Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-27 / 43. szám

Tanácskozott a Keresztyén Békekonferencia vezetősége írta: Dr. Bartha Tibor református püspök A Keresztyén Békekonfe­rencia Munkabizottsága és Nemzetközi Titkársága együt­tes ülést tartott október 1—4 napjain Párizsban, ahol a moz­galom francia regionális bi­zottságának a vendége volt. A NEMZETKÖZI TITKÁR­SÁG zsúfolt napirendet ter­jesztett elő, amelyen a harma­dik nagygyűlés hatásának, visszhangjának az értékelése, a regionális bizottságok műkö­déséről szóló jelentések, a Ta­nulmányi Osztály munkaterve szerepelt számos ügyviteli kér­dés mellett. Többen annak a kívánságnak adtak kifejezést, hogy az együttes a napirendtől függetlenül mindenekelőtt a csehszlovák eseményeket vi­tassa meg. A konzultáción résztvevők helyet adtak ennek a kívánságnak és megállapítot­ták a vita szabályait. Először is leszögezték, hogy az e kér­désben folytatandó tanácsko­zást testvéri jellegű meg­beszélésnek kell tekinteni, amelynek az a hivatása, hogy a tagok kölcsönösen tájékoztas­sák egymást álláspontjukról. Eleve kimondták, hogy az ér­tekezlet e témával kapcsolat­ban nem kíván határozatot hozni. Az ilyen módon meg­kezdett vita a tervbe vett ki­lenc ülésszakból hét üléssza­kon át folyt. Soha nyitottabb, őszintébb párbeszédben a nem­zetközi egyházi élet fórumain én még nem vettem részt. A VITA ANYAGÁT igen könnyen összefoglalhatom: a Ha azt kérdezzük, KÍCSO-' DA A SZENTLÉLEK, a Bib­lia felelete csalódást okozhat, mert nem adja elénk a Szent­lélek „személyi lapját”. Csak azt mondja róla, hogy ö az „Isten Lelke” (1. Móz 1,2), a „Krisztus Lelke” (1 Pt 1,11), vagy egészen egyszerűen „a Lélek” (Jn 4,24). Sokan sze­rették volna megfejteni sze­mélyének titkát. Volt idő, amikor szenvedélyes viták középpontjába került, ame­lyek fájdalmas szakadásokhoz vezettek a keresztyénségben, a remélt eredmény azonban nem született meg. Arcát, alakját nem tudjuk megraj­zolni, mint a szélét sem, mely fű, ahová akar, s csak zúgá­sát halljuk (Jn 3,8), de meg nem ragadhatjuk. Keresztelő János galambnak látta (Jn 1,32), a tanítványok meg ép­pen kettős lángnyelvnek (Csel 2,3), de jól tudjuk, hogy egyik sem alkalmas „modell” a Szentlélek „szobrához”. Luther a Nagykátéban aláza­tosan úgy közelít e titok felé, hogy kijelenti: a Szentlélek nem „emberi lélek” és nem „gonosz lélek”. Ezzel pedig elmondja a legtöbbet, amit ember a Szentlélek személyé­ről egyáltalán megtudhat. Ki­fejezi, hogy a Szentlélek nem az emberi lélek „javított, át­dolgozott és tökéletesített ki­adása”, hanem ugyanolyan „egészen más Valaki”, mint maga az Isten. S kifejezi, hogy a Szentlélek nem ártal­munkra van, hanem javunk­ra; nem ellenünk munkálko­dik, hanem értünk. Ha azt kérdezzük, MIT CSINÁL Á. SZENTLÉLEK, akkor a Biblia egyszerre a feleletek gazdag tárházává válik. Megtudjuk Róla, hogy ott van már világunk bölcsőjénél <I Móz. 1, 2) csakúgy, mint Krisztus Urunk betlehemi jászla körül (Lk 1,35. 41, 67: 2,25—32). Ott van Jézussal a pusztában (Lk 4,1), amikor kísértésekkel kell viaskod­nia. Ott van a megváltói szol­gálat nehéz útjának kapujá­ban (Lk 4,14), de az út egész íosszán is (Mt 12,28), mely el­veret a Golgota keresztjéig. S ott van az Egyház bölcső­csehszlovák események meg­ítélésében véleménykülönbsé­gek voltak. Némelyek azt állí­tották, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt januári és májusi határozatai a szocialis­ta társadalmi és gazdasági rend fejlődését szolgálták, s semmiképpen nem veszélyez­tették a Csehszlovák Köztár­saság társadalmi rendjét, illet­ve a szocialista világ bizton­ságát. Ezért véleményük sze­rint szükségtelen volt a Varsói Szerződés államainak az augusztus 21-i lépése. Mások viszont — közöttük én is — azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a Csehszlová­kiában januárban kibontako­zott örvendetes és szükségsze­rű fejlődést az ország határain kívül és belül visszaélésre használták fel olyan erők, amelyek célja nem a szocialis­ta társadalmi rend fejlesztése, hanem megdöntése. Európa biztonságának, a világbéke megőrzésének érdekében ezért elkerülhetetlenül szükség volt arra, hogy a Varsói Szerződés államai preventív intézkedése­ket tegyenek. Ezek a preven­ciós intézkedések a pszicholó­giai eszközökkel évek óta foly­tatott és Nyugatról támogatott szocialistaellenes, agresszív tö­rekvéseknek Csehszlovákiában véget vetettek és biztosítják azt a kívánatos fejlődést, amelyre nemcsak Csehszlová­kiában, hanem általában a szo­cialista táborhoz tartozó orszá­gokban olyan nagy súlyt fek­tetnek. Végül — főként a har­madik világ képviselői — arról jénél is az első Pünkösdkor (Csel 2,1—4), nemcsak a ket­tős lángnyelvek alakjában, hanem a szívekbe beköltözve is, hogy a Jézus szolgálatára teljesen alkalmatlan tanítvá­nyok „más emberré” váljanak végre (Jn 3,3—8; 20,19—29), hogy hitetlenségüket hit, gyá­vaságukat bátorság,' remény­telenségüket reménység, ér­tetlenségüket bölcsesség vált­sa fel, s hogy beteljesedjék Jézus ígérete az Általa hirde­tett örömhír tovjábbvivéséről (Jn 16,12—14). Az Anyaszent- egyház — minden nyilvánva­ló nyomorúsága ellenére is — jele a Szentlélek állandó munkálkodásának és pecsétje Jézus ígéretének. A Szentlélek jelenléte tehát nem tétlen szemlélődés, nem is rideg „minőségi ellenőrzés”, hanem kemény és áldott munka, melynek nyomán meg­éled a halott, megerősödik az erőtelen és újjá lesz a régi (Rm 15,13—19). így dolgozik a Szentlélek az egyházban szün­telenül (Jn 14,17), újat csele­kedve és hűségesen tanúskod­va Krisztus váltságművéről. (1 Jn 5,6). Munkája, tanúskodása, ta­nácsa és vezetése azonban mindig hozzá van kötve az igéhez (Jn. 16, 13). Nem mi szabunk határt „mozgási sza­badságának”, hanem őneki tetszett úgy, hogy kösse ma­gát a kijelentéshez. Nem úgy vezet és tanácsol a Szentlé­lek, hogy különleges „újságo­kat” suttog fülünkbe, hanem úgy, hogy Isten igéjéhez ve­zet, vágyat kelt a szívben Krisztus után, s megvilágo­sítja előttünk a kijelentést, amit emberi értelmünk nem tud felfogni, elfogadni és be­fogadni, ha megannyira igye­keznék is (1 Kor 2,6—14). Személyének titkát rejtve tartja előttünk, munkáját azonban nyilvánvalóvá teszi. Luther klasszikus tömörség­gel és felülmúlhatatlan szép­séggel így foglalja ezt össze a Kiskátéban: „hív, gyűjt, meg­világosít, megszentel és meg­tart”. Ennél „többre” pedig nincs is szüksége Krisztus tanítvá­nyának, Magassy Sándor adtak számot, hogy körükben milyen hatást váltottak ki a csehszlovák események. Sokan aggodalmuknak adtak kifeje­zést amiatt, hogy a rossz em­lékű hidegháború visszatérése lerombolhat mindent, amit kontinensek, népek egymáshoz való közeledése terén a nem­zetközi békeharc az elmúlt év­tizedekben elért, a Keresztyén Békemozgalom hozzájárulásá­val is. NÉHÁNY TANULSÁGOT hadd vessek papírra, amelye­ket a vitából szűrtem le. Min­denekelőtt arról szeretnék szólni, hogy keleti, nyugati és a harmadik világbeli küldöt­tek teljesen egységesen és ha­tározottan kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a vé­leménykülönbségek és feszült­ségek ellenére,sőt éppen ezek legyőzése érdekében, minden jóakaratú embernek, így a Ke­resztyén Békekonferencia moz­galmában tömörült keresztyén egyházak tagjainak is fokoz­ni kell erőfeszítésüket a köl­csönös megértés előmozdítá­sáért, a hidegháború leküzdé­séért. Meggyőződésem szerint a Keresztyén Békemozgalom a közös keresztyén hit és az ab­ból fakadó keresztyén felelős­ség teherbíró képességének rendkívül erős teherpróbáját élte át Párizsban. Ez az erő­próba figyelmeztet bennünket arra, hogy mindannak ellené­re, ami a keresztyéneket egy­mástól elválasztja, beleértve a különböző politikai felfogáso­kat is. a Krisztusba vetett kö­zös hit elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy közös erőfeszíté­seket tegyenek az emberiség békéjének megőrzése érdeké­ben. VÉGÜL MÉG NÉHÁNY SZÓT a tulajdonképpeni tárgy- sorozat sorsáról. Részben a- miatt, mert kevés idő ju­tott ügyviteli feladatok meg­tárgyalására, részben amiatt, mert több referens nem volt jelen, több ügy megtárgyalását áttették a Nemzetközi Titkár­ság decemberi, illetve a Mun­kabizottság februári ülésére. Számos más kérdésben viszont jó döntések születtek. így el­határozták a közel-keleti kér­dés további tanulmányozását, az eddigi tanulmányi anyagok összefoglalását. Megállapodá­sok születtek további konzul­tációk kialakítására a queke- rekkel, majd a latin-amerikai egyházak képviselőivel stb. A magyar ökumené tagegy­házai számára külön is örömet jelentő határozatot hozott a Munkabizottság, amikor a fő­titkár mellé társfőtitkárokat választott a mozgalom megnö­vekedéséből adódó munkafel­adatok ellátására. A három társfőtitkár közül az egyik dr. Tóth Károly. A nyugati világ­ból dr. H. Mochalski és a har­madik világból J. Santa Ana uruguayi küldöttet választot­ták meg. A további munka szempontjából ígéretes döntés ez, mert mind a három személy osztatlan megbecsülésnek ör­vend a mozgalom körében. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA áldott szolgá­latokat végzett az elmúlt esz­tendők során, amelyeket he­lyette semmilyen más egyházi szervezet nem végzett volna el. Része van abban, hogy az em­ber ügye iránti felelősség tuda­ta elmélyült, a társadalmi igaz­ságosságért folytatott küzde­lem jelentőségének a felisme­rése fokozódott a keresztyén világban. Nem kétséges, hogy erőfeszítéseit folytatnia kell és folytatni is tudja, annak elle­nére, hogy a mozgalom szülő­földje e pillanatban a viták középpontjába került. Szívből kívánjuk, hogy az élet a test­vérországban mielőbb norma­lizálódjék, s Csehszlovákia né­pe békében építhesse, fejleszt­hesse szocialista társadalmát. A csehszlovák testvéreinkkel együtt alapított Keresztyén Békemozgalom pedig továbbra is zavartalanul töltse be hi­vatását, amelyre az egyház élő Ura hívta el, Igéje és Szentlel­ke által. ÚTÉPÍTÉS A völgyből útépítések zaja járja be erdőnk, hegyünk. Csendzavarás? Nem! Olyan szép ez! Biztat, hogy Isten és egymás szívéhez mindig útépítők legyünk. Túrmezei Erzsébet Egyház Mexikóban Az olimpia most folyó küz­delmei során sokat olvasunk és hallunk a rendező ország érdekességeiről. Figyelmet ér­demel az egyház különleges helyzete is. A maják és aztékok ősi kultúrájú országának 1900- ban még csak 13 és fél millió, többségében a római egyház­hoz tartozó lakosa volt. Ez a szám 50 év alatt megduplázó­dott, az 1960-as népszámlálás szerint pedig 34 millió volt. Ma 96°/0-ban katolikus, el­enyésző kisebbségében pedig protestáns a népesség. Mexi­kó, szomszédjával az Egye­sült Államokkal ellentétben, nem ismeri a faji kérdést, bár a statisztikák szerint csak I7°/o a fehér bőrű (kreol), 28% az indián és 55% a keverék (mesztic). Az ország nagyon büszke ősi történelmére és kultúrájára. Spanyolország gyarmati igájából Mexikónak csak ne­hezen sikerült megszabadul­nia. A múlt században III. Napóleon Jrancia császár Habsburg uralkodót igyeke­zett fegyveresen uralomra se­gíteni, de 1867-ben, 3 évi uralkodása után Mexikó köz­társaság lett. Az önállósodási küzdelem nehézségeit mutat­ja, hogy az országnak 1823 és 1867 között 36 alkotmánya és 72 államfője volt. A régi rendhez erősen hoz­zánőtt római egyház konzer­vativizmusa érteti meg a mexikói 1917-es forradalom erős egyházellenes intézkedé­seit. Az egyház és állam szét­választása azóta igen határo­zott. Az egyháznak Mexikó­ban nem lehet ingatlan va­gyona, a templomok és egy­házi használatban levő épüle­tek állami tulajdonban van­nak. A nevelés kötelezően ál­lami iskolákban folyik, val­lástanítás nélkül, de a római egyház tart fent magánisko­lákat. A papok nem vehetnek részt a politikai életben, nincs választójoguk és őket sem lehet politikai, közéleti tisztségekre megválasztani. Az egyház belső ügyeibe nem szól bele az állam, de tevé­kenységét igyekszik ellenőriz­ni. Anyagilag az egyház füg­getlen az államtól, nem kap támogatást. Az addig uralkodó helyzet­ben levő római egyház termé­szetesen nem fogadta szíve­sen ezeket az intézkedéseket. Századunk húszas éveiben nagy harcba kezdett addigi kiváltságai visszahódítására. Az állam válasza erőszakos volt és a harc hevességét mu­tatja a több mint ötezer ál­dozat, közöttük 300 pap. 1928- ban Obregon elnököt egy fa­natikus katolikus merénylő meggyilkolta. Ma ez a kiélezett helyzet enyhült. A római egyháznak számaránya révén jelentős befolyása van a közéletre, a szigorú egyházellenes intéz­kedéseket és törvényeket nem egyformán hajtják végre. A protestánsok sok helyütt ta­lálkoznak még ugyan rossz- indulattal és gyűlölettel, de ennek ellenére a protestán­sok száma egyre emelkedik és ezt nemcsak a bevándorlás okozza. A legutóbbi 12 évben a különböző felekezetekhez tartozó protestánsok száma megduplázódott. ifj. Harmati Be'a Bibliai ábécé: SZENTLÉLEK FÖLSZENTELTÉK AZ ABU Í5IMBELI TEMPLOMOT Mint ismeretes, az asszuáni Nílus partján építették újból gátépítés miatt pusztulásra bele egy sziklafalba. Szeptem- ítélt abu simbeli templomot el- bér 22-én avatták föl új be­szállították régi helyéről és a lyén a templomot. Világos látással — példamutatásban Amikor egy gyülekezet lel- nagyon szerető, távozó pásztor készt választ, az a reménysége, hogy az új lelkész sokáig ma­rad a gyülekezetben. Fontos ér­dek ugyanis, hogy a pásztor jól megismerje híveit s mindenfé­le gondjukat-bajukat hordozni tudja. Ehhez pedig — különö­sen nagy gyülekezetben'— idő­re, „hosszú távú” szolgálatra van szükség. A több ezres miskolci gyüle­kezetben sokak számára jelen­tett bizonyos szomorú meglepe­tést a négy évvel ezelőtt meg­választott és azóta szép gyüle­kezeti munkát végzett dr. Fa­biny Tibor lelkész távozása. Is­ten új munkakörbe szólította: a Teológiai Akadémia tanára lett. Ezért került sor rövid négy év után újból lelkészvá­lasztásra és lelkésziktatásra Miskolcon. Október 6-án a részben meg­újított ősi miskolci templom­ban népes gyülekezet és sok vendég jelenlétében állt oda a virágokkal borított oltár elé Szebik Imre az egyhangú biza­lommal megválasztott új mis­kolci lelkész. Fiatalon érte őt a megtiszteltetés, hogy az or­szág második nagyvárosában élő népes evangélikus gyüle­kezet pásztora lehet. Iktató beszédében Pásztor Pál esperes a visszahívó szeré­téiről beszélt. A miskolciak ugyanis 2 évi komáromi szolgá­lat után hívták vissza egyhan­gú döntéssel volt segédlelké­szüket. Van ebben a visszahí­vásban valami megható. Ha egy gyülekezet visszahív egy lelkészt, ez annak a jele, hogy becsüli, szereti és kész hallgat­ni a szavára Az iktatás igéje: „A te há­zadhoz való féltő szeretet emészt engem” (Jn 2,17) alkal­mat adott az esperesnek, hogy a lelkészi szolgálat alapjáról és módjáról adjon tanítást. Hangsúlyozta: ma a lelkész nem elégedhet meg a szószék magasságából elhangzó prédi­kációk elmondásával. Le kell mennie az emberek közé, el kell érnie őket mindennapi éle­tük küzdelmei és problémái között. Mindig felemelő percei a lel­késziktatásnak, amikor a je­lenlevő lelkészek megáldják a beiktatott szolgatársat. Szebik Imrét öt lelkésztársa áldotta meg, köztük az előd dr. Fabiny Tibor professzor ' is. „Viselj gondot magadra és az egész nyájra” — hangzott ajkán az ige s mindenki érezhette a fe­lelősséget, amellyel a nyájat rábízza azt az új pásztorra. A beiktatott új lelkész, Sze­bik Imre, turul szólt, hogy év­századokon át jórészt a külső egyházszervezet formai kerete tartotta össze az egyházat. Ma egyre világosabban látjuk, hogy a gyülekezeti életben a személyes Krisztus-hit, az Is­tenhez való ragaszkodás és a testvéri szeretet lesz a döntő. Amiképpen a templom sok kis téglából épült s ha egyik- másik kiesik a helyéről, ez az egész épület rongálódását je­lenti, így kell ma minden gyü­lekezeti tagnak átéreznie a ma­ga felelősségét és megtalálnia helyét a gyülekezet közösségé­ben. A miskolci gyülekezet is be­letartozik az országos egyház nagy családjába. Nem élhet te­hát elszigetelten. „Abba az evangélikus egy­házba tartozunk, amelyik örül, hogy hazánkban egyre több szép lakás épül s egyre több család talál kényelmes otthoni örülünk, hogy egyre jobb az egészségügyi ellátottság s gyer­mekeink a műveltség egyre magasabb szintjére juthatnak el. Számunkra nem közömbös, hogy az emberek hogyan él­nek egymással, bosszantják, vagy boldoggá teszik egymást Egyházunk a maga eszközeivel ,az emberek testvéri egyetérté­sét, egészséges közösségi életét igyekszik munkálni.” Végül arról szólt Szebik Im­re, hogy a világ keresztyénsé- gében is meg van a helyünk. Itt is az élő Krisztus kapcsol­hat össze minket s az egység feltétele: a Krisztusban való egyenlőségünk igazságának el­ismerése. „Emberségünk össze­köt a modem világgal. Nem mehetünk el érzéketlenül éhe­ző milliók nyomorúsága mel­lett. Isten szeretete a legtágabb sugarú segítő szolgálatra indít mindnyájunkat.” Az istentisztelet utáni »ünne­pi közgyűlésen a jelenlevő evangélikus, refomátus, római katolikus, baptista lelkészek, a testvérgyülekezet prédikátora és a gyülekezet felügyelője kö­szöntötték igékkel, szívből fa­kadó szavakkal az új lelkészt. Megható volt a kis komáromi gyülekezet képviselőjének kö­szöntése, amelyben az áldáskí­vánás mellett a szomorúság hangjai is megszólaltak. A felemelő tempomi ünne­pély után gazdagon terített asztalok mellett ismerkedtek egymással a résztvevők. Ennek az együttlétnek a hátterében 3 gyülekezet asszonyainak áldo­zatos szeretete és sok munkája volt. Amilyen szeretettel vették körül a hívek a távozó és a frissen beiktatott pásztort és feleségét, ebből az tűnt ki, hogy Miskolcon az őrségváltás szépen, jó rendben, igaz szere­tetlen ment végbe. D. Káldy Zoltán püspök le­vélben köszöntötte Szebik Im­rét Sorai kifejezik mindnyá­junk véleményét és jó kívánsá­gát: „A Magyarországi Evan­gélikus Egyháznak egyik leg­jelentősebb gyülekezete a mis­kolci. Ügy gondolom, hogy en­nek a gyülekezetnek elől kell járnia több más gyülekezettel együtt, jó példát mutatva a ki­sebbeknek is. Kérem Istent, áldja meg Lelkész Urat erővel, világos látással, és bátorsággal szolgálata jó betöltése érdeké­ben.” — Ezt kívánjuk mi is. Tarján i Gyula HÍREK — TEMETÖLÁTOGATÖINK FIGYELMÉBE. A Budapest- Farkasréti temető főbejáratá­hoz közel (XII. Németvölgyi út 138.) van a kelenföldi gyüleke­zet farkasréti kápolnája, ahol vasárnaponként 9 órakor és minden szerdán fél 6 órakor istentiszteletet, illetve biblia­órát tartanak. Hittestvéreink temetőlátogatásaik alkalmával csendes megnyugvást kereshet­nek s a feltámadás bizonyossá­gában erősödhetnek. — KELENFÖLD. Október 27-én este 6 órakor kantáta­est lesz a templomban, ame­lyen előadásra kerül J. S. Bach 61. és 33. sz. kantátája. Igét hirdet Várady Lajos esperes. — KISKÖRÖS. Október 27- én D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke szolgál a gyü­lekezetben. — NAGYTARCSA. A szep­temberi vasárnapokon Káldy Lajos győrsági, Sümeghy Jó­zsef vadosfai és Mátis István ajkai lelkészek szolgáltak a gyülekezetben. — PÉTERI. A templom fel­szentelésének 138. évfordulója alkalmából Vancsó József gyömrői lelkész prédikált az evangélium hitébresztő hatal­máról és a hitnek a hétközna­pi életben megnyilvánuló, sze- retetet munkáló erejéről. — IRSA. Az utolsó szeptem­beri vasárnapon Kovács Pál szarvas-ótemplomi igazgató lelkész szolgált. Igehirdetésé­nek középpontjában a Krisz­tusban elrejtett élet állt. Szólt arról, hogy ez az elrejtett élet hogyan nyilatkozik meg a hét­köznapok munkájában és a felebarát iránti szeretetheti. (

Next

/
Thumbnails
Contents