Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
Bük község mindig híres volt valamiről. Sopron után nyomban Bük község lakói is követték a Luther szerinti tanítást. Amikor a község körül levő falvak népei — még Csepreg népe is —. visszatértek á pápás hitre, ebben a községben, gyülekezet maradt. Híres volt a község arról is, hogy lakója volt Felső-Büki Nagy Pál, akinek neve a jobbágyokért elmondott nevezetes beszéde után vált híressé! Abban az időben még három Bük volt: Felső, Alsó és Közép Bük. Felső-Büki Nagy Pál lakóháza még mindig áll. Ebben a hajlékban látogatta meg őt több alkalommal Széchenyi István, aki abban az időben Nagycen- ken lakott. Híres a község arról, is, amit az ország evangélikussága jól tud, hogy Bükön született Gyurátz Ferenc püspök, a volt Dunántúli Egyházkerület egykori püspöke, aki híres volt, mint tudós, mint teológus és mint sportember, aki káplánjaival szinte naponta vívott Híres volt a község Cukorgyára, ami később tűz martaléka lett. Valamikor ebből a cukorgyárból látták el fél Ausztria cukorszükségletét. És most híres a gyógyfürdőjéről. A fürdőt egy-egy vasárnap, különösen nyáron 4—5000 ember látogatja, gyógyítást keresve mozgásszervi betegségükre. Ma már Európa minden országából jönnek Bükre. A község lakói álmodnak a fürdőt körülvevő szállodákról. Az egyházközség tagjai pedig az új lelkészlakásról álmodnak, mert á régi lelkészlakás megöregedett és használhatatlanná Vált. Híres a község szépművű műemlékjellegű evangélikus templomáról, amelyet az atyák 1785-ben építettek. Ezt a templomot az egyházközség tagjai kivül-belül megszépítették, megújították. A templomszen- télés napjára, szeptember 1-re Bükre érkezett D. dr. Otllyk Ernő püspök, hogy a templomot újra átadja rendeltetésének. A templomot Petrovics József építész renoválta, aki Bük-Lőcs-Gór A büki templom az emberek élete szép és jó lé- gyen, menjen Jézushoz — mondotta. A közgyűlésen dr. Szabó Imre gyülekezeti felügyelő és Komjáthy Lajos helyi lelkész köszöntötték a püspököt. A katolikus egyház köszöntését Radnóczi Ernő esperesplébános tolmácsolta. Délután a püspök és kíséreté a gyülekezet két filiáját látogatta meg. Lőcsön is telt templom népe várta szomjasan az Isten igéjét. A filia nevében Bakk János presbiter mondott köszönő és köszöntő szavakat. A góri kis templomban többen voltak, mint amennyi evangélikus él ebben a vasi kis községben. Ez a kis község, ahogyan a gyülekezet volt lelkésze mondta, olyan mint égy különös és boldog rezervátum, ebben a kis faluban mindenki szereti, és segíti a másik embert és senkinek nincs ellensége. Az egyházkerület püspökét Gyurátz Ottó köszöntötte meleg szavakkal. A püspök Máté 16, 13—17 alapján szólt az egy- besereglett hívekhez és kiemelte, hogy mi átvesszük Jézus követésének ajándékát, de ezt csak úgy tehetjük, hogy Vele Odafordulunk az emberek gondjaihoz és problémáihoz. A világot szerető és a világhoz forduló Jézus szinte kitette a szívét értünk, de egyben azt akarja, hogy szeretetéért cserébe, mi is forduljunk az emberekhez. Magunkra kell vennünk a másik ember gondját, részt kell vennünk embertársaink segítésében munkahelyünkön, a községben és szeretett hazánkban. Hazafelé jövet a püspök Nagygeresden megszakította útját és meglátogatta Balogh Ernő nagygeresdi lelkészt Fülöp Dezső gondos munkával hozta ki a szép templom művészi szépségű párkányait. Együtt ünnepeltek a gyülekezettel Fülöp Dezső a gyüle- két régi lelkésze és felesége, Várady Lajos a Budai Egyház* megye esperese és felesége, valamint Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese. A püspök Márk 9,14—29 igék alapján hirdette Isten igéjét Ha valaki felelősséget érez embertársaiért, munkatársaiért, hazájáért és azt akarja, hogy A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának ülése Örökségünk és feladatunk A magyarországi református reformáció I n. Helvét Hitvallás elfogadása 400. évfordulóién rendezett ünnepségek iratai Szerkesztette: dr. Bartha Tibor Lezajlottak a Magyarországi Református Egyháznak a II. Helvét Hitvallás elfogadása 400. évfordulója tiszteletére rendezett hazai és nemzetközi érdeklődéssel kísért ünnepségei, amelyeknek centruma Debrecen Volt. Színes-érdekes könyvet adtak ki erről. Dr. Bartha Tibor tiszántúli püspök, zsinati elnök elvi jelentőségű bevezetőjében a jubileum célját és hasznát méltatja: „Egyházunk megemlékező bizonyságtétele olyan vallomás volt, amely hozzá akart járulni az új reformáció értelmét kereső egyházak fáradozásaihoz. Imádságos reménységünk, hogy az Igéhez és az Ige Krisztusához való ragaszkodásunk, a Neki való engedelmességünk — gyengeségünk és bűneink ellenére is — Isten kezében gyümölcstermő fáradozásokká lesznek.” Május 19-én a VII. zsinat 2. ülésszakát dr. Esze Tamás du- namelléki főgondnok, zsinati alelnök történelmi visszatekintéssel nyitotta meg. Az előadások közül kiemelkedik W. Nieselé, a Református Világ- szövetség elnökéé („A II. Helvét Hitvallás jelentősége a reformáció egyházai számára”) és Tóth Endre debreceni professzoré („A II. Helvét Hitvallás a Magyar Református Egyházban”). A felszólalások közül a legjelentősebb a kormány képviselőjéé, dr. Trautmann Rezső miniszteré, és a hazai ökumenikus Tanács nevében D. Káldy Zoltán püspökünké. A Zsinati Tanítást dr. Bartha Tibor terjesztette elő. Ennek részei: I. Hitvallásos örökségünk és hitünk megváltása: A hitvallások tekintélyéről és hasznáról; Sola gratia- sola fide; Sola Scriptura; Solus Christus caput ecclesiae; Soli Deo gloria — II. Az örökséghez való hűség egyházunk négy évszázados történetében: Hálaadás a reformációért; Reformáció a török uralom és a Habsburg-elnyomás alatt; A magyar reformáció első hősei; A Debreceni Zsinat bizonyságtétele és hatása; Méliusz emlékezete; A reformáció egyházainak közjogi elismerése; Biblia és zsoltároskönyv magyarul; A diakónia; A pu- ritánus mozgalom; A kollégiumok és diákjaik; A jobbágyság vallásszabadsága; Az egyházigazgatás rendje és gyümölcsei; Az ellenreformáció; Az új korszak fénye és árnyai; A két világháború között; Egyházunk helye a mai magyar társadalomban; A Zsinati Tanács deklarációja; az Egyezmény; A hitből fakadó engedelmesség gyümölcsei; Keresztyének és nem keresztyének párbeszéde; A családi élet kérdései; A munkaerkölcs kérdése; Az emberi együttélés kérdései. — III. Egyházunk bizonyságtétele az egyházak közösségében: Részvételünk az ökumenikus mozgalomban; A római katolikus egyházhoz való viszonyunk; A vegyesházasságok ügye; Reménységünk. Tanításunk summája. — Ezzel zárul a kötet első része. Május 20-án a debreceni Református Teológiai Akadémia ünnepi díszközgyűlés keretében tiszteletbeli doktoraivá fogadta és avatta a világprotestantizmus 8 kiemelkedő személyiségét Ennek a megkapó aktusnak a leírását találjuk a kötet második részében. A kiadványt célszerűért kiegészítik: ötnyelvű meghívók, képek, rajzok, kisebb tudósítások, elhangzott előadások, felszólalások, köszöntések, a jubileum nemzetközi visszhangja, a jubileumról közzétett bel- és külföldi tanulmányok jegyzéke, a Vendégek névsora, az ünnepségek szervezőinek és munkatársainak névsora. A jubileumi kiadvány a reformációban kapott ajándék méltatása. Akkor éri el célját, ha az olvasók nemcsak lélekben élik át ismét az ünnepi napokat, hanem életük a reformáció értékeit sugározza mindig és mindenki felé. Barcsa Béla Megtartotta évi rendes közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. D. Káldy Zoltán püspök, az ökumenikus Tanács alelnökének bibliaolvasása és imádsága után dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke tartott elnöki beszámolót, majd dr. Pálfy Miklós professzor, az ökumenikus Tanács főtitkára terjesztette be jelentését. A tanulmányi munkáról, a „Teológiai Szemléről”, a „Hungarian Church Press” angol és német nyelvű magyar egyházi kőnyomatos hírközlő szolgálatáról s a pénzügyi helyzetről hangzottak el jelentések. Végül tisztségeket töltött be a közgyűlés. Záróáhítatot Laczkovszky János, a Baptista Egyház elnöke tartott. A közgyűlésen elhangzottakra még visszatérünk. Búcsúzó nyár Learatott mezők, gyümölcsöt érlelő fák.., Erdőt-mezőt szelíd sejtés takar már: izzik, tüzel, mosolyog ... mégis, mégis hamarosan búcsúzik a nyár. Még osztogatja ajándékait... még búcsúcsókja is gyümölcsöt érlel.. Bár búcsúznánk majd mi is, mint a nyár: mosolyogva... szőlővel, lágy kenyérrel! Túrmezei Erzsébet A LÁTHATATLAN ASSZONY — Maga az, doktor úr? Hogy-hogy eljött? — Ha a beteg nem megy az orvoshoz, az orvos megy el a beteghez. — De én nem vagyok beteg. — Azt majd mindjárt meglátjuk. Mutassa csak a lábát! — Tetszik tudni... — Tudom, de ezek a sebek már üszkösek. Már kórházi kezelésre szorulnak. Miért rejtegette eddig őket? — És honnan tetszett megtudni? ... — Egy asszony volt nálam. Nagyon megkért, hogy okvetlen jöjjek, el magához. — Ki az az asszony? — Nem fontos. Evangélikus. A maga gyülekezetébe való. * — Voltál vasárnap a templomban, ugye? — Igen. — S emlékszel még a hirdetésekre? — Hogyne. — Hallottad, hogy egy magit megnevezni nem akaró asszony 200 forintot adott az egyháznak. — Hallottam. — Vajon, ki lehetett az az asszony? — Fogalmam sincs. Még a tisztelendő úr sem tudja. Kérdeztem. — Mit mondott? — Ezt is, meg a múltkorit is egy borítékban találta a levélszekrényben. Csak ennyi állt a borítékon: Egy hálás özvegy. * — Tessék, Kis néni! — Mi ez, drágám? — nem látok jól, tudod. — Egy boríték. — Ki küldte? — Anyukának adta oda egy néni az utcán. Azt üzeni, hogy a benne levő pénzen tessék szenet meg fát venni a télre. — És hogy hívják azt a nénit? — Anyuka sem tudja. Csak látásból ismeri. — Hol lakik, azt sem tudja? — Azt sem. Csak azt, hogy 6 is abba a templomba jár, amelyikbe Kis néniék szoktak __ Zoltán László így láfjuk Nyitott füllel, ha úgy tetszik, mikrofonnal a kézben járunk. Felelős egyházi testületek tanácskozásaira nyi* tunk be, kis csoportok beszélgetéseit hallgatjuk. Meglátogatjuk a bányavidék papját, a viharsarok szlovák evangélikusságának esperesét, a teológiai tanárt, a peremvárosi lelkészt. Figyelünk, mit szólnak az északi határvidéken, s mit a főváros kőrengetegében. Ellessük a mondatokat, amiket egy nógrádi falu papja mond a „helyzetről” az újságírónak. Csokrot kötünk belőle: így látjuk. Ezúttal D. dr. Ottlyk Ernő püspököt hallgatjuk, mit mond a nemzetközi helyzetről, s abban az egyház felelősségéről. Minden történelmi korban a réginek és újnak a harca volt az alapvető lecke. A mi kórunkban ez a kérdés kiélezett, mert arról van szó, hogy a társadalmi fejlődés világszerte a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet irányvonalát matatja. Ezért korunk alapvető kérdése a társadalmi fejlődésnek a problémája. Felmerül a kérdés, hogy ebben a helyzetben mit mond és mit tesz a világ keresztyénsége, hogyan viszonyul a régi és Új küzdelméhez. Korábban az egyházak a konzervativizmus mellett foglaltak állást. Ezzel a múltbeli magatartással szemben eredményt jelentett az, hogy az Egyházak Világtanácsa 1966-oS genfi „Egyház és Társadalom” konferenciája óta felvetette a forradalom teológiájának problémáját. Ez azt jelentette, hogy az egyházak keresik az új mellé állásnak a lehetőségeit. Az egyházak immár megértik a társadalmi fejlődés jelentőségét, s azt a maguk módján segítik. A magyar keresztyének nagy reménységgel tekintettek ennek a fejlődésnek elébe, s a maguk részéről is segítették a haladó egyházi gondolkodás kialakulását. Azonban azt kellett tapasztalnunk, a Keresztyén Békekonferencia 1968 ápr. elején Prágában tartott világgyűlésén és az Egyházak Világtanácsa 1968 júliusában tartott nagygyűlésén Uppsalában, hogy egyes egyházi emberek a forradalom ügyének támogatásával az ajkukon mégis azon tevékenykedtek, hogy akadályozzák a csehszlovákiai fejlődést, s a visszahúzó erőknek nyújtották támogatást. Látszólag a fejlődés, a haladás, a forradalom szükségességéről beszéltek, s közben azt kutatták, hogyan lehetné a konzervativizmust, a reakciót, vagy egyenesen az ellenforradalmat szolgálni. A magyar evangélikus egyház legjobbjai — az ökumenikus Tanácsban tömörült testvéregyházakkal együtt — kidolgozták teológiánkat, amely választ adott korunk alapvető társadalmi és egyházi kérdéseire. Felelevenítettük haladó hagyományainkat, kidolgoztuk a keresztyén ember közösségi magatartásának körvonalait, a munkához és hivatáshoz való viszonyát, irányítást adtunk a nemzetközi kérdésekben való tájékozódáshoz, a béke ügye megvédéséhez és az emberiség jövője iránti felelősségérzéshez. A forradalom teológiája problémájának tárgyalásánál természetesnek tekintettük, hogy abban a szocialista forradalom és fejlődés támogatásának magatartása is benne van. A visszahúzó erőknek és az ellenforradalmaknak a támogatása minden időben szégyent hozott az egyházra. Ma már széles közvéleményre épül egyházunkban is a nemzeti egység gondolata. A közelmúltban lezajlott egyházmegyei közgyűléseken mindenütt kifejezték espereseink azt a gondolatot, hogy egyházunk népünkkel való egységben szolgálja a nemzeti egység megszilárdításának feladatát. A vasi egyházmegyében például hivatkoztak Kádár Jánosnak arra a mondatára, hogy az osztályharc frontja nem a hívők és nemhivök között húzódik, hanem a haladás és a visszahúzó erők között. Hajdú-Szabolcsban az esperes kiemelte Kádár Jánosnak azt a mondatát, hogy a szocializmus építésében nem megtűrt társutasokról van szó, hanem egyenrangú szövetségesek azok is, akik világnézetileg egyházi meggyőződésűek. Hasonlóan váltak elevenné Borsodban és más egyházmegyékben is azok az eligazító erejű mondatok, amelyek kifejezik egyházunk részvállalását a nemzeti egységből. Mindez kifejezi a haladás mellé állásunkat. Ezt a közegyházi meggyőződésünket és magatartásunkat képviseljük az egyházi nemzetközi életben is, s ennek alapján biztatjukmás országban élő keresztyén testvéreinket, hogy ők is a fejlődésnek, a haladásnak, a forradalomnak az ügye mellé álljanak. A „ Somvirág Három éve sincs, hogy a sajtót elhagyta a kis elbeszélésgyűjtemény, amelyet evangélikus lelkészek írásából szerkesztett D. Káldy Zoltán püspök. S a „Somvirág” a közelmúltban német nyelven is megjelent. Az eredetileg negyven elbeszélést, költeményt tartalmazó kötetből a „Kornelkirschblüten” tizennyolcat vész át az antológiába. A fordítás munkáját K. Bergleiter végezte, a kifejezően érdekes címlapot M. Klemm tervezte. A könyv az „Evangelische Verlagsanstalt” Berlin kiadása. A könyv megjelenése örömmel töltheti el a magyar evangélikus ember szívét. Igaz, hogy egyházi életünk hírei rövid vagy hosszabb formában a világnyelvek szárnyán sok helyre jutnak el a földön, de nem pótolhatják a költői alkotásokat, amelyek nemcsak objektív adatokkal hatnak az értelemre, hanem megérintik az érzelem régióját és birtokba veszik az emberi szívet. így jutott el a költői alkotások szárnyain külföldi testvérekhez is hazai egyházunk életének igaz képe. A magyar evangélikus ember kissé büszke is lehet erre a kötetre. Egy kicsit úgy vehetjük, hogy lelkészeink íránémetül sai bekerültek a világirodalomba, megszabadulva nyelvi elszigeteltségükből. A magyar falusi és városi egyházak és keresztyén emberek irodalmi szinten megformált jellemei és történetei széles körben válhatnak ismertté. A német nyelvű fordítás élvezetes. Igyekszik visszaadni a magyar stílus fordulatait, a történetek csattanóit. Ugyanakkor megtartja a környezet sajátosságait. Szinte hálát érez az ember a fordító iránt, aki hűséggel tartja meg a magyar személynevek és helységnevek ortográfiáját, s figyelmességből a kötet végén a magyar ABC nehezebb hangjainak pontos kiejtését is közli az olvasóval. A könyvet olvasgatva, s a válogatás szempontjait is megfigyelve, félreérthetetlenül meglátszik az érdeklődés, amely az egész emberiség közös problémáit, s a problémákra adott feleleteket keresi. Minden fordítás azt jelenti, hogy érdekel az embertársam véleménye, értékelése a dolgokról. Ismerni akarom és segítséget várok tőle. Így épülhet a közösség az emberek, a népek között: az Ökumene. E kötet is az építő munka jele. Kívánjuk, hogy hoszonnal forgassák mindenütt. Muncz Frigyes 188 ÜJ TEOLÓGIAI HALLGATÓT vettek fel a Helsinki Egyetem teológiai fakultására az első évfolyamon. A 246 jelentkező között 72-en megfelelő középiskolai eredményeik révén vizsga nélkül jutották be, a többiek felvételi vizsgát tettek. Ezek közül 58-an nem feleltek meg, így a felvételt nyertek száma 188, akik között 95 a férfi és 93 a nőhallgató. Öss2el még a pótfelvételin valamelyest nőni fog a számuk.
