Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-08 / 49. szám

Huszonöt éves a rákoskeresztúri templom

1943. november 14-e nagy

íap volt a rákoskeresztúri gyü- ekezet életében. Ezen a napon zentelték fel a gyülekezet új emplomát. A gyülekezet ak- ;or még meglevő régi és mai ij temploma nem állott mesz- ze egymástól. Mégis a két emplomot nehéz egymás mel- ett említeni. Az egyik közel 50 éves, a másik újszülött. Az ;gyik magán viseli az idők íyomait, kicsi, szűk; a másik i maga fényével, pompájával, tagyságával kérkedik. A Sán- ly Gyula által tervezett új emplom a maga nemében ma nemcsak Budapest de — íyugodtan írhatom — legszebb magyarországi templomaink közé tartozik.

Az út azonban hosszú volt a 'elszentelés napjáig. A tempóm csak a harmadik nekilendülésre épült fel, s az építkezés ideje alatt is dúlt már a násodik világháború.

1912-ben már majdnem hozzáláttak a keresztúriak az új templom építéséhez, de később közbeszólt az első világháború. \ templomra összegyűjtött iénzt elvitte a háború.

Alig ült el a háború vihara, alig tértek vissza a békés életje a front harcosai — már akik visszatérhettek — újból neglndult a gyűjtés a tempómra. Az a jelszó, hogy „temp- omot építünk” varázsszó volt. \ szebb, nagyobb templom itán sóvárgó hívek egymás után nyitották meg pénztárcánkat. Tragikus dolog, hogy ez a második próbálkozás is sikertelenné vált. A lassan haadó pénzromlás elvitte a százezreket, majd a milliókat és a ■'égén nem maradt belőle más, zsák az emberek kiábrándultsága és keserűsége.

1933-ban új, fiatal lelkész került a gyülekezetbe Kosa Pál személyében. A gyülekezet az új templom utáni vágyban találkozott lelkészével. Az előkészítő munka után a második világháború kitörése utáni második hónapban 1939. november 14-én lerakták a templom alapkövét. Az építők hitét dicséri, hogy ilyen körülmények között is neki mertek kezdeni az építkezésnek. A kitartó, szorgalmas munkának nem is maradt el az eredménye. Isten úgy jutalmazta a templomépítőket, hogy míg a templom építői közül sokan életüket áldozták az esztelen háborúban, a templom szinte sértetlen maradt.

Igazi hálaadó ünnepre érkezett D. Káldy Zoltán püspök november 10-én Rákoskeresztúrra, hogy az építőkkel és azok leszármazottaival együtt adjon hálát Istennek az eltelt 25 esztendőért.

A püspökvárás óráiban reg- rel, talán kissé fátyolosabb hangon szólva mint máskor, így köszöntött édesapám: „Ugyanilyen esős idő volt akkor is” — s megértettem, mi játszódhatik le szívében.

A templomajtóban Ma jer Frigyes gondnok köszöntötte az érkező püspököt. A gyülekezet izíne előtt az egyházközség lelkésze dr. Kosa Pál mondott üdvözlő szavakat.

A püspök Ef 2,19-22 alapján prédikált. Kiemelte, hogy ez a templom háborúban épült; Isten úgyszólván minden károsodástól megkímélte; ezért a rákoskeresztúriaknak templomukat kétszeresen kell szeretni s ha egyszer hűtlenné válnának hozzá, kétszeresen vétkeznének. A templomban azért hangzik az ige, hogy a hívek igazi otthona legyen, ahol jól érzik magukat és amelyet szívükkel kibélelnek.

Megható volt az új templomban — 1943-ban — tehát 25 évvel ezelőtt — esküdött

házaspároknak újra megáldása, amelyet a püspök hálaadásra buzdító szavai után az őket negyed századdal ezelőtt eskető lelkész végzett.

Az ünnepi istentiszteletet gazdagította a Sárosy Mihály vezényletével szereplő énekkar éneke és egy keresztelő.

Istentisztelet után a gyülekezeti ház termében családias közös ebéden vettek részt a gyülekezet férfiai, presbiterei, a rákosligeti és rákoshegyi leányegyházak képviselői, D. Koren Emil a pesti egyházmegye esperese és a szomszédos gyülekezetek lelkészei. A fehér asztal mellett Kállay Sándor pénztáros köszöntötte a 10 éves jubileumát ünneplő püspököt.

Meleg családias hangulatban

egyházuk és a gyülekezetben 35 éve szolgáló lelkészük sze- retetére biztatta a püspök a jelenlevőket. A negyedszázados évforduló sokáig emlékezetes marad a gyülekezetnek.

Bibliai ábécé: SZÖVETSÉG

Kosa László

HERVAD A KERTÜNK

Hervad a kertünk. Hervad az orcánk.

Hervatag ősznek lombja hajol ránk.

Ritka a lomb már. Ritkul az álmunk.

Sárga avarban süpped a lábunk.

Sárga haraszton csillog a dér már;

Kertre, ligetre, ránk is a tél vár.

Hó a fejünket jól meg is este,

Jelzi, hogy itt lesz lassan az este.

Mégse nyílik szánk most se panaszra. Visszatekintünk nyárra, tavaszra.

Volt kikeletkor sok színes álmunk,

S nyári törődést játszva kiálltunk.

Felelősség az emberért és az emberiségért

Teológiai munkánk jelentős eredményeket tud felmutatni. Eszmélkedéseink elsőrenden arra irányultak, hogy miképpen tudnánk Jézus Krisztus nyomában járva szolgálni embertársaink között. Bármennyire elsőrendű szolgálata az egyháznak az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása által az egyén lelki üdvösségének munkálása és ápolása, az igazi egyház szolgálata soha nem korlátozódhat az egyén lelki üdvösségének ápolására, hanem ki kell annak terjednie az ember humanizálásának, az emberiség szocializálásának és az egész teremtettség békéjének szolgálatára is.

Ha az egyház ezzel nem törődik, könnyen bekövetkezhet az a helyzet, hogy bár az egyház prédikál és a szentségeket kiszolgáltatja, végeredményben azonban már nem egyház. Teljesen igazat adok Iwand professzornak, aki éppen Teológiai Akadémiánkon tartott egyik előadásában az atomkérdéssel ösz- szefüggésben merte kimondani azt, hogy ebben a kérdésben való állásfoglalás dönti el, van-e még igazi keresztyénség. Beszélt arról, hogy a fasizmus idején Németországban a zsidók elpusztítását sok keresztyén ember hozta öszefüggésbe a keresztyén hittel. „Bár kereszteltünk, temettünk, eskettünk, úrvacsorát osztottunk, prédikáltunk, imádkoztunk, harangoztunk — mégsem voltunk keresztyén egyház és keresztyén emberek'” —, mondotta Iwand professzor. Majd hozzátette, hogy ha a keresztyén egyházak ma nem vetik be minden erejüket a világ számos területén éhséggel, szegénységgel, járványokkal és a háború veszedelmével küszködő ember megmentéséért, akkor megtagadták önmagukat. így mondta ezt a professzor: „Akkor állhatnak még templomaink, zúghatnak a harangok, reprezentálhatnak a püspökök — ez mind semmi, az egyház már nincs!".

Mivel ez valóban így van, azért egyházunk elvetette és elveti azt a spiritualista magatartást, amely kizárólag a lélek üdvösségével törődve fölényesen és hűvös távolságból néz az emberek testi-lelki nyomorúságára, a sok éhezőre, az emberiség nagy családjának gondjaira és félelmeire, a világban található mérhetetlenül sok és sokféle emberi szenvedésre. Az az egyház, amely úgy gondolja, hogy „fő, hogy a lélek megmeneküljön”, a test úgy sem használ semmit, miközben azzal áltatja magát, hogy ebben a felfogásban igazi keresztyén álláspont nyilvánul meg, nem veszi észre, hogy már nem az evangélium alapján áll, hanem a görög daulizmus, és egy eltorzított platonizmus alapján. Vagyis végeredményben jellegzetesen pogány magatartást vett magára.

Egyházunk és a magyarországi protestantizmus általában csak úgy töltheti be szolgálatát hazánkban és általában a világban, ha szereti az embert, magára veszi az emberek minden gondját, fájdalmát és reménységeit, harcol minden embertelenség ellen, küzd a teljes emberségért, az emberi méltóság megbecsüléséért.

(Részlet D. Káldy Zoltán püspöki Jelentéséből * Déli Egyházkerület közgyűlésén)

'

Szövetség, a szó legáltalánosabb értelmében: egyének i'agy közösségek csoportosulása valamilyen cél érdekében. A mai köznyelvben is sokmin- ient kifejezhet ez a szó. De még gazdagabb, változatosabb ■i Bibliában.

Mert az könnyen érthető, hogy az ótestamentumi szentírás gyakran ír a szövetségről abban az értelemben, hogy nemzetek, országok, királyok szövetségre lépnek egymással agy vagy több más ország, nemzet, törzs vagy király ellen. Tudunk arról, hogy az ^testamentum népe és vezetői pogányokkal is gyakran szövetségre léptek, sőt az Ó- lestamentum emberei kötöttek szövetséget bűnös célok: zsarnokság, elnyomás, kizsákmányolás fenntartására és védel- mezésére is, mindig Isten akaratával ellentétben és haragját híva ki maguk ellen.

Az örökkévalóság fénye a szövetség szaván nyilvánvalóan nem ilyen esetekben ragyog. Az igazi, jellegzetesen oibliai szövetség az, amelyben a szent Isten lép szövetségre a bűnös világgal, a bűnös emberrel. Szövetségre lép a törvényben és az evangéliumban, az Ö és Űj-szövetségben, s ?zt így is szoktuk mondani: az 5 és Üj-testamentumban.

Lényegesen eltér ez a szövetség attól, amit emberek vagy embercsoportok kötnek egymással bármiféle cél érdekében. Emberi szövetségekben a hangsúly a kölcsönösségen, a kétoldalúságon van; azon, hogy a szövetséget kötők mindegyike elismer és tudomásul vesz feltételeket és kötelezettségeket és azokhoz .artja magát.

Isten szövetsége egészen más. Benne — és az Ötesta- mentumban ezen van a hangsúly — egyedül Isten szabja meg a kapcsolat feltételeit, kölcsönös kötelezettség vagy elelőségrevonás el sem kép- :elhető. Az ember része ebben x szövetségben csak az elébe szabott feltételek elfogadása is teljesítése lehet (2 Móz 24,7).

Három nagy ótestamentumi személyiség: Noé (1 Móz 9,1.7), ábrahám (1 Móz 15,18) és Motes (2 Móz 24,8) nevéhez kapcsolódik Isten ószövetségi szövetségkötése. Isten szövetségi íűségéről más-más formákban csaknem valamennyi prófétai könyvben sokat olvashatunk.

De olvashatunk az ember hűtlenségéről is, amellyel Isten egyoldalú szövetségét az ember egyoldalúan megtörné és felbontaná.

A próféták nem sajnálták a feddő, elítélő, kárhoztató szót arról, hogy Isten szövetségi hűségével hogyan élt vissza az ember, hogyan lett abból önhittség, s másokat megvető hamis és hazug felsőbbrendű tudat forrása. Se szeri se száma azoknak a bibliai helyeknek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a próféták életük kockáztatásával is felemelték szavukat Isten szövetségének meggyalázása ellen, az ellen, hogy Izrael kiválasztását érdemnek tekintse, a szövetség feltételeit csak külsőségek: szokások és szertartások megtartásában lássa.

Isten Jézus Krisztusban új, ugyancsak egyoldalú szövetséget kötött a világgal. Ez az új szövetség egyrészt értelmezi, megmagyarázza, világossá teszi és kiegészíti a régit. De le is zárja. Befejezettnek, idejét és érvényét múltnak jelenti ki azt.

Az új szövetséget Isten Jézus Krisztusban, a benne megjelent bűnbocsátó szeretetben, Krisztus vérében köti meg a bűnös világgal (Mt 26, 28, Mk 14, 24, Lk 22,20).

Egészen nyilvánvaló Isten új szövetségének egyoldalúsága. Nemcsak kezdeményezője Isten az új szövetségnek, hanem Ö adja az erőt annak betöltéséhez is.

A szövetség isteni egyoldalúságát fejezi ki a „testamentum” szó is. Amikor azonban bibliánkban a „testamentum” vagy a „végrendelet” szóval találkozunk, pl. Gál 3, 15-ben, vagy Zsid 9, 16-ban, nem a végrendelkező vagy örökhagyó halálán van a hangsúly, hanem annak vissza nem vonható akaratán.

Bibliánk ismételten hangsúlyozza, hogy az új szövetséget Isten nem egyes kiválasztottakkal kötötte és köti meg, hanem a pogányokkal is (Rm 15, 16). Nem ismer és nem ismer el Isten személyválogatást.

Isten egyoldalú és hűségében soha nem változó szövetsége mégsem jelenti azt, hogy a másik „fél”, az ember tétlen maradhat. Ellenkezőleg: szövetségi hűsége hálás szeretetben való cselekvésre késztet.

Schreiner Vilmos

Őszi gyümölcs is hullt kosarunkba,

S édes öröm még most is a munka;

Télben is az lesz. Légyen is addig,

Míg ez a portest porba hanyatlik.

Szalay Mihály

RÓMÁBAN

Még mindig 7909 barakk van nyék között. Római katolikus Rómában, amikben 16 505 lelkészek tájékoztattak erről a család lakik — összesen 62 351 tényről egy kerekasztal-be- ember, embertelen körűimé- szélgetés alkalmával.

H. THIMME WILM ELNÖK UTÓDA

Mint arról lapunk olvasóit annak idején tájékoztattuk, D. E. Wilm, a Westfáliai Evangélikus Egyház (Nyugat-Német- ország) elnöke, 20 éves püspöki szolgálata után nyugalomba vonult. Utódjává D. Hans Thimme-t, a bielefeldi egyházi vezetőség teológiai alelnökét jelölték, aki 59 éves és nagy

szavazattöbbséggel választatott új egyházi elnökké (püspökké).

Az új püspök első nyilatkozatában állást foglalt a lelkészképzés reformja mellett és „lelkesen helyesli” az úrvacsoraközösséget az evangélikusok és reformátusok között.

Mihez kezdjünk velük?

Advent második vasárnapja egyházi rendünk szerint a dia- kónia vasárnapja. Az istentiszteletek offertóriuma országszerte intézményes diakóniánk javára szolgál. Tizenhat szere- tetintézményünk között három nyomorék gyermekek, fogyatékosok ápolásával foglalkozik. Hadd adjunk most rövid képet róluk.

Jézus Krisztus önmagát azonosítja a gyengével, a kicsinnyel, az elesettel. Érdekükben ma kétféleképpen mozgósít. Az egyik: tanítványainak segítőkészsége, odaadása áldozatos, határtalan legyen. A másik: az övéinek, az egyháznak, elsőként kell áldozatot hozni a gyengébbért, s ezt nem mellékes munkának kell tekintenie, hanem lényegéből szervesen folyó feladatnak, ami nélkül nem csak halványult, de megtörött az útja. Ezért ezen a vasárnapon úgy hozzunk áldozatot, hogy a gyenge, beteg testvérért folyó szolgálatban egyházunk egyre több jót tehessen.

Megszokott dolog, ha gyermekotthonaink látogatóit néma sajnálkozás fogja el. A különféle rendellenességek, testi és lelki betegségek néha meg- némítják a szemlélőt. Vannak azonban olyan látogatók is, akik nem maradnak némák. Bennük izgalmat kelt, számukra kihívás, amit látnak. Beszélnek, magyarázatot várnak, kérdeznek és vitatkoznak. Ilyen látogatók voltak pl. teológiai akadémiánk hallgatói is. A körséta után, amit otthonunkban tettek, felvetették nagy és nehéz kérdéseiket. A sok „miért”, „hogyan” és az egész helyzet megértését kutató egyéb kérdésből most csak ezt az egyet ragadom ki, az otthonok dolgozóinak is, sőt, hazánk és a világ szakemberednek is a nagy kérdést: Mihez kezdjünk velük?

A beteg, idegrendszerükben sérült gyermekek közötti szolgálat fejlődésének fontos állomását jelenti ennek a kérdésnek a felvetése is. Még a közelmúltban is örültünk annak, ha ilyen beteg gyermeket egyszerűen elhelyezhettünk egy-egy otthonban, s ezzel levehettük a terhet a szülők és a család válláról. Most azonban már tovább léphettünk a gyermekek és az egész társadalom érdekében, mert megfelelő ismeretek és módszerek állnak a gondozók rendelkezésére, hogy e gyermekekkel foglalkozzanak. Nemcsak testük tisztaságának ellátása, etetésük és környezetük rendben tartása meríti ki otthonaink feladatát, hanem ennél jóval több, magasabb rendű munkát is el kell látni.

Az ilyen gyermekek otthona sajátos világot jelent. Aki messziről nézi csak, annak szeme előtt egyforma mindegyik. Ha azonban a gyermekeket közelről látjuk és ismerjük meg, ha együtt élünk velük, sajátosan változatos és színes világ tárul fel. A gyermekek: személyiségek, határozott egyéni vonásokkal, tulajdonságokkal. Érzelmi életük van, s gyakran nagyon határozott formában mutatják meg ragaszkodásukat, szeretetüket, de nemtetszésüket, haragjukat is. Néha nyugtalan hangyabolyhoz hasonlóan mozognak, néha magukba zárkózottan, szinte megfeledkeznek környezetükről. Jókedvűek és sírók, hízelkedők és durcásak. Egyszóval magukon viselik embervoltuk sok-sok vonását, mindenképpen azt, hogy gyermekek. Bennük a fejlődésre mutató erők szunnyadnak, vagy éppen növekedőben vannak. Lehetőségeket rejtenek magukban, amelyek nem annyira nyilvánvalóak, mint egészséges társaiknál, nem olyan törvényszerűségek működtetik, mint azoknál, mégis jelen vannak. Mindezt észre kell venni közöttük, rajtuk és bennük, s mindez kihívás, kötelezés és parancs arra, hogy foglalkozzunk velük, használjunk ki minden lehetőséget, amit Isten adott nekik, betegeknek és nekünk egészségeseknek.

Az otthon sajátos világában a csöppnyi fejlődésnek, a kicsiny eredménynek is mindenki örül. Hadd soroljunk fel egy párat belőlük.

Keresve se lehetne találni szebb és harmonikusabb kapcsolatot, mint ami Palika és Elemér között van. Mindketten súlyosan fogyatékosak. Palika beszélni sem tud, Elemért néha görcsös rohamok bénítják. Sokszor látom őket a kertben. Együtt sétálnak, egymás kezét fogják, Palika gyermekes gügyögése társa számára úgy látszik érthető. Néha tolmácsaként is szól és fejezi ki kéréseit és kívánságait. Soha nem civódnak, de annál többet segítenek egymáson öltözködésnél, étkezéseknél.

Feri ugyan már évekkel meghaladta gyermekkorát, mégis itt él a gyermekek között. Napjai azonban nem gyermekjátékkal telnek el. Megtanult fonni. Drótokról lehúzza burkolatukat, s e hüvellyel üvegeket, poharakat fon körül, a színeket és mintákat saját ízlése és elképzelése szerint változtatja. Műveit sokan megcsodálták már, s a látogatók sokfelé vitték ajándékul magukkal. Tevékenysége nem volna rendkívüli jelenség, ha nem pillantanánk rá kezeire. A merev, görcsös, a finom munkára engedetlen ujjak, csak rendkívüli nehézségek árán képesek megragadni a drótokat, s minden csomó vagy bújtatás emberfeletti erőfeszítést kíván. De Feri dolgozik, székhez kötötten, szorgalmasan és örömmel. Ilyen örömöt, munkaszeretetei aligha lehet mindennap tapasztalni.

Meg kell adni a lehetőséget mindenkinek, hogy tudása, képessége szerint érvényesüljön. Lajos csak tolószéken mozgatható, nem tud lábra állni és a keze is gyenge munkára. De világos értelme, fürge esze átlát bonyolult helyzeteket és irányítani képes társait egy- egy munka elvégzésében.

Babuka iskolás leány. Nagyon szeret tanulni és másokat tanítani. Gyenge társai így ismerkednek meg, az ő előadásában tankönyvek tartalmával, versekkel, énekekkel. Énekkart is szervezett, lelkes, jókedvű gyermekekből. Együttes ének szállhat vidáman esténként, ünnenapokon az otthon szobáiban.

Ritkán, de adódik alkalom arra is, hogy egy gyermek fejlődése folyamán eljut odáig, hogy megszűnik gondozott lenni és bekerülhet az otthon dolgozói sorába. így került be Marci is. a dolgozók közé. Élvez minden jogot, de vállal minden kötelességet is. Gyors felfogása, technikai érzéke révén ő lett a központi fűtés kezelője.

Az esetek sora folytatódhatnék, de ennyi is bizonyítja, hogy lehetett, érdemes volt ezekkel a gyermekekkel valamit elkezdeni.

Mancs Frigyen

A SZEGÉNYEK EGYHAZA

Az egyháznak nemcsak védelmeznie kell a szegényeket, hanem ténylegesen is olyan szegénynek kell lennie, mint amilyen szegény az egyház gyermekeinek a többsége — követelték vezető katolikus

laikusok egy nyilatkozatban Peruban.

A laikusok véleménye szerint a luxus nem jellemezheti tovább a püspöki tekintélyt, amikor olyan nagy szegénység uralkodik a társadalomban.