Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-11 / 6. szám
Üj szolgálatban Személyi változás a Gyülekezeti Segély élén Hírt adtunk arról, hogy az Országos Presbitérium elfogadta a Gyülekezeti Segély eddigi országos vezetőjének, D. Koren Emil esperesnek a lemondását e tisztségről, amit a Gyülekezeti Segély megszervezése óta, tizennégy esztendeje töretlenül betöltött. Ugyanakkor megbízta a tisztség ellátásával Várady Lajos esperest. Vele beszélgetünk most Otthona: könyvek, folyóiratok, gyertyák — s még a falakon is ott viliózó derűs mosoly. Egy »kuckó“ a cserépkályha szélén, a falon szőnyeg, — s a szívekben is puha meleg. A számok, statisztikai adatok, pontos adminisztráció embere, — s csupa lírai kép, dús képzeletű kapcsolások, s ha msgrezdül a szemöldöke, tudod, hogy finoman fog vágni derűs szava. Az adatok embere, — hadd szóljunk hát -róla adatokban. Ötvenhét éves. (Talán finomabb lett volna így írni: 1911- ben született.) A teológiát Sopronban végezte, közben ösztöndíjas volt a hallei egyetemen. Segédlelkész Tápiószelén és a Fasorban. A csepeli gyülekezet megszervezője és első lelkésze 17 éven át, 1953- tól budavári lelkész. Megszakítással 1952 óta a Budai Egyházmegye esperese. — Egyházi lapok munkatársa, széníró, mintegy 50 novella, közülük több német és szlovák nyelven is megjelent. Jellegzetes humor van írásaiban. Több bizottság tagja, külügyi kapcsolatok kiépítésében aktív. Az első hivatalos látogatók között volt Finnországban, Dániában és Svédországban. Gyülekezeti Segély megalakulásától az Északi Egyházkerület előadója. Megkértük, beszéljen arról, hogyan látja a Gyülekezeti Segély feladatát, s mik a tervei. — Az a munkakör, amellyel az országos presbitérium megbízott, voltaképpen nem új a számomra, csak az eddiginek a kibővítése. Természetesen a nagyobb munkakör nagyobb felelősséget, országos méretű körültekintést kíván, az érdekeknek, a gyülekezeti igényeknek és a lehetőségeknek az összehangolását. Megnyugtató ebben a szolgálatban az, hogy az eddigi országos vezető, Koren Emil esperestársam, kerületi szinten tovább folytatja a munkát és hogy mellettünk az egyházmegyéknek olyan előadóival dolgozunk, akik eddig is hűségesek voltak, lelkiismeretesek és a tanácskozások során megértők. Az eddigi együttműködésben évek hosszú sora alatt alakult ki az a rendszer és módszer, amellyel dolgoztunk, amellyel reá szoruló gyülekezeteknek segélyt nyújtottunk és amely méltónak bizonyult ahhoz az áldozathoz, amellyel ezer és ezer tag a Gyülekezeti Segély céljaira adakozott — A Gyülekezeti Segély működése azért lehetséges, mert a gyülekezetekben sok ezer élő hitű, egyházszerető testvérünk él. Az ő áldozatuk összessége mozgatja, élteti a szervezetet. Meghatottsággal és hálás szívvel kell ezekre a névtelen adakozókra gondolnunk és nekik tartozunk elsősorban felelősséggel. Talán vállalkozik egyszer valaki arra is, hogy elkészítse az adakozás, az áldozatkészség demográfiáját, hogy kimutassa az ország egyes részeinek adakozó készségét, annak a gazdagságát vagy hiányosságát, és azt, hogy mindegyik milyen gyökerekre vezethető vissza. A Gyülekezeti Segély sokéves statisztikája jó alapot nyújthat ilyen tanulmányhoz. — A bekövetkezett szeméi y- csere tehát nem hoz valami egészen újat, valamilyen jelentős fordulatot. Az az érzéBibliai ábécé: követni Gyakran hangzik el szószékeinkén ez a mondat: Kövessük Jézust. Sokszor félre is érthető, hiszen magyar nyelvünkben egy ilyen mondat értelme önkéntelenül arra indítja tekintetünket, hogy keressük meg azt, akit követnünk kell. Jézust pedig így, e testi szemeimmel nem látom. Kíséreljük meg tehát tisztázni a »követni« ige jelentéstartalmát. Sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben Istennel kapcsolatosan nem fordul elő. Inkább Isten »útjain járásról« szól az ige. A »követni« kifejezés az idegen istenekhez fordulás értelmében áll. Pl. Bir. 2:12, 1. Kir. 21:26, Jer. 11:10. Jézussal kapcsolatban azonban az evangéliumokban sokszor megtalálhatjuk. Eredeti értelme: »utána menni«. Jelenti a fizikai követést. A sokaság, amely Jézussal jár, emberek, akik kíváncsiságból, érdeklődésből, vagy akár a tömeg sodró vonzásában, kísérik Jézust. Így bizonyos szellemi, erkölcsi, vallási jelentést is kap Jézus követése. Mert akik csak kíváncsiak voltak, elmaradnak. De akik az általa hirdetett evangéliumtól megérintett szívvel járnak vele, azaz »követik«, csatlasoznak hozzá. Állandó kísérői lesznek és így a tágabb tanítványi kör tagjaivá. Pl. Márk 3:7, Máté 8:10, és Máté 8:19. Az ilyen tanítványi követés még egy vonással gazdagodik, Márk 10:28 utal arra, hogy akik így követték, valamit elhagytak érette. Így Jézus követése más életkapcsolatokat megelőz. Két hosszabb szakasz is van az evangéliumokban, ahol erre Jézus szemléletes példákkal is rámutat. Máté 8:18—22 és Lukács 9:57—62 Az ö követése nem a pillanat hangulati felbuzdulása, hanem józan és következetes döntés. Vele járás. Az ő útjának vállalása. V. ö. Lukács 9:23—25. Jézus »követése« tehát új életkapcsolat létesülése. Ezzel csatlakoztak a felismert Messiáshoz, akiről a próféták régóta jövendöltek, és akit Isten a betlehemi Gyermekben valóban elküldött. Ezen a ponton rá kell mutatnom egy egyháztörténelmi tévedésre is. Jézus »követését« főleg a középkori szerzetesek »imitáció«-ként is emlegették. Mintha Jézust utánozni lehetne. Az Ö cselekedeteit, pl. ahogyan a bűnös asszonyról beszél, egyszerűen nem lehet utánozni. Jézus »követése« engedelmességet jelent. A mai keresztyén ember számára Jézus követése tehát nem pontosan az, ami akkor a történeti Jézussal együtt járó, szavát közvetlenül halló emberek, tanítványok idejében volt. Ma ez a »követés« reá való hűséges figyelést és engedelmességet jelent. Ma is életközösség Jézussal, de úgy, hogy benne maradunk a földi, társadalmi, munkahelyi, családi életkörülményeinkben és miközben a háziasszony szeretteiért végzi a szürke házimunkát, míg a munkás az egész nép jólétéért hűségesen és megbízhatóan dolgozik, stb., a munka szolgálattá nemesedik. Ma arról ismerheti meg az ember azokat, akik Jézust »követik«, hogy életközösségüket Krisztussal a Tőle nyert erőforrásból kapott szelídséggel, türelemmel, békességgel, hűséggel, megbocsátással, irgalmassággal élik a világi életkörülményeik között. Sólyom Károly sem, és a tapasztalatom is, hogy az anyagi erők előteremtésében ugrásszerű emelkedés nem várható országos viszonylatban. Fennáll azonban annak a lehetősége, hogy az áldozat- készségnqfí a mértékét részleteiben elemezzük egyes egyházmegyékben és gyülekezetekben és így elképzelhető, hogy a lehetőségeket jobban kiaknázzuk. — A Gyülekezeti Segély önálló s»gélvc7.ervezete egyházunknak, de elengedhetetlen követelmény, hogy összehangoljak minden más olyan segélyezéssel, amellyel, egyházunk, vagy akár a Lutheránus Világszövetség erőtlen gyülekezeteinket és az építkező, renováló gyülekezeteinket támogatja. Ezért lenne fontos az is, amelyet már elhatároztunk, hogy gyülekezeteinkről katasztert készítsünk, azaz állapítsuk meg, hogy mely gyülekezetek honnan mennyi segélyt kapnak és szigorúan ellenőrizzük a segélyek felhasználását. — Ennek a bekövetkezett személycserének a jelentőségét n._s szempontból is fel lehet mérni. Egy jelentős folyamatnak vagyunk tanúi és résztvevői az egyházkormányzásban. A feladatok nagysága és sokasága az ország határain belül és azon túl is folyton növekszik. Bővítenünk kell tehát a munkatársak közösségét is és ebben a közösségben mindenki számára meg kell találnunk a feladatokat. Ez megfelel az »egymás terhét hordozzátok« bibliai tanításnak is, de ugyanúgy annak a szükségszerűségnek is, amely a munka- megosztást parancsolja. Ebben a formában is épülhet to vább az egyház egysége, a közös áldozat, a közös szolgálat, de a közös öröm és áldás is. Kámory Sámuel bibliája Olvasóink ismételten kérik, hogy foglalkozzunk a biblia- fordítás kérdéseivel és tájékoztassuk őket a régi magyar bibliafordítckról is. Ennek a kérésnek teszek most eleget, amikor Kámory Sámuel pozsonyi evangélikus teológiai professzornak 1870-ben Pesten kiadott teljes magyar nyelvű bibliafordításáról írok meg néhány jellegzetes dolgot. Kámory 1863-ban Pozsonyban kiadott egy röpiratot »á Biblia új magyar fordításának ügyében«. Ebben a röpiratá- ban nagy elismeréssel szól Károlyi Gáspár fordításáról: »Sok jeles írónk Károliból szíttá a nedvet, melyből naggyá növekedett. Olvassuk csak Aranyt, Jókay s.t., ott találjuk a gyer- mak-beszítta nyelvfordulatokat a Bibliából. Nem is csoda. A Bibliának nyelve, minthogy minduntalan forog a nép száján, átszivárog az egész irodalomba, átzamatozza úgyszólván. Azért is a fordítás ne legyen csupa fordítás, hanem legyen mű, ne legyen a héber- ség vagy a görögségnek pedáns utánzása, hanem legyen magyarság, még pedig tiszta mint a kristály... Károli fordítása az ő korában, sőt egész a 19. századig jó volt, mert a nyelv olyan volt. Káldi György a híres papnak fordítása is a Vuleatából a maga idejében jó volt, de már most ódon és nagyon latinos. Az óta már haladt, az irodalom! Sőt előbbre ment a tudomány is. S ez a főok, melyért újra le kell fordítani.« Kámory nemes szándékkal és őszintén igyekezett megvalósítani fordításában mindazt, amit előfizetőinek megígért. Mert egy percig sem gondolt ő arra, hogy a nép számára fordítson. »Adják ki mások a magokét a nép számára, — én pusztán magyar nemzetirodalmi műként állítom ki hosszú emlékezetül.« Kitűnően ismerte a bibliai nyelveket és szinte érzi az ember, hogy a megértett fogalmakat milyen szenvedélyes odaadással igyekszik »magyarul« megfogalmazni. De éppen emiatt vált fordítása már a maga korában is mesterkéltté, »szoba- szagúvá« és »különccé«. Így lett Károlyi »éneklőmesteré- ből« nála »zenefő«, a véresál- dozatból »ölmény«, a legelőből »virány«, a látomásból »látvány«, a Seólból, a halottak hazájából »ürvény«. Százával lehetne Kámory fordításából hasonlóan »furcsa« szavakat felsorolni, amelyek akkor sem éltek a magyar nyelvben és azóta sem tudtak meghonosodni. Sőt éppen az általa hangoztatott magyar nyelvi szempontból Károli fordítása ma is »modernebb« az övénél. Példaként álljon itt Mózes III. könyvének 1. fejezetéből a 3. 4, és 9. versek különböző magyar fordítása. Nem revideált Károlyi: Ha egészen égőáldozattal ál- dozik öreg barmokból, hímmel és éppel áldozzák: A' gyülekezet’ sátorának ajtaja eleibe vigye azt, szabad akaratjából az Úr előtt. És az ő kezét tegye az égőáldozatra való baromnak fejére, hogy kedves legyen Istennek ő érette, az ő megtisztulására. Annak bélit is és szárait mossa meg vízzel, és a’képen áldozza meg mind azokat a’ Pap az oltáron egészen égőáldozatul. E’ tűzzel egészen megégettetett áldozat kedves illatú lészen az Űr előtt. Revideált Károlyi: Ha tulokféléböl áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzák. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt. És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engeszte- lést szerezzen az ő számára. A belét pedig, és lábszárait mossa meg vízben, és füstö- lögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak. Kámory: Ha adománya égőáldozat ökörnemüből, hibátlan hímet áldozzon; a nyilatkozmány sátora ajtajához hozza azt, kegyelem elérése végett Isten előtt. Támassza kezét az égőáldozat fejére és kegyesen lesz fogadva tőle ... Beleit és lábszárait mossa meg vízben; a pap pedig szállítsa füstbe az egészet az oltárra, égőáldozatul, égménnyé, kedves illatul Istennek. Most készülő fordítás: Ha valaki marhát akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a Kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kegyelmet nyerjen az Úrtól. Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelési nyerjen. A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben és úgy füstölögtesse cl a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez. kedves illatú tűzáldozat az ŰRnak. Kámory »műve« minden fogyatékossága ellenére is értékes vállalkozás volt. Csak csodálkozni tudunk azon, hogy az új Magyar Életrajzi Lexikon hallgat róla! p. m. SZAKBIZOTTSÁGI ÜLÉS Dr. Pálfy Miklós vezetésével február 1-én jött össze első alkalommal azoknak a fiatal lelkészeknek a köre, akik az ószövetségi tudományokkal kívánnak a jövőben behatóbban foglalkozni. A szakcsoport tagjai meghallgatták dr. Pálfy Miklós professzor előterjesztését azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyek a közeljövőben erre a szakcsoportra hárulnak. Ezek között is első helyen kell említeni az Ötestámentöm magyar nyelvre fordítása körül a csoport részéről várható segítséget, annak a kérdésnek a tisztázását, hogy Luthernak az Isten kettős kormányzására vonatkozó tanításának vannak-e és milyen ótestámentomi gyökerei. A szakcsoport tagjai elhatározták, hogy munkaközösségben rövidesen összeállítják az »Ötestámentöm-világa« című kompendiumot. 1967. nemzetközi mérlege (I.) Bevezető szó 1. Lapunk 1967-ben eléggé folyamatosan foglalkozott a nemzetközi helyzettel, annak jelentősebb eseményeivel. Mindig felhívtuk az olvasók figyelmét arra, ha neves egyházi emberek és keresztyén nemzetközi testületek akár pozitívan, akár negatívan állást foglaltak a nemzetközi élet problémáival kapcsolatban. A nemzetközi élet bizonyos aktuális problémáit is ismételten fejtegettük elsősorban az „Így látjuk’’ rovatban. Mivel „a dolgok összefüggenek egymással", most a nagy nemzetközi összefüggéseket szem előtt tartva adunk összefoglaló tájékoztatást a nemzetközi helyzetről 1967-ben. Természetesen kitekintve már 1968-ba is, hiszen 1968 első hónapjában elég sok olyan fontos lépés történt a nemzetközi élet színterén, amiket bele kell vonnunk értékelésünkbe. 2. Elöljáróban azonban el kell mondanom néhány szót ezzel a „mérleggel” kapcsolatban. Nemcsak világi politikai oldalról értékelem az eseményeket, hanem egyházi és keresztyén teológiai oldalról is. Mintegy 40 hazai és külföldi (keleti és nyugati) egyházi és világi újságot, folyóiratot, gyülekezeti és egyházi híradót, vagy világszervezeti tájékoztatót tanulmányoztam az elmúlt esztendőben is folyamatosan. Az Egyházak Világtanácsa. a felekezeti világszövetségek, a Keresztyén Béke- konferencia, a nyugatnémet Sonntagsblatt, a Botschaft, a „Die Evangelische Welt”, Junge Kirche, Stimme der Gemeinde, a Reichen der Zeit és egyéb egyházi lapok és híradók nemzetközi politikai megnyilatkozásait és értékelését csakúgy figyelembe vettem, mint a m.agyar, keletnémet és nyugatnémet, sőt egyéb külföldi lapok és folyóiratok megnyilatkozásait. Tájékozódásom tehát nem tekinthető egyoldalúnak, mint ahogyan nem egyoldalú megfigyelésem szerint az egész magyar világi sajtó sem. Aki valamennyire is belekóstolt a nemzetközi politikai sajtóba, nagyon jól tudja, hogy hol keresendő az „egyoldalúság” a tények megítélésében! 3. A nemzetközi helyzetről csak nemzetközi tájékozódás alapján lehet tárgyilagosan nyilatkozni. Ilyen szellemben akarjuk elmondani véleményünket a mai világpolitikai helyzetről, s egyúttal mérleget készíteni 1967-ről. Erre annál is inkább szükség van, mert vannak olyan jelek, hogy lelkészeink és híveink körében egyesek nem egészen reálisan értékelik 1967 nemzetközi mérlegét és annak alapján helytelen következtetéseket vonnak le a maguk és egyházunk szolgálatára vonatkozólag. Mivel elismerjük, hogy a különböző szempontok összegező és mérlegelő látása híján nem lehetséges helyes álláspontnak a kialakítása, ezért született meg ez a „nemzetközi mérleg 1967- röl”. 4. Nekünk, keresztyéneknek is elsőrendű kötelességünk, hogy a való helyzetnek megfelelően tájékozódjunk a nemzetközi kérdésekben. Ma már nemcsak mi, hanem az egész világ keresztyénsége vallja, hogy sem az egyházak, sem a gyülekezeti tagok nem élnek légüres térben. A keresztyénség helyesen értelmezett és megfogalmazott világi küldetése nélkül ugyan mi értelme volna különben annak, hogy Jézus Krisztus tanítványokat küldött ebbe a világba?! Az a világ, amelyben a nagy nemzetközi politikát csinálják azok, akiknek ez a feladatuk, a mi világunk is minden szépségével és foltjaival, örömeivel és siralmaival, békés szándékaival és háborút előkészítő erőivel együtt. Ezért kell jól ismernünk ezt a világot! De azért is, hogy világosan lássuk az egyházak és általában a keresztyének felelősségét a világért és a világban és a magunk részéről részt kérjünk és vállaljunk ne az elbukásában, hanem az emberi méltóság szintjére emelésében. Ezért íródtak meg ezek a cikkek. Ezzel akarok választ adni azoknak az olvasóinknak, akik mindezt sokszor olyan politizálásnak minősítik, amihez „egri keresztyén embernek — véleményük szerint — semmi köze sem lehet”. Sok keresztyén amerikai anya és apa vélekedett így, amíg „csak Európában” kaszált a halál. Ma azonban már tüntetnek a nagy amerikai városok utcáin és magában a washingtoni Fehér Házban is a vietnami háború ellen, mert a halál most már amerikai keresztyén embereket is kaszál Vietnamban! A háború ellen harcolni akkor is kötelessége minden keresztyén embernek, ha abban nem ő, nem a testvérei és rokonai, hanem egy távoli földrész keresztyén vagy nemkeresztyén polgárai küldetnek a halálba! Dr. Pálfy Miklós A folytatás címe: A világpolitikai helyzet alapvonásai. MEGÉRKEZETT A GENFI KÜLDÖTTSÉG MAGYARORSZÁGRA A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására Magyarországra érkezett az Egyházak Világtanácsa »Hit és Egyházalkotmány« osztályának az igazgatója, dr. Lucas Vischer és az osztály munkatársai közül Haakon Flot- torp norvég evangélikus pro- feszor és Lewis Briner amerikai református professzor. Betegsége miatt nem tudott a küldöttséggel tartani Vitalij Borovoj igazgatóhelyettes, az orosz ortodox egyház főlelkésze. A küldöttség szerdán érkezett meg Budapestre és még aznap látogatást tett az evangélikus egyház országos püspökének, D. Káldy Zoltánnak a hivatalában, aki D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, dr. Prőhle Károly dékán, dr. Pá'.fy Miklós professzor, ökumenikus főtitkár, D. Koren Emil és Vó- rady Lajos esperesek, Karner Ágoston országos főtitkár, Muncz Frigyes diakóniai lelkész és Harkányi László tördelőszerkesztő társaságában fogadta a vendégeket. A vendégek csütörtökön Debrecenbe utaztak, ahol dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke fogadta őket munkatársai jelenlétében. A genfi küldöttség magyar- országi látogatására lapunk legközelebbi számaiban vissza fogunk térni. Ülést tartott a gyakorlati teológiai szakcsoport Lapunk január 21 -i számában hírt adtunk a teológiai szakcsoportok alakulásáról a lelkészi továbbképzés érdekében. Akkor beszámoló jelent meg a rendszeres teológiai szakcsoportok alakuló üléséről is. Időközben, január 23-án, a gyakorlati teológiai szakcsoport is megtartotta alakuló ülését. A szakcsoport tagjai teljes számban megjelentek, közülük csak egy nagybudapesti. a többiek vidékről jöttek. Dr. Groó Gyula profesz- szor. a szakcsoport vezetője tájékoztatást adott a gyakorlati teológia mai helvzetéről és sajátos kérdéseiről. Ezután a szakcsoport tagjai számoltak be érdeklődési körükről és eddigi tanulmányaikról. A kötetlen testvéri beszélgetésben két csomópont alakult ki: az igehirdetés és a pásztori szolgálat. Úgy kell prédikálnunk, hogy az igéből a mai mondanivaló szervesen nőjön ki — fogalmazta találóan feladatúikat az egyik résztvevő. Pásztori szolgálatunkban pedig a társadalom felől kel! közelednünk az emberhez, s mai kérdéseiben, feladataiban kell pásztori szeretettel segítséget nyújtanunk. A csoport tagjai e két feladatkör köré csoportosulva folytatják tanulmányaikat. Megállapodtak azoknak a ho- miletikai, poimenikai. társadalomtudományi. lélektani műveknek tanulmányozásában, melyek elmélyíthetik munkájukat.
