Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-29 / 52. szám

Újév igéje Mire való Jézus neve ? Jn 14, 13—15 1. Jézus neve mindenekelőtt arra való, hogy a keresztyén gyülekezet újév reggelén elinduljon az Ó nevében a kodfel- hóktöl be nem látható, mindig izgalmas új útszakaszon. És Jé­zus gyülekezete immár jó ideje évről évre valóban így is in­dul: „Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk...” Ez nem csupán újévi liturgikus formaság és jól beidegződött istentiszteleti rend kérdése, hanem ünnepélyes nyitányon és jól hangzó első taktuson túl egyben a Jézus nevében induló gyülekezet belső reménységének, hitének és bizakodó kiegyen­súlyozottságának kiáramlása is. Oly ünnepélyesen hangzik ez a legelső lépés, mint a hittanórások kezdő imádsága: „Isten nevében kezdem el, Ö segítsen kegyelmével...”, vagy a volt szórványgondnokom indítása, aki fogatát is így indította az állomás irányába: Induljunk hát a Jézus nevében! Mindig nagy és ünnepélyes pillanat, mikor valaki Jézus nevében itidul. 2. Jézus neve arra is való, hogy az új esztendő minden nap­ján imádsággá legyen ajkunkon. „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt...” A házmester, a postás, a kéményseprő, a hivatalsegéd az in­dulás első napján kinek-kinek boldog új évet kíván. Olyan ember is akad, aki huncut mosollyal továbbadja az új év leg­első jó viccét. Nem az új esztendő legelső jó tréfája, hanem a most induló év legelső és legnagyobb ígérete: „Akármit kértek, — megcselekszem!” Ez a belső szoba sokszor kipróbált és be­teljesedett titka és ígérete. Valahányszor Jézus neve imád­sággá lesz ajkunkon, mindig történik is valami, amivel dicsőit- tetik az Atya a Fiúban. Mert az a Jézus, kinek, nevében indu­lunk, imádságokat hallgat meg és Isten dicsőségét szolgáló dolgokat cselekszik. Erre való Jézus neve. És főként ez az ígé­ret év eleji reménységünk alapja. Szorongó félelem és nyugtalanság, belső bizonytalankodás és külső kapkodás csak ott van, ahol nem tudják, hogy mire való Jézus neve. Hogy ö nemcsak újévi jelszó, hanem a jövő és menő évek örökkévaló Ura. Mi mindent lehet, szabad és kell kérni egy új év reggelén a Jézus nevében! „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben min­den alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” De sok visszaélés is történt már az évek sodrásában éppen Jézus szent nevével! Jézus nevében megáldott zászlók és fegy­verek vezették be az utolsó fél évszázadban az igazán boldog­talan és nyomorúságos háborús és háború utáni éveket. Jézus nevében indult és fosztogatásokba torkollt keresztes hadjára­tok. Egyházi bíróságok gyalázatos ítéletei boszorkány- és eretnekperekben, — szintén Jézus nevében. Jézus nevében re­megő ajakkal, behunyt szemmel, a kegyesség palástja alatt in­dult és a jézusi indulat megtagadásával végződött nem egy új órák és más jellegű vallásos összejövetelek. Jézus nevében in­dult és a jézusi indulat megtagadsáával végződött nem egy új esztendő. Csupa visszaélés Jézus nevével! 3. Jézus neve arra való, hogy az Ö nevéhez illő és méltó életben járjunk. Neve nemcsak nagy lehetőség, hanem egyben nagy elkötelezés is. Jézus nevében ma már csak az indul, aki valóban szereti öt. És aki szereti Jézust, meg is tartja parancsolatát. Ne csak azt kérdezzük: Mit hoz az új esztendő, 1969? Le­gyen az is az új elindulás nagy kérdése, hogy személy szerint és magam mit hozok egy szebb és boldogabb új esztendő érde­kében? Ebben a vonatkozásban jelent Jézus neve új lehetősé­get és elkötelezést! Weltler Rezső istentiszteleti rend Budapesten, 1BCS. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) Dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Dr. Kékén And­rás. Fasor de. fél 10. Szirmai Zol­tán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. D, Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Bákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bi­zik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr Lász­ló. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota-Máv telep de. 8. Rákospalota-Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de« december 29-én de. 9. Karner Ágoston. Sashalom de. S .Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Reuss András. To- rockó tér de. fél 9. Reuss András. Öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvőlgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de.' fél 10. Csepel de. 11. Budapesten, 1968. december 31-én, óév estéjén Deák tér du. 6. (úrv.) Dr. Ké­kén András. Fasor du. 6. D. Ko­ren Emil. Thaly Kálmán u 28. du. 6. Dr. Rédey Pál. Kőbánya du. 6. Sülé Károly Utász u. du. 5. Veö­reös Imre. Vajda Péter u. du. 6. Veöreös Imre. Zugló du. 6. Boros Károly. Fóti üt du. 6. Benczúr László. Váci út du. 6. Solymár Pé­ter. Pestlőrinc du. 8. Matuz Lász­ló. Rákospalota-Kistemplom du. 6. Rákosszentmihály du. 6. Karner Ágoston. Bécsikapu tér du. 6. (úrv.) Vá- rady Lajos. Óbuda du. 6. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. XIL Tarcsay Vilmos u. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld du. 6. (úrv.) Bencze Imre. Németvölgyi út du. 5. Dr. Rezessy Zoltán. Ke- lenvölgy du. 4. Visontai Róbert. Budafok du. 6. Visontai Róbert. Csepel du. 5. (úrv.) Budapesten, 1969. január 1-én, újév napján Deák tér de. 9. (úrv.) Dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veö­reös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10. (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Pé­ter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-Máv telep de- 8. Rákospalota-Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Re­uss András, de. 11. (úrv.) Várady Lajos du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. (úrv.) Mado­csai Miklós. Öbuda de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutt­kay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél 7. Takács József. Bu­dakeszi de. 3. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (urv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Ben­cze Imre, du. 6. Dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvőlgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) — StRTABLA erős, csiszolt alu­mínium lemezből, vésett betűkkel 120.— Ft. Sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180.— Ft, KTSZ MŰHELY, PÁLFA. o — BUNDÁK, szőrmegallerok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. L az udvar­ban.. — SÍRKŐ eladás nagy válasz­tékban. Schrődi Ferenc kőfaragó mester. Bp. ül. Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60- ae autóbusz végállomás. — ROZSA, gyönyörű fajta, szín­garancia mellett kapható Palkó rózsakertésznél. Bp. XV., Csillag- fört u. 8. Kérje díjtalan árjegy­zékemet, — TEMPLOMI padok és gyász- kocsi eladó. Izraelita Hitközség, Győr. — NAGYOBB terem fűtésére al­kalmas béléses Kalor kályha, kis­méretű jugoszláv íróasztal eladó. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Ka­posvár. — ESKÜVŐI RUHAKÖLCSÖN­ZÉS legújabb fazonokból, vidéki esküvőre is. Rédeyné, Farkas Jú­lia. Budapest. XIV., Kerepesi út 76/b. (Kerepesi úti lakótelepen a Lumumba utcai megállónál) Te­lefon: 630—107. — HALÁLOZÁS, id. Tóth György a rákospalotai gyüleke­zet két évtizeden át hűséges gondnoka, hosszú szenvedés után, 71 éves korában elhunyt. Temetése december 10-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg.” — Karácsony utáni vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 2, 33—40; az igehirdetés alapigéje: Ezék 37, 24—27. A délutáni istentisz­telet alapigéje: Jer 29. 11—13. — Öév este az oltárterítő szine: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: 2 Tim 4, 1—8; az igehirdetés alapigéje: Jn 12, 35—36. — Újév napján az oitárte- ritö szine: fehér. Az istentisz­telet oltári igéje: Gál 3, 25—29; az igehirdetés alapigéje: Jn 14, 13—15. A délutáni istentiszte­let alapigéje: 5 Móz 11, 26—28. — KITÜNTETÉS. Az ön­kéntes néprajzi gyűjtök orszá­gos pályázatán Koppány János tótkomlósi lelkész III. díjat nyert és kitüntetést kapott. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Kiss Géza (Gecse) és Kiss Zsuzsanna (Marcalgergelyi) december 8-án Gecsén; Kiss Attila (Marcalgergelyi) és Bauer Erzsébet (Kőszeg) de­cember 10-én Sopronban tar­tották esküvőjüket. Az első párnál a menyasszony unoká­ja, a másodiknál párnál a vő­legény fia volt Kiss Zsigmond néhai marcalgergelyi felügye­lőnek. Mindkét pár házasságát Sikos Lajos marcalgergelyi lelkész áldotta meg. „Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben. Mert lát­ták az én szemeim a te üd­vösségedet”. (Lk 2, 29—30) VASÁRNAP. — „Akik őreá néznek, azok felvidulnak és ar­cuk meg nem pirul.” (Zsolt 34, 6) A karácsony ünnepe utáni napokon még mindig ott ra­gyog a karácsonyi öröm és boldogság. Az agg Simeon szívét a Megváltóval való ta­lálkozás öröme tölti el. Ugyan­az az öröm, amiről a zsoltár- író is bizonyságot tesz: Az Is­tenre tekintők és vele élők élete örömmel, ujjongással te­lik meg. Vajon fénylik-e ennek az örömnek a világossága a mi életünkön Is? Bárcsak a ka­rácsonyi öröm, a Krisztussal való találkozás feletti ujjongás soha ne múlna el az életünk­ből! HÉTFŐ. — „Imé az Űréi, a te Istenedéi az egek és az egeknek egei, a föld, és min­den, ami rajta van”. (5 Móz 10, 14) A megszületett Gyer­mek Or és Király, Aki ural­kodni akar nemcsak a terem­tett világ felett, hanem felet­tünk is. Ö volt Urunk ebben a tovatűnő évben. Szeretetével simogatott, kezével vezetett és támogatott, szavával bűnbocsá­natot adott. Bárcsak örömmel váltanánk: az ég és föld Ura a mi Urunk is egyszülött Fia által. Benne hiszünk, s szerete­tünk Nála talál erősítést. KEDD. — „Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Ür az ő lelkét őbeléjük.” (4 Móz 11, 29) Ha­tárkőhöz érkeztünk a mai nappal: ismét elmúlt egy esz­tendő. A mai nap jó alkalom a számadásra: vajon közelebb jutottunk-e Istenhez hitben, hozzá való hűségben, vajon kö­zelebb kerültünk-e a másik emberhez szeretedben és szol­gálatban? Ha úgy látjuk, nem léptünk eleget Isten és a má­sik ember felé, bánjuk meg mulasztásunkat és könyörög­jünk az Ö Leikéért, hogy újítsa meg szeretetét rajtunk, s amit az elmúlt évben elmu­lasztottunk, kegyelmével pó­tolhassuk az új esztendőben. SZERDA. — „Az Ür Isten bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a meg­fáradtat beszéddel.” (És 50, 4) Újév napja a tervkészítés ide­je. Csendesedjünk el Isten szí­ne előtt, s imádkozzunk azért hogy ebben az új esztendőben tudjunk azon az úton járni, amelyet ö készít a számunkra. Tudjunk szívvel és lélekkel dicséretet mondani Neki, tud­juk Öt magasztalni, s tudjunk kitárt szívvel közeledni a má­sik ember, a felebarát felé. Kö­nyörögjünk, hogy tudjunk mindenkor szolgálni úgy, ahogy arra Urunk példát adott CSÜTÖRTÖK. — „Légy bá­tor e földnek minden népe, azt mondja az Űr és cselekedjetek, mert én veletek vagyok”. (Agg 2, 4) Az ünnepek után a mun­kás hétköznapok következnek. A hallgatás, a csendesség, az igére való figyelés után a cse­lekvés ideje érkezett el. Vajon tudjuk-e úgy végezni a mun­kánkat, hogy abban szívvel- lélekkel részt veszünk? Vajon tudunk-e úgy fáradozni a má­sik emberért, hogy nemcsak a kezünk szolgál, hanem a szí­vünk és az egész életünk is?4 Isten van velünk nemcsak a vasárnapok csöndjében, hanem a hétköznapok munkájának ritmusában is. Bátran és biza­kodással lássuk el feladatain­kat: Isten velünk van! PÉNTEK. — „Boldog, aki a nyomorultra gondol; a ve­szedelem napján megmenti azt az Ür.” (Zsolt 41, 2) Isten meg­valósítandó tervként adja elénk azt, hogy ebben az esz­tendőben éljünk és munkál­kodjunk a másik emberért. Néha elég egy jó szó, egy me­legen érző szív, egy kézszori- tás, máskor viszont a fárado­zásunkat, a segítőkészségünket, az anyagi és erkölcsi támogatá­sunkat várja tőlünk az ember­társunk. Isten ad erőt a szol­gálatra, s a Tőle kapott erőt használjuk is ki felebarátaink javára. SZOMBAT. — „Tudjátok meg, hogy az élő Tsten van köz­ietek.” (Józs 3, 10) Jó figyelni az ige figyelmeztetésére, mert sokszor arra gondolunk, hogy Isten be van zárva talán poro­sodó Bibliánk lapjai közé. Ha így gondolkozunk, téves úton járunk. Nekünk élő Urunk van. Aki megszólít minket és cse­lekszik. Aki útnak indít, szol­gálatra tanít és számonkéri tő­lünk szavainkat, cselekedete­inket és mulasztásainkat is.: Keressük Öt, mert megtalálha­tó, s legyen élő, valóságos kap­csolatunk az élő Istennel a* élő Ür Jézus Krisztus által. Harkányi László EVANGÉLIKUS KLET A Magyarországi evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivata) Budapest, VIIL, Puskin a. 13 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90>— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.4302 icu éves a* Athenaeum Nyomdát Budapest — Rotációs magas nyomé* Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Nyolcvan-száz láb széles lehetett a csator­na. Két tengert kötött össze, a „Maré Nostrum"-ot, vagyis a Földközi-tengert és a Vörös-tengert. Hosszú időn keresztül nem használták, s ilyenkor a nyugtalan szelek ho­mokkal szórták tele, de most a béke évei alatt a légiók és rabszolgák közös munkája révén ismét hajózhatóvá vált. Karcsú gályák úsztak büszkén keresztül rajta, fehér vitor­láik messziről úgy tűntek, mintha hattyúk nyújtogatnák nyakukat a sárga homoktenger közepén. Még Nékó fáraó mérnökei tervez­ték, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal szüntelenül szolgálta a keleti kereskedelem céljait. Utoljára, a zavaros idők alatt, majd­nem teljesen betemette a homok, de Petro­nius tábornok, akit Augustus Egyiptomba rendelt, kiváló tehetséggel bírt. Nem is any- nyira a haditudományok terén, mert hiszen az etiópiai hadjárat nem sok babért hozott számára. Egy szoknyás hadvezér — Kan- daké királynő — elől meg kellett hátrálnia, de bosszúját a homokon töltötte ki és az egyiptomi csatornákat, köztük a Vörös-ten­gert a Földközivel összekötőt helyreállította, $ neve így Ostiatól Alexandriáig visszhang­zott. A Nílus ismét ontotta áldásos iszapját, Egyiptom Róma éléskamrája lett, s a keres­kedelem hallatlanul felvirágzott. Petroniusnak mindenre volt gondja. Mert a csatornák felújítása nemcsak a földmunká­sokat foglalkoztatta, hanem egy sereg ipar­ágat lendített fel. Üzembe állította újra a vi­lág hét csodája közé tartozó alexandriai vi­lágítótornyot, aS öntöző zsilipekhez mester­emberekre volt szükség, új magtárakat, olaj- gyűjtő helyeket építtetett, olajsajtolók és egyéb iparosok egész utcákat töltöttek meg és régi üzletek nyitottak ki, ahol keleti kelmék és fűszerek cseréltek gazdát. De legnagyobb len­dületet a hajógyárak vettek. Állandó kereslet volt a munkásokban, mert nemcsak új hajó­„Fuss Egyiptomba..." kát kellett készíteni, de a megrongálódottakat is itt, Alexandriában javították ki. Alexandriát, Róma után a legnagyobb vi­lágvárost három nemzetiség lakta: egyipto­miak, görögök és zsidók. A római légiókkal, helyőrségekkel felduzzasztott város azután valóságos Bábel lett, mert nem volt olyan né­pe a világnak, amelyből most itt nem talál­nának mutatót. Dezertőrök, szélhámosok, a kikötök és csapszékek naplopói, politikai me­nekültek és kalandorok, gyanús elemek sűrű rajokban ugyanúgy ott szorongtak, mint a becsületes polgárok, munkások, kereskedők, tisztviselők és milliomosok, akik az adóhivata­lok és császári tekintet elöl itt ütötték fel ta­nyájukat. A zsidók külön városnegyedben laktak, a város nyugati fele volt az övék. Amióta a nagy macedón király megalapította a várost, azóta éltek itt és szaporodtak a sok üldöztetés ellenére. Ritkuló soraikat újra meg újra me­nekültek seregei töltötték fel, s így gettójuk mindig szűknek bizonyult. Ha az óhazában nehézség támadt, Alexandria volt a menekü­lés útja. Legtöbbet az utolsó Ptolemaios, Kleopatra testvére és férje alatt szenvedtek. A nagy felkelés, — amikor Pompeius is gyil­kosság áldozata lett —, majdnem véglegesen megpecsételte sorsukat. A felgyújtott város­negyedben asszonyok, gyermekek és öregek égtek benn, s a férfiakat úgy ölték, mint a barmokat. Az öldöklésnek és gyűlöletnek ez a tobzódása végképp Róma oldalára sodorta a zsidóságot, mert Róma részéről védelmet és több szabadságot reméltek. Emiatt aztán még- inkább megvetették őket. A házak és keríté­sek oldalára szüntelenül sidó-eUenes jelsza­vakat, gunysorokat mázoltak. Zavaros idők következtek, a nagyravágyó Kleopátra ideje alatt. Augustus császár min­den keménységére szükség volt, hogy Egyip­tomban rendet teremtsen. Kleopátrát és An- toniust, „Róma büszkeségét”, öngyilkosságba kergette, de Caesar fia, Caesarion trónraju- tásának lehetősége, még a zsidóságot is meg­osztotta. Hiszen mi sem természetesebb, mint a nagy Imperator leszármazottjának hódol­ni. Augustus érezte, hogy vetélytársa lehet egyszer a „sasfiók”, s ezért őt is kivégeztet­te. De ki hitte el itt Egyiptomban az ár­mánykodásnak áldozatul esett ifjú halálát? Es valahányszor az elégedetlenség pohara be­telt, mindannyiszor kiábrázolódott Caesarion- nak, vagy hozzá hasonló ifjúnak a személye, aki Visszaszerzi Egyiptom függetlenségét Ró­mától. Hiába, a politikában eligazodni nehéz dolog, különösen ilyen megalázott és üldözött népnek. De az élet mégis ment tovább. A Nílus évente kétszer áradt, a parasztok szorgalmasan ve­tettek és arattak, a műhelyekben izzadtak a munkások, a katonák éberen őrizték a ren­det, a milliomosok vagyona pedig észrevét­lenül növekedett. A hajógyárban is szorgo­san folyt a munka. Csattogtak a szekercék, hatalmas halmokká növekedtek a forgácsok. Szorgos rabszolgák hordták gyűjtőhelyekre. Szálfákat faragtak gerendákká, gerendákból ácsolták össze a hajóbordákat és hajófalakat. Mérnökök sürögtek-forogtak a munkások kö­zött, a nótasző abbamaradt, ha ordítani kezd­tek, mert elszabta valamelyik legény a mére­tet. Körzők, vonalzók és különböző mérőesz­közök cseréltek gazdát, mert nagy dolog a hajóépítés, különleges tudomány! Itt a munkások között csendesen dolgozott egy zsidó fiatalember is. Szavát alig lehetett hallani. Valami mély, megmagyarázhatatlan gond barázdálta homlokát. Munkájában pon­tos, lelkiismeretes volt, soha nem hiányzott, időben érkezett, s tálán az utolsók között hagy­ta el a gyárat. Ez a túlságosan szerény maga­tartás és csendes viselkedés váltotta ki a gya­nakvást ellene. A munkások élcelődése gyakran találta el Ez nem volt csoda, hiszen más honfitársaival szemben is maró gúnnyal tudtak csak beszél­ni. De legjobban az izgatta az embereket, hogy egyedül róla végképp nem tudtak semmit. Ma is azt kérdezte egy hetyke legény: — Honnan jöttél? Hallod? — Messziről — hangzott a csendes válasz. — Honnan, pontosabban! Előttünk ne titko­lózz! Mert, hogy te idegen vagy, azt látjuk raj­tad. Kiejtésed is elárulja, meg a magatartásod is, hogy nem vagy alexandriai. — Valóban. Nem olyan régen jöttem. — Honnan? — erőszakoskodott a legény. — Júdeából. — És munkájába próbált te­metkezni, hogy elejét vegye a további beszél­getésnek. De amaz csökönyösen vallatta. — Nem volt ott munkád? — Volt is, meg nem is. Nem amiatt jöttem —, s lesütötte szemét, mint aki mély titkot akar betakarni sűrű szempilláival. — Hát. akkor? — Engem... Minket __Illetőleg a gyereket ül dözték — dadogta összevissza. — Mit mondasz, gyereket üldöznek nálatok, s éppen a tiedet? Mennyi idős az és rtul esi- nált? — Még egészen kicsiny, nem igen lelte bűne. — Mégis, mennyi? — Alig múlt esztendős. — Akkor hát te tettél rossz fát a tűzre, hé­ber, és á gyerekedre fogod. De ki hisz> azt el? (Folytatjuk) Dr. Rédey pa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents