Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-19 / 3. szám

„Mert a törvény Mózes ál­tal adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Jn 1, 17) VASÁRNAP. — „Az Ür az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom”. (Jer sir 3, 24) Az ember sok mindenben bízik élete folya­mán. Bízik önmagában, erejé­ben, egészségében, tehetségé­ben, a másik ember segítségé­ben A keresztyén ember el­sősorban Istenben bízik, s ez a- bizodalma, hite és remény­sége határozza meg egész éle­tét. Mert nem könnyű a lát­hatatlan, megfoghatatlan mennyei Atyában bízni! Nagy ajándék, ha a Szentlélek meg­újító ereje nyomán életünk minden percében tudunk Öreá hagyatkozni. HÉTFŐ. — „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zsolt 27, 14) Ha el is jutottunk a Te­remtő, Megváltó és Megszen­telő Istenben való hitre, nehéz megállni a hitben. Sokszor úgy érezzük, hogy csalódtunk Istenben, sokszor talán úgy látjuk, hogy másként segít, mint azt mi szeretnénk, s há­tat fordítunk Neki. Szüksé­günk van az ige biztatására, szükségünk van arra, hogy egyre erősödjék a hitünk, egy­re közelebb kerüljünk Hozzá, s ezzel közelebb kerüljünk ahhoz a másik emberhez is, akit hitünkből fakadóan szol­gálnunk kell. KEDD. — „A legkisebb ezerré nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én, az Ür megteszem ezt”. (És 60, 22) Hogy miképpen lesz a hitetlen hívővé, az ingadozó hitű szi­lárd hitűvé, azt ember nem tudja megmagyarázni. Isten tud csodát tenni a mi életünk­ben is. Hogy hogyan? Ügy, hogy igével megszólít, Szent- leikével támogat és vezet, sze- retetével megsimogat, feddő szavával megdorgál, a Tőle el­távolodó lépteinket feléje for­dítja. Ezt cselekszi most is, amikor az igét olvassuk, s a Szentlélek új életet formáló erejében részesülünk. Adjunk hálát az életünkben megnyil­vánuló erejéért! SZERDA. — „Én az Űr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek, de irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azok­kal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat meg­tartják”. (2 Móz 20, 5—6) A bűnt büntető és a gonoszság felett ítéletet hirdető, de ugyanakkor a megbocsátásra is kész mennyei Atya áll elénk az igében. Harcol a bűn ellen, ki akarja azt irtani az életünkből, hogy ne a bünte­tés legyen az osztályrészünk. Akik hisznek Benne, azokhoz irgalmasságával, bűnbocsána­tával és életújító erejével kö­zeledik. CSÜTÖRTÖK. — „íme, Is­ten segítőm nékem, az Űr az én lelkemnek támogatója”. (Zsolt 54, 6) Isten segítségét naponta megtapasztalhatjuk az életünkben, ha egy kicsit kinyitjuk a szemünket és ki­tárjuk a szívünket! Hányszor kelünk fel reggel úgy, hogy az elkövetkező feladatok szörnyű teherként nehezednek reánk. S Isten kezemunkája nyomán képesek vagyunk el­végezni feladatainkat. És ha az este sötétségében megret­ten a szívünk, ö ad megol­dást, ö igazítja el életünk út­ját, Ö oldja meg égető kérdé­seinket. Nem úgy segít, hogy az égből lenyúl az életünkbe, hanem úgy, hogy szerető szí­veket ad mellénk. Valóban C a segítőnk életünk minden te­rületén ! PÉNTEK. — „József mon­dotta fivéreinek: Ne viszály- kodjatok az úton”. (1 Móz 45, 24) Amíg itt élünk e földön, mindig úton járunk. Elindul­tunk születésünk percében, s csak a halál állít meg. Az ige arra figyelmeztet, hogy nem mindegy az, hogy hogyan él­jük le az életünket, hogyan járunk életünk útján. Sokszor az irigység, a harag, a meg nem értés, a megbánás lesz úrrá felettünk. Ezért hangzik a figyelmeztetés: „ne viszály­kod j átok az úton”. Mindent el lehet intézni szeretetben, meg­értésben. A hétköznapok prob­lémáit éppen úgy, mint a vi­lág égető kérdéseit. Könyö­rögjünk olyan szívért és léle­kért, amely szelíd, s mindig a szeretet útján jár. Altkor is, ha a testvér megsegítéséről van szó, s akkor is, amikor a vi­lág békéjéről. SZOMBAT. — „Taníts meg minket úgy számlálni napjain­kat, hogy bölcs szívhez jus­sunk”. (Zsolt 90, 12) Az élet napjai gyorsan szaladnak. Alig cseperedtünk fel, máris a halál felé fordul az életutunk. Lehet gazdagságért, egészsé­gért, könnyű életért imádkoz­ni, de az ige a bölcs szívért való imádságra tanít. Olyan szívért, amelyik meg tudja különböztetni a jót és a rosz- szat, amelyik megtalálja az életben hivatását: a hitet és a szeretetet. A szombat este csendjében könyörögjünk mi is őszinte lélekkel bölcs szí­vért, amelyik tud hitben szolgálni életünk minden nap­ján. Harkányi László — Vízkereszt után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jn. 2, 1—11; az igehirdetés alapigé­je: 1 Tim. 2, 4—7. A délutáni istentisztelet alapigéje: 2 Móz. 20, 1—21. — RÁD. A váci gyülekezet fíliájában december 12-én Maróti János acsai lelkész vég­zett szolgálatot. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5241 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. január 19-én Deák tér de. 9, (úrv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10. D. Korén Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Aradi András, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11.’ Bándi Sán­dor, du 6. Bándi Sándor. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre. du. 5. szeretetvendégség: Matuz László. Utész u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv) Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. So- rolcsár-Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston: Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapú tér de. 9. (úrv) Reuss András, de. fél 11. (német úrv) Várady Lajos, de. 1. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 5. szeretetvén - dégség, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. dr. Ott­lyk Ernő. Óbuda de. 9. Zátonyi János teol. de. 10. Zátonyi János teol. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. 6. szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de 9. dr. Rezessy Zol­tán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillagheg3^ de. fél 10. Csepel de. 1L EGYETEMES IMAHÉT 1969. január 20—26-ig Harmadik nap Január 22. szerda „AZ IGAZSÁG SZABADOKRA TESZ TITEKET” (Jn 8,32) Bibliai rész: És 61,1—3,11; Jn 8,31—36 Ha Isten népe eltér Ura útjáról és akaratától, csak névleg és üres külsőségeiben marad egyház. Engedetlenségében oly­kor még büszke és gőgös is. Amint a próféták és Krisztus kora mutatja, nehezen érti meg, hogy meg kell szabadulnia és tisz­tulnia bűneiből, amelyeknek rabja, saját törekvéseitől, céljai­tól és akaratától, mert valójában nem Isten beszéde talaján áll és él, nem abból táplálkozik: nem Isten akarata valósul meg életében. A valóság tükrét, amelyben állapota felől az igazságot meg­láthatja, Isten beszéde tárja népe elé. Ha hallgat e beszédre — amit sokszor elmulasztott történelme során, és elmulaszt ma is —, akkor szabadul meg igazán. E szabadság azt jelenti, hogy az egyházak és tagjaik nemcsak külsőleg: nevükkel és szavuk­kal, hanem gondolkodásban és tettekben: engedelmes élettel követik Isten akaratát. Hosszú engedetlenség után Isten — mint egykor — ma is ke­gyelmesen és türelmesen végzi ezt a munkát egyházai között. Szembesíti őket beszédében a valóság tükrével és elesett álla­potukkal. Az Ő kegyelme és ajándéka, ha ezek megértik, hogy az igazi szabadság nem olyan előjog, ami együttjár a népegy­házba való beleszületéssel, ami különben sem lehet jogcím semmiféle gőgös elbizakodásra, hanem Isten ajándéka. ADJUNK HALÁT hogy Isten nem hagy meg bennünket és egyházait az üres és formális, névleges keresztyénség állapotában; igéjében a va­lóságot ismerhetjük meg önmagunk felől; megtisztít és vezet bennünket a valóságos keresztyén élet útjain. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy gyakran eltérünk Isten útjáról és akaratától; sokszor csak névleg és formálisan voltunk és vagyunk az ö gyermekei és keresztyének; nem élünk az ő beszéde alapján, nem való­sul meg életünkben az ő akarata, saját céljainkat és törekvé­seinket követjük. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy tisztítson és újítson meg bennünket és egyházait szerte a világ­ban,' vezesse ki gyermekeit elesett állapotukból, ajándékozza meg né­pét kegyelmével és vezetésével; fogadják el övéi az ő akaratát, hogy ne csak névleg és külsőleg legyenek gyermekei és keresztyének, ha­nem életükben és tetteikben valósuljon meg az ő akarata; tegyen va­lóban az ő népévé és egyházává; a tiszta igehirdetésért, hogy meg­lássuk benne valódi mivoltunkat és állapotunkat. Negyedik nap Január 23. csütörtök „ISTEN KRISZTUSBAN MEGBÉKÉLTETTE MAGÁVAL A VILÁGOT” (2 Kor 5, 18) Bibliai rész: És 49, 5—13; 2 Kor 5, 17—6, 2 Isten már az Ószövetségben az egész világra: üdvére, sza­badságára tekintettel cselekedett. Ez igen „földi” megfogalma­zást nyert az ószövetségi üzenetben, aminek hirdetésére Isten népét elhívta: legyen az emberi élet szabad, mentes a szolga­ságtól, rabságtól, nyomortól, éhségtől. Legyen az emberek kö­zötti kapcsolat békés —■ tükrözve Isten és az ember kapcsola­tát — hassa át a szeretet és igazságosság. Isten azt akarta, hogy népe ennek az emberi életnek legyen valóságos jele a világban, az emberiség népei körében. Ezt akarja egyházaitól is. Az egyházak és tagjaik sokszor eltértek e küldetéstől. Pedig Krisztus az ő gyermekeire bízta a békéltetés Igéjét és szolgála­tát, a szabadítás és az új teremtés beszédének hirdetését: az élet győzelmét a halál felett minden területen: az Istennel való kapcsolatban, a lélek mélységeiben és a földi élet viszonyla­taiban. A keresztyéneknek tudniuk kell: „újjá lett minden”, s ebből a valóságból él a világ és az emberiség már most. De másfelől azt is, hogy szavaikkal, tetteikkel és minden mun­kájukkal e jelszerű, de valóságos újat kell szolgálniuk, így vé­gezve a megbékélés szolgálatát és megvalósulását Isten és em­berek között, hogy ne legyen igazságtalanság, nyomorúság, éhség, háborúság, szeretetlenség, elnyomás, kizsákmányolás, vagy bármilyen megkülönböztetés faj, bőr színe szerint, és semmi, ami az emberi életben kárt. tesz. adjunk hálát hogy Isten Krisztusban megbékélt velünk és a világgal; meg­tisztítja és megszabadítja a bűn által megrontott emberi éle­tet, és már itt és most, a földön az eljövendő új teremtés erői­ből élhetünk; hogy ennek hirdetésére és a békéltetés szolgála­tára hívta el népét, egyházait, és így részelteti őket Krisztus küldetésében. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy gyakran vagyunk önzőek, csak magunkra vagyunk tekin­tettel és nem vesszük komolyan, hogy Isten Krisztusban a vilá­got váltotta meg és békéltette meg magával; nem érzünk kellő felelősséget a teremtett mindenségért, az emberiségért; nem vagyunk jelei az új teremtésnek, restek vagyunk a békéltetés szolgálatában; magunk is a békétlenség forrásai vagyunk. KÖNYÖRÖGJÜNK a keresztyén egyházak engedelmességéért az új teremtésről szóló bi­zonyságtételben, a békéltetés szolgálatában; szolgálatukért az Igaz­ságtalanság, a faji megkülönböztetés, az éhség, nyomor, háborúk és a nemzetközi feszültség ellen, a békéért, mindenkiért, aki ezek érde­kében tevékenykedik; a Békevilágtanácsért, az egyházak békeszolgá­latáért, a Keresztyén Békekonferenciáért, az Egyesült Nemzetek Szervezetéért, a népek vezetőiért és kormányaiért, a magyar népért, állami, társadalmi és gazdasági életéért, szerveiért és vezetőiért, jólé­téért, boldogságért s békéjéért; a leszerelésért, a nemzetközi légkör enyhüléséért; a fejletlen népekért, életükért, a társadalmi haladásért; éhezőkért, szenvedőkért; a vietnami népért és minden függetlenségért és szabadságáért küzdő népért, békéjéért; a kenyér igazságos elosztá­sáért. ötödik nap Január 24. péntek „SZERETETTEL SZOLGÁLJATOK EGYMÁSNAK” (Gál 