Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-25 / 8. szám

Az Egyházak Világíanácsa küldöttségének látogatása A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghí­vására 1963. január 3l-tol február 9-ig Dr. Lukas ViscUer igaz­gató vezetésével hazánkban tartózkodott a Hit és Egyházalkot­mány Titkárság küldöttsége. A vendégek gazdag program keretében meglátogatták mindhárom protestáns teológiai akadémiát. Eszmecserét foly­tattak a professzorokkal. Megvitatták a titkárság több tanul­mányi témáját és a teológiai tudományok számos aktuális kér­dését. Találkoztak az akadémiák hallgatóival is. Látogatást tettek az ökumenikus Tanács tagegyházai vezetőinél és a Sza­badegyházak Tanácsánál. Az Országos Evangélikus Egyháznál tett látogatásuk során találkoztak D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökkel, a budapesti esperesekkel és az Országos Egyház vezető munkatársaival. Megtekintették a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthont is. Debrecenben a küldöttség tagjai megtekintették a Refor­mátus Kollégiumot és Nagytemplomot, valamint a Nagykönyv­tárat. A teológiai akadémia professzorai, hallgatói és lelki- pásztorok előtt Dr. L. Vischer tartott előadást az uppsalai nagygyűlés teológiai problémáiról. Budapesten széles körű, ökumenikus eszmecsere keretében Dr. L. Vischer főként a Hit és Egyházalkotmány titkárság munkája szempontjából világította meg az uppsalai nagygyű­lés előkészületeit. Rámutatott arra, hogy az utóbbi időben a teológiai párbeszéd az EVT-n belül és kívül egyaránt kiszé­lesedett, a teológiai munka elmélyült és intenzívebb lett. Űjabb konkrét kérdések és teológiai problémák vetődnek fel és ke­rülnek megtárgyalásra. Az érdeklődés egyre inkább az em­ber felé fordul. Az előadást igen eleven megbeszélés követte. Több felszólaló foglalkozott a magyar protestantizmus és a római egyház viszonyával. Végül D. Káldy Zoltán püspök is­mertette az ökumenikus Tanács tagegyházainak felkészülését az uppsalai nagygyűlésre. Részt vett a küldöttség a magyar ökumenikus Hit- és Egy­házalkotmány tanulmányi bizottság ülésén, ahol megismerke­dett a csoport munkájával. Az EVT titkárság működését és az európai evangélikus—református párbeszédet dr. L. Vischer ismertette. A megbeszélés megmutatta: a genfi titkárság és a magyar bizottság fáradozásai hasonló Irányúak. Találkoztak a vendégek több gyülekezettel, február 4-én pedig igehirdetési szolgálatot végeztek: dr. L. Vischer a Buda­pest Kálvin téri, dr. L. Briner a fóti református, dr. H. Flot- torp a budavári evangélikus gyülekezetben. A megbeszélések során dr. Vischer hangsúlyozta: a forra­dalmi átalakulások korában különösen fontos az EVT és tag­egyházai közvetlen kapcsolata, hiszen az EVT bennük él, nem önmagában, ezért ezek kérdései kell, hogy érdekeljék és foglal­koztassák. Elmondotta: ismerik és elismeréssel fogadják a ma­gyar protestantizmus tanulmányi hozzájárulásait, amelyek ál­tal e tagegyházak hangja súlyt kap és nyomóssá válik. Dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Ta­nács elnöke a találkozások során kifejezést adott a látogatás fölötti örömének és rámutatott arra, hogy a magyar protestan­tizmus körében növekszik az érdeklődés a Hit- és Egyházal­kotmány titkárság, valamint az EVT és a római egyház által létrehozott közös bizottság munkája iránt, amelynek titkára éppen dr. L. Vischer. Hangsúlyozta: mi is szívesen adunk szá­mot fáradozásainkról, örülnénk, ha külföldi testvéreink min­den iránt érdeklődnének, ami ebben az országban és egyhá­zainkban történik, elsősorban azon vállalkozásaink iránt, ame­lyek — megítélésünk szerint — a világkeresztyénség szempont­jából is érdeklődésre tarthatnak számot. Magvarországi tartózkodása végén a küldöttség látogatást tett az ökumenikus Tanácsban, ahol az EVT és az_ ökumeni­kus Tanács kapcsolatairól folytatott eszmecserét az elnökség tagjaival. Tapasztalataikat összegezve látogatásukat igen hasz­nosnak minősítették, s nagy elismeréssel szóltak az ökume­nikus Tanács tanulmányi munkáinak magas színvonaláról, a magyar protestantizmus eleven egyházi életéről: »Erről a gyü­lekezeti istentiszteleteken és látogatásaink során bőségesen volt alkalmunk meggvőződni. Mély hatást gyakorolt ránk a teoló­giai eszmélődés intenzitása, hogy az ökumenikus kérdés olyan nagv visszhangra talál, mint amilyet itt tapasztaltunk.«. Végül a küldöttség és az Ökumenikus Tanács elnöksége ama óhajá­nak és reményének adott kifeiezést, hogy a kapcsolatok elmé­lyülése, egymás kölcsönös jobb megismerése és megértése, az emberiség nagy kérdéseiben végzendő közös szolgálat hozzá­járul az egyházak egvséséhez és megújulásához, amelyet isten Szentlelke munkál életükben. IFJÚ KERESZTYÉNEK TILTAKOZÁSA Hónapok óta hevesen tá­madják a hamburgi teológiai hallgatók és a Keresztyén If­jak Egyesületének tagjai dr. Thielicke hamburgi teológiai professzort. Legutóbb a ham­burgi Michaelis templomban tartott prédikációjában azt fej­tegette, hogy »Istennek szük­sége van emberekre, akikkel háborúkat tud folytatni«. A mintegy 250 fiatalember ott a templomban tiltakozott Thie­licke tétele ellen, füttykoncer­tet rendeztek és közbekiáltá­sokkal zavarták igehirdetését. Thielicke professzornak me- nekülésszerűem kellett elhagy­nia a templomot, de az ott maradt fiatalság a gyülekezet vezetőségének az ellenkezése dacára vitába bocsátkozott a gyülekezettel, visszautasították a teológiai professzor tételét. Maid azt követelték az evan­gélikus, egyháztól, hogy foglal­jon világosan állást a vietna­mi szennyes háborúval és a nyugatnémet szükségállapot­törvényekkel szemben. ROBBANÁS FENYEGET Dr. Franklin Clark Fry, az Amerikai Evangélikus Egyház elnöke, üzenetet intézett egy­házának 7 300 lelkészéhez, amelyben arra hívta fel őket, hogy a »gigantikus méreteket« öltött faji veszélyre figyelje­nek fel. Fry elnök szerint a keresztyéneket igen nagy fele­lősség terheli, mert nem hasz­nálták ki a lehetőségeket a Most már fenyegető »robba­nás« megakadályozására. A négergettók nyomorának a gyors és radikális megjavítá­sa talán még segíthet a vészé, lyes helyzeten. A DÁN KÜLÜGYMINISZTER, Poul Härtling, aki most került lelkészi szolgálatban áll. be a kormányba, evangélikus RODÉZIÁBAN ROSSZABBODIK A HELYZET 1 í Karcsú üveg gyertyatartók az asztalon, a finn üveggyártás művészi darabjai. Villózik az áttetsző kék árnyalatokon a fény, mintha tavak kékjében játszana a napsugár. Körül ba­ráti arcok, budapesti lelkészek és munkatársak közössége. Azért gyűltek össze, hogy kö- Szöntsék D. Káldy Zoltán püs­pököt finn kitüntetése alkalmá­ból. A baráti szeretet és mun­katársi megbecsülés mellett in­dokolja ezt az együttlétet a ki­tüntetés nagysága is. Még nem fordult elő, hogy magyar evan­gélikus egyházi embert ilyen érdemrenddel tiszteljenek meg. Szól ez az együttlét a finn nép és az állam iránti megbecsülé­sünknek ás. A lelkészek és barátok között a köszöntők sorában láttuk az Állami Egyházügyi Hivatal ré­széről Miklós Imre elnökhe­lyettest két munkatársával, Grná.'c Károly főosztályvezető­vel és Straub István főosztály- vezető helyettessel, valamint a Külügyminisztérium részéről Sebestyén Gábor osztályveze­tőt. Egyháztörténelmi jelentősé­gű esemény az — mondotta D. Ót. Ottlyk Ernő püspök — amikor a finn egyház javasla­tára a finn állam ilyen magas kitüntetésben részesítette D. Káldy Zoltán püspököt. Mesz- szeható a jelentősége ennek: nagy tisztességet és megbecsü­lést ad annak a szolgálatnak, amely Jézus Krisztus nevében folyik a békéért, az emberiség jövendőjéért. Ha a mi korszakunknak, a húszadik század második felé­nek alapvető problémáját ke­ressük, bizonyos, hogy a hábo­rú és a béke kérdése áll a kö­zéppontban. Az emberiség jö­vője függ attól, milyen irány­ban halad a világ. Ebben a korszakban döntő felelősség hárul az egyházra is, mind a külföldi egyházi fóru­mokon, mind hazai közegyhá­zi és gyülekezeti életünkben. Ezzel a szolgálattal korszakunk döntő kérdéseiben ad hitből fa­kadó feleletet, a lutheri tanítás szerinti hivő értelemnek a jó­zan világosságánál. Isten embereire is, akiket azért küld, hogy prófétai szót mond­janak a világ döntő kérdései­ben. D. Káldy Zoltán püspök kiemelkedő szolgálatot végzett a világméretű diakónia terén. Finn—magyar , egyházi vonat­kozásban is hirdette Jézus Krisztus emberszere tétét, amely egyet jelent a békének, a félelem és fegyver nélküli világnak, a népek barátságá­nak munkálásával. Az egy vér­ből teremtett emberiség hol­napjáért ffelelősséget hordoz a keresztyén szeretet. Ezeknek a törekvéseknek bátor képviselő­je D. Káldy Zoltán püspök Egész egyházunk szeretete, tisztelete és áldáskívánása ve­szi most körül a magas finn érdemrenddel kitüntetett püs­pököt, akinek további prófétai szolgálatára Isten gazdag áldá­sát kívánjuk. Az Országos Egyház nevében elhangzott köszöntés után a Dé­li Evangélikus Egyházkerület nevében D. Koren Emil püs­pökhelyettes szólt. A kitüntetés — mondotta — a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú parancsnoki fokozata. Yrjö Knuutila barátunk, egye­temi docens Helsinkiben, aki ugyanennek a Lovagrendnek alacsonyabb fokozaton kitünte­tettje, »parancsnok úr—nak szólította Káldy püspököt, mire ő mosolyogva válaszolt: »nem akarok parancsolni«. A fokozat mégis rámutat Káldy püspök helyére a finn—magyar kap­csolatokban: elöl jár. Elöl jár mindenek előtt az elvi döntések tisztaságában. Ö az, aki a maga püspöki szemé­lyében 1961 évi finnországi út­ján hivatalossá szélesítette a kibontakozó egymásratalálást a két. egyház között. Ezzel medret és tartalmat jelölt mindnyájunk további szolgá­latában ezen a téren. Innen szélesedett tág területűvé a kölcsönös tanulás és szolgálat a két egyház között, amely bő­ven terem új szeretetet egymás iránt, s amelybe beépült és amelyet segíthet a régi szere­tet. Elöl jár az egyház politikai szolgálatában. Ez a szolgálat egy szelete annak, amit püspö­ki köszöntő beszédében így je­lölt meg: az egyház politikai istentisztelete. Két alkalommal járt kint társadalmi szerveink kiküldetésében. Mind a VIT, mind a Hazafias Népfront ne­vében járva, finn barátaink fel­figyeltek reá és szószékre hív­ták abban az ügyben, amit ak­kor népünk küldetésében kép­viselt. ilyen tag szolgalattal tő­lünk egyházi emoart/nég nem küldtek ki társadalmi szervek, s ilyen tág szolgálatra még nem szélesedett a finn—ma­gyar egyházi kapcsolat, ami eddig sokkal szűkebb köröknek volt eljegyezve. Elöl jár abban, hogy a szere­tet gyors felismerésekre kész­teti. Én a diákszoba ablakán néztem szét harminc évvel ez­előtt északon s az elmúlt har­minc év sok-sok eseménye élesztette egyre a szeretet tü- zét. Káldy püspök mai ügyek lüktető sodrásában érzékelte azt az északi világot, de a sze­retet egyazon felismerésekre vezette. Ötször járt kint s mindig sietett. Mégis volt sze­me észrevenni a tavak kékjét, a finn szemek csillogását, s most legutóbb azt is, hogy mi­lyen szép a finn tél. Ehhez persze asszonyi szemek is kel­lettek, de ő is tudja, hogy az élettárssal együtt járva mindig szebb a világ. D. Káldy Zoltán püspök megköszönte a összegyüleke­zettek megnyilvánult szerete- tét, majd így folytatta: Boldog vagyok, hogy éppen Finnországtól kaptam magas kitüntetésemet. Attól a Finnor­szágtól, amelyhez ezer és ezer szál fűz bennünket és amelyre magyar népünk oly sok szere­tettel és megbecsüléssel gon­dol. Olyan országból jött a ki­tüntetés, amelyet én is megta­nultam nagyon szeretni. Boldog vagyok, hogy Kekko- nen elnöktől kaptam ezt a ki­tüntetést. Mi úgy ismerjük Kekkonen elnököt, mint aki Finnország pozitív semlegessé­géért munkálkodik és aki a haladás és a béke embere. Számtalanszor kifejezésre jut­tatta felelősségét Európa biz­tonságáért és ennek a bizton­ságnak a kiépítéséért. Ezért is szívesen viselem a tőle kapott érdemrendet. Elkötelezettnek érzem maga­mat arra — a jövőben még jobban, mint eddig — hogy fá­radhatatlanul munkálkodjam a finn és magyar nép, továbbá a két országban élő evangéli­kus egyházak testvéri közössé­gének elmélyítéséért. Meg kell mondanom, hogy Finnország, a finn nép, a finn emberek, a finn táj, a finn egyház és an­nak lelkészei mélyen a szívem­ben vannak és ez indító rugó a munkára ezen a területen. Ügy érzem azonban, hogy vannak olyan lelkészeink, akik nálam is többet tettek a finn— magyar kapcsolatok fejleszté­sében. fgy elsősorban Koren Emil, de mások is. A kitünte­tés rajtam keresztül nekik is szól. Sőt ezen túlmenően az egész Magyarországi Evangéli- : kus Egyháznak, amely az utób­bi harminc, de különösen is a legutolsó tíz esztendőben kons­truktív szolgálatot végzett a két nép viszonyának építésé­ben. Bibíiai ábécé Bibliánk újtestámentumi ré­szében sokszor találkozunk Jézus nevével. De nemcsak így önmagában, hanem egy másik névvel párosítva: »Krisztus«. Mindjárt Mt 1, 1- ben így kezdődik az evangéli­um: »Jézus Krisztusnak...« Megfigyelhetjük a két név párosítását ebben a sorrend­ben is: Krisztus Jézus (Róm. 3, 24); sőt olyan igehelyek is vannak, ahol a Jézus név el­marad és csak a »-Krisztus« név szerepel (Mk 9, 41). A vonatkozó igehelyek egybeve­tése azt mutaja, hogy a »Krisztus« név Jézus nevévé lett. A »Krisztus« név azonban csak másodsorban lett tulaj­donnév. Az őskeresztyénség szóhasználatában a két név egybekapcsolása a legrövidebb hitvallás volt, egy egész, ke­rek mondat ilyen formában: Jézus a Krisztus (Csel 5, 42. 1 Ján 5, 6). Ml már ezt a hit­vallásjelleget alig érezzük a Jézus Krisztus nevében. Vizsgáljuk meg, milyen tar­talmat takar a »Krisztus« név. A szó görög fordítása a héber »messiás« szónak. Je­lentése: »félként.«. Egyaránt lehetett pap, próféta vagy ki­rály. akiket isteni küldetésük jeléül olajjal kentek fel. Iz- ráel népe főként a prófétái igehirdetés nyomán várta Is­ten ígéretének beteljesülését, hogy eljön majd a »felkent«, a »Krisztus«, aki megszabadít­ja népét. Amikor Izráel népe az el­jövendő Krisztusról beszélt, többnyire arra gondolt: Isten kiválaszt egy valakit az embe­rek közül és azt teszi »fel- kentjévé«, ahogyan azt Izra­el története folyamán több­ször is megtette. A »messiás- krisztus« névvel kapcsolato­san nem gondoltak isteni lényre, egyszerűen csak egy emberre gondoltak és ahhoz kancsó’ták messiási várako­zásaikat, pl. Józsuához, a fő­paphoz (Zak 6, 9—15), vagy Keresztelő Jánoshoz (Lk 3, 15). Isten azonban sokkal többet tett. Nem egy embert válasz­tott ki messiás-krisztusnak, hanem egyszülött Fiát küldte el, Jézust, őt kente fel Mes­siássá. hogy véghez vigve a szabadítást, amelyet az ígére­tek a Messiás eljöveteléhez fűztek. Jézus kortársai ezt azonnal megérezték. Meglepő törvény­: KRISZTUS magyarázata a Hegyi beszéd­ben, a szombatnapi munka­szünettel kapcsolatos állásfog­lalása, csodatételei, ahogyan a bűn-kérdést megoldotta,,a bű­nöket megbocsátotta és álta­lában egész szolgálata meg­éreztette koriársaival, hogy Ő egészen más, mint a többi ember. Más, annak ellenére, hogy ugyanolyan emberi vo­násokkal rendelkezik, mint akárki közülük, kivéve a bűnt. A tanítványok is ezt a kettősséget figyelhették meg Jézusnál: valóságos Isten és valóságos ember egyszemély- ben. Látták azt, hogy Jézus elfárad, megéhezik, megszom­jazik éppen úgy, mint ők; de ugyanakkor olyan dolgokat visz végbe, amilyenekkel ad­dig még senki részéről nem találkoztak. Isteni erők nyil­vánultak meg általa. Jézust szolgálata közben többször kérdezték, hogv ő-e a megígért Felkent, ö-e a Krisztus. Kihallgatásakor Ka­jafás főpap kérdése is ez volt: »te vagy-e a Krisztus, az Is­ten Fia?!« (Mt 26, 63). Jézus a főpap kérdésére Krisztusnak vallja magát és ezzel kijelen­ti. hogy Ő az, akit Isten meg­ígért: Őbenne teljesedik be Izrael és az egész világ vára­kozása és reménysége. Jézus nemcsak egy nép, hanem az egész világ Krisztusa. A »Krisztus« név tehát Jé­zus hivatását, küldetését, megváltói munkáját jelzi (Mt 16, 16. Csel 2, 31—36). O az, aki Isten szavát és akaratát tökéletesen kijelentette, aho­gyan azt senki más nem te­hette. Egyedül ő látta az Is­tent, s nemcsak beszélt róla, hanem szavairól, cselekede­teiről leolvasható, hogy ki és milyen az Isten. Krisztusban maga az Isten közeledik hoz­zánk. Az ige így fejezi ki: Jé­zus Krisztus Istennek »képe«, »képmása« (2 Kor 4, 4). Őben­ne mutatta meg, hogy szeret. Ezt bizonyítja, hogy magára vállalta a világ bűnét, elszen­vedte a kereszten a bűnök büntetését és így bűnbocsána­tot szerzett nekünk. Vérét és életét adta értünk: így váltott ki minket bűnből, halálból, kárhozatból. « sátán hatalmá­ból. Isten őt Krisztussá tette (Csel 2, 36) és általa vonz minket masához, hogy szere­tő, engedelmes gyermekei le­gyünk, akik hálával és öröm­mel vallják meg hitüket: Jé­zus a Krisztus! Povázsal Mihály Köszöntés OppeS Smre 1883-1968 Keszthelyen született. A képzőművészeti főiskolát 1901—1905-ben végezte, s agy év múlva a fasori gimnázium képző nűvészeti és rajzszak tanárává választották. Műkö­dése elején, amikor még ezen iskola ének tanára zenekart n:m tudott szervezni, ő vál­lalkozott erre a feladatra, s az iskolai ünnepélyeken jól felkészített zenekarával álta­lános elismerést váltott ki. Az egykori fasori gimnáziumban, korát megelőzve nagyszerűen működő művész-nevelő iskolát is nyi+ott. Művészeti témái a Dunaka­nyar és a Visegrád környéki történelmi váremlékek. Élete alkonyán visszatért, első sze­relméhez a Balatonhoz. Legnagyobb művészeti al. kotása az 1918. évi bányake­rületi püspök-szentelés képe. Abban az időben fotóriporfe- : rek a nagy egyházi eseménye­ket nem örökítették meg, s 1 erről a színpompás ünnepély- : r"l Oppel Imre műve a leg­• főbb történelmi emlék, de a i tc-ténelmi igazság kedvééri ; nzt is fel kell jegyeznünk. • hogy néhány olyan egyházi és i nem egyházi férfiú arcképe i is megörökítést kapott e ké­- pen, akik 1918-ban nem sze- : repeitek az egyház nagyjai , között. Ez a kis jóindulat a ! későbbiekkel szemben azon- t ban semmit sem von le az al­kotás értékéből, Fel kell írnunk róla azt i hogy Oppel Imre egyházának : hű fia volt, s egyike annak s- régi tanári nemzedéknek amelynek tagjai még a közel- múltban is ötven éves érett­- ségi találkozókon vettek részt G. L lékának a kívánságára négé- reket utasítanak ki lakásukból, fehérek számára fenntartott parkokat nem látogathatnak és még a sportoktatás is csak elkülönülten történhetik. A rodéziai fehér kormány fajellenes politikája ma már felülmúlja a dél-afrikai kor­mányét, állapította meg Skel­ton botswanai (rodéziai) püs­pök. A szomszédok 50 száza­MEGALAKULT AZ ÚJSZÖVETSÉGI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT i denki saját általános szaktu­- dásának elményítése mellett 3 egyrészt az új Űjszövetség­- fordítás tanulmányozásával és :- bírálatával, másrészt az Üjszö- i vétség etikai kérdéseivel fog­- lalkozik eddigi témájával kap­- csolatban. Az újszövetségi teológia szakcsoport január 26-án tar tóttá alakuló ülését dr. Prőhl Károly vezetésével és tíz lel kész részvételével. Miután vé gigtekintették az újszövetség kutatással kapcsolatos felada tokát, elhatározták, hogy min

Next

/
Thumbnails
Contents