Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-21 / 3. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. ÚJÉVI KÖSZÖNTÉSEK Az Országos Elnökség köszöntése Régi hagyomány egyházunkban, hogy az új esztendő első munkanapján a budapesti lelkészek, az egyházkerületek dolgozói és az országos egyház alkalmazottai köszöntik az Országos Elnökséget az újév alkalmából. Erre a baráti összejövetelre idén is sor került az Országos Egyház székháziban. tus magyarországi evangéliA z Országos Elnökséget a lelkészek és dolgozók nevében D. Dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntötte. Köszöntő szavaiban visszatekintett az elmúlt esztendőre és sorra vett néhány említésre méltó kérdést. Az igehirdetés egyházunk legfontosabb élettevékenysége. Köszönjük az elnökségnek, hogy az igehirdetés ügyét állandóan figyelemmel kíséri, s annak o-lyan irányítást ad, hogy az ember felé forduljon, Isten akaratát az embervilágban képviselje. Köszönjük azt a meg nem szűnő fáradozást, amely az igehirdetést nem elvont tealógizálásnak, hanem mindig konkrét célokat követő szolgálatnak akarja látni. 1967-ben tovább léphettünk ezen az úton. A teológiai tudományosság az egyházi élet másik csomópontja, Teológiánk fejlődése sokoldalú, mégis meg lehet különböztetni benne két nagy területet. Az egyik a bibliai tudományok területe. Ennek jegyében jelentek meg idevonatkozó könyveink, és jelennek meg a jövőben is. A másik terület az emberi együttélés módjának teológiai feldolgozása. K öszönjük egyházunk vezetőségének, hogy korszerű teológiai irányítást ad, amelynek eredményeivel a nemzetközi egyházi életben is helyt tudunk állni. Egyházunk és népünk, egyházunk és államunk jó viszonyának az ápolása terén az Országos Elnökségnek nagy érdemed vannak. 1952 óta idézzük Dr. Mihályfi Ernő országos egyházi felügyelő, székfoglaló beszédének azt a gondolatát, hogy nincs és nem is lehet feszültség híveinkben az egyházunkhoz tartozás és népünkhöz tartozás között, hiszen akik a templompadban ülnek, ugyanazok, mint akik helytállnak nagyszerű munkájuk során. Ennek a benső összefüggésnek a jegyében alakul egyházunk és népünk, egyházunk és államunk viszonya. A nemzetközi egyházi élettel való kapcsolatunk is tovább növekedett 1967-ben. összefoglalásul csak annyit, hogy egyházunk életére, teológiai munkájára mindenütt felfigyelnek, különösképpen arra, amit a nemzetközi kérdésekhez való egyházi hozzászólás tekintetében végzünk. Az emberiség jövőjéért és a béke megvédéséért folytatott küzdelmünk kifejezésre jutott valamennyi külföldi szolgálatunkban. A diakóniai szolgálat az egyház szeretetszolgálatának a megvalósítása. Egyházunk vezetősége mindig napirenden tartja a rászorultakkal, az Isten kicsinyeivel végzett szolgálatot. A mikor áttekintjük mindazt az utat, irányt, célkitűzést, amit egyházunk vezetőségétől kapunk, szívünk megtelik hálával Isten iránt, aki úgy vezeti egyházunkat, hogy annak népe és vezetősége belső egységben dolgozzék Jézus Kriszkus egyháza életének érdekében és közvetve egész népünk és az emberiség békéje érdekében. Ehhez a szolgálathoz kívánunk szívből további hitet, reményt és szeretetet. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szavaira az Országos Egyházi Elnökség nevében D. Káldy Zoltán püspök válaszolt. Az egyház nemcsak benne él a világban — mondotta —. hanem benne él a világ ügyeiben is. Nemcsak a magyarországi evangélikus egyház, hanem általában az egyházak 1968- ban olyan világban fogják végezni munkájukat, amelyben a vietnami véres háború miatt a feszültségek nőnek és akadályozzák a népek jobb megértését. Az egyházaknak nem csendes »-jajokat« keli mondaniuk a vietnami háború ügyében, hanem hangosan kell kiáltaniuk és tiltakozniuk a vérontás, a pusztítás, az agresszió ellen. Ha az egyházak ezt elmulasztják 1968-ban, a legfőbb erkölcsi kötelességüket mulasztják el. H azánkban, á mi népünk a sötét nemzetközi égbolt ellenére is, reménységgel néz előre az 1968. esztendőre. Nyugodtan merem mondani, hogy népünk optimizmussal néz a jövőbe és jó reménységekkel kezdi el az új gazdaságirányítási rendszerben életét. Megvan a munkakedv és népünkkel együtt mi is úgy hisszük, hogy ez az esztendő is előrelépés lesz gazdasági életünkben. Akkor lesz azonban sikeres gazdasági életünk is, ha az erkölcsi tényezők is jelentős szerepet játszanak. Előrelépés csak úgy történhetik, ha hangsúlyt teszünk az etikai tényezőkre is. Az egyháznak tagjain keresztül segítenie kell abban, hogy az emberek becsületesen dolgozzanak, szeressék hazájukat és szem előtt tartsák az egyéni érdekek mellett a közösség érdekeit. Az egyházpolitikai vonalvezetésben nem lesz változás az 1968. esztendőben sem. Noha vannak olyan lelkészek és gyülekezeti tagok, akik szeretnék, ha az »egyházpolitikai vonatkozások« nem kerülnének a középpontba, világosan meg keli azonban mondanunk, hogy e tekintetben ebben az esztendőben is nagyon határozottan, egyértelműen fogjuk érvényesíteni azokat az egyházpolitikai szempontokat, amelyek eddig is meghatározták egyházunk magatartását államunk iránt és a társadalomban. A z elmúlt évben az egyház- vezetőség munkatársi gárdája kibővült. Többen kapcsolódtak bele a teológiai munkába, a sajtómunkába és az adminisztratív vezetésbe is olyanok, akik az előző években még tartózkodóak voltak. Többen azok közül, akik az utolsó 20 esztendőben korábban ismerték fel egyházunk helyes útját, bizonyos »tartózkodással« néznek az »új« emberekre. Néha az »új emberek« viszont azt gondolják, hogy »most került igazán jó vágányra az egyházvezetés«, amikor ők is bekapcsolódtak. Erre vonatkozóan ezt mondhatom: az egyházi szolgálat több vonatkozásban stafétafutás. Az utolsó 100 métert futó győztesnek az emelvényen el kell hordoznia, hogy vele együtt ott vannak mindazok, akik a staféta-futásban részt vettek az első 100 métertől kezdve. Viszont akik az első 100 métereket megtették, azoknak el kell hordozniuk, hogy ott vannak azok is, akik az utolsó 100 métereket futották meg. Az egyházban az a helyes, ha egymást segítve és támogatva jutunk előre, egyre többen és egyre bátrabban. Ebben az esztendőben különösen is fontos az, hogy együtt dolgozzunk, egymás iránti bizalomban és szeretetben. A gyülekezeteknek egyre jobban meg kell tanulniuk, hogy a közegyházi összefüggéseket szem előtt tartva, öntevékenyebben oldják meg anyagi és más természetű problémáikat. Nem lehet mindig mindent »felülről« (egy- házvezetősóg) várni és közben »lent« (a gyülekezetben) semmit sem tenni. Vannak gyülekezetek például, amelyek erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a Központi Alapra ne szoruljanak rá. Mások egyszerűen és nyugodtan »élvezik«, hogy a ■ Központi Alap kiegészíti lelkészük fizetését. A jövőben az egyházvezetőség csak ott fog anyagi segítséget adni, ahol a gyülekezet maga már megtette a magáét. T7"égül D. Káldy Zoltán püs- ▼ pök szép és munkás új esztendőt kívánt a lelkészeknek és más munkatársaknak. Az egyház ott küzd azak sorában, akik a békéért küzdenek és nem is akármilyen békéért. Felemeli szavát az agresz- sziók ellen, a vietnami bombázások beszüntetéséért, a még gyarmati elnyomás alatt álló , népek felszabadulásáért, a gazdaságilag fejletlen népek támogatásáért, a faji megkülönböztetések megszüntetéséért, a fasizmus újraélesztése ellen. Nem kevés érdeme van Püspök úrnak abban, hogy a világ egyházi testületed is egyre gyakrabban így járnak el. P üspök úr szolgálata kiterjesztette sokak tekintetét bel- és külföldön egyaránt, hogy lássák: ez is beletartozik az egyház feladataiba. Ügy, ahogy karácsonyi igehirdetésében mondta: a világtörténelem ádámi korszaka egyidő- ben tart még a világtörténelem azon korszakával, amely fölött Jézus Krisztus neve ragyog. A bűn korszaka ma még egybeesik a jézusa szeretet korszakával, s ez utóbbi jegyében dolgozik az egyház. Szolgálatával jelentősen hozzájárult a magyar evangélikus egyház Keleten és Nyugaton egyaránt fennálló tekintélyéhez. Szolgálatának erdedményei- ben ott látom az egyház belső harmóniáját, a megbékélés, a közös munka harmóniáját, amely nélküli nem lett volna zsinat és a zsinat gazdag eredménye. — Nem született volna meg a magyar evangélikus egyház teológiai alapjának megfogalmazása, nem épültek volna templomok, nem lennének pénzügyi eredmények, liturgiái rend, sajtó, diakónia és mondhatnám még tovább a felsorolást. H ogy ezt nem egyedül valósította meg? Nem, bizonyára nem. Hogy voltak közvetlen és távolabbi munkatársai? Igen, így van, de ez is eredmény. D. Káldy Zoltán püspök a köszöntésre hosszabb beszédben válaszolt. Válaszában elemezte az 1967. esztendő egyházi eseményeit világviszonylatban és hazai vonatkozásban, majd előretekintve az 1968. esztendőre a következőket mondotta: A mai nap folyamán szerte a világon és hazánkban is sokan kívánnak egymásnak »Boldog Űjesztendőt!« Hadd kívánjak a lelkészeknek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak én is szép Űjesztendőt ezzel az Igével: »Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.« A »tiszta-szí- vűség« nem erkölcsi minőséget jelent. Tudjuk nagyon jól, hogy a mi szíveink sokféle »tisztátalanságot« hordoznak és olyan szív, amely igazán »tiszta« nincs is.. Csak akkor van tiszta szívünk, ha Jézus Krisztus bűnbocsátó szeretedével megtisztítja ezt a szívet. A tiszta-szivüség az igében olyan szívet jelöl meg, amely átlátszó, amely nincs tele kétértelműséggel, kétfelé sántikálás- sal és mindenféle »suskusokkal«. Tiszta szívű ember az, aki »tiszta vizet önt a pohárba«. Olyan lelkészekre, presbiterekre és gyülekezeti tagokra van egyházunknak szüksége, akik ilyen szívvel dolgoznak az egyházban. Ezt különösen abból az alkalomból kell elmondani, hogy 1968- ban elérkeztünk az Állammal kötött Egyezmény 20. évfordulójához. Húsz esztendő alatt mindenkinek volt lehetősége, hogy végiggondolja egyházunk szolgálatát a szocializmusban. A húsz év alatt többek részéről gyakran volt kétfelé sántikálás, zavarkeltés, kétfelé beszélés. Ideje, hogy két évtized után vége legyen az ilyen magatartásnak és az egyház valamennyi munkása, tisztségviselője és a gyülekezeti tagok is »tiszta szívvel« járjanak és szolgáljanak azon az úton, amelyet Isten számunkra kijelölt. A mi az 1968. esztendő főbb irányvonalait jelöli, az kifejezésre jut Sajtóosztályunknak az utóbbi időben megjelent négy kiadványában. Kiadtunk több bibliai írásmagyarázati művet, egy imakönyvet, egy szociáletikát és zsinati törvényeinket. Ezek a könyvek segítik a lelkészek és a presbiterek, de a gyülekezeti tagok szolgálatát is. Azért adunk ki írásmagyarázati műveket, mert azt akarjuk, hogy a Szentírás rendszeres olvasása és tanulmányozása első helyre kerüljön a lelkészek és a hívek életében. »Bibliás« papokra és presbiterekre van szükségünk. Az imakönyv viszont arra ' figyelmeztet, hogy egyházi életünk elseké- lyesedik az imádkozás elhanyagolásával. Éppen az imádság mozgósítja Isten erejét ami nélkül nem tudunk semmire sem menni egyházunkban. Több imádságra van tehát szükségünk. Azokat az erőket pedig, amelyeket az igeolvasás és az imádkozás révén nyerünk, az emberek közötti életünkben kell felhasználnunk az emberek javára. Nagyon lényeges, hogy jól lássuk szociál-etikai feladatainkat népünk közöttt és az emberiség nagy családjában. Az egyház ha igazán egyház, soha sem önmagának él, hanem az emberekért, a világért. Aki ezt nem látja, az lehet ugyan »bibliás keresztyén«, de ke- resztyénségével zsákutcában, van, mert nem szolgál embertársainak. A zsinati törvények kiadása viszont arra figyelmeztet, hogy az egyházban megvan a jó rend és azt mindenkinek meg kell tartania. Nemcsak az egyház vezetőségnek kell »törvényesen« kormányoznia, hanem a lelkészeknek, presbitereknek is »törvényesen« kell szolgálatukat végezniük. A kikre hallgatnunk keß Kétszeres újjászületés Mindnyájan ismerjük Blumhardt Kristófnak a kijelentését: Nekünk, embereknek kétszer kell újjászületnünk. Mint a világ gyermekeinek először az Isten gyermekeivé kell formálódnunk és másodszor mint az Isten gyermekeinek, meg kell térnünk a természethez. Az első újjászületés mindig a kegyelem ajándéka számunkra. Kérhetjük és megköszönhetjük, ha bekövetkezett. Utána azonban nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a második lépés is sikerüljön: mint keresztyének térjünk vissza a természethez, a teremtett világhoz! Milyen gyakran marad el ez a második mozzanat! Pedig enélkül senki sem mondhatja magát megváltott embernek. Azok Istennek az igazi fiai, akik szeretik az Istent, de ezt az Istent minden teremtményében és tettében is magasztalni tudják! A. Köberle D. Káldy Zoltán püspök Finnországban A finn Evangélikus Lelkészegyesület fennállásának 50. jubileumát ünnepli. Az évforduló alkalmával január 24—26 között teológiai konferenciát rendeznek Helsinkiben. A konferencia fő témája: »A reménység teológiája«. Az előadások megtartására több neves teológiai professzort hívtak meg. Az előadók között van K. H. Rengstorf (Münster), E. Schlink (Heidelberg), H. Berkhof (Leyden), C. H. Ratschow (Marburg), O. Hassler (Svédország) professzor. Ugyancsak előadást tart E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsa genfi főtitkára, továbbá Martti Simojoki, a finn evangélikus egyház érseke. A. T. Nikolainen professzor, a helsinki teológiai fakultás dékánja a Teológiai Konferenciára meghívta D. Káldy Zoltán püspököt is, aki a finn Lelkészegyesület kérésére »Egyház és állam Magyarországon« címen tart előadást. D. Káldy Zoltán püspök és felesége január 21-én utazik Finnországba és előreláthatólag január 29-én érkezik haza. Szeretettel köszöntjük D. Dr. Ottlyk Ernő püspököt, aki január 9Tén töltötte be ötvenedik életévét. Ezzel a köszöntéssel csatlakozunk ahhoz a baráti, családias hangulatú köszöntéshez, amely az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában folyt le munkatársak és barátok részvételével. A testvéri együttléten D. Káldy Zoltán püspök üdvözölte ünnepelt püspöktársát. Jelen volt a köszöntésen Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese két munkatársával, Gmák Károly főosztályvezetővel és Straub István főosztályvezető-helyettessel együtt. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, örök Szeretet! Egyedül Te látod igazán, kik vagyunk, a Te gyermekeid-e vagy az ördög gyermekei. Egyedül Te látod igazán, mikor vagyunk a Te gyermekeid és mikor az ördög gyermekei, hiszen mind a kettő lehetséges ugyanabban az emberben belső világunk, hitünk, szeretetünk vagy kételkedésünk, keményszívűségünk kifejezéseként és mind a kettő gyakran változik bennünk. Köszönjük Néked üzenetedet, tanításodat, sőt parancsodat, amellyel szerete- tünkre bízod embertársainkat, akik éppen olyanok, mint mi, velünk együtt kegyelemre szorulók. Cselekedj velünk szereteted szerint, hogy szeretni tudjunk. Add nékünk igazságodat, hogy ne legyünk igaztalanok. Hirdesd számunkra szüntelen üzenetedet arról, hogy van bűnbocsánat és lehet új életet élni hálaadásban és őrömben a Jézus Krisztusért. Ámen. Újév—a Puskin utcában Sok évtizedes hagyomány, hogy újév napján a pesti gyülekezetek lelkészed, felügyelői, presbiterei összegyűlnek a Puskin utcai püspöki hivatal tanácstermében, hogy az egyházkerület püspökét és egymást köszöntsék. Ez évben is megtelt a tanácsterem, s az összegyűltek nevében Szentiványi Ödön, a Deák téri gyülekezet másodfelügyelője köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt. Felvillantotta a püspöki szolgálatnak az elmúlt években tapasztalt néhány vonását, eredményét. 0 "”" szinte bizalom van, jó viszony és együttműködés — mondotta — államunk és egyházunk között. Egyházunk nem áll magában, hanem népünkkel egy. Az egyházon belüliek kéz a kézben haladnák az egyházon kívüliekkel a népünket, a világ javát szolgáló feladatok megvalósításáért. i w
