Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
/ Júnhámt teszi szabiddá az egyházai az evangélium r Greenwich-ben, New Yorktól északra, az Episzkopalista Egyház konferenciai központjában jött össze a Lutheránus Világszövetség európai—amerikai sáfársági és evangelizációs konzultációja szeptember 2—7-ig, hogy megbeszélje és munkatételekbe foglalja az evangélium hirdetésének és az egyház szolgálatának mai feladatait. Az európai és az amerikai evangél’kus egyházak küldöttei egyenlő arányban, összesen 42-en vettek részt a konzultáción, amelyet dr. Paul Empie, az LVSZ Amerikai Nemzeti B;zottságának elnöke vezetett. Üjszerű volt a konferencia módszere, amennyiben az előadásokat nem olvasták fel, hanem előre megküldték, és így az értekezlet egész idejét a megbeszélésekre és az eredmények összefoglalására fordíthatta. Előre bekérték és megküldték 12 egyház beszámolóját az evangélizációs és sáfársági munka új kérdéseiről és irányvonalairól — köztük a mi beszámolónkat is, amely több oldalról figyelemben és kedvező fogadtatásban részesült. Mivel a „modern’' teológia sokszor bizonytalanná tette az. evangélium üzenetét, a konzultáció mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mi alkotja a Krisztusról szóló evangélium elidegeníthetetlen tartalmát. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a történeti Jézust kell hirdetnünk, de nem Ai Országos Béketanács tagjai között Az Országos Béketanács tagjai sorába választotta D. Káldy Zoltán püspököt és Mekis Adám esperest. Személyükben egész egyházunk bekeszolgálatát is megtisztelték. Az Országos Béketanács Elnöksége tagjai közé választották D. Káldy Zoltán püspököt. Ugyancsak az elnökség tagjai között van az Országos Egyház felügyelője, dr. Mihilyfi Ernő is. Az Országos Béketanács Elnöksége a békerrunkában kifejtett tevékenységük elismeréseképpen kitüntető jelvényt adományozott Mekis Ádám és dr. Selmeczi János espereseknek, és dr. Vámos József teológiai tanárnak. Az elismerésben és az örömükben osztozunk. NGEIJKUS FÖLDRADZ A világ legnépesebb állama A világirodalom egyik sokat vitatott útleírása: „Marco Polo utazásai A könyvet Marco Polo elbeszélései nyomán egy Rusticiano nevű ember írta, aki az 1298-as Genova és Velence között lefolyt tengeri csata után együtt került fogságba a nagy utazóval. A fogság unalma elűzésének köszönheti a kultúra és a történelem égjük legizgalmasabb okiratát. Ö volt ezek szerint az első, aki európai létére a roppant kontinenst, Ázsiát, gyalogszerrel, lovon, tevén átutazta és eljutott Kínába, amelyet ő Kathajnak nevez és fővárosába, Pekingbe, az ő kifejezése szerint Kambalukba, ahol Kublaj khán szolgálatába szegődött másfél évtizedre. Amit Kínáról Polo elbeszél, az a csodával határos. Kína ez időben a mongolok uralma alatt van. A rejtelmes Kelet egyfajta különös rendről tanúskodik. A khán „útlevele”, egy arany táblácska biztosít l^kintélyt és biztonságot a velenceieknek. A monarchia hír- szolgálata, közbiztonsága még európai mértékkel mérve is lenyűgöző. A nomád városokban virágzó kereskedelem folyik. Idegenvezetők kalauzolják a karavánokat. Kublaj birodalmában pedig már dívott a papírpénz. A posta is rendszeresített intézmény és megcsillan valami leírása alapján a kínai fényűzésből. Nem is megyünk visszább a kínai történelemben Marco Polo idejénél, vagyis a 13. századnál. A mongol birodalmat a háromszáz esztendős Ming-di- nasztia váltja fel (1368—1644). Kína nagysága és feudális fénykora ez az idő. A Ming-császárok idejében jelentek meg az első hódítók, de akkor még volt elég ereje a hódítók visszaverésére. Erre az időre esik a nesztoriánus keresztyének teljes felszívódása. Mert Marco Polo még igen sok keresztyén templommal, kolostorral találkozott. Ezeknek az eredete az V—VI. századba nyúlik vissza. Perzsa kereskedők vitték be. De a Ming-dinasztia alatt már alig hallunk keresztyénekről. Ezt a dinasztiát váltja fel a mandzsu Csing-dinasztia, amely 1911-ig adott császárokat Kínának. Legkiemelkedőbb alakja Kang-hi császár (1664— 17221, aki a történelem egyik legragyogóbb monarchiáját hívta életre. Birodalmának alapjául a közös vallást tette. Megreformálta Konfucius tanait, Kötelező érvényt szerzett számára birodalmában és kiszorította az egyéb felekezeteket. A már eddig is szép számmal jelentkező jezsuita misz- szionáriusok számára nehéz idők következtek. A 19. századi kínai történelem rendkívül bonyolult. Alapjaiban azonban egy dolog mindig átparázslik az eseményeiken. Az ti., hogy a kolomális- ták szabad prédának tekintik a belső nehézségektől végvo- naglásban szenvedő birodalmat. Nincs helyünk a kolo- nialista háborúk és a kolonia- listák által előidézett forradalmak részletezésére. E kor Kínára kénvszerített szerződéseiben mindig volt egy gyanús pont. Nevezetesen el kellett fogadnia, hogy a keresztyén misszionáriusoknak zöld utat enged a birodalomba. A misz- szionáriusok körül támadt konfliktusok idézték elő nemegyszer a felkeléseket és háborúkat. Hol voltak már azok az idők, amikor a szelíd és csendes nesztoriánusok tették vonzóvá az evangéliumot. Sajnos, a 19. század misszionáriusai pionírjaivá váltak a nagyhatalmi érdekeknek. Az elavult Csíng-kormány- zat nem tudott a modern időknek megfelelő vezetést biztosítani. Kína lesüllyedt a középkor színvonalára. A süllyedés utolsó pillanatában újabb véres forradalom tört ki (1911) és a megbuktatott császárság helyett átalakult köztársasággá. 1949-ig a kínai történelem még bonyolultabb fázisába került. Az első elnököt Csanp Kaj-sek követi és a polgári kuomintang vezetést a népi kormányzat váltja fel. A nyomor és elmaradottság fantasztikus képe tárult a világ elé a forradalmak és háborúk után. Az írástudatlanság 80—90%-os volt. A kínai írás jellegzetessége külön is akadály volt az írás elsajátítására. Csak 1958-ban vezették be a 26 betűs latin ábécét. Éhínség tizedelte a lakosságot. Russel adata szerint 1928-ban Pe- kinaben egyetlen gyárkémény füstölgött. A rohamos népszaporulat pedig az éhség perspektívájával rémítette. A népi Kína e roppant gondokon a baráti államok közreműködésével némiképpen segített. A lakosságból ma is 200 millió körül van a Konfuciánus- követő. 150 millió körül mozog a buddhisták száma és 50 millió a mohamedánoké. 30 millió taoistával számolunk. 1957- től a katolikusok Rómától független egyházat hívtak létre. Számuk kb. 3 millió. A protestánsok száma 700 ezer. Ezen belül az evangélikusoké 53 ezer. A Kínai Népköztársaság megalakulása óta a vallás befolyása jelentősen csökkent. A világ legnépesebb állama. 800 milliós lakossága negvéd- része földünk öss?!akcssáwá- nák. Területe kb. akkora, mint Európáé: közel 10 millió négyzetkilométer. Az evangélikusok szinte reménytelen szórvánv- helvzetben vannak. A két világháború között magyar evangélikus misszionárius is tévé* kenykedett Kínában: Kunos Jenő th\ Bédey Pál mint a múlt kimagasló személyiségét, hanem mint az élő Krisztust, aki ma is jelen van és azért munkálkodik a világban, hogy az embernek élete legyen a szó teljes értelmében. Ezért az egyház szolgálata emberre, és tanulmányoznia kell problémáit a világméretű társadalmi kérdések összefüggésében. Jelentős előrelépésnek tekintjük, hogy a konzultáció bátran kimondta: az evangélium hirdetésének és einem korlátozódhat az ember „lelki” kérdéseire, hanem át kell fognia az egész embert testi-világi létével együtt. Ebbe az irányba mutatott a konzultáció végén tartott írásmagyarázatom Jn. 21, 1—15 alapján, „Reggeli után” címen. Egyetértettünk abban is, hogy az evangéliumot a mai ember személyes és társadalmi problémáira vonatkoztatva kell hirdetni és pedig nemcsak szóval, hanem a mai emberrel való aktív közösségvállalással. Elsősorban a konzultáció laikus és ifjúsági tagjai kritizálták az egyházat, hogy elszakadt a mai embertől, és ezért mielőtt egyáltalában az evangélium hirdetésére vállalkoznék, figyelnie kell a világi gondolkodású, szekularizált fogadásának elsőrendű akadálya maga az egyház, mert elhatalmasodott benne „a tra- dicíonalizmus, a konvenciona- lizmus, a nyitottság hiánya, az azonosulás a középosztály társadalmi formáival, a modern világ ismeretének hiánya, a félelem a modern világtól, az intellektuális középszerűség és az önmentésre való törekvés”. A konzultáció a mi 25 éves tapasztalatunkkal egvezően vonta le ebből a végső következtetést: „Bűnbánat teszi szabaddá az egyházat az evangélium szolgálatára!” A konzultáció előadásai, munkatételei és egész anyaga az 1970. évi Porto Alegre-i nagygyűlés előkészítő anyagául fog szolgálni. Dr. Pröhle Károly Örömből fakad az ének Látogatás Oroszlányban „Valamikor itt pajták állottak és istállók sorakoztak” — mutat széles mozdulattal a nagyvárosi stílben épült korszerű főút egyik részére vezetőnk, a gyülekezet felügyelője, amikor lelkesen kalauzol végig a várossá nőtt Oroszlányon. Érezni hangján a büszkeséget és örömöt a lélegzet-elállító fejlődés miatt, hiszen ő csak tudja, mennyivel más a jelen, mint a múlt. Tud összehasonlítást tenni, mert itt nevelkedett. Valamikor fárasztó kilométereket kellett gyalogolni a legközelebbi vasútállomásig. Most káprázóan csillognak a napfényben a saját állomásépületen a büszke betűk: OROSZLÁNY. Megyünk a magaslaton épült évszázados evangélikus templom felé. A Haraszt- hegyröl néz le ránk szürkén a meglepő formájú víztorony, s a csinos parókia fürdőszobájában csobog a víz. Néhány évtizeddel ezelőtt még álorh volt talán, de ma már természetes és megszokott, mint minden, ami jó. Ragyogó napsütést ajándékozott szeptember 21-e, amikor az oroszlányi gyülekezet szép templomszentelési ünnep után énekkarának hétéves jubileumát tartotta vendég-énekkarok részvételével. Tavasszal — Kantate- vas árnapján — ők kapcsolódtak be két budai énekkar szolgálatába, s most a budaváriak és a kelenföldiek látogattak el ide. Már akkor jó Vólt együtt énekelni testvéri közösségben és boldogan készülődtünk az új találkozásra A délelőtti istentiszteleten a mintegy száztagú egyesített kórus Kodály és Gárdonyi műveket szólaltatott meg. Kora délután pedig kétórás műsorral tették emlékezetessé az ünnepet. Ezen más budapesti vendégek is szolgáltak énekszólóval, hegedűszám- mal. Az igehirdetésben Lk 15, 25 alapján az Öröm-fakasz- totta zenéről szóltam és arról, hogy a muzsika testvérikké tesz. Ne némuljon hát el az ének és zene a hívők életéből. Hadd hallja minél több távol élő ember: az Atya házában öröm van! A vendégeket megkapta a hétéves énekkari múltra visz- szatekintő kórus nagyszerű munkája, lelkesedése. Fárad- hatalanul gyakorolnak karnagyuk, Nagy Dániel vezetésével. S ha fiatalok is, de látszik a hét esztendő érlelő igyekezete. Már komoly repertoárjuk van. S a mai magyar szerzők művei mellett kellemesen éneklik a régi nagy mesterek műveit, elsősorban Bachot. Sokan játszanak hangszereken is közülük. Erről tett bizonyságot a kis kamaraegyüttes, mely önállóan is szerepelt, valamint Gárdonyi Zoltán igényes „Kész az én szívem” kezdetű áriáját kísérte. Meglepő volt, hogy az orgona padján szinte minden műsorszámnál más-más orgonista ült, mert az oroszlányi fiatalok valóságos szerelmesei ennek a hangszernek. Ott vannak a fóti kántorképzőkön évelt óta — s már nemcsak mint tanulók, hanem mint oktatók is. „Aki zenélni tud — az szolgál jort vele!” Ez az elvük és ezt gyakofol- ják hűségesen. Ránkborul az est, amint igyekszünk a vasútállomás felé. A szőlőkből hazatértek a szüretelők. Megszólal az esti harang. Milán János lelkész most kapcsolhatta be újra az elektromos szerkezetet a sekrestyében. Mert Oroszlány evangélikusai nemcsak az énekkultúrában járnak elől. hanem elsőként villamosították a harangozást is .12 évvel ezelőtt! A vonátra várakozás perceiben mondunk még köszönetét a gyülekezet vezetőinek a szép napért, az együtténeklés öröméért és a nagyszerű, gondos vendéglátásért. Bets erre Imre Erkölcsi segítségnyújtásunk AMIKOR JÉZUS KRISZTUS a felebaráti szeretetet, az embertársakkal való felelősségteljes törődést jelölte meg „nagy parancsolatként”, akkor ezzel azt is megmondotta az övéinek, hogy az egyház, a „hívők közössége” nem önmagáért, hanem e világért van. A világért úgy, hogy Istent csak a felebaráton, az embertárson keresztül szeretheti, hogy csak akkor lehet igazán egyházzá, ha betölti hivatását a mindennapok világában Az utóbbi esztendőkben, évtizedekben, Isten különböző úton és módon újra rádöbbentette, megtanította Krisztus egyházának tagjait arra, hogy milyen felelősséggel, szolgálattal tartoznak e világért, hogy mit kell — hitükből fakadóan — elvégezniük szűkebb környezetükben, hazájukban, s mik a feladataik az egész emberiséget érintő problémákkal kapcsolatban. Ezért — igy lehetne mondani — annak lehetünk tanúi, hogy az egyes nagy egyházi világszervezetek csak úgy, mint a mi magyar evangélikus egyházunk, egyre inkább fordulnak valamikor „világinak” mondott problémák felé és foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek az emberiség egészének vagy egy részének mindennapi, anyagi problémái. JÉZUS SZERETETE egyformán árad ki minden emberre. Ezen keresztül tanít minket Jézus a személyválogatás nélküli emberszeretetre. Isten teremtményei között nincs tiszta és tisztátalan. Így indult meg a keresztyének táborába áramlása a színes bőrúeknek, Kandáké komornyikjának és annak a gyülekezeti elöljárónak, akit Nigernek neveztek. Ez nagy erővel mutat rá az emberek testvéri összetartozására, egymás közötti egyenlőségére. Ennek a fényében mennyire torz a faji megkülönböztetés minden változata, a színes bőrűek jogainak korlátozása, a faji gyűlölet és ellenségeskedés mindenféle formája. Ennek a fényében torz az önző, csak magára tekintő nacionalizmus, amely más népek ellen gyűlölködik. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS rendjét Isten a szeretet törvényében szabályozta. Az egyház feladata, hogy egyre inkább felfigyeljen a szereiéiben kinyíló lehetőségekre, s egyre inkább ellent mondjon a gyűlöletnek, a rablásnak, a kizsákinányolás megnyilvánulásainak. Az agresszió, a háború, a vérontás kárho- zatos volta egyre világosabb a hivő emberek szemében. Akkor válik kitartóvá, rendszeressé, átgondolttá és tervszerűvé a keresztyén szeretet, amikor következetesen szolgálja a felebarát javát, becsülettel végzi a munkát, segíti az ember haladását. A másik ember üdvösségének és földi jólétének a szolgálatában jelenik meg az igazi felebaráti szeretet. AZ EMBERI ÉLET előbbrevitelének, az emberekkel való szolidaritás vállalásának és a felebaráti szeretet gyakorlásának legkövetkezetesebb formája az emberi munka területe. A természetbe az ember a megfigyelés és a kutatás útján egyre mélyebb bepillantást nyer. Ugyáriakkor egyre világosabban ismeri fel az emberi társasélet összefüggéseinek törvény- szerűségeit is. Ez a meggyőződés arra a követelményre vez.i, hogy az embernek fáradhatatlanul kell küzdenie Istennek, s az általa teremtett természetnek és az emberi közösségi életnek az egyre mélyebb megismeréséért. A keresztyén ember tehát igenli a tudomány haladását, s a szakadatlan törekvést a haladás értelmében. Isten akarata az, hogy csak munkával lehet legyőzni a természet erőit és az emberek javának és előmenetelének szolgálatába állítani. Ennyire szoros összefüggés van a munka és a jólét között. Mert Isten nem az ember kikapcsolásával, hanem az emberi értelem és kéz felhasználásával is végezni akarja gondviselő és világ fenntartó munkáját. • IGY FŰZ EGYBE minket, Keresztyéneket, az emberi élet megjavításáért folytatott küzdelem egy nagy, átfogó közösségbe, a munkának a közösségébe, az emberi élet előbbrevivésének a közösségébe. A természet meghódításának és az ember szolgálatába állításának sokszínű és szerteágazó munkája nem is képzelhető el másként, csak úgy, ha az emberek egymással összefognak, erőiket egymás segítségére fordítják, tudásukat és tapasztalataikat kicserélik és javaikkal közös célt munkálnak. A világtörténelem a bizonyítéka annak, hogy mennyi jó és nagy eredmény született az emberiség élete folyamán a jó célok érdekében való ösz- szefogásból. Az emberi szolidaritás vállalásának a gazdasági élet területén is meg kell mutatkoznia. A KERESZTYÉN EMBER ÉLETE kiszakithaiatlanul beleszövődik a társadalmi és gazdasági környezetbe. Sem a keresztyén ember, sem az egyház, sem az egyház teológiája, sem az egyház lelkipásztori szolgálata ki nem kerülheti az emberi együttélés alapvető kérdéseivel való foglalkozást. Természetesen, amikor a gazdasági élet kérdéseihez közeledünk, a Bibliát nefn tekinthetjük olyan könyvnek, amelyben minden előforduló esetre részletes szabályozást találunk. De Isten mindennel ellátott minket világi feladataink gyakorlásában is, mert nekünk adta a hit és ész ajándékát. A világi élet kérdései józan megítélést igényelnek. A keresztyén emberben is meg kell lennie annak a bátorságnak, hogy értelmét használja. A világi dolgokra vonatkozókban ez nem lehet másként, de ezt sem cselekszi hitétől függetlenül. A termelő munkának közösségekbe való összefogása, az összehangolt együttes munka, amelynek célja az egyéni és a közösségi érdek egyaránt történő szolgálata, nemcsak nem ellenkezik a hit és ész feltételeivel, hanem különösen alkalmas lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ember Istentől kapott rendeltetését ennek keretében valósítsa meg. Az összefogásban rejlő erő mindig hatalmasabb, mint az egyes ember ereje. Keresztyén felelősséggel, jó lelkiismerettel kell állnia a keresztyén embernek minden jó ügy érdekében való emberi összefogás mellé. AZ ILYEN ÖSSZEFOGÁSBAN hatalmas erők rejlenek, nagy erkölcsi értékek valósulnak meg. Az összeférhetetlenségnek, veszekedésnek, széthúzásnak és más egyéb közösségellenes bűnöknek nem lehet tétlen szemlélője a keresztyén ember. Hasonlóan kell megítélnie a gondatlan kezelést, aminek következtében nagy értékek mennek tönkre, a lopások különféle nemeit, a hanyag és felelőtlen munkavégzést, a kapun belüli vagy kívüli dologkerülést. A keresztyénség közösségi magatartást kíván és a közösség szolgálatára hiv minden keresztyént a krisztusi felebaráti szeretet parancsa. o. dr. Ottlyk Ernő E HÉTEN... Luther Márton 1512. október 19- en szerezte meg Wittenbereben a teológiai doktori císnet. 1531-ben így emlékezik vissza Luther ennek előzményeire: „Staupitz gondolataiba merülve ült egyszer az alatta körtefa alatt, amely még ma is itt áll az udvar közepén. Végül így szólt hozzám: Magiszter Üt, meg kell szereznie a doktori címet és akkor kap valami megbízatást... Amikor újból előhozta nekem a dolgot a körtefa alatt, tiltakoztam ellene cs. több okot hoztam föl, elsősorban azt, hogy annyira kimerült vagyok, hogy úgysem élek sokáig. Staupitz igy felelt: Nem tudja ön, hogy mennyi minden dolgot kell elintéznie Istennek? Sok okos-es bölcs emberre van tehát szüksége... A belső emberi ellenálláshoz még más nehézségek is járultak. A doktoráló? költségei nagyok voltak és azokat sem Luther maga, sem Staupitz, sem maga a kolostor nem tudta megfizetni. Sok tárgyalás után végül is Bölcs Frigyes választófejedelem fizette ki az összeget, de ígéretet kellett tennie Luthernak, hogy élete végéig teológiai professzor marad a wittenbergi egyetemen. Amikor ezt az ígéretet megkapta, minden akadály elhárult a doktori vizsga letétele elől. Október 22-én tagja lett az új teológiai doktor az 8t professzorból álló egyetemi tanácsnak és október 22-én már meg Is kezdte előadásait a 29 éves professzor, — valószínűleg Mózes első könyvéről.