5, 13 b) Bibliai rész: És 58, 6—12; Gál 5, 13—26 Pál arra tanítja a gyülekezetét, hogy az ajándékba kapott szabadság nem válhatik az önzés prédájává. Tartalma, értelme, célja és rendeltetése a másik embernek való szolgálat — a gyü­lekezet közösségén belül és kívül egyaránt. Inti a gyülekeze­tét, mert tudja: leselkedik a kísértés, hogy a szabadság ürügy legyen a testnek. Ez jelentkezhetik abban a formában, hogy azt hiszik: semmi sem árhat, ezért mindent szabad (de nem minden épít és hasznos), de abban is, hogy a gyülekezetben és tagjaiban megtalálhatók az óember hajlamai és kísértései. Az emberiség Isten szerinti életrendje: szeretetben, egymás iránti felelősséggel, egymást szolgálva, egymásért élni. S akik ezt gyakorolják, tudják, hogy ezáltal nem szegényebb lesz valaki, hanem gazdagabb, nem veszít, hanem nyer, nem korlátok kö­zé szorul, hanem az igazi emberi élet távlatai tárulnak fel előtte. A világban sokféle tapasztalható igazságtalanság mutat­ja: a bűnös emberi, önző indulatok másra törekszenek. A ke­resztyének feladata, hogy létükkel, az Isten akarata szerint adjanak jelt, s ezt. támogassák ahol csak Isten ezt munkálja a világban, azok mellé álljanak, akik az önzés ellen, a tisztább emberi életért küzdenek, és így a szeretet, felelősség és kölcsö­nös szolgálat rendjét igyekeznek megvalósítani az emberi kap­csolatokban. ADJUNK HALÁT Isten szabadításáért, az ajándékba és szolgáló szeretetre ka­pott szabadságért, amely igazi tartalmat ad emberi éltünknek és keresztyénségünknek; a nagyobb felelősségért, amit a gyüle­kezeten belül testvéreinkért és azon kívül embertársainkért hordozhatunk; hogy szeretetben szolgálhatunk, mert erre maga Isten tesz szabaddá bennünket és tisztítja meg szívünket. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy óemberünk és bűneink miatt a szabadság kísértéseket is jelent, mert gyakran félreértettük és magyaráztuk, Istentől és felebarátainktól való függetlenségnek, uralkodási alkalomnak tekintettük; nem szolgáltunk szeretettel felebarátainknak és embertársainknak; adósak maradtunk azzal a szeretettel, ame­lyet Isten rajtunk keresztül akart és akar eljuttatni az embe­rekhez; nem harcoltunk eléggé az önzés és igazságtalanság ellen. KÖNYÖRÖGJÜNK a szeretet, szabadság és szolgálat leikéért, indulatáért és valóságáért életünkben és a keresztyén egyházak életében; hogy ne csak egy­másért, hanem embertársainkért, az emberiségért is erezzünk felelős­séget és vállaljuk a szeretet szolgálatát; tudjunk az önzés ellen har­colni és a jó ügyek és képviselőik mellé áUani. Halódik nap Január 25. szombat „MINDENKIVEL SZEMBEN SZABAD ... MINDENKINEK SZOLGÁJÁVÁ” (1 Kor 9, 19) Bibliai rész: Jer 34, 8—17; 1 Kor 9, 19—22; 10, 32—33 Isten népét története során sokszor megkísértette az a kí­sértés, hogy a szabadságra való elhívást és kiválasztást félre­értse és uralkodásra próbálja felhasználni. Ez a kísértés az egyház korában sem szűnt meg, sőt az első századok után — a lehetőségekkel együtt — fokozódott, aminek az egyház áldoza­tául is esett. Ez magára az egyházra is torzítólag hatott, de sok kárt tett az egyház körül élő világban és társadalomban is. Az egyház nem vette komolyan, hogy Krisztus követése a szol­gai formát jelenti az elesettek és kicsinyek gyámolítását. He­lyette uralkodott és társadalmilag is gyakran a nép elnyomói mellett foglalt állást, sőt: engedte, hogy a vagyoni és társadalmi helyzet meghatározó tényezővé váljék magában a gyüleke­zet életében is. Isten korunkban kegyelmes ítélettel hívja és vezeti vissza egyházait a szolgálat útjára, hogy Krisztus külde­tésében részesedve juttassák el mindenkihez az ő szabadító ke­gyelmének, jóakaratának üzenetét. Sok egyház már elindult erre az útra és számos keresztyén jár rajta. Mások még vona­kodnak, de világszerte látható Isten munkája a keresztyének eszmélődésében és a szolgálat alkalmainak keresésében, hogy részt kapjanak az emberiség élete beteg pontjainak gyógyítá­sában. ADJUNK HALAT hogy követve Krisztust, részesedhetünk az ő fiúságában, külde­tésében és szolgálatában; hogy Isten szeretete, kegyelme, jó­akarata és szabadítása hírnökei és eszközei lehetünk; hogy egyházait világszerte ki akarja vezetni az uralkodó egyház életformájából a szolgálat útjára. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy gyakran megkörnyékezett bennünket a kísértés, hogy a szabadságot mindenkitől; Istentől, testvéreinktől és az embe­rektől való függetlenségnek értelmezzük; közönyükben nem gyámolították az egyházak az elesetteket és szegényeket, sőt uralkodni akartak és nem Krisztust követni a szolgai formában; így nem gyógyították, hanem növelték az emberi élet sebeit. KÖNYÖRÖGJÜNK áldásért a szolgálatban; a kicsinyekért és elesettekért; a szolgai forma és a szolgálat vállalásáért mindenki iránt, az egyházak útjáért; szol­gálatunkért magyar népünk és társadalmunk életében és az egyházak nagy családjában. Hetedik nap Január 26. vasárnap „AZ ISTEN FIAI DICSŐSÉGÉNEK SZABADSÁGÁRA” (Rm 8, 21) Bibliai rész: És 45, 18—24; Rm 8, 14—25 Isten ígérete arról beszél, hogy az ő dicsőségét az egész, egy vérből teremtett emberi nemzetség megszabadítása és egysége szolgálja. Az egyház közös sorsban él az emberiséggel, mint annak zsengéje. Krisztus testének egysége, ígérete és záloga a szétszakadozott, háborúk és békétlenségek által gyötört embe­riség egységének. Az egyházak egysége nem szervezeti és for­mális módon keresendő és található meg, hanem abban, hogy Isten népe és gyermekei közösséget vállalnak mai helyzetük­ben a világgal. Ez az egysége az egyháznak az emberiség, a világ kérdéseiben való közös szolgálatban valósítható meg, a társadalmi igazságosság és a boldogabb emberi élet kialakítása érdekében. Isten azt tanítja, hogy az egyházak egységét nem az szolgálja, ha ki-, vagy elvonulnak a világ, a társadalom éle­téből, s maguknak élnek, hanem ha benne élnek ezek életében és szolgálnak azzal a szabadsággal, amelyet Isten gyermekei mint az ő fiai tőle kaptak. így: a szolgálat szabadságában ré­szesednek igazán a keresztyének Krisztus fiúságában és vál­nak Isten munkatársaivá annak a jó tervnek a megvalósításá­ban, amelyet a teremtett világ javára elkezdett, Krisztusban munkál és megpecsételt, és egykor a teljességben megvalósít. ADJUNK HÁLÁT azért az egységért, amelyet Isten a teremtésben és szabadítás- ban ajándékozott az emberiségnek; Krisztus teste egységéért, mint az ő népe egysége ígéretének hitben már most megtapasz­talható valóságáért; a szolgálatban való egység ajándékáért. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL kísértésünket, hogy el akarunk különülni a világtól; hogy az egyházak sokszor nem vállalták a közösséget a világ mai álla­potával, s ennek kisértése ma is megtalálható életünkben. KÖNYÖRÖGJÜNK az emberiség egységéért, az egyházak egységéért az engedelmesség- ben s szeretetben, a közös felelősségben és szolgálatban, hogv már most ebben keressék és találják meg eljövendő teljes ígéretének va~ lóságos beteljesedését. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON kereti telje­sen gépesített mosodájába alkal­mazottat. Budapest, n/a. Báthory László u 8. Telefon: 366—705. — SZERETETHAZ NŐI VEZE­TŐT KERES. A győri gyülekezet börcsi szeretetházának vezetői tisztsége megüresedett. Konyhai és betegápolás! munkában némi jár­tassággal rendelkező, hivatást ér­ző vezetőt keresünk. A szeretet- ház Győrtől 15 km-re fekszik, jól megközelíthető. A gondozottak száma 18 Érdeklődés: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Győr, Petőfi tér 2. — MUNKÁCSY Golgota és Pilá­tus előtt című 120X70 cm olaj máso­lat eladó. Kecskeméti Mihály, Bu­dapest, VII., Vörösmarty u. 12/a. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents