Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-21 / 38. szám

\ Dráma három meglepetésben 1. A terven felüli ember (Lk 19, 1—4) „Tenger nép az utcán’’ — no persze: minden jótét lélek látni akarja » hatalmas szavú, csodatevő prófétát, Jézust. Nagy napja éz minden rendes embernek Jerikóban. Öröm szétnézni a kegyesek sereg­szemléjén. De nézd csak: mit keres itt a fondor lelkű fő­vámszedő, Zákeus?! Hisz ez a törvényes védelmet élvező aranypatkány egyszerre tömi a római megszállók és a saját zsákját a minden rendű és rangú emberekből pokoli ra­vaszsággal kisajtolt pénzhe­gyekkel! Hát van az ilyennek Istene? És még van képe meg­próbálni előrefurakodni! De nem engedik ám! No nézd már, képes fára mászni! A fő­vámszedő úr! Milyen kajánul vigyorogva segítenek neki a kamaszok., . ; KISZÁMÍTHATATLAN, KIT VESZ CÉLBA ISTEN. Igen sokan voltak ebben a szép, gazdaságilag és közigazgatási­lag egyaránt jelentős város­ban, akik ott tolongtak Jézus útja mentén — dehát mit ga­rantál ez? A jerikói átvonu­lás szemlélői közül egyetlen név került be az evangélium­ba: egy hírhedt pénzimádóé, egy lelketlen vérszopóé, aki azonban — ha nem is nagyon tudatosan — belső csődjétől, telki tönkrementségétől űzve akarta látni Jézust minden­áron, s ha azt nem is remélte, ami aztán történt, de akadályt nem ismert vágyakozása. Pedig elállták az útját. Kép­letesen is, mert körülötte szin­te vágni lehetett volna a meg­vetés légkörét, amellyel azon­ban csak mind lejjebb nyom­ták bűnének mocsarába. Nem volt, akinek szeretete kihívja őt az arany álarc mögül. Két­ségtelen, hogy saját vétke tette őt azzá, ami lett: „sziget a szárazföldön”. Ide vezet az ön­zés életstílusa, akár olyan durva kiadású, mint Zákeusé, akár szalonképesre lakkozott. Igen különös módon a pénz kétféleképpen „fűzheti bé’,;só- várgó híveit: ha van — és ha nincs. A hiányzó anyagiakért éppúgy „oda lehet” az ember, mint a meglévőért. A jellegze­tes' tünet az az áhítatos, epedő vágyakozás, amely minden problémáért elsősorban a pénzhiányt teszi felelőssé s az anyagi fellendülést megvál­tásként lesi. Gondolatai akar- va-akaratlan rátekerednek-ta- padnak akár a krajcáros ku- porgatásra, akár a váratlan szerencse reményére s csele­kedetei is egyre szűkülő spi­rálmozgásban a szerzés körül keringőznek. Egyáltalán nem kell tehát az élet „lerobbant” becsületű vámszedőjének len­ni ahhoz, hogy elsivatagiasod- junk. Pénzimádó életstílussal minden út a Szaharába vezet. Persze más módon is el le­het érni a személyiség kiszárí­tását: a pont ellentétes „me­tódus” a szomorúság életfor­mája, az önelhagyás és re­ménytelenség olykor már sötét sportja, amikor az ember már boldogtalan lenne, ha nem le­hetne boldogtalan. Ilyen is van, és jaj annak is, aki erről az útról nem fordul vissza. A lélek elpusztítással fenye­gető kórságai is sokfélék, ám ezek ellen sokkal nehezebb va­lami garantált hatású gyógy­szert ajánlani. Jézus olyan pá­cienseket keres, akik benne nem magasztos csevegőtársat várnak, hanem beavatkozó or­vost. Akiknek kell a gyógyu­lás. Akikben fészkelődig az át­formálódás vágya, az Isten képére és hasonlatosságára. Óriási a veszélye, hogy akik nem ilyenek, el állják azok út­ját, akik változni szeretnének, elhervasztják azok reményét, akik hamarabb hinnének a Megváltóban, ha a keresztyé­nek megváltottabbnak látsza­nának (mint Gandhi óhajtot­ta) — s főként hiteles szerete- tet tanúsítanának. JÉZUS „SIKERE" NEM STATISZTIKAI ÜGY. Meny­nyire jellemző, hogy számára nem az ünneplő sokaság „ér­dekes”, hanem az, aki a leg­jobban rászorul. Mielőtt be­fordulna a szenvedés és halál célegyenesébe Jeruzsálem felé. jelképszerűen egy testi és egy lelki nyomorulton segít: a vak koldus és a kiégett pénzeszsák újra emberré emelése minő­síti hátalmas szeretetét. Jézus nyílt mindenki felé, a többé- kevésbé önelégült és Önkriti- kátlan hódolók azonban végső soron nem tudnak mit kezdeni vele. Nem is közülük kerül ki, aki igazán találkozik az Or­ral. A saját rendességükből és derekasságukból ki sem lát­szok elképzelésében nincs he­lye e kisiklott egzisztenciának, a Jézus szeretetébe viszont pontosan belefér. Számára nincs terven kívüli ember, „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva” — sóhajtott József Attila, egész más külső helyzetben, de vá­gyakozva. S tudhatjuk az Igé­ből. hogy Isten pontosan a nyiladozást keresi nálunk. Életünk drámájának átformáló meglepetése az, amikor rá­döbbenünk : Istennek épp ve­lünk, velem van minőségileg egészen újat hozó, nagyszerű terve! Bodrog Miklós A leány nem gyerek... Régi megfakult, megsárgult jegyzőkönyvekben olvasom, hogy 1824. szeptember 8-án Tordason és annak akkori „leányegyházában’’ Gyúrón Kis János szuperintendens (püspök) tartott egyházi vizs­gálatot. A jegyzőkönyv a gyú­rói leányegyházról többek között ezeket írja: „Vagyon egy, régi Oratóriuma (imahá­za), Oskolája és két Szobá­ból álló Tanító Háza". Meg­említi a jegyzőkönyv, hogy ta­nítója egyúttal praeoránsa (elöimádkozója) is a gyüleke­zetnek. Tanítványai: „gyere­kek” 26-an, leányok pedig 24-en. A jegyzőkönyv ezek szerint csak a fiúkat nevezi „gyerekeknek”. Ennek 145 éve. Érdekes, hogy ez a felfogás ma sem sokat változott. Egy alkalommal Budapest­ről utaztam viasza gyülekeze­tembe. Az állomáson kedves. öreg presbiter testveremmel találkoztam. Boldogan gratu­láltam neki, hogy nagyapa lett, amit csak az imént hallottam meg a vonaton egyik hívemtől. Így kezdettem a mondókámat, miután kezet fogtunk: — Szívből gratulálok Pali bácsi, hallottam, hogy meg­született a gyermeke kedves leányának, Piroskának! Tovább nem is folytathat­tam. Pali bácsi mindjárt köz­bevágott. oktatólag felemelve a kezét: — Nem gyereke született, hanem csak kislánya! Így tanított meg Pali bácsi 145 évvel a püspöki látogatás után arra. hogy a leány mai napig se gyerek — csak leány. A világ már teljes ember- becsülésre nagykorúsodott. Csak a leányok nem? Vagy Pali bácsi nem? Sikter László Felvétel kántori tanfolyamra 1969. november 11-tői 1910. március 27-ig az Országos Kántorképesítő Bizottság Foton négyhónapos kántori tanfolyamot tart teljesen kezdők, haladók és kántorok továbbképzésére. A tanfolyam bentlakásos. Résztvételi díj havonként 500,— forint, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás és a tandíj. Azok számára, akik nem tudnak négy hónapon keresztül részt venni mint bennlakók, lehe'tővé tesszük, hogy a tanfo­lyam elején, közepén és végén 2—2 hetet töltsenek a tanfo­lyamon. Ez időre az ellátási díj felét fizetik. A közelben la­kók is bejárhatnak, ezek havi 120,— forint tandíjat fizetnek és az élelmezést esetenként és naponként téritik. Jelentkezési határidő: október 15. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizott­ság, Budapest, VIII.. Puskin u. 12. A kérvényhez mellékelni kell: lelkészi ajánlást, orvosi bizonyítványt, rövid életrajzot. A felvételről részletes értesítést küldünk. országos kantor képesítő bizottság Egyháztörténeti emlékeink Halléban A nyár folyamán hosszabb tanulmányúton voltam a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. A híres szász egyete­mi városban. Halléban végzett kutatómunkámról szeretnék most beszámolni olvasóink­nak. A mai egyháztörténeti ku­tatásnak azonban két, még ezeknél is jelentősebb ese­mény szolgáltat igen fontos alapot. Az egyik a rendkívüli ökumenikus érdeklődésű tu­dós professzor, August Her­mann Francke megjelenése foglalkoztatott. A nagy „árva­atya” a társadalom minden rétegét szem előtt tartotta. La­tin iskolája különösen is hí­ressé vált Európa minden or­szágában, de különösen is szív­ügye volt a szegénysorsú és árva gyermekek oktatása. Magyar egyházunk már csak ezért is hálával tartozik az ősi német városnak. Különösen erős kultúrális kapcsolat jött azonban létre attól az időtől kezdve, hogy III. Frigyes brandenburgi választófejede­lem — a későbbi I. Frigyes szász király — 1694-ben egye­temet alapított a várpsbarí. Ha figyelemmel kisérjük a Régi Magyar Könyvtár (az un. RMK) megjelenési helyeit, könnyen észrevesszük, hogy ezektől az évektől fogva egy­re több tudományos, főleg or­vosi és jogi disszertáció jele­nik meg Halléban magyar szerzőktől. Most már nemcsak felvidéki németajkú lelkészek, hanem magyar anyanyelvű tu­dósok, mint pl. Huszti István Máramarosból. vagy Király István Debrecenből, adták ki könyveiket Halle városában. A Fancke Intézet Halléban Halléban. Mint az új egyetem bámulatos nyelv tehetségű gö­rög és héber tanára, majd egyúttal Halle elővárosának, a glauchai gyülekezetnek lelki- pásztora alig négy évvel az egyetem alapítása után meg­vetette alapját a rohamosan világhírűvé vált un. Francke- alapít vány oknak. Három év­tizedes hallei munkássága alatt az általa alapított árvaházban, iskolákban, kórházakban, könyvnyomdában, gyógyszer- tárban és műhelyekben Franc­ke mintegy háromezer embert IMPROMTU Két fecske-pár Tetőnk alól * Már nem dalol Délebbre száll — de kár! Két öreg és Két fiatal, S a fészekalj Már csendes és. . . kopár! Nem szemetel Maga körül. Már nem derül Nem esi vitel... A Nap langyos Fényt hinteget, így integet Köd harmatos .. élet: kéket! Sárkány András A Nemzetköii Valláslélektani Társaság szeptember 8-án kezdi el ez- lésen részt vesz D. dr. Vétó évi gyűlését a nyugat-német- Lajos nyugalmazott püspök, országi Würzburgban. A győ­zi Rákóczi-szabadságharc első éveitől „szabad asztalt” kaptak itt a magyar diákok. Először 1702-ben Tóth—Sipko- vics János — a későbbi du­nántúli püspök — majd 1704- ben Bél Mátyás iratkozott be Haliéba. Őket követte a Franc­két Halléban wittenbergi ta­nulmányai közben többször felkereső Torkos Andrásnak, a későbbi híres győri rektor­nak a szellemi hatására 1708- ban Vázsonyi Márton, majd 1710-ben Bárány György. Több tucat értékes RMK őrzi az ő hallei munkásságuk emlé­két, köztük több tudományos disszertáció, és alkalmi költe­mény is. Legjelentősebb em­lékeink azonban a Torkos ál­tal itt kiadott magyarnyelvű Kiskáté és az Engesztelő Ál­dozat című híres imakönyv; itt látóit napvilágot 1709-ben az első magyarnyelvű peda­gógiai munka: Bárány György Francke-fordítása (Oktatás a gyermeknevelésről), és Vá­zsonyi két magyar hitmélyítő munkája Francke nyomán, — hogy csak az 1711 előtt meg­jelent értékes könyvanyagot emlitsük. Képünkön a hallei Francke- alapítvány főépülete látható. Homlokzatán a szép jelkép: két fekete sas az aranyló nap felé repül (És 40, 31). Az óri­ásra nőtt ipari városnak még ma is legnagyobb középülete ez az annakidején még a vá­rosfalon kívüli, ma a város központjában lévő, egykor ha­talmas iskolaközpont Francke és munkatársainak mintegy 40 000-re tehető levelezése pél­dás rendben, katalogizálva áll a kutatók rendelkezésére. Fel­becsülhetetlen érték ez a ma­gyar egyháztörténészeknek. A A ma csaknem 300 000 lako­sú, ezer éves város először a 17. század „gyászévtizedében’ sietett a magyar protestantiz­mus segítségére. Lehetővé tet­te, hogy a hitük miatt hazá­jukat elhagyni kényszerült, un. exuláns prédikátoraink, mint pl. a felvidéki Günther András, Klesch Dániel vagy Sinapius János ott adják ki könyveiket. A magyar gálya­rabok — különösen Masznyik Tóbiás és Simonides János — szenvedéseit hallei nyomda tárta először a világ elé. Rákóczi-szabadságharc korá­nak — amely- kutatómunkám tulajdonképpeni tárgya — evangélikus kapcsolatait új megvilágításban tárja fei ez a rendkívül értékes és érdekes könyv- és levéltári anyag. A kutatók másik kincsesbá­nyája még beljebb a város szi­vében, az egyetemhez közei, egy szép nagy épületben ta­lálható. Itt, az Egyetemi Könyvtár külön szooájábau Kapott helyet már hosszú év­tizedek óta az un. Hallei Ma­gyar Könyvtár. ‘ Alapítója. Kassai Michaelis György mini óarsmegéei exuláns lett Wii- íenbergben professzor, majd a filozófiai kar dékánja. Halak* (1725) előtt a már ekkor több­ezer kötetes könyvtárát és iratgyűjteíAényét a Luther és Melanch'ton egyetemén tanu­ló magyar if jakra hagyta. A magyar-szlovák- és németaj­kú fiatalok a későbbi évtize­dekben 12 német garast fizet­tek Wittenbergbe érkezésük­kor a könyvtár pénztárába, soraikból könyvtárőröket (cus- tost) választottak, és áldozat­készségükkel is egyre gyara­pították az állományt. Amikor 1817-ben hallei székhellyel egyesítették a wit­tenbergi és hallei egyetemet, a Kassai-féle alapítványi könyv­tár is Haliéba költözött (1823). Értékes anyagának egy része 1921-óta a berlini Humboldt egyetem magyar tanszékének a gondozásában van, szakava­tott professzornak, dr Szent- Iványi Bélának gondos fel­ügyelete alatt. A magyar exu- lánsok értékes emlék- és röp- iratain kívül 52 RMK (köztük 5 unikum), Kassai 791 levele és számtalan más érték teszi a magyar kutatók kincsesbá­nyájává a Haliéi Magyar Könyvtár anyagát. Hazai egyházunk lelkészei közül többen voltak a haliéi egyetem hallgatói. D. dr. Olt- lyk Ernő püspökünk is ennek az egyetemnek lett a dísz­doktora 1967-ben. Teológiai Akadémiánkat különösen is sok szál fűzi ide: hallgatói voltak dr. Prőhle Károly, dr. Pálfy Miklós és dr. Nagy Gyula professzorok, akik kö­zül a két utóbbi a könyvtár őreként is működött. Dr. Pál­fy Miklós kutatásainak ered­ményét két értékes munkában foglalta össze. Az első 1965- ben, a második 1967-ben je­lent meg Halléban: a Hallei Magyar Könyvtár kéziratai­nak katalógusát, ill. életrajzi ritkaságait tartalmazza. Köszönjük Haliénak mind­azt a szolgálatot, amelyet ma­gyar egyházunk és a magyar művelődés érdekében tett. Bi­zonyosak vagyunk benne, hogy mind a Magyar Könyvtár, mind a Franokens Stiftungen még sok lélekben fogja meg­újítani a szenvedélyes egyház- történeti kutatómunka tüzet. Dr. Fabiny Tibor „Tiszta hazaszeretetben... ” — Százhetvenöt éve született Haubner Máté — Haubner Máté 1794 szep­tember 19-én született Veszp­rémben, iparoscsalád harma­dik gyermekeként. A kilenc- gyermekes családnak nagy megterhelést és áldozatválla­lást jelentett a jóeszű, szorgal­mas és csendes fiú taníttatása, először Veszprémben, majd Győrött és Sopronban tanult. A gimnázium és a teológiai tanulmányok elvégzése után Jénába ment a fiatal lelkész­jelölt, hogy tudását és művelt­ségét gyarapítsa. Hazatérése után több évig nevelőként működött. Fél évig pozsonyi tanár volt. 1821-ben a szalonaki egyházközség lel­késze lett. A tekintélyes és nagykiter­jedésű szalonaki gyülekezet gyorsan megszerette. Papjuk is szívébe zárta a rábízotta- kat. Rudolf fiúk születésekor az egész presbitériumot ke­resztszülőnek kérte. Haubner példás szál «maki lelkészi szolgálatának híre messze eljutott. 1829-ben vá­lasztották meg győri lelkésszé. Számos értekezés, tanulmány, cikk került ki tolla alól. A dunántúli egyházkerület­ben 1846-ban szuperintendens­sé (püspökké) választották. Egyházáért es hazájáért ér­zett felelőssege a szuperinten­dens Haubnert egyre előbbre vitte a szolgálatváílalás útján. Amikor pedig elkövetkeztek azok a nagy idők, amelyek hazánk függetlenségének kiví­vását, a jobbágyság felszaba­dítását, a vallásegyenlőség tör­vénybe iktatását, a közteher­viselést jelentették, Haubner Máté szuperintendens magas egyházi tisztségéből a nemzet ügye melletti állásfoglalás nagyszerű példáját nyújtotta az egyházi közvéleménynek. Ekkor bontakoztak ki teoló­giai dolgozataiban kifejtett hitbeli állásfoglalásának gya­korlati következményei* Legnagyobb jelentőségű áz 1848 ádvent 1. vasárnapjára, december 3-ára a gyülekeze­tekhez küldött körlevele, amelyben a szabadságharc ügye mellé állt, és buzdította a lelkészeket, tanítókat, híve­ket az igazságos harcban ke­resztyén lelkiismerettel való részvételre. Részletek a körlevélből: „ ... Üdvözítő Urunk köte­lességünkké tette, hogy akár hitfeleink közt, mint Anya- szentegyházunk hív lelké­szei, akár honfitársaink közt, mint Honunk jó polgá­rai, az igazság szent ügyét az incselkedő ellenség maszlaga ellen éber őrködésünk által oltalmazni segítsük .. .......Népünk, részint kedves Ha zánkat érzékenyen fenye­getett viharok által fölriaszt'- va, részint erélyes kormá­nyunk egymást érő fölhívásai által ébresztgetve, nem aludt, sőt nemzetünk dühösen meg­támadt legfőbb érdekeinek megőrzése körül vetélkedve példásan őrködött. Nekünk te­hát alig marad több tenniva­lónk, mint teljes kormányun­kat célszerű intézkedéseiben támogatnunk s híveink lelke- sültségének kellő irányt ad­nunk ....” „ .. . Részemről, főpásztori tisztemnél fogva, különösen kötelezettnek érzem magamat Titeket.. . jelen pásztori leve­lem által igaz testvéri szere­tettel egytől-egyig fölszólítani, hogy ,.. híveinket Honunk minél lelkesebb polgáraivá, s nemzeti igazságos ügyünk mi­nél hatalmasabb védőivé te­gyük .. A felülkerekedő, reakciós Habsbu rg-rend$zer ezért a körleveléért 6 évi várfogságra ítélte. A kufsteini várbörtön cellái sem tudták megtörni evangéliumi hitét és hazafias magatartását. Egyházi közben­járásra 2 év után kiszabadult, de Győrből kitiltották, és Sop­ronba internálták. Innen még kisebb leányának, Izabellának a betegágyához, majd a ko­porsójához sem engedték át Győrbe. Csak a megtorlás enyhülése után engedte meg neki az uralkodó, hogy az őt már két évvel korábban lelkészévé megválasztott nagygeresdí gyülekezet parókiáját elfog­lalhassa. 1861-ben a győri lelkészi ál­lást ismét elfoglalhatta, es visszakerülhetett főpásztori tisztébe is. A szabadságharc áldozatát, a bátor helytállás emberét köszöntötte benne egyháza és a hazafias közvéle­mény. A régebbi viszontagsá­gok miatt egészségi állapota megrendült. 1865-ben püspöki tisztéről lemondva, Sopronban élt 1880 szeptember 12-én be­következett haláláig. Utóda, Karsay Sándor püspök bú­csúztatta a soproni templom­ból. Nagygeresden már 1881 ta­vaszán emléktáblát helyeztek el tiszteletére a parókia kül­ső falán. A veszprémi torony oldalán szintén tábla emlé­keztet a nagy püspökre. Barcsa Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents