Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-21 / 51. szám
/ „gyermek született nékünk” Ezs. 9,6 Múlt és jövő — 250 éves a györkönyi gyülekezet — Kipirult arcú, csillogó tekintetű gyermekek várakozása immár beteljesedett. Az ajándékok gazdára találtak. Elmúlt az első öröm és vége az első csalódásoknak egy-egy kívánság elmaradása miatt. Az ajándék hoz sok örömöt, de néha csalódást is okoz. Isten karácsonyi ajándéka: „Gyermek született nekünk!” Ötestámentomi prófécia, több évszázaddal megelőzve az eseményt, biztos pontossággal adja tudtul a megoldást, Isten „buzgó szerelmének” csodálatos testet öltését: „Egy gyermek született nékünk!” — Csak egy gyermek? — hallatszik a csalódottak kétkedő kérdése. Igen! Csak egy gyermek! De milyen ez a gyermek? Az uralom az ő vállán van. Ma is ö van az Atya jobbján és gyakorolja hatalmát, végzi embereken keresztül és mert övé a hatalom, ezért lesz majd Bíró amikor eljön, hogy számon kérjen mindent tőlünk. Kezében a hatalom áldássá lesz, mindnyájunk javára. S azért adja át emberi kezekbe a hatalmat, hogy azt mi is áldássá tegyük, éljünk vele, nem elnyomásra, kizsákmányolásra, leigázásra, hanem boldogulásra, igazságosságra, előmenetelre. A hatalom birtokosa egyben „erős Isten” is. Az ő igazságának ereje van, ezért nem papiroshatalom az övé. Igazságát adja a szívekbe, hogy azon keresztül győzzön. A „született gyermek” nagy örömet szerzett nekünk. Bő aratáskor örültek igazán Izrá- el fiai. Nincs is nagyobb öröm, mint munkám eredményét látni, végignézni a megtelt kamrán, — ma így mondanánk — látni a megújult házat, a szépen berendezett lakást, jól öltözött, mindennel ellátott gyermekeinket. Öröm ez, — emberi öröm és Jézus ezt az emberi örömet hozta nekünk. Nagy örömet, mely minden népnek, minden embernek az egész világnak öröme. Nem elvont dolgok felett való „befelé örvendezést”, hanem örömet Ádventi est keretében emlékezett meg a gyúrói gyülekezet arról, hogy kántora. Udvaros Dénes húsz esztendeje látja el rendkívüli odaadással és hűséggel szolgálatát. A gyülekezet meleg ádventi együttlé- tén D. Koren Emil esperes tartott előadást az egyházi éneklés élményszerző erejéről. A gyermek-bibliaóra tagjai sok szavalattal és kánonénekléssel szolgáltak, majd a gyülekezet lelkésze, Sikter László méltatta a. kántor működését és szolgálatát, amely nem csupán az orgona megszólaltatásában áll, hanem a templom iránti szeminden embernek úgy, mint bő aratáskor. A „született gyermek” csodálatos tanácsos. O tud igazán jó tanácsot adni. Rá ienet hallgatni. Biztos, amit tanácsol, mert senki nem ismeri az Atyát csak O. Nem azt mondja, ami lényegtelen. Nem aprólékos erkölcsi tanításokat, tengernyi parancsolatot terhei ránk, hogy törvényeskedésével agyon nyomorítsa életünket. Tudja az igazi tanácsot és azt mondja, hirdetteti nekünk küldöttei által is: higgyetek énbennem... aki hisz enben- nem, örök élete van ... tegyetek jót az én kicsinyeimmel... kérjetek, keressetek, zörgessetek ... úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. És minden öfelé, öreá irányul. Akinek Vele van közössége, az mind teszi is ezeket. A „született gyermek” a békesség fejedelme. Nem is lehet ez másképp, ha azzal szerez örömet, hogy elhallgattatja a fegyvereket. Sőt, tűzbe kerül minden „harci saru” és „véres öltözet” is. Nem is akármilyen béke jön a nyomában, hanem olyan, amelyben megszűnik a „terhes iga” és a „hátat verő bot”. Nem az elnyomottak békéje van Jézusnál, valami lelki békesség, mely segít elviselni a zsarnokságot, elnyomást, hanem az a béke, amelyet ö ad és munkál általunk is, aminek szolgálatába minket is állít, a felszabadultak békéje, Jézus eljött, beleszületett a világba, hogy elhozza vele a békét. Ma is azért tartja itt az egyházát, hogy benne legyen a világban és vigye bele a békét, megértést, együttmunkálkodást. És ennek a jó munkának örömét is megengedi nékünk. „Gyermek született nékünk!” Csodálatos, hatalmas karácsonyi ajándék. Miért ne zengene ajkunkon hálaadással a karácsonyi ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a fö’dön az embereknek!” Tóth-Szöllős Mihály retet, templomot rendben tartó munkájában is. Külön köszöntötte a kántort a gyülekezet felügyelője is. Udvaros Dénes meghatott, meleg szavakkal mondott köszönetét a megemlékezésért s idézte a költői szavakat: „legyen a dallam bármilyen nehéz — szemünk a Karmester kezére néz — és minden olyan egyszerűvé válik — ö segít énekelni mindhalálig.” A gyermekek virágcsokrot adtak át, a lelkész pedig a gyülekezet nevében az „Irgalmadat éneklem” című könyvet adta át ajándékul. A 150 éves török hódoltság után népvándorlás indult meg hazánkban. Egyre-másra alakultak új községek és éledtek fel ismét a szinte már teljesen kihalt falvak. Ezt a folyamatot a Rákóczi-féle szabadság- harc egy időre megállította, de a bukás után folytatódott a népvándorlás. Az új településekkel, falvakkal együtt alakultak ki vagy szerveződtek újjá a gyülekezetek is. Az így kialakult gyülekezetek sorába tartozik Györköny — ez a Tolna megyei dombok festői környezetében meghúzódó kis falu is. A betelepítések alkalmából ide érkezők többsége német anyanyelvű volt. Ennek hatásai és nyomai Az EVANGÉLIKUS ÉLET nem fiatalok divatlapja (nem akarjuk, bár nem is tudnánk befolyásolni a divatot). Ellenben. Független lehet-e öltözködésünk hitünktől? Nem tartozik-e hozzá a mai evangélikus élethez az, hogy mit veszünk magunkra? Nyilvánvalóan igen. Hogyan? NEM ÜGY ... mintha bárki előírná azt, hogy keresztyén leánynak milyen szoknyát, s fiúnak milyen pulóvert kell vagy szabad felvennie; ... mintha lenne keresztyén „egyenruha”, hiszen nem vagyunk sem apácák, sem szerzetesek; ... mintha a szoknya hosszúsága, vagy a zakó sötétsége egyenes arányban állna viselője hitének nagyságával (valahogy úgy, ahogyan egy régi pogány szekta tagjai annál nagyobb szentnek számítottak, minél hosszabb volt a körmük!). HANEM?! Ahogyan furcsa elképzelni bakancsos strandolót, ahogyan pénztárcánk (vagy szüléinké!) beleszól vásárlásunkba, ahogyan testalkatom (lábforma, „delta”) és ízlésem hatnak öltözködésemre, úgy van még néhány ismert szempontja a divatnak. Elsősorban az életkor. Mi volna, ha a tizenéves ugyanúgy öltözködnék, mint az ötgyermekes családanya. A haja is más, nemcsak azért, mert még nem ősz, hanem mert fiatalosabb és változatosabb. Gyakran hallható párbeszéd: — Mondd, az az alak ott fiú, vagy lány? A vállig érő szőkített hajú fiatalember láttán ijesztő látomás gyötört álmomban: bajuszos, kopasz lányok integettek felém (biztosan álbajuszuk lehetett). Mennyire bosszantó, amikor valamelyik fiatal öltözködésémég ma is erősen érezhetők, de nem olyan formában, mint nagyon sok helyen — főleg a második világháború előtt —, hogy ellentét és harc uralkodott volna a németek és a magyarok között, hanem jó összhang volt mindig a falun és a gyülekezeten belül is. Az újonnan érkező telepeseknek mindjárt volt gondjuk, iskola és az egyházi élet beindítására is. 1718 őszétől már tanítói állást szerveztek a faluban. Nem sokkal később pedig, 1719 tavaszán lelkészük Szenicei Bárány György, aki á gyülekezetépítés mellett templomot is épített a gyülekezetben, ami ugyan hamarosan elpusztult, de a gyülekezet újat épített helyette. nek feltűnőségével akarja magára hívni a figyelmet, ahelyett, hogy kedves üdeségével, gondolkodásának jólöltözöttsé- gével mutatná meg, ki ő. Néha az az érzésem, hogy a testi „to- pisság” bizonyos lelki-szellemi lerongyolódás tükörképe. Ha a Texas-nadrágot golyóstollal írt beategyüttesek tömege borítja, remélhető, hogy a fejében ezen kívül más is előfordul? Azután — akármennyire is kellemetlen néha — tekintettel kellene lenni a körülöttünk élőkre, meg ne botránkoztas- suk őket öltözködésünkkel. Ha tudnillik az idősebbek közül valakit ezzel megbotránkoztatok, nem várhatom el, hogy ők túlzottan maradi ruházatukkal viszont engem ne ingereljenek megbotránkozásra! Ezek után mondom csak: a keresztyén ember (éppúgy, mint mindenki) bármilyen ruhát felvehet. Sem a térd fölötti centiméterek, sem a nadrág bősége, de még a haj hossza sincs előírva. Részletesen semmi sem szabályozza azt... Csak EGY VALAMI: „Mindezek fölé pedig öltöz- zétek fel a szeretetet” (Kol 3, 14). Ez a legjobb, legszebb, legpraktikusabb viselet. Ha a szeretet láthatatlan (de nem észrevehetetlen!) anyagából készült felöltőt szabunk magunkra, egyszeriben köny- nyebbé válik eldönteni, hogyan öltözködjünk. Ez az egyedül érvényes öltözködési szabály, mely nincs kitéve a divat változásainak, nem megy ki a divatból jövőre sem, nem befolyásolja sem időjárás, sem a pénztárca vastagsága. Ez a modell a legpraktikusabb viselet is egyben. Jól áll fiatalon és idősebben, jól áll minden színhez, minden alkalomra. A szeretet ruhájában lehet iskolába járni és dolgozni, lehet színházba menni és otthon üldögélni, lehet kettesben és nagyobb társaságban is hordani. Nemcsak nyáron, de hűvösebb Időben is: melegen ajánljuk! Bízik László Szenicei Bárány György és utóda szolgálata olyan lökést és alapot adott a további évekre is, hogy ettől kezdve rendezettnek mondható a falu és a gyülekezet élete is. Az elmúlt 250 évben — a mai lelkésszel, Takó Istvánnal együtt — összesen tíz lelkész szolgált a gyülekezetben becsülettel és hűséggel, többségük 30-40 évig is. A gyülekezet már hosszú ideje készült arra, hogy méltóképpen ünnepelje meg ezt a nevezetes jubileumot. Az ünnepségeket tavaly ősszel csak szűk keretek között tudták megtartani. Most — november 23-án — Abban az esztendőben forgatják gyülekezeteink tagjai kezükben az új Naptárt, Sajtó- osztályunk legújabb, jól sikerült kiadványát, amelyben hivatalos és spontán ünneplések sorozatában emlékezik meg népünk arról a tényről, hogy több évszázados elnyomatás, kulturális, politikai és gazdasági elmaradottság, népünk számára irdatlan szenvedéseket hozó háború és a nemzeti lét teljes megszűnését előirányzó fasiszta megszállás szinte már elviselhetetlen terhei alól felszabadult. A világ első szocialista állama hadseregének hőstettei és a hazai haladó erők összefogása nyomán, egy öntudatra jutott munkásosztály vezetésével történelmiének, életének nagy lépésekkel előre vivő útjára lépett Az új Naptár ezért összefoglaló jellegű. Számot ad arról, hogyan élt, szolgált a negyedszázad alatt egyházunk a felszabadult hazában. Magvasabb is ennél fogva elődeinél. Közel 70 oldalon mutatja be egyházunk teológiai, hitbeli, egyház- politikai felismeréseit, újjáfor- málódását, a szocialista hazában helyét megtalált egyház kibontakozó életének gyümölcseit. D. Káldy Zoltán püspök, átfogó értékelése vezeti be a részletes számadást. 1945. április 4-ét, mintegy vízválasztót mutatja be népünk élete, történelme szempontjából. Innen lehet visszalátni arra, ami elmúlt, amitől megszabadultunk, ami miatt bűnbánatot kelleti gyakorolnunk, amit a bűnbánat gyakorlásában hátunk mögé vethettünk. Innen rálátni az életüket áldozó szovjet katonák, mártírok, és halálra üldözöttek, — a háborús bűnök, politikai tévedések és tévesztések megszámlálhatatlan áldozatainak tömegsírjaira. Anyílt mód arra, hogy az ünnepségei befejezéseként ellátogathatott a gyülekezetbe D. Káldy Zoltán püspök, hálát adni a gyülekezettel az elmúlt 250 év áldásaiért és Isten hűséges szeretetéárt. A gyülekezet lelkésze az oltár elől mondott köszöntő szavakat. Röviden visszapillantott a múltba, de egyúttal azt is. ma csak úgy van jövője az egyháznak és benne a györkönyi gyülekezetnek is, ha szolgálatát a legkisebb körtől világméretekig hittel és becsülettel tudja elvégezni. Ez a világméretű szolgálat hatotta át azt az előadást is, amit a püspök a Közel-Keleti útjáról tartott a délutáni istentisztelet keretében. ifj. Kendeh György romokat is innen látni, amelyek fizikailag és lelkileg maguk alá temettek hazát, egyházat — De innen tárul ki egy új világ távlata is. Az igazságosabb társadalmi rendbe forduló világban önmagára és segítő barátokra talált, élretörő nép reményeken is felüli eredményei. Innen indulva találja meg helyét, szolgálatának érteimét és módját új szeretettel és reménységgel az önmagára és népünkkel egységre jutott egyház. E bevezetésből, mint reflektorból szóródik szét a fény a további értékelő cikkekre. Negyedszázad népünk életében összefoglaló cím alatt dr. Ré- dey Pál és D. dr. Vető Lajos történelmi elemzése múltat és jelent összevetve tárja elénk az új Magyarország 25 év alatt elért nagy eredményeit, korábban elképzelhetetlen iramú fejlődését. Negyedszázad egyhazunk élctéoen összefoglaló címszó alatt pedig, dr. Faoiny Tibor, Benczúr László, D. ár. Ottlyk Ernő, dr. Pröhle Károly, dr. Nagy Gyula, Weltler Rezső, Muncz Frigyes, Vára- dy Lajos, Harkányi László, dr. Pálfy Miklós, ü. Koren Emil, Papp Ivánné, dr. Sólyom Jenő, Kiss János, Trajtler Gábor, D. Káldy Zoltán egymást követő írásai adnak tájékoztatót egyházunk eseményekben és eredményekben gazdag 25 évéről különböző szemszögből és munkaágakra bontva. A „Krónika” dr. Vámos József, a „Gyülekezeteink élete” Mezősi György összefoglalásában szintén az elmúlt negyedszázad felismeréseinek és eredményeinek fényében ismerteti egyházunk közéleti, nemzetim-' zi tevékenységének, a gyülekezetek életének eseményeit. Pásztor Pál emlékezik meg az elhunyt szolgatársakról. Az elbeszélések, versek: Karner Ágoston, Gyarmathy Irén, Jakus Imre, Bodrog Miklós, Sárkány András, H. Németh István, Turchányi Sándor írásai az egyházi szépirodalom megújult eszközeivel erősítik a Naptár egyházpolitikai és teológiai egységes alaphangját. A külső megjelenésben is színvonalas 1970. évi Evangélikus Naptár címlapját Dénes Pál tervezte, a szépirodalmi anyagot Mezősiné, Tóth Ágota illusztrálta. A hálaadás mellett, amely a Naptár olvasása közben el- töltheti szívünket, az elhatározás is tovább erősödik bennünk: Isten Szendéikének segítségével szeretettel és hűséggel szolgálni Istennek népünk és a békés életre vezető megoldásokat kereső világ javára. Mezősi György Régi népszokásokból, köszöntőkből Tessedik emlékezik meg egyik írásában a karácsonyi ostya- hordozásról. Az ostyát rendszerint a papné, vagy a tanítóné sütötte. A parókiákon voltak ehhez külön ostyasütő vasak. (Bükön még az én feleségem is sütött ilyennel ostyát.) Ezekből a mintás ostyákból, mielőtt azok másnap az úrvacsorái oltárra kerültek volna, egy-egy darabot gyermekek vittek köszöntővel a házukhoz, ahol nagy tisztelettel és megbecsüléssel fogadták, s a karácsonyfa alá tették. A gyermekekkel ajándékot küldtek a tanítónak. Ez az ajándék olykor pénzadomány volt. Ez a jövedelem hozzátartozott a tanítók javadalmához. Amikor ez a szokás megszűnt, a tanítókat évi négy pengő forinttal kárpótolták. • A karácsonyi köszöntőkben egyházi és népi elemek keverednek. íme, egy részlet a karácsony másnapi, „István napi” köszöntőből: Eljöttünk mi jó este István köszöntésére, István légy egészségben, Hála Isten, hogy megértük napodat, napodat Áldom a Jézusodat, megváltó Krisztusodat. Vagy íme, egy sármelléki karácsonyi kántáló-versből: Levél hozta bimbóját, Bimbója meg virágját, Virágja meg almáját, Alma szülte meg Annát, Anna pedig Máriát, Mária meg szent Fiát... Közli: Fülöp Dezső Kántor jubileum Gyúrón KARÁCSONY FELÉ Meleg hír, meleg szél Meleg szív, meleg cél Meleg szó, meleg ajk Betlehem felé hajt... Melegítő meleg cél Melegebb a melegnél S meleg emlék, meleg szer Melegénél melegszem... Meleg tűz, melegség Kerget, űz, keres rég Meleg szó, üzenet: Krisztus megszületett! Meleglángú meleg vér Testté lett már a Testvér! S meleg áldás fénye int Azzá lehetünk mi mind! Meleg szív dobogjál! Meleg láng lobogjál! Meleg vágy égj, hevíts! Karácsonyhoz segíts! Sárkány András Mini-témák „Nézd az élet apró rebbenéseit” — írta egykor Radnóti Miklós. Mini-témáinkban azokhoz szálunk, akiknek életét átfogó nagy tanítások és meghatározó tanulások közben az élet apró rebbenései is nyomothagyón formálják. Egy picit a MINIről és a FARMERről hangsúlyozta, hogy a gyülekezet nem állt meg a múlt emlékeinél, hanem ma is aktívan munkálkodó faluközösségben él. Jól és aktívan munkálkodó tsz van a faluban, s a közös munkából a gyülekezet tagjai is szívvel lélekkel kiveszik részüket. Az ünnepi istentiszteleten a 90. Zsoltár első négy_ verse alapján arról az Istenről szólt a püspök, aki menedéke és megtartója volt 250 éven át a gyülekezetnek. A keresztyén ember ma is Isten hűségéből él. Ezen belül hangsúlyozta a püspök, hogy Evangélikus Naptár 1970 — NSpünk íelczfjadifása jiúüsunúnak jegyen — c
