Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-23 / 47. szám

Wartburg az áj világban Patkó alakú, zömök kőépü­let, Wartburgra emlékeztető vártorony Luther-szobával, neogót templom és nemzeti zászlókkal díszített refektó- rium (ebédlő), a füves udvar közepén bibliás Luther-szobor: ez a Wartburg Theological Seminary Dubuque-ban, az Egyesült Államok közepén, a Mississippi melletti kisváros­ban. A külső jelek mutatják, hogy a szeminárium lutheri hitvallást» hagyományokat őriz. Az intézet vezetői és ta­nárai érzékelik az idők válto­zását, de a múlt értékeit sem akarják elejteni. Ezért fenn akarják tartani — mondja az intézet évkönyve — „a szük­séges feszültséget a Szentírás és a Világ, a lutheránus ha­gyomány és az ökumenikus nyíltság, az egyházi tanítás és a modern kultúra, a régi és az új között teológiában és gya­korlatban egyaránt.” Ebben a szellemben, folyt évkezdő ünnepük is. A Wart­burgból indult el az ünnepi menet a presbiteriánus egyház modern művészi templomába, ahol az evangélikus, presbite­riánus (ref.) és római katolikus szeminárium, több mint 70 teológiai fakultás és az egyhá­zak képviselőinek jelenlétébén iktatta be Dr. Frederik A. Schiotz amerikai egyházi el­nök a Wartburg-szeminárium új elnökét, Dr. Kent S. Knut­son professzort. Evangélikus és ökumenikus esemény volt egy­ben. Ezt szólaltatta meg az új elnök székfoglalója is, amikor hangsúlyozta, hogy az egyház alapja a Krisztusról szóló A zalai dombok között, fes­tői völgyben húzódik meg Pusztaszentlászló. Tavasszal, az élet kibontakozásának ide­jén, aktív lelkészének halála gyászfátyolt borított a gyüle­kezetre. Most ősszel ezt a gyászfátyolt Isten kegyelmes keze félrevonta, amikor a gyülekezet megválasztott lel­készét, Sárkány András Ti­bort hivatalába iktatta Lág- ler Béla esperes. Az a pásztor küldetése — mondotta —, hogy az össze­gyűjtött nyájat a hirdetett igével úgy formálja, hogy mindegyikük élete legyen tes- tetöltése a prédikációnak, a békesség hirdetésének. Érdekes összefüggés van abban, hogy a századfordulón ebből a gyülekezetből került lelkész Kertára. Most ez az adósság kiegyenlítést nyert azzal, hogy Sárkány András Kertéről jött Pusztaszentlász- lóra. Feladatának tartja foly­tatni a szolgálatot ott, ahol evangélium, ebből következik ökumenikus és világi elkötele­zettsége egyaránt. Az ökumenikus vonal nem új Dubuque-ban. 1963 óta együttműködik a három hely­beli teológiai fakultás. Tanfo­lyamokat, konferenciákat rendeznek közösen, és az év­könyvet is együtt adják ki. Sőt a presbiteriánus szeminá­rium nyár óta a római katoli­kus intézet hatalmas épület­tömbjébe költözött. Úgyhogy amikor A. Cochrane presbite­riánus dékán meghívott szemi­náriumukba, a római katolikus szeminárium tanárai is jelen voltak. A megbeszélés tárgya — természetesen — a keresz­tyén—marxista párbeszéd. Az érdeklődés azonban főként el­méleti vonalon mozog, és ne­abbahagyták. Az a meleg sze­retet, amellyel a gyülekezet fogadta, reménységgel tölti el, hogy pásztor és nyáj közös életútja gyümölcsöző és ered­ményes lehet Isten dicsőségé­re és az emberek javára. Az istentisztelethez csatla­kozó ünnepi közgyűlésen so­kan köszöntötték az új lelj készt és gyülekezetét. Közöt* tűk Lágler Béla esperes, Dr. Pusztay László surdi, Kutas Elek zalaistvándi, Boros La­jos somlószőllősi lelkész. Vé­gül Pintér János zalaegersze­gi lelkész, aki a gyülekezet­nek hét hónapon át volt he­lyettes lelkésze. Az ünneplő gyülekezet ré­széről Horváth Lajos felügye­lő, Kovács András presbiter, Varga Ferenc fíliai gondnok, Horváth Piroska és Doma Pi­roska fejezték ki köszönté­seikben szívből jövő jókíván­ságaikat, örömüket és Isten iránti hálájukat. P. J. hezen értik, hogy keresztyé­neknek és marxistáknak elvi egyezés nélkül is lehetnek kö­zös emberi céljaik, és ennek érdekében együtt is működ­hetnek. Valamivel könnyebben megy a megértés, ha a közös alapból, a Bibliából kiindulva haladunk a világ mai kérdései felé, mint például Pál apostol etikájáról szóló előadásomban, amelyet a Wartburg-szeminá- riumban tartottam. Ez néha meggyőzőbb út a megértés fe­lé, a tények beszéde mellett. Ellenben a modern világnak nem szele, hanem vihara tört be a Wartburg-szeminárium- ba azzal a háromnapos konfe­renciával, amelynek az volt a célja, hogy az ifjúságot szem­besítsék a szociális problé­mákkal, főként a négerkér­déssel, és így indítást adjanak ennek tanulmányozására és a megoldás keresésére. Egy kis lelkes csoport három napig valóságos pergőtűz alá vette az ifjúságot. Rövid előadások és csoportos megbeszélések váltakoztak. Tanulmányozták a „Fekete kiáltványt” (Black Manifesto), amely egyelőre 500 millió dollárt igényel jó­vátételként az egyházaktól és zsinagógáktól, bevezetésében pedig szocialista társadalom felépítését követeli a feketék vezetése és ellenőrzése alatt. Dokuméntumfilmekét vetí­tettek. Hangszórós telefonon távolsági fórumok és helyszí­ni beszélgetések is folytak. Egy baptista néger gyülekezet ősz hajú néger lelkésze azt fej­tegette, hogy mindenből csak egy van: egy Isten, egy egyház és egy emberiség. Élesen cél­zott humorral fejezte be: jöj­jenek a teológusok máskor is, szívesen látják őket, aztán ke­ressenek maguknak feleséget a szép néger lányok között! Egy néger ifjúsági központ­ban a nyílt tekintetű, művelt fiatal igazgató egyenesen ki­mondta, hogy 75 ezer dollárra van szükségük kulturális cél­ra, és ezt a helyi gyülekezet­től várják el. Arra a kérdésre, hogy ezen túl nyújthatnának-e nekik nem anyagi segítséget, ez volt a válasz: Nem, semmit, nincs rá szükségük, nem is tud ­nának kapni, mert a fehérek­nek először a maguk embersé­gét kell tisztázniuk. Dermed- ten fogadta az ifjúság a té­nyeknek és nyilatkozatoknak ezt a kegyetlen záporát. Leg­többjük most találkozott elő­ször közelről ezekkel a kérdé­sekkel. Sokan remélik még, hogy a pluralista „nagy társa­dalom” eszméjével, egyházi és világi akciókkal segíteni lehet a bajokon. A megkérdezett négerek azonban egyöntetűen vallották, hogy gyökeres tár­sadalmi változás nélkül nincs megoldás, és erre a fehér tár­sadalom önmagától aligha1 ké­pes. Mindenesetre imponáló volt öntudatos magatartásuk és szenvedések között kifor­rott humanitásuk. A keresztyének lelkiismere­te lassan, de mégis ébred. En­nek a jele volt az az „éhség­menet”, amelyet D. Zelle lel­kész rendezett száz-egynéhány fiatal fiúval és leánnyal. Elő­zetesen megajánlásokat gyűj­tötték a gyülekezeti tagoktól, és ezt annyival szorozhatták be, amennyi kilométert meg­tettek a menetben. Elnéztem őket: ezek a gyermekek aligha tudják mi az éhezés. De fi­gyelemmel hallgatták, ami­kor az égbekiáltó nyomorról és a segítség sürgősségéről be­széltem, és tágra nyílt a sze­mük, hogy van ország, amely­ben nincs dúsgazdag, se föld­hözragadt szegény. Aztán ko­molyan magyarázták az ada­tokat az emberiség éhező egy- harmadáról, az éhhalált szen­vedő gyermekekről, és lelke­sen meneteltek csoportokban, feliratos táblákkal a városon át. Eszembe jutott, hogy a „régi” Wartburg nemcsak a bibliafordító Lutherről szól, hanem Szent Erzsébet magyar királyleányról is, aki a szegé­nyek és betegek angyala .volt. Az újban is összetartozik az ige és a szolgálat. Dr. Pröhle Károly Reggeli Ima gyerekeknek Megköszönöm, jó Atyám, hogy az elmúlt éjszakán megőriztél engemet és új napot kezdhetek. Lelkésziktatás Pusztaszentlászlón A Wartburg Szeminárium, Dubuque Gyümölcs ’69 Az élet célja és egyben nagy ajándéka, feladata és jutalma a gyümölcs. Jutalma sok verí­téknek és aggódásnak, szere­tetnek és féltésnek. Kétségen kívül nagy lehe­tősége a keresztyén ember életének is a gyümölcstermés. Egyrészt természetesen tarto­zik hozzá, másrészt ajándék­képpen. Természetesen, mert mögöt­te ott áll Isten munkája, szol­gálata, szeretete, féltése és bocsánata. Tisztává és alkal­massá formál a keresztségben az őszinte kegyes életre, a jó­ságra, az irgalmasságra, a hű­ségre és felelősségre. Ahol pedig ez a keresztsedben el­nyert tisztaság mindvégig kí­vánatos is marad, ott meg is határozza az életet: termi és idejében érleli a gyümölcsöt. Ahol az ember, a gyülekezet jól érti az Istent, ahol becsü­lete van szavának, ott érik is a gyümölcs. De egyben ajándék is a gyümölcstermés. Valaki azt mondta egyszer: addig élek csalc, amíg szolgálhatok! — Ez az ajándék jelleg nyitja ki a keresztyén ember gyümölcs- termő életének kertajtaját mások felé is; emberi közös­ség felé. Ez köti össze mások bajával, kérdéseivel. Ez teszi késszé Cs készségessé arra, hogy észre tudja venni az al­kalmakat, amikor cselekvő élettel, hitének gyümölcseivel segíthet. Isten korunkban két­ségtelenül azon méri le a gyü­mölcstermés valódiságát, hogy mennyire ér közel a ma em­beréhez. Isten keresi, sőt el is várja az olyan gyümölcster­mést, mely nem félti a hit „tisztaságát” a világ dolgaival való törődéstől, hanem éppen abban érik be a Lélek jó gyü­mölcse, hogy munkáló ja lesz a megbékélésnek, lelki és testi sebek gyógyulásának, a ne­hezen születő jó megoldások­nak a világ és az ember éle­tében. — A Lélek gyümölcs- termése így és ezért teszi a keresztyén embert valóságo­san is köznapi emberré, szük­séges emberré, hasznos em­berré, áldott emberré. De van kísértése is a gyü­mölcstermésnek : fennmarad a fán, túlérik, megposhad. Nem­hiába olyan fontos a termés- betakarításnál a törekvés: idejében. Mert el lehet késni a Lélek gyümölcseivel is! Mennyire más lehetne ma sok emberarc és emberi életsors, ha a keresztyénség gyümölcse idejében került volna a világ asztalára. Mennyi könnyet és szenvedést takarított volna meg a világ, ha idejében való lett volna a megbocsátás, az irgalmasság, a szívesség, a jó­ság, a békesség, a béketűrés, a másik ember észrevétele ... A keresztyén hitnek akkor van és lesz becsülete a vi­lágban, ha a Krisztus áldoza­tos szolgálatával érlelt gyü­mölcs idejében lesz kenyérré. Ügy terem haszonra a Lé­lek gyümölcse, ha a gyű'“ke­zet hálás annak lehetőségéért, de egyben tisztán látja a célt. mely ma feladat. — holnap örökség! Fodor Ottmár Szent Fiadért, Istenem, kegyelmesen légy velem, békesség és szeretet vezérelje léptemet. Bodrog Miklós A lipcsei diakónia száz éve Ez idén a lipcsei, a szep­tember elején évenként meg­rendezett diakóniai napok különös jelentőségűek voltak: centenáriumát ünnepelte a vásárvárosban az evangélikus egyház szeretetszolgálata. A szeptember közepén megkezdődött ünnepségek két héten keresztül zajlottak a város gyülekezeteiben. A kü­lönféle alkalmakon nemcsak a diakónia történetét ismer­tették, hanem sor került a munka teológiai, elméleti ki­fejtésére is. Előadások és ige­hirdetések a híres Tamás­templomban és más helyeken is, arra az elkötelezettségre hívták fel a gyülekezeteket, amely az atyák engedelmes­ségének követését jelenti. A szeretetmunka történeté­nek érdekes vonása Lipcsé­ben, hogy Wicherntől függet­lenül, az ő munkájával pár­huzamosan valósították meg a közös célt: a lelki és testi nyomorúságokon Isten igéjé­nek eszközeivel segíteni. Száz év előtt különböző rendű és rangú emberek összefogása vetette meg a szegénygondo­zás alapjait. Megalakították 1869-ben a „Belmissziói (Dia­kóniai) Szövetséget”. A Szö­vetség székházat és különbö­ző otthonokat emelt, az el­esettek gondozására munká­sokat alkalmazott és gyer­mekistentiszteleteket is indí­tott. Minden ténykedésével az egész embert akarta szolgálni az evangélium erejéveL A lipcsei diakóniai munka mindig szoros kapcsolatban volt a történelmi események­kel és minden bajbajutottnak igyekezett segítséget nyújtani. Jelenleg különféle otthonok­ban mintegy ezerszáz rászo­rulót, öreget, beteget, fogya­tékost tudnak elhelyezni. Vál­tozatlanul feladatuknak te­kintik a diakónia munkásai és vezetői a keresztyén fele­baráti szeretet gyakorlását és megvalósítását A PÜSPÖK HÁZASSÁGA James Shannon, az amerikai Minnesotában szolgált római katolikus püspök, házasságot kötött. Természetesen hivata­láról lemondott Felesége pro­testáns asszony. Espereseidé a szó Ezúttal egyházunk esperesi karának folyamatos esperes! szolgálatára nézve legidősebb tagját, Mekis Adám békéscsabai lelkészt a kelet-békési egyházmegye esperesét kerestük fel kérdéseinkkel. Mekis Adám esperes 1952 óta folyamatosan, megszakítás nélkül látja el ezt a szolgálatát. A magyar békemozgalom munkájában kezdettől fogva részt vesz. Megérdemelten ka­pott kitüntetést, amelyről nemrég hírt adtunk, s választották be az Országos Béketanácsba. A Békés megyei Tanácsnak 1954 óta folyamatosan, most már negyedik ciklusában tagja. A hét magyar békekongresszus közül most negyedik alkalom­mal volt hivatalos kiküldött. 1957-ben a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjének IV. fokozata kitüntetést kapta. — Szabad néhány statisztikai adatot kérni? — A kelet-békési egyházmegye lélekszáma 44 380. Az ere­detileg 16 anyaegyházközságből az elmúlt évek során 8 gyü­lekezetét 4 társult egyházközséggé vontunk össze. Békéscsaba a legnagyobb gyülekezet (lélekszáma 23 000), majd Tótkomlós (6200), Mezőberény II. kér. (4800), Medgyesegyháza (2250) és Mezőberény I. kér. (2220) következik. A többi 11 gyülekezet összesen 6130 lelket számlál, tehát a tömeggyülekezetek mel­lett vannak nagy kiterjedésű szórványaink is. A lelkészek száma 17. — Az egyházi épületek? A templomok száma 16. imaház 1, imaterem 4, gyülekezeti ház 3, gyülekezeti terem 7, lelkészlakás 21, ezenkívül számos temetőőri lakás, gazdasági épület, gondnoki hivatal. Tataro­zásuk sokba kerül, bár a korszerűsítés túlnyomó részben már megtörtént. Több épületet el is adtunk, elsősorban Békés­csabán. Műemléktemplomaink: a békéscsabai nagytemplom, a mezőberényi I. és II. kerületi és a tótkomlósi templom. — Működik-e az egyházmegye területén szeretet­otthonunk? A békéscsabai gyülekezet 30 férőhelyes szeretetotthont tart fenn öregek részére. Az intézmény jövőre 40 éves lesz. Ennek kapcsán Békéscsabán tartjuk az Országos Diakóniai Értekez­letet. Az elmúlt négy évben mintegy 200 000 Ft-os korszerű­sítést végeztünk az otthonon. — Milyen a gyülekezetek jellege? A hívek foglalkozása a két városban (Békéscsaba, Gyula) vegyes, a többi gyülekezetben túlnyomó részben termelőszö­vetkezeti tagok.« Örvendetes a termelőszövetkezetekben dol­gozó híveink életszínvonalának fokozatos emelkedése. Ez ösz- szafüggésben áll a korszerű gazdálkodással, s ennek nyomán az egyre javuló termésátlaggal. A gyülekezetek nyelvi összetétele a török hódoltság utáni települések nyomán vegyes. Legrégibb gyülekezeteink a 18. század első feléből valók. VannaiK nagy létszámú magyar— szlovák gyülekezeteink: a 44 380 lélekből kereken 37 000-en ilyen vegyes nyelvű gyülekezetekben élnek. Az egyházmegye 17 lelkésze közül tízen rendszeresen végeznek szlovák nyelvű istentiszteleteket is. A békéscsabai gyülekezet az elmúlt év­ben volt 250 éves, erről a jubileumról lapunk annak idején részletesen beszámolt. — Lelkészeink közös munkája hogyan folyik? Evente 10 alkalommal jönnek össze munkaközösségi ülé­sekre, négy ízbén közösen vesznek úrvacsorát. Kidolgozzák az összes kijelölt témát, figyelemmel kísérik a hazai és nemzet­közi eseményeket s rendszeresen értékelik azokat. Egyházunk teológiai felismeréseit elfogadva, igyekeznek népünk között, a társadalomban jó szolgálatot végezni. Két lelkészünk rend­szeresen végez néprajzi kutató- és gyűjtőmunkát, s ezért tár­sadalmi elismerésben is részesültek. A fratemitás szellemét igyekszünk a gyakorlatban érvényesíteni: évente 7 lelkész­házaspár kéthetes üdülési költségeit fedezi lelkészi önsegé­lyünk pénztára. Tervbe vettük a papnék összejöveteleit is. ®— Milyen az egyházpolitikai látása és meggyőződése? „Egyházpolitikám”: a gyülekezet érdekének és a nép érde­kének egyidejű szolgálata. Ezt igyekszem következetesen kép­viselni és véghezvinni mindkét vonalon: lelkészi szolgálatom­ban és egyházi tisztségeimben: az egyházmegyében mint es­peres, az egyházkerületben mint presbiter, az országos egyház­ban mint lelkészi főjegyző; továbbá a 20 esztendő óta kifejtett társadalmi tevékenységemben: a Hazafias Népfront megyei bizottságában, a megyei tanácsban és legújabban az Országos Báketanácsban. Az a tapasztalatom és látásom, hogy ezt a kettőt: a gyülekezet és a nép érdekének egyidejű szolgálatát minden magyar evangélikus lelkész jó szívvel vállalhatja és végezheti, aki igazán szereti egyházát- és hazáját Az elmúlt évben minden gyülekezetét meglátogattam, ház­tartási és lelkészi hivatali vizsgálatokat tartottam. Tervem ezt a munkát tovább folytatni és kiegészíteni: igét hirdetni a gyülekezetekben, találkozni a presbiterekkel, tájékoztatni hí­veinket az időszerű közegyházi és nemzetközi kérdésekrőL *— Hogyan tekint a jövőre? A jövőre bizakodással tekintünk. Megyénk városai, községei s bennük gyülekezeteink is az elmúlt hetekben ünnepelték felszabadulásuk 25. évfordulóját. Örömmel tekintünk vissza a második világháború utáni 25 év szép és nagy építőmunká­jára, az elért eredményekre. Ezen az évfordulón is Istennek adunk hálát s egyházunkat és népünket az ő további megse­gítő, gondviselő szeretetébe ajánljuk. Mi pedig: lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok a jövőben is együttesen sze­retnénk kivenni részünket abból az éoítőmunkából, amely egész népünk s benne egyházunk szebb életét, még jobb jövő­jét szolgálja. CSALÁDI HÍREK — gyemAntdiploma. Gats Sándor, a volt soproni evangélikus népiskola nyugal­mazott igazgatója 80. születés­napja alkalmából gyémántdip- lomát kapott. Ebből az alka­lomból egyházunk is szeretet­tel köszöntötte a jubilánst. •— HALÄLOZÄS. Filippinyi Györgyné, a békéscsabai gyü­lekezet tagja életének 91. évé­ben november 8-án elhunyt. Temetése november 10-én volt Békéscsabán. Az elhunyt­ban Filippinyi János lelkész édesanyját gyászolja. — Becht József gyémánt­diplomás pedagógus, az egy­kori eperjes—miskolci tanító­képző intézet zenetanára és igazgatója, volt egyházmegyei felügyelő, életének 84-ik évé­ben elhunyt. Temetése igen nagy részvét mellett folyt le a miskolci evangélikus temető­ben. Ravatalánál Pásztor Pál esperes és Szebik Imre lelkész szolgált. \ — Lehotzky Károlyné, sz. Pásztor Mária a putnoki gyü­lekezet buzgó tagja és néhány éven át önkéntes kántora 65 éves korában elhunyt. A put­noki temetőben történt bú­csúztatását Pásztor Pál espe­res és Völgyes Pál lelkész vé­gezte. — SÍRKÖAVATAS. Dr. Mauritz Béláné sz. Baksay- Baksa Teréz, dr. Mauritz Bé­la ny. egyetemi tanár felesé­gének sírkövét egyházunk szolgálatával avatták fel a budapesti új köztemetőben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents