Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-29 / 39. szám
Kisalföldi evangélikusok között így fiátjuk 18Ö esztendő nem csekély idő egy épület életében. Hányszor kellett renováltatni, málladozó vakolatát kifoltozni, fedelét javíttatni. Egyszóval, A bezi templom sokat kellett áldozni egy templomépületre 180 év alatt. A bezi gyülekezet ebben az esztendőben ismét gondjai közé vette az idő vasfoga által megrongálódott templomának külső felújítását. Nem csekély gond és nem kis anyagi áldozat manapság egy kis gyülekezetnek templomot tataroztatok De nemcsak az anyagi áldozat jut kifejezésre ma az ilyen munkában, hanem — ahogyan Biczó Ferenc rábca- kapi lelkész mondta köszöntő szavaiban — a békés életbe vetett reménység is. Ma minden építésben, minden új épületben, a bezi templom renoválásában is a békés holnapba vetett reménység tükröződik. A szemet gyönyörködtető új köntösbe öltöztetett bezi templom a gyülekezet békés holnapjáról álmodik, de ami odabent hangzik, az ennél több: az Isten igéje, a szeretet evangéliuma, az az erő, amely békét teremt és testvérré tesz minden ellenséget. Az Isten házának és a benne hangzó igének erről a szerepéről tett bizonyságot D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szeptember 8-án, amikor igehirdetésében többek között ezt mondta: „A templom a szeretet háza. Az ige által felgyújtott szeretetben válik valósággá a keresztyén élet. Ez a szeretet kialakítja a testvéri összetartozás légkörét, de kialakítja azt a tágabb teret is, amely az emberért való felelősség jegyében él. A keresztyén ember Istentől tanult szeretettel fordul hazája felé, amelyben valamennyi honfitársunkkal egységben építjük ezt az országot. Szeretetünk köre kitágul az egész világ felé, s felelősségben hordozza az emberiség békés jövőjének az ügyét. A templom ennek a világméretű szeretet meghirdetésének a helye.” A bezi gyülekezet örömében sok vendég osztozott. A közeli gyülekezetek lelkészei közül: Biczó Ferenc, Egyházi János. Szabó Kálmán, Plachy Lajos, Hülvely Sándor és Zoltán László üdvözlő szavakkal köszöntötték az istentisztelet utáni közgyűlésen a gyülekezetei és lelkészét, Kiss Jenőt. A bezi gyülekezet örömét tetézte a mostanában ritka vendégként jelentkező felhőtlen, napos, szép idő. Az ünnepi ebéd után, a melegét sugárzó nap elkísért bennünket a filiá- ba, Enesére is. A kis „Sándi templom” — tornya nem lévén — haranglábon lengő kis harangjával köszöntötte a szolgálatra érkező püspököt, Weltler Rezső esperest, és a vendég lelkészeket. Istentisztelet után a Káldi család vendégei voltunk. A házigazda, a gyülekezet másodfelügyelője több testvérével lakik Enesén. Miközben a filia életéről, testvéreiről, a Káldi család régi történetéről mesélt, az egyháztörténet lapjai elevenedtek meg. A Káldi család ősei földbirtokukat vesztették el az ellenreformáció idején, mert nem akarták megtagadni evangélikus hitüket. A Káldi-testvérek egyikével, aki Eneséről került el, este Csornán találkoztunk. Ö egyik oszlopos tagja a csornai gyülekezetnek. Hubert István a gyülekezet lelkésze és a presbiterek is elmondták, hogy a csornai hívek mind betelepült evangélikusokból tobor- zódtak. Csak a gyerekéik mondhatják el magukról, hogy csornai születésű evangélikusok. Bibliai ábécé: SZABADSÁG (I.) Népünk minden esztendőben visszatérő, legszebb nemzeti ünnepe április negyediké: hazánk felszabadulásának emléknapja. Ezt a napot piros betűvel jelzi a naptár és forró szívvel, emlékező melegséggel ünnepli meg' országunk minden jóakaratú, hazáját szerető polgára. S nemhiába mondjuk, tartjuk legszebb nemzeti ünnepünknek ezt a napot: az is valójában, mert a szabadságot, népünk teljes felszabadulását hozta el 1945. április negyediké, az azóta történelmi jelentőségűvé lett esemény. Annak a szépséges szabadságnak virradt fel az első' sugara, amelyért népünk legjobbjai küzdöttek oly hosszú századokon át — kevés kivételtől eltekintve — siker nélkül. Teljesen magától értődő, hogy nemcsak a mi magyar népünk emlékezik meg szívből jövő melegséggel történelmének egy bizonyos dátumáról, eseményéről, hanem minden olyan közösség, amely számára drága a szabadság, a szabad élet. Az Ószövetség népének, vallásos, népi közösségének az „egyiptomi szolgaság házából való szabadulás” (2 Móz. 3, 8) évszázadok múlva Is élő, eleven emlék volt és az évenként visszatérő ünnepen a mindenféle gonosz hatalomtól való szabadulásról emlékezett meg az ünneplő sokaság. Ez az ünnep megerősítette a reménységet: ahogyan egykor Isten szabadsággal ajándékozta meg népét, úgy ajándékozza meg a jövőben békés, szép jövendővel. (Ézs. 25, 6—9) Az Egyiptomból való szabadulás — így tartják ezt a mózesi törvények és a próféták «— felszabadította az egyes embert is. S tette ezt nemcsak abban az értelemben, hogy az ószövetségi közösség tagját nem lehetett rabszolgasorban tartani, hanem abban az értelemben is, hogy felszabadította a jónak, a helyesnek, az emberség kiteljesítésének a cselekvésére. Mindannak a cselekvésére, amely szabadságában áll annak az embernek, aki maga is szabad minden szolgai kötöttségtől. Ezt a szabad, emberséges magatartást kívánja meg a tízparancsolat (2 Móz. 20, 1— 17) — éppen az Egyiptomból való szabadulásra utalva és erről az Isten által megkövetelt szabad életfolytatásról olvashatunk az ezt követő fejezetekben. „A jövevényen ne hatalmaskodjál — olvassuk 2 Móz. 22, 21 és 23, 9-ben —, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.” De' idézhetnénk más ótesta- mentomi igehelyeket is — s közöttük talán e gondolatkörben a legszebbet, Ézsaiás 1, 17-et: „tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságra ...” — mégis, mindegyiknek ugyanaz lenne a summája: az embert Isten szabadnak teremtette és fel is szabadította. Felszabadította arra, hogy önként, szabadon szolgálja Urát és ugyancsak önként, szabadon szolgálja embertársát — legyen az akár a saját népéből való, akár idegen, „jövevény”. „Keressétek a jót, hogy éljetek” (Ámos 5, 14) — végső kicsengésében ezt jelentette az ószövetségi gyülekezet tagjai számára a kapott, az elnyert szabadság: az emberi szavak, fogalmak egyik leg- szebbike. Dr. Vámos József A szeptember derekán korán nyugvó nap alkonyulatánál gyülekeztek a csornai evangélikusok, hogy püspöküket köszöntsék és igehirdetését meghallgassák. A gyülekezet nevében a kicsinyek üdvözölték versbe szedett mondókával és virágcsokrokkal a püspök házaspárt és Hubert István mondott üdvözlő szavakat. A püspök a Jézus Krisztus ellenségéből formált új emberről, a Saulból Pállá lett új teremtményről prédikált. — Az ananiási üzenet, amit Isten ma számunkra mond, a gyülekezetben hangzik el. Sokszor akaratunk ellenére Isten a hatalmának erejével nyúl bele az életünkbe, hogy újjá formáljon minket. Az istentisztelet után a presbitériummal együtt élveztük a lelkészcsalád és a gyülekezet asszonyainak a vendégszeretetét. Kőszeghy Tamás Őszi beszélgetés A templom falán halódik a repkény. Vérvörösek a levelek. Ügy fordulnak az őszi nap felé, mint orvosára tekint a beteg. Segíts, segíts; könyörgik hangtalan, gyógyíts meg minket, ránk lehelt a dér, bíborszemfedőt lenget a keze és meghalunk, ha levelünkhöz ér. A templom falán fényben ring a repkény s az őszi égről válaszol a nap. Aranyfényével végigpásztázza a befuttatott hideg falakat és így beszél: levélkék, kedvesek, szépségeim, ó, ne lázadjatok! Búcsúzzunk el most halkan, csendesen, azután én is — veletek halok. Levélkéim, csak ne lázadjatok... mert bizony mondom: „harmadnapon” kizöldeltek majd, ha feltámadok. Jakus Imre Az ökumenikus szellem erősítéséért Mint arról már lapunk olvasói értesültek, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa szeptember 12-én tartotta közgyűlését a Budapesti Református Teológiai Akadémia dísztermében. A legutóbbi rövid tájékoztató után most részletesebben ismertetjük a közgyűlés lefolyását. Az elnöki jelentés A közgyűlést D. Káldy Zoltán evangélikus püspöknek, az ökumenikus Tanács alelnöké- nek bibliaolvasása és imádsága vezette be. Elsőnek dr. Bartha Tibor református püspök, a Tanács elnöke terjesztette elő elnöki jelentését, amelyben részletesen elemezte azt a nemzetközi helyzetet, amelyben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa belföldi és külföldi ökumenikus tevékenységét az elmúlt esztendőben kifejtette. A Keresztyén Békekonferencia III. világgyűlésének és az Egyházak Világtanácsa uppsa- lai világgyűlésének a részletes és mélyreható elemzése után ismertette azokat az ellentétes társadalmi, politikai és egyházi erőket, amelyeknek a permanens küzdelme sokszor sodorja az emberiséget kritikus helyzetbe. Ebben az összefüggésben tért ki dr. Bartha Tibor elnök a csehszlovákiai helyzet elemzésére és értékelésére. Az elnöki jelentéshez kapcsolódott a Tanácsnak egy nyilatkozat-tervezete, amelyet a közgyűlés tagjai megvitattak és általánosságban elfogadtak. Részletes kidolgozására dr. Bakos Lajos és D. dr Ottlyk Ernő püspököket, dr. Pálfy Miklós főtitkárt, Palo- tay Sándor igazgatót és dr. Tóth Károly osztályvezetőt mint szerkesztőbizottságot küldte ki a közgyűlés. A nyilatkozat végleges szövegét az elnökség tárgyalja meg és fogadja el. A főtitkári jelentés Dr. Pálfy Miklós megbízott főtitkár jelentésének elvi részében áttekintést adott az első világháborútól napjainkig az egyházakban és társadalmakban bekövetkezett nagy átalakulásokról. Ismertette azokat a tényeket, amelyek szükségszerűvé tették az Egyházak Világtanácsának megalakulását Amsterdamban 1948-ban. „Az Egyházak Világtanácsénak megalakulása kényszerítő parancs volt a második világháború után — mondja a jelentés. Mert bár sok egyházi személy és szervezet munkálkodott azelőtt is azon, hogy elkerülhető legyen a második világégés, a német Hitvalló Egyháznak, sok ellenálló lelkésznek és teológusnak a kiáltó szava azonban elveszett a zűrzavarban, összefogásra volt szükség, hogy a világkeresztyénség egységesen vegye ki részét egyrészt a háborús sebek gyógyításából, másrészt minden további háborús megoldásnak a megakadályozásából.” „A magyar Ökumenikus Tanács tagegyházainak ma is az a célkitűzése, hogy a belső ökumenikus szellem erősítésével azokat az erőket támogassa, amelyek ... egyesítik az egyházak minden anyagi és erkölcsi erejét, hogy a népek megbékélése valóság legyen és olyan társadalomban élhessen az ember, ahol az igazság és szeretet a legfőbb érték”. A továbbiakban beszámol a jelentés a Tanács külföldi és belföldi ökumenikus munkájáról és az ökumenikus iroda működéséről. Egyéb jelentések Részletes jelentést nyújtott be dr. Tóth Károly a tanulmányi munkáról. D. dr. Vető Lajos nyugalmazott püspök a Magyar Bibliatanács munkájáról, dr. Pálfy Miklós professzor az ószövetségi fordító bizottság, dr. Varga Zsigmond professzor az újszövetségi fordító bizottság munkájáról, Rigó István osztályvezető a bibliakiadásról, dr. Kádár Imre főszerkesztő a Theológiai Szemléről, dr. Tóth Károly főszerkesztő a magyar egyházi kőnyomatos és dr. Pálfy Miklós főtitkár a Tanács különböző munkaterületeinek a pénzügyi helyzetéről. Tisztségek betöltése A közgyűlés újraválasztotta a közgyűlés tagjait és a tisztikart. Az eddig elnökségi megbízás alapján dolgozó dr. Pálfy Miklós professzort a közgyűlés egyhangúlag főtitkárrá választotta. A közgyűlést Laczkovszki Jánosnak, a Baptista Egyház elnökének bibliaolvasása és imádsága zárta be. A LITVÁN EVANGÉLIKUSOK A Litván Evangélikus Egyháznak jelenleg mintegy 30 Ö00 tagja van, akiket hét lelkész és négy laikus prédikátor gondoz. 1967-ben csatlakozott mint tagegyház a Lutheránus Világszövetséghez, miután az észt és lett evangélikus egyház már 1963-ban ezt megtette. Nyitott füllel, ha úgy tetszik mikrofonnal a kézben járunk. Felelős egyházi testületek tanácskozásaira nyitunk be, kis csoportok beszélgetéseit hallgatjuk. Meglátogatjuk a bányavidék papját, a viharsarok szlovák evangélikusságának esperesét, a teológiai tanárt, a peremvárosi lelkészt. Figyelünk, mit szólnak az északi határvidéken, s mit a főváros kőrengetegében. Ellessük a mondatokat, amiket egy nógrádi falu papja mond a „helyzetről” az újságírónak. Csokrot kötünk belőle: így látjuk. A tizenkét éve lezajlott magyar ellenforradalom után a nyugati imperialista országok a szocialista országok elleni politikájukban taktikát változtattak — mondja SELMECZI JÁNOS tatabányai esperes. A nyílt külső beavatkozás helyett a titokban, csendben való fellazítás politkájához folyamodtak. Hogy a fellazítás politikája milyen méretű, erről a csehszlovák események tanúskodnak. Nem új keletű probléma ez. Nálunk az egyházban is több éberséget kell tanúsítani a fellazítás politikájával szemben. Mert van mit védenünk — fűzi tovább a gondolatot D. KOREN EMIL pesti esperes. Az a teológiai fejlődés, amelyre húsz év alatt eljutottunk, az egyháznak a szocialista társadalomban való úttalálást tükrözi. Minket nem csak a „körülményeink” kötnek népünk húszéves vívmányaihoz s a szocialista országok testvéri összefogásához, hanem belső érlelődésünk, szolgálatunk területe és minősége egyaránt innen nőtt ki s ebben gyümölcsözik. A keresztyének, a hivő emberek hazánkban — szól közbe DR. NAGY GYULA teológiai professzor — döntő etikai feladatuknak látják azt, hogy magatartásukkal, életükkel aktív módon segítsék népünk között a családi erkölcs, a köz java, a hűséges munka- és hivatásvégzés, az anyagi dolgokban való becsületesség, a kultúra értékei megbecsülését. Mi kormányzatunknak és társadalmunknak erre irányuló törekvéseit hitünkből következően jó lelkiismerettel és becsülettel kívánjuk segíteni. Nem elég tehát a szó — ismét SELMECZI JÁNOS —, hanem a cselekedet a fontos. Nem elég csak kidolgoznunk a haladó teológiát, hanem aszerint kell is élnünk, szolgálnunk, mert csak így lesz konstruktív tényező egyházunk az emberiség elöbbre- haladása és a béke ügyéért folytatott küzdelemben. Az igazi éberség nem csupán figyelést jelent, hanem pozitív cselekvést. Nagyon természetes, hogy a béke megőrzése kérdésében is pozitív cselekedetekre van szükség — folytatja a gondolatsort VEÖREÖS IMRE kőbányai lelkész. Van néhány háborús tűzfészek földünkön, amely állandóan nyugtalanítja az emberiség békéjét. Noha ezek földrajzilag messze vannak tőlünk, mégis joggal foglalkoztatják felelősségünket Most azonban itt a közelünkben fenyegetett a veszedelem, hogy újabb háborús tűzfészek támad, amely az európai és a világbékét veszélyezteti. Egyházunk ebben a helyzetben azért támogatja államunk és a szocialista országok erőfeszítéseit Csehszlovákia politikai viszonyainak rendezésére, mert ez a nemzetközi béke, népünk nyugodt élete, s a közös társadalmi, gazdasági eredmények megőrzéséhez nélkülözhetetlen, s ez egyben egyházunk életének nyugodt fejlődéséhez is döntő alapföltétel. Kölese ünnepe Augusztus végén D. Dr. Ottlyk Ernő püspök KÖLCSÉN járt, az ottani evangélikus gyülekezet ünnepén. Hütter Keresztéig egyházmegyei felügyelőn és Benkóczy Dániel esperesen kívül a nyíregyházi gyülekezetből többen elkísérték útjára, hogy részt vegyenek a kölcseiek örömében. Esős napok után, felfrissült gyümölcsösök szegélyezte úton haladtunk. „Szabolcs-Szatmár aranya”, a jonathán almák kimosolyogtak a fák levelei közül. A közös gazdaságok nagy tábláin, hosszú kilométereken fogadott ez a szép látvány. Benne ott az élet, a szorgos gazdakezek munkája, a terv- szerűség. — Áthaladtunk Mátészalkán, amely felidézte a püspök segédlelkész-éveit. Mint olcsvai segédlelkész ide is járt hittanórákat tartani. — Utunk tovább vitt; Fehér- gyarmat. Űj, nagy kórházat kapott az igen nagy kiterjedésű terület betegeinek gyógyítására. — Még huszonkét kilométer és megérkeztünk Kölesére. A püspököt és a vendégeket a 160 éves gyülekezet mai öregei és gyermekei fogadták. A gyülekezet lelkészének, Lábossá Lászlónak testvéri szavai után a gyermekek közül egy mosolygós arcú kisleányka mondta el a versbe szedett köszöntőt. A kölesei evangélikusságnak nemcsak a 160 éves múltja eredménye Isten munkájának, hanem a 100 éves templom és az új lelkészlakás, amelyen éppen hogy csak megszáradt a festék, annyira frissen készült. — És még nem fejeződtek be az újak, hiszen a gyülekezet is régóta várt arra az újra, aki a lelkészlakásban a vendégeket fogadta: a lelkész feleségére, aki alig néhány napja került Sopronból ebbe az otthonba és gyülekezetbe, akire fel akarnak nézni a hívek, hiszen férje mellett pásztora lesz a gyülekezet egy részének, a következő, felnövekvő gyülekezetnek, a gyermekeknek. A délelőtti istentiszteletre benépesült Isten háza. A püspök köszöntötte a gyülekezetei, amely nagy hűséggel építi, ápolja és igyekszik megtartani a gyülekezet testvéri közösségét, Az istentisztelet után dísz- közgyűlés következett. Számot- adás a régmúltakról és a mai erőfeszítésről, arról a sok ezer forintról, amely benne van a templom újjáépített falaiban, a lelkészlakásban, — arról a sok ezer munkaóráról, amelyet a fffVék- társadalmi munkában odaajándékoztak a közös erőfeszítésre.— A püspököt és az ünneplő gyülekezetét köszöntötte a református gyülekezet^ — az esperes, az egyházmegye gyülekezetei nevében —, majd a római és görögkatolikus lelkészek köszöntései következtek. — A helyi tanács vb és a Hazafias Népfront nevében Máté Gyula mondta el köszöntését. Közben versek hangzottak el és a gyülekezet kis énekkara is szolgált. Az ünnepély a templomi együttlét után, a templom előtt felállított nagy sátor megterített asztalai mellett folytatódott. Igazi kölesei szeretettel terített asztalokon a gazd- asszonyok munkája tárult elénk. A beszélgetésekben, üdvözlő szavakban, emlékezésekben dicsérték Istent, aki eredményeket adott. Igéjével táplált, és megengedte az ünneplést. A szeretetvendégség után a püspök, az esperes és az egyházmegyei felügyelő felkeresték a gyülekezet 87 éves felügyelőjét, id. Máté Bálintot aki közel ötven esztendőn át volt segítőtársa a lelkészeknek, s akit ma már kora és betegsége nagyon meggyengített. Testvéri szeretettel hallgatták a megpróbált öreget, aki több gyülekezeti emlékét elevenítette fel. A püspök a délutáni órákban visszaindult Budapestre. Szívében a legkeletibb gyülekezetével, annak örömével. — Akik visszamaradtak még, részt vettek a délutáni istentiszteleten, ahol a gyülekezet előbbi pásztora, Benkóczy Dániel esperes hirdette az igét. Benkóczy Dániel -----—---------------—.................... eg yesült Államok. Dr. Roy Nichols néger lelkész lett az amerikai methodlsta egyház püspöke. Nichols a híres New York-i Harlem négernegyed lelkésze volt és az uppsalai világgyűlésen az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának és végrehajtó bizottságának is a tagjává választották.
