Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-03 / 44. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. K. ORSZÁGOS EVA NG É L I KU S H ETIL A P XXXIII. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1968. november 3. Ára: 2.— Forint A finn külügyminiszterrel Néhány napig Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott Akti Karjalainen finn külügyminiszter és felesége. A látogatás jelentőségéről és eredményeiről napilapjaink bőven beszámoltak. Örömmel értesültünk a látogatás eredményeiről, amelyek újabb és igen jelentős tényei és dokumentumai a finn—magyar barátságnak és kölcsönös megértésnek. Evangélikus egyházunk abban a kiváltságos helyzetben tudja magát, hogy a kapcsolatok építéséhez idők folyamán, s különösen is az utóbbi években jelentősen hozzájárulhatott. Igen jól esett, hogy erről a törekvésünkről társadalmunk vezető egyéniségei többször is elismerőleg szóltak. Péter János külügyminiszter is rámutatott erre, az Ahti Karjalainen és felesége tiszteletére adott fogadáson mondott pohárköszöntőjében. Ezen a fogadáson egyházunk képviseletében jelen voltak D. Káldy Zoltán püspök, D. Koren Emil esperes, püspökhelyettes és Detre László esperes. A fogadás alatt a finn külügyminiszter szívélyesen és hosszan elbeszélgetett egyházunk vezetőivel, érdeklődött egyházunk élete felől, noha arról már igen sokat tudott. Kifejezte Karjalainen miniszter, hogy bár először jár Magyarországon, ide úgy jött, mint aki félig haza jön. Egyik finn lelkészbarátunk így jellemezte a hazájában is nagy közmegbecsülésnek örvendő külügyminisztert: „olyan ember ő, aki az utazás kegyelmi ajándékát kapta”. A látogatással kapcsolatban a finn külügyminiszter felesége, Päivi Karjalainen megtekintette a Deák téri templomot. A miniszternő kíséretében volt Marjatta Nevakivi, a budapesti finn nagykövetség másodtitkárának felesége, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes felesége. Dr. Lőrincz Andor- né, a magyar külügyminisztérium tisztviselője és mások. Egyházunk részéről a látogatókat D. Káldy Zoltán püspök, D. Koren Emil püspökhelyettes és a Deák téri lelkészek fogadták. D. Káldy Zoltán püspök virágcsokorral és meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket, majd Dr. Hafenscher Károly lelkész ismertette a templom történetét és jelentőségét. Trajtler Gábor rövid Pachelbel-darabbal bemutatta az orgonát, majd amikor megszólaltak a sípokon a „Szelíd szemed, Ür Jézus” hangjai, a minisztemé megfényesedő szemmel hallgatta a minket összekötő, jól ismert finn dallamot. A templom megtekintése után D. Káldy Zoltánná kávéra látta vendégül a látogatókat a püspöki lakáson, ahol hosszú, szívélyes beszélgetés folyt egyházunkról. — Rendkívül örülök és hálás vagyok azért — mondotta Päivi Karjalainen miniszterné —, hogy magyarországi látogatásunk alatt lehetőséget adtak Budapest nagy és meghitt evangélikus templomának megtekintésére, magyarázatot hallhattam a templomról, élvezhettem a gyönyörű orgonajátékot, végül pedig látogatást tehettem a meleg püspöki otthonban. Mindezt szívből köszönöm. Kívánom egyházuknak és a hittestvéreknek mindenben a legjobbat. Közös kincsünk a Biblia Bibliavasárnapon sok mindenre gondol az ember a Bibliával kapcsolatban. Örömmel állapítja meg, hogy a Biblia a legelterjedtebb könyv ma is a világon. Hogy a keresztyénség minden szétszakadozottsága ellenére a Szentírás közös kincsünk maradt a mai napig. Hogy éppen a Bibliának többféle értelmezése eredményezte a többféle felekezetet. Hogy napjainkban még jobban megnőtt a tekintélye még a katolikus egyházban is. Hogy gyülekezeti tagjaink ma is szorgalmas bibliaolvasók és a bibliaórák látogatói arról tesznek ismételten bizonyságot, hogy mennyire érdekli őket a készülő új magyar bibliafordítás. Méltó és illő dolog tehát, hogy éppen bibliavasárnapon röviden elmondjuk, hogy hol tartunk ma ezzel a szent munkával. Mint tudjuk, az ószövetségi fordító munka már több, mint 20 éve folyik. Az alapfordítás eredményeként próbafüzetek formájában megjelent már az egész Ötestámentom. A bizottság a végleges szövegen dolgozik és Krónikák második könyvének a végéig elkészült a fordítással. Egyre inkább közös munkának az eredményévé formálódik a fordítás, hiszen pl. Mózes első könyvének a fordításához ez év elején mintegy 35 evangélikus, református és baptista lelkész szólt hozzá. Ezek a hozzászólások rendkívül értékesek elsősorban magyar nyelvi szempontból és arról tanúskodnak, hogy ez a fordítás közös munka eredménye lesz. Az Üjtestámentom fordítása is elkezdődött 1947-ben és annak eredményeként 1953-ban megjelent a Próba-XJjtestámentom. Erről a fordításról azonban az a vélemény alakult ki, hogy nem üti meg az új fordítás követelményeit. Ezért 4 évvel ezelőtt egy új bizottságot küldött ki a Magyar Bibliatanács az Üjtestámentom magyar nyelvre fordítására. Az evangéliumok és Apostolok Cselekedeteinek új fordítása két próbafüzetben már megjelent és a bizottság rövidesen elkészül az összes újtestámentomi könyv első fordításával. Persze ezen az első fordításon még sok változtatás történik a végleges fordításig. A bizottságok nagyon nehéz feladatra vállalkoztak. Olyan fordítást kell készíteniük, amely nemcsak a mai magyar irodalmi nyelv szintjét éri el, hanem megfelel a modern bibliaértelmezésnek is. A lelkészek és gyülekezeti tagok élénk érdeklődése és támogatása nyomán azonban minden reménység megvan arra, hogy nem sok idő múltán híveink kezébe tudjuk adni régi közös kincsünket — az új magyarnyelvű Bibliát. Az elsőtől a hetedikig Szegeden Két ősi város: Pécs és Szeged. Amott a Mecsek von zöld keretet s török dzsámik torony és kupolacsúcsa hirdeti, hogy „kereszt és félhold immár ösz- szefér”. A hegyre kúszó város ölében őskeresztyén sírokat rejt. Emitt széles, nyílt tájakat szel át a Tisza, amelynek partján nem is oly régen még Juhász Gyula mélázva állt: Elnézem őt, a régesrégi társat Ki mindig szótlan és lomhán halad. Amott a kövek egykor római katonák lovaspatkója alatt csengtek, emitt E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Atilla király. E tájon, hol a két víz összeér Áldozott egykor dús Ajtony vezér. A két város evangélikussá- gának útja is szinte párhuzamosan fut. Erős katolikus gócon, püspöki székhelyen a maroknyi kis gyülekezet. Pécsett most emlékeztek a gyülekezetté szerveződés 100. évéről. Szegeden nyolc éve tehették ugyanezt. Most a szegedi oltárnál az az egykori pécsi lelkész hirdeti az igét egykori konfirmandusának: D. Káldy Zoltán püspök, a szegedi gyülekezet új lelkészének, Cserháti Sándornak. * Izgalmas és színes a reformáció korabeli Szeged.' A város nagy szülötte, Szegedi Kis István, az első magyar protestáns szuperintendens működött itt, Abádi Benedekkel együtt, aki Sárvárról ide hozta át nyomdáját. Szegedi diákok a XVII. század végéig sűrűn jártak Wittenbergába tanulni. Volt idő, amikor a reformáció szinte egészen meghódította a város lakosságát, s a ferencesek az alsóvárosi templom szentélyébe szorultak, mert a templomhajót a protestánsok használták. Keseregtek is, hogy „a rókát tulajdon barlangjából kipiszkáló süldisznónak furtsaságát követvén” a protestánsok még templomukba is bejöttek, — amiből ma már nem tudja az ember, hogy a hasonlaton mosolyogjon-e, — a katolikusok rókák, a protestánsok „süldisznók” — vagy sz. énekünk eredetijét, „Jövel Jézus, lelkem hő szerelme ...” * Hosszú csend következett, hiszen III. Károly protestánsokat kitiltó rendeletét szigorúan megtartották. 1805-ben jegyezték be az első evangélikus szegedi polgárt. Innen szélesedik az út. 1836-ban szervezett szórvány, 1847-ben leányegyház, 1860 óta önálló gyülekezet. azon gondolkozzék-e, hogy vajon kié a templom: a papoké-e, vagy a gyülekezeté? Szó ami szó, a városban „sok furtsasá- gok lőttek”, míg az ellenreformáció teljesen elsöpörte a protestantizmust. Egy részük Al- győre menekült, onnan tovább Hódmezővásárhelyre, s e menekülők még vigasztalódháttak Szőnyi Benjámin versén, amit feltehetően nekik írt: a 414. IMÁDKOZZUNK Urunk, köszönjük, hogy elhívtál országodba, hogy gyermekeidként, boldogsában éljünk. Magunktól ml nem tudnánk országodba eljutná, de egyszülött Fiadat se kímélted, hogy Tieid legyünk. Kérünk, ébreszd fel szívünket Szentlelkeddel és vezess, hogy ez reménységünk, örömünk és erőnk legyen. Óvj meg a kísértésekben, óvj meg gyengeségünkben, hogy a hit harcába kegyelmeddel helytállhassunk. Indíts, hogy megtegyük mindazt, amit kívánsz és ami tetszésedre van és így hitünk is egyre növekedjék és védelmed alatt minden veszedelemtől megkímélten éljünk szent neved dicsőségére, Jézusért. Ámen. Akikre baUgatnunk kell Nyugati hang A 16. század óta az jellemzi az európai egyházakat, hogy rettegnek a teremtésben rejlő fejlődéstől, rettegnek saját koruktól, rettegnek általában a változásoktól. Protestánsok és katolikusok csupán félénk vagy bátor turisták egy olyan világban, amely nem az övék. Péguy szemére vetette Dantenak, hogy turistaként utazta be a poklot. Az újkor egyházias keresztyén embere a világtól menekülve és a világ után vágyva, a tiltott gyümölcsöket ízlelgetve vagy azok elől menekülve utazza be az a világot, azt a valóságot, amely nem az övé. Friedrich Heer, Bécs FIATALSÁG A ZSINATON Az október első felében Ber- lin-Spandauban megtartott zsinaton az ifjúság 8 képviselője is részt vehetett. A Német Egyesült Evangélikus Egyház zsinati elnökségének ez a döntése arról tanúskodik, hogy a jórészt idősebb nemzedék tagjai igénylik az ifjúság hozzájárulását az egyház munka- módszerének és munkaterületeinek a meghatározásánál. 108 év alatt hat lelkésze volt a szegedi evangélikusság- nak. Valamennyiük szolgálatának íze, jellege, tartalmas nyoma van. Püspök két lelkésziktatáson volt jelen. Az első lelkészénél, 1861-ben, amikor Sze- berényi Lajos iktatásán vett részt Székács József. S a mostani hetediknél, amikor Cserháti Sándor iktatásán igét hirdetett D. Káldy Zoltán, Szeged papjainak nesztora, áldott emlékű Thomay József. 51 évig volt a gyülekezet lelkésze. Átélte a szegedi nagy árvizet 1879-ben. Eposzba illő idő volt. ö látta azt, amire Juhász Gyula csak visszanézett: A törpe viskó a nagy vízbe dőlhet De a magasba lendül a torony És délibábja reszket a jövőnek Az enyészetbe omló romokon. Micsoda heroikus lendület kellett ahhoz, hogy a reszkető délibáb valósággá súlyosodjék! Templomot s parókiát épített, amelyek ma is állanak. Schu- lek Frigyes tervezte. Thomay élete alkonyát meg nem értés keserítette. A szegedi gyülekezet két papját temette el. Thomay Józsefet 1929-ben, bűnbánó nagy tömeg kíséretében, és id. Ben- kóczy Dánielt ezen a nyáron. Utóbbit D. Káldy Zoltán püspök szolgálatával. Mindkét temetésen jelen voltam. Katasztrófákat, történelmi viharokat élt át ez a gyüleké- zet. Lelkészválasztási harcokban, szolgálati viszályokban, kisebbségi sorsban edződött. Lüktető szervezésben, költői szárnyalású papi szolgálatban, csendes és mély lelkigondozásban tartalmasult. Most impozáns egyhangúsággal hívta meg hetedik papját, Cserháti Sándort. * A levegőben, szivekben még ott remeg az eltávozott id. Ben- kóczy Dániel alakja, aki mintha visszatekintene Juhász Gyula szegedi szavával több mint két évtizedes szolgálatára: E nagy nyugalmat és csöndes derűt Szeretném én elvinni, ha megyek. Elment, vitte. De a derűből és nyugalomból élet sarjadt. Átadott hangtalanul egy gyülekezetét, amely íme megtöltötte a templomot, s ünnepélyes melegséggel rendezte meg új lelkészének beiktatását. Az iktatást Bártfai Lajos, a Csongrád—Szolnoki Egyházmegye esperese végezte, s fogadta az új lelkészt az egyházmegye bizalmába és szerete- tébe. Az iktató igehirdetést D. Káldy Zoltán püspök mondotta. Meleg hangon emlékezett meg az elhunyt lelkészről, majd arról szólt, hogy amit a lelkész hirdet, az legyen kenyér, ami táplál, erősít, amiből élni lehet. Legyen az igehirdetés diakónia, szeretetszolgálat széles körben. Egész működésével tanúsítja a lelkész, hogy Isten országa betört az emberek közé, s abban kell élnünk. Amíg a gyülekezet lélegzetvisszafojtva hallgatott, azon gondolkoztam, hogy az ünnepi érzéseken s a püspöki prédikáció emlékén túl vajon elviszi-e erősítésül, biztatásul, reménységül az igehirdetésnek egy csendes mondatát: „egy gyülekezet akkor tesszi a legnagyobbat, ha hisz”. Nem tudom, a püspök mennyire ismeri részleteiben a szegedi gyülekezet múltját. Ép ismerem. Szegédről indultam a teológiára, s az egyetemen első tudományos dolgozatom a szegedi gyülekezet történetének megírása volt. S most ott, a szegedi oltár előtt a szívembe markolt, hogy ez az egyetlen mondat milyen pontosan fémjelzi 160 esztendő történetét. De előre is mutat az egyetlen járható útra. Cserháti Sándor Lk.9,24 alapján az „élet”-ről beszélt, a biblia szövegfordítójának pontosságával. Arról az életről, amely körülvesz minket Krisztusban, a körülöttünk zajló valóságban, egyházvezetésben, a világban. „Ki kell nyílni” erre az életre. Az istentiszteletet követő közgyűlésen, amelyen Pleskó Béla felügyelő elnökölt, ünnepélyes köszöntések hangzottak el. D. Káldy Zoltán püspök, Bártfai Lajos esperes, Huley Alfréd lelkész, D. Koren Emil esperes, D. Dr. Vajta Vilmos a strasbourgi ökumenikus Intézet professzora, Munkácsy L. református esperes, Nagy Tibor r. k. püspöki titkár, Vince Ferenc református lelkész, Tótii- Szőllős Mihály lelkész szóltak, valamint a szegedi gyülekezet részéről a felügyelő, s a bibliakör asszonyai, továbbá a helyi baptista és metodista gyülekezetek nevében mondtak köszöntést. Az ünnepség után a gyülekezet asszonyai tettek ki magukért a „mozgó szeretet- vendégségen”, amely betöltötte az irodát, parókiát, s a templom árnyékában meghúzódó kis kertet. * . A szép ünnep után elmenőben felnéztem a csillagokra, s eszembe jutott fiatalkorom nagy költője, Juhász Gyula, akinek bús, szakállas fejét még láttam a Fodor utcán: Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. Amikor a szegediek a Tisza partján merengve nézik a csillagokat, ne ott sejtsék Isten országát, mert az itt van, itt keressék, itt éljenek benne — mondotta Káldy püspök. Amaz költői szó. Ez evangélium. Dr, Fálfy Miklós D. Korea Emil
