Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-07 / 1. szám
MEGHITT ŰNNIPiÉC Szív és ész Mostanában sok szó esik nálunk a hazaszeretetről. Beszélnek róla a sajtóban, a rádióban, a televízióban, kisebb-nagyobb összejöveteleken. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutolsó ülésén és az Országgyűlésen is szinte ünnepi hangulatot keltett, amikor nagysz rű felszólalások témája és alaphangja volt. Egyházi sajtónkban, sőt szószékeinken is helyén- x>aló és illő szólni a hazaszeretetről. Azt az erkölcsi erőt, melyet ma népünk további fejlődése és békénk biztosítása megkíván, a hazaszeretet fogalma fejezi ki a legmegfelelőbb módon. A második világháború után jó néhány évig alig hallottunk róla. Megvolt az érthető oka. A máa-di. világháborúba is, -lint az elsőbe, hazafias jelszavakkal v lék bele népünket. Most az új, a kor:::rű hazaszeretet mibenléte és ereje egyre tisztábban bontakozik ki elvben és gyakorlatban egyaránt. Milyen formái voltak és lehetnek a hazaszeretetnek? Ismerjük, mint elvakult, vad sovinizmust, mint másokat gyűlölő nemzeti és faji önimádatot, mellyel egvfelöl elr. omta a kicsiny u:\.tkodó osztály a népet, másfelől áborúba halálba kergette. A vér primitív ösztönei, sötét indul”*ai fűtik az ilyen »hazaszeretethet, mely nem ismeri a tiszt és egyetemes emberséget, azt se, amely az Ótestamentom tíz-parancsolatában ismert évezredek óta, amely tiltja a szülők iránt a szeretetlen- séget; tiltja az emberölést, a lopást, a hazugságot, mások javainak irigylését s önző-kapzsi eltulajdonítását. Azt se, mely Jézus Krisztus evangéliumában mint korlátlan emberszeretet hangzik az első karácsony angyali éneke óta. Az ilyen »hazaszeretet:« hamissága és embertelensége két világháború tragikus leckéje után egyre szembetűnőbb. Méltán kell éber figyelemmel szemmel tartani az ilyen »hazaszeretet* esetleges szításának a jeleit, akár Nyugat-Németországban, akár az XJSÁ- ban, akár másutt mutatkoznak napjainkban. Az igazi, a tiszta hazaszeretet nem lehet a saját házunk tája és népünk sorsa iránt közönyös világpolgárság, melynek az a jelszava, hogy »-ahol jól megy nekem, ott van a hazám*. Amilyen a különbség a rendszerint elvakult szerelmi ösztön s az érett és bölcs házastársakat egybekapcsoló szeretet közt, valahogy úgy szükséges a primitív-ösztönös hazaszeretetei kulturált, a legtisztább emberiesség erkölcsiségével egybehangzó haza- szeretetté nevelni és fejlesztem. Szívnek és észnek, érzelemnek és értelemnek egyaránt benne kell lennie az ipaz hazaszeretetben. A szív, az érzelem szolgáltatja a hajtóerőt. Az ész, az értelem mutatja az utat és a célt. ' A múlt év végén tartott Országgyűlés jóváhagyta s ünnepélyesen törvénybe iktatta a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség-nyújtási szerződést. Az Országgyűlés külügyi bizottsága nevében Dr. Mihályfi Ernő költői szárr.yalású beszédében többek közt ezzel indokolta e nevezetes szerződés törvénybeiktatását: ~Az első magyar— szovjet barátsági szerződést 1948. február 18-án írták alá Moszkvában a két ország képviselői. — Ennek a szerződésnek megkötése történelem-alakító jelentőségű eseménye volt nemzeti életünknek. Két évtizede a legszilárdabb alapja a magyar nép politikájának, fejlődésének. Az első okmány volt, amely többek között bizonyította azt is, hogy a hatalmas Szovjetunió egyenrangú félként áll a kis népek oldalán. Az első szerződésben foglalt megállapodások a külső és belső biztonság nyugalmát jelentették Magyarország számára. Sokszor van alkalmunk megállapítani a nemzeti egység teljes kialakulását és állandó erősödését népünk körében. Ennek a nemzeti egységnek fő vonása a teljes egyetértés nagy céljainkban, a békéért és á szocializmus felépítéséért folyó munkában. Szorosan hozzátartozik ehhez és nemzeti egységünk egyik legfontosabb tényezője a Szovjetunió iránt érzett megbonthatatlan barátságunk. A Szovjetunió a leghaladóbb, legmodernebb eszmeáramlatok világtörténelmi úttörője és megvalósítója. Nekünk nincs más feladatunji, mint csokorba kötni a Szovjetunió iránti barátság, szeretet és hűség virágait, amelyek népünk szívében az egész országban gazdagon nyílnak. Romantika és realizmus egyaránt áthatja érzéseinket, amelyekkel a Szovjetunió felé fordulunk. Szív és ész, érzelem és értelem vezeti baráti kapcsolatunkat*. Ilyen a valóságos és igaz hazaszeretet külpolitikája számunkra. Az általa nyújtott külső és belső biztonság teszi lehetővé, hogy ki-kl a maga helyén megtegye mindazt, ami reá hárul országunk építése, népünk erkölcsi-szellemi fejlődése, anyagi jólétének emelése terén. A gazdasági irányítás új módja az eddigieknél is több lehetőséget nyújt arra, hogy képességeinkkel, lelki-testi erőinkkel hazánk javát, népünk előmenetelét szolgáljuk. Nemzetünk történelme során a hazaszeretet legnagyobb eseményei, melyeket Bocskay, Bethlen, Thököly, a Rákócziak, Kossuth és Petőfi jelképeznek, egyúttal mindig, kivétel nélkül korunk leghaladóbb eszméinek a megvalósulásáért történtek. Így látjuk ezt a reformáció XVI. századbeli hazai elterjedésénél is. A barátság a haladó államokkal, a munka népünk legtervszerűbb haladásáért így tartozik ma is össze hazaszeretetünkben. Dr. Vető Lajos VILÁGÍTÓ ÉLET Meghitt ünnepség keretében köszöntötte Teológiai Akadémiánk nevében dr. Prőhle Károly dékán D. Koren Emil esperest, lapunk szerkesztőjét, abból az alkalomból, hogy Helsinkiben tiszteletbeli doktorátussal tüntették ki. A köszöntés egyben a külföldi egyetem által adományozott doktori cím honosítását is jelentette. Az ünnepség színhelye a Déli Evangélikus Egyházkerület tanácsterme volt, hiszen D. Koren Emil az egyházkerületben püspökhelyettesi tisztet is tölt be. Az ünnepségen részt vett mindkét egyházkerület püspöke, D. dr.Vető Lajos ny. püspök és a Pesti Egyházmegye lelkészei. Az Állami Egyházügyi Hivatalt Straub István főosztályvezető-helyettes, a Külügyminisztériumot Sebestyén Gábor képviselte. Megjelent Érdem Olavi Raus- tila, Finnország magyarországi nagykövete is. A dékán köszöntő szavai után D. Káldy Zoltán püspök az Országos Egyház, Detre László esperes pedig a Déli Egyházkerület nevében üdvözölte D. Koren Emilt. D. Káldy Zoltán többek között a következőket mondta: Koren Emil 1937 őszén indult eí először Finnországba. Nagyon kedves a finnektől, hogy éppen 30 év múlva Koren Emilt díszdoktorátussal tüntették ki. Azóta Koren Emil hat alkalommal volt Finnországban és minden útját felhasználta arra, hogy Amikor a tanítványok azzal a kéréssel fordulnak Jézushoz, hogy tanítsa őket imádkozni, mint ahogy Keresztelő János is tanította az övéit, ákkor Jézus a Miatyánkot mondja el nekik. Azóta ez az imádság a keresztyénség közös kincse. Ennek a kérései között szerepel, mint hatodik, a »Ne vigy minket kísértésbe«. Mi is az a kísértés? Eredeti görög megfelelője azt jelenti, hogy valakivel valami próbát tenni, levizsgáztatni, kipróbálni valakit — de jelenti azt is, hogy valakit gonoszra rávenni, ördög útjára csábítani. Mai magyar nyelvünkben a »kísértés« szó egyértelműen a gonoszra való csábítást, valami rosszra való felbujtási jelent. Minden kísértés burkolt, vagy nyílt célja az, hogy az ember megvesse a számára drága áron megszerzett Váltságot (I. Péter 1:18—19) s az ördög által fölkínált múlandó, értéktelen szemét kedvéért önként lemondjon az örökkévaló kincsről (Máté 4: 8—10, I. Timótheus 6:9—10). A hangsúly azon van, hogy »önként«. Ugyanis erőszakolni, kényszeríteni valamire az embert még az ördögnek sincs módjában (Jelenések 13:16, 19: 20). Az ember nincs magára hagyva a kísértésekben. Jób története a bizonyság arra, hogy a Kísértő nem teljhatalmú úr,' nem Isten egyenrangú ellenlábasa — hanem nagyon is alárendeltje a mi Urunknak (Jób 1:12, 2:1, 6). A Kísértő mindenkit csak addig a pontig kísérthet, ameddig Isten ezt megengedi neki. Isten bölcsen mérlegeli, hogy ki mennyit bír el, s kinek-kinek a maga erejéhez szabja a kísértés mértékét. Sőt, Isten a megkísértett ember számára minden esetben a kiutat is megmutatja, erejét, segítségét is fölkínálja (I. Korinthus 10:13). így van ez ma is, minden megkísértett ember életében. Csak szem kellene hozzá, hogy meglássa az ember. önként adódik a kérdés: mi szükség van hőt a kísértésre? — Nem tehetné-e meg az Isten, hogy egyszerűen megtiltsa a kísértést? ... Megtehetné, de nem teszi, mert azt, amit az ördög kísértésnek szán, Isten próbának, vizsgának szánja az ember számára. Vizsgára pedig szükség van, hiszen az adott felelet, a vizsga mutatja meg, mennyire haladt előre az illető bizonyos tantárgy elsajátításában. Vanerősítse a finn és magyar evangélikus egyház, de ezen túlmenőleg a két nép barátságát. Köztünk ő az, aki az irodalom területén is állandóan ébren tartotta a finn— magyar egyházak közötti kapcsolatot. Több, mint 60 olyan cikke jelent meg egyházi lapjainkban, amely a finnekkel foglalkozik, 15 finn nyelvű cikke jelent meg Finnországban. 3 nagyobb lélegzetű tanulmánya is van, melyek közül egyik Salomies ny. érsek könyveivel foglalkozik, a másik a finn evangélikus egyház 800 éves jubileuma alkalmával íródott, a harmadik pedig Paavo Viljanen finn lelkész egy nagyobb, magyar vonatkozású tanulmányával foglalkozik. Ezenkívül két könyve is megjelent a finnekkel kapcsolatban. Koren Emil háza is és szíve is mindig nyitva volt azok előtt a finn vendégek előtt, akik Magyarországra jöttek. Koren Emil azon kevesek közé tartozik, akik Finnországot járva és az ottani egyházi életbe belekapcsolódva nem rögződött oda egyoldalúan valamelyik finn ébredés! irányhoz. A legtöbb lelkészünk, aki Finnországban járt vagy a lestadiánus, vagy a körtti, vagy más ébredési irányhoz kapcsolódott, és amikor hazajött, azt a kegyességi irányt — szinte egyedüli helyesnek elismerve — igyekezett hazai egyházunkban népszerűsíteni. Ez azonban nem sok jó gyümölcsöt termett egyházunk szának bizonyos »isteni tantárgyak«, amelyek elsajátítására kapta az ember ezt a földi életet. Ilyen a jó és gonosz közötti különbségtétel, a bűnbánat, hit, remény, szeretet stb. »tantárgyak«. Maga a kísértés még nem bűn. De elesni a kisértésben, agyis hozzáadnom magam az rdög szándékához és eszközévé lennem, az bűn. Luther azt mondja, hogy az ember nem akadályozhatja meg azt, hogy a madarak a feje fölött átrepüljenek. De azt megakadályozhatja, hogy a fején fészket rakjanak. Isten nem kísért senkit sem. Az ördög a kísértő. Ami Isten részéről felénk irányul, az próba, vizsga: mind javamat szolgálja. »Mert az Isten gonoszságra ... senkit sem kísért.'* (Jak. l:13/b). Ellenben az az ember, aki elesett a kísértésben, vagyis magáévá tette az ördög gondolatát, szándékát az lehet kísértőjévé a másik embernek éppen úgy, mint az Istennek. A farizeusok kísértik Jézust, amikor kérdéseikkel csapdát állítanak neki. A tömeg kísérti Jézust, amikor mennyei jelt kíván tőle. Péter kísérti Jézust, amikor kereszthalálának szükségességét vonja kétségbe. S az ember kísérti Istent, amikor tudatosan ellenáll akaratának, visszaél kegyelmével és türelmével. Ebből nincs más kiút, mint megbánásért könyörögni. Visszajutottunk a Miatyánk 6. kéréséhez: »És ne vigy minket a kísértésbe!« Mit jelent ez a gyakorlatban? Jelenti azt, hogy Isten ne hagyjon magunkra az ördög kísértései között, álljon mellénk hatalmával, erejével. Jelenti azt, hogy ne engedjen elesni a kísértésben, hanem az ö kezéből fogadjuk a próbát, vizsgát, hogy győztesen, megerősödve kerülhessünk ki azokból. Jelenti azt is, hogy Isten óvjon meg attól, hogy mi személy szerint eszközök legyünk az ördög kezében s mint ilyenek, a másik ember kísértői, bűnre csábítói legyünk. Nem hiába imád kozzuk ezt a kérést, hiszen drága ígéretünk van: »Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek« (Zsidók 2:18). Mindezeket »jó« tudnunk a kísértésről. De a »még jobb« az lenne, ha ezt az ismerete' cselekedetekre váltanánk fe! mindennapi életünkben. Mitykó Zoltán mára. Koren Emil a különböző irányokból, általában a finn egyházi életből összegyűjtötte a szépet és azt hozta haza. Az így összegyűjtött sok érték viszont nagyon hasznos volt Magyarországi Evangélikus Egyházunk számára. A második világháború után éppen Koren Emil volt az, aki egyházunk vezetőségével összhangban úgy látta, hogy a finn—magyar egyházi kapcsolatokat a jelenben és a jövőben nem egyszerűen a régi személyi kapcsolatokra kell építeni, hanem a két egyház vezetőségének kell egymással kapcsolatba lépnie. Ez nem jelentette azt, hogy a régi személyi kapcsolatokat értéktelennek és jelentéktelennek tartjuk, hanem azt jelentette, hogy ezeknek a régi személyi kapcsolatoknak, amelyek kifejlődtek néhány magyar és finn evangélikus lelkész között, bele kell épülniük abba a kapcsolatba, amely magasabb szinten a két egyház között létesült. A jövőben is csak akkor lesz eredményes a finn—magyar egyházak közötti kapcsolat, ha mindkét oldalról ezt világosan látják és annak megfelelően cselekszenek. örülünk annak, hogy jelenleg a finn—magyar egyházi kapcsolatok jók. Ez a kapcsolat az elmúlt években elmélyült és kiszélesedett, örülünk annak, hogy az elmúlt években egyházunkat meglátogatta Simojoki érsek, Lehtinen püspök, Lauha püspök, Nikolai- nen dékán, Auranen és Sipilii esperesek. Mi is többször tehettünk látogatást Finnországban. Megindult a professzorok cseréje. Helsinkiben tarthatott előadást dr. Groó Gyula és dr. Nagy Gyula professzor, viszont nálunk volt Ilmari Soi- srlon-Soininen professzor. Megindult a teológus csere is. Bár az első finn stipen- diánssal összefüggésben több negatív hatás is érvényesült, mégis azt reméljük, hogy a stipendiumosok cseréje hasznos lesz egyházaink számára. szép verse valószínűleg sok idős ember érzését fogalmazza meg. A vénség cella. Cella még akkor is, ha gyermekek, rokonok, barátok, szomszédok és maga a társadalom is megpróbálja elviselhetővé tenni. Hit által a »csendesség helyévé* válhat, ahol »önként veti le az ember, amit le kell vetnie*. Mindezt a vers mondja el — kissé szomorú hangon, de keserűség nélkül. A leszűkült környezet tárgyilagos leírásából kiemelkedik az ég felé kitárt kis ablak. Ha valaki kitárt ablak mellett várja »o hazahívó atyai szót*, ezen az ablakon — bármily kicsi legyen is — nemcsak az eget fogja látni, hanem a földet is. Ha pedig valaki az eget és a földet együtt látja, akkor már nem tud szótlan némaságban ülni és várni. Amit lát, azon elgondolkozik, az élettapasztalatok szűrőjén engedi át. Szíve bölcsebb lesz. Megértőbb. Szava biztató szóvá válhat. Reményt kelthet azokban, akik rá-rá nyitják az ajtót. Mert azért ajtó is van a cellán. De, ha nem is nyitják rá az ajtót, a »megnyugvás zsolozsmája* mellett kérő, közbenjáró imádságot vihet Isten Egyházunk tagjai, de ezen túlmenőleg magyar népünk megbecsüléssel gondol Kekko- nen elnökre és békepolitikájára. A finn népnek földrajzi helyzeténél fogva is jelentős szolgálata van az európai biztonság északi szakaszának megszilárdításában. Kívánjuk D. Koren Emilnek, hogy maradjon a finn— magyar barátság továbbépítésének szószólója és munkáló- ja közöttünk. D. Koren Emil bemutatta dísztoktori oklevelét, doktori fövegét, és azt a díszes kötésű Bibliát, amelyet a doktorrá avatás ünnepsége alkalmával adtak át neki Helsinkiben. Meleg hangú válaszában hangsúlyozta, hogy a finn— magyar kapcsolatok ápolása abba az irányvonalba tartozik, amelyet egyházunk az új, szocialista társadalmi renden belül végzett szolgálata és ökuménikus kapcsolatainak gyakorlása közben tart sem előtt. AZ IMÁDKOZÁS EREJÉRŐL írt D. Leskó Béla teológiai igazgató a »Hitünk« című délamerikai magyar gyülekezeti lapban a reformáció jubileumáról szóló cikkében. Mi, emigráns magyar evangélikusok — írja — akkor ünnepeljük igazán ezt a reformációi iubileumot, ha magunkévá tesszük az egyetemes papság imádkozó tisztségét Imádkoznunk kell azokért, akik nélkül az »otthon« és a »haza« értelmetlen szókká vál nának ... Imádkozzunk a magyar evangélikus egyházért és minden magyarországi egyházért. Minnél többet imádkozunk értük, annál inkább segítünk, hogy az evangélium, amelynek otthoni hirdetésében mi nem veszünk részt, hatalmasan növekedhessél«:, erőt, megbocsátást, vigasztalást és megváltást adjon. Mert erre mindenütt, mindig, mindenkinek szüksége van. elé. A hazahívó szó odaadó imádkozásra hívogató szóként hangzik most. Van egy másik szolgálata is a »vénség cellájában* töltött időnek. Az az idős ember, aki már alig-alig tud adni valamit környezetének, akit sokszor bánt, hogy rászorult mások segítésére, ha gyermeki hálaadással és örömmel tudja e l - fogadni az élet apró kis örömeit, puszta létével figyelmeztetéssé válik: mindnyájan rá vagyunk szorulva egymásra, mindnyájan abból élünk, amit kapunk. Az egész élet — fiatal korunk és öreg korunk egyaránt — ajándék, kegyelem. Az orvostudomány ma egyre több ember életét hosszabbítja meg. A gerontológia azon fáradozik, hogy az »évekhez életet* is adjon. Talán van még egy harmadik feladat is: értelmet adni a megszaporodott évekhez és a meghosz- szabbodott életnek. A figyelmes, türelmes, gyengéd szeretet képes erre. A köztünk élő öregek életünk végső érteimé- 'e, annak komolyan vételére irányítják figyelmüket. Aki értelemmel tudja megtölteni mások életét, annak megadatik. hogy a maga életének értelmét lássa. B. L. A »meggyújtott lámpák templomának« nevezik azt az 1550-ben épült kis falusi templomot valahol Franciaországban, amelyet annak idején úgy világítottak meg, hogy minden templomba jövő hívő magával hozta kanócos bronz olajlámpását, s minél többen voltak, annál nagyobb volt a világosság. Ma már bizonyára villanynyal világítják, de a régi lámpák még megvannak. Szép lehetett az a templom, amelyben annál több volt a fény, minél több volt a hivő. A sötétségnek általunk nem szabad növekednie. Ne ködösíts. A keresztyén embert világosságul küldte Isten. Két dolgot kell tudnia: nem magától van a fénye, hanem a fényforrástól kapja, — nem rejtheti el a fényt, mert akkor kialszik, mint a levegő nélküli gyertyaláng. Vannak emberek, akiknek a jelenlétében nem lehet hazudni. Sugárzik róluk az őszinteség, nyíltság, becsületesség, s visszfényt kap másokon is. Ilyenek vagyunk-e? Vannak emberek, akiknek jelenlétében nem lehet sikamlós kétértelműséggel beszélni. Sugárzik róluk a tisztaság, az egyértelműség. Ilyenek vagyunk-e? Vannak emberek, akiknek jelenlétében nem lehet szomor- kodni. Sugárzik róluk a derű, a kiegyensúlyozottság, az öröm. Pedig biztosan megvan nekik is a maguk gondja-baja. De a világosságban örvendező keresztyén embernek még az árnyéka is ragyog. Ilyenek vagyunk-e? Serkenj — ne fsak ébredj. Az ébredés magában még kevés. Mozdulni kell, indulni* tenni! Serkenj — ne riadj. Vannak későn ébredők, akik mindig, mindenünnen elkésnek. Van úgy, hogy a vőlegény már bement, s bezárattak az ajtók. K. E„ DACHAU Az egykori dachaui hitleri koncentrációs táborban annak idején 2812 lelkészt is fogva tartottak — a többi foglyok tízezrei között. A lelkészek a legkülönbözőbb nemzetekhez tartoztak. A legtöbben lengyelek voltak (1856), 358-an németek. 155-en franciák, 127-en csehek, 100-an osztrákok. A lelkészek 39 százaléka nem. hagyta el többé élve a tábort. 1106 halottjával a dachaui temető a legnagyobb papi temető lehetne a világon. Ha a sírok meglennének. Ebben a táborban tartották fogva Martin Niemöllert, s egy ideig a később kivégzett Dietrich Bonhoeffert i& Bibliai ábécé: KÍSÉRTÉS 'A vénség cellájában Ránk csukódott az öregség cellája Fiatal kéz a kulcsát nem találja Nem érdekel már senkit, amit mondunk Csak magunknak fáj ezer csúf kis gondunk Itt összezárva mindenféle bajjal Szürke az alkony s nem piros a hajnal Itt rémítgetnek gonosz, torz hatalmak Denevérszárnyú botor aggodalmak Tompul a látás, megremeg a kéz, és bizonytalanná válik már a lépés. Lesorvad róluk lassacskán az élet Kóstolgatjuk a végső csendességet Ó, boldog aki el tud csendesedni Leveti önként, amit le kell vetni Hittel párnázza ki sötét celláját zümmögi a megnyugvás zsolozsmáját Kis ablakát az ég felé kitárja a hazahívó atyai szót várja. Dömötör Ilona Ablak a vénség celláján Dömötör Ilona őszinte és t