Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-03 / 31. szám

A „krajczáros egylet”—125 éves

Gedtily Lajos egykori ochti- SKá, majd pozsonyi lelkész (1861-től dunáninneni püspök) „Szózat”-ot adott ki a múlt század derekán annak érdekében, hogy a magyar protestáns egyházak állítsanak fel egy „kraj- ezáros egylet”-et a gyámintézet javára, hogy kötelezzék az egyházközségek minden tagját, „aki erre leköteleztetni akar”, hogy „ezen intézet pénztára számára minden vasárnap papjának kezébe egy krajczárt fog letenni.”

Mielőtt azonban ez a „Szózat” 1845-ben megjelent volna, előzetesen más is történt.

1832-ben volt 200 éve annak, hogy Gusztáv Adolf svéd király, a 30 éves háború evangélikus hőse a Lipcse melletti Lützennél elesett. A jubileum alkalmával a lipcsei Gross- mann professzor és egyben szuperintendens kezdeményezte a Gusztáv Adolf Alapítvány létrehozását azzal a céllal, hogy nehéz helyzetben élő hitsorso- sokat támogassanak abból. A

darmstadti udvari prédikátor, Zimmermann, 1841-ben már egyesületet szervezett segélyre szoruló protestáns gyülekezetek támogatására. A két kezdeményezés később egybeolvadt és 1847-ben már 75 000 tallér segélyt osztottak ki.

Ez a gondolat eljutott Magyarországra is. Székács József budapesti, Deák téri lelkész — az „ország papja” — 1843-ban felvette a német alapítvánnyal a kapcsolatot éspedig azzal a szándékkal, hogy nálunk hasonló szellemű szervezet alakuljon, mint fiók-alapítvány. „Neveztessék ki egy állandó választmány, magyarhoni Gusztáv Adolf alapítványi fiókválasztmány czíme alatt. Ehhez küldessenek be mind a 8 superintendentiából a krajczáros vagy garasos segedel- mezések.” Az első gondolat tehát közös protestáns szervezet alakítását célozta. Az ügy érdekében a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban írta meg cikkeit és abban adott tudósíNGELIKUS FÖLDRAJZ

Ország, amelynek megpecsételte sorsát az arany

Rhodesia

Talán másként alakul ennek a közel 400 ezer ffcm2 területű országnak a sorsa, ha a múlt század végén nem találnak területén aranyat. De az arany lázba hozta a kalandorokat, s özönlöttek ide, ebbe a Dél-Afrikai államba Európából, Ázsiából, Ausztráliából azok, akik könnyen és gyorsan akartak meggazdagodni. Dél-Afrika egyebekben is szabad préda volt még a 19. század végén. Ez a terület, ahová a Transvaalból elűzött matabele törzsek szorultak, a Kalahári sivatagtól keletre, úgy látszott, megmenekül a gyarmatosítók kapzsisága előL Hiszen alapjaiban értéktelennek látszó földekről volt szó, ahol békés szándékú bantu négerek, viszonylag rendezett körülmények között nomád állattenyésztést folytattak. Engedelmeskedtek Lobengula nevezetű királyuknak, aki keresztyén volt és aki élvezte a nagy angol királynő, Viktoria kegyeit.

Trónja fölött az ajándékba kapott olajfestmény is Viktóriát ábrázolta. Szigorú parancsa tiltotta, hogy a bantuk kezet emeljenek fehér telepesekre, akik a királynő nevében gyakorta kértek különböző dolgokat LobengulátóL Lobengula egyszerű, jó lélek volt. Nem értette pl., hogy a matabele államot a hatalmas angol királynő védelme alá kellene helyezni és ennek fejében a fehérek aranyat, fegyvereket, szép térítőket, üveggyöngyöket adnak neki annyit, amennyit csak kér. Azt sem értette, hogy engedélyeznie kellene az arany- kutatást a fehéreknek, amelyet ők koncessziónak hívnak. És sok minden mást nem értett

De ez a kutatás kirobbantotta az egyik legvéresebb és ieg- erkölcstelenébb afrikai háborút 1890-ben Viktória azt üzeni Lobengulának, hogy angol bevándorlók jönnek országába. A négerek féltik jószágaikat és vizüket. És noha Lobengula kiadta a parancsot, hogy fehér emberekhez nem szabad nyúlni, egy jószágrablás következtében támadt viszályban a feldühödött bantuk nekiestek a telepeseknek. Lobengula keserűségét egy misszionárius tolmácsolja az angolok felé: „Én azt hittem, hogy aranyat ásni jöttek ide. De nem azért jöttek, hanem, hogy tőlem és az én népemtől az országot elrabolják”.

íme, egy epizód Afrika történetéből! Egy ország elrablásának epizódja! Livingstone fél évszázaddal korábban itt misz- szionált, itt készítette felfedezéseiről jegyzeteit, itt kereste az álomkór okozóját A búrok ide szorították fel a bantukat, akik itt megalapítják matabele nevű államukat. S a század vége felé kápráztató menyiségű aranyat találtak itt. (17,5 tonnás évi termelésével a világon az ötödik helyen áll ma is!) És akinek a nevét hordja ma is e vitatott státusú állam Dél-Afrikában, Cecil Rhodes vezetése

alá kerüL Ez időtől kezdve i Brit Délafrikai Társaság hódi tási területe, majd angol gyarmat 1965-ig, amikor RhodesU fehér telepes kormánya kikiáltja egyoldalúan az ország függetlenségét.

A 4,2 millió lakosból méj 10% sem fehér. Ezért ítélte e az egész világ a telepes kormányt. Ez az állam alkalmazze a legszigorúbb faji diszkriminációt Pl. Salisbury egyetler főiskoláját csak fehérek látogathatják, a lakosság 94%-á' kitevő afrikaiaknak csupár 23% mandátum jut, a banti munkások a fehér munkásol bérének csak tized részét kapják stb. A bantuk között 90%- os az analfabetizmus, társadalombiztosításuk nincs, pusztíl közöttük az afrikai népbetegség: az álomkór, vér- és tüdőbaj. A természeti kincsekben ásványokban gazdag országbar siralmas nyomor uralkodik.

A lakosság 21%-a keresztyén Az európaiak többsége protestáns (36% anglikán, 12%, főként a búrok, presbiteriánusok 15% katolikus) Az afrikaiak %-e a törzsi kultuszok híve, s csak jelentéktelen töredéke mohamedán. Az evangélikusok száma 21 700.

Hogyan kerültek ide evangélikusok és hogyan hívták létre a Rhodesiái Lutheránus- Evangélikus Egyházat?

Amikor a múlt század végér kiéleződött a politikai feszültség a két szabad búr állam (Transvaal és Oranje), valamint az angol Fokföld között, a búrok legendás hírű elnöke Krüger, németbarát politikái folytatott Az Európában felfelé ívelő fiatal császárságban kereste a szövetségest s előkészítette Délnyugat-Afrikában a német gyarmatosítást. Sőt a Kalahári sivatag értéktelen homokbuckáin át is az utat a közös határig, s így megállítani kívánta az angol terjeszkedést. Nagy számban német misszionáriusok jöhettek azután a szövetségi politika révén, akik közül sokan a matabele földön az anglikán és presbiteriánus missziók mellett működésbe léptek. E missziók nyomán jött létre a lutheránus egyház, amelynek második nemzedéke nagyfokú önállóságra tett szert. Misziós iskoláikban tanítják az afrikaiakat, s a fiatalabb nemzedék, — szinte kizárólag az ifjú egyházakhoz tartoznak —, híreink szerint igen intenzív egyházi életet éL

Rhodésia egyoldalú fehér kormányával, elnyomó rendszerével nem. élvezi a népek családjának bizalmát. Tisztázatlan helyzete miatt kormánya csak erőszak révén tud hatalmon maradni Afrika népei kiközösítették s ezt vállalta szinte valamennyi állama a világnak. Anglia, amelynek közösségéből kiszakadt Rhodesia, látszatra szintén vállalta a kiközösítést, de hatalmas gazdasági érdekeltségei erre a farizeusi álláspontra kényszerítik.

dr. Rédey Pál

tást is a külföldi és belföldi

viisszhangróL

Az ügy az egyetemes gyűlés elé került. 1843. szeptember 3- án „Szeberenyi János bányakerületi püspök, Wimmer Auguszt, Székács József, Szir- may Ádám septemvir és Sche- dius Lajos kir. tanácsos urak kiküldetvén” (írta Zelenka Pál miskolci lelkész, későbbi püspök), megbízást kaptak arra, hogy dolgozzák ki a szervezet statútumait, azaz alapszabályait. Székács József Frankfurtban részt vett a „főgyűlésen”, összegyűjtötte az anyagot és javaslatot tett az egyesület működési szabályzatára. A részletes leírásból csak azokra a tényekre utalunk most, amelyek azóta is fenn- állanak. Székács József hangsúlyozta, hogy az adományok összegyűjtése sohase legyen kényszerítő, hanem önkéntes. A gyűjtést az egyházközségekben kell tartani s azoknak egy részét kapja meg a „középponti választmány”.

A jelentést és javaslatot az egyetemes gyűlés 1844. szeptember 2-án tárgyalta és ezt az időpontot tekinthetjük alapnak akkor, amikor a gyámintézet, vagy „gyámolda” vagy Gusztáv Adolf Gyámintézet illetve a mai Gyülekezeti Segély eredetét keressük. Az egyetemes gyűlés határozatában ezt olvassuk: „A választmány buzgó eljárásának méltánylása mellett, ezen szép reményekkel biztató és anyagi szegénysé- künk enyhítésére czélzó intézet körülményeinkhez alkalmazott terve helyben hagyatik s minthogy az egy bizonyos gyámolító egylet létrehozását tárgyalja, életbe léptetése magán vállalkozásra bizatik s tettleges buzgó pártfogása a kerületeknek hathatósan ajánl- tatik.”

Az egyetemes gyűlés után, 1844. szeptember 4-én, báró Prónay Albert helyettes egyetemes felügyelő lakásán számosán jöttek össze, az alapszabály tervezetet ismét megtárgyalták, elnökül Szirmay Ádám hétszemélynököt választották meg és megalapították a „pesti előleges gyámintézetet” tehát hazánkban az első gyámintézetet. A megjelentek adományokat ajánlottak fel, gyűjtőíveket küldtek szét és így 1844 végéig 181 forint és 78 krajczár gyűlt össze. Székács József számtalan levelet kapott s valamennyi telve volt lelkesedéssel A központi választmány az alapszabályokat megjelentette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, majd 12 000 példányban magyar, német és „tót” nyelven az ország protestánsainak a rendelkezésére bocsátották. Eszerint mindenütt szervezzenek „községi gyámintézetet, esperességi gyámintézetet és központi gyámintézetet”. Elkezdték a segítésre szoruló gyülekezetek összeírását is. (Ezek között Székács József — többek között — említette a pécsi és a börzsönyi gyülekezeteket is.)

A lelkes mozgalomnak sok író támogatója is akadt, közöttük a már említett Geduly Lajos „Szózat”-ával. Már az elején felvet egy nagyszerű gondolatot, amelynek megvalósulására még sok évig kellett várni. „Mit szívem régen óhajtott, hogy t. i. protestáns egyházunk körében egy nagyszerűbb „egyházi közalap” lé- tesítessék, annak első alapkövét itt letétetve látom..és erről azt kívánta, hogy az az egyház törvényes, szervezett intézménye legyen. Egy idézet még: „Gyülekezeteink legtöbb károkat a tűz által szenvednek, a szertejáró egyházi ké- regetők nagyobb része is hasonló károsodottakból áll...”

A kezdeményezéshez először a dunántúli egyházkerület nyilatkozott és abban is a soproni felső esperesség, utánuk pedig mások is. A kishon- ti esperesség azt kérte, hogy a szervezet neve „Protestáns Gyámintézet” legyen. A kárpátaljai esperesség az anyagi fedezet előteremtéséhez javasolta, hogy a gyülekezetekben „minden lélek után évenként egy váltó kr. fizettessék.”

Ezekután tartották meg az első gyámintézeti közgyűlést 1845. augusztus 15-én és azon Székács József jelentésében nyilvánvalóvá lettek a nehézségek i Egyesek azt állították, hogy a gyámintézet eltörli a szupplikációkat és más szükséges „collectákat”; hogy a „kéregetések” évről évre csökkennek majd. „Csillapulván az e tárgy fölötti vitatkozás” ... meghallgatták a pénztárost, aki bejelentette, hogy a gyámintézet bevétele egy év alatt 260 forint és 36 krajczár volt. De kiderült az is, hogy az egylet működéséhez a cenzor nem adott engedélyt s csak Székács József kiváló képességeinek volt köszönhető, hogy 1845 júliusában az engedély kézhez került, de a „protestáns gyámintézet” név helyett a „Magyarországi Ág. Hitv. Ev. Gyámintézet” nevet kellett felvenni. Ezért a református testvéregyház az egyesület működéséből kimaradt.

A lelkes kezdet után jött a kudarc. Hanyagság, nemzetiségi kérdés, a segélyezés központi kezelésének elvetése, az egyháztagok részvétlensége és még annyi más... 1846. augusztus 15-én, az egyetemes gyűlésen „a gyámintézetről volt mély hallgatás..Ismét Székács Józsefé az utolsó szó.: „a leány nem halt meg, csak alszik!”. Valóban így volt, de erről legközelebb ...

Várady Lajos

ELŐKÉSZÜLETBEN AZ ELSŐ, KONTINENSEK KÖZÖTTI EGYHÁZI TALÁLKOZÓ

AZ EGYHÁZAK KÉSZEK A SZÍNESEK FELÉ A JÓVÁTÉTELI CSELEKEDETEKRE

ÜJABB MENEKÜLTEK BIAFRABOL

Az egyesült Német Segélyszerv újabb 2500 embert szállított Uli-ba. Az 1280 lágerban 1,4 millió embert látnak el naponta élelmiszerrel állandóan, s újabb 600 000 embert esetenként. Az ottani orvosok szerint

a lakosság 80—90%-a maláriától megtámadott, s ezért 25 millió adag maláriaellenes szerre és 25 millió aspirinre lenne szükség. Az utóbbi napokban Amsterdamból szállítottak mintegy 2 millió anti- malária tablettát.

Em$!?e?ei£ a Holdon

A szó igazi értelmében világtörténelmi pillámat volt. Elhagyva szülő-bolygóját, először tette lábát az ember egy más'k égitestre. Lélekzst-visszafojtva, feszülten figyeltük a 'képernyőn, hogyan teszi meg első, szárnyaló lépteit egy ismeretlen, fantasztikus világban. Hosszú-hosszú évszázadok közös emberi kutatása, százezrek és millióik közös, türelmes erőfeszítése vezetett idáig. Az első saputnyikck, Gagarin útja a világűrbe, a Földünk körül, a Hold és a szomszédos bolygók fáié haladó űrisbciratóriumok készítették elő azt a napot, amikor most megjelenítek az eteő emberek egy másik égitesten. S ez még csak a kezdet. Az ember elindult és járni tanul a világűrben.

KERESZTYÉN HITÜNK szemszögéből nézve mit jelent az ember Holdra lépése? Elsősorban is azt, hogy Isten hatalmas, teremtett viliága, az Univerzum, közelebb került hozzánk. A Föld, a Hold, a Nap és a tejút-randszerek mind az ö alkotásai. Megismerésük csak még nagyobbá teszi előttünk a teremtő Isten dicsőségét. „Az egekre helyezted dicsőségedet”. (Zsolt 8, 2).

Eddig csak a Föld volt a mi világunk. Ma már úgy látjuk: nem lehetetlen, hogy idővel más égitestekre is áttelepül majd az ember. Így oldódik meg tatán a futurológusok (jövő-kutatók) álmaiban kísértő rémkép: mi lesz néhányszáz év múlva a rohamosan szaporodó ember-miiliärdokikal? Isten titkos gondviselését látjuk a modem tudomány fejlődéssban. Amikor Földünk szón- és olajkászüeteinek fokozatos kimerülése végveszélybe hozni látszott a modem civilizációt, az atommag -kutatás révén kimeríthetetlen, új energiakészletek tárulnak fel az emberiség előtt. És amikor a „népesediásrobbainás” miatt sok tudós kétségbeesett pesszimuzmusal nézett a jövőbe, most egyszerre az ember hatalmas lépéssel átjutott a szomszédos égitestre. És ma már nem látszik lehetettemnek, hogy mesterséges környezetben ott is életlehetőségeket teremt majd magáinak. Isten bölcsen koordinálta vi’águnk fejlődését, az emberi értelem és tudomány haladását, — de egyre nagyobbá teszi ugyanakkor emberi, erkölcsi felelősséigünkiet is: hogyan és mire használj ük fel az értelem és akarat hatalmas alkotásait?

EMBERI FELELŐSSÉGÜNK, szeretetünk és cselekvésünk, emberi magatartásunk szempontjából mit jelent a Hold meghódítása — a 'kérdést így is fel keli tennünk. Nem volna helyénvaló, ha elbizakodott büszkeség töltene el bennünket: „Mi mindenre vagyunk képesek, mi emberek — nincs előttünk lehetetlen!” Túlságosan sole még a kínzó, megoldatlan kérdés földi világunkban ahhoz, hogy így gondolkozzunk. De nem volna helyes a lekicsinylő, pesszimista kézlegyintés sem: „Mit segít rajtam, mit segít az emberiségen, hogy eljutottunk a Holdba?” Ami ma még csak technikai bravúrnak tűnik, az holnap talán az emberiség legnagyobb kérdéseinek a megoldásához segít ed bennünket

A tudomány és technika nagy eredményeit mindenesetre jóra ds, rosszra is baisznáilhatja az ember. Erkölcsi felelősségünkön, szeretetünk vagy önzésünk erején múlik, hogy áldássá vagy átokká lesz-e a kezünkbe adott, mérhetetlen hatalom. A történelmi pillanatban, amikor két ember megjelent a Holdon és haitszáz millió figyelte első lépéseiket, valamit meg- éreztünk az emberiség igazi egységéből. Nem egyik vagy másik nép, nem egyik vagi' másik emberfaj, hanem az egész embe-, riség küldötteinek éreztük őket: az ember jelent meg egy másik égitesten és tette meg első, bizonytalan lépteit a jövőbe. Ennek az igazi emberi közösségnek kell tovább épülnie a következő lépések során! Olyan új embervilágért kell hívőknek és nemhivöknek együtt munkálkodniuk, amelyben nem a népi, fajú vallási vagy világnézeti különbségek lesznek a döntőek, hanem minden különbségein túl a társadalom közös java és az embervflág egysege. Mert ha a széthúzás és önzés erői kerekednének felül, akikor a tudomány és technika hatalmas erőivel előbb-uitóbb szétrombolnánk a földi világunkat. De ha az emberi közösség és összetartozás erői lesznek az erősebbek, akikor beláthatatlan, széles távlatok bontakoznak ki utódaink előtt. Az emberi összefogás és értelem, a nagykorú erkölcsi felelősség világát kell felépítenünk a jövőben — erre figyelmeztetnek a szomszédos égitestek felé szálló űrhajók! És a keresztyénségre, az egyházakra Istentől adott, jelentős szolgálat vár ennek az emberi világnak az építésében. Segítenünk kell lebontani mindazt, ami útjában áll egy igazságosabb, békés világ felépülésének. És segítenünk kell építem mindazt, ami az igazi békét és a minden nép, minden faj számára emberi.es világot jelenti — Földünkön és annak határaim túl is!

