Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-12 / 2. szám

EGYETEMES IMAHÉT 1969. január 20—26-ig „És az Ige testté lett és la- kozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” Jííá. 1, 14 VASÄRNAP. — „Isten, hall­gasd meg az én imádságomat.” (Zsolt 54, 4) Ügy a heti ige, mint az egyes napokra kijelölt igék mind az Istennel és a Megváltó Jézus Krisztussal va­ló közösségünkre és kapcsola­tunkra vetítik a fényt. A ke­resztyén ember nem közeled­het másként a Mindenható Atyához, mint szerény alázat­tal, és azzal a könyörgéssel, hogy Isten hallgassa meg imád­ságát. Mert az imádság az Is­tennel való élő közösség egyik xsmertetőjele. Ha néma az aj­kunk és a szívünk, könyörög­jünk azért, hogy maga Isten tanítson meg minket imádkoz­ni. HÉTFŐ. — . Minden reggel fölserkenti fülemet, hogy hall­gassak, miként a tanítványok.” (És 50, 4) Az ige ma a Terem­tő, Megváltó és Megszentelő Oristennel való kapcsolat má­sik ismertetőjeléről beszél: az igehallgatásról. Rohanó éle­tünkben sokszor megfeledke­zünk arról, hogy reggel Isten nevével kezdjük a napot, s es­te fáradságunk nehezíti el fü­leinket és szívünket. A tanít­vány, a keresztyén ember ál­landóan Istenre figyel, mint tették azt Jézus tanítványai. De nem elég az, hogy csak hallgatjuk az ige szavát, ha­nem aszerint is kell élnünk. Vagyis hinnünk kell Istenben és szolgálnunk kell a másik embernek szüntelenül. KEDD. — „Noha felséges az Or, mégis meglátja az aláza­tost.” (Zsolt 138, 6) Kimondha­tatlanul nagy különbség vá­lasztja el a hatalmas Istent és a porszem embert. A nagy kü­lönbséget azonban Isten sze­retőiének csodálatos hídja íve­li át, amely Jézus Krisztus­ban lett valósággá számunkra. Isten felséges ugyan, de Jézus Krisztusért kész arra, hogy fi­gyeljen reánk, hogy segítsen rajtunk, hogy szeretetével kö­zeledjék hozzánk. Magasztal­juk nevét, hogy észrevett és megváltott miieket! SZERDA. — „Tekintett azért Isten a földre.” (1 Móz 6,12) Az Istennel váló kapcsolatunk egyik jellegzetes vonása az, hogy Isten tekintete alatt élünk. Ez egyrészt arra hívja fel a figyelmünket, hogy soha nem vagyunk egyedül, hogy soha nem nehezedik ránk az egyedüllét kínzó magányéi, másrészt azt is tudomásunkra hozza, hogy Isten előtt nyil­vánvaló minden tettünk, sza­vunk és gondolatunk. Isten szeretetének napja állandóan ott ragyog minden napunk és percünk fölött, de ez állandó hitre és a szeretetben való szolgálatra kötelez. CSÜTÖRTÖK. — „Hazug hírt ne hordj.” (2 Móz 23, 2) A legtöbb ember szereti a szen­zációt. S továbbadja még ak­kor is, ha nem győződött meg annak igaz voltáról. Ezért tanít minket az ige arra, hogy gon­doljuk meg. milyen hírt adunk tovább. Nem kell mindenkor jól értesültnek lennünk, in­kább azt vegyük fontolóra, hogy vajon melyik az az út, amelyen Isten vezetni akar minket, ö azt akarja, hogy a Jézus Krisztussal való közös­ségünk által megtisztuljon a szívünk és a lelkünk is, s tiszta és őszinte legyen az em­berekkel való kapcsolatunk. S nem más ez, mint az, amit Luther Márton így mond: fe­lebarátunk „... rossz hírét ne költsük, hanem inkább ment­sük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyaráz­zunk”. PÉNTEK. — „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik és akinek bizodalma az Ür”. (Jer 17, 7) Az ige áldottnak mondja annak az embernek az életét, s ezzel együtt minden szavát és cselekedetét, aki az Úrban bízik. Vagyis Isten ál­dása kíséri azt, aki az Isten­nel való közösségben éli éle­tét. Ezt az áldott életet terem­tette meg számunkra is Jézus Krisztus. Könyörögjünk a Szentlélek ajándékáért, hogy hitünk világossága mindig vi­lágítsa be életünk minden pil­lanatát. SZOMBAT. — „örömest nyisd meg kezedet a te szűköl­ködő és szegény atyádfiának.” (5 Móz 15, 11) Az Istennel va­ló közösségünk a felebarátért való cselekvő szolgálatban tel­jesedik ki. Ha nem indul irgal­masságra a kezünk és a szí­vünk a másik ember ínsége láttára, ez annak a jele, hogy nem tárult még ki a szívünk igaz hitre Isten iránt. Mert a hit nem lehet meg a szeretet cselekedete nélkül. Vizsgáljuk meg az életünket a szombat este csendjében, s ha úgy lát­juk, hogy sokszor restek va­gyunk a másik embernek való szolgálatra, könyörögjünk a Szentlélek ajándékáért, hogy a szeretet szolgálatában teljesed­jék ki az Istenben való élő hi­tünk. Harkányi László Ebben az esztendőben a keresztyén szabadság az egyetemes imahét központi gondolata, amely a keresztyének imádságát a világ minden részén egységbe foglalja. Az egyházak története alapján megállapítható, hogy a ke­resztyén szabadság nagyon sokféle értelmezésben és gyakor­latban jelent meg. A különböző, bibliai szemléletmódtól ide­gen tanítások pedig nem kevés és kis eltévelyedést okoztak a keresztyén egyházak és emberek életében, amelyek hatása mindmáig érezhető. Mindez annak a világos bibliai tanításnak ellenére történt így, amely — sok más alapvető fontosságú el­igazítás mellett — a keresztyén szabadságról is megtalálható a Szentírásban. Isten kegyelmes vezetése következtében már régebben sokan látták a hibákat és egyre többen keresték az egész világkereszlyénségben a helyes utat. Így manapság ez a hosszú időn át feledésbe ment biblikus tanítás kezd egyre in­kább — nemcsak a magyarországi protestáns egyházakban, hanem — világszerte a téves emberi elképzelések és helytelen törekvések helyébe kerülni. A bibliai tanítás szerint a keresztyén szabadság nem olyan jog, amelyet számonkérni, vagy követelni lehet, és bármi ok­nál fogva megilletné az embert, hanem Isten ajándéka, amelyet a Krisztus által nyert elhívásban ingyen kegyelméből ad övéi­nek. Isten a bűnből, bűneitől és következményeiből: az ítélet és a halál alól szabadítja meg népét. Megszabadít a törvény igája és a törvényeskedés rabsága alól azzal, hogy ingyen és kegye­lemből, hit által szabadít meg Krisztusban. Isten népének s az egyháznak is mindig kísértése volt, hogy a maga erejére tá­maszkodva igyekezzék emberi biztonságot kiérdemelni és ki­harcolni. És éppen ezáltal — túl a törvényben előírt kívánal­mak lélektelen és betű szerinti betöltésén — megpróbált sa­ját lábára állani és mércéi szerint élni. Megszabadít attól a hamis gőg-töl és biztonságtól, amely Isten engedetlen népére annyira jellemző: hogy miközben csak külsőségeiben, formáli­san és névlegesen tekinthető Isten népének és egyháznak, „szent” gőggel lenéz mindenki mást: a világot és az embere­ket. Megszabadít a helytelenül kialakított, értelmezett és vé­delmezett szabadságfogalmaktól. Mintha azoknak, akiket Krisztus megszabadított, a szabadsága olyan függetlenséget jelentene, amelyben csak önmaguknak tartoznak elszámolás­sal, és sem Istentől nem függnének, sem felebarátaikhoz és em­bertársaikhoz nem kötődnének. Megmutatja, hogy a szabadság ürügy is lehet a testnek, az ember indulatainak, és romboló, botránkoztató, haszontalan formában is lehet vele élni, sőt visszaélni. Mindezekkel együtt megtanít a szabadság, az Istentől Krisz­tusban, a Szentlélek által nyert elhívás helyes tartalmára, cél­jára és rendeltetésére. Isten azért hívta el és szabadította meg övéit a bűntől, törvényeskedéstől és minden tehertől — túl azon, hogy neki önmagukban is fontosak és minden ember drága —, hogy szabad életüket, amelyet semmi nem terhel, hálá­ból az ő dicsősége, terve s az emberek üdvének és javának szolgálatába állítsák. Isten szabadságra hívott el, de ez a leg­Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. január 12-éa %»eák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. Svzeretetvendégség: dr. Ha- femscher Károly. Fasor de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Ká­roly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Ká­roly. Zugló de. 11. (úrv) Turchányi Sándor teol. Rákosfalva de. 8. Tur­chányi Sándor teol. Gyarmat u, de. fél 10. (úrv) Turchányi Sándor ■Seol. Fóti út de. 11. Benczúr Lász­ló. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ojtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. ll. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 16. du. 3. Rákosszentmihály, de. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: U. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Tele'on: 142—674 Csekkszámlaszám : 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5240 26a év« az Athenaeum Nyomda, Budapert — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató fél 11. Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9. Karrier Ágoston. Má­tyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy. de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Vára- dy Lajos, de. 11. (úrv) Várady La- jo6, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fü- löp Dezső. XIL. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. ll .du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Kelen­föld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zol­tán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zol­tán, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. mm m m W/M 3 — Vízkereszt után az 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigé­je: Rm 1, 18—25. A délutáni istentisztelet alapigéje: És 48, 9—11. ~ EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 12-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi-rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Istent nem lehet felcserélni! Rm 1,18—25 Pál apostol ebben az igében olyanokról ír, akik felismerték, hogy az a csodálatos világ, amelyben élnek, nem a vak vélet­lennek köszönheti létezését, hanem ott áll fölötte a bölcs Al­kotó. A természet világa a maga csodálatos rendjével, sokféle je­lenségével csodálatosan hatalmas, erős és bölcs Istenről tesz bizonyságot. Ennek az Istennek a nagysága és bölcsessége lemér­hető a parányok világában is, de a világűrnek a végtelenbe vesző óriási méreteiben is. Sok érző szívet fordított már a természet csodálatos világa Isten felé. „Téged dicsőít a zenith és nadir, a szélvészek bús harca, az égi láng villáma; harmat- csepp, virágszál hirdeti nagy kezed alkotásait.” így énekel a költő a természet világában eléje táruló és magát megismer­tető Istenről. Sokan vallották, hogy a természet Isten temploma, ahol a legteljesebb mértékben hódolhatnak Istenüknek. Való és igaz, hogy nagyon sokat mond nekünk a természet világa az Istenről, de kérdés, hogy eleget tudunk-e meg Róla alkotásaiból? Azt gondolhatnánk, hogy ezen a téren eligazít bennünket a lelkiismeretünk. Bármennyire éberen működjék is lelkiisme­retünk, mindig érezzük azt a feszültséget, hogy nem vagyunk elég jók, hanem sokkal rosszabbak vagyunk, mint amilyennek kellene lennünk. Amikor eddig jut az ember, akkor jelentke­zik a kísértés: könnyebbé kell tenni a terhet. Pál apostol is erről beszél, amikor a pogányok bálványimá­dását rajzolja meg előttünk. Túl nagy volt a követelmény. Ezért választották a könnyebb utat: a Teremtő helyett teremt­ményeket tiszteltek. Ugyanez a kísértés jelentkezett Izrael népé­nek életében is, amikor a Sinai hegy lábánál megöntették Áron­nal az aranyborjút. De jelentkezik ez a kísértés napjainkban is, amikor nem az Isten erejére és gondviselő szeretetére akar­juk építeni jelenünket és jövendőnket, vagy amikor cselekede­teink mércéjévé nem az Isten akaratát tesszük, amikor egyéni boldogulásunkat és személyes érdekeinket mindenek elé he­lyezve törtetünk és gázolunk előre az életúton. Mindig ez a kísértés jelentkezik, amikor a „széles utat” választjuk, ahe­lyett, hogy a „keskeny út” vándorai lennénk. Amióta mi Istent Jézus Krisztuson keresztül ismerjük, nem­csak a végtelen messzeségek Urát, nemcsak a mindenek Alkotó­ját és Teremtőjét szólíthatjuk meg Benne, hanem szerető meny- nyei Atyánkat is. Isten dicsősége nekünk nemcsak a teremtett világ csodáiban és remekműveiben ragyog, hanem Jézus Krisz­tuson keresztül a kegyelmes Atya arca tekint reánk. A hétköz­napi életben sok baj származott abból, hogy valamit felcse­rélt az ember. Felcserélt vezeték rövidzárlatot és nagy anyagi kárt jelentő tüzet okozott, felcserélt váltó karácsony előtt sok ember életét oltotta ki és több milliós kárt okozott. Ugyancsak tragédia, ha az ember Istent cseréli fel a saját el­gondolása szerinti bálványokkal. Isten elfordul az embertől, el­engedi kezéből s magára hagyja. Vigyázzunk, hogy ez rajtunk meg ne essék! Kühn Ernő — HÁZASSÁGI évfordu­ló. Harman András kálmán- házi örökös tb. gondnok és fe­lesége sz. Pristyák Júlia de­cember 19-én adtak hálát Is­tennek, hogy házasságkötésük 50-ik évfordulóját boldogság­ban megérhették. — Ruzsinszki György, a kál­mánházi gyülekezetnek 30 éven át volt egyházfija és fe­lesége, sz. Bálint Ilona 1968 októberében adtak hálát Isten­nek házasságkötésük 63-ik év­fordulóján az Úr megáldó és megtartó kegyelméért. A há­zaspárnak három gyermeke, 14 unokája és 22 dédunokája van. teljesebb hozzákötődést jelenti, mert csak ez és Krisztus kövn* tése biztosítja e szabadságot, másfelől pedig az uralkodás vár gyának és lelkének felcserélését az emberek szolgálatával. Igéje és Szentlelke által Isten erre az ismeretre és útra akar­ja elvezetni egyházait. Munkájának eredményeit egyre na­gyobb mértékben lehet látni a keresztyének között világszerte. Növekszik az a felismerésük, hogy igazi egységüket az mun- kálja, ha egy országon belül és a világon mindenütt egyek a hálaadásban, bűnbánatban és könyörgésben, a bibliai tanítás engedelmes meghallgatásában, a közös szolgálati alkalmak imádságos megkeresésében és elfogadásában, ha együtt járnak szeretetben és szolgálatban azon a közös úton, amelyet Isten Krisztusban mutatott övéinek. Ezzel szolgálhatják Isten dicső­ségét, kegyelmes tervének megvalósulását s minden ember üd­vét és javát. A MAGYARORSZÁGI egyhazak ÖKUMENIKUS TANÁCSA ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: „SZABADSÁGRA HIVATTATOK” (Gál 5, 13/a) Első nap Január 20. hétfő „SZABADSÁGBAN, AMELYRE MINKET KRISZTUS MEG­SZABADÍTOTT” (Gál 5,1) Bibliai rész: 2 Móz 2,23—3,12; Gál 4,1—7 Isten az Ószövetségben szabadítóként ismertette meg magát népével. A szabadi tás folyamata azonban már ott és akkor sem volt problémáktól mentes. Isten népe gyakran vonakodott vállalni a szabaditással, nagyobb szabadsággal járó nagyobb felelősséget, aminél a szolgaság állapota — bizonyos vonatko­zásokban esetleg, amint ez a pusztai vándorlás történetében is látható — kényelmesebbnek bizonyult. A másik kísértés, ami ellen Pál a galáciabeliekhez írt levél­ben harcol, a törvényeskedés igája. Ez is bizonyos kényelmet ad, láthatónak és kézzelfoghatónak tűnő biztonsággal kecseg­tet, amelynek kialakításában komoly szerepet kaphat az em­beri erő. De éppen ezért főként külsőségekben merül ki, amelyek a legszerencsésebb esetben is — ez a törvény feladata és funkciója — csak utalnak egy mélyebb, belső tartalomra. Pál arra tanítja a gyülekezetét, hogy Isten Krisztusban a kis­korúság törvényeskedése után a fiúság nagykorúságára, na­gyobb és felelősségteljesebb szabadságra hívja övéit. Akik ezt elutasítják. Krisztus áldozatát és szabadítását becsülik le. Ez történik, ha az egyházak és keresztyének nem követik Krisz­tus hívását, nem vállalják a nagykorúság szabadságát és fel­adatait életükben és szolgálatukban. ADJUNK HALAT Isten ajándékáért, elhívásáért és szabaditásáért; hogy szaba­dítóként jelenik meg népe életében és mi is úgy ismerhettük meg, mint aki mindig teljesebb szabadsággal akarja megaján­dékozni gyermekeit; hogy megszabadít a bűnből, halálból és a törvényeskedés igájától; az elmúlt évben elnyert megtartó kegyelméért, Isten áldásaiért az Egyházak Világtanácsa és a Keresztyén Békekonferencia nagygyűlésein, munkájáért az egyházak és a világ életében, VALLJUK MEG BÜNBANATTAL hogy bűneinkkel és engedetlenségünkkel gyakran akadályoz­zuk Isten szabadító munkáját közöttünk, az egyházak és az emberek életében; sokszor mi is jobban szeretjük a törvényes­kedés kényelmét, látszólagos biztonságát a nagyobb felelősség­gel járó szabadságnál; törvényeskeáő keresztyénségünkben nem az Ö kegyelmére, hanem emberi erőnkre számítunk és akarunk támaszkodni; elutasítjuk és lebecsüljük szabadítása ajándékát, amikor nem engedelmeskedünk hívásának és nem követjük Krisztust. KÖNYÖRÖGJÜNK imádságaink engedelmességéért, hálás és bűnbánó szívért, hogy elfo­gadjuk az ő vezetését és ajándékait; szabadításért a bűnből és törvé- nycskedésből; nagyobb felelősségért; az Egyházak Világtanácsáért, a» egyházi világszervezetekért és az egyházakért az egész földön, az ökumenikus Tanácsért, tagegyházaiért, gyülekezeteikért, vezetőikért* lelkészeikért és szolgálatukért, minden igehirdetőért; növekedésért a hitben és engedelmességben; Isten kegyelméért, vezetéséért és áldá­saiért az új esztendőben. Második nap Január 2L kedd „AHOL AZ URNÁK LELKE, OTT A SZABADSÁG” (2 Kor 3,17) Bibliai rész: Ez 36,25—28; 2 Kor 3,4—8 Az érettség Isten népében és tagjaiban mélyreható változás­ban érzékelhető. Míg törvény alatt élni külső kényszert jelent, a fiúság lelke belső azonosulást eredményez Isten akaratával: Isten Lelke már az Ószövetségben is ezt munkálta népe életé­ben. Pál is arra tanít, hogy ezt csak a Szentlélek viheti végbe. Ezért hangsúlyozza: nem emberi vitákban dől el, ki szabad igazán. Ez újabb törvényeskedéshez vezetne. Ahol az Úrnak Lelke, ott van a szabadság, ö győzi le az örök ellenállást és en­gedetlenséget, az emberi akarat ellenkezését az övével, és ajándékoz igazán szabad fiúi lelkületet. A Lélek szabadságának már az ősgyülekezetben és azóta is veszélyes kísértése, hogy összetévesszék valamilyen megfogha­tatlan, ellenőrizhetetlen, egyéni vagy közösségi szubjektíviz­mussal, rendetlenséggel, fegyelmezetlenséggel, „szent” zűrza­varral, amelyben ki-ki azt véli, látja, érzi helyesnek, amit sze­rinte neki a Lélek mond. Aki ezt hiszi, elfelejti, hogy a Lélek azt munkálja és arra szabadít fel, amit Isten világosan meg­mondott Krisztusban és a bibliai üzenetben. A keresztyének Lélek szerint való szabadsága azonban nem jelenthet gőgöt, jogcímet az ítélkezésre a gyülekezet részéről a kívülállókkal szemben, a világ felett. Isten Lelke maga a szabadság, és ép­pen az ö gyermekeinek kell tudniuk, hogy — noha más-más módon, de — mindenütt munkálkodik. Sőt: e keresztyén re­ménységgel kell tekinteni mindenre, mert az Ür Lelkének munkája az ő szabadításának garanciája és záloga. ADJUNK HALAT a Szentlélekért és munkájáért életünkben, az egyházak, a ke­resztyének között és a világban; hogy hatására belsőleg azo­nosulhatunk Isten akaratával, hogy ezt munkálja életünkben; igéjéért, amelyben megmutatja a keresztyén szabadság igazi tartalmát VALLJUK MEG BÜNBANATTAL hogy gyakran emberi módon értelmezzük a szabadságot; bű­neink miatt ellenkezés és engedetlenség van bennünk Isten akaratával szemben; ítélkezünk és szeretetlenek vagyunk az egy­házon belül és kívül állókkal szemben egyaránt; gőgösen és elbizakodottan ki akarjuk sajátítani a Szentlélek munkáját, mintha az csak a mi életünkben, az egyházak és a keresztyé­nek körében volna megtalálható. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten Szenti étkéért és munkájáért közöttünk és a világán; megüjftá kegyelméért, erejéért, kogy végezze el bennünk és egyházaiban aa akaratával való belső azonosulás és engedelmesség csodáját,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents