Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

Emlékeznek a pécsiek A z emlékezés nagyon gyak­ran kísértéssel jár. Nem egyszer történik meg, hogy aki emlékezik, mindent megszépít a múltban és árnyékolja a je­lent Arra is van példa, hogy az emlékező benne marad a múltban, visszakívánja azt és nem találja helyét a jelenben. Különösen is kísértéssé lehet­ne ez hazánk egyik legszebb városában Pécsett, mert kevés olyan városunk van, amelynek múltja olyan messze vezet, mint Pécsé és amelynek múlt­jában olyan drága értékek vol­nának, mint éppen ennek a Mecsek tövében fekvő város­nak. A régészeti leletek össze­függő településről tanúskod­nak már a IV. századtól fogva, sőt az ezt megelőző időkből is. A város dicsedekhetik azzal, hogy Nagy Lajos itt egyetemet alapított, Janus Pannonius itt gyűjtötte maga köré korának neves tudósait, Mátyás király tartózkodott itt, stb. A keresztyén múlt is nagyon gazdag, hiszen a III. vagy IV. századból őskeresztyén, festett temetőkápolna hirdeti, hogy milyen korán prédikálták itt Jézus Krisztus evangéliu­mát és léptek sokan Jézus Krisztus útjára. A XI. század­ban itt építik a pécsi püspök­ség várát és székesegyházát. A közeli Siklósról kiinduló re­formáció a pécsieket is meg- hóclította. Lehetne folytatni a történetet és sorolni az emléke­ket. Ugyanakkor, amikor a pécsi evangélikusok a város más la­kóival együtt nagyra becsülik múltjukat, nem azonosulnak a Belklinika udvarán álló törö­köktől itthagyott minarettel, amelyről Reményik Sándor azt írta: „Mereng, mereng a méla minarett A pécsi kórház csen­des udvarán”. A pécsi gyüle­kezet becsülve múltját való­ban a jelenben él, abban a je­lenben, amely igazán felvirá­goztatta ennek a városnak az életét. Erről a jelenről beszél nemcsak az óriási televíziós torony a Misinatetőn, hanem a nagy Hőerőmű, a csodálatos klinikakombinát, a sok száz jó ízléssel épített lakóház. Szeptember 15-én ünnepelte a pécsi evangélikus gyü­lekezet anyásulásának 100. év­fordulóját. A reformáció elter­jedése után ugyanis követke­zett az ellenreformáció idősza­ka, melynek nyomán az 1700- as évek elején a városi tanács kitiltotta a protestánsokat Pécs területéről és így a következő 100 esztendőben . protestáns ember nem kapott letelepedési engedélyt Pécsett. Csak az 1800-as évek legelején települ­hetett le itt Nendtvich Tamás gyógyszerész, aki maga köré gyűjtötte á városba beszivárgó evangélikusokat. Egy ideig Magyarbóly filiája volt a pé­csi kis gyülekezet 1868-ban azonban anyásult és megvá­lasztotta első lelkészét Jeskó Lajost. Ö volt a templomépítö és a két lelkészlakás építője is. öt követte Porkoláb Gyula, aztán Baldauf Gusztáv a „gyü- kezet atyja”, aki szeretetintéz- ményt alapított. 1931-ben Ta.- kó Istvánt választotta a gyüle­kezet lelkészévé, majd 1945- ben Káldy Zoltánt, akinek püspökké választása után 1959-ben Balikó Zoltán lett a gyülekezet lelkésze. A gyüle­kezet nevével összeforrott Bibliai ábécé: SZELÍD Ä szelídség nem tartozik a modern Vagy divatos erények közé. Kissé rossz is a szó csen­gése. Határozatlanságot értünk sokszor alatta. Esetleg tehetet­lenséget. Vagy gyávaságot. Mindennapos szóhasználatban néha közel áll hozzá az elvte- lenség, esetleg a megalkuvás. Így nem egyszer szelídnek tartjuk azt, aki a maga vagy mások jogos követeléseit nem teszi szóvá, nem igyekszik or­vosolni. Szelíd az — gondol­juk —, aki nem tiltakozik má­sok reánehezedő, őt vagy em­bertársait vétkesen elnyomó akaratával szemben. Aki ge­rinctelenül meghunyászkodik igazságtalanságok és méltat­lanságok közepette. Ebben az értelemben a szelídség való­ban nem szívesen látott tulaj­donság. A Biblia azonban a szelíd vagy szelídség szót ettől ugyancsak eltérő értelemben használja. A bibliai szelídek soha nem gyengék, közömbö­sek vagy gyámolatlanok az élet mindennapi, emberi dol­gaiban. Határozott egyénisé­gek. Nem ismerik a megalku­vást, ha az igazságról van szó, s bár alázatosak, magukat csak Isten előtt alázzák meg. Mózest nem olyan embernek ismerjük, aki a szó ma álta­lános értelmében szelíd jel­lem volt. Bibliánkban mégis azt olvassuk róla, hogy igen szelíd volt, szelídebb, mint bárki más (4 Móz 12,3). Az Ótestamentumban főleg az* úgynevezett tanító köny­vekben, a Példabeszédekben, Prédikátor könyvében és a Zsoltárokban olvashatunk sze- lídségrőL Az Ötestamentum világában a szelídség az em­berek közötti békesség legfőbb előmozdítója és a csendes és hosszú élet elnyerésének zá­loga (Péld 25, 15; Préd 10, 1; Zsolt 37, 11). Az evangéliumok közül csak Máté evangéliumában fordul a szelídség, illetve a szelídek kifejezés elő. Talán a legis­mertebb igehely a hegyi be­széd boldogmondása: „Boldo­gok a szelídek, mert ők örök­ségül bírják a földet” (Mt 5, 5). Ez a mondat egyúttal ösz- szekötő kapocs a szelídség ótastamer túrni és újtestamen- tumi használata között, mivel Jézus benne egy zsoltárverset idéz (Zsolt 37, 11). A szelídek boldogsága a jövendő ígérete: e világon tartósan csak az vet­heti meg lábát, aki szelídség­ben él. Jézus maga is szelíd és alá­zatos szívű (Mt 11, 29). Kül­detése ellentétben áll minden külső vagy belső erőszakkal. Szelídsége mögött nem emberi gyengeség, hanem irgalmas szeretet áll. Ilyen szelídségre tanítja és ilyennel küldi szol­gálatra a tanítványokat is (Mt 10, 16). Maga pedig a régi ótestamentumi elgondolásnak és reménységnek (Zak. 9, 9) megfelelően szelíd alázatos­sággal vonul be Jeruzsálembe (Mt 21, 5). Pál apostolnál és általában az apostolok gyülekezetekhez szóló leveleiben a szelídség a gyülekezeti élet összetartó ere­je (Gál 6, 1) és rendjének el­választhatatlan része. A ke­resztyén ember szelídsége Pál apostol szerint is szeretetben gyökerezik s nem puhaságon vagy tehetetlenségen. Ezt lát­juk pL 1 Kor 4,21-ben vagy 2 Kor 10,1-ben. Gyülekezetét csak ilyen határozott és céltu­datos szelídséggel lehet építe­ni. Az a szelídség, amellyel az apostoli levelekben találko­zunk, nem egyszerűen emberi magatartás, hanem Krisztus szelídségének követése. Sőt, nem is "egyszerűen követés, hanem a Szentlélek ajándéka, vagyis a Lélek gyümölcse: Gál 5,22. A Szentlélek szelíd­ség-ajándékával azonban élni kell, azt érvényesíteni kell a gyülekezet életében (Kol 3,12). Ez nem könnyű feladat, de szelídség nélkül nem épül a gyülekezet (Ef 4,2). Az ún. pásztori levelekben még egy, s újabb irányból ra­gyog fény Bibliánkban a sze­lídség szaván. A szelídség nemcsak általánosságban ösz- szetartó ereje a gyülekezetnek; a vezetés és a vezető elma­radhatatlan erénye: 2 Tim 2,25. Itt Krisztus szolgáinak, különösen is a gyülekezetek vezetőinek szelíd barátságos­ságáról van szó a gyülekezet tagjaival, a kívülállókkal, sőt az ellenfelekkel kapcsolatban is. Tit 3,2 szerint külön hang­súly van azon, hogy mindenki felé szelídséget kell tanúsíta­ni. A szelídség a keresztyén bizonyságtételnek, a remény­ség megvallásának kifejezési módja, magatartásbeli alapja: 1 Pét 3,15. így értjük meg azt, hogy a mindennapos használatban sokszor elmarasztalót jelentő szelídség valóban a Szentlélek fényében ragyog és tényleg csillámló szava Bibliánknak. Schreiner Vilmos Dr. Nendtvich Andor neve, aki 1917-től 1949-ig volt a gyüle­kezet felügyelője. Annak a Nendtvich Tamásnak volt az unokája, aki az első névszerint ismert evangélikusként lépett a városba, 1804-ben. A 100 éves pécsi gyülekezet jubileumi ünnepén, szep­tember 15-én D. Káldy Zoltán püspök szolgált az ünnepi is­tentiszteleten. A jubileumi ünnepre kívül-belül megújí­tott, nagyon szép pécsi templo­mot zsúfolásig megtöltötte a gyülekezet. A püspök 1. Jn 2, 12—14 alapján hirdette az igét: „Írok néktek gyermekek ...” Igehirdetésében a püspök kü­lön is megszólította szinte korosztályonként a gyüleke­zet tagjait: öregeket, közép- korúakat és fiatalokat. Szólt azokról az ajándékokról, ame­lyeket Isten nekik adott és azokról a feladatokról, ame* lyeket el kell végezniük a mi korunkban és a mi országunk­ban. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Szilágyi Béla felügyelő rendkívül érde­Balíkó Zoltán lelkész me­leg szavakkal köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt, aki a pécsi gyülekezetben 17 esz­tendőn keresztül szolgált. „Itt formáita őt Isten egyházkor­mányzóvá, először az egyház­megye espereseként, majd az egész egyházkerület püspöke­ként, hogy végül szívére és vállára helyezze országos egy­házunk gondját. Hálaadással tekintünk 100 esztendős jubi­leumunk alkalmából arra a több mint 17 esztendőre ame­lyet Isten szolgájaként megtett egyházközségünk népével a történelmi úton. A 10 éves püs­pöki jubileumon a gyülekezet nem lehet jelen. De az első kö­szöntést, pécsi virágként hadd tegyem le Püspök úr asztalára a jubileum alkalmából” — mondotta Balikó Zoltán lel­kész. A jubiláló gyülekezetét kö­szöntötte Balogh György református esperes, Dr. Farkas József római katolikus nagy­prépost, aki Cserháti József pécsi püspök képviselőjeként volt jelen az ünnepélyen, tő­kés és szemléletes előadást tartott a pécsi gyülekezet 100 esztendőjéről, ugyanakkor rendkívül világosan beszélt a gyülekezet és a gyülekezet tagjainak a jelenben való szol­gálatáról. Ügy emlékezett, hogy abból iránymutatás szár­mazott a jelen feladataira. vábbá Dr. Schweitzer József főrabbi, Mészáros Kálmán baptista lelkész Krähling Dá­niel esperes, Dr. Bakó Géza siklósi felügyelő, Missura Ti­bor vasasi lelkész és Loch Henrich a pogányi filia gond­noka. Mikor belül harangoznak... Papi külsőm árulkodott S egy meleg szív tárulkozott... Együtt utaztunk ő meg ón. Majd témánk jáinda-szigetén Kikötöttünk elcsevegve... In medias... kezdte csendbe: — Egy szem se maradt könmytelem A templomban nagypénteken! A püspök ahogy prédikált?! A lélegzetem is elállt! — S mit mondott? — kérdőm ízűben — — Már nem tudom! Csak itt ni! benn!! i — és a mellére mutatott — Kavart fel éles huzatot! (Aztán elpirult hirtelen) — Hogy is mondjam csak? Istenem! Mikor belül harangoznak, A fogaim is vacognak! — Húsvétra ugye? — véltem én — (Az emlék rebbent két szemén) — Igen! De még sok másra is Fény esett, ami már hamis!! Sohse tudtam meg, miről Prédikált a püspök, kiről E társam így nyilatkozott.. j Csak azt mondta, hogy akkor ott Mint kis kulcs nagy Wertheim-zárba Illett s a múltat kitárta Hol sok titka eltemetve Egyszerre feléledt benne... S míg szólt a múlt, e vasveret Mögül a lelkiismeret, Arra figyelt, mit az mondott Belüről, hol harang kongott!... Sárkány András Lelkésziktatás Várpalotán Szeptember 22-én érkezett D. Dr. Ottlyk Ernő az Északi Egyházkerület püspöke Vár­palotára, hogy részt vegyen A várpalotai templom Németh Ferenc volt pápai másodlelkész, megválasztott várpalotai lelkész beiktatásán. Milyen volt régen Várpalo­ta? Várpalotán megtalálha­tók a kőkorszakbeli, bronzko­ri, népvándorlási, honfoglaló és római korabeli emlékek. Mátyás király kedves tartóz­kodási helye. Kisfaludy Sán­dor ezt írja róla Essegh vár c. versében: Gyakran jára Palotára, Ö tulajdon jószágára És vadászott körében A Bakony vad bélében. Palota fontos végvár a hó­doltsági időben. E vár védő­je volt Thury György a hő­siességéről messze földön is­mert legendás várkapitány. A kuruc időben is nevezetes sze­repet vitt Palota. A salétrom főzőjében készített puskaport távoli várakba a kurucoknak szállították. Milyen ma Várpalota? Du­nántúl legnagyobb ipartelepe. Szénbányája, nitrogéngyára, olajfinomítója, bauxittelepei vannak. 38 000 lakója van. La­kói közül sokan dolgoznak az említett gyárakban és munka­helyeken. A régi város köré modern, szép, nagy új város­rész épült. Néhány szót a gyülekezet történetéről. A várpalotai evangélikus gyülekezet törté­nete 1700-ban kezdődött. Temploma 1780-ban épült. Eb­ben a gyülekezetben szolgált az országszerte híres törté- nészlelkészünk: Hrbabovszky György. És Sántha Károly énekköltő. A beiktatás szép. szolgálatát Síkos Lajos a veszprémi Egy­házmegye espereshelyettese végezte. A beiktatás keretében igét hirdetett D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. Az egyházról, mint Krisztus testéről szólt. Az egy­ház megkérdezi: van-e kap­csolatom testvéreimmel? Jézus az igazi szocietas megvalósítá­sára rendel. Ezt az egyházat Isten Szentlelke vezeti, hogy ki-ki megtalálja helyét a mai világban, megtalálja összefüg­gését népünkkel, hazánkkal és az emberiséggel. Németh Ferenc beiktatott lelkész hangsúlyozta, hogy Jézus szeretet parancsát te­kinti programjának. Zsúfolt templom — Pápáról külön autóbusz hozta a hivő- ket — hallgatta végig a püs­pök és a beiktatott lelkész ige­hirdetéseit A közgyűlésen Lantai Gyula gyülekezeti felügyelő és Var­sányi Ferenc gondnok köszön­tötték az egyházkerület püs­pökét és a vendégeket. Elhozták áldó igéjüket a környező gyülekezetek lelké­szei: Németh Géza, Kiss Fe­renc, Jakab Sándor, Vető Béla. Az egyházkerület részéről a püspök, az egyházmegye ré­széről Síkos Lajos espereshe­lyettes köszöntötték az új lel­készt. Megható módon mondta el meleg hangú köszöntését a gyülekezet régi lelkésze: dr. Bányai Béla. A reformátusok üdvözletét Fejes Sándor, a katolikus gyü­lekezet köszöntését Csere Sán­dor plébános hozták el. Táviratban köszöntötték az új lelkészt és ünneplő gyüle­kezetét az Országos Egyház részéről: D. Káldy Zoltán püspök, a Teológiai Akadémia részéről: dr. Prőhle Károly dé­kán, az ökumenikus Tanács részéről pedig: dr. Pálfy Mik­lós főtitkár. A pápai gyülekezet felügye­lője köszöntésének egy mon­data töltötte be az ünneplők szívét: A Szentlélek ereje és áldása vezérelje Várpalota új evangélikus lelkészét. Fülöp Dezső Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési díjukat szeretnék rendezni. Azok, akik az előfize­tési díjat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefize­tési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is esedékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem rendezték ezévi előfizetési díjukat, szeretettel kérjük, szíves­kedjenek az előfizetési díjat befizetni. Több kedves Előfizetőnk figyelmét elkerülte a január 28-i számban közzétett felhívás, amelyet most röviden megismét­lőnk. Az előfizetési díj 1968. február hó 1-től kezdődően havi 7,50 Ft, negyedévre 22,50 Ft, fél évre 45.— Ft. egész évre 90.— Ft. Ahhoz, hogy valaki teljesen kiegyenlítse az 1968. évi előfi­zetési díját — miután az új előfizetési díj február 1-én lépett életbe — 87,50 Ft befizetés szükséges. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Művészet a templom szolgálatában Ezen a címen tartott elő­adást a budapest-kőbányai gyülekezet szeretetvendégsé- gén Szita István lelkész. A hallgatókat körülvette a te­rem falain a fiatal egyház­művész utolsó éveinek alkotá­sa: a mogyoródi és a tatabá­nyai evangélikus templomok falfestményei előkészítő szén­vázlatban és színvázlatban; valamint szentendrei, váci és zebegényi tájképei, melyeken a templom nem esetlegesen szerepel, hanem a házakhoz, az emberlakta tájhoz kapcsoló­dó mélyebb jelentőségében. Az asztaloknál kézről kézre adott fényképfelvételek pedig eredeti helyükön mutatták a falfestményeket a templom­bensőkben, ahol ugyancsak a művész alkotásaként töltik be szerepüket az oltár részei, hirdetve és szolgálva Krisztus dicsőségét. Az élő szó ereje elevenítette meg a rajzokat, képeket, s ízelítőt adott a ké­pek néma, és mégis beszédes igehirdetéséről, az egyházmű­vészet templomi szolgálatáróL Az előadó és alkotó 15 évi lel- készi szolgálata alatt 14 temp­lomunkban végzett egyház­művészi feladatokat. A lelké- szi és a festői hivatás kettős terhét vállalva, folytassa mun­káját Isten áldásával — ezzel búcsúzott tőle az élményt adó esten a hálás gyülekezet. az északi Államokban öt könyvkiadó pályázatot hir­detett keresztyén regény írá­sára. A pályázat finn területen befutott 89 regénykézirata kö­zött az első helyezést a nálunk is járt Erkki Kario, a finn egyház Tájékoztatási Irodájá­nak vezetőjének kézirata nyer­te. A regény címe: „A pap vét­ke.58

Next

/
Thumbnails
Contents