Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-12 / 19. szám

Evangélikus lelkészek a Hazafias Népfront bizottságaiban A Hazafias Népfront moz­galma magába öleli azokat az erőket, amelyek világnézeti te­kintet nélkül fáradoznak né­pünk további felemelkedéséért, előrehaladásáért, boldogulá­sáért. Ez a mozgalom lényegé­ben közel 30 éves múltra te­kinthet vissza, hiszen akkor indult meg, amikor a fasizmus garázdálkodott országunkban, de voltak olyan messzelátó férfiak, akik összefogtak a jobb magyar jövendő kialakításáért. A második világháború után a népfront-mozgalom széles nép­rétegeket fogott össze az or­szág újjáépítése érdekében. Azóta ez a mozgalom tovább dolgozott és mozgósította né­pünk színe-javát társadalmi, szociális és politikai célok megvalósítására. Az evangélikus egyház tag­jai és lelkészei is szívesen vesznek részt ebben a mozga­lomban és rajta keresztül jut­tatják kifejezésre, hogy nem ^kívülállóként akarnak részt venni országunk építésében, hanem tevékenyen szolgálnak egész népünk javára és egész népünkkel együtt. A Hazafias Népfront bizottságaiban nyil­A szlovákiai egyház testvéri köszöntése D. Ludovit Katina zólyomi püspök, Teológiai Akadémi­ánk tiszteletbeli doktora, a LVSZ Kisebbségi Egyházai­nak konferenciáján a Deák téri templomban köszön­tötte egyházunkat. Szavaiból idézzük az alábbiakat. Az első világháború befeje­zése után egyházaink között megszakadt minden érintke­zés, megsemmisült minden olyan lelki kapcsolat, ame­lyeknek pedig feltétlenül meg kell lenniük a krisztusi alapo­kon álló egyházai! között. Ez az állapot teljes 35 esz­tendőn keresztül tartott, míg végül 1953-ban összejöhettünk itt Budapesten. A kisebbségi egyházaknak ezt a konferenci­áját a jó Isten drága allkalmúl adta arra is, hogy a nagy nyil­vánosság előtt megemlékez­zünk együttmusnkálkodásunk- ról, amely immár 15 esztendős ebben az évben. Mindkét oldal azon fárado­zott és fáradozik, hogy való­sággá váljanak az apostol sza­vai : „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsdd. 12, 14), valamint a 2. Kor. 5, 14 versének szavai: „Mert a Krisztusnak szerelme szoron­gat minket”. Ez a tény adja meg nekünk további együtt- munkálkodásunk gyönyörű perspektíváját, hogy továbbra is fáradozzunk Isten országá­nak megvalósításán, népeink közötti jó viszony továbbépí­tésén és a világon fennálló fe­szültség enyhítésén. Egyházaink a krisztusi szel­lemben, a mennyei Atyától ve­zettetve, a régi kölcsönös bű­nöket levetkezve és elfelejtve kell, , hogy együttmunkálkod­janak a hivő Mária és a szor­galmas Márta példáját szem előtt tartva. Ennek a lelkiség­nek kell érvényt szereznünk nemcsak idehaza saját egyhá­zaink keretében, külföldön is, amikor az ökuiplné és a bé­ke mezején viast^dunk. Ma, amikor a párbeszédek idejét éljük, amelynek az em­berek közötti békesség elmé­lyítése és a békesség köteléke­inek megerősítése a célja, az egyházra nézve rendkívüli fontosságú az, hogy mint Krisztus menyasszonyára, ezen a téren se essék rá folt. Az elmúlt húsvéti ünnepek az Ür feltámadásáról szóló örömhírt szólották nekünk. Ezért hangsúlyozom: „mi is új életben járunk” (Rm. 6, 4). A megújúlás útja áll előttünk, amelyet beragyog a krisztusi világosság. A mi jó együttműködésünk segít abban, hogy az emberek között mint igazán hívők él­hessünk, akik cselekedeteikkel bizonyítják szeretetüket. Ezért a boldog valóságért, hogy egy­más mellett állhatunk, mond­junk köszönetét a jó Istennek. A mi egyházaink kicsi egy­házak, de a kicsi igyekszik naggyá lenni. Ehhez az Űr fi­gyelmeztetése vezet: „Ha va­laki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája” (Mk, 9, 35). A mi további együttműkö­désünk legfőbb jele a Krisz­tusban való szolgálat legyen. tan elmondják javaslataikat, pozitív és negatív irányú kriti­kájukat népünk társadalmi, gazdasági és politikai életével kapcsolatban. Az elmúlt hónapban a Haza­fias Népfront minden fokon új bizottságokat alakított, ille­tőleg új választásokat eszkö­zölt. Örömmel adjuk hírül gyü­lekezeteinknek, hogy a fővá­rosban, városokban, megyék­ben, járásokban és községek­ben összesen 34 evangélikus lelkészt választottak meg a Hazafias Népfront bizottsági tagjául. Többen közülük a bi­zottságok titkárai lettek. Az a tény, hogy 34 evangéli­kus lelkész a Hazafias Nép­front bizottságainak tagja lett, mutatja, hogy lelkészeink meg­találták helyüket az új magyar társadalomban, nem vonultak valamiféle »semleges területi­re a közéleti feladatok elől és nem »szemben politizálnak« kormányunkkal és társadal­munkkal, hanem egyházhoz il­lő módon, az egyház eszközei­nek felhasználásával segítik népünk boldogulását és fejlő­dését De a 34 evangélikus lelkész bizottsági taggá választása azt is mutatja, hogy falusi és vá­rosi népünk bizalommal van lelkészeink túlnyomó része iránt, feladatot mert rájuk bíz­ni, mert tudja, hogy velük együtt akarnak ezek a lelké­szek Is részt venni országunk építésében. Szeretettel köszöntjük azo­kat a lelkészeinket, akiket a Hazafias Népfront különböző bizottságaiba beválasztottak és A bibliai fényes fogalmak so­rozatában az egyik legragyo­góbb, vagy éppen a legszebben csillogó ez a szó: megváltás. A legbensőbb lényegre irányítja figyelmünket és ahhoz vezet, aki megvált: Jézus Krisztus­hoz. Ö a Megváltó, aki által megszabadulhat a különféle megkötözöttségekben szenvedő ember. 1. Régen a rabszolga vagy a hadifogoly rabságából csak úgy szabadulhatott meg, ha valaki kiváltotta, vagyis kifizette he­lyette a váltságdíjat. Saját ma­gát nem válthatta ki, hiszen nem volt semmije, a puszta életén kívül semmivel sem rendelkezett. Az ördög rab­szolgája, a pokol foglya, a bű­nei miatt méltán örök kárho­zatot érdemlő ember sem sza­badulhat másképp, csak ha valaki kiváltja. Ezért jött el Jézus Krisztus, hogy »adja az ő életét váltságul sokakért« (Máté 20,28)). Ű »nem veszen­dő holmin, ezüstön vagy ara­nyon« váltott meg minket, ha­nem »drága véren« (Pt 1,18— 19). ■ 2. Gyarmati sorban, elnyo­más alatt élő népek mindig tö­rekedtek a szabadságra, az ide­gen uralom, a nyakukba akasz­tott járom lerázására. Így az Ótestamentom népe is várta, történelme folyamán nem is egyszer, a szabadulást. Várták azt a szabadítót, aki összetöri Egyiptom, Babilon vagy a ró­mai birodalom igáját, s meg­szerzi a szabadulást, a váltsú- got. Ilyenekről tesz említést Lukács (2,38), amikor a »Jeru­zsálem megváltását« várókról beszél és az emmausi tanítvá­nyok csalódott sóhaját idézi: •►Mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt« (24,21). Jézus nem ebben az ér­telemben hozott megváltást, szabadítást, de valóságos sza- badítást, megváltást hoz ő az ö népe számára, hogy ne ural­kodjék rajta a gonosz, hanem kész legyen Istennek szolgálni, ö »önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket min­den gonoszságtól« Tit 2,14). 3. Mindig komoly gondot okozott a bűntől való szabadu­lás problémája. Ezért folyt olyan bő patakban az ótesta­mentom idejében az áldozati állatok vére a Jeruzsálem! szent helyen, a templomban. A bakok, bikák és tulkok vé­re azonban nem szerzett örök váltságot. A főpapnak évről évre be kellett menni a szen­télybe, hogy a nagy engesztelő áldozatot bemutassa. Jézus »az ő tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szen­télybe, örök váltságot szerez­ve« (Zsid 9,12). Az ő saját éle­tét, vérét odaadó áldozata örök időkre elegendő mindnyájunk bűnének bocsánatára. Az íté­letben, a »váltság napján« (Ef 4,30)' Jézus Krisztusért, az ő áldozatáért bűnbocsánatot nye­rünk. Ez a váltság, ez a bűn­bocsánat azonban már most is a mienk a hit által: »őbenne van a mi váltságunk« (Ef 1,7). A »megváltás« szó tehát Jé­zus Krisztushoz hajt bennün­ket, aki által megszabadulunk a bűntől és a bűn minden kö­vetkezményétől s nemcsak az eljövendő életre, de a most fo­lyó életünkre is felszabadu­lunk a gonosz uralma alól, hogy Istennek szolgáljunk. így igazulunk meg »ingyen az ő kegyelméből a Jézus Krisztus­ban való váltság által«. (Rm 3>24) Vető Béla kívánunk nekik hűséges és be­csületes munkát egész népünk javára. A Hazafias Népfront bizott­ságaiba az alábbi lelkészeket választották meg; A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsába: D. dr. Vető Lajos ny. püspököt. A Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottságába: D. Káldy Zoltán püspök. Budapest Kerületi Bizottsá­gaiba: Kökény Elek (Rákospa­lota), Fülöp Dezső (Óbuda), Mezősi György (Csepel). Megyei Bizottságokba: Boros Lajos (Somlószőllős), Lehel Fe­renc (Szombathely). Járási Bizottságokba: Kiss Gyula (Vönöck), Zoltán László (Hegyeshalom), Szende Ernő (Péteri). Városi Bizottságokba: Sze­pesi Károly (Szarvas), Ormos Elek (Mohács), Jávor Pál (Ceg­léd), Németh-Farádi Mihály (Körmend), Vető Béla (Vesz­prém), Szabó József ny. püs­pök (Balassagyarmat), Szabó Gyula (Debrecen). Községi Bizottságokba: Madarász István (Somogy vámos), Vértessy Rudolf (Bá bonymegyer), Hegedűs Lajos (Csanádapáca), Zászkaliczky Pál (Magyarbóly), Puskás Je­nő (Beled), Kiss Jenő (Bezi), Barcza Béla (Tés), Vargha Ár­pád (Szepetnek), Schád Ottó (Siófok), Hulej Alfréd (Bócsa), Szende Sándor (Kötcse), Ga­rami Lajos (Egyházasdenge- leg), Péter Jenő (Fancsal), Sze­keres Elemér (Csurgó), Takó István (Györköny), Detre Já­nos (Aszód), Túrmezei János (Gérce). / Külföldi vendégek gyülekezeteinkben A Lutheránus Világszövet­ség Világszolgálat Bizottságá­nak' ülésével, valamint az Európai Evangélikus Kisebb­ségi Konferenciával kapcsolat­ban hazánkban járt külföldi vendégek közül sokan prédi­káltak, vagy adtak át üdvözle­tét április 21-én és április 28- án budapesti és vidéki gyüle­kezeteinkben. Mindenütt tele templomok voltak. Több gyü­lekezetben éppen konfirmációi ünnepély volt. A vendég igehir­detők szolgálata gazdagodást jelentett a gyülekezeteknek és minden bizonnyal a vendégek­nek is. Közöljük a külföldi vendé­gek szolgálatát. Április 21-én: Budapest-Rákoskeresztúr: H. Hauge, Norvégia Budapest-Zugló: E. Eber­hard, Német Szövetségi Köz­társaság és E. Berge, Norvégia Budapest-Deák tér: M. Bul- gerin, Amerikai Egyesült Álla­mok Pilis: A. Appel, Svájc és P. Empie, Amerikai Egyesült Ál­lamok Irsa: B. Muetzelfeldt, Svájc és J. Thompson, Jordánia Alberti: A. Auranen, Finn­ország és D. Scott Izrael Csömör: H. Hessler, Svájc és S. Bartsch, Ausztrália Április 28-án: Budapest-Budavár: E. Sai­ling, Dánia Budapest-Kelenföld; G. Ruckwied, Franciaország és V. Kiedron, Csehszlovákia Budapest-Óbuda: A, Katina, Csehszlovákia és R. Janik Len­gyelország Budapest-József város: E Schröder, NDK és W. Preiss Lengyelország Budapest-Fasor: R. Pátkay Anglia és R. Fiszkal, Lengyel- ország Budapest-Ferencváros: E. Schneider, Ausztria Budapest-Kőbánya: J. Du- biny, Csehszlovákia Budapest-Cinkota: E. Ratz, Anglia és O. Reinke, Olaszor­szág Budapest-Pestlőrinc: W. Hirschmann, Német Szövetségi Köztársaság és L. Novák, Ju­goszlávia. Budapest-Pesterzsébet: M. Lienhard, Franciaország és L. Lengyel, Románia Budapest-Űjpest: E. Abel, Svájc és W. Wehrenfennig, Ausztria Budapest-Rákospalota: J. Michalko, Csehszlovákia és A. Kercmar, Jugoszlávia Paks: K. Petzhold, NDK Szekszárdi A. Burghoora, Hollandia Bonyhádi H. Binder, Romá­nia Sopron: F. Treu, Ausztria Veszprém: A. Schwach, Franciaország Keresztyének és marxisták dialógusa Genfben az Egyházak Viiágtanácsa rendezésében Az Egyházak Viiágtanácsa 1968. április 8. és 11. között ren­dezte meg Genfben, a John Mott Houseban, első keresztyén­marxista dialógusát, melynek központi témája ez volt: »A ke­resztyén és a marxista gondolkodás fő irányvonalai a techni­kai és gazdasági fejlődés humanizálása kérdésében«. A nagy érdeklődéssel várt találkozón ötven meghívott résztvevő, neves marxista filozófusok — köztük Garaudy francia filozófus — és az Egyházak Világtanácsa számos ismert teológusa és vezetője vett részt. A jelenlevők mind az öt világrészt képviselték. Ha­zánkat Lukács József filozófus. Jelen volt a fejlődő országok több ázsiai, afrikai és latin-amerikai képviselője, és részét vett a római katolikus egyházból több ismert dialógus-teológus is. Hazai egyházainkat az Egyházak Világtanácsa meghívására dr. Nagy Gyula teológiai professzor és dr. Tóth Károly református külügyi osztályvezető képviselték. Jelen volt a tanácskozáson Harmati Béla lelkészünk is, a Lutheránus Világszövetség meg­bízásából. A dialógus munkáját Casalis francia teológiai pro­fesszor vezette, és azon felváltva keresztyén teológusok és marxista filozófusok elnököltek. A tanácskozás — egyidejű tol­mácsolással — három nyelven folyt. A külső keret és a techni­kai megrendezés is kifogástalanok voltak. Első alkalommal választott ilyen széles körű keresztyén— marxista dialógus erősen gyakorlati vonatkozású, szociáletikai jellegű témát. Rövid bevezető után fél-fél napos vita folyt 8 következő kérdésekről: 1. a technikai-gazdasági fejlődés hu­manizálása a fejlődő országokban (a »harmadik világ« gazda­sági és társadalmi fejlődésének problémái); 2. a technikai-gaz­dasági fejlődés kérdései a fejlett országokban; 3. egyező és kü­lönböző álláspontok a keresztyén és a marxista gondolkodás­ban; 4. a forradalmi átalakulás és szolidaritás kérdése; 5. a dialógus jövője. A dialógus során megmutatkoztak és nyílt, őszinte vitában feltárultak a keresztyén teológiai és a marxista filozófiai ala­pok különbségei. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá lett, hogy más-más hitbeli és világnézeti alapokból kiindulva keresztyé­nek és marxisták azonos etikai következtetésekre és kötelezett­ségekre juthatnak el az emberiességért, a társadalom és az em­beriség békés és igazságos jövendőjéért fölytatott humanista törekvéseikben. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy — egymás hitének és meggyőződésének kölcsönös tiszteletben tartásával — keresztyének és marxisták egyformán elkötele­zettek és együtt kell, hogy fáradozzanak minden faj, minden nép, az egész emberiség békés jövőjéért, a háború veszélye, a világ számos részében még fennálló gazdasági és társadalmi igazságtalanság leküzdéséért. A dialógus keresztyén és marxis­ta résztvevőinek nagy többsége egyetértett abban is, hogy az egész emberiséget átfogó, humanista fejlődés csak úgy érhető el, ha a keresztyének éppúgy, mint a marxisták, felveszik a küzdelmet világunkban az imperialista hatalmi törekvések, a háborús fenyegetés és a világ fejlődésben elmaradt részein a kevesek önző érdekét szolgáló, Igazságtalan gazdasági-társadal­mi rend ellen, A keresztyén felebaráti szeretet ma elkerülhe­tetlenül vezet el a társadalom és az emberiség súlyos, milliókat és százmilliókat kínzó problémáihoz. A dialógus munkamódszere nagyon praktikus és jó volt: a kitűzött témákról egy-egy keresztyén teológus és marxista fi­lozófus tartott párhuzamosan 10—15 perces bevezető referátu­mot. Ezt követte a dialógus résztvevőinek több órás vitája, amelyben 3—5 perces felszólalások keretében valóban eleven párbeszéd formájában, sokoldalúan kerültek tárgyalásra a fel­vetődő kérdések. Nem voltak hosszú előadások. A viták nagyon elevenek voltak, a kérdések őszinte feltárásra kerültek. Az em­lített módszer valóban jó alkalmat adott a nézetek kölcsönös megismerésére, az igazi véleménycserére, a különböző felfogá­sok összevetésére. A magyar delegátusok is élénken részt vet­tek a vitában. A dialógus harmadik napjának estéjén az Egyházak Világ­tanácsának vezetősége, dr. Blake főtitkár vezetésével, fogadást adott a Világtanács székházában a dialógus résztvevői tiszte­letére. Ennek keretében kétórás nyilvános ülésen Casalis, Ga­raudy, Machovec professzorok és Blanquart lelkész szóltak a dialógus értelméről és a tanácskozáson felvetett kérdésekrőL A dialógus munkájáról és eredményeiről a résztvevők egy­értelműen elfogadott, közös közleményt fogalmaztak meg. Ál­talános volt az a vélemény, hogy az Egyházak Világtanácsának ez a kezdeményezése jó kezdet volt, és hasznos szolgálatot tett a jó irányú, a keresztyének és nemkeresztyének számára egy­formán érvényes etikai feladatokban való egyetértést és együtt­működés lehetőségeit kereső dialógus ügyének. Dr. Nagy Gyula ARGENTINA Az Argentínában missziós kész egyéves szabadságra csa- lelkészi szolgálatot végző Hefty ládjával együtt az USA-ba ér- László magyar evangélikus lel- kezett. IMÁDKOZZUNK Köszönjük Neked Istenünk az éneklés drága lehetőségét. Légy áldott, hogy szívesen hallgatod bűnös szívünkből (aka­dó, gyenge énekünket. Imádunk Téged szabadításod csodá­jáért. Hiszen Te nemcsak Izrael népét hoztad ki hatalmas kézzel Egyiptomból, de minket is megszabadítottál minden ellenségünktől, bűntől, haláltól, gonosz hatalmaktól, kárhozat­ból, egyszülött Fiad, Jézus Krisztus áldozatával. Köszönjük Atyánk, hogy amikor énekelünk, közösségben vagyunk hivő elődeinkkel és az üdvözült sereggel, amely majd trónod előtt énekel. Köszönjük, hogy szép énekeink éneklése közben min­dig újra átéljük szabadításodat, eloszlik a szívünkből a bánat s új reménység, tiszta öröm tölti be lelkünket. Kérünk, tedd igazzá, őszintévé mindenütt a világon az egyház énekét. Se­gíts, hogy amikor vándorutunk során énekelünk, közben min­dig észrevegyük a bajban lévő felebarátot, akin segítenünk kell. Könyörgünk, áldd meg gyülekezeteinket, adj kántorokat orgonáink mellé. Áldd meg a fóti Mandák-otthon szolgála­tát, ahol kántoraink készülnek. Áldj meg mindnyájunkat élő hittel, Neked tetsző élettel és vezess el minket egykor magad­hoz, oda, ahol majd örökké énekelhetünk — a Te dicsőséged­re. Ámen. Nógrád közepén Szép ünnepe volt a húsvét utáni első vasárnapon Nógrád gyülekezetének. D. dr. Ottlyk Ernő az Északi Egyházkerület püspöke látogatta meg. Sokan nem tudják, hogy Nógrád megye nyugati csücs­kében, a Börzsöny hegység lá­bánál található a megye név­adója, a nógrádi vár. A nógrá­di vár éppen úgy, mint a ma­gyar várak legtöbbje ma csak romjaiban hirdeti a régi idők emlékét. A török hódoltsági időkben, mint végvár volt magyar kézen, de volt a budai török pasa kezén is. A török idők elmúltával ez a vár sem kerülhette el sorsát, a hatal­mukat és nyugalmukat féltő Habsburgok parancsára felrob­bantották. A robbantás nem sikerült teljesen, mert az egy­kori nagy vártorony egy része csodálatos módon állva ma­radt s mint egy óriásnak gö- csörtös ujja ma is az ég felé mutat. Ennek a várnak a tövében él egyházunk egy kicsiny, de lel­kes gyülekezete. Több mint 250 esztendőn át a bánki gyüleke­zettel élt testvéri közösségben, majd a második világháború után indult el az önállósulás­nak az útján. Szép temploma, modem orgonája s most épí­tendő lelkészlakással kapcso­latban megnyilvánuló áldozat- készsége a gyülekezeti tagok egyházszeretetéről tanúskodik. Gyönyörű tavaszi pompában köszöntött a gyülekezetre az ünnepi nap reggele. A kertek­ben és a határban mindenütt menyasszonyi bokrétának öl­tözött fák káprázatos virág- pompájukkal hirdették az Al­kotó dicséretét. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, hitvestársa és Kőszeghy Tamás kerületi lelkész kíséretében ér­kezett a gyülekezetbe, ahol Králik Márton gondnok kö­szöntötte, Drétyóvszky Márta és Dobos Anna alkalmi verssel és virágcsokorral üdvözölte a a kedves vendégeket. Az igét D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette Csel 3 1—6 alapján, megrajzolva a Krisz­tus nyomdokán járó hívek minden vonalon mejújúló éle­tét. A díszközgyűlésen Dobos Já­nos gyülekezeti felügyelő kö­szöntötte a vendégeket és a gyülekezet tagjait, majd a püs­pök adott tájékoztatót a világ evangélikussága, valamint a magyar egyház életéről. A közgyűlés a helyi lelkész záró- szavai után a Himnusz hang­jaival ért véget. A templomi ünnepség után a presbitérium tagjai látták vendégül püspöküket, Králik Márton gondnok házánál, ahoi az aranyszívű kurátorné fára­dozott azon, hogy minden a legjobb rendben és a hagyo­mányos nógrádi vendégszere­tet jegyében történjék. A nógrádi gyülekezet tagjai sokáig emlékezetükben fogják tartani ennek a szép napnak az emlékét. Kühn Ernő /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents