Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-11 / 19. szám

Nyílt ajtók „Legyen béke, kenyér, élet és boldogság!” — Mennybemenetel ünnepére — „Zárt ajtók” — ez a címe Jean-Paul Sartre döbbenetes erejű egyik drámájának. A szín: egy szoba, ahova össze­zárnak három embert, akik számára az összezártság, a ki- tömi-nemtudás, egymás örök emésztése, maga a pokol. Ha ez így van, akkor a mennybemenetel tényét és ér­telmét ebben a szóban lehet Lakács 21, 50—51 — Szügyi Lajos munkája A mennybemenetel távlatot nyit az önmagunkba zártságból való menekülésre. Az ember perspektívát nyer, végtelensé­gig tágul a látóhatára, az em­beri személyiség és az emberi nem korlátlan fejlődésének le­hetőségével találja magát szemben. Nincs lezárt és végle­ges ember, nincsenek lezárt ügyek és lezárt bűnök, nincse­nek kilátástalan életek, mert Jézus Krisztus mennybement. Nem szükséges önmagunkba- zártan betokosodva élni, nem kell csak laposan, egysíkúan kerülgetni egymást, hanem le­het felfelé, függőlegesen is mo­zogni, lehet „átugrani” egy má­sik dimenzióba: a nyitott sze­retet és a napi gondokon felül­emelkedő szolgálat síkjába. A mai, természettudományo­sán képzett embernek nem kell idegenkednie a „felment a mennyekbe, s ott ül a minden­ható Atyának jobbján” bi­zonyságtétel hallatán. Vagy ez a mi nevelőanyánk, a Föld, naprendszerünk, vagy galaxi­sunk, de akár Isten végtelen anyagi világa egy önmagába zárt rendszer lenne, melyből sehol nincs kiút? Vagy nem le­hetséges a tér, az idő és a tö­meg másfajta aránya? Termé­szetesen nem tudjuk a megol­dás képletét adni, de hitünk előtt olyan távlatok nyílnak, melyek a legmerészebb emberi fantáziát is túlhaladják. Olyan távlatok, ahol a halál nem az utolsó szoba, olyan távlatok, ahol a térhez kötöttség nem az utolsó lehetőség, olyanok, ahol' áttörhetetlennek hitt korlátok szakadnak át. Így a mennybemenetel nem­csak a szeretette való kitá­rulkozás lehetősége, nem is pusztán a hit látóhatárának ki- szélesedése, hanem az örvende­ző reménység nyitott ajtaja is. Annak tudata ugyanis, hogy Jézus Krisztus túl azon, hogy eltávozott ebből a világból, vissza is jön. Elhagyta a bethá- niai dombot, a döbbent tanít- ványpkat .hogy mindenkivel le­gyen, hogy beteljesedjék az ének; „Teremts bennünk kegyes szívet, Hogy míg itt bújdosunk, Keressünk égi kincseket. Tedd munkássá mi hitünket, Szenteld meg egész életünket, Vigy mennybe végre majd bennünket.” Bízik László Bibliai ábécé: VILÁGOSSÁG Isten nagyobb, semhogy em­beri szó kifejezhetné teljes va­lóságát. Csak jelképekben be­szélhetünk IstenrőL S ebben Ö maga jön segítségünkre: nap, csillag, tűz jelképében a legki­fejezőbb szót adja szánkra ön­magáról: sugárzó, fénylő, sö­tétűző, megvilágosító, láttató és éltető világossági 1) A világosság Isten közege: .. hozzáférhetetlen világos­ságban lakozik...” 1 Tim 6,16. Beletekinthetetlen fényesség­ben jelenik meg. Ebben van Isten dicsősége, de elrejtettsé- ge is. „Léted világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet” (Berzsenyi). 2) A világosság Isten lénye és lényege. Jézus Krisztusé ugyanígy. „Nem a nap lesz ne­ked ..., hanem az Ür lesz ne­ked örök világosságod ...” Ésaiás 60,19—20. Különösen János evangélista és apostol szereti Isten — Jézus Krisztus szent valóságát a világosság szavával kifejezni. „A világos­ság (= Jézus Krisztus) a sötét­ségben fénylik.” János 1,4—5. „A világosság e világra jött.” János 3,19. Jézus többször is nevezi magát világosságnak. „Én vagyok a világ világossá­ga ...” János 8,12. „... a világ világossága vagyok...” János, 9,5. — „Isten világosság és nincsen benne semmi sötét­ség.” 1 János 1,5. 3) Isten — Jézus Krisztus nem tartja meg magának a vi­lágosságot, hanem emberekre sugározza. Mikor a teremtés­ben azt mondta: „legyen vilá­gosság ...” — állandó világosí­tó tevékenységének adott kife­jezést. ö „a világosság Atyja”, tehát szülője, adója. Jézus sem tekintette öncélú saját­zsákmánynak a világosságot Azért lett a „világ világossá­ga”, hogy „senki se maradjon sötétségben...” János 12,46. Azt akarja: lássanak az em­berek; legyenek a „világosság fiai, a nappal fiai, nem az éj­szakáé, a sötétségé.” 1 Tess. 5,5. 4) Isten — Jézus Krisztus nem tetszelgő önragyogtatásra adja nekünk világosságát, ha­nem haszonra. Hogy meglássák rajtunk nem a saját dicsősé­günkre, hanem Isten dicsősé­gére és emberek javára. „Vilá­gosság vagytok az Űrban, mint világosság fiai, úgy járjatok”, = emberséges, tisztességes életfolytatás. Efezus 5,8. „Ha világosságban járunk,... kö­zösségünk van egymással” — szociális felelősség, 1 János 1,7. „Aki azt mondja, hogy a vilá­gosságban van, és gyűlöli em­bertársát, az még mindig a sö­tétségben van. Aki szereti em­bertársát, a világosságban marad”, — a segítő megbecsü­lés állandó alkalma, ezernyi formája. 1 János 2,9—10. Emberi hivatásunk leglénye­gesebb feladatát jelöli meg az Istentől származó s Tőle ka­pott világosság: vigyük, sugá­rozzuk szóban-tettben hűsége­sen. „Ügy fényljék a ti világos­ságtok az embereknek, hogy láthassák jótetteiteket és di­csőítsék mennyei Atyátokat.” Máté 5,15. ,„.. Fényietek, mint a csil­lagok e világon ..— mond­ja Pál. „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, Ennek a szegénynek wtaí mutassatok!” Szabó József AFRIKAIAK MOHAMEDÁN MISSZIÓJA SVÉDORSZÁGBAN Malmőben, ahol mintegy száz afrikai származású moha­medán él, gyűlést tartottak, amelyen szervezett mohame­dán missziót határoztak el Svédországban. Stockholmban terveznek mohamedán temp­lomot építeni. A mohamedán hitre tért svéd Björn Eriksson szerint két évtized alatt a mo­hamedánok létszáma Svédor­szágban néhány százról tíz­ezerre nőtt. A híradás nem szól arról, hogy ezek beván­doroltak, vagy áttértek, s mi­lyen százalékban. (Sana) Lapunk legutolsó számában hírt adtunk arról, hogy D. KÁLDY ZOLTÁN püspök Prágába utazott a Csehszlovák Békevédők Tanácsa jubileumi ünnepére. Munkatársunk az úttal kapcsolatban néhány kér­dést intézett a püspökhöz. Milyen minőségben járt Püspök Űr Prágában? — Ebben az esetben nem ki­fejezetten egyházunk küldötte­ként voltam Prágában, hanem a Magyar Országos Béketanács megbízásából. Tagja vagyok az Országos Béketanácsnak, vala­mint a Béke-világtanácsnak. E tisztségeimből kifolyólag vé­geztem Prágában szolgálatot. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a delegáció vezetésére kértek fel. A Béketanács két munkatársával voltam együtt. Természetesen egyben egyhá­zunk képviselőjének is tudtam magamat. Mindenesetre a ki­küldetés és az együttes-szolgá­lat szép szimbóluma volt egy­felől az „egyházi” és „világi” emberek közös békemunkájá­nak, másfelől egyházunk szol­gálata megbecsülésének az Or­szágos Béketanács részéről. FÖLKELT MINDEN REGGEL Fölkelt minden reggel, fülem is fölkelti. Üj napba vezérel, s magát el nem rejti. Hogy új napom hitben Vele kezdjem s járjam, szól hozzám az Isten hajnal kapujában. Szól, miként kezdetben, szent, teremtő szóval. Tiszta csend lesz bennem, amikor megszólal. Ha készséget kíván, szolgálatba hív el, halljam, mint tanítvány, engedelmes szívvel! Szent nyomába léptem: nem lehet hátrálnom. Vele megelégszem. Szava boldogságom. Nem hagy szégyent érni, csak hangját megértsem. Feloldoz, széttépi minden kötelékem. Velem van felmentő, irgalmas szavával. Bánik-e még, mint Ö, gazda szolgájával? Igaz szeretettel odalép melléje, hogy álmából reggel útjára kísérje. Szava szent világa korán át meg áthat. Ígér és beváltja, nehogy hiányt lássak. Méltatlan szolgának, teljes bért szán nékem. Borús napok járnak? Igéje napfényem! Jochen Klepper reggeli éneke után Túrmezei Erzsébet Dallam: Kér. Énekeskönyv 705. (Irgalmazz, Üristen...) Levél Keresztfiamnak Egy év alatt megkétszerezted életkorodat! Ez igazán pompás rekord! őszintén gratulálok. Ilyen teljesítményre is csak két éves korában képes az ember! De azért ne légy elégedetlen majd a további évek lassúbb ütemével sem. Mert lesz bennük sok felfedezés és nagyszerű élmény, s várnak nehéz feladatok is. Mert bizony új világ az, amikor már nemcsak az asztal alat­ti, hanem az asztal feletti dolgokra is „rálátást” nyerünk. Es nagy feladat, hogy az ember a külvilágtól kapott benyomásaira ne csak könnyekkel kísért érzelmi kitörésekkel válaszoljon, ha­nem megpróbálja magát a „második jelzőrendszer” jeleivel is megértetni. Hadd írjak azért a beszéd nagy öröméről. Este, amikor már csak a kis lámpa ég és édesanyád odaül ágyacs- kádhoz, s Te a félhomályban is olyan tisztán látod arcát, me­leg szemeit és szívedben valami fényes, repeső boldogságot ér­zel, ami izgalomba hoz, mint egy feldobott labda, akkor csak annyit kell mondanod: „szeretlek!” Es a repeső boldogság iz­galma elcsitulva kiárad szívedből, mintha egész testedet jóleső melegséggel árasztaná el, és megsokszorozódva annyira Tiéd lesz, hogy ebben a boldogságban el is alszol. Ilyen nagy öröm a beszéd! De még ennél is nagyobb! Mert nemcsak szüléidét és testvéreidet szólíthatod meg, hanem Istennel is beszélhetsz. Is­tennel, aki teremtett Téged, aki vigyázza lépteidet és aki sze- retetéből Jézusban Neked is Megváltót adott. Ismerkedj ezzel az élménnyel is, és meglátod életed legnagyobb kincsévé lesz majd az imádság. Búcsúzásul második születésnapodon fogadd el tő­lem Arany János négy sorát: „Járj örömmel álmaid egében, Ütravalód e csókom legyen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem! Madocsai Miklós Felvétel kántori tanfolyamra Az Országos Kántorképesítő Bizottság 1969. nyarán Foton a következő előkészítő és továbbképző tanfolyamokat tartja: I. tanfolyam június 23—július 4. II. tanfolyam augusztus 18—29. Jelentkezési határidő: május 15. Cím: Országos Kántorképe­sítő Bizottság, Budapest., VIII. Puskin utca 12. Részvételi díj 350, —Ft. Jelentkezéskor mellékelni kell lelkészi ajánlást, rövid élet­rajzot, hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről részletes ér­tesítést küldünk. Jelentkezhetnek teljesen kezdők előkészítésre, haladók to­vábbképzésre. Karvezetés, énekkari munka és felkészítés a té­li alapfokú és középfokú tanfolyamokra. A jelentkezéseket szeretettel várja az ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁG Szeretnénk valamit hallani a prágai jubileumi ünnep­ről. Hogyan folyt le? — A cseh és szlovák béke­mozgalom 20 éves fennállását ünnepelte. Ehhez kapcsolódott egy másik jubileum: 20 éve tartották Párizsban az I. Béke­világkongresszust. Sőt, lénye­gében egy harmadik jubileum is volt; 20 évvel azelőtt éppen Prágában tartották meg a „kis” Béke-világkongresszust azok, akik 1949 áprilisában nem kap­tak beutazási engedélyt a fran­cia kormánytól és így nem tudtak részt venni az I. Béke­világkongresszuson. A mostam jubileumi ünnepre delegációt küldött a szovjet, a bolgár, a jugoszláv, a lengyel, a román, az NDK-beli Béketanács. A magyar kiküldöttekkel együtt tehát 8 szocialista ország béke­küldöttsége volt jelen. A pári­zsiak 'üdvözletét Roger Mayer, a francia Béketanács Elnöksé­gének tagja hozta el. Egyéb­ként ő közvetlen munkatársa volt Joliot Curie-nek. A prágai jubileumi ünnepen az ünnepi megemlékezést Dalibor M. Krno professzor tartotta, aki ismertette a cseh és szlovák békemozgalom két évtizedes történetét. A zárószavakat Jiri Stepanovsky professzor mon­dotta. A jubileumi ülés egy deklarációt fogadott el, mely­ben a cseh és szlovák béke­mozgalmak további erősítését hangsúlyozták és azt, hogy a Csehszlovák Békevédők Taná­csa támogatja az 1969. április 17-én Csehszlovákiában bekö­vetkezett elvi és személyi vál­tozásokat. Ügy tudjuk Püspök Űr is felszólalt az ünnepi ülésen a magyar delegáció képviselő­jeként. Hallhatnánk egy részletet felszólalásából? — Szívesen adom közre az alábbi részét felszólalásomnak: „A mi világunkban a béke so­hasem leihet egyetlen nép ügye, hanem az ma már minden nép ügye, hiszen a béke egy és oszthatatlan. A modern tech­nikai-tudományos fejlődés kö­vetkeztében a béke és háború problémája érinti az öt világ­részben élő emberiség egészét. A népek csak együtt, a külön­féle béke-szervezetek csak kö­zös akciókkal, a különböző tár­sadalmi, gazdasági és politikai rendekben élő emberek csak közös összefogással és a külön­böző világnézetű emberek csak közös fellépéssel segíthetik elő a drága emberi élet védelmét. A békét akarók különböző okokból való szembenállása azokat erősíti, akik még min­dig nem mondtak le arról, hogy egy harmadik világháborút robbantsanak ki. A békét aka­rók között nem lehet olyan el­lentét, amelyet ne kellene min­denképpen legyőzni, hogy a valóban békét akarók az össze­fogás nagy erejével léphesse­nek fel a béke megőrzéséért.” A Magyar Országos Bé­ketanács ez év május 8— június 17 között rendezi meg szokásos tavaszi akcióját. Az országos nyitóünnepély május 8-án lesz Budapesten. Ezt kö­vetik a különböző városokban és falvakban rendezendő béke- gyűlések, határ-találkozók a szomszédos népekkeL A ren­dezvények keretében Szegeden és Kalocsán megemlékezést tartunk a Lidicei Emlékmű­veknél. Ezek előtt az emlék­művek előtt a résztvevők újra el fogják kiáltani: Soha ne le­gyen többé fasizmus, de legyen béke, kenyér, élet és boldogság! Bizonyára ezt fogják kiáltani Lidicére emlékezve cseh és szlovák barátaink is. Fonódjék hát össze a hangunk, a kiáltá­sunk és még inkább az erőnk ebben és a béke biztosításában. További szép eredményeket kí­vánunk a cseh és szlovák bará­tainknak, a cseh és szlovák bé- kemozgalomnaik!” Etikai cikksorozatunk: keresztyének a társadalomban számos olvasónk érdeklődését keltette fel. Többen fordultak hozzánk azzal a kérdéssel: hol olvashatnának még többet és még részletesebben a mai ke­resztyén életnek ezekről a na­gyon is időszerű kérdéseiről: a keresztyén ember, a gyüleke­zet és az egyház etikai fele­lősségéről és feladatairól a tár­sadalom életében, a különféle emberi közösségekben, a csa­ládtól az emberiség nagy csa­ládjáig. A cikksorozatot olvasók és a további, részletesebb felvilágo­sítás iránt érdeklődők figyel­mét szeretnénk felhívni arra, hogy ebben a tárgykörben Sajtóosztályunk kiadásában megjelent 1967-ben és még kapható Dr. Nagy Gyula: Egy­ház a mai világban — Teoló­giai szociáletika című, 400 ol­dalas könyve. Ebben a könyv­ben — amely az első, magyar nyelvű evangélikus etika és egyúttal az első, átfogó jellegű teológiai munka a keresztyé­nek és az egyház életéről mai társadalmunkban — részletes, bőséges anyagot találnak az olvasók a keresztyén családi élet, a napi munka és földi hi­vatásunk, az állampolgári ma­gatartás, a gazdasági élet, a tu­domány és a kultúra legfon­tosabb erkölcsi problémáiról, továbbá a gazdasági és társa­dalmi átalakulásról, a faji kér­désről, a fejlődésben elmaradt népek iránti felelősségünkről, az egyház és más vallások, a hívők és nemhívők viszonyá­ról, az ökumenikus kérdésről és sok más, időszerű problé­máról mai világunkban. A könyvet nem csak lelké­szek, hanem a gyülekezetek tagjai is haszonnal olvashatják, mert a kifejezetten tudomá­nyos-teológiai anyag a mun­ka jegyzet-részébe került. Az egészvászon-kötésű, szép kiállítású ajándéknak is na­gyon alkalmas kötet ára 85 Ft + portó. Megrendelhető Sajtó- osztályunkon: Budapest Vili. Puskin u. ÍZ. Azt csinálok, amit akarok — Gondolatok egy film bemutatása után Szemes Marianne rendező és Szabó Árpád operatőr doku­mentumfilmjét mutatta be a Vörösmarty filmszínház. A pénztár felett állandóan kint a tábla: „a mai napra minden jegy elkelt!”. A mozi előtt pe­dig teenager-tömeg hullámzik tarka összevisszaságban. Mi ennek a feltűnő érdeklő­désnek az oka!? Az „Azt csinálok, amit aka­rok” című film a maga nemé­ben valóban jó, sőt némely pontján megrázó alkotás, ezen felül az a nagy előnye, hogy természetessége és őszintesége ellenére sem él a naturalizmus sokszor csábító eszközeivel. Kisiklott életű fiatalokat lá­tunk a mozivásznon. Állami gondozásból megszökött 14—16 éves lányokat, akik nem talál­ják helyüket az életben és az alvilágban keresnek menedé­ket. Állandóan szökdösnek és bujkálnak, de részükre sehol sem jó, sehol nincs megnyug­vás, mert zaklatottságukban, állandóan menekülnek önma­guk és a valóság elől. Lezülle- nek fizikailag és lelkileg. A film ugyan felveti a kérdést, hogy vajon hogyan lehetne se­gíteni ezeken a kallódó ember­kéken, de sajnos nem tud megnyugtató választ adni ezeknek az elvadult, kérges lel­kű fiataloknak, akik büszkén hirdetik életelvüket: „azt csi­nálok, amit akarok”!... az­az megkötöttség, törvények, tisztelet, szeretet és minden erkölcsi mérce nélkül élnek. Hát erre a filmre olyan kí­váncsiak a szereplőknél aligha idősebb nézők. Az érettebb mozinéző vi­szont aggodalommal teszi fel magának a kérdést, hogy a hét­köznapi életben, mindenki a maga posztján, maga körülmé­nyei és lehetőségei szerint, élt e azzal a talán parányi lehető­séggel is, hogy megakadályozza egy serkenő, készii'ő élet üres­sé és értelmetlenné válását. Ágh Tihamér

Next

/
Thumbnails
Contents