Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-29 / 26. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. TL „Mindennapi kenyerünket..." A FALURA TEKINTÜNK ebben az időszakban, ahol nemsokára megkezdődik az aratás, az ország kenyerének betakarítása. Minden időben nagy figyelmet szentelt egyházunk a mezőgazdasági munkának, mert híveink nagy többsége falun lakik, s élethivatásszerűen foglalkozik a mezőgazdasággal. Régen a kaszacsengésről írtak ilyenkor, a mi szocialista fal- vainkban a mezőgazdasági gépek veszik le a teher nagyobb részét a dolgozó emberekről. De nemcsak a falu népe, hanem hazánk egész lakossága érdekelt az aratás sikerében, mert mindnyájunk közös kenyere érlelődik földjeinken. A MIATYÁNKBAN Jézus úgy tanít imádkozni minket, hogy belefoglalja a kenyér dolgaival való törődést is. Jézus Krisztus valóságos emberként odaszánta magát az emberrel való szolidaritásra, hogy a valóságos Isten tökéletes emberszerete- tét tárja elénk. Neki magának is teste volt. Tudja, hogy az ember itt él a természeti világban, testi szükségletei vannak. Ezért foglalja imádságba a testi szükséglet kielégítésére szolgáló dolgokat is. Isten teremtette az embert testnek, vérnek, húsnak, ő akarta az emberi test természeti életét, ő alkotta az embert úgy, hogy létét állandó táplálkozással tarthassa fenn, s léte egészségét körülvehesse lakással, megfelelő ruházattal, és minden életberendezéssel, ami az életfenntartáshoz szükséges. Sőt, Isten biztatja az embert az ügyesség olyan magas fokára, hogy szükségleteit géppel és célszerű intézményekkel biztosítsa. Kenyérkérdés azért rögtön van, amint ember van, mert a lét és testi szükséglet a legszorosabban összefüggnek egymással. A MUNKA ALAKÍTJA ÁT és építi meg a föld termékét úgy, hogy az felhasználható legyen az ember számára. Ami anyagra az embernek szüksége van, az mind itt van körülöttünk, a föld mélyén, vizek tükrén, növények rostjai között, állatok anyagában és erejében, a nap sugarában, és a levegő ózonjában. Éppen ebben van Isten csodálatos bölcsessége. Nem ad készen mindent! A föld nem kenyeret terem, hanem gabonát. A szén nem a kályhák mellett található, hanem o föld mélyén, s csak bámyászás árán lehet birtokba venni. Céltudatos munkára van szükség, hogy létrejöhessen a lakás. A ruházati cikkek sem omlanak kinek-kinek a vállára készen, hanem hosszas műveletek után készülhetnek csak el. Isten úgy alkotta meg világát, hogy abban mindenkinek dolgoznia kell, különben nem tud megélni. Magasabb életszinten pedig kinek-kinek részt kell vennie az emberi közösség valamiféle szolgálásában, mert csak így tarthat igényt a munkamegosztás előnyeiben való részesedésre. Kenyér és munka a másik szoros összefüggés a kenyérkérdésben. Ezt az összefüggést a Szentírás ezzel a keménységgel jellemzi: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.1” Isten világa ugyanezt az elvet tükrözi visz- sza, mert amint nem nyúl az ember munkás keze az Isten által adott anyagokhoz, nyomban nincs semmije. Amíg nem vet, arat, csépel, őröl gabonát, és süt az ember kenyeret, addig nem is lesz kenyere. A TÁRSADALOM Istennek nem kisebb ajándéka, mint a természet gazdagsága. Isten az embert társai közösségébe, átfogó együttélési rendbe helyezte. Luther a Kis Kátéban nemhiába foglalja bele a kenyér fogalmába az emberi együttélés jó rendjét is, amikor „Mi a mindennapi kenyér?” kérdésre azt feleli: „Mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell, mint például: étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, becsületes háznép, tisztességes és hűséges felsőbb- ség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók.” Istennek adunk hálát az emberi együttélés jó rendjéért. A mi társadalmunkban a javak igazságos elosztásának alapja az, hogy nincs embernek ember által való kizsákmányolása, s a végzett munka arányában történik a javak szétosztása, a mindennapi kenyér mértékének felosztása. TALÁN MINDNYÁJAN ELGONDOLKOZTUNK egyszer azon, hogy miért mondja Jézus Krisztus a Miatyánkban így: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Ez tulajdonképpen a Biblia eredeti nyelvén igen tömör kifejezés, amelyet úgy lehet helyesen körülírni: a mindennapi szükséglet számára kielégítő kenyér. Tehát nem kérünk ebben fölösleget és bőséget. A keresztyén ember életmódja nem a fényűző és pazarló életmód. A Miatyánkban senki sem kérhet és érthet ez alatt a kérés alatt vagyont és gazdagságot. A fényűző életmód ritka különleges életcsemegéket használ fel. Az életet mohóbban akarja habzsolni mindenki másnál. A pazarló életmód alól pedig kicsúszik a biztos értékmegítélés és aránytalanul szórja szét a javakat, amíg tart a bőség. A fényűző életmód bibliabeli képe az a gazdag ember, akinek az asztaláról lehullott morzsákkal akart a koldus Lázár tengődni. Pazarló pedig a tékozló fiú volt, aki könnyelműen szétszórta a rábízott értékeket. Ezeknek a kezében nem a mindennapi szükséglet számára kielégítő javak voltak. Aki a Mi- atyánkot naponként imádkozza, az nem meggazdagodni akar, hanem megélni. Az nem akar sem tékozló, sem fényűző életmódot folytatni, hanem a mindennapi, becsületesen megszerzett kenyérért dolgozni. ~Az ORSZÁG KENYERÉÉRT folytatott munkát egyházunk erkölcsi erejével segíti és támogatja, mint társadalmunk minden más közös ügyét. Az igehirdetés és imádság egyaránt Isten gondviselő szeretetére irányítja a figyelmet, amelynek eszköze p föld termése, az emberi munka, s a javakat igazságosan elosztó társadalom. Mindezeknek a jó funkcionálásáért imádkozunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” D. dr. Ottlyk Ernő EVANGÉLIKUS—REFORMÁTUS PÁRBESZÉD NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Hat nyugatnémet evangéli- szédet kezdenek a többi nyu- kus tartományi egyház közös gatnémet protestáns egyházzal határozatot hozott München- a szószékcsere és úrvacsorái ben, hogy július 30-án párbe- közösség kérdéseiben. Tanévzáró a Teológiai Akadémián A Teológiai Akadémia június 19-én tartotta tanévzáró ünnepét az Országos Egyház dísztermében az Állami Egyházügyi Hivatal, az egyházak és akadémiáik képviselői, nagybudapesti lelkészek és egyháztagok, hallgatók és családtagjaik jelenlétében. A tanévzáró istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét, és a Péter halfogásáról szóló evangéliumot így magyarázta „Péter apostol azt mondja: ’Mindazáltal a te parancsolatodra bevetem a hálót’. Ebben az van benne: Te tudod, hová vezetsz. Mind jó, amit mondasz, megyek utánad. Ez a rugalmasság, ez a Jézus előtti nyitottság a hivő és az igazi tanítványi magatartás. Ma is ez kell. Nekünk nem egy rég letűnt világ ittfelejtett maradványainak kell lennünk, nem a régi előítéletekben és megkötöttségekben kell gondolkodnunk, hanem minden emberi tényező alól felszabadultan, eredeti frisseségben keli rátalálnunk Jézusra. Mi a reformáció gyermekei vagyunk, és mi minden közvetítő emberi tehertétel nélkül csak Jézusban hiszünk és csak őt akarjuk követni. Nekünk elég az, hogy ő vezet. Mert az bdztosj hogy ő jól vezet minket. Nem hiába fejezi ki Jézus Krisztus saját magának és az egyháznak a viszonyát a pásztornak és a nyájnak a viszonyával ö jól tudja, mit akar”. Az ünnepi ülésen dr. Pröhle Károly terjesztette elő dékáni jelentését. Az eseményekben gazdag és munkában eltelt tanévről úgy számolt be, hogy Rögtön hozzáteszem, a reformáció hangját is hallom belőle, mert az is így indul: ,A mi Urunk és mesterünk Jézus Krisztus, amikor ezt mondja: Térjetek meg, azt akarja, hogy a keresztyének egész élete az egyház szolgálatának összképébe állította be az Akadémia munkáját. Szólt arról a kritikáról, amely egyre élesebben fordul a hatalmi igénnyel fellépő egyház ellen.: „A keresztyén- ség kritikájából sokkal többet hallok ki az etSEprő ítéletnél. Annak a hangját hallom az emberi szóból, aki így kezdett: prédikálni: ,Térj etek meg, és higgyetek az evangéliumnak!’ D. Káldy Zoltán püspök Bosseyhan és Berlinben Az Egyházak Világtanácsa június 16—21 között a svájci Bossey-ben konferenciát rendezett az egyházi vezetők számára. A megnyitó előadást Dr. Blake, az Egyházak Világtanácsa főtitkára tartotta. Magyarországi Evangélikus Egyházunkat a konferencián D. Káldy Zoltán püspök képviselte. A Bossey-ben tartott konferencia után D. Káldy Zoltán püspök Berlinbe utazott, ahol — mint a magyar békedelegáció és a Béke-világtanács tagja — részt vett a június 21—24 között rendezett Béke-világtalálkozón. Mindkét eseményről lapunk későbbi számában részletesebben is beszámolunk. E héten... Dr. Kiss Jenő nyugalmazott teológiai professzort köszöntjük 80. születésnapja alkalmából. Dr. Kiss Jenő Szombathelyen született 1889. július 1-én. Teológiai tanulmányait a soproni teológiai akadémián végezte s lelkésszé szentelése után a lipcsei egyetemen folytatta. Rövid ideig tartó segédlelkészi szolgálata után, 1913. decemberében tanári megbízatást kapott a Dunántúli Egyházkerület soproni teológiai akadémiáján. A soproni Hittudományi Karnak megalakulásától kezdve — 1923 — tanára és négy ízben dékánja. Mint az újszövetségi tudományok professzora számtalan tanulmányt és könyvet irt, amelyek között a Galáciai levélről írott magyarázata ma is értékes segítséget jelent lelkészeinknek az igehirdetésre való készülésben. Majd’ 5 évtizednyi teológiai tanári szolgálat után, 1950-ben vonult nyugalomba. Olvasóink nevében Isten gazdag áldását kérve köszöntjük egyházunk legidősebb professzorát, az egész lelkészi kar melegszívű „Jenő bácsiját”. IMÁDKOZZUNK Ezen a vasárnapon különösen is arra kérünk, szerető Istenünk, hogy adj erőt és hűségnek lelkét munkánkban, mindennapi szolgálatunkban való helytállásra. Eléd visszük szeretteink, munkatársaink, egész népünk életét. Áldd meg jóra törekvésünket, fáradozásainkat, oszlasd minden bizalmatlanság, irigység és felelőtlenség káros légkörét. Add, hogy gyermekeid szerte e világban szeretetet tudjanak sugározni környezetükben és hivatásnak tekintsék munkájukat. Áldd meg a munkában elfáradottak nyári pihenését. Adj jó termést, adj békességet e világnak, hogy élhessen ajándékaiddal s ne a pusztulástól kelljen félnie. Adj igaz felelősségtudatot minden embernek másokért, éhezőkért, betegekért, elesettekért. Légy velük ígéreted szerint s akkor szerencsések és boldogok leszünk. Jézus Krisztusért kérünk, akinek oly drága volt a mi életünk. Ámen. megtérés legyen!* így kezdődik a 95 tétel, amely ezzel világgá röpítette és minden időkre érvényes elvként deklarálta, hogy az egyháznak nem reformokra, nem javítgatásra, hanem reformációra van szükségé, és ez a reformáció nem más, mint az egyház megtérése. Igazat adok tehát azoknak, akik azt mondják, hogy az egyház elsőrendű feladata a megtérés evangéliumának hallgatása és hirdetése. Hangsúlyozom: evangélium, örömhír ez, mert a kétségbeesés és dezertálás helyett egy másik utat, a megújulás lehetőségét nyitja meg. Az ébredés évtizedeiben középpontba került a megtérés kérdése Teológiai viták mellett a hangsúly a személyes bűn- bánatra és a személyes hitre esett. És ez így igaz: személyes bűnbánat és személyes hit nélkül nincs megtérés, és nincs megújulás. Meg kell látnom, hogy én miben vétkeztem, és tudnom kell, hogy én kiben hiszek. A 40-es évek végén azután fellángolt a vita az egyház bűnbánata körűi — szükségszerűen és jogosan, de nem hatolt elég mélyre, és túlságosan hamar elhalkult. Ma pedig már inkább arról beszélünk, hogy mi az egyház különleges, másokhoz képest nagyobb feladata és lehetősége. Igazolni próbáljuk, hogy a keresztyén- ségnek van valami többlete, nagyobb értéke minden más irányzattal, csoporttal, vagy emberrel szemben. Igazoljuk, hogy a keresztyénség szünteti meg igazán az elidegenedést, a keresztyénség az igazi humanizmus, vagy az igazi forradalom. Pedig Jézus éppen azoknak hirdette a megtérést, akik arra hivatkoztak, hogy Ábrahám fiai, és Isten az ő atyjuk, és ezért előnyben vannak minden más emberrel szemben. A megtérés éppen azt jelenti, hogy nem föléje, hanem melléje állok embertársamnak, nem ellenségként, hanem testvérként találkozom vele, nem bírája, hanem segítője vagyok, és nem várom, hanem adom a szeretetet. Eltévelyedett és megtéretlen az az egyház és az a keresztyénség, amelyik fölényben érzi magát a világgal szemben. A megtérés tehát, ha igazi, mindig emberi, humánus horizontú. Ezen a ponton még mindig jelentkezik, sőt néha nagyon erőteljesen jelentkezik az ellenvetés, hogy itt meg kell állni: a megtérés evangéliumát tisztán és igazán kell hirdetni, és nem szabad belekeverni semmiféle idegen elemet, politikát és egyebet, az egyháznak egyetlen feladata, hogy hitre térítse az embert, és majd megtérve magától is megtalálja a helyes döntéseket. Ma pedig nem nehéz észrevennünk, hogy mindennapi kenyerünk szorosan összefügg a mi világunk globális problémáival. Az egyes ember kenyerének nagysága vagy kicsisége lényegesen függ attól, hogy ki hogyan helyezkedik el, és milyen szerepet kap a világgazdaság egészében. Ha tehát a mindennapi kenyér beletartozik az igehirdetésbe és az imádságba, akkor beletartozik az igehirdetésbe és az imádságba az emberiség békéje, az európai biztonság, az atomegyezmény, a faji megkülönböztetés elleni harc és a fejlődő népek megsegítésének kérdése, ugyanúgy, mint saját népünk fejlődésének és felemelkedésének támogatása. A világ felénk forduló kritikája és igénye által maga Isten hív fel minket arra, hogy lépjünk rá a megtérés, a megújulás, a reformáció útjára, mert egyedül így ad jövőt egyházának.” A tanév végén szigorlatot tett hét hallgató, mégpedig Görög Tibor, Kiss Szabolcs, Kr'dhling Dániel, Sághy András, Solymár Gábor, Szalay Tamás és Vankó Zsuzsanna, aki az adventista egyház tagja. Nevükben Görög Tibor volt szenior mondott búcsúbeszédet han Hellberg, a Világmisszió Osztály vezetője, továbbá dr. H. Meyer, dr. Wong Yong Ji referensek, Neil Mellbiom, az Információ Osztály Angol nyelvű referense és dr. G. Gassmann, a strassburgi ökumenikus Kutatóintézet professzora. A Lutheránus Világszövetség 6 tagú delegációja május 28-tól 31-ig látogatást tett a Vatikánban dr. A. Appel főtitkár vezetésével. A küldöttség tagjai: dr. Ivar Asheim, a Teológiai Osztály igazgatója, dr. Carl-JoA LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KÜLDÖTTSÉGE RÓMÁBAN A METODISTA EGYHÁZ KÖZGYŰLÉSE KONFERENCIA BERLINBEN A Lutheránus Világszövetség num, mint teológiai probléma” június 16 20-ig Berlinben tar- volt. Egyházunkat ezen a gyű- totta teológiai konferenciáját, lésen Káposzta Lajos soltvad- amelynek témája „A humá- kerti lelkész képviselte. A Magyarországi Metodista tében Kökény Elek espereshe- Egyház május 28-án tartotta lyettes köszöntötte a közgyű- orszagos közgyűlését a Felső- lést és adta át egyházunk or- erdosor-i székházban. A köz- szágos elnökségének testvén gyűlésen egyházunk képvisele- üdvözletét.
