Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
0 RS Z ÁG 0 S E VA N G ÉLI K U S H ETI LA P A szolgálat útja Tanévnyitó a Teológiai Akadémián / Igehirdetés a Teológiai Akadémia tanévnyitó isten- tiszteletén 1969. szeptember lS-én Lk 10,1—2 Igénk szolgálatunkra, tanítványságunkra, küldetésünkre irányítja tekintetünket. Innen esik fény feladatainkra, így lehet az ige zsinórmértékén lemérni szolgálatunkat, azt, amit végzünk. Így állhatunk Jézus Krisztus színe elé tanítványságunk egész tartalmával és szolgálatával. Mit üzen ez az ige ma nekünk? Hogyan hangzik Jéus Krisztus tanítványokat kiküldő szava felénk? A tanítvány Egyes írásmagyarázók úgy gondolják, hogy azért küldött éppen hetven tanítványt, mert akkori felfogás szerint hetven népet tételeztek fel a világon. Akár így van, akár nem, tény, hogy Jézus Krisztus világméretben gondolkodik és tervez, az egész emberiség áll a szeme előtt. Jézus Krisztus maga előtt küldi a tanítványokat, hogy neki legyenek hírnökei, őrá mutassanak, Felé fordítsák a figyelmet. A tanítvány nem lehet énközpontú, önmagára mutató, hanem bizonyságtevésének Jézus Krisztus a központja, mindenestől Űreá mutat. A világba kiküldött tanítványok tehát Jézus Krisztus követeiként mennek ki, azzal a lelkülettel, amely reá jellemző, azzal a tudománnyal, amely a Jézusé, azzal a szolgálatkészséggel, ahogy Jézus szolgált az emberek körében. A tanítvány nem akar a világ bölcse lenni, a világ vezetője képében tetszelegni, nem akar mindent jobban tudni, nem akar mindenkit kioktatni, nincs hatalmi ambíciója, nem lép fel tudálékosan, de úgy jár az emberek között, ahogy mestere megjelent. A szolgálattevő A tanítvány azzal az alázatos lélekkel végzi a szolgálatát, hogy ő csupán szolgálattevője Isten akaratának. Szolgálat közben nem eshet a szolgálattevőre a hangsúly. Miért? Idői okokból. Jézus tanítványa, Isten szolgálattevője csak rövid ideig állhat tisztében az egyház élettartamához képest. Az aratás egészét meg nem érhetik, át nem foghatják, a szolgálatnak csak egy szelete van rájuk bízva, addig, amíg az aratás Ura azt nem mondja: „Szolgám, elég.” Területi okokból. A tanítvány rendszerint egy gyülekezetben szolgál, s ez elenyésző csekélység az egyház világméreteihez képest. Csak egy parányi részt mondhat a saját munka- területének. Nem ő az aratás ura, csupán láncszeme a munkafolyamat sorozatának. Tartalmi okokból. A tanítvány bármennyire is kitüntető küldetést kapott, bűnös ember. Bűnös mivolta nem könnyen megbocsátható tény, hanem súlyos vád, mert bűne a szolgálatot terheli, az evangélium ügyét akadályozza. Annak ellenére, hogy igénk helyére rakja a tanítványt, beállítja az aratás Urának átfogó tervébe, nem leverni akar, hanem aktivitásra biztatni, szolgálatra akar küldeni. A tanítvány aktivitása Miben nyilvánul meg a tanítvány aktivitása? Abban, hogy a tanítványnak, mint szolgálatához méltó követnek, fel kell találnia magát küldetésében. Reá vár Jézus szavának tolmácsolása a kor embere számára. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. De a történelmi korok állandóan változnak. Változik az egyház történelme is. Nevetséges az az ember, aki régen feltett kérdésre válaszol, aki válaszával elkésik és lemarad. A tanítvány aktivitásán múlik, hogy felismerje küldetésének aktuális feladatait. Régi sablon nem segít, előző korok receptje elavult, újonnan és frissen kell hallgatni a Mester tanítására, naponként megtérő és újonnan születő emberként. A mai szolgálat Jézus tanítványa ma abban a korban él, amelyben a világ minden problémája közel kerül az emberhez. A világ gondját kell felvennie Jézus mai tanítványának. Az emberiség ügyében kell segítenie. Jézus tanítványa kész az individuális diakóniára, de kész a világméretű kollektív szolgálatra is. Kulturális fellendülésben él a mai ember. A műveltségi követelmény egyre magasabb. Csak egyre magasabb szinten közeledhetünk a ma emberéhez. Ebben a hazában, ebben a társadalomban él benne a mai ember. Ezért az országért dolgozik, munkájával közös jólétünket viszi előbbre — viszont részesül is annak javaiban. A világméretű távlatban, a kulturális fellendülésben, a hazáért való munkában meghatározott mai embernek kell szolgálnunk a Jézus Krisztustól tanult tanítványi lelkülettel. Az aratás Ura ebben a szolgálatban való helytállásra biztat, ennek a távlatát tárja elénk, és várja, hogy így jelenjenek meg a munkások az Ő aratásában. D. dr. Ottlyk Ernő NAGYGYŰLÉS A NEMZETKÖZI ANTIFASISZTA NAPON A Nemzetközi Antifasiszta Nap alkalmából szeptember 1-én a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága, az Országos Béketanáccsal és a Magyar Jogász Szövetséggel közösen nagygyűlést rendezett a Vasas Szakszervezet Székházában. A nagygyűlés, amelynek elnökségében dr. Pálfy Miklós teológiai professzor, az ökumenikus Tanács főtitkára is helyet foglalt — felhív mindenkit a béke, a szabadság, a demokrácia megvédésére, a háború és a fasizmus elleni harcra, A Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházában megtelt az imaterem teológiai hallgatókkal, lelkészekkel, szülőkkel, érdeklődőkkel, hivatalos vendégekkel szeptember 15-én, hétfőn, amikor Teológiai Akadémiánk ismét megnyitotta kapuit, hogy új munkaévet kezdjen. A megnyitó istentisztelet szolgálatát a Teológiai Akadémia felügyeletében soros püspök, D. dr. Ottlyk Ernő végezte. Igehirdetéséből lapunk e számában részleteket közlünk. A tanévnyitó ünnepi ülést dr. Nagy Gyula professzor igeolvasása és imádsága után dr. Groó Gyula dékán nyitotta meg. Köszöntötte a megjelenteket, közöttük D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököket, a budapesti és debreceni református, a budapesti római katolikus, a budapesti baptista teológiai akadémiák, ill. papi szemináriumok dékánjait és hivatalos képviselőit, a protestáns egyházak megjelent hivatalos küldötteit. Majd tanévnyitó előadását „Együtt az emberért” címen tartotta meg. Az előadás után kedves pillanat volt az új elsőéves hallgatók köszöntése és dékáni kézfogással történő felvétele. Elsőnek Teológiai Akadémiánk ez évi finn stipendiáns hallgatója, Risto Jääskeläinen lépett a tanári asztal elé. Az utóbbi évek során ő a harmadik finn hallgató, aki tanulmányait Akadémiánkon folytatja. Jääskeläinen Helsinkiben már befejezte a tanulmányait s így ezúttal a finn—magyar egyházi kapcsolatok megállapodásai értelmében olyan hallgató jött közénk, aki érettebb teológiai felkészültséggel és gondolkodással tekinthet bele egyházunk teológiai munkájába s általában egyházunk életébe. Szinte a megnyitóval egy időben indult tanulmány- útjára Helsinkibe tőlünk Bár- dossy Tibor kisvárdai lelkész, aki egy évig fog tanulmányokat folytatni Finnországban. A teológiára jelentkezett fiatalok közül ez évben kilenc új hallgatót vett fel az első évfolyamra a tanári kar. Hét fiút és két leányt. A fiúk közül öten lelkészcsaládok gyermekei. Ez az elsőéves létszám felette van az utóbbi évek átlagos évfolyamlétszámának. Egyházi életünk örömeinek egyike ez, s külön is örvendetesnek tartjuk a lelkészfiak jelentkezését. A lelkészgyermekek hazánkban túlnyomó- részt bejutnak az egyetemekre, ami a tanulmányokban tanúsított komoly helytállásuk gyümölcse, s egyben a lelkészcsaládok kulturális szintjét is mutatja. De ezen túlmenően külön örömünk, ha a lelkészcsaládok úgy élnek az egyházi szolgálat szépségeivel, mélységével és az egyházi élet reménységével, hogy gyermekeik hivatástudatot szívnak magukba és bátor elszánást erre a szép, gyümölcsöző szolgálatra. Dr. Groó Gyula dékán nagy figyelemmel hallgatott megnyitó előadásából alább közlünk néhány megkapó gondolatot. Egyre nagyobb felelősség embernek lenni! Emberiségünk első számú gondja maga az ember. Meg kell védeni az embert az embertől. Pontosabban attól, hogy ember az embert kizsákmányolhassa, elnyomhassa, életét, munkáját s annak gyümölcseit, jólétét és békéjét veszélyeztethesse. Biztosítani kell az ember létét és jólétét — az egész világon. * Az emberség kérdését és az ember ügyének, javának elkötelező erejű felvételét keresztyén, reformátori módon csak Isten embersége felől lehet megközelíteni. Vagyis az incarnatio felől, Jézus Krisztus felől. Isten ebben a cselekedetében, hogy a názáreti Jézusban közöttünk megjelent és velünk lakozott, vallotta teremtményét az embert, egészen és végképpen magáénak. Sorsát vállalta, felvette, magára is vette, útrakelt vele, útitársául szegődött s a földet és az emberi történetet az üdvösség szerzésének színterévé és idejévé szentelte. * Isten szeretetének mértékével kell mindig újra megmérnünk az emberért, az ember javáért való minden erőfeszítésünket, fáradozásunkat. Jézus mértékénél alább nem adhatjuk: Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mint ha valaki életet adja barátaiért. * Az egyház diakóniai életformája nem jelenthet kevesebbet, mint az egyház politikai felelősségvállalását világméretekben. örülnünk kell annak, hogy ez a felismerés egyre inkább kezd átmenni a világke- resztyénség köztudatába. * Együtt — a világ keresz- tyénségével. Evangélikus egyházunk jelentős hozzájárulással segítheti, támogathatja t világ evangélikusságában is szélesebb körben is az ökumenikus mozgalomban s annak keretein túl is az emberért való felelősségvállalás gondolatának és az ebből folyó gyakorlati lépéseknek, konkrét tetteknek a megvalósulását. Mindazt, amire Isten elvezetett, készséggel felajánljuk szerte a világon élő keresztyén testvéreinknek. * Együtt — hazánk népével Protestáns ember számára ebben a mondatban valami nagy magátólértődőség fejeződik ki. A magyar haza népével,' jelesül éppen az igazi néppel a föld népével, a dolgozókkal, a szabadságukért, jogaikért küzdőkkel való összeforrott- ságnak a magyar protestantizmusban gazdag hagyományai vannak. Itt sem lehet azonban a múlt fényes emlékeiből megélni. Jelenünk egyik fontos feladata az igazi hazafiság a nemes patriotizmus kidolgozása s elhatárolása az önző, szűkkeblű és szűklátókörű sovinizmustól, nacionalizmustól. Ebben a tanévben, annak második felében. 1970-ben emlékezünk meg hazánk felszabadulásának és a II. világháború végének 25 éves évfordulójáról. Ezek az ünnepek és egyéb évfordulók is, jó alkalmid szolgálnak majd arra, hogy emlékezzünk: honnan indultunk el, milyen halálos szakadék van mögöttünk s hálát adjunk azért, amit már elértünk és tettekre serkentsünk « jövőbe tekintve. * Együtt — a szocialista tábor népeivel. Időszerűvé vált a párbeszéd és időszerűvé váltak a közös akciók, olyan kérdésekben, mint a háború és béke, kapitalizmus és szocializmus, neokolonializmus és a fejlődő országok. Hívők és nem hívők együtt fáradozhatnak a békéért, a javak igazságosabb elosztásáért, elnyomott népek és társadalmi osztályok felszabadulásáért, egyszóval az ember javáért. jf Együtt — minden jóakaraiú emberrel. Minden emberrel összefűz bennünket az, ami közös, az emberség, a humanitás. Isten a Jézus Krisztusban nem keresztyénné, hanem emberré lett, az emberré, akiről János evangélista — Pilátus szájával — így vall: íme ás ember! Isten humanizmusa feltétlen és korlátlan, nem ismer embert az embertől elválasztó határokat. Nem ismerhet ilyeneket az egyház sem társadalmi, politikai szolgálatában. Minden emberben Isten teremtményét és gyermekét, Jézus Krisztus testvérét látja s ez határozza meg magatartását. E héten... Hetvényi Lajos egykori vallástanárra, a Képes Luther Naptár megalapítójára emlékezünk. Száz éve, 1869. szeptember 27-én született Győrött. A gimnáziumot Pozsonyban, a teológiát Sopronban és Jénában végezte. 1886-ban helyettes, 1887-bcn rendes vallástanára lett a híres soproni líceumnak. Itt dolgozott bámulatos energiával 1926. december 16-án bekövetkezett haláláig. Könyvei jelentek meg és számtalan cikke az egyházi lapokban. „Luther Márton egyénisége és reformátori munkája” című művén kívül — jellemzően mindig fiatalos, modern gondolkodására — több munkájában foglalkozott a modern haladás és a világproblémák kérdéseivel. Három nagy alkotás fűződik Hetvényi Lajos nevéhez. Az egyik az 1913-ban alapított és 15 éven át nagy körültekintéssel szerkesztett Képes Luther Naptár. Néhány évre rá, 1917-ben a soproni líceumban diákszövetséget alapított, mégpedig elsőnek az ország középiskolái közül. A tanítványai sorsáért érzett szociális felelősség pedig diákotthon megszervezésére is sarkallta. Nekrológjában méltán írták kortársai, hogy „egyike volt azoknak a ritka lelkészeknek, akik tiszta, nemes eszmékért fanatikus hévvel tudtak lelkesedni és érettük egész életen át önzetlenül dolgozni”. TANÁCSOK A VÁLASZTÓPOLGÁROKNAK NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Dr. Groő Gyula dékán előadást tart IMÁDKOZZUNK Űr Isten, mennyei Atyánk! Szent Fiad ált^I tanítottad, hogy amiképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt, ha nem marad a szőlőtőn, úgy mi sem cselekedhetünk semmit, ha nem maradunk őbenne. Kérünk, add nekünk Szentlelkedet, hogy az igazi szőlőtőt, a te szent Fiadat megismerjük igédből, bízzunk és megmaradjunk őbenne, és így sok jó gyümölcsöt teremjünk a te dicsőségedre, az Űr Jézus Krisztus által, ámen. A Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházai közül elsőnek a westfáliai egyházi vezetőség adott tanácsokat híveinek a választásokkal kapcsolatban. Egyetlen pártot sem ajánl híveinek, de óva int azoktól a pártoktól, amelyek „veszélyeztetik demokráciánk alapvető rendjét”. Viszont felhívja az evangélikus választók figyelmét arra, hogy „a fiatalok nemzedéke reformokat követel, hogy törekedni kell a társadalmi egyensúlyra, joga van mindenkinek a kultúrához, éhínség van a világon és törődni kell a békével”. Az új szövetségi gyűlésnek (parlamentnek) állást kell foglalnia ezekben a kérdésekben és amikor az evangélikus választók szavaznak, győződjenek meg arról, hogy melyik képviselőjelölt akar harcolni a parlamentben ezekért az alapvető dolgokért ft ±
