Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-18 / 20. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIV. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1969. május 18. Ara: 2. — Forint Az erkölcsi igazság győzelme A fasizmus felett aratott győzelem napjával kezdődött az Országos Béketanács rendezésében a szokásos tavaszi békehónap, amely országszerte hangot ad népünk békeakaratának. 1945. május 9-én lépett életbe a fasizmus fegyverletétele Európában. Az erkölcsi igazság győzelme volt ez az esemény. Vereséget szenvedeti a népekre rárontó rablás és pusztítás. A mérhetetlen veszteségek sora befejeződött. De a sok szenvedésen túl is bebizonyosodott, hogy milyen erő a népek honvédő háborúja, a haladásért, felemelkedésért küzdő erők elszántsága. Európa minden országában megemlékeztek erről a tényről, de egyúttal arra is rámutattak, hogy Európa békéjének és biztonságának a kérdése ma is aktuális feladat. A neo-fasizmus újra szervezkedik Nyugat-Németországban. A mai napig sem szűnt meg a militarista-imperialista erők próbálkozása, hogy ne vonják le a vesztett háború következményeit. Európa biztonsága és a NATO problémája egyre inkább központi témája az európai párbeszédnek Kelet és Nyugat között. Ma már senki sem vallja, hogy Európa biztonsága leszűkíthető volna a német kérdésre. Ezért hangzott el a budapesti felhívás európai konferencia megtartására az európai biztonság tárgyában. Ezért tartozik hozzá Európa biztonságához mindenek előtt a harc az atomfegyverek ellen, az atommentes övezetek megteremtése érdekében és a második világháború után kialakult határok tiszteletben tartása tekintetében. Mindezek a célok korunk emberi együttélésének az erkölcsi igazságát jelentik. Ezért szilárd a reményünk ezeknek győzelmében. Az 1945-ös veresége a rablóháborúnak és az agressziónak azonban mégsem jelentett mindenki számára teljes tanulságot. Az egész emberiség békeszeretö része mély megdöbbenéssel tekint arra a barbár pusztításra, amelyet az amerikaiak egyre szélesedő agressziója okoz a már eddig is mérhetetlen sokat szenvedett vietnami népnek. De mély együttérzéssel kíséri azt a hősi harcot is, amelyet Vietnam vív szabadságáért az önzéssel és erőszakkal szemben. Mérhetetlen szenvedés, könny és gyász jelzi a támadók nyomát. A keresztyén ember ott áll, ahol Isten erkölcsi törvényéből megvalósul valami^és szembeszáll mindazzal, ahol ezt az erkölcsi világrendet megsértik. A vérontás, háború, békés falvak, a rizstermeléshez szükséges vízi berendezések, a folyókat szabályozó gátak bombázása olyan megsértése Isten erkölcsi világrendjének, amely a keresztyének tiltakozását hívta ki mind a szocialista országokban, mind nyugati területen, de még az amerikai keresztyének körében is. A keresztyéneknek valóban egységesen kell síkra szállniuk a vietnami tűzszünetért, a tárgyalások megkezdéséért, s az idegen csapatok Vietnamból való' kivonásáért. Gyülekezeteink tagjai részesei szocialista hazánk építésének és a mindennapi élet tapasztalataiból tudják, hogy a nép felemelkedésének záloga a függetlenség és a békés építőmunka lehetősége. Híveink szeretik hazánkat. Természetesnek tartják, hogy a szabadságért és függetlenségért olyan sokat küzdött magyar nép támogatja a jogaiért, szabadságáért harcoló hős vietnami népet. Gyülekezeteink egyek népünkkel és társadalmunkkal ezeknek a céloknak a munkálásában. Jézus Krisztus határtalan ember szer etete pedig arra indítja a Krisztust követőket, hogy teljes felelősséget érezzenek a világért, az emberekért, az emberiség jövendőjéért, népek, országok, városok, falvak megmaradásáért. Ez a krisztusi szolgáló Keretet nem azon töpreng, hogy hatáskörébe tartozik-e a nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás, s nem volna-e jobb behúzódni valami modern kolostor szemlélődő életformájába, ahol az ember csak önmaga kegyességének az ápolgatásával törődhet, hanem ez Krisztussá akar lenni a felebarát iránt, segíteni, építeni akar mindenütt, ahol erre alkalom kínálkozik. Minket ez a tanítványt hűség hajt a nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás felé. A mai helyzetben ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás békeszolgálatunkkal van szoros ösz- szefüggésben. Mi nem a politizálás kedvéért törődünk ezekkel a kérdésekkel, hanem azért, mert az emberiség békéjének biztosításához hozzá akarjuk adni a magunk szerény erőfeszítéseit. Amikor részt veszünk a békemozgalomban, az erkölcsi igazságnak való engedelmeskedés jegyében tesszük, így békemunkánk összhangban van keresztyén tanításunkkal, hitünkkel és meggyőződésünkkel. A világ békéje olyan ügy, hogy annak érdekében háttérbe kell szorítani minden világnézeti ellentétet és felszabadult szívvel együtt kell dolgozni azokkal, akik az emberiség békéjének, jövőjének, haladásának munkálói. Minden teológiai érv. amely ezt az együttműködést ellenezni kívánja, tarthatatlan és haszontalan. Hálát adunk Istennek, hogy az a társadalmi rend, amelyben élünké a békére épül, és a lényegéhez tartozik hozzá a béke, ez a béke társadalmi rendje. A béke ügyének sikere: az erkölcsi igazság győzelme! D. dr. Ottlyk Ernő imádkozzunk Urunk Istenünk, kicsinységünknél és bűneinknél fogva sokszor elérhetetlennek, megismerhetetlennek és megérthetqjtlennek gondolunk Téged. Te valóban szent, mindenekfölött való és beláthatatlan bölcsességű vagy. Alkalmatlanok és méltatlanok vagyunk, hogy velünk légy és veled lehessünk. Hálát adunk néked, hogy nagy szeretetedből, melyet legfőképpen a Te szent Fiadban nyújtottál és bizonyítottál nekünk, mégis közösséget vállalsz velünk. Köszönjük az igében emberi fülünk számára érthető szavaidat, az úrvacsorában kapott titokzatos egységet, a Szentiéleknek megmagyarázhatatlan velünk és bennünk lakozását. Kérünk Téged szent Isten, szerető Mennyei Atyánk, irgalmadat ne vond meg tőlünk, adj újabb és újabb tapasztalatokat arról, hogy velünk vagy minden napon, a világ végezetéig. Adj világosságot, vezess utadon, ajándékozz meg a szeretet, a béke és a szolgálat Leikével. Végül engedd meg, hogy örökkévalóságodban minden korlát nélkül szemtől-szembe láthassunk, s veled zavartalan közösségben élhessünk. Amen. BIZAKODÓ EMLÉKEZÉS Néhány éve nagy mennyiségű régi aranypénzt vetett ki a földből, nem messze Orosháza határától, a mélyen járó ekevas. Közismert a régészek előtt, hogy már a népvándorlás idején erre hadiút vezetett. Feltehető, mondják, hogy a most felszínre került bizánci arany esetleg Attilától megvásárolni kívánt béke, hódoltság áraként kerülhetett valamilyen okból a föld alá. A küldöttséget útközben valami megzavarta és a nagyon értékes kincset elrejtették. Hadak, hordák útja volt ez a terület a későbbiekben is. Veres József mondotta 1894- ben, a 150 éves Orosháza jubileumi ünnepén: „1717-ben egész Békés megye népessége 2600 emberből állott. Elszaporodtak a vadak, csapatokban csatangoltak a farkasok, s adó gyanánt kellett kivetni kiirtásuk végett, hogy mely község hány farkasfejet köteles évenként beszállítani a megyére. 1747-ben a megyében sem gyógyszertár, sem rendes orvos nem volt, iparos, kereskedő is igen kevés. Deszkáért Pestre, vasneműért Gyöngyösre. üvegért Szegedre, ruhaneműért Aradra kellett eljárni. A lakosság szegény, beteges, elvadult volt. Minden falu végén ott állott az akasztófa s külön hóhért tartott a megye, s annak fizetése évi 54 Ft, a megyei orvosé csak 30 Ft volt. Ilyen állapotban volt a vármegye akkor, amikor a zom- bai bujdosók itt 1744. április 24-én letelepedtek.” Az új telepesek szívós és lelkes munkája nvomán ez a nemrég még bozótos, mocsaras föld hamarosan kitűnő termőtalajjá változott. Az eredetileg 30, majd hamarosan 70 családnyi közösség 1751-re 224 háztartássá növekedett. 1818- ben 1006 házban már 8567 ember lakott. Hatvan évvel később, szörnyű járványok ellenére is, a község lélekszáma meghaladta a 18 000-et. Orosháza a századforduló táján az „ország legnagyobb faluja” nevet viselte, s mire napjainkban várossá lett, lakóinak száma elérte a 32 000-et. Időközben, számos kirajzás következtében, a környéken mintegy öt község és egyúttal egyházközség alapjait is orosháziak vetették meg. Már a régimódi szántás nyomán is acélos búza termett itt, de a rohamosan növekedő lakosságnak abból egyre kevesebb jutott. A mélyenszántó traktoreke ma viszont a nyomában megnövekedett termésátlag alapján, e föld Bizánc kincsénél is értékesebb aranyának az ágyát veti meg. Az éretten pirosló, sárgálló búza mai aranya egyúttal nagyobb darab kenyeret is biztosít már mindenkinek. De korunkban itt a kétezres mélységbe lehatoló emberi munka forró víz, földgáz, olaj formájában a modern kor aranyát hozza naponkénti bőségben a felszínre s ez egyúttal megteremtette a város mai iparosodásának az alapját is. A hasadt, illatos, durcás, foszlósán fehér, eredeti formájú orosházi kenyér a napi eledelünk. Jut belőle mindenkinek. Az itt termő búza fajsúlya és sikértartalma most is verhetetlen, de napjainkban nem pusztán csak erre épül az egykori, agrárszocialista feszültségekkel küzködő, „legnagyobb magyar falu” élete. Máris itt működik automata gépsoraival, földgázzal fűtött hutáival Európa egyik legnagyobb üveggyára. Üjabb milliárd forinttal, kiemelt beruházásként, egyre épül és fejlődik, pedig máris több mint ezer embernek ad kenyeret. Ruhagyár, vasipari kisebb üzemeken kívül új gyárak alapítása a közeli jövő ténye lesz. Az egykori falu napjainkban iparosodó várossá izmosodik. A már nemsokára elkészülő többszintes áruház, szép kul- túrház, bérházak sora a majd kialakuló városközpont fontos részeit alkotják máris. Ebbe, a finn mintára kialakítandó, úgynevezett „sétáló városközpontba” szépen illeszkedik be a parkkal körülvett, 1786-ban épült nemesvonalu műemlék templomunk. Az új kórház, benne a szülőotthon és az azt övező modern, földgázzal fűtött sokszintes lakótelep a régi egyházi temetőnk fölé épült. Így találkozik ott a múlttal a jövendő. A város- és egyházalapító ősöknek kenyere Zombán is volt. Valaki a közelmúltban tévesen azt írta, hogy az egykori telepesek azért jöttek el onnan, mert itt nem kellett dézsmát, úrbéri terhet fizetniük. Az akkori földesúrnak a földért itt is fizetni kellett, de hiteles dokumetumunk tanúsítja, hogy a lelkiismereti szabadság érzésétől indíttatva hagyták ott a dunántúli lankákat, mert nem akarták, hogy vallásuk szabad gyakorlásában őket bárki is háborítsa. Egykori vezetőjükről, Dénes Sándor levita tanítóról, a későbbi sárszentlőrinczi-zombai lelki- pásztor, Sántha Károly, 75 évvel később így írt: „Reád az Isten Szentlelket lehellett, mert nincs ki tégedet megtántorít. Ajkadról mint méz, csorog az imádság ...” Ezért is volt ott a Biblia mellett, a díszközgyűlés asztalán az első anyakönyv Horváth András lelkész sajátkezűleg írt latin nyelvű előszavával, mely hitelesen tudósít az egykori eseményekről. D. Káldy Zoltán szavai szerint sok egyház dicsekednék ilyen dokumentummal, ha tudna dicsekedni. Püspökünk és gyülekezetünk a város vezetőségétől jubileumi emlékplakettet kapott ajándékba. Ennek egyik oldalán az egykori egyházi alapítású gimnázium mai épülete mögött templomunk körvonala is látható. Az átadás gesztusában, valamint abban a tényben, ahogyan azt a művész megalkotta, kifejezésre jut az a gondolat is, hogy a város kulturális fejlődésétől mindig elválaszthatatlan volt helyi egyházunknak a művelődésért végzett szolgálata. 1862-ig külön tanácsterme sem volt az egyházközségnek. Addig az egyházi gyűléseket is a községházán tartották. Papok, tanítók híványát a községi elöljáróság is aláírta. Veres József nem véletlenül hangoztatta, hogy a község és az egyház élete századosán egy volt. Hirdetményeket a templomban, vagy előtte olvasták fel. A 150 éves jubileumot is együttes gyűlésen ünnepelte a község és az egyház. Arra a reakciós, klerikális megyei vezetőség nem is jött el. De ez kétségtelenül haladóan példázza azt a már nyomatékosan képviselt elvet, hogy egyszerre kell evangélikusoknak, magyaroknak, jó egyháztagoknak és ugyanakkor jó állampolgároknak is lennünk. Ezt a gondolatot tükrözte az a hangverseny is, amelyet a Petőfi Művelődési Kör Madrigál Művészegyüttese rendezett templomunkban. Azon legalább 900-an vettek részt és a hallgatóság javarészt fiatalokból állott. A műsor zöme J. S. Bach műveiből állott, de beleillett a műsorba városunk szülöttje, egyházunk egykori neveltje, Szokolay Sándor Kos- suth-díjas művész két műve is, melyet édesapja, Szokolay Bálint vezényelt. Az ünnepnap előestéjén, a reflektorfényben fürdő toronyerkélyről a városi zeneiskola fúvósegyüttese XVIII. századi, barokk toronyzenét adott. Másnap esti hálaadó istentisztelet után népes gyülekezet gyűlt össze a torony tövében, hogy a régi szokás szerint „torony alatti énekkel” áldozzon az alapító ősök emlékének. Az esti ünnepi díszharangszó volt egyúttal a város hivatalos ünnepségeinek is a nyitánya. A megtett útra visszatekintve, valóban érezhetjük, hogy 225 éven át, „húsz bojtára” ellenére is (D. Káldy Zoltán), csak egyetlen pásztora volt ennek a nyájnak — KRISZTUS —, aki az élet kenyerével táplálta és ma is táplálja az egymást váltó nemzedékeket. A legszebb és legjobb, foszlós orosházi kenyér után is újra csak megéhezik az ember, de aki az ige kenyerét eszi, „az élni fog örökké és soha meg nem éhezik”. Benkő István D. Káldy Zoltán püspök Aritíis-Abebában A Lutheránus Világszövetség „sáfárság és evangélizáció” kérdésével foglalkozó állandó bizottsága ez évi konferenciáját az afrikai Addis-Abebában tartotta május első hetében. A bizottság állandó tagja D. Káldy Zoltán püspök is, aki szombaton, május 3-án indult repülőgépen, Rómán keresztül afrikai útjára s egy hét után ugyancsak szombaton, május 10-én érkezett vissza Budapestre. Alaja finn püspök hazánkban Szeretettel köszöntjük Osmo Alaja finn püspököt és feleségét, akik egyházunk hivatalos vendégeiként érkeztek egyhetes látogatásra Magyarországra. A püspökházaspárt a repülőtéren D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, D. Koren Emil püspökhelyettes és Karner Ágoston országos főtitkár fogadták. Osmo Alaja' a finn evangélikus püspökök közül a negyedik, aki az utóbbi évek során a két testvéregyház hivatalos kapcsolatának keretében hozzánk látogat. Bővülő kapcsolatainknak ez is beszédes jele. Meghívására még akkor került sor, amikor két évvel ezelőtt D. Káldy Zoltán püspök a Magyar Béketanács és a Hazafias Népfront küldötteként Finnországban járt s ott a békeszolgálat kérdéseiben szívélyes beszélgetést folytatott Alaja püspökkel is. Alaja püspök és felesége magyarországi tartózkodásuk alatt egyházi életünkkel ismerkednek, tárgyalásokat folytatnak egyházunk vezetőivel, május 18-án a püspök igét hirdet az orosházi templomban, részt vesz és előadást tart Gyenesdiáson lelkészek munkaközösségi ülésén. Meleg szeretettel köszöntjük hozzánk érkezésük alkalmából s kívánjuk, hogy érezzék meg testvéri szeretetünket. Dr. Emil Boleslav Lukác szlovák költőt és műfordítót a Magyar Pen Club emlékéremmel tüntette ki, amelyet május 5-én adtak át. E. B. Lukac, aki az egykori Selmecbányái evangélikus gimnáziumban végezte tanulmányait, majd elvégezte a pozsonyi teológián a stúdiumokat, budapesti tartózkodása alatt felkereste egyházunk vezetőségét és hosszas, szívélyes beszélgetést folytatott D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel és D. Koren Emil püspökhelyettessel, majd meglátogatta Teológiai Akadémiánkat, ahol a tanári karral folytatott eszmecserét. E. B. Lukac, aki folyékonyan és ízes nyelvi fordulatokkal beszél magyarul, a teológia elvégzése után a szlovák irodalom művelésére szentelte immár fél évszázados szolgálatát. A szlovák irodalom legjobb Ady-fordítója, de a legújabb költők műveinek, sőt klasszikus prózai művek átültetésének szolgálatával tág öleléssel műveli az egymás megértésének emberi szépségét. E héten... 1849. május 21-én a magyar honvédseregek 17 napig tartó ostrom után ismét a nemzeti színű zászló lobogott a budai vár ormán, s ugyanezen a napon — 1919-ben — a Magyar Tanácsköztársaság csapatai felszabadították Miskolc városát. Mindkét eseményt a magyar nép szabadságharcainak legszebb haditetteiként tartja számon a történetírás. Olyanokként, amelyek a bekövetkezett bukások után is emlékeztették az utókort arra, hogy mire képes egy nép akkor, ha nemzeti önállóságáért, szabadságáért ragad fegyvert. Jelenünk szép szabadságában hálás tisztelettel gondolunk a hajdan volt hősökre.
