Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. ts. XXXIII. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1968. október 6. Ara: &.— Forint A SZENTÍRÁS MA „Kincs cserépedényben” í. A Szentírás nem az égbűi hullt készen alá, hanem az emberiség történelme során, mintegy másfél ezer év leforgása alatt keletkezett. Valójában nem is egyetlen könyv csupán, hanem 66 kisebb-na- gyobb szent iratból álló könyv- gyűjtemény. Erre utal görög neve is: „biblia” annyi, mint: kis könyvek, iratok (a „bib- lion” görög szó többes számú alakja). A Szentírás valóságosan történeti iratgyűjtemény, amely egy bizonyos korszakban és a világ egy meghatározott részében keletkezett, magán viselte ennek a korszaknak és emberi íróinak minden történeti vonását. Ismerünk ugyan régi legendákat, amelyek a Szentírás csodálatos módon való keletkezéséről tudnak. Egy zsidó legenda szerint Ezsdrás isteni diktátum alapján írta le újra a Jeruzsálem elfoglalásánál megsemmisült, szent ószövetségi iratokat. Egy másik legenda szerint pedig a héber Ószövetség hetven görögre fordítója — akik egymástól elkülönítve, külön cellákban dolgoztak — egyszerre fejezte be a szent könyv fordítását, s a fordítás szövege a külön végzett fordítómunka ellenére tökéletesen megegyezett. A Szentírás nagysága azonban nem ilyen külső, keletkezésével kapcsolatos csodákban van, hanem egészen másban. A Bibliának ugyanúgy megvan a maga hosszú keletkezési története, mint más iratoknak. Az Ószövetség szent iratai tartalmuk szerint, majd írásban a Kr. e. XIII—II. század során, az Újszövetség szent könyvei pedig a Kr. u. I. század során jöttek létre. Szerzőik, írásba foglalóik nagymértékben különböznek egymástól korszakra, nyelvre, foglalkozásra, műveltségre nézve, s ezek a különbségek az egyes bibliai iratokon is felismerhetők. Megtalálható a bibliai iratokban az ókor világképe; tükröződnek bennük annak a régirégi időnek tudományos ismeretei, a maguk jellegzetességeivel és korlátáival. A Szentírás ilyen vonatkozású megállapításait: világképét, történeti adatait, természettudományos megfigyeléseit semmiképpen sem vehetjük kinyilatkoztatásnak. Ezek a kor és idő, az emberi „szerzők” és az akkor élt gyülekezet jellegzetességei. Hogy az egyházban ezt sokáig nem ismerték fel, annak szomorú következményei voltak például a teológusok harca az újkori tudományos felismerések, így a Galilei-féle új világkép és az egyes bibliai iratok keletkezésére, szerzőire vonatkozó történeti felismerések ellen. Ennek a téves küzdelemnek a keserű következményeit sok vonatkozásban még ma is szenvedi a keresz- tyénség. Ma készséggel elismerjük, hogy amint Isten a Názáreti Jézusban emberi formát öltött ugyanúgy öltözött valóságosan emberi, történeti formába kinyilatkoztatása, igéje is. „Az Ige testté lett”: ennek megvannak a következményei a Szentírás reálisan történeti keletkezése és vonásai tekintetében is. Ezt tagadni, ez előtt becsukni szemünket nem „hivő magatartás”, hanem Isten valóságos ' történeti kinyilatkoztatásának komolyan nemv étele! „Bizony, ebben a könyvben találod meg a jászlat és a pólyát, melyben Krisztus fekszik ... egyszerű és rongyos a pólya, de drága a kincs: Krisztus, aki beléje van takarva” (Luther). Miért volt erre szükség? Egyedül miattunk: Istennek emberi módon, embereken keresztül kellett szólnia, hogy megértsük. „Az Írásban emberen keresztül, emberi módon beszél Isten” (Augustinus). Isten bűneinket megítélő és megbocsátó, kegyelmező mai szavát halljuk. Együtt és egyszerre emberi szó és Isten szava, Isten „élő és ható beszéde”; mind személyes életünk, mind életünk közösségi vonatkozásai tekintetében. ^ 3. 2. Ez azonban az igazságnak csak az egyik fele a Szentírásról. Ugyanakkor a Szentírás valóságosan „Isten könyve” is: emberi-történeti formában és tartalomban mégis Isten ítélő és megújító szava, igéje. A Szentírásban foglalt ige nemcsak Jeremiás, Ámos, Lukács vagy Pál szava hozzánk, hanem ezen keresztül Isten ma is élő, teremtő igéje. A Szentírásban megtaláljuk Isten múltbeli kinyilatkoztatását, szavát. A prófétát prófétává, az apostolt apostollá éppen az teszi, hogy Isten szavát -hallják és adják tovább (1 Ján 1, 1). Az elhomályosítás és tévedés veszélye aztán azt is szükségessé teszi, hogy Istennek ezt az eredeti kinyilatkoztatását vagy ők személyesen, vagy mások történeti közelségben a kinyilatkoztatás eseményeihez, írásba foglalják. Így keletkeztek az „írások”, melyek magukban foglalják a kinyilatkoztatás eseményeit és az ezeket megvilágosító prófétai-apostoli üzenetet, élőszóbeli igét. A Szentírásban ugyanakkor találkozunk Isten jelenbeli, megítélő és újjáteremtő szavával is. Az egyházban, a hiten keresztül ma is mindig újra átéljük azt . a csodát, hogy ez a könyv nem szűnik meg 2—3 ezeréves iratgyűjtemény lenni, megmarad Ézsaiás, Márk, Péter vagy János szavának; rajtuk keresztül azonban mégis A Szentírásnak ezt a sajátságos és egyedülálló kettősségét: valóságosan emberi-történeti jellegét és valóságosan isteni, kinyilatkoztatási tartalmát és erejét, együtt és egyszerre valljuk. A Szentíráshoz közeledhetünk a történeti — kritikai kutatás tudományos módszereivel, és kikerülhetetlenül kell így is vizsgálnunk, j-negismernünk. A Szentírás egészét és minden könyvét, minden részletét alávethetjük, alá kell vetnünk a nyelvi és történeti, tudományos vizsgálati módszereknek. Ezzel együtt azonban — és itt már elengedhetetlen előfeltétel a hit — a Szentíráshoz úgy közeledünk, mint Isten egykor és most megszólaló szavához, kinyilatkoztatásához, amelyet nem vizsgálhatunk „hideg objektivitással”, föléje helyezkedve; mert Isten benne hoz- i zám is szól, engem ítél meg és nekejn nyújtja a bűnbocsánatot, az új és örök életet; engem küld el a szeretet szolgálatára a gyülekezetben és a társadalomban, világunkban. A Szentírás e kettősségének, történeti és kinyilatkoztatási jellegének, egyformán komolyan vétele jelentkezik a mai teológiai gondolkodásban. Milyen következményei vannak mindennek mai Szentírás-lá- tásunkra, a Szentírás üzenetének mai megértésére vonatkozóan? Erről lesz majd szó a következő cikkekben. Dr. Nagy Gyula Az Ökumenikus Tanács Közgyűlésének állásfoglalása A csehszlovákiai események élénken foglalkoztatják a keresztyén egyházakat az egész világon. A különböző nemzetközi egyházi szervezetek is sorra hallatják véleményüket a legutóbbi fejleményekről. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsában együttlevő evangéliumi és ortodox egyházak szeretnék kifejezni állásfoglalásukat ebben a kérdésben azért is, mert több megkeresés érkezett az ökumenikus Tanács tagegyházaihoz, és ezen túlmenően, az adott nemzetközi helyzetben hozzá szeretnének járulni a legutóbbi csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos kérdések tisztázásához. MINDENEKELŐTT arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a probléma megközelítése megköveteli: lehetőségeink szerint kerüljük az érzelmi kategóriák alkalmazását, olyan fogalmak gyors használatát, mint: elítélés, a bekövetkezett események helyeslése, vagy az ellenük való tiltakozás. Ehelyett próbáljuk elemezni a helyzetet és jobban megérteni azokat a tényezőket, amelyek a legutóbbi események kialakulásához vezettek. Nem lehet ugyanis az adott összefüggésekből kiragadva foglalkozni egy nemzetközi politikai eseménnyel — a mögötte meghúzódó mélyebb összefüggések vizsgálata nélkül. Űjra hangsúlyozni szeretnénk tehát: nem igazolni, nem cáfolni és nem tiltakozni akarunk, hanem a veszélyes és súlyos politikai feszültségekkel terhes helyzetet jobban megérteni, és elemezni szeretnénk, hogy így hozzájárulhassunk a kibontakozás útjának kereséséhez. Meggyőződésünk, hogy MAKARIOS ÉS AZ EGYSÉG luiáviai útja után VI. . ,'al is találkozott Ró- í Makarios ortodox ér- ,t ü'prusi Köztársaság el- nöh?. Újságíróknak kijelentette, hogy a pápánál tett látogaF.U rr se.: tása összefüggésben van a pápának és I. Athenagoras konstantinápolyi pátriárkának a szándékával, hogy a két egyházat előbb vagy utóbb egyesítsék. KÖZÖS KERESZTYÉN ÉS ZSIDÓ TILTAKOZÁS Az Amerikai Krisztusi Egyházak Nemzeti Tanácsának és az Amerikai Zsidók Tanácsának az elnökei közösen tiltakoztak a rendőrségnek a brutális eljárása ellen. Mint ismeretes, béketüntetők megostromolták a Hilton Szállodát, Humphry alelnök főhadiszállását, amikor éppen kandidálták az elnökségre és a rendőrség minősíthetetlen kegyetlenséggel támadt a tüntetőkre. A Johnson elnökhöz, a város polgármesteréhez és rendőrfőnökéhez eljuttatott tiltakozásban többek között ezt írják: „Ha nem fordítunk hátat az ilyen civilizációellenes eljárásoknak, nemsokára nem a szabadság és igazság eszméjét hordozó nemzet leszünk, hanem rendőrállam”. IMÁDKOZZUNK Mennyel Edesatyánk, aki Szent Fiad által megbékéltettél minket magaddal és egymással és reánk bíztad a békéltetés szolgálatát, emlékeztess bennünket szüntelenül erre a drága szolgálatra. Láttasd meg velünk, hogy ezt a szolgálatot a gyülekezet különböző tagjai és a különböző egyházak által különböző módon végzed. Add, hogy megbecsüljük egymás szolgálatát, s mutasd meg, hogy mindannyian ugyanazon Lélek által a Te szolgálatodat végezzük. így teremts Szentlelked ereje által igazi egységet gyülekezeteinkben és a különböző egyházak között, hogy a Te bűnbocsátó szereteted megjelenítésével szolgáljuk embertársaink örömét, békéjét és clőremenetclét a Te nagy neved dicsőségére. Ámen. Akikre hallgatnunk, kell A reménység A reménységről szóló örömhír — ami nem lehet más, mint a világra vonatkozó reménységről szóló örömhír! — lehetővé teszi, hogy megfelelő módon „világiak” legyünk. „A Krisztus a mi reménységünk” csak azt jelentheti, hogy Krisztusért jó kilátásai vannak ennek a világnak és mi keresztyének szabadon, felszabadultan és nagy reménységeket táplálva forgolódhatunk. Iloekendijk holland professzor A MAGYARORSZÄGI egyhazak ÖKUMENIKUS TANÄCSA !S6” kt. 6-án, vasárnap du. 6 órakor a Deák téri evangélikus templomban • SCHWEITZER ALBERT EMLÉKÜNNEPÉLYT rendez. Az ökumenikus Tanács erre az emlékünnepélyre minden érdeklődőt szeretettel hív és vár. ez hatékonyabb módja a békeszolgálatnak — ha nehezebb formája is a kérdés megközelítésének, mint a gyors és sok tekintetben a propaganda hisztériájának hatása alatt létrejött nyilatkozatok és állásfoglalások. L Mindaz, ami a csehszlovákiai események címszava alatt foglalható össze, nem a legfrissebb intézkedések hatása alatt, hanem a történelmi és világ- politikai realitások figyelem- bevételével vizsgálandó. Elsőrenden azt a kérdést kell felvetni és tisztázni, hogy menynyiben látják világosan a keresztyén egyházak az 1917-ben bekövetkezett történelmi fordulatot. Mennyiben fogadják el, vagy utasítják el annak az új társadalmi rendnek a megjelenését, melyet elsőrenden a Szovjetunió, majd utána a népi demokratikus államok képviseltek, amit' röviden a szocializmus világpolitikai valóságának nevezünk. Egészen addig míg nem látjuk világosan, hogy a szocialista társadalmi rend — hibáival és az esetleges visszaélésekkel együtt — alapjában véve az emberiség haladását jelentette, addig nem tudunk helyesen állást- foglalni a szocialista világrend bármely országában bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban sem. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, hivatkozhatunk arra, hogy az emberiség történelmének legutóbbi fél évszázadában a politikai, szellemi és gazdasági élet legjobbjai egyértelműen az emberiség haladásának nagy erőforrásaként tekintették a szocialista világrend megjelenését. Azoknak a népeknek az élete, amelyek körében a szocialista társadalmi rend építése megkezdődött és nag-' ütemben folyik most is, beszédes bizonyítéka annak, hogy a szocializmus, minden hibája és minden emberi gyengesége ellenére is az emberiség haladásának a( zászlóvivője. Azt is azonnal el kell mondanunk, hogy az emberi természet adottságai miatt minden új, minden jobb, előrevivő, a régivel, a visszahúzó erőkkel folytatott kemény harcban születik meg. A szocialista társadalmi rend megjelenése, sőt a szocializmus előtörténete, majd az egyes szocialista országok története a régi rend védelmezőinek legelkeseredettebb támadásai közt haladt előre. ITT SZERETNÉNK ELMONDANI azt, hogy az emberiség együttéléséből adódó bármely problémát alapjában véve csak politikai eszközökkel tartunk megoldhatónak. Sajnálatosnak és a lehetőségek szerint minimumra csökkentendőnek tekintjük a bármiféle katonai, vagy katonai jellegű megoldásokat. A szocializmus társadalma azonban igen terhes és súlyos örökséget kapott a régi társadalmi rendszertől. A szocializmus társadalma elvileg és célkitűzéseit tekintve mesz- szemenően kerülni óhajtja az erőszak alkalmazását. Hogy arra mégis rákényszerült, vagy kényszerül az adott körülmények között, ezt a régi társadalom képviselőivel folytatott küzdelem indokolja. Sajnos az erőszak végigkísérte az emberiség egész történelmét, s az úgynevezett keresztyén társadalmak története a mérhetetlenül sok erőszak alkalmazásának a története. SZÜKSÉGES EMLÉKEZTETNÜNK itt néhány olyan történelmi tényre, amelyek helyes megvilágításba helyezik az eseményeket. Emlékezzünk a fiatal szovjet társadalom életének első éveire, amikor a demokratikus formák között hatalomra jutott új társadalom Oroszországban belekényszerült a polgárháborúba, sőt egy egész sereg nyugati nagyhatalom katonai intervenciója fenyegette. Elég röviden utalni az 1918—1920-as esztendők szovjetellenes katonai intervencióinak történetére. Nyilvánvaló ezeknek az eseményeknek a felidézése nyomán, hogy a régi társadalmi rend hívei nem tekintették egyetlen ország belső ügyének azt a folyamatot, amely a cári Oroszország megdöntésével megindult, hanem minden erőt mozgósítottak az új társadalmi rendnek csirájában való elfojtására. De nem kell a magyarországi egyházaknak külföldi példákra hivatkozni. Az első világháború után kialakult forradalmi helyzetben jött létre a Magyar Tanácsköztársaság, amely jövőbe mutató, demokratikus célkitűzéseket és programot vallott magáénak. A Tanácsköztársaság azonban nem valósíthatta meg célkitűzéseit, mert a régi rend hívei, a belső reakció külföldi katonai intervenciós segítséggel vérbefojtotta az éppen kialakuló új társadalmi rendet. A Tanácsköztársaság bukása után bekövetkezett esztendők szörnyűséges fehérterrorja sajnos nem váltott ki tiltakozást a nyugati polgári demokráciák körében. EMLÉKEZZÜNK a két világháború közötti szörnyűséges lélektani hadviselésre, amely mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Szovjetuniót, a fiatal szovjet államot elszigetelje és az új társadalmi rend megvalósításában megakadályozza. Emlékezzünk a második világháború után kialakult helyzetre, a hidegháború tobzódására, amikor a nyugati imperialista hatalmak nyíltan meghirdetett célkitűzése a szocializmus irányában, a szocialista világrend kialakulásának ténye kapcsán a „roll back” és a „containment” politikája volt, amit a legvadabb antikommunizmus es szovjei- ellenesség jellemzett. Mindez csupán egy sajnálatos és mélyen tragikus helyzet velejárója volt, nevezetesen annak a következménye, hogy az új társadalmi rend és a régi társadalmi erők között kíméletlen harc folyt és folyik, LATNUNK KELL AZONBAN azt is, hogy a szocialista társadalmi rend katonai és politikai viszonyainak megszilárdulásával, különösen a nemzeti felszabadító mozgalmak fellendülésével és a haladás gondolatának előtérbe jutásával, szinte az egész világon olyan helyzet alakult ki, amelyben reménytelen és kilátástalan lenne a szocialista társadalmi rend katonai intervencióval való megdöntése. Érthető tehát, hogy a harc más területekre tevődött át és más síkon folyik. Mindenekelőtt politikai eszközök kerültek előtérbe, de a gazdasági, szellemi és a pszichológiai módszerek is nagyobb szerepet kaptak. A szocializmus és kapitalizmus összeütközésének (Folytatása a 3. oldalon)
