Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50. szám
„Minden ember egyenlőnek teremtetett!” j „Magától értődőnek tartjuk azt az igazságot, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy a Teremtő bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, és hogy ezek közé. tartozik az élet, a szabadság és a boldogságkeresés joga.” Ezzel az elvi tétellel kezdődik az Amerikai Forradalom alapirata, az 1773. évi Függetlenségi Nyilatkozat. Alkotói erre hivatkozva jelentik ki: mivel a brit birodalom hivatalos szervei ' hosszú időn át és sorozatosan megsértették ezeket az emberi jogokat, az Egyesült Államoknak joga van ahhoz, hogv elszakadjon az anyaországtól és független államszövetség- . ként szervezkedjék. Függetlenségüket ki is vívták a hősi szabadságharccal, az Amerikai Forradalom azonban be fejezetien maradt. Mert a nyilatkozat sokkal többről szól, mint nemzeti függetlenségről: minden ember egyenlőségéről és szabadságáról, ezt pedig nem kapták meg a néger rabszolgák. Ezért a forradalom három emberöltő múlva folytatódik a véres polgárháborúban észak és dél között, amely hallatlan áldozatok árán végre meghozta a rabszolgaság eltörlését Amerikában. Gettysburg kis város alig 200 km-nyire a Független ségi Nyilatkozat születési helyétől Philadelphiától. Dombos-lan- kás dunántúli jellegű, gyümölcstermő vidék közepén századvégi ágyúk sorfalával fogadja a turistát. Itt volt a polgárháború legvéresebb, oöntő ütközete 1883. július 1—4-ig. A négynapos csatában 160 ezren vettek részt, 47 ezer fő volt a veszteség, s a déli hadsereg ettől fogva visszavonulásra kényszerült. Gettysburg nemzeti búcsú járó hellyé lett. Több mint kétezer emlékmű rögzíti eZen a helyen annak a rettenetes megrázkódtatásnak egyes részleteit, amelyet Amerika népe máig sem hevert ki egészen. És itt van a békeemlékmű is: örök lángja most is ég. Hivatalosan nincs háború: Amerika hadüzenet nélkül harcol Vietnamban. Gettysburgban működik a legrégibb amerikai evangélikus szeminárium, amelyet 1828-ban alapítottak és területe annak idején a híres ütközet kiinduló pontja volt Ágyuk, emlékművek állnak a szeminárium ■ területén, és mintha az intézet munkáján is érződnék a történelmi örökség hatása. Alapítói szellemében tudatosan a lutheri teológia alapján tájékozódik a mai világban. Viszont valami újabb társadalmi változás szükségét is érzik, hogy tényleg megvalósuljon az Amerikai Forradalom alapelve: minden ember egyenlősége. Hazádnak rendületlenül A hazafias nevelés kérdéseivel foglalkozott Teológiai Akadémiánk tanári karának november hó 11-én tartott ülése. Az értekezletet Dr. Groó Gyula dékán bevezető előadása nyitotta meg. Ebben rámutatott arra, hegy a hazafiasságra nevelés feladata minden nemzedékben újra időszerűvé válik. A két világháború között a hazafiság, patriotizmus eszméje nacionalizmussá, sovinizmussá torzult. Ürrá lett a szűklátókörüség és szűkkeb- lüség, más népek megvetése és gyűlölete, végső fokon a fasiszta fajelmélet. E nacionalizmus tulajdonképpen eszköz volt az uralkodó osztályok, a fennálló társadalmi rend mindert áron való fenntartása érdekében. Így akarták elterelni a figyelmet a megoldatlan társadalmi, gazdasági kérdésekről az elsikkasztott földreformról, stb. Ezzel párhuzamosan folyt minden haladó gondolat és mozgalom üldözése. Így vált az ország a feudális nagybirtokok, a három millió koldus országává, valóságos múzeummá Európa közepén. E nacionalizmus vált a német és olasz fasizmus hazai szál- láscsinálójává, s ez vitte bele az országot a második világháborúba. Az előadás szólt azután a nacionalizmus és álkeresz- tyénség végzetes összeszövő- déséről is. Ennek mindegyik felekezetben meg voltak a jelenségei és az úgynevezett „keresztyén-nemzeti” eszme minden felekezet részéről megkapta a szentesítést. Mindez beletorkollott az öngyilkos „keresztes háború” egyházi meghirdetésébe. Nacionalizmus és hamis vallásosság eszmei összeszövődése kísérteties módon kelt életre 1956-ban Mindszenti személyében és politikájában. Ez a történelmi háttér érthetővé teszi, hogy a felszabadulás után nemcsak a nacionalizmussal és sovinizmussal igyekeztünk leszámolni, hanem az igazi patriotizmus gondolatai is időlegesen háttérbe szorultak. Ezért a hazafiasságra nevelés terén van pótolni való, és akad tennivaló Akadémiánkon is. Az előadás ezután felvázolta az igazi patriotizmus jellemző vonásait. Ebben döntő a dolgozó nép szeretete, amely azonban nem zárja ki a más népek megbecsülését sem. Így - Összhangban van a népek testvériségével, az internacionalizmussal. Ez a hazafiság mindig konkrét: erre a mostani magyar hazára, a nép államára, a szocialista haza szerete- tére akar nevelni. Egyúttal védekezésre tanít a kozmopoli- tizmus romboló áramlatai ellen. Az értekezlet során dr. Fa- biny Tibor professzor előterjesztette az Akadémia egész éves tervét azoknak az évfordulóknak tekintetbevételével, amelyek 1969—70-ben esedékesek. Igv Fórum előadás keretében megemlékeztünk november 18-án Radnóti Miklós költő mártírhaláláról. A továbbiakban meg kívánunk emlékezni a vecsési templomnak a náci-sereg által történt felrobbantásáról (december 9), Bajcsi-Zsilinszky Endre mártírhaláláról (december 24), Remete László lelkész mártírhaláláról (január 9.), hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról (április 4). Ez utóbbival kapcsolatban akadémiai ünnepi ülés tartását és az egyháztörténeti szakcsoport egy tanulmányának publikálását és a Lelkipásztor egyik számának a tanári kar által történő szerkesztését tervezzük. Természetesen ünnepi megemlékezéseinket összehangoljuk majd a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának és egyházunknak jubileumi terveivel. Az előterjesztéseket gazdag és termékeny eszmecsere követte. Az értekezlet egyetértett abban, hogy e rnegemléke- zések mellett a tanárok egész előadói és nevelői munkájában, hallgatókkal való személyes foglalkozásában is érvényesülni kell a hazafias nevelés szempontjainak. Szükségesnek látszik, hogy minden tárgyból mielőbb előadási jegyzetek jelenjenek meg. Természetesen a fenti szempontoknak nagy súlyt kell adni a kollokviumokon, vizsgákon is. Állandó feladat a hallgatók felkészítése mai, korszerű igehirdetésre. Ennek érdekében a felsőévesek igehirdetését a Fórum-keretében időnként meghallgatják • a tanári kar tagjai és a püspökök is, hogy a prédikációk közvetlen megbeszélésére nyíljék alkalom. A gazdag tartalmú tanév beindító értekezlet bizonyára jő segítséget nyújt majd abban, hogy Akadémiánk még hathatósabban felkészíthesse hallgatóit a korszerű, hazai evangélikus lelkész! szolgálatra G. Gy. Azzal fogadtak, hogy sokat akarnak hallani az egyház és a forradalom kérdéséről, mert eddig is foglalkoztak vele. Hogyan élt és él az egyház a forradalmi Magyarországon, mi a társadalmi szolgálata, hogyan viszonylik Jézus etikája a forradalomhoz, egyáltalában mi az egyház és a keresztyének társadalmi feladata: erről kértek előadásokat, erről folytak a megbeszélések. A világ iránti nyíltság szándéka néha számunkra különös módon nyilatkozik meg. Például szokatlan módon rendezték meg a diákok az aratási hálaadó ünnepelt. Mindenki az oltár előtti asztalra tette felajánlását, a szokásos offertó- riumon kívül egy cipót, egy üveg bort — ezt használták azután az úrvacsorához — konyhaeszközöket, seprűt és tisztítószereket, könyveket és aktacsomókat, írógépet,, rádiót és gitárt — mint a mindennapi kenyér tartozékait. Azután kötetlen formában ünnepelték az úrvacsorát. Azt mondták: így akarják 'kifejezni, hogy az evangélium áthatja a mindennapi életet. Ennél azonban sokkal jelentősebb az, hogy a szeminárium áttelepítését tervezik. Még nem tudják hová, de mindenesetre nagyvárosba. Ott akarják végezni a teológiai munkát és a lelkészképzést, ahol forr a világ és keresik a társadalmi átalakulás útját. Látják, hogy az Amerikai Forradalom a polgárháborúval sem fejeződött be, és tudják, hogy az egyház számára döntő: kivonja-e magát vagy részt vesz-e az emberek valóságos egyenlőségéért folytatott küzdelemben. Dr. Prőhle Károly A Dfii EgyházkerületPsesbitéiiiimdnük határozattá 1. 'Az Egyházkerületi Tanács megköszöni D. Káldy Zoltán püspöknek jelentését, amely fölölelte az 1968. esztendő munkáját, de több vonatkozásban az 1969. évit is. 2. Az Egyházkerületi Tanács örömét fejezi ki afelett, hogy egyházkerületünk munkája mind 1968-ban, mind 1969-ben zavartalanul és eredményesen folyt. Külön is kiemeli megelégedését afölött, hogy a lelkészek és gyülekezeti felügyelők túlnyomó többsége hűségesen, a Zsinati Törvényekben lefektetett teológiai és egyházpolitikai elveknek megfelelően munkálkodik a gyülekezetekben. 3. Az Egyházkerületi Tanács szükségesnek tartja annak hang- súlyozását, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol a gyülekezeti vezetők az elmúlt időben nem fektettek kellő súlyt a Zsinati Törvényekben lerögzített teológiai és egyházpolitikai elveknek a gyülekezetekben való érvényesítésére, a gyülekezeti vezetők kötelesek tervszerűen és tudatosan azért fáradozni, hogy ezek az elvi szempontok érvényesüljenek és áthassák az egész gyülekezetei 4. Az Egyházkerületi Tanács szükségesnek tartja annak hang- súlyozását is, hogy megkülönböztetett gondot kell fordítani a teológusok és a segédlelkészek nevelésére, arra, hogy a fiatal nemzedék minden tagja szolgálatában érvényre jussanak az egyház törvényeiben lefektetett teológiai és egyházpolitikai elvek. Felhívja az Egyházkerületi Tanács elsősorban az espereseknek és azoknak a lelkészeknek a figyelmét, akik mellett segédlelkészek munkálkodnak, hogy legyenek segítségére az egyházkerület püspökének a segédlelkészek jó szolgálatának erősítésében. 5. Az Egyházkerület! Tanács nem kívánja elvileg kimondani, hogy lelkészek ne vállaljanak világi másodállást, mert bizonyos esetekben különböző okoknál fogva annak szükségessége fennállhat. Mégis felhívja a figyelmet arra, hogy lelkészek csak akkor vállaljanak világi másodállást, ha ez gyülekezeti munkájukat nem akadályozza és nem csökkenti. Amennyiben a lelkész napi 8 órás világi állást vállal, az Egyházkerületi Tanács nem járul ahhoz hozzá, hogy a gyülekezettől ugyancsak felvegye teljes fizetését. 6. Az Egyházkerületi Tanács mély megdöbbenéssel és megbotránkozással értesült az amerikai agresszorok My Laiban és más dél-vietnami helységekben végrehajtott tömeggyilkosságairól. Az Egyházkerületi Tanács felhívja az egyházakat és a különböző egyházi világszervezeteket arra, hogy erejük teljes lat- bavetésével és egyértelmű és konkrét lépésekkel támogassák azt a törekvést, amely arra irányul, hogy az amerikai agresz- szorok és szövetségeseik kivonuljanak Vietnamból és a vietnami nép elnyerje függetlenségét és szabadságát. 7. Az Egyházkerületi Tanács kéri az Amerikában élő egyházakat, köztük az amerikai lutheránus egyházakat, hogy emeljék fel határozottan szavukat az amerikai kormány előtt és követeljék a vietnami háború befejezését és támogassák azokat az erőket, amelyek az Egyesült Államokban a vietnami háború befejezését követelik. 8. Az Egyházkerületi Tanács elítéli Izrael agresszióját és újabb sorozatos provokációit az arab népek ellen. Maga részéről is követeli, hogy Izrael hajtsa végre a Biztonsági Tanács határozatát, amely kimondja, hogy Izraelnek ki kell vonnia csapatait a megszállt arab területekről. Az Egyházkerületi Tanács támogatja azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az arab menekültek térjenek vissza otthonaikba és igazságos alapon rendezzék a palesztiniai kérdést. 9. Az Egyházkerületi Tanács támogat minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy megteremtsék az európai biztonságot és az európai népek gyümölcsöző együttműködését. Szükségesnek tartja, hogy az európai egyházak a maguk eszközeivel segítsék az európai népek biztonságának és együttműködésének kiépítését. 10. Az Egyházkerület! Tanács örömmel üdvözli az atomso- rompó-egyezmény aláírását és egyre több ország által való ratifikálását. Ezt olyan lépésnek tekinti, amely segíti az általános és teljes leszerelést. 11. Az Egyházkerületi Tanács köszönetét fejezi ki D. Káldy Zoltán püspöknek azokért a szolgálatokért is, amelyeket külföldön végzett. Külön is kiemeli a BéRe-világtanács delegációja tagjaként végzett munkáját a Közel-Keleten. Túrmezei Erzsébet: ŐSZI KÉP Leszüretelsz, fogy a fény, nevetés, hull a lomb, nincs mit keseregni mégse nézd, hogyan zöldell az őszi vetés, hogyan sarjad a jövendő vetése! „GONDNÉLKÜLP KASTÉLY Potsdam, „Sanssouci” Márvány Termeiben e pazar palotának azért ki-be járhattak a gondok. Be Jézussal gondok hadának palota nélkül búcsút mondok Huszonöt éve történt III. Több oldalról hangzott az az önbírálat, hogy lelkészt karunk mm készült fel eléggé a sorsdöntő események megértésére és a helyes állásfoglalásra. Különösen a társadalmi ismeretek voltak hiányosak. A magas színvonalú teológiai folyóirat, a Keresztyén Igazság írta: „Aki élt a munkások között, az jól tudja, hogy az átlagmunkás összehasonlíthatatlanul többet ért a szociális kérdésekhez, mint egy átlagos tanult ember. A protestáns papok közül a legérdeklődőbbek szociális ismerete — néhány ritka kivételtől eltekintve — alig több, mint amit újságokból, politikai röpira- tokból és szónoklatokból — a fiatalabb, érdeklődőbb lelkészeinknél pedig — a romantikus népies írók igen tiszteletre méltó és sok értékkel bíró, de mégis csak inkább szépirodalmi jellegű müveikből merítenek’’ (Keresztyén Igazság 1942. 2. *z. 29.). Az evangélium hirdetése pedig sohasem hangozhat légüres térbe, valami elméleti gyülekezetnek, amely helytől, időtől elvonatkoztatott „örök igazságok” táplálékán élhet. Ez különösen nem megfelelő olyan korban, amikor a gyülekezetek konkrét, égető kérdésekre várják a keresztyén lelkiismeret válaszát. Ha nem is mindenben helytálló, de mégis jellemző az, ahogyan egyik lelkészünk kifejezi elégedetlenségét azért, amiért elszakadt a néptől és a nép életétől a lelkészt szolgálat: „A teológián papjelöltjeink négy éven keresztül tanulnak enciklopédiát, filozófiát, neveléstörténetet, dogmatikát, etikát, hébert, görögöt, stb. Senki sem mondja, hogy mindez nem szükséges. Nagyon is az. De mindmáig hiányzik a magyarországi evangélikus papnevelés tantárgyai közül a népismeret és néplélektan” (Evangélikus Elet 1941. 36. sz. 7.). Az egész helyzet összefüggéséből azonban az derül ki, hogy itt nem csupán valami új tantárgy beiktatásáról volt szó lényegében, hanem arról, hogy a lelkészt szolgálat és az arra való kiképzés forduljon a nép felé. Ami hiányzik, az a néppel való együttélés, a nép gondjaiban, bajaiban való osztozás, a nép ügyének felkarolása, a nép panaszainak megértése. Egy másik lelkészünk így kesergett: „A mi köreinkben — a középosztályban — senki sem tudott arról, hogy mit is akar tulajdonképpen a nép? Parasztok, munkások és középosztályúak idegenül nézzük egymást. Mi, középosztályúak, ma sem vagyunk ott, ahol a nép, közöttünk politikai együttműködés nincs. Reménytelen ez a dolog. Hihe- tem, hogy a középosztálytól más is telik, mint egy új „konszolidáció"? Vannak a mi értelmiségünkben politikai erők? Lehet számítani ezeknek a nép erőihez való csatlakozására? Az események engem egészen elkeserítenek. Mi ma sem vagyunk ott, ahol a magyar nép” (Evangélikus Élet 1944. 2. sz. 3.). Ez a bírálat megfelelt a tényeknek. Az elégedetlenség azonban jó jel, mutatta az utat a jövő felé, amikor már nemcsak vágyálom, hanem valóság lesz a nép érdekének szolgálata. Az eddigiekből javarészt az tűnt ki, hogyan írt sajtónk meg- gondolkoztató figyelmeztetéseket a fasizálódással szemben. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Ugyanakkor ebben a sajtóban olyan közlemények is megjelentek, amelyek támogatták a fasiszta háború gépezetét. Hogyan érthető ez a kettősség? Lényegében az egész Horthy-korszak politikájára bizonyos kettősség volt jellemző. Egyrészt Németország hadbalépése után a zsákmányban való részesedés reményében támogatták a fasiszta célokat, miközben áld kívánták húzni és belpolitikáikig is biztosítani a német fasizmussal szembeni különállásukat. Ezt mutatta a miniszterelnökök személyében bekövetkezett változás is. A közvetlen német eszközzé vált Imrédyt a konzervatív felső tízezer történelmi exponensével, a magyar ellenforradalom bizalmi emberével, Teleki Pállal váltották fel. Viszont amennyire fenntartással fogddtá a magyar úri osztály Hitler támadását a nyugati kapitalista országok ellen, olyan fenntartás nélküli együttérzéssel és határozottsággal csatlakozott Horthy és a magyar vezető rétegek — Bárdossyt állítva a kormány élére — a német fasizmus szovjetellenes háborújához. A munkások és parasztok szocialista hazája ellen folytatott háború megegyezett Horthy egész politikájával, rendszerének célkitűzésével és irányával. Ez az alapvető kettősség végigvonul a kor számos sajtótermékén is. Egyházunkban azonban ettől függetlenül olyan hangok is hallatszottak, amelyek nem a fasiszta politikán tájékozódtak, hanem a keresztyén lelkiismeret szavát követték. Nálunk tehát még összetettebb volt a kor problémáihoz való viszonyulás. Az akkori nézeteknek csaknem minden változata hangot kapott sajtónkban. A vezérszólamot azonban a hivatalos Horthy-politika támogatásának hangja vitte. D. dr. Ottlyk Ernő A Nyugdíjosztály Tanácsának ülése Az Országos Egyház székházában november 27-én ülést tartott a Nyugdíjosztály Tanácsa. Az ülésen részt vett és elnökölt D. Káldy Zoltán püspök, valamint D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Karner Ágoston országos főtitkár, a nyugdíjosztály ügyvivőlelkésze és a Tanács tagjai. Karner Ágoston főtitkár részletes jelentésben foglalkozott a nyugdíjosztály 1968. évi munkájával, majd ismertette az osztálynak az 1969. esztendőben eddig végzett munkáját. Bőven foglalkozott jelentésében az új nyugdíj- rendszerrel, amely 1969. januártól került bevezetésre. Az új nyugdíjrendszert megértéssel fogadták mind a gyülekezetek, mind a lelkészek nagy része. Ez a járulékok befizetéséből is lemérhető. A jelentést vita követte, majd a főtitkár előterjesztést tett az 1970. január 1-től nyugdíjba vonuló lelkészekről. Két lelkész kérte nyugdíjazását betegsége miatt: Balázs Béla alsósági lelkész és Smied Lehel nyíregyházi vallástanító lelkész. A Nyugdíjosztály Tanácsa kérésüknek helyt adott és 1970. január 1- vel nyugdíjállományba helyezte őket. A nyugdíjosztály pénzügyeiről Péter Lajos pénztáros tett jelentést. Az ülés végén D. Káldy Zoltán püspök köszönetét fejezte ki Karner Ágoston főtitkárnak, Péter Lajos pénztárosnak, özv. Gádor Andrásné nyugdíjosztályi adminisztrátornak, Szemerey Zoltán országos egyházi könyvelőnek és Stefanik Lászlóné pénztári tisztviselőnek az új nyugdíj- rendszer bevezetésével kapcsolatos alapos és hűséges munkájukért, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az új nyugdíjrendszer bevezetése, illetve annak adminisztrálása zökkenőmentes volt. A LUTHERÁNIA december 21-én, ádvent 4. vasárnapján délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri evangélikus templomban előadja J. S. Bach: KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit, Takács Judit, Marik Péter, Mezőfí Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: Ö. KÁLDY ZOLTÁN püspök
