Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-21 / 3. szám
Tisztábbra mosott ablakok Válasz Brachna Gábor főesperes levelére Kedves Főesperes Ör, a magyarországi evangélikus egyház nevében szívből köszönöm szép karácsonyi leveledet. E levél számára helyet kértél a „magyarhoni egyház karácsonyfája alatt.” Örömmel tettük azt oda éspedig mint egyik nagyon értékes ajándékot. Jól esett nekünk a levél őszinte és meleg hangja s gazdag tartalma. Úgy éreztük, hogy ez a levél nem fekete tintával, hanem a „szeretet tintájával” íródott. Sokan olvasták azt jóleső érzéssel nemcsak a budapesti gyülekezetek tagjai, hanem a kicsiny szórványoké is. Nekem személyesen külön is örömöt jelentett, mert úgy éreztem, hogy 1966 Húsvéti án Hozzátok írt „Szó- lítlak Benneteket...” c. cikkemre lényegében most érkezett meg a felelet. Nemcsak a levél volt ott „a magyarhoni egyház karácsonyfája alatt”, hanem „oda gondoltunk” Téged is, Főesperes úr, feleségeddel együtt és még sok. más külföldön élő testvérünket is, akiket egyházunk családjához tartozóknak vallunk, még akkor is, ha nagyon messze élnek tőlünk. Mi úgy énekeltünk karácsony este magyarhoni egyház karácsonyfája alatt”, hogy közben hallottuk a Ti hangotokat is: »Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén..Meg vagyunk győződve arról, hogy Isten egy kórusba hívott el bennünket és annál szebb az énekünk, minél jobban közelebb lépünk egymáshoz és minél inkább szeretjük egymást. Nem kérdezzük, hogy „miért ilyen későn” írtad meg karácsonyi leveledet, „néma évtizedek után”. Tudjuk, hogy ebben a késésben nemcsak Ti, hanem a mi magyarországi evangélikus egyházunk is vétkes éspedig visszamenőleg 30 —40 évre. Most azonban az a fontos, hogy amit ma és holnap tudunk tenni, tegyük meg „amíg időnk van...!” „Ablakainkat” az elmúlt évtizedekben sok minden bekormozta. Tudjuk, hogy ezek az ablaküvegek a mi oldalunkról is több esetben „kormozod tál-:”, de gyakran éreztük azt, hogy a külföldön élő egyházak és egyházi emberek — ablakainkat, amelyeken keresztül jobban be lehetett volna tekinteni egyházunkba és a valódi helyzetet jobban meg lehetett volna ismerni, nagyon erősen „kormozták”. Ügy tűnik, hogy valóban itt az ideje, amikor ezeket az ablakokat tisztábbra kell mosni, hogy jobb legyen a belátás is és a kilátás is. Ez pedig csak úgy történhetik, hogy igyekszünk kölcsönösen nyitott szívvel és Isten Szent- leikétől vezetett értelemmel beszélgetni egymással és eközben megkérdezzük egymástól Bibliai ábécé: kiválasztás A Biblia mindkét részében lépten nyomon találkozunk a kiválasztás tényével. Pál apostol Istennek »választott edénye« (Csel 9, 15). Péter apostol ezt mondja gyülekezetéről: »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok« (Pét. 2, 9). Az Ószövetségben gyakran mutatkozik be Isten így: »En vagyok Abrahámnak Istene, [zsáknak Istene és a Jákobnak Istene« (2 Móz. 3, 6). Ezzel jelzi, hogy világot átfogó, üdvözítő szeretete eszközéül embereket választ ki, s mindenek előtt egy népet, választott népét Ez a választott nép az Ószövetségben Izrael, az Újszövetségben a zsidókból és más népekből elhívott Krisztusban hívők nyája, az egyház. Az a 'különös, hogy az egyház kiválasztása után, elkülönült formájában is, tovább fut, s mindmáig tart — asszimilációs törekvések és pogromok ellenére — Izrael népének különös története. Mert »nem vetette el' Isten az ő népét amelyet eleve ismert« (Rm 11,2) — állapítja meg Pál apostol a zsidókérdés mélyreható elemzése után a Romabeliekhez írott levelében. Izrael és az egyház a maguk ellentmondásosságukban együtt képezik Isten választott népét ma. A kiválasztásnak ebben az ellentéteket átfogó belső feszültségében Pál apostol »Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélységét« pillantja meg. Isten kiválasztó munkájának a titka, kulcsa ugyanis maga a »kiválasztott drága szegeletkő« (Pét. 3,6); a »választott szolga« (Mt 12,18) — Jézus Krisztus. Róla mondja az Atya: »Az én Fiam, akit választottam: őt hallgassátok.« (Lk. 9,35). Jézus Krisztus személyében egyszerre találkozunk a kiválasztott emberrel és a kiválasztó Istennel. A mai embert zavarják ezek a kifejezések: kiválasztás, kiválasztottak, választott nép. Valami »elitre«, kiváltságosokra, protekciósokra gondolunk. Ilyesmi ellen pedig szívünk mélyén tiltakozunk. Elítélő nézeteink kialakulásához hozzásegített még Ágoston egyházatya és az ó nyomán Kálvin János az un. kettős predesti- nációról szóló tanításukkal, amely szerint Isten kegyelme a kárhozatra ítéltek tömegéből (a »massa perditicnis«-ból) egyeseket választ ki az üdvösségre. Valóban ez lenne, ilyen lenne Isten kiválasztó munkája a Biblia tanulsága szerint? Néhány pontba foglalva mutatjuk be, hogy másról van szó. A választottak kevesen vannak (Mt 22, 14). Jézus így buzdítja őket: »Ne félj, te kicsiny nyáj« (Lk. 12, 32). De nem azért választotta ki Isten a keveseket, mert a többieket elvetette, hanem mert az egészet akarja megtartani. Mint egy modellen, rajtuk, közöttük, általuk mutatja meg Isten, hogy hogyan szereti a világot (Jn. 3, 16). A kevés választott tehát azért van, mert sok a hivatalos (Mt. 22, 14), mert Jézus Krisztusban az egész széthullani akaró világot egybe akarja szerkeszteni Isten (Ef. 1, 10). Ha az evangélium szavával megragad, sohase csak rólam van szó. A kiválasztás alapja Isten ingyen való kegyelme és nem az emberi érdem. Máriát arra a sajátos feladatra választja ki Isten, hogy a Megváltó anyja legyen. Megdöbbenten kérdezi Mária: »Hogyan lehetséges ez?« (Lk. 1, 34). Mózes ezt mondja Izrael népének: »Nem azért választott titeket, hogy minden népnél több volnátok, mert ti minden népnél kevesebb vagytok. Hanem mivel szeretett titeket az Űr« (5. Móz. 7, 7). A kiválasztást tehernek érzik sokszor a kiválasztottak. Félnek tőle, menekülnek előle mint Jónás próféta. Mózes így utasítja vissza: »Csak küld, akit küldeni akarsz« (2. Móz. 4, 13). Péter ijedten kiált fel: »Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok« (Lk. 5, 8). Nem a kiváltság, a teher nyugtalanítja őket. Isten kiválasztó munkája mindig valamely földi, időhöz kötött szolgálat elvégzésére és nem egyéni üdvözülésre szól. Tanítványait azért választotta ki,- hogy sok gyümölcsöt teremjenek (Jn. 15, 16). Pál azért választott edénye az Úrnak, hogy »hordozza nevét pogá- nyok és királyok és Izrael fiai előtt« (Csel. 9, 15). Istent éppen kiválasztó munkája teszi számunkra élő Istenné. A Biblia Istene nem általunk kitalált, népi nemzeti sajátosságainknak megfelelő, vagy a kor igényeit kielégítő »testhez álló« valaki. »Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket« (Jn. 15, 16) — mondja Jézus. A francia Pascal, ez a hivő gondolkodó és zseniális matematikus éles szemmel látta meg: a mi Istenünk élő Isten, nem a filozófusok Istene, hanem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Ö Jézus Krisztus Atyja, a mi Atyánk. Benczúr László — minit olyan szépein írod — „mit jelent ez vagy az, amit saját életünk és élményünk szótárában eddig nem találunk”. Beszélgessünk, hát! Törekedjünk arra, hogy az eddiginél jobban megismerjük egymást, továbbá egyházaink szolgálatát. Az egyházat úgy „ahogy a valóságban él és szolgál”. Mi nem szeretnénk szebbnek látszani, mint amilyenek a valóságban vagyunk. Nem akarjuk eltakarni előletek, hogy a mi egyházunk arcán is vannak „sömörgőzér sek”, de ne vegyétek „magunk mutogatásá”-nak, vagy valamiféle propagandának azt, ha megmutatjuk egyházunk arcának sok-sok szép vonását is. Es ha ezekkel a szép vonásokkal dicsekszünk is, nem magunkkal dicsekszünk, hanem azzal a Jézus Krisztussal, aki ezeket a vonásokat az elmúlt két évtizedben kiformálta egyházunk arcán. Ugyanakkor Benneteket is arra kérünk, soha ne akarjatok meggyőzni bennünket arról, hogy a Nyugaton élő egyházakban — igy a Ti egyházaitokban is — „mindem jól megy”, jobban mint nálunk. Magam részéről az elmúlt években személyes tapasztalatokat szereztem 25 különböző országban élő, különböző egyházak életéről és magam győződhettem meg arról, hogy nincs egyetlenegy egyház nemcsak Keleten, de Nyugaton sem, amelyiknek ne volna nagyon sok „gyenge pontja”. De olyat sem találtam, amelytől ne lehetett volna valamit tanulni. Ügy gondolom, van tanulni valónk egymástól! És ha a jövőben azért fogjuk „tisztábbra mosni az ablakokat”, hogy egymást jobban megismerve tanuljunk egymástól és nem azért, hogy ezeken az ablakokon keresztül jobban megláthassuk egymás „gyengéit", akkor van értelme az ablakmosásnak. Írod, hogy „beszélgetésünk látószögét a folyó két oldalára helyezi az, hogy két különböző állam életrendszerben élünk”. A valósághoz valóban hozzátartozik, hogy két különböző állam életrendszerben folyik egyházaink élete. Az sem vitás, hogy a két életrendszer gyökerében különbözik egymástól. Sőt, még azt se tágadjuk le — egyik oldalon sem —, hogy azok az életrendszerek, amelyekben élünk és amelyekben egyházaink szolgálnak, több-kevesebb hatást gyakorolnak egyházainkra, még abban az