Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-05 / 40. szám
Aratási hálaadás Kondoroson VietMm '69 Petőfi nélkül aligha mehet magyar ember az Alföldön át. A végtelen sima távlatok világában Petőfi szívével és szavával keressük a szépségeket s a végtelenbe rejtett világ vele nyílik meg. Olvasni kell e tájban, mert úgy igaz, ahogyan írta: „vannak beléd írva szép, nagy gondolatok”. Almától roskadó gömbölyű fák és lengő lombú akácok mögött, amelyeknek ágai között szürke gerlék búgnak, tűnik fel messze a kondorosi templom tornya. Ezt is Petőfi szavával látjuk: Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettük, mint halvány ködoszlop Egy-egy város templomának tornya. Nem város ugyan Kondoros, de a karcsú torony így tűnik fel a láthatáron. Ez a gyülekezet egyik jelentős tagja egyházunknak. Tömör gyülekezet, de nagy kiterjedésű tanyavilág tartozik hozzá. Ám a régi ta- hyák magányukkal és elszigeteltségükkel egyre inkább tűnnek el az új gazdasági és paraszti életformálódás során. A gyermekek nehéz küzdelmével látogatott tanyasi iskolák is megszűnőben vannak — amire a gyülekezet felügyelője is utalt. De a szórványgondok még nem szűntek meg, bár a feladatok egyre jobban a gyű-, lekezet központja felé sűrűsödnek. Ma úgy tartjuk számon ezt a gyülekezetei, mint amelyre építeni lehet önmagában is, s a gyülekezetek közösségében is. Mozgó, munkálkodó gyülekezet, mint amilyen mozgó és munkálkodó tagjainak egész élete is. A torony alatt szíves szóval fogadtak a presbiterek két malomkeréknyi pirosló-rózsaszín kenyérrel, amit a gyülekezet gondnoka adott át D. Káldy Zoltán püspöknek és D. Koren Emil püspökhelyettesnek. Aratási hálaadó ünnep van. Az oltáron is kenyér, s két tálban szőlő, alma, őszibarack, paradicsom, paprika és sárga kukoricacsövek. Áldozat, amit a hála szavai lengenek körül láthatatlanul. A hála dicséretmondására gyűlt össze a templomot megtöltő gyülekezet s telt szívből fakadt az ősi diadalmi ének, amikor a püspök nyolc lelkész élén bevonult: Erős vár a mi Istenünk ... — s most az az Isten az erős várunk, aki megsegített egy éven át s a verejtéknek, fáradtságnak, munkának, törekvéseknek íme megadta gazdag gyümölcsét. Az élet kenyeréért, az igéért is szól a hálaadás. Erről mondotta a püspök igehirdetésében — 2. Tess 3,1—7 alapján — hogy az nem csak terjed, de az eredeti szó értelme szerint „fut”, s ott él a gyülekezet termő életét, ahol ezt nem fékezik, de engedelmesen segítik s megtermik a lélek gyümölcseit is. Nemcsak Kondoroson, de szerte a világban is így van. A presbiterek előtt utazásai élményanyagával színes előadásában arra mutatott rá, hogy három gondja van a világ ke- resztyénségének, s mindhárom az evangélium futásának kérdése. A roppant tempóban növekvő emberiség között az evangélium továbbadása az első gond. A másik kettő pedig a Az erangsiikusság a harmadik legerősebb felekezet a világon A világ-evangélikusság össz- létszáma a múlt évben 150 000 taggal emelkedett, így eléri a 75,2 milliót. Ebből 58,2 millió az öt kontinens 80 országának lutheránus egyházaiból, 17 millió pedig Németország úniált egyházaiból tevődik össze. A lutheránusság az 500 millió római katolikus, s a 170 millió orthodox után a harmadik legnagyobb keresztyén felekezet. Az előző évi helyzettel összehasonlítva Németországban (37,6 millió) némi visszaesés tapasztalható, például az NSZK-ban a kis eutini tartományi egyház (100 000) közel 9%-ót veszített. Európa többi egyházaiban stagnálás, vagy egészen csekély emelkedés volt, kivéve a némileg gyengülő francia és osztrák egyházakat. A legnagyobb növekedést — háromtól öt százalékig — Afrika és Ázsia egyházai jelentik. Kivételt képez Afrikában Rhodézia, ahol az evangélikus egyház 4%-ot, s Ázsiában Hongkong, ahol 7%-ot veszített Jelenleg Ázsiában 2,2 millió, Afrikában 1,8 millió evangélikus éL Az ausztráliai visszaeső tendencia (ma 0,51 millió) s az ugyancsak csökkenő argentin és bolíviai helyzet ellenére Latin-Ameriká- ban (1,07 millió) és Észak- Amerikában (9,3 millió) valamelyest növekedett az összlé- lekszám. Kolumbiában, El Salvadorban, Hondurasban, Panamában és Peruban ugyancsak esés (4—30%-ig) következett be a kisebb misz- sziói egyházak területén. Az evangélikus egyházak közül Indonéziában a legerősebb a gyarapodás (jelenleg 1,3 millió). USÁ-ban némi csökkenés, míg a skandináv országokban változatlanság volt tapasztalható (Dánia 4,5; Norvégia 3,5; Svédország 7 millió). A meeklenburgd egyház (NDK) létszáma első ízben esett a milliós határon alulra (972 000), így csak 13 egyház van a milliós számon felül. A 78 egyház 53,2 millió híve (amelyet a LVSZ elismert) tömörült a LVSZ-be, így az egyesíti a világ evangélikussá- gának 91%-át. (lwb) Érnyitó lelkészek között A Bács-Kiskun Egyházmegye lelkészei 1969. szeptember 10-én Kecskeméten tartották a nyári erőgyűjtés utáni első összejövetelüket. Az előttünk álló év munkáját meghatározza az, hogy országunk háború utáni történelme olyan évszámhoz érkezik, ahonnét nemcsak vissza kell tekintenünk, hanem van is mire. Isten megtanított visszanézni, de haladni is. Haladás viszont nincs értékelés nélkül. Rendhagyó módon nem „évzárón”, hanem éppen „évnyitón” értékelte az egyházmegye esperese (Görög Tibor) a lelkészi jelentéseket. Jó segítséget jelent induláskor a „görcsoldás”, vagy az „el- meszesedő” helyekre időben történő rámutatás. A lelkészek így „belehallgattak” a szomszéd gondjába, örömébe, de bele is szóltak, kérdeztek és tanácsot is adtak. Jó tapasztalatcsere volt! Közös ügyünk irodán belül és irodán kívül. Ez a mondat lehet a két elhangzott előadást összefoglaló cím. „A lelkészi munka rendtartásának elvi és gyakorlati kérdései” íSárkány Tibor) és az „Evangélikus lelkész pozitív magatartása a semlegesség kísértésével szemben” (Ponicsán Imre). Az evangélikus lelkész magatartásának kérdése nemcsak közös ügyünk, hanem közügyünk is. Amikor lelkészeket megkérdeznek, azt azért teszik, mert várnak ettől a kartól valamit, persze, nem semlegességet. Pozitív választ pedig csak az tud adni ,aki mindig „naprakész” állapotban van. Másszóval — tájékozott, de nemcsak teológiában. Ezt megköveteli idegenforgalmunk, idegenben forgolódá- sunk, de egyre fokozottabb mértékben elvárja gyülekezetünk. Gyülekezeteink, s azok tagjai katolikus tengerben élnek, s innen érthető, hogy őket is „megmozgatta” VI. Pál pápa genfi látogatása. A pápa beszédének ismertetését (Káposzta Lajos) értékelés követte, hogy az egyházmegye lelkészei egységesen tudják tájékoztatni gyülekezeteiket. A munkaközösség közös munkával nyitotta munkaévét és hálát adva a nyári erőgyűjtés lehetőségéért. Káposzta Lajos szegénység és gazdagság, s a keresztyénség széttagoltságából eredő fékező feszültségek Van-e hitele a Krisztus-hitnek ha az emberiség kétharmada éhes, s a keresztyének a jóllakottak között vannak, s van-e hitele, ha az erejük elfogy az egymás közötti vitákban? A kondorosi gyülekezet hálaadásának ezúttal sajátos tartalma is volt. Táborszky László lelkészt húsz éve szentelték lelkésszé, s tíz éve szolgál a kondorosi gyülekezetben. Tíz esztendővel ezelőtt a gyülekezet „halottaiból éledett meg”, s azóta jár. Nem áll, nem fékez, de jár. A püspök figyelmeztetett is: „Hogy mivé lesz a pap a gyülekezetben, az nem csak tőle függ, de nyomatékosan a gyülekezettől is. Ha hűtlen a gyülekezet, hűtlenné lehet a papja is. Szüntelenül együtt, a lelkésznek és a gyülekezetnek Isten színe előtt állva kell végezni a szolgálatot.” A lelkész arra hivatott el, hogy „fusson az evangélium”, vagyis hitben, reménységben, szere- tetben hűséges legyen pap és gyülekezet együtt. A közgyűlés köszöntéseiben vissza-visszatért az emlékezés arra, hogy válságos feszültségekből Káldy püspök határozott, bátor intézkedése hogyan emelte ki a gyülekezetei, s a püspöki iránymutatásnak engedelmesen, hogyan járt hűséges szolgálatban a lelkész. Az oltáron a hála jelei, a kenyér, s a termények voltak. A lelkész iránti háláját a gyülekezet új Luther-kabáttal, s a papné szolgálatáért is hálás ajándékkal fejezte ki, amit a közgyűlésen dr. Rohály Pál felügyelő adott át meleg szavakkal. Verses köszöntőt mondott a gyülekezet egyik asz- szonytagja, majd D. Káldy Zoltán, D. Koren Emil és Koszorús Oszkár köszöntőjével együtt a szomszéd gyülekezetek lelkészei szóltak, akik együtt küzdő munkatársi közösséget alkotnak a jobb szolgálatért, hűségesebb helytállásért. Táborszky László köszönőszavaiból egy mondat cseng azóta is a fülünkben. Arra emlékezett, hogy negyedszázaddal ezelőtt, amikor elsőéves teológusként indult az egyetemre, édesapja így tette vonatra a Nógrád megyei kis faluban: „Ne tégy egy lépést se, ha béres leszel.” fme, az igeszolgálat aratási hálaadó tartalma: pásztorként járni a nyáj előtt, nem béresként. Ezen az Alföldön nem csak „szép, nagy gondolatok” vannak, hanem erős hit, nem lankadó remény, és tevékeny szeretet is. Terített asztal, köszöntő jó szó, szíves kézszorítások erről tanúskodtak. Korén—if j. Kendeh RUTH ÉS BOÁZ Ma Ruthot láttam: járt a Boáz földjén s alázatosan kalászért hajolt. A tisztaságát nappal nap csodálta és alkony után csókolta a Hold. Boáz is itta titkos félelemmel s mikor megfogta hű, fehér kezét: az élet szállt be felhevült szívébe és dalba kezdett, mint a fényes ég. Jakns Imre Németh Károly (1881----1969) Au gusztus 15-én a győri Sze- retetház csendes falai között fejezte be földi életét Németh Károly, a győri, majd győr- soproni egyházmegye volt esperese. Szűk kis családja elveszítette eddigi középpontját: a melegszívű, derűs kedélyű, öregségében is mindig áldott napfényt árasztó jó édesapát. A lébényiek szerint elment, aki 44 évig hűséges és áldott emlékű papunk volt. Az egyházmegye, egyházkerület és országos egyház szempontjából elment valaki a régi nagyok közül, kinek egykori tisztségeit szinte képtelen az ember hiánytalanul felsorolni. Volt papjai, kiknek díjlevelét még Ö erősítette meg, és kiket még ö iktatott be mai lelkészi állásukba, úgy regisztrálják a fájdalmas eseményt: Elment az Esperes úr! A velük egy folyosón lakó másik papi család kis leányunokája, aki szívesen benyitott Hozzá, hogy összeölelkezzék a holnap a tegnappal, a maga gyermeki módján így tartja nyilván a változást: Elment a Bábi! És mindegyik megállapítás egy-egy jelentős ecsetvonás a 88 éves korában hazament Németh Károly lelki rajzán. Képzett, sokoldalúan, hűséges, eredeti és markáns egyéniség kora papi nemzedékében. A tudós és holtig tanuló pap példaképe. Azé, kinek ajka valóban őrzi a tudományt. Élete földrajzi görbéjén ezek a főbb helységnévtáblák: Kis- péc, Sopron, Greisfswald, Alsólövő, Bécs, Kolozsvár, Pápa, Amerika, majd Lébény és végül Győr. Az elöl álló helyeken inkább gyűjtögetett mint nyáron az eszes fiú, a sor végén álló helyeken pedig gyűjtött is, osztogatott is, mint Krisztus jó és hű szolgája. Németh Károly emlékét megőrzik írásai és mindaz, ami ma már levéltári anyag. De elevenen őrzik azok az emberek is, akik egyházmegyénk minden tájáról jelentős tömegként felvonultak temetésére, és temetés előtt is, meg utána is vonaton és autóbuszon letéptek egy-egy sárguló levelet az emlékezés fájáról. Augusztus 19-én temettük Győrött. Koporsójánál Mt. 25, 20—21 alapján hangzott a vigasztalás igéje az Űr 5 talen- tomos hű szolgájáról. Mi is azt valljuk róla, amit Claudius Mátyás írt „Az apám sírjánál” c. versében: „Itt egy drága embert temettek el, de nekem annál is több volt!” W. R. Felvétel kántori tanfolyamra 1969. november 17-től 1970. március 27-ig az Országos Kántorképesítő Bizottság Fóton négyhónapos kántori tanfolyamot tart teljesen kezdők, haladók és kántorok továbbképzésére. A tanfolyam bennlakásos. Részvételi díj havonként 500,— forint, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás és a tandíj. Azok számára, akik nem tudnak négy hónapon keresztül részt venni mint bennlakók, lehetővé tesszük, hogy a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hetet töltsenek a tanfolyamon. Ez időre az ellátási díj felét fizetik. A közelben lakók is bejárhatnak, ezek havi 120,— forint tandíjat fizetnek és az élelmezést esetenként és naponként térítik. Jelentkezési határidő: október 15. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesftő Bizottság, Budapest, VIII. Puskin u. 12. A kérvényhez mellékelni kell: lelkészi ajánlást, orvosi bizonyítványt, rövid életrajzot. A felvételről részletes értesítést küldünk. OBSZ4GOS KANTOEKÉPESITG BIZOTTSÁG Ezzel a címmel nyílt meg kiállítás a Kulturális Kapcsolatok Intézetének belvárosi bemutatótermében. Nem árucikkeket bemutató, nem képzőművészeti, hanem fotókiállítás. De a belépőt nem dekoratív kiállítású, finoman kivitelezett művészképek sora fogadja, hanem megarinyi életes (bár néha inkább ez kívánkozik ki belőlem: halál-os) dokumentum a vietnami nép hétköznapjairól. Miről is szólhatnak ezek a hétköznapi felvételek másról, mint munkáról, tanulásról, háborúról és tárgyalások eseményeiről. EGY TANULÖ-DOLGOZÖ NEMZETRŐL. Hulló bombák között robogó vonatokról, bombatölcsérek között rizstermést betakarító emberekről s a szövőgépek utcájában dolgozó asszonyokról. — Másik képen iskola, helyesebben iskolarom Thanh községben. Gyermekholttestek A 12 000 általános iskolát kénytelenek kitelepíteni, különösen a veszélyeztetett körzetekből. Ennek ellenére 15%-kal növekedett a kisiskolások létszáma, ugyancsak a közép- és felsőfokon tanulóké. Ha ehhez hozzávesszük az 1 millió felnőtt-oktatásban részt vevőt, kiderül, hogy a 1* millió lakosból jelenleg 7 millió tanul. Néhol modemül berendezett előadóteremben, máshol bambusz padokon, vagy egyszerűen földön ülve, térden írva. A tanárok — akik helyenként „civilben” katonák —, abbahagyják időnként a tanítást s mennek a légvédelmi állásokba. EGY FÜGGETLENSÉGÉÉRT HARCOLÓ NEMZETRŐL. Elkeseredetten, teljes erőbedobással és igaza tudatában harcoló tömegről. Minden lelőtt B—52-es repülőgépet számon tartanak, de mikor lesz már vége? Jelenleg 3325-nél tartanak, 10 090 katonai járműnél s 600 lőszerraktárnál. Hogy megkapjuk az értékét, mennyivel kell ezeket a számokat beszorozni? (Talán az amerikai munkanélküliek, vagy nyomorúságos körülmények között lakó négerek számával?!) S mennyivel a 2,5 millió tonna lőszert, ami Eszak-Vietnamra hullott! (Több, mint az USA II, világháborúban felhasznált egész készlete.) Később a „beszorzást” abbahagyom, mert másfajta, dollárban nem kifejezhető értékek megsemmisülésének látványa tárul elém: halott vagy harcképtelenné tett amerikai és szövetséges katonák. A szám: 630 000. Kommentár nélkül azokról, akiknek már csak a koporsóit lehet hazaszállítani. Ez is egyfajta csapatkivonás. EGY TÁRGYALÓ NEMZETRŐL. Azokról, akik rádöbbentek, hogy a béke erőszakkal és gyilkolással nem oldható meg. — Képek a párizsi tárgyalásokról. Az asztal alakjával kezdődött a vita... bár az érdemi rész is így elintéződnék egyszer! De ez nem hajtható végre sem 35 000 katona, sem félmillió amerikai kivonásával, az „amerikaitalanítás” közvéleményt csillapító hadműveleteivel, csakis a méltányos és ésszerű javaslatok elfogadásával, amelyet az egész világ embert-szerető közvéleménye támogat. Amikor körbejártam a fényképekkel telt termet s ismét a Dorottya utcán voltam, más szemmel néztem iskolásainkat, jobban örültem a sétáló járókelőknek s a Duna-parton békésen napozó öregjeinknek. Bízik László Dunakeszi—Alag Dunakeszi és Alag azon te- — megteszi az első kapavágást lepülések közé tartoznak, ame- —, emelkednek az állványok s lyek Budapest világvárossá a falak, — aztán eltűnnek az duzzadásának kísérő termékei, állványok, s kibontakozik a Lakosai között az idősebb ge- szép kis templom: korszerű neráció még hordozza a régi góca egy kis létszámú gyüleke- emlékeket lóversenyekről és zetnek. Éppen harminc éve szentelte fel D. Raffay Sándor püspök. (Ám itt is megfeledkeztek, mint minden akkor épült templomnál, a korszerű fűtés megtervezéséről.) A kis létszám sok áldozatot rejt. Mondják, hogy Mezei József és néhány kiemelkedő személy túlnyomóan sokat adtak. De a harmincéves távlatban a folyamatot is nézi az ember. A templom fenyőkkel hátterezett szép kis telkén ma már modern kis parókia is emelkedik — s épül szüntelenül. A két szoba mellé most került tető alá a harmadik. Nyers falai jelképezik a kis közösség életét: szüntelenül tovább, előre, meg nem állni, mert a fa is elhal, ha megszűnik évgyűrűt növeszteni. A templom homlokzatán új a vakolat. A régit még a háború bombái lazították és om- lasztották be. Új a csatorna — s hisszük, hogy nem csak ezekben folyik az esővíz, de a gyülekezeti élet csatornáját is zsoké-dinasztiákról, de szemük megtölti az élő víz, az evan- előtt nőttek meg az iparosodás gélium. Az élő kövek templo- távlatai s népesült be, duz- mát, magát a gyülekezetét Ma- zadt meg a település az új kor titz László hosszú szervező új társadalmával. munkája után most Bolla ArA lakosság szaporodására P“d dinamikus szolgálata épít- egyházunk oldaláról az újpesti §eti a kötőanyaggal, az igével, gyülekezet figyelt fel, s Mezei Az emlékünnepen megtelt József lelkész szervezte a nö- templomban az Istennek enge- vekvő kis közösséget filiává. delmes élet nyugalmáról és re- Hamarosan templomépítéshez mélységéről, áldozatáról és fogtak. Egyházunkban a benső- gyümölcseiről prédikáltam. A séges, kis templomok építésé- kit lépéséről, ami mindig előnek kora volt. re visz, s amire Isten nem szűA templom alagsorában, a mk meg ösztökélni. A hálaadó gyülekezeti teremben rögtön-' istentisztelet bensőséges, test- zött kiállításon nézem a régi v®r' köszöntésekkel bővült képeket. Mezei József a temp- meghitt alkalommá, lom telkén istentiszteletet tart D. Koren Emfl ÜLÉST TARTOTT AZ LVSZ VILAGGYÜLÉS HARMADIK MAGYAR MUNKACSOPORTJA Mint lapunk olvasói annak idején értesültek róla, ez év tavaszán három magyar munkacsoport alakult, hogv feldolgozza a Lutheránus Világszövetség jövő évi világgyűlésének témiit, és felkészítse egyT házunk küldötteit a világkonferenciára. Szeptember 10-én a harmadik munkacsoport egy része találkozott Budapesten, az országos egyházi tanácsteremben. Megvitatta a részlettémákról készült első tanulmányokat és kijelölte a további munka irányát. Ennek a munkacsoportnak a feladata, hogy a világkonferencia harmadik nagy témájával foglalkozzék: ^.Felelős részvételünk a társadalomban”.
