka-gárda kísérte őket, mert a németek menekülésben voltak, de még utolsó paran­csukat kiadták fasiszta társaik­nak. A falu szélén agyonlőt­ték a foglyokat, holttestüket elégették a közeli mészégető­ben, majd a maradványokat beszórták a Garam folyóba. Másnap, január 10-én meg­jelenték a felszabadító szovjet csapatok. Az áldozatok tehát nyomta­lanul eltűntek. Ki akadhatna a gaztett nyomára a világhá­ború pokoli zajában és kavar­gásában? És mégis nyomára akadtak. 1958-ban Beszterce­bányán átalakították az egyik moziépületet. Egy helyen be­falazva megtalálták a Hlinka- gárdisták fegyvereit, iratait, köztük azoknak a névsorát is, akiket meggyilkoltak. Az ira­tokat azért rejtették el, hogy ha még egyszer a világra sza­kadna a fasiszta rémuralom, legyen mivel dicsekedni és po­zíciót szerezni. A teljes anya­got feltárta Gavril Gryzlov: Gardistické inferno. Bratisla­va, 1958. (Gárdisták pokla) cí­mű könyve. A budapesti csehszlovák nagykövetség 1960. január 12- év kelt, s Remete özvegyéhez címzett levelében kijelenti, hogy Remete László tagja volt a Szlovák Nemzeti Felkelés­nek. így áll előttünk Remete László evangélikus lelkész hő­siessége. Nyugodtan mondhat­juk: halála vértanúhalál volt. Hatvanhárom fiatalt akart megmenteni a fasiszta háború borzalmaitól. Evangélikus is­tentisztelet közben, az oltár­tól, Luther-kabátban hurcol­ták el. Választhatta volna a könnyebb utat. De ő követni akarta Mesterét. Jó pásztorként életét adta a juhokért, O, dr. Ottlyk Ernő SZERVEZETI EGYSZERŰSÍTÉS A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉGBEN A POLITIKAI FELELŐSSÉG KÉRDÉSE AZ EGYHÁZ3AN EGYIPTOMBAN A Béke-világtanács delegá­ciója október 22-én érkezett meg KAIRÖ-ba, hogy ott foly­tassa szolgálatát. Szudánból velünk együtt repültek haza azok az egyiptomi békemun­kások, akik a khartumi talál­kozón részt vettek és így azon­nal „otthon” éreztük magun­kat az Egyesült Arab Köztár­saság fővárosában. Amikor a szállodám szobájából kinéz­tem, az első, amit megláttam a Nílus volt. Eszembe jutott, hogy az óegyiptomiak istent láttak a Nílusban. Aminek az oka nyilván az volt, hogy ez a folyó jelentette szamukra az „élet” vizét, amely megtermé- kényítette a sivatag homok­ját írva van, hogy amikor né­ha az áradás késett és emiatt éhség fenyegetett, a folyó „ki­engesztelésére” lányt áldoztak fel úgy, hogy a folyóba vesz­tették. Ma már duzzasztógá­takkal, 30 000 km hosszú csa­tornahálózattal újabb és újabb területet hódítanak el a siva­tagtól. Egy cikk rendkívül szűk ke­ret arra, hogy még csak váz­latosan is számot adhassak ar­ról, amit Kairóban három nap alatt 'láttam és tapasztaltam. Legfeljebb „villanások”-at tu­dok adni. Míg jártam a Nílus partját és a kairói utcákat, vissza-visszatért az a gondo­latom, hogy itt olyan földet toposok, melyen ’. már időszá­mításunk előtti 4. évezredben szervezett államok alakultak ki, az i. e. 3. évezredben pe­dig egységes monarchia léte­sült, melyet Menesz, az első fáraó alkotott. Utána harminc­egy királyi dinasztia követke­zett, majd Nagy Sándor, ti­zennégy Ptolemaiosz utód. Járt itt Julius Caesar, Anto­nius, majd a bizánciak, a 7. században az arabok hódítot­ták meg. Azóta is rendkívül változatos a története. 1953- ban kikiáltották a független köztársaságot Kultúrája is egyike a legré­gibbnek az emberiség történe­tében. A matematika, csillagá­szat és orvostudomány itt év­ezredes múltra tekinthet visz- sza! A forró déli napban meg­álltam a Kairóhoz közel eső Gizeh 3 nagy piramisa előtt; Cheops, Chefren, Mükerinosz fáraók óriási síremlékei előtt Micsoda építészeti tudás kel­lett az i. e. 2700—2600 között ahhoz, hogy ezeket a gigászi alkotásokat létrehozzák. Lé­nyegében ma is megfejthetet­len építésük titka. Ezek a pi­ramisok és hallgatag őrük a Szfinksz hirdeti az emberi munka csodálatos erejét! De az is eszembe jutott — miköz­ben gyökeret vert lábakkal álltam a piramisok előtt —, hogy ki tudja hány millió rab­szolga vérébe és életébe ke­rült azok megépítése. Azt hi­szem, hogy ezek a piramisok nemcsak az emberi munka erejét hirdetik, hanem a „mil­liók egyért” való iszonyatos fájdalmát. A rabszolgák szen­vedését. .. A pusztai beduinok hangos szóval tevéiket ajánl- gatták „lovaglására, én azon­ban inkább a néma Szfinkszet bámultam és a mögötte levő végtelen sivatagot Azt mond­ják, hogy éjjel, amikor a hold világít, ez a Szfinksz: moso­lyog, és mintha ez a mosoly „belülről” fakadna... Kairóban is — ebben a 4 milliós fővárosban — van mit nézni! Nemcsak a Nílus szűr-' ke, lomha vizét és a pálmafá­kat, úszóházakat és óriási mo­dern toronyházakat, hanem az új város széles sugárútjait, nagy tereket és sétányokat, gyönyörű kerteket. Nagyon hangulatosak az óváros utcái, kopott kis házai, lapos tetejű épületei is. Csodálatosan szé­pek a város mecsetjei. A hí­res kairói Egyetemen több mint 30 000 ezren tanulnak! Itt működik a 970(!)-ben ala­pított Al-Azhar Egyetem is, mely a mohamedán hitélet központja. Itt képezik ki az afrikai és ázsiai mohamedán papság elitjét. (A mohamedá­nok száma pedig ma 520 mil­lió a világon. A 10 évvel ez­előtti statisztikák csak 350 millióról beszéltek!) Egyébként a 30 millió lakost számláló Egyesült Arab Köz­társaságban a lakosság 91%-a mohamedán, 8% kopt keresz­tyén és 1% más kisebb fele­kezet tagja. Forró világ Egyiptomban nemcsak a nap tüze és a sivatag homok­ja forró, hanem maga a „vi­lág”, az egész légkör. Ennek egyik oka kétségtelenül gaz­dasági, a másik népesedési. A „föld” nagyobb része homok és kősivatag. Szinte csak a Nílus völgye és deltája meg­művelt terület. A lakosság, 97°/n<!), az ország 3,5°/0át(!) ki­tevő megművelt területen la­kik. Ezen a kis területen a népsűrűség 670 négyzetkilo­méterenként. A lakosság sza­porodása igen nagy méretű. Óriási erőfeszítéseket' tesznek azért, hogy a sivatag „kivirá­gozzék”. Ezt a célt szolgálja az Asszuáni gát is, amely 1/3- ával növeli majd a megmű­velhető területet De forró itt a viliág a közel- keleti háború miatt is. Izrael agressziója következtében igán nagy területeket veszített el az Egyesült Arab Köztársaság. Elsősorban a Sinai-félsziget jelent nemcsak területi, de gazdasági veszteséget is, nagy olajkútjaival és egyéb ásvány­kincseivel. A Szuezi-csatorna amely a Vörös-tengert köti ösz- sze a Földközi-tengerrel, „üze­men kívül” vesztegel. A csa­torna mellett ' naponként sú­lyos harcok folynak. Kairó leg­több házának kapuja előtt tég­lafalakat húztak fel, hogy az esetleges bombázások alkalmá­val a robbanó lövedékektől védjék az embereket. Nincs nyugalom a pálmafák alatt... Tárgyalásról— tárgyalásra Senki se higgye, hotgy a Bé­ke-világtanács delegációjának tagjai azzal töltötték az időt Kairóban, hogy a Nílus part­ján sétálgattak és a pirami­sokat csodálták. A három ott töltött napból erre legfeljebb néhány óra maradt. Állandó munkában voltunk. Barátaink gondoskodtak arról, hogy mi­nél több egyesülettel és társa­dalmi szervvel tárgyalhassunk. A kairói Béketanács ünnepi ülést tartott a Báke-világta- nács delegációjának tisztele­tére. Az Arab Szocialista Unió impozáns, sokemeletes székhá­zának egyik dísztermében voit az ülés. A terem felszerelésé­re jellemző, hogy minden ülő­helyhez egy mikrofon is tar­tozik. Helyben maradva szólal­hat fel bárki. Az ülésen kép­viseltették magukat a külön­böző társadalmi és politikai szarvek. Khaleb el-Mohieddin, az arab bákebízottságok elnö­ke beszámolt a khartumi bé­kekonferenciáról, annak hatá­rozatairól. Majd delegációnk tagjai szólaltak tel. Felszólalá­somban az egyházak szolgála­táról beszéltem a békemunká­ban. Ismertettem az Egyházak Vüágtanácsa határozatait Iz­rael agressziójával kapcsolat­ban. Az arab menekültek se­gítését. Majd a Magyar Béke­tanácsnak az „arab ügyben" kifejtett aktivitását vázoltam. Ezt követően egy érdekes je­lenetre került sor. A széksorok­ban ülő egyik kopt-keresztyén lelkész felém fordulva ezt kér­dezte: „örülünk az Egyházak Világtanácsa határozatainak, de mit tesz ezek nyomán az ön lutheránus egyháza Ame­rikában, a közel-keleti és a vietnami háború ellen?” Ezt feleltem: „Sajnos sok keresz­tyén egyház a világon meg­elégszik jó határozatok hoza­talával, de nem feszülnek neki teljes erejükkel az emberiség nagy problémái megoldásár hoz. Egyébként azt tanácsol­tam az amerikai lutheránusok­nak, álljanak szembe kormá­nyukkal a vietnami agresszió folytatása és az izraeli agresz- szió támogatása miatt.” Az egyik felszólaló nagyon mele­gen beszélt a Magyar Béketa­nács munkájáról. Meglátogattuk az Arab Jo­gászok Egyesületét. Ez egy arab-közi egyesület, melynek munkája valamennyi arab or­szágra kiterjed.. Megismerhet­tük azt a nagy sajtómunkát, amelyet az egész világra kiter­jedően folytatnak Izrael ag­ressziója ellen. Itt elég nehéz kérdésre Icaliett válaszolnom. Azt kérdezte ugyanis az Egye­sület egyik keresztyén tagja: „Hogy lehet összeegyeztetni Izrael brutális' agresszióját az arab nép ellen azzal, hogy Iz­rael „Isten választott népe?" Kifejtettem, hogy sajnos sok keresztyén a világban azért nem ítéli el az izraeli agresz- sziót, mert Izraelt ebben az összefüggésben nézi. Izrael ma éppen olyan politikai-világi hatalom, mint más állam. A megítélése is csak így történ­het, Nagy hiba vallási motívu­mokkal keverni egy nyűt ag­resszió ügyét. Az Arab írók Szövetségé­ben nagyon gyümölcsöző együttlétünk volt. Kitűnő írói vannak az arab világnak! Ma­iak Abd El-azlz költőnő és társai kitűnően dolgoznak a békemunkában is. Jártunk a Szakszervezetek központjában. A haladó gon­dolkodású szakszervezeti tagok szenvedélyesen szóltak az iz­raeli agresszióról, az arab nép szenvedéséről és a békés jö­vendőről. Minden találkozás­nál magam is elmondtam, hogy magyar népünk mikép­pen ítéli meg a közel-keleti helyzetet és hogyan segíti az arab népet. Az egyház szolgá­latáról is mindig szóltam. Végül látogatást tettünk az Afro-Ázsiai Szolidaritási Bi­zottságnál, melyben egy-egy taggal képviseltetik magukat az ázsiai és afrikai népek. Ala­pos eszmecsere folyt itt is. Az utolsó este a híres SE­MIRAMIS HOTEL-ben vol­tunk együtt arab barátainkkal. D. Káldy Zoltán A KERESZTYÉNEK BÉKESZOLGALATARÖL írt a finn Kotlmaaban Árui Seppänen lelkész, aki hazánk­ban is járt. Mostani fejtegeté­seit annak az értekezletnek a munkája alapján írta, amelyet i az Európai Egyházak Konfe- ■ renciájának egyik albizottság! ülése végzett, s amely munka- : csoportnak dr. Nagy Gyula teológiai tanár az elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents