Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-24 / 47. szám

Istentiszteleti rend Budapest, 1968. november 24-én Nem világ vége— Krisztus eljövetele Jel 2^ 6—8. 1. NEM BEFEJEZÉS, HANEM ŰJ KEZDET. Korunk tudo­mánya és technikája mellett nagyon is elképzelhető a világ vége. Minden azon múlik, hogy a népek és vezetőik józanul, felelősséggel, a közérdek szem előtt tartásával döntenek és cse­lekszenek-e, vagy pedig nem. A Bibliának a világ végéről szóló kijelentéseiből sokszor csak annyit értenek meg, hogy a ször­nyű vég lesz az. Ez az ige nem hagy kétséget afelől, hogy sok­kal többről van szó. Nem végzetes katasztrófa, hanem Krisztus eljövetelének napja elé nézünk. Urunk nem a világ elpusztítá­sát tervezi, hanem még nagyon sok jó terve van ezzel a vi­lággal. A világnak úgy lesz vége, hogy Isten újjáteremti. S ez az új világ nem valami megfoghatatlan, csupán gondolatban létező, érzelmi világ lesz, hanem valóságos, amit „örökségül nyernek” Isten gyermekei. Amikor tehát a világ jövője felé fordulunk, nem a nagy semmire, hanem Isten újjáteremtett vi­lágára nézünk. 2. NEM IJESZTÉS, HANEM VIGASZTALÁS. A világ újjá- teremtéséről a Jelenések könyve sok drámai képpel, megrázó fordulattal beszél. Ebben az igében is olyanokról olvasunk, akiknek részük „a tűzzel és kénkövei égő tóban” lesz. Gyak­ran kísért az a gondolat, hogy ezekkel másokat ijesztegessünk, gyors hatást várva, és közben megfeledkezzünk az egész könyv vigasztaló szándékáról. Ugyanis nemcsak tűzzel és kénkővel égő tóról van itt szó! A 6. és 7. versben egymást érik azok a kifejezések és képek, melyek Urunk hatalmát, szeretetét és az újjáteremtett világban a Vele való bensőséges, zavartalan vi­szonyt fejezik ki. Ezek egyáltalán nem ijesztöek, hanem egyér­telműen mind szomjúságot és vágyakozást keltenek, hívnak, hogy várva-várjuk Krisztus eljövetelét. Ezt nyomatékosan hangsúlyozza egy kis szó: „ingyen”. Urunk tehát örömmel, szí­vesen, ellenszolgáltatás és feltétel nélkül akar adni. Csak szom­jazni kell: vagyis csak kívánni és csak elfogadni. Urunknak az az öröme, ha eljövetelekor meggazdagíthat: ez biztos remény­ségünk, amikor Isten újjáteremtett világának vajúdó érkezé­sére tekintünk. 3. NEM ZSONGtTÁS, HANEM SERKENTÉS. Ránk nehezedő gondokban, megoldásra váró kérdésekben, hit harcában és bűn ellen el-elbukva, erőnk gyors fogytát érezve, szívesen gondol­nánk mindig csak arra az új világra, ahol teljesen megvalósul Isten akarata és ahol nyilvánvalóan Ö az egyetlen Hr. De ép­pen ez az ige, amely megragadóan szól az újjáteremtett világ­ról, nem engedi, hogy csak felfelé nézzünk és megfeledkezzünk az itt ránk váró feladatokról. Oda nem juthat mindenki: gyá­vák, hitetlenek, utálatosak, gyilkosok, paráznák, bálványimá­dók, hazugok... A felsorolt bűnök mindegyikénél könnyen ta­lálunk olyan ismerőst, akire jól ráillik, de helyesen akkor te­szünk, ha magunkat vizsgáljuk kíméletlen szigorúsággal és ma­gunk indulunk harcba a bűn ellen, mielőtt másoktól kérnénk számon a helytállást. Ez a vasárnap, ez az ige tekintetünket előre irányítja, az el­jövendő Krisztusra. Ha nem Rá nézünk, hamar elfáradunk, könnyen eltévedünk. Ha csak Rá nézünk, egy-kettőre meg­szédülünk. Nézzük azért egyszerre a jelent és a jövőt: akkor megtalálhatjuk és járhatjuk az eljövendő Krisztus földi útját. Reuss András ZENÉS ÁHÍTAT lesz november 24-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel az óbudai evangélikus templomban. BACH KORTÁRSAI Vezényel: Géczy Olga Igét hirdet: DR. VÁMOS JÓZSEF teológiai akadémiai tanár — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Buda­pest, V., Kossuth Lajos utca 1. az udvarban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp. ni., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — ESKÜVŐI RUHAKOLCSONZES legújabb fazonokból vidéki eskü­vőre is. Rédeyné, Farkas Júlia. Bu­dapest, XIV., Kerepesi út 76/b. (Ke­repesi úti lakótelepen a Lumumba utcai megállónál.) Telefon: 630—107. — ROZSA, gyönyörű fajta, szín­garancia mellett kapható Palkó ró­zsakertésznél. Budapest, XV., Csil­lagfürt u. 8. Kérje díjtalan árjegy­zékemet. Deák tér de. 9. (úrv.). Dr. Hafen- i scher Károly, de. 11. (úrv.). Dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 5. szeretet vendégség: Benczúr László. Dózsa György út de. fél 10. Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sü­lé Károly, du. 5. szeretet vendégség: Bogya Géza. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.). Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota­Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Clnkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). Vára- dy Lajos, de. 11. (úrv.). várady La­jos, du. 6. Madocsai Miklós. Toroc- kó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda dé. 9. Dr. Vámos József, de. 10. (úrv.). Dr. Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Turcsá- nyi Károly, de. 11. Turcsányi Ká­roly, du. fél 7. Csengódy László. Budakeszi de. 8. Csengódy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Fri­gyes. Kelenföld de. 8. (úrv.). Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.). Dr. Rezessy Zoltán, du 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Bu­daörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Az egyházi esztendő utol­só vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőt­ti istentisztelet oltár! igéje: Mk 13, 5:4—27; az igehirdetés alap­igéje: Jel 21, 6—7 (8). A dél­utáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi Rádió és az URH hullám­hosszán. Igét hirdet D. DR. VÉTÓ LAJOS nyugalmazott püspök. — BÉKÉSCSABA. Novem­ber 17-én tartotta a gyülekezet megalakulásának 250. évfordu­lóját. A jubileumi ünnepségen D. Káldy Zoltán püspök, a Dé­li Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált. Heggel került sor a mezőmegyeri imaház fel­szentelésére, délelőtt közös magyar—szlovák istentisztelet volt a nagytemplomban. A záró oltári szolgálat keretében lep­lezték le a gyülekezet már el­hunyt öt lelkészének emlék­tábláját. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlést tartottak, amelyen felolvasásra került a gyülekezet ünnepi nyilatkoza­ta. Délután a kistemplomban volt vallásos est, amelynek előadója D. Korén Emil espe­res volt. Szolgáltak még a bé­késcsabai származású, de má­sutt szolgáló lelkészek is. A ju­bileum napját megelőző héten előadások hangzottak el a kis­templomban és az erzsébethe- lyi templomban a gyülekezet történetéről. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Só­lyom Csaba és Perlaki Emma október 26-án tartották eskü­vőjüket a paksi evangélikus templomban. A szertartást a vőlegény édesapja, Sólyom Ká­roly paksi lelkész végezte. — A GYÖR-SOPRON'I EGY­HÁZMEGYE presbitériuma több egyházmegye példáját kö­vetve egyházmegyei teológus ösztöndíj létesítését határozta el. Az egyházmegye elnöksége körlevélben hívta fel a gyüle­kezeteket az évi járulék befi­zetésére, hogy az ösztöndíj megvalósítható legyen. A pres­biteri ülés megtárgyalta a Gyülekezeti Segély évi gyűjté­sét és határozatot hozott az összeg szétosztására. — OROSZLÁNY. A gyüle­kezet énekkara november 3-án ünnepelte megalakulásának 6 éves évfordulóját. Az ünnepi alkalomból megtartott zenés áhítaton Gárdonyi művek hangzottak el. Dr. Gárdonyi Zoltán orgonaszámokat adott elő, Gárdonyi Hajnal hegedű­szólóval, Kertész Erika pedig énekszólóval szolgált. Az ének­kart Nagy Dániel vezényelte. Igét hirdetett Selmeczi János esperes. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és Idádé: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VHL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetés) ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 •0.4297 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató „Övezzétek fel a derekatokat és lámpásotok égjen.” (Lk 12, 35). VASÁRNAP — „Mily szépek a hegyeken az öröm-mondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Ural­kodik a te Istened!” (Ézs 52, 7) Lihegő hírnök áll meg a város feletti hegyen. Izgalmas csatá­ból érkezett. Lent asszonyok, gyermekek szorongva várták órák óta a híradást: rabszij vagy győzelem. S mikor kezé­ből kürtöt formálva lekiáltja: „Győztünk!” — leírhatatlan az öröm a hozzátartozókban. A hírnök lábai sebesek, porosak, — mégis könnyesen ölelik, csó­kolják. Az Üjtestámentum 2000 éves lapjai így kiáltanak le ne­künk, — a naini koporsó mel­lől, a háborgó tengerről, a meggyógyított bélpoklosoktól, a keresztfáról, a húsvéti haj­naltól: „Győzött!” Örömöt és békességet szerzett nekünk! HÉTFŐ — „Az ítélet Istene, az Ür; boldogok mindazok, akik őt szolgálják” (Ézs 30, 18) Urunk beszélt egyszer a háló­ról, melyet partra vonnak és a parton történik a különváloga- tás. Majd csak a parton! Az ítéletkor! Addig nincs az a vil­logó szemű prédikátor, aki Itt a földön külön tudná válogat­ni az igazakat és a hamisakat. A földi élet Isten jóságának, hívásának ideje. „Boldogok”, akik ebben a tudatban szolgál­ják 'Őt. Nem lehetünk ítélke­zők, személyválogatók. Min­denkivel együtt vonnak ben­nünket a part felé. Az egyázi év végén szívembe akarom zárni az üzenetet: ma itt sze­ress, szolgálj — holnap, a par­ton hagyd az ítéletet Istenre! KEDD — „A bölcsesség kez­dete az Úrnak félelme; jó be­látása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja.” (Zsolt. 111, 10) Más az okosság és más a böl­csesség — magyar fülünk szá­mára. Az okos, hideg ész ma­gában nem minden. A világ- történelem sok hideg eszű em­berét kísérte mások jajja, könnye. A bölcs ember mesz- szire néz és ezért lát tisztán pár lépésre is. Féli az Urat, ezért törli le mások könnyeit. A bölcsességben ott van az ész mellett a hit, a szeretet, a Lélek. Az éjszakában 10 nyo- szolyólány várta a Vőlegényt. Csak ötnek volt valami „plusz” a birtokában. Add a szívembe ezt a többletet mindig, Uram! SZERDA „Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, énérettem.” (2 Kir. 19,34) Ügy látszik, nem minden a várfal, nem minden a látcső, nem minden az őrség. Istenen múl­nak a dolgok. Egyik felől ott van Asszíria hatalmas serege Jeruzsálem körül — a másik oldalon térdre hullva könyörög Ezékiás király. Milyen nagy­nak tűnik az egyik, milyen ke­vésnek a másik. Az egykori pásztorfiún sem a fegyverzet segített, hanem Isten, aki ott állt mellette. Életemnek kicsi „városát” Te oltalmazd, Uram! CSÜTÖRTÖK — „Az Ür szól és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig” (Zsolt 50, 1) Életünknek utolsó pillana­táig ezzel a hívogató Istennel találkozunk. S a világ végéig ilyen marad az Isten: az egész világot hívja szeretetre, békes­ségre, örök életre. Hív — mint az édesanya alkonyati órában hívja haza nem tért gyerme­keit. Szép volt nekik az egész nap: iskola, játszótársak, bár volt közben esés, sírás, össze- veszés is. Mégis egy nap befe­jezéséhez jó megcsendesedve hazatérni, az otthonba. Földi életünk „iskolái”, „eséséi” után vár minket az örök otthon. Ha elfeledkezem róla, kiálts utá­nam is, Uram! PÉNTEK — „Az Úr Mózes­sel színről színre beszélt, amint szokott ember szólani barátjá­nak” (2 Móz 33, 11) Mély vágy. él mindenkiben igazi, meghitt beszélgetés után. Egyedül az embert tüntette ki a Teremtő a beszélgetés lehetőségével, hogy szavakon keresztül talál­kozhassunk egymással. Hálá­san gondolok sok áldott baráti beszélgetésre, magángyónásra, szárnyakat adó együttlétre. De az Ür nemcsak másokon ke­resztül szólal meg. Közvetlenül is beszél hozzám igéjében a csend perceiben. Mózessel úgy beszélt, mint barát szokott be­szélgetni barátjával. Felejthe­tetlenek ezek az Űrral való be­szélgetések. Adj vágyat ezek­hez, Uram! SZOMBAT — „Megsokasi- tom őket és meg nem kevesed- nek, megöregbítem őket és meg nem kisebbednek” (Jer 30, 19). Megint búcsúzik egy egy­házi esztendő. Visszatekintve hálás vagyok Istennek, hogj* megint elvonult előttem sze­retednek története — a beth- lehemi jászoltól a keresztfán át, húsvét, vasárnapok, úrva­csorák sora. Napi igék áldott keresése „napról napra”. Az egyházi év utolsó igéje most előre fordítja tekintetünket: Urunk növekedést akar adni! Növeld Urunk hitünket, szere- tetünket, hogy meg ne keve*- bedjünk! Holnap: ádvent! Áldd' meg számomra, számunkra! Görög Tibof — BETEGTOLÖ- KOCSI eladó. Budapest, XVHI., PesÜőrinc, 633 utca 3. — SIRTABLA erős, csiszolt alu­minium lemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. Sivár, kietlen táj, tövis és bogáncs fogadta még nem is olyan régen a Csengődön átha­ladó utast. A szabadon száguldó szelek járá­sával helyet és alakot változtató homokbuc­kák adták a térszín jellegzetességét. Puszták világa volt ez, ahol legfeljebb a szerény igé­nyű birkanyáj talált gyér harapnivdlót ma­gának. A századforduló előtti parcellázás adott lehetőséget a letelepedésre. Egyre töb­ben jöttek, főleg Kiskörösről, hogy megpró­bálják a lehetetlent: megkötni a futóhomo­kot. Szőlőt telepítettek. Rájöttek, hogy a fo­lyékony, hűtlen homok megfékezésének ez a legjobb módja. Becsülettel megküzdöttek a szélviharok pusztító erejével és a szőlőter­mesztésben hamarosan szép eredményeket ér­tek el. Dankó Pista, akit az Adria mellől el­sősorban nem a bor, hanem az egészség, az élet szeretete költöztetett le a csengődi ho­moktenger egyik kis szigetére, így biztat egyik kedves nótájában: ^A csengődi pusztában, csoda van a buckában, Ha kérdezed micsoda, majd megmondja a bora. Ültess bele venyigét, kóstolgassad a levét, S majd megtudod utána, hogy csoda van a pusztában, A csengődi buckában." De az okos csengődiek nemcsak énekelget­ték ezt a nótát, hanem meg is fogadták Dan­kó tanácsát. Ültetgették, egyre buzgóbban és szorgalmasabban, a jófajta venyigéket. Roha­mosan nőtt a kataszteri holdakban számolt szőlőterület nagysága. A híres nemes-rizling, az ezerjó s a többi kiváló minőségű boruk sem maradt sokáig hordáikban. Eladták. Mégpe­dig jó áron. Egyre több lett a gyümölcsös is, s a felszabadulás utáni évek még korszerűbb művelési eszközei, módjai, szakszövetkezetei csak növelték a szőlőtulajdonosok igyekeze­tét és jövedelmét. Nézzük csak meg egy mai csengődi ház, vagy akár egy tanya belsejét, berendezését, felszerelését. Aztán magát a községet. Az új, tágas, napos, modern háza­Csengődi csodák kát. Elmondhatjuk, hogy nincs szegény ember. Munkája után mindenki jól megél. Az autók nagy száma is ezt bizonyítja. Csak a 20 év előtti viszonyokat és állapotokat hasonlítva össze a maival, örömmel és Isten iránti hálá­val vehetjük tudomásul, hogy a kezdetben oly sivár és kietlen homok, a csengődiek szí­vós élni akarása következtében csodát mű­velt: arannyá változott. És ezt megláthatja bárki, aki rá kíváncsi, előzetes „kóstolga­tás” nélkül is. A puszták protestáns népe a század elején közös leányegyházközséggé szerveződött. Tor­nyos, istentiszteleti helynek is megfelelő isko­latermet építettek. Egymást követő sorrend­ben evangélikus, majd református tanítókat hívtak meg, akik egyúttal a levitái teendőket is végezték. Evangélikus papot Kiskőrösről, reformátust Izsákról kaptak. A harmincas években Bándi István lelkész fiatalos lendü­lettel és apostoli tűzzel kezdett munkába. A jó érzékkel végzett szívós munkát hamaro­san látható eredmények ékesítették. 1936-ban Csengődöt anyaegyházközséggé szervezte. Paplakot épített. Az akkor már mintegy fél­ezer lelket kitevő evangélikusság lelkileg- anyagilag egyre erősödött. Ezt pedig csak ál­landó és fáradságos munkával, sok utánjárás­sal lehetett elérni. Hiszen még az 1950-es évek elején is a mintegy 4500 lelkes nagyközség lakosságának csak egyharmad része lakott zárt településben. A többiek kinn éltek a távoli, terjedelmes pusztaságok, a szanaszét szórt ta­nyák világában, 14 ezer kataszteri hold terü­leten. Az evangélikuaságnak, amelynek száma már akkor mintegy 7 00 lélek volt, csupán egy- heted része lakott a papiak körüli utcákban, a többi szanaszét, 2—9 km távolságban. Eze­ket az embereket gyülekezeti tagokká szer­vezni, látogatni, anyagi áldozatvállalásra buzdítani már fizikailag is roppant energiát igénylő feladat volt mind a gyülekezetét „ala­pító" Bándi István, mind utódai számára. Jól emlékszem azokra a 15—20 év előtti utakra és távolságokra, amelyeket egy-egy család meglátogatása, házi istentiszteletek tartása, betegúrvacsora osztás, temetés céljából meg­tettem. Szaharai hőség, sarki hideg, homok- és hóviharok közepette legnagyobbrészt gya­logosan, aztán kerékpáron, szekéren, s egy esztendőn át motoron. Döbrögec, Akasztó, s a hartai határtól kezdve Tibold-pusztán keresz­tül vittem az evangélium örömét egészen az izsáki határig, majd Soltszentimre, Fülöpszál- lás és Szabadszállás evangélikus népe között tartottam istentiszteletet, s végeztem hitokta­tást. S ha most ezekre az utakra visszagondo­lok, nemcsak azért adok hálát Istennek, hogy azokban az években sok fizikai erőt és misz- sziói kedvet adott ehhez a teve nélküli siva­tagi szolgálathoz, hanem hogy ez a rettenete­sen szétszórt evangélikus nép egy egységes, lelki-anyagi erővel bíró, ezres lélekszámú gyülekezetté kovácsolódott össze. Isten Szent­lelke csodát művelt itt, mert nemcsak a nö­vények világába tartozó venyigék jöttek ter­mőre az elődök munkája nyomán, hanem ma­ga az igazi SZÖLÖTÖ is tápdús talajra talált a szívekben. Sok egyháztag élete vált gazda­gon termő vesszővé, hol a hithűség, áldozat- készség, az egyházszeretet érett fürtjei az üd­vösség tüzes borát rejtették magukban. Csak néhány nagyon kedves nevet említsek: dr. Pa­jor Aladár volt egyházfelügyelő, Kelemen S. Pál másodfelügyelő, Adám János felügyelő és lelkészi munkatárs, Nemes László templom- építési bizottsági elnök, Preiszinger András pénztáros, Opasuzki György gondnok, Mucsi Lajosné, Kuruc Pál, Drobuska János, Lehoc- ki Konrád, Drobina Ferencné presbiterek. Megbecsült és kipróbált munkatársak voltak ők és maradtak sok más buzgó gyülekezeti tag mellett. Hiszem, hogy nevük, nemcsak a csengődi gyülekezet történetében ragyog kitö­rölhetetlenül. A csengődi gyülekezet ismét hálaadásra ké­szül. A már évekkel ezelőtt felszentelt és használatba vett temploma megkapta di- szes külső köntösét is, s ezzel a templom épí­tése — 19 örömben és bánatban, várakozás­ban és nekilendülésben eltelt esztendő után —, gyakorlatilag befejeződött. Most tehát is­mét szárnyalhat az ének s ismét feltörhet a hálaadó imádság. Magam is, most is, együtt örülök az örülőkkel. Bennem, a csengődi templom építésének a kezdete 1949 októberé­nek egyik csendes estéjére nyúlik vissza. Ar­ra az estére, — nincs benne a templomépítési naplóban —, amikor a templomért való tu­sakodás feleletet vágyó csendjében Isten igé­jéből határozott biztatást kaptam. Zsongani, újjongani kezdtek bennem a szavak. Zama- tuk, erejük lett. Bizonyosság, bátorság áradt rajtuk keresztül belém s én egyre világosab­ban és egyre biztosabban tudtam: lesz temp­lomunk. Lesz. Mert Isten maga akarja, hogy legyen. Ez az én nagyon kedves, személyes emlékem. De emlékei bizonyosan vannak az előttem és utánam szolgálóknak is. Igen, Is­ten szavát meghallani, megérteni, megragadni és arra ráállni: ez minden istenes munka kez­dete és hajtóereje. És ez így van a csengő­di templom építésének munkájában is. Bán­di István volt az, aki a templomtelket meg­vásárolta, Zoltán László volt az, aki az épí­tés elkezdéséhez szükséges anyagiakat össze­gyűjtötte és a templom alapkövét lerakta. Szentpétery Péter pedig több mint 10 eszten­dőn keresztül fáradhatatlanul buzgólkodott a befejezésért. Egyformán eszközök voltunk a sok más neves és névtelen áldozathozóval együtt. Nem a mienk, egyedül Istené a dicső­ség. ö indított és erősített a szolgálatra mind­annyiunkat. A szép, új templomot magamban a kegyelem templomának nevezem. Isten ke­gyelmének csodáját látom benne. Áldott le­gyen érte az Űr! Zoltán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents