Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-29 / 26. szám
Hétköznapi tanulságok 1 Móz 39,1—5 Mozgalmas, tevékeny korban élünk. Mindenkinek kijut a feladatokból, iskolás fiataloknak éppen úgy, mint a napi munkájukat végző és sokszor „több műszakot” is teljesítő felnőtteknek vagy a családi életben fontos szerepet betöltő nagyszülőknek. Jó tudnunk tehát, hogy a munkánkban mutatott hűség és helytállás ugyanúgy hozzátartozik keresztyén életünkhöz, mint a templombajárás, imádkozás vagy bibliaolvasás. — Az ószövetségi József története az egész Szentírás egyik legszínesebb és legismertebb leírása. Kalandos életútja, váratlan helyzetekben is megmutatkozó hit-táplálta lelkiereje minden részletében tanulságos lehet számunkra is. Miben tanulhatunk tőle? 1. ISTENHEZ VALÓ VISZONYÁBAN — Testvérei' irigységből meg akarják ölni. Majd eladják rabszolgának s ő idegen országba kerül pogányok közé. Más már elveszítené hitét Istenben és hitét az emberekben. Jószef tudja, hogy Isten őt gyermekkorától kezdve szereti és vezeti, mi értelme lenne hát a keserűségnek vagy bosszúvágynak?! S ha Isten szereti és vele van, miért félne Egyiptomban s miért ne kezdene ottani munkájához a szolgálniakarás lelkűidével? — Mindez nem hősiesség vagy valamiféle emberfeletti nagyság: egyszerűen Istenéhez való viszonyának őszintesége. A keresztségben mindnyájan azt az ígéretet kaptuk, hogy Isten szeret s életreszólóan törődik velünk. A gyermekkor gondtalanságában őriztük is ez ígéret örömét, de amikor a körülmények nehezebb és bonyolultabb helyzeteket teremtettek életünkben, kiki csalódottan, mások haragosan helyeztük el valahol a háttérben Istenhez való viszonyunkat. Olykor, életünk egy-egy fordulópontján vagy határesetén, ünnepeink során még előtérbe, „első vonalba” helyezzük, de ez már nem hasonlítható ahhoz az alapvető és állandó kapcsolathoz, amely Isten és József között fennállt. „Az Ür Józseffel volt” — olvassuk. Milyen egyszerűen hangzik. S a folytatás is: „és ö szerencsés ember volt...” Ez a „szerencse” azonban nem gondtalanságot vagy váratlan előnyöket jelentett számára (sokan csak a lottó-főnyereményért tudnak igazán őszintén imádkozni!), csupán annyit, hogy minden dolgában maga mellett tudhatja Urát. Istenhez való őszinte kapcsolatából következik a második tanulság is: 2. MUNKÁHOZ VALÓ VISZONYA. — „Valamit cselekszik, az Ür mindent szerencséssé tesz az ő kezében.” Abban az időben a rabszolga csak azt tette, amire parancsot kapott. Nem fűződött különösebb érdeke ahhoz, hogy miként végzi munkáját: annak gyümölcsét nem ö élvezte. József munkája nyomán felvirágzik Pótifár háza... Napjainkban sok szó esik a „munkaerkölcsről”, hűtlen kezelés, lelkesedés nélküli munkavégzés, selejtgyártás, eltulajdonítás súlyos példái nyomán. Pedig mi nem rabszolgatársadalomban élünk s munkánk eredményét közvetlenül is érzékelhetjük. Mivel azonban a munkát sokan csak pénzszerzési lehetőségnek tartják — s a pénzből sosem elég — ezért válik terhessé és kényszerűvé a munka, elégedetlenné, idegessé és sietségében kapkodóvá az ember, aki dolgozik. Tudjuk, hogy nem egyforma munkát végeznek az emberek, nem egyforma a fizetés sem, nem mindenki dolgozik az elképzeléseinek legmegfelelőbb poszton — mégis jó lenne elgondolkodnunk a gyermekkorában elkényeztetett, fényes ruhákban járó s hozzávetőleg 17 éves korában rabszolgaságra jutó József munkához való viszonyán. Es azon is, hogy jól elvégzett munkánk, derűs magatartásunk, becsületességünk s a munka megbecsülése (robot helyett hivatás!) mind hozzátartozik keresztyénségünkhöz. S mikor ellenvetéseinket fogalmazzuk, gondoljunk Józsefre, az ácsműhelyben dolgozó Jézusra, vagy a sátorkészítő Pálra, ók elégedettek voltak és hűséggel végezték munkájukat. 3. KÖRNYEZETÉHEZ VALÓ VISZONYA. — E tekintetben te sokat tanulhatunk József történetéből. Amikor odakerült, biztosak lehetünk, hogy a „héberek Istenét” nem sokra becsülték Pótifár házában. Nemsokára megváltozott a helyzet Isten neve József szolgálata által megbecsült név lett környezetében. — Gyakorta halljuk igehirdetésekben: a keresztyén ember hite, igehallgatása, minden jóra törekvésének hitele közvetlen környezetében dől eh Családban, munkahelyen, lakótársak között, faluban, közösségekben. A templomozó, ám közösségi életben elviselhetetlen ember Isten szereteté- nek megcsúfolójává válik! A szeretetet minden körülmények között megélni tudó keresztyén ember pedig áldássá válik, Isten dicsőségére, embertestvérei javára. Szirmai Zoltán A dolgosó papné A magyar sa jtó közölte azt a hírt, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága az idén egy budapesti és egy répcelaki ápolónőt tüntetett ki a Florence Nightingale emlékéremmel, amelynek felirata így hangzik: „örök díszül az igaz könyörü- letért és az őszinte humánumért.” A répcelaki ápolónő Smidéliusz Ernő evangélikus lelkész felesége. Mint védőnő 1941-ben Zala- szentmihályon kezdte működését, ahogy mondotta: „a hűség, a szolgáló szeretet, az emberség iskolája” területén. Onnan került el Répcelakra. Szeretetének és hivatástudatának megmutatására bőséges alkalom nyílt akár a háborúban, akár árvíz idején, akár a répcelaki szénsavgyár robbanásánál, akár a mindennapi életben. Amikor a Rába és a Répce többszörös gátszakadása nyomán tönkrement az orvosi rendelő is, akkor Smidéliuszék a papiakon adtak helyet az orvosnak és műszereinek. — KÜLONBEJARATÜ, csendes albérleti szobát keres fürdőszoba használattal papleány ideiglenes bejelentővel. Telefon munkaidő alatt: 130—886. — SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. Hl. Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. — BUNDÁK, átszabások elsőrendű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. Jelenleg három község, Répcelak, Nick és Csánig tartozik gondozása alá 3200 lakójával. Smidéliusz Emőné délelőtt a rendelőben gondozza a betegeket, délután felkenési őket, naponta 10—15 beteget is. Amikor ezt a hírt közöljük, nem titkoljuk, hogy bizonyos büszke örömmel tesszük. Hazánkban sok dolgozó papné él, akik helytállanak munkahelyükön. Szolgálják családjukat, a gyülekezetét és népünket Az egyház diakóniája teljesedik be általuk is. Smidéliusz Emőné testvérünket szeretettel köszöntjük, további munkásságára is Isten áldását kérjük. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. KoreD Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1896 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. június 29-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler GáOor. Fasor de. 11. D. Korén 'Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendég- ség: Schreiner Vilmos. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 3. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Ktstarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv. Várady Lajos, de. 11. (úrv) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidcgkút de. fél 11 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. dr. Rezesy Zoltán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) Ruttkay Elemér. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. II. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Szentháromság- ünnepe után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 6, 36—42; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 39, 1—5. A délutáni istentisztelet alapigéje: Mai 2, 10. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Július 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SZABÓ GYULA debreceni lelkész. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 24-én Békéscsabán tartotta ülését Úrvacsorát osztott Kun-Kai- ser József, igehirdetési előkészítőt dr. Gubcsó András, előadást Mekis Ádám esperes, Bodrog Miklós és Koppány János tartott. Mekis Ádám esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket — GALGAGUTA. Június 8- ám gyülekezeti napot tartottak, melynek szolgálatait Szabó István ősagárdi és Schultz Jenő vanyarci lelkészek végezték. 1 Mózes 39, 1—5 — Szőgyi Lajos munkája — SAJŐKAZA. D. dr. Ott- lyk Ernő püspök június 29-én lelkésszé szenteli Solymár Gábor végzett teológust. — LOVÄSZPATONA. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök július 6-án lelkésszé szenteli Szalay Tamás végzett teológust. — NYÍREGYHÁZA. Benkó- czy Dániel esperes június 15- én istentiszteleten és közgyűlésen iktatta be a gyülekezet VI. sz. körzetének új lelkészét Csizmazia Sándort, akinek szolgálatára ezúton is Isten gazdag áldását kérjük. — LELKÉSZSZENTELÉSEK A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN. D. Káldy Zoltán püspök június 29-én, vasárnap délelőtt Bonyhádon lelkésszé szenteli ifj. Krähling Dániel végzett teológust. Ugyancsak június 29-én, vasárnap délután Kecskeméten szenteli lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök ifj. Görög Tibor végzett teológust. — KISKAMOND. A kertai gyülekezet filiájának új templomában a szentelés napjára emlékeztető népes gyülekezet körében tartották meg pünkösd vasárnapján az első konfirmációi ünnepélyt. Gazdagon áradó hálás örvendezése volt ez a leliki otthonát szerető buzgó kis nyájnak. Egy héttel később, Szentháromság vasárnapjára a templom belsejének kifestésével teljesen befejeződött a templomépítés munkája. A gyülekezet hálaadó istentiszteleten mondott köszönetét az Urnák. CSEHSZLOVÁKIA A szlovákiai egyházak elhatározták, hogy a föderalista államformának megfelelően külön ökumenikus Tanácsot hoznak létre Szlovákiában. Várható, hogy később a Cseh szövetségi állam területén élő egyházak is külön tanácsot létesítenek. „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” {Gál 6, 2) VASÁRNAP. — „Vedd ki először a gerendát a te szemedből s csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfia szeméből”. (Lk 6, 36— 42) Ez a hét az önvizsgálat hete. Nem annak vizsgálata, milyen fából van a másik szemében a szálka, milyen nagyságú, vagy milyen mélyre csúszott, hanem hogy a mi gerendánkkal mi a helyzet! — A Vidám Park Elvarázsolt Kastélyában van egy „tükrös szoba”, ahol a tükörbe nézve az ember olyan eltorzultnak látja arcvonásait, hogy alig ismer magára. Jézus Hegyi Beszédének (Lukácsnál „mezei beszéd”) minden mondata egy- egy tükör. Bűnösnek és csúfnak látjuk magunkat benne. Csakhogy ez a tükör nem torzít: valóban ilyenek vagyunk. Nem a tükörben van a baj, de bennünk! HÉTFŐ. — „Aki közületek nem bűnös, az vessen rá először követ. (Jn 8. 1—11) Ez a nap az önvizsgálat napja. Ne azon gondolkodjunk tehát, hogy az in flagranti rajtakapott asszony mennyire bűnös volt, de azon se, hogy mennyi hamisság és álnokság lappangott az írástudókban és farizeusokban, akik őt Jézus elé hurcolták. Azon szomorodjunk el, hogy mi is mennyire odaillenénk a lehajtott fejjel megszégyenülve távozó vádlók közé. Nemcsak mert mi is olyan lelkesedéssel tudunk másokat vádolni, olyan alaposan érdeklődve a részletek után, hanem mert az önvizsgálat után pontosan ugyanúgy Jézus bocsánatára szorulunk, mint a bűnös asszony. KEDD. — „Ti bocsássatok meg neki és vigasztaljátok, hogy a túlságos bánat valamiképpen meg ne eméssze az ilyent” (2 Kor 2, 5—11) Me- gintcsak ne arra összpontosítsuk a figyelmünket, hogy Pál apostol és a karinthusi gyülekezet néhány tagja között milyen nézeteltérések lehettek, amelyeket nem lehetett máshogy, csak a megbocsátás fegyverével legyőzni. Azon gondolkodjunk el, hogy ml magunk is mennyivel inkább szeretjük „felfújni* mások vétkeit mintsem megérteni, vigasztalgatni a hibája miatt valódi szomorúságban lévőt De én sem akarok szamorftani, inkább Jézus Krisztus megtapasztalt bocsánatáról bizonyságot tenni! SZERDA. — „Legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra” (Mt 5, 43—48). Ez is az önvizsgálat napja! Nem azé a keserűen elmondott sopánkodásé, hogy bizony mennyi gonosz ember jár-kel e Földön, vagy fekszik szemeit lehunyva, élvezvén az áldott napsütést Önvizsgálatunk arra indít minket, hogy mi magunk is azok közé tartozunk. Avagy nyugodt lelkiismerettel merjük magunkat a „jók” közé sorolni, csak azért, mert a „volt-e büntetve és miért?” — jogi kérdésre „nem”-mel tudunk válaszolni? Hála Istennek, hogy még a gonoszokra is felhozza Napját; még reánk ,is felhozta a mait, hogy hozzá térhessünk. CSÜTÖRTÖK. — „Ha a te atyádfia vétkezik, menj el és intsd meg őt négyszemközt; ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát”. (Mt 18, 15—20) A „bűn” szó nem tartozik a köznyelv leggyakrabban használt kétezer szava közé. De a bűn elkövetése annál inkább a leggyakoribb cselekedetek közé. Mit lehet ilyenkor tenni? Van, amikor elhallgatni, elleplezni, cinkosan szemet hunyni fölötte nem a legjobb elintézési mód. A gyógyítgatni próbálás is legfeljebb a bűnösön segít, de nem magán a bűnön. Azt nem lehet kivágni, kioperálni belőlünk, vagy embertársunkból. Azt csak megbocsátani lehet, önvizsgálatunk folyamán annak örüljünk, hogy Isten is így „intézi el” a mi bűnünket PÉNTEK.— „Mikor ezeket hallották, nagy haragra lobbantak szívükben és fogaikat csikorgatták ellene” (Csel 7, 54—59). Nem vitás, István vértanú alaposan „beolvasott” az igazak gyilkosainak, — ahogy ő mondja —, a kemény nyakú és áruló népnek azért, mert Jézust a keresztre juttatták. Ráadásul azok azt hitték magukról, hogy éppen istenes dolgot cselekszenek, így legszentebb vallásosságukban lettek megtámadva. A fogcsikor- gatás és düh sohasem jó megoldást már annak idején se vált be. önvizsgálat! Mennyire hasonlítunk Istvánra, aki akkor is imádkozni tudott, de még inkább Jézus Krisztusra, aki a kereszten is így szólt: „Bocsásd meg nekikP SZOMBAT. — ílli. Es látják az 6 orcáját és az ő neve ott lesz a „homlokukon” (Jel 22, 1—5). önvizsgálatra szánt hetünk végén, mint valami boldog álom, itt áll a csodás jelenés, a kép Isten örök Országából. Középen a Bárány trónja s körülötte az üdvözül- tek boldogan szolgáló serege, akik homlokukon Jézus nevét hordják. Igaz, megkereszteltek minket is; keresztyéneknek, Jézus-követőknek mondjuk magunkat, de...! És ezután a „de” után következnek bűneink. Mégsincs befejezve ezzel a mondat! Hiszen a legutolsó mondatrész nem a bűn, hanem Isten „de”-je: de ö megbocsátja minden bűnünket Jézus Krisztusért. Bízik László Arat a magyar Ezekben a hetekben a magyar falu népe egész évi munkájának legdöntőbb szakaszához érkezett. Mindennapi kenyerünket, az „életet” aratja, gyűjti, takarítja. Aki sohasem élt falun, az el sem tudja képzelni ezeknek a heteknek lázas hangulatát. Valami különös el- szánás feszül a levegőben, ereje mindenkit átjár, hatáskörébe von s a megfeszülő izmok, lendülő kezek igyekezetében ott izzik az egyszerű s mégis mindennél fontosabb kérdés: „Ugyan, mit ad a föld az idén?!” Harc ez a javából. Izgalmasabb mint egy világbajnoki futballmérkőzés. Az esztendő határköve, amely a falusi ember számára még ma is méri az időt. Ha valami fontos esemény történik a nyáron, születés, halál, azt csak így mondja: „aratás előtt volt” vagy „aratás után történt”. Ünnep ez, a földmíves ember és a föld titokzatos, ősi szerelmének, egymással viaskodó Küzdelmének beteljesedő nagy ünnepe. * Arat a magyar... De sokszor leírták, elmondták ezt az egyszerű, ténymegállapító mondatot évtizedek sőt évszázadok óta minden évben. Magam is emlékszem gyeremekkoromból egy ilyen című újságcikkre. S mennyi hazugság, igazságtalanság árnyékolta be mégis ezt a magában oly jóízű, rövidke mondatot. Már nyár elején százával, ezrével indultak a nincstelen falusi napszámosok, hogy jusson nekik is munka, ha eljön az aratás ideje. Nagyapám is közéjük tartozott. Nyakukba vették az országot s csak ősz felé keveredtek haza azzal a kevéskével, amit összeszedtek, hogy legyen a családnak kenyér. S hányszor kísérte útjukat keserű csalódás, mert felét sem kapták annak, amit emberfeletti munkájukért vártak s megérdemeltek volna. A család meg otthon éhezett s a rosszul táplált gyerekek megtöltötték a temetőket. Igen, volt idő, amikor a világhírű magyar búzára az arató magyarnak verítékével együtt a könnye is reáhullott. S közben gazdasági és szociális igazságra vak és süket nagyurak dúskáltak, szórakoztak, s nekik hízelgő újságírók nagy pátosszal, porhintö magyarkodással, érzelgős, nacionalista cikkecskék élére odaírták: „arat a magyar ...” Hogy aztán a nyomor ellenére életben maradt, felnövő parasztgyerekeket a halál arassa le a háborúk vágóhídján. „Bajban van a messze város, Gyűr kő zni kell a hallálal: Gyürközz, János, s rohanj, János!” így látta Ady Endre is. S valóban! Ha voltak történelmünkben kisemmizett, porig alázott, gazdasági és társadalmi igazságra, szocializmusra kiéheztetett népek, a mi népünk minden bizonnyal az elsők közé tartozott. Misa bácsi is így látja ezt. A szomszédom. A télen beszélgettem vele. Falusi szegényember volt. Emlékeit keserű szájjal idézgette. — Nyáron aratónapszám ... De nem tartott ki télen át. Ősztől tavaszig menni kellett Pestre. Gyalog... Alkalmi munkára. Várótermekben, pesti nyomortanyákon éjszakáztunk, hogy ne kelljen fizetni a szállásért. Mégis előfordult sokszór, hogy szombaton semmit sem hoztunk haza. Kevés volt a munka. Amit kerestünk, csak arra volt elég, hogy egész héten át éhen ne haljunk, meg itthon eggyel kevesebben pusztítsák a kenyeret. Most?! Űri emberek vagyunk! — így mondja, a régi mértékkel! — Ügy kellett ez a mai világ a szegény embernek, mint a falat kenyér! Ezt én mondom! Igaza van! Aki ma Magyar- országon azt panaszolja, hogy nem tud tisztességes munkával megélni, ’ hogy koplalnia, ron- gyoskodnia kell, az vagy tunya dologtalanságba züllött, vagy hazudik. Hazánk szocialista berendezkedése minden dolgozó magyarnak helyet ad az emberhez méltó megélhetés asztalánál. Magyarország többé nem az „urak országa”, hanem a dolgozó népé. Ezért örülünk a szocializmusnak és arra igyekezünk őszinte szándékkal, hogy tovább erősödjék és gazdagodjék népünk boldogulására. * Ezekben a hetekben az egész ország — s benne evangélikus egyházunk is — hálával és tisztelettel tekint a falu népére a hősi harcért, amelynek gyümölcseképpen kenyér kerül mindnyájunk asztalára. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozói, a traktorosok, a kom- bájnosok, a cséplögépesek, a kazalrakók — ők most a főszereplői gazdasági életünknek! Róluk mondjuk el ezen a nyáron is — kiáltó igazságtalanságok régi árnyéka nélkül — a jóízű, ünnepi mondatot: arat a magyar! Dóka Zoltán
