Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-01 / 35. szám

Sorsunk az Esten

Rm 9, 15—16

Bár a XX. században anakronizmusként hat, néhol még téli falusi estéken előkerül a jövendőmondó kártya s izgatottan lesik hiszékeny lelkek, hogy megjelenik-e a kérő, vagy betoppan-e a váratlan szerencse. Nagyvárosok lefüggönyözött szobáiban pedig az asztal kopogását várják mások s elhaltak lelkei üzenetével akarják kifürkészni a sorsot, a jövendőt. — Mindezek, az emberi lélek vadhajtásai ugyan, de mégis jelzik, hogy bennünk olthatatlan a vágy: megismerni, s úrrá lenni sorsunkon.

KEZÜNKBEN A SORSUNK. Nem lennénk emberek, ha ölhetett kezekkel tudnánk várni a holnapot; s a vak belenyugvás valami megváltoztathatatlan „végzetbe” életünk értelmét, a küzdelem szépségét rabolná el tőlünk. — Az első köbalta, amit az ember hosszú fáradsággal alkalmas szerszámmá csiszolt, az első társadalom, ahol a közös erőfeszítés megrázó sikerét és örömét élte át. az első gép, amit az emberi értelem megtervezett — arról beszél: az ember kezébe akarja s kezébe is vette sorsának irányítását. Ma pedig, amikor nemcsak a természet törvényeit ismerjük meg egyre fantasztikusabb mélységeiben, hanem a történelmet s a társadalom életét mozgató törvényeket és erőket is, és elektronikus számítógépeinkkel a jövő század életlehetőségeit és feltételeit tervezzük — mégin- kább áll: kezünkben a sorsunk! Nem hiszem, hogy akadna a világon egészségesen gondolkodó ember, aki erről az igényről lemondana.

VAKÍTÓ FÉNYBEN. Ez a kép jutott eszembe, amikor szent igénk értelmét kutattam. Mert annak a „dicsőséges Istennek” a képe — aki ebben az igében nyilatkoztatja ki magát: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek” —, valóban lenyűgöző és szemkápráztató. A Min- denség Ura szólal itt meg nem kisebb igénnyel, mint azzal, hogy akaratát mindentől és mindenkitől „szabadon” akarja és fogja is gyakorolni afelett a világ felett, amit keze teremtett. S ezt az igényt természetszerűleg kiterjeszti az emberre is. — S mint ahogy a tiszta fehér fény valóban vakít, színeire bontva azonban felfogható és gyönyörködtet — így van ez Istennél is, mikor a maga fennséges hatalmát nyilatkoztatja ki nekünk. Mi ugyanis — akik az Isten dicsőségének ragyogását a keresztre! eszitett Jézus Krisztusban láttuk meg —, hisszük, hogy világfölötti hatalmát sohasem az ember ellen, velünk szemben gyakorolja, hanem mindig értünk, az emberért. Minket a szeretetnek és könyörületnek az a ragyogása ejtett hatalmába, ami a Keresztről árad.

NEM EPIZÓDSZEREP. Istennek ez a csodás magafelfedése sohasem akarja az emberi alkotást, küzdést és munkát értelmetlen erőlködéssé silányítani. Nem azért szól hozzánk, hogy üres szélmalomharccá degradáljon minden erőfeszítést, amit az emberiség — s benne a magunk — jövőjéért, békéjéért és boldogulásáért vívunk. Nem kárhoztatja az embert a maga világában szürke „epizódszerepre”, mondván: „hiába erőlködtök, a sorsot én Írom”. Sőt azáltal, hogy szeretetével így fölénk magasodik, nemcsak világ fenntartó és gondviselő, de üdvözítő tervének is részesévé és munkásává akar bennünket formálni.

ATYÁNK KEZÉBEN. A mi emberi kezünk, amivel ugyanis sorsunkat, jövőnket alakítjuk — bún által megrontott kéz is. Nemcsak épületóriásokat emel, de atombombát is gyárt százezrek pusztulására. Nemcsak iskolát épít, hidakat, öntözőcsatornákat tervez, de megismétlődő „Vietnamokat” is létrehoz, ahol mindezek elpusztulnak. Amikor hisszük, hogy hatalmas Atyánk kezében van magunk s világunk sorsa, abban bízunk, hogy az ő szerető, irgalmas keze erősebb bűneinknél s érdemünk nélküli könyörületéből megőrzi nekünk a holnapot. — Atyánk kezében vagyunk. Ez a reménységünk arra indít minket, hogy fákat ültessünk, hogy magot vessünk a földbe, hogy hűséggel dolgozzunk az esztergapad mellett, hogy harcoljunk az éhezés, elnyomás ellen a népek békéjéért, hogy sírokat vigasztaljunk és bűnösöket oldozzunk evangéliumával. Így lesz a holnapért feszülő akaratunk és tetteink szüntelen indukálójává ez a mi keresztyén hitünk: „sorsunk, az Isten”. Csizmazia Sándor

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. szeptember 1-én

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de 11 Bizilc László, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de, 11. Váci út de. 8. FrangepáD u. de. fél 10. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rábospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11

Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegj’ de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 (úrv.) Vá- rady Lajos, du. 6 Madocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Mikler Gusztáv, de. lo (urv.) Mikler Gusztáv. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. fél 10 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 (úrv.).

— Szentháromság után a 12. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Mk 10, 17—27; az igehirdetés alapigéje: Rm 9, 15—16. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIÖBAN. Szeptember 15-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullamhosz- szán.

MARCALGERGELYL

Augusztusban tartotta meg a gyülekezet a két évtized óta szokásos évi szeretetvendégségét. A templomi szolgálat keretében Németh Ferenc pápai másodlelkész hirdette az igét. A gyülekezet énekkara Síkos Lajosné vezetésével végzett szép szolgálatot. A gyermekek, köztük nemcsak a helybeliek, hanem a szergényi filiából valók is, énekeket és verseket mondtak. A lelkészlak udvarán terített asztaloknál téstvéri együttlétének örült a gyülekezet, amely nemcsak az egyetértés gyümölcse, hanem annak erősítője is.

KÖLCSE. A gyülekezet augusztus 25-én ünnepelte temploma építésének századik évfordulóját. Az ünnepség keretében adták át rendeltetésének az új lelkészlakást. Az ünnepi szolgálatokat D. Dr. Ott- lyk. Ernő püspök végezte.

ÖRIMAGYARÓSDON a templom építésének 106. évfordulóján Baráth József uraiújfalui lelkész hirdette az igét de., majd beszámolt az uraiújfalui gyülekezet történetéről és életéről. Az ünnepi alkalom délután úrvacsorái istentisztelettel ért véget.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

68.1922

100 éves az Athenaeum Nyomda. Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

KÉTKÖTETES NEMET teljes SZENTIRAS az apokrifus könyvekkel, 1000 képpel, Luther fordításában, jó állapotban eladó. Ki- szely, Budapest, VI., Székely Bertalan u. 2/b. IH. 18.

HARANGOK

újraöntését, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását, újrendszerűvé vállalja

DÚSAK ISTVÁN

harangöntő. örszentmiklós, Dózsa György út 26.

„Tört nádszálat nem zúz ösz- sze, hunyorgó mécsbelet nem olt ki, törvényt igazán ő visz.” (Ézs 42, 3)

VASÁRNAP. „Elöl-hátul körülzártál és rám helyezted kezed.” (Zsolt 139, 5) Értelmetlen és hiábavaló kísérlet Isten elől futni. Előle nem lehet menekülni, hiszen mindenütt jelen van Ö. Az Ö erős keze minden gonosztól megőriz, minden bajban megvéd. Ha bűneink miatt ránk nehezül karja, nem sújt halálra. A büntetést javunkra fordítja. Köszönjük meg a mi mennyei Atyánknak, hogy soha nem hagy magunkra! Erős kezével vezet, simogat, megfedd, megvéd,

HÉTFŐ. „Igazságos ő, az Ür, s én engedetlen voltam parancsával szemben.” (Jer sir 1, 18) Az ember általában

meg van győződve a maga igaz voltáról. Sokszor még az Úristennel szemben is a maga igazát hajtogatja. Ez azért van, mert nem ismerjük magunkat eléggé. Minél jobban megismerjük magunkat, annál jobban rádöbbenünk arra, hogy sokszor és sokféleképpen vétkezünk Isten és az Ö parancsolatai ellen. Alázzuk meg magunkat Isten előtt, és valljuk meg vétkeinket! Ha ezt megcselekesszük, megtapasztaljuk, hogy a mi Urunk nemcsak igaz, hanem kegyelmes is.

KEDD. „lm, amit leront, nem épül fel; ha valamit bezár, nem nyílik meg annak.” (Jób 12, 14) Isten sokak szemében az a „kedves öreg”, akiből hiányzik minden erély, minden keménység. Az Ür Jézus pedig a gyermekek „szelíd Jézuskája”, aki nem is tud mást, csak simogatni. Nagyon torz ez az istenkép! Az igazság ezzel szemben egészen más. Isten felséges, szuverén Ür. Szabadon rendelkezik velünk és a világgal. Senki sem állhat ellene. Senki nem menekülhet előle. Senki sem vonhatja kérdőre. Félelmetes igazság ez, de ugyanakkor nagy öröm. Az övéit senki sem ragadhatja ki erős kezéből!

SZERDA. „Kivisz majd a világosságra, meglátom igazságát.” (Mik 7, 9) A fény, a világosság az élet egyik feltétele. Ahol nincs kellő világosság, megsápad, majd megbetegszik, s végül elpusztul az ember. 16- ten világosság. Nélküle elsorvad, elpusztul a lélek. Istent megismerni, világosságában élni, igazságát szemlélni — ez mindennél jobb, ez maga az élet. Adjunk hálát, hogy megismerhettük a világ világosságát: az Ür Jézus Krisztust! Kérjük Istent, hogy soha semmi se szakítson el tőle! Könyörögjünk azért, hogy naponként gyönyörködhessünk Isten igazságában, s egykor szemtől szembe láthassuk a mi Urunknak teljes dicsőségét!

CSÜTÖRTÖK. „Ti lesztek az én papjaim királysága és szent népem.” (2 Móz 19, 6) Kifejez- hetetlenül nagy megtiszteltetésben részesült és roppant el- kötelezést kapott Izrael, amikor minden nép közül őt választotta az Isten, hogy legyen a többi nép között az ő papjaként. Izrael méltatlannak bizonyult a megtisztelő szerepre, ezért Isten később azanya- szentegyházat választotta, hogy legyen az ő szent népe ebben a világban. Az egyház feladata, hogy szolgálja az Urat, hirdesse és megjelenítse Isten szeretetét, szentségét és hűségét. Ez a kitüntető megbízatás töltse be örömmel a szívünket, és késztessen hűséges helytállásra az Urnák való szolgálatban!

PÉNTEK. „Boldog az, ki nem jár bűnösök tanácsán, yétkesek útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül.” (Zsolt 1, 1) Minden ember boldog akar lenni, ezért keresi a boldogságot. A legtöbb ember —• sajnos — mégsem boldog, mert rossz helyen keresi, s nem leli a hőn óhajtott boldogságot. De ki a boldog ember? Aki az Ür kijelentésében, igéjében leli örömét — mondja az első zsoltár. A boldogság az istenes élet gyümölcse. Sokkal boldogabbak lehetnénk, ha jobban figyelnénk az Ür igéjére, és nem hallgatnánk a gonoszok tanácsára; kerülnénk a bűnösök útját és a csúfolódók székét.

SZOMBAT. „Az Or megnyitja a vakok szemeit.” (Zsolt 146, 8) A vakság nagy nyomorúság, minden betegség között az egyik legsúlyosabb, s csak kevés esetben gyógyítható. A testi vaksághoz hasonló a lelki vakság. Ez is súlyos baj, s nehezen gyógyítható. Az Ür Jézus azonban mindkét vakságon tud segíteni. Van hatalma arra, hogy megnyissa a vakok szemeit Az ő segítségével operál a szemorvos és gyógyítja betegeit Jézus igéjével meggyógyít a lelki vakságból. Megnyitja szemünket hogy lássuk bűneinket — és a mennyei Atya nagy szeretetét Adjunk hálát Urunknak, hogy ma is végzi köztünk áldott munkáját: nyitogatja vaksi szemünket hogy lássunk.

Táborszky László

FINNEK DÍCSÉRETE

Idén is három lelkészházaspárt hivott vendégül a Lutheránus Világszövetség Finn Nemzeti Bizottsága. Utunk üdülés és tanulmányút volt egyszerre. Finn lelkészcsaládok adtak bennünket kézről kézre, mint a stafétabotot. Mi például hat család vendégszeretetét élvezhettük.

Huszonkilenc évvel ezelőtt, a második világháború kitörése előtt egy hónappal voltam már egyszer Suomiban rövid ideig.

Akkor a finn tájak és városok szépsége vésődött mélyen emlékezetembe és néhány ember kedves arca.

Akkor a finnek úgy tekintettek ránk mint nagy és gazdag testvérnépre, amelyre bőségesen ontja sugarát az éltető nap. Megütközve hallották előadásomból (nekem kellett beszámolnom hazánk és egyházunk akkori életéről), hogy 3 millió koldus, agrárproletár élt ebben a gazdag országban.

Akkor Finnországra elsősorban az ébredési mozgalmak szemüvegén át néztünk. Az elhangzott beszámolók nyomán sokszor az az érzés támqdt a hazai hallgatóságban, mintha minden finn ember egy kis Ruotsalainen Pál, vagy Laestadius, vagy éppen Aku Räty lett volna. Egyházi kapcsolataink is jobbára az ébredési mozgalmak hatása alatt álló személyi kapcsolatok voltak.

Idén nem vettem részt Ylistaróban a felébredtek nagy nyári ünnepén. Mostani utunk alkalmával közvetlenebb találkozásunk volt a finn nép hétköznapjaival és a finn gyülekezetek mindennapi életével. Együtt éltünk a lelkészcsaládokkal. Paplakok ablakán át néztünk ki a finn világba. S mindjárt hozzá kell tenni: ezek az ablakok tágak, nem rekesztik ki a világot, sőt szinte behívják környezetüket a lakásba és tele vannak szebbnél szebb virággal. Milyennek látom innen és így a mai finneket? Nem halványodik el a kép, ha mítosztalanul nézem?

A kép gazdagabbá és élesebbé vált. Sok újat láttam, sok mást is láttam, mint közel harminc éve, de úgy érzem a finnek dicséretét kell írnom.

Mi volt legdöntőbb élményed háromhetes tartózkodástok idején? — kérdezte Lauri Komulainen szaunázás közben. Azonnal válaszoltam kérdésére: az emberek. Igen, a finn ember szorgalmával, szívósságával, ízlésével, leleményességével, meghökkentően modern épületeivel, új üzemeivel, politikai józanságával, meghitt otthonaival — és evangélikus egyházával. Ez volt a legmélyebb élményem, öreg Paavo még nyírfakérget őrölt lisztté ínség idején, ha elfagyott vetése. Most ötven év alatt talpraállt. Tavaly ünnepelte ötvenéves fennállását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kohójában született Finnország.

A finn otthonok dicséretével kezdem. Nemcsak paplakokban jártunk. Megfordultunk parasztok, kikötőmunkások, kereskedők, üzemi dolgozók, tanárok, szociális házak lakóinak otthonában. Sokat lehetne írni ezeknek az otthonoknak modern, célszerű, Ízléses berendezéséről; az elmaradhatatlan hintaszékről, könyvtárról, faliszönyegekröl, kandallókról. Csak összegezni lehet most. Új népművészet keletkezett az utóbbi években Finnországban, egy nagyon modern művészet: a lakásberendezés.

Külön meg kell dicsérni a vidéki gyülekezetek régi parókiáit. A joutsenói papiak több mint százéves. Fából épült. Olyan mint egy régi vidéki kúria. Belül modern, komfortos, mintha tavaly épült volna.

Dicséret illeti a gyermeknevelést. Szabadságra, önállóságra nevelik gyermekeiket. A kéthónapos csecsemőt már beviszik a saunába, ahol 100 fok fölé hevítik a levegőt. A kis Mayát leteszi édesanyja a padlóra (olyan tiszta, hogy tésztát lehetne gyúrni rajta) kúszik a cuclisüveg után a féléves csöppség. Tanuljon meg küzdeni. Megkaparintja, hátára fekszik s boldogan szív belőle nagyokat. A 3 éves Kaisu maga tölti üvegből az orvosságot kanalába. Juha 11 éves, de ő szereli rá a motort a csónakra, begyújtja és ő kormányoz a sziklás partok között.

Dicsérem a finn konyhát. Nem olyan ízes, fűszeres, mint a magyar. Egyszerűbb és sokkal egészségesebb. A tej mindig ott áll az asztalon. A finn háziasszonyok művészei a terítésnek a legegyszerűbb otthonban is.

Dicsérem a finnek józanságát. A nyugati gazdasági és társadalmi rend keretében élnek, de a hid szerepét szeretnék betölteni. Mindent megtesznek, hogy a szomszédos Szovjetunióval jó barátságot tartsanak. Valimaa-ban naponta több száz autó megy át a finn—orosz határon. A tv sorozatban mutatta be az új Saima-csatornát, a Kelet felé irányuló kereskedelem fővonalát. Jelentős része halad szovjet területen. Ezt is a finnek építették.

Dicsérem végül a finn lelkészeket. Szorgalmasak Hűségesen gondozzák sokszor 30, 60 km átmérőjű gyülekezetüket. Finn lelkész alig ebédel vasárnap családjával. Annyi a szolgálata, hogy sokszor csak este kerül haza. Temetést, esketést, keresztelést főleg erre a napra tömörítenék az emberek. — Tág színűek és nem merevek. Leikkonen esperes nyitott szívvel fogadta azokat a mély benyomásokat, amelyeket júniusban a finn csoport magyarországi látogatása alkalmával szerzett. Erről prédikációiban is bizonyságot tett. Határozottan ítélt meg minden olyan hangot, ami a finn— magyar barátságot és egyházaink jó kapcsolatát megronthatná. Jorma Pyrrhonen lelkészt behatóan érdekelte falusi társadalmunk szerkezetének minden változása. Erkki Löndroos Lappenrantaban afelől kérdezget, hogyan alakult az egyház élete és szolgálata nálunk, miután megtörtént az állam és az egyház szétválasztása. Azért érdekel — mondotta —, mert ez előbb-utóbb nálunk is bekövetkezik. — Dicsérem a finn lelkészeket. A fiatal Paavo Hillo-t azért, mert nem akar mindenáron városba kerülni. Mindnyájukat azért, mert nem kritikátlanul szeretik egyházukat.

Mondhatok valami bírálatot is? — kérdeztem tartózkodással, miután már sok szépet felsoroltam friss benyomásaimból. Imatrában szerzett élményemről számoltam be. Ebben a háború után létesült,' 30 ezer lelket számláló új ipari városban nem könnyű a gyülekezetei

összefogni. Nem a pénzen múlik. Alvar AaltoJ

val, a világhírű finn építésszel terveztették új templomukat. Tavaly készült el új egyházi központjuk. Olyan luxuskivitelben, hogy megtekintése után szédülés fogott el. Az a kérdés foglalkoztatott, vajon ezen az úton elérik-e a modern embert és az ifjúságot — mert ez a szándékuk —, vagy elveszítenek valamit az egyház lényegéből? Aggodalmaimban megértőén osztoztak. A finn egyháznak szoros alkotmányos és hagyományokon nyugvó kapcsolata van a finn állammal és néppel. A tömegek el- világiasodásának a folyamatát azonban a lelkészek is világosan látják. Itt nem csupán a templomlátogatás kérdése a döntő, ami talán alacsonyabb százalékot mutat a mienkénéL Tudják, hogy a lakosság negyedrésze kommunista. De a rikítóan egyházellenes hangok inkább nyugati filozófiák hatása alá került fiatalok köréből hangzanak. Tudják, hogy a magas életszínvonal és az egyre növekvő igények mellett ott van a munkanélküliség problémája. Most 47 ezer a munkanélküli, de arra számítanak, hogy télen ismét 100 ezerre nő ez a szám. Az ébredési mozgalmakhoz még széles, főleg falusi rétegek tartoznak. Erről a ylistarói felébredtek ünnepe is tanúskodott. Kisugárzó erejük azonban korántsem a régi. Belső ellentétek is támadtak. A finn lelkészek dicséretére válik, hogy komolyan foglalkoztatják őket ezek a tények.

Azt hiszem kölcsönösen nem vehetünk át és nem másolhatunk le semmit egy az egyhez léptékben. Mások a körülményeink. Hogy csak egyet említsünk a finn evangélikus egyház szinte az egész ország lakosságát magába foglalja, mi mindig kisebbségi egyház voltunk. Mégis sokat tanulhatunk egymástól. Jó, hogy mélyülnek, tágulnak kapcsolataink.

A finnek dicséretével kezdtem. Isten dicséretével szeretném befejezni. Azt hiszem Sel- meczi János tatabányai esperesek és Sólyom Károly paksi lelkészék, akik más vidékeken jártak Finnországban, velünk együtt dicsérik Istent, hogy ebben a feledhetetlenül szép utazásban, a finn egyház és a finn lelkészcsaládok odaadó szeretetében részesülhettünk.

Benczúr László