A HOLD MEGHÓDÍTÁSA — ez nyilvánvaló — nem vonhatja el tehát figyelmünket a közös földi feladatoktól. Igen sok még a tennivaló ebben a földi világban. Abernathy lelkésznek, az észak-amerikai békés néger egyenjogúsági mozgalom vezetőjének, figyelmeztetésiét komolyain kell vennie az emberiségnek. Amikor az embervilág megtette első lépéseit más égitestek felé, ugyanakkor fokoznia kell anyagi és erkölcsi erőforrásainak összefogását, közös erőfeszítéseit is a földi éhezők, a fejlődésben elmaradt országok, az embertelen viszonyok közt élő százmilliók sorsának megoldására. Segítenünk kell minden jóakaratú erőfeszítést a társadalom, szűkebb otthonunk, javáért a mi országunkban. És erősítenünk kell a háború, a miRiárdokat felemésztő fegyverkezési verseny, a gazdasági önzés és nyereségvágy eUen küzdő erőket tágabb otthonunkban, a nagyvilágban. A „‘kis lépések” és a „hatalmas ugrások” feladata nemcsak a világűrben, hanem itt a földön, a társadalom és az emberiség életében is, naponként vár ránk. Isten bűnbocsátó szeretető, személyes Krisztus-hitünk, így alakul át állandóan segítő szeretetté, a mellettünk élő emberek sorsáért és a tőlünk távol élők emberibb életéért való keresztyén felelősségvállalássá.

Történelmi órákat éltünk át az emberiség életében. „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél”. (Zsolt. 8, 7). Van okunk a hálaadásra, Isiben magsasztalására. De van okunk az erkölcsi felelősség, az emberiség jövőjéért való közös feOieiősségüMk, átérzésére is. Bs az imádságra, hogy az ember a kezébe adott hatalmat valóban a jóra, az egész embervilág javára használja fel. „És a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (Zsolt. 90, 17.)

_______________________________ Dr. Nagy Gyula

ni

kus zsinatot, amely a felekezetek közti enyhülést kívánja szolgálni. A zsinat előkészítése már folyamatban van.

Jövő év elejére tervezi az egyik holland tartományi egyház Twente tartományban az első felekezetek közötti ökumeBELGA PROTESTÁNSOK EGYSÉGTÖREKVÉSEI

A Belga Evangéliumi Egyhá- ; zak és a Belga Metodista Egy- 1 ház ez év őszére tervezi az egyesülést: „Belga Protestáns

Egyházak” néven. Az evangéliumi egyházak taglétszáma 15 ezer, a 16 metodista gyülekezet taglétszáma összesen 2300.

OSZTRÁK KATOLIKUSOK ÉS PROTESTÁNSOK FELHÍVÁSA A LEPRA ELLEN

. Hatodik alkalommal intézett felhívást kiz osztrák „Caritas” segélyszerv közös gyűjtésre a , lepra ellen. Remélik, hogy elérik a 600 ezer shillinges bevételt, melyet az evangélikus fé az indiai Peruliában, a katolikus pedig a dél-vietnam Phuoc Tan-ban lévő lepratelepre továbbít.

összesen 60 millió Fontsterling összeget követelnek az egyházaktól politikai menekültek, forradalmi szervezetek, délvietnami, afrikai és egyéb dokumentációs centrum stb. létrehozására.

A londoni egyhetes „faji-kérdés Konzultáció” ideje alatt a Black-Power fiataljai ultimátumot adtak át az elnökségnek, melyet egy „manifesto” felolvasása előzött meg, melyben -utolsó lehetőséeként”

A DIAKÓNIAI MUNKA KÖTELEZŐ LESZ

a TFT tritíyrifMirír

Az osztrák testvéregyház professzori gyűlése és az egyházi képviselők közös véleménye szerint a jövő lelkésznemzedéknek, a segédlelkészi munkába való állás előtt szükséges lenne elvégezni egy diakóniai tanfolyamot, ha máskor nem,

akkor a nyári szünidők alatt. Ezzel az új rendelkezéssel azt szeretnék elérni, hogy a diakóniai munka az őt megillető he* lyet foglalhassa el nemcsak az egyházi gyakorlatban, hanem a tudományos teológiai gondolA/l oí-Kom -ín

ERZSÉBET ANGOL KIRÁLYNŐ AZ EMANCIPÁCIÓÉRT

A Skóciai Református Egyház asszonytestületének 3000 tagja előtt Erzsébet királynő síkraszállt az asszonyok nagyobb közéleti szerepe mellett. Az „otthon az asszony helye”

— mondás már a múlté kell hogy legyen. Számos példa bizonyítja, hogy a felelős munkát végző asszonyok — női értékük csökkenése nélkül—tudják ellátni munkájukat.