Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-25 / 8. szám
Az Egyházak Világíanácsa küldöttségének látogatása A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghívására 1963. január 3l-tol február 9-ig Dr. Lukas ViscUer igazgató vezetésével hazánkban tartózkodott a Hit és Egyházalkotmány Titkárság küldöttsége. A vendégek gazdag program keretében meglátogatták mindhárom protestáns teológiai akadémiát. Eszmecserét folytattak a professzorokkal. Megvitatták a titkárság több tanulmányi témáját és a teológiai tudományok számos aktuális kérdését. Találkoztak az akadémiák hallgatóival is. Látogatást tettek az ökumenikus Tanács tagegyházai vezetőinél és a Szabadegyházak Tanácsánál. Az Országos Evangélikus Egyháznál tett látogatásuk során találkoztak D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökkel, a budapesti esperesekkel és az Országos Egyház vezető munkatársaival. Megtekintették a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthont is. Debrecenben a küldöttség tagjai megtekintették a Református Kollégiumot és Nagytemplomot, valamint a Nagykönyvtárat. A teológiai akadémia professzorai, hallgatói és lelki- pásztorok előtt Dr. L. Vischer tartott előadást az uppsalai nagygyűlés teológiai problémáiról. Budapesten széles körű, ökumenikus eszmecsere keretében Dr. L. Vischer főként a Hit és Egyházalkotmány titkárság munkája szempontjából világította meg az uppsalai nagygyűlés előkészületeit. Rámutatott arra, hogy az utóbbi időben a teológiai párbeszéd az EVT-n belül és kívül egyaránt kiszélesedett, a teológiai munka elmélyült és intenzívebb lett. Űjabb konkrét kérdések és teológiai problémák vetődnek fel és kerülnek megtárgyalásra. Az érdeklődés egyre inkább az ember felé fordul. Az előadást igen eleven megbeszélés követte. Több felszólaló foglalkozott a magyar protestantizmus és a római egyház viszonyával. Végül D. Káldy Zoltán püspök ismertette az ökumenikus Tanács tagegyházainak felkészülését az uppsalai nagygyűlésre. Részt vett a küldöttség a magyar ökumenikus Hit- és Egyházalkotmány tanulmányi bizottság ülésén, ahol megismerkedett a csoport munkájával. Az EVT titkárság működését és az európai evangélikus—református párbeszédet dr. L. Vischer ismertette. A megbeszélés megmutatta: a genfi titkárság és a magyar bizottság fáradozásai hasonló Irányúak. Találkoztak a vendégek több gyülekezettel, február 4-én pedig igehirdetési szolgálatot végeztek: dr. L. Vischer a Budapest Kálvin téri, dr. L. Briner a fóti református, dr. H. Flot- torp a budavári evangélikus gyülekezetben. A megbeszélések során dr. Vischer hangsúlyozta: a forradalmi átalakulások korában különösen fontos az EVT és tagegyházai közvetlen kapcsolata, hiszen az EVT bennük él, nem önmagában, ezért ezek kérdései kell, hogy érdekeljék és foglalkoztassák. Elmondotta: ismerik és elismeréssel fogadják a magyar protestantizmus tanulmányi hozzájárulásait, amelyek által e tagegyházak hangja súlyt kap és nyomóssá válik. Dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke a találkozások során kifejezést adott a látogatás fölötti örömének és rámutatott arra, hogy a magyar protestantizmus körében növekszik az érdeklődés a Hit- és Egyházalkotmány titkárság, valamint az EVT és a római egyház által létrehozott közös bizottság munkája iránt, amelynek titkára éppen dr. L. Vischer. Hangsúlyozta: mi is szívesen adunk számot fáradozásainkról, örülnénk, ha külföldi testvéreink minden iránt érdeklődnének, ami ebben az országban és egyházainkban történik, elsősorban azon vállalkozásaink iránt, amelyek — megítélésünk szerint — a világkeresztyénség szempontjából is érdeklődésre tarthatnak számot. Magvarországi tartózkodása végén a küldöttség látogatást tett az ökumenikus Tanácsban, ahol az EVT és az_ ökumenikus Tanács kapcsolatairól folytatott eszmecserét az elnökség tagjaival. Tapasztalataikat összegezve látogatásukat igen hasznosnak minősítették, s nagy elismeréssel szóltak az ökumenikus Tanács tanulmányi munkáinak magas színvonaláról, a magyar protestantizmus eleven egyházi életéről: »Erről a gyülekezeti istentiszteleteken és látogatásaink során bőségesen volt alkalmunk meggvőződni. Mély hatást gyakorolt ránk a teológiai eszmélődés intenzitása, hogy az ökumenikus kérdés olyan nagv visszhangra talál, mint amilyet itt tapasztaltunk.«. Végül a küldöttség és az Ökumenikus Tanács elnöksége ama óhajának és reményének adott kifeiezést, hogy a kapcsolatok elmélyülése, egymás kölcsönös jobb megismerése és megértése, az emberiség nagy kérdéseiben végzendő közös szolgálat hozzájárul az egyházak egvséséhez és megújulásához, amelyet isten Szentlelke munkál életükben. IFJÚ KERESZTYÉNEK TILTAKOZÁSA Hónapok óta hevesen támadják a hamburgi teológiai hallgatók és a Keresztyén Ifjak Egyesületének tagjai dr. Thielicke hamburgi teológiai professzort. Legutóbb a hamburgi Michaelis templomban tartott prédikációjában azt fejtegette, hogy »Istennek szüksége van emberekre, akikkel háborúkat tud folytatni«. A mintegy 250 fiatalember ott a templomban tiltakozott Thielicke tétele ellen, füttykoncertet rendeztek és közbekiáltásokkal zavarták igehirdetését. Thielicke professzornak me- nekülésszerűem kellett elhagynia a templomot, de az ott maradt fiatalság a gyülekezet vezetőségének az ellenkezése dacára vitába bocsátkozott a gyülekezettel, visszautasították a teológiai professzor tételét. Maid azt követelték az evangélikus, egyháztól, hogy foglaljon világosan állást a vietnami szennyes háborúval és a nyugatnémet szükségállapottörvényekkel szemben. ROBBANÁS FENYEGET Dr. Franklin Clark Fry, az Amerikai Evangélikus Egyház elnöke, üzenetet intézett egyházának 7 300 lelkészéhez, amelyben arra hívta fel őket, hogy a »gigantikus méreteket« öltött faji veszélyre figyeljenek fel. Fry elnök szerint a keresztyéneket igen nagy felelősség terheli, mert nem használták ki a lehetőségeket a Most már fenyegető »robbanás« megakadályozására. A négergettók nyomorának a gyors és radikális megjavítása talán még segíthet a vészé, lyes helyzeten. A DÁN KÜLÜGYMINISZTER, Poul Härtling, aki most került lelkészi szolgálatban áll. be a kormányba, evangélikus RODÉZIÁBAN ROSSZABBODIK A HELYZET 1 í Karcsú üveg gyertyatartók az asztalon, a finn üveggyártás művészi darabjai. Villózik az áttetsző kék árnyalatokon a fény, mintha tavak kékjében játszana a napsugár. Körül baráti arcok, budapesti lelkészek és munkatársak közössége. Azért gyűltek össze, hogy kö- Szöntsék D. Káldy Zoltán püspököt finn kitüntetése alkalmából. A baráti szeretet és munkatársi megbecsülés mellett indokolja ezt az együttlétet a kitüntetés nagysága is. Még nem fordult elő, hogy magyar evangélikus egyházi embert ilyen érdemrenddel tiszteljenek meg. Szól ez az együttlét a finn nép és az állam iránti megbecsülésünknek ás. A lelkészek és barátok között a köszöntők sorában láttuk az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Miklós Imre elnökhelyettest két munkatársával, Grná.'c Károly főosztályvezetővel és Straub István főosztály- vezető helyettessel, valamint a Külügyminisztérium részéről Sebestyén Gábor osztályvezetőt. Egyháztörténelmi jelentőségű esemény az — mondotta D. Ót. Ottlyk Ernő püspök — amikor a finn egyház javaslatára a finn állam ilyen magas kitüntetésben részesítette D. Káldy Zoltán püspököt. Mesz- szeható a jelentősége ennek: nagy tisztességet és megbecsülést ad annak a szolgálatnak, amely Jézus Krisztus nevében folyik a békéért, az emberiség jövendőjéért. Ha a mi korszakunknak, a húszadik század második felének alapvető problémáját keressük, bizonyos, hogy a háború és a béke kérdése áll a középpontban. Az emberiség jövője függ attól, milyen irányban halad a világ. Ebben a korszakban döntő felelősség hárul az egyházra is, mind a külföldi egyházi fórumokon, mind hazai közegyházi és gyülekezeti életünkben. Ezzel a szolgálattal korszakunk döntő kérdéseiben ad hitből fakadó feleletet, a lutheri tanítás szerinti hivő értelemnek a józan világosságánál. Isten embereire is, akiket azért küld, hogy prófétai szót mondjanak a világ döntő kérdéseiben. D. Káldy Zoltán püspök kiemelkedő szolgálatot végzett a világméretű diakónia terén. Finn—magyar , egyházi vonatkozásban is hirdette Jézus Krisztus emberszere tétét, amely egyet jelent a békének, a félelem és fegyver nélküli világnak, a népek barátságának munkálásával. Az egy vérből teremtett emberiség holnapjáért ffelelősséget hordoz a keresztyén szeretet. Ezeknek a törekvéseknek bátor képviselője D. Káldy Zoltán püspök Egész egyházunk szeretete, tisztelete és áldáskívánása veszi most körül a magas finn érdemrenddel kitüntetett püspököt, akinek további prófétai szolgálatára Isten gazdag áldását kívánjuk. Az Országos Egyház nevében elhangzott köszöntés után a Déli Evangélikus Egyházkerület nevében D. Koren Emil püspökhelyettes szólt. A kitüntetés — mondotta — a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú parancsnoki fokozata. Yrjö Knuutila barátunk, egyetemi docens Helsinkiben, aki ugyanennek a Lovagrendnek alacsonyabb fokozaton kitüntetettje, »parancsnok úr—nak szólította Káldy püspököt, mire ő mosolyogva válaszolt: »nem akarok parancsolni«. A fokozat mégis rámutat Káldy püspök helyére a finn—magyar kapcsolatokban: elöl jár. Elöl jár mindenek előtt az elvi döntések tisztaságában. Ö az, aki a maga püspöki személyében 1961 évi finnországi útján hivatalossá szélesítette a kibontakozó egymásratalálást a két. egyház között. Ezzel medret és tartalmat jelölt mindnyájunk további szolgálatában ezen a téren. Innen szélesedett tág területűvé a kölcsönös tanulás és szolgálat a két egyház között, amely bőven terem új szeretetet egymás iránt, s amelybe beépült és amelyet segíthet a régi szeretet. Elöl jár az egyház politikai szolgálatában. Ez a szolgálat egy szelete annak, amit püspöki köszöntő beszédében így jelölt meg: az egyház politikai istentisztelete. Két alkalommal járt kint társadalmi szerveink kiküldetésében. Mind a VIT, mind a Hazafias Népfront nevében járva, finn barátaink felfigyeltek reá és szószékre hívták abban az ügyben, amit akkor népünk küldetésében képviselt. ilyen tag szolgalattal tőlünk egyházi emoart/nég nem küldtek ki társadalmi szervek, s ilyen tág szolgálatra még nem szélesedett a finn—magyar egyházi kapcsolat, ami eddig sokkal szűkebb köröknek volt eljegyezve. Elöl jár abban, hogy a szeretet gyors felismerésekre készteti. Én a diákszoba ablakán néztem szét harminc évvel ezelőtt északon s az elmúlt harminc év sok-sok eseménye élesztette egyre a szeretet tü- zét. Káldy püspök mai ügyek lüktető sodrásában érzékelte azt az északi világot, de a szeretet egyazon felismerésekre vezette. Ötször járt kint s mindig sietett. Mégis volt szeme észrevenni a tavak kékjét, a finn szemek csillogását, s most legutóbb azt is, hogy milyen szép a finn tél. Ehhez persze asszonyi szemek is kellettek, de ő is tudja, hogy az élettárssal együtt járva mindig szebb a világ. D. Káldy Zoltán püspök megköszönte a összegyülekezettek megnyilvánult szerete- tét, majd így folytatta: Boldog vagyok, hogy éppen Finnországtól kaptam magas kitüntetésemet. Attól a Finnországtól, amelyhez ezer és ezer szál fűz bennünket és amelyre magyar népünk oly sok szeretettel és megbecsüléssel gondol. Olyan országból jött a kitüntetés, amelyet én is megtanultam nagyon szeretni. Boldog vagyok, hogy Kekko- nen elnöktől kaptam ezt a kitüntetést. Mi úgy ismerjük Kekkonen elnököt, mint aki Finnország pozitív semlegességéért munkálkodik és aki a haladás és a béke embere. Számtalanszor kifejezésre juttatta felelősségét Európa biztonságáért és ennek a biztonságnak a kiépítéséért. Ezért is szívesen viselem a tőle kapott érdemrendet. Elkötelezettnek érzem magamat arra — a jövőben még jobban, mint eddig — hogy fáradhatatlanul munkálkodjam a finn és magyar nép, továbbá a két országban élő evangélikus egyházak testvéri közösségének elmélyítéséért. Meg kell mondanom, hogy Finnország, a finn nép, a finn emberek, a finn táj, a finn egyház és annak lelkészei mélyen a szívemben vannak és ez indító rugó a munkára ezen a területen. Ügy érzem azonban, hogy vannak olyan lelkészeink, akik nálam is többet tettek a finn— magyar kapcsolatok fejlesztésében. fgy elsősorban Koren Emil, de mások is. A kitüntetés rajtam keresztül nekik is szól. Sőt ezen túlmenően az egész Magyarországi Evangéli- : kus Egyháznak, amely az utóbbi harminc, de különösen is a legutolsó tíz esztendőben konstruktív szolgálatot végzett a két nép viszonyának építésében. Bibíiai ábécé Bibliánk újtestámentumi részében sokszor találkozunk Jézus nevével. De nemcsak így önmagában, hanem egy másik névvel párosítva: »Krisztus«. Mindjárt Mt 1, 1- ben így kezdődik az evangélium: »Jézus Krisztusnak...« Megfigyelhetjük a két név párosítását ebben a sorrendben is: Krisztus Jézus (Róm. 3, 24); sőt olyan igehelyek is vannak, ahol a Jézus név elmarad és csak a »-Krisztus« név szerepel (Mk 9, 41). A vonatkozó igehelyek egybevetése azt mutaja, hogy a »Krisztus« név Jézus nevévé lett. A »Krisztus« név azonban csak másodsorban lett tulajdonnév. Az őskeresztyénség szóhasználatában a két név egybekapcsolása a legrövidebb hitvallás volt, egy egész, kerek mondat ilyen formában: Jézus a Krisztus (Csel 5, 42. 1 Ján 5, 6). Ml már ezt a hitvallásjelleget alig érezzük a Jézus Krisztus nevében. Vizsgáljuk meg, milyen tartalmat takar a »Krisztus« név. A szó görög fordítása a héber »messiás« szónak. Jelentése: »félként.«. Egyaránt lehetett pap, próféta vagy király. akiket isteni küldetésük jeléül olajjal kentek fel. Iz- ráel népe főként a prófétái igehirdetés nyomán várta Isten ígéretének beteljesülését, hogy eljön majd a »felkent«, a »Krisztus«, aki megszabadítja népét. Amikor Izráel népe az eljövendő Krisztusról beszélt, többnyire arra gondolt: Isten kiválaszt egy valakit az emberek közül és azt teszi »fel- kentjévé«, ahogyan azt Izrael története folyamán többször is megtette. A »messiás- krisztus« névvel kapcsolatosan nem gondoltak isteni lényre, egyszerűen csak egy emberre gondoltak és ahhoz kancsó’ták messiási várakozásaikat, pl. Józsuához, a főpaphoz (Zak 6, 9—15), vagy Keresztelő Jánoshoz (Lk 3, 15). Isten azonban sokkal többet tett. Nem egy embert választott ki messiás-krisztusnak, hanem egyszülött Fiát küldte el, Jézust, őt kente fel Messiássá. hogy véghez vigve a szabadítást, amelyet az ígéretek a Messiás eljöveteléhez fűztek. Jézus kortársai ezt azonnal megérezték. Meglepő törvény: KRISZTUS magyarázata a Hegyi beszédben, a szombatnapi munkaszünettel kapcsolatos állásfoglalása, csodatételei, ahogyan a bűn-kérdést megoldotta,,a bűnöket megbocsátotta és általában egész szolgálata megéreztette koriársaival, hogy Ő egészen más, mint a többi ember. Más, annak ellenére, hogy ugyanolyan emberi vonásokkal rendelkezik, mint akárki közülük, kivéve a bűnt. A tanítványok is ezt a kettősséget figyelhették meg Jézusnál: valóságos Isten és valóságos ember egyszemély- ben. Látták azt, hogy Jézus elfárad, megéhezik, megszomjazik éppen úgy, mint ők; de ugyanakkor olyan dolgokat visz végbe, amilyenekkel addig még senki részéről nem találkoztak. Isteni erők nyilvánultak meg általa. Jézust szolgálata közben többször kérdezték, hogv ő-e a megígért Felkent, ö-e a Krisztus. Kihallgatásakor Kajafás főpap kérdése is ez volt: »te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?!« (Mt 26, 63). Jézus a főpap kérdésére Krisztusnak vallja magát és ezzel kijelenti. hogy Ő az, akit Isten megígért: Őbenne teljesedik be Izrael és az egész világ várakozása és reménysége. Jézus nemcsak egy nép, hanem az egész világ Krisztusa. A »Krisztus« név tehát Jézus hivatását, küldetését, megváltói munkáját jelzi (Mt 16, 16. Csel 2, 31—36). O az, aki Isten szavát és akaratát tökéletesen kijelentette, ahogyan azt senki más nem tehette. Egyedül ő látta az Istent, s nemcsak beszélt róla, hanem szavairól, cselekedeteiről leolvasható, hogy ki és milyen az Isten. Krisztusban maga az Isten közeledik hozzánk. Az ige így fejezi ki: Jézus Krisztus Istennek »képe«, »képmása« (2 Kor 4, 4). Őbenne mutatta meg, hogy szeret. Ezt bizonyítja, hogy magára vállalta a világ bűnét, elszenvedte a kereszten a bűnök büntetését és így bűnbocsánatot szerzett nekünk. Vérét és életét adta értünk: így váltott ki minket bűnből, halálból, kárhozatból. « sátán hatalmából. Isten őt Krisztussá tette (Csel 2, 36) és általa vonz minket masához, hogy szerető, engedelmes gyermekei legyünk, akik hálával és örömmel vallják meg hitüket: Jézus a Krisztus! Povázsal Mihály Köszöntés OppeS Smre 1883-1968 Keszthelyen született. A képzőművészeti főiskolát 1901—1905-ben végezte, s agy év múlva a fasori gimnázium képző nűvészeti és rajzszak tanárává választották. Működése elején, amikor még ezen iskola ének tanára zenekart n:m tudott szervezni, ő vállalkozott erre a feladatra, s az iskolai ünnepélyeken jól felkészített zenekarával általános elismerést váltott ki. Az egykori fasori gimnáziumban, korát megelőzve nagyszerűen működő művész-nevelő iskolát is nyi+ott. Művészeti témái a Dunakanyar és a Visegrád környéki történelmi váremlékek. Élete alkonyán visszatért, első szerelméhez a Balatonhoz. Legnagyobb művészeti al. kotása az 1918. évi bányakerületi püspök-szentelés képe. Abban az időben fotóriporfe- : rek a nagy egyházi eseményeket nem örökítették meg, s 1 erről a színpompás ünnepély- : r"l Oppel Imre műve a leg• főbb történelmi emlék, de a i tc-ténelmi igazság kedvééri ; nzt is fel kell jegyeznünk. • hogy néhány olyan egyházi és i nem egyházi férfiú arcképe i is megörökítést kapott e ké- pen, akik 1918-ban nem sze- : repeitek az egyház nagyjai , között. Ez a kis jóindulat a ! későbbiekkel szemben azon- t ban semmit sem von le az alkotás értékéből, Fel kell írnunk róla azt i hogy Oppel Imre egyházának : hű fia volt, s egyike annak s- régi tanári nemzedéknek amelynek tagjai még a közel- múltban is ötven éves érett- ségi találkozókon vettek részt G. L lékának a kívánságára négé- reket utasítanak ki lakásukból, fehérek számára fenntartott parkokat nem látogathatnak és még a sportoktatás is csak elkülönülten történhetik. A rodéziai fehér kormány fajellenes politikája ma már felülmúlja a dél-afrikai kormányét, állapította meg Skelton botswanai (rodéziai) püspök. A szomszédok 50 százaMEGALAKULT AZ ÚJSZÖVETSÉGI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT i denki saját általános szaktu- dásának elményítése mellett 3 egyrészt az új Űjszövetség- fordítás tanulmányozásával és :- bírálatával, másrészt az Üjszö- i vétség etikai kérdéseivel fog- lalkozik eddigi témájával kap- csolatban. Az újszövetségi teológia szakcsoport január 26-án tar tóttá alakuló ülését dr. Prőhl Károly vezetésével és tíz lel kész részvételével. Miután vé gigtekintették az újszövetség kutatással kapcsolatos felada tokát, elhatározták, hogy min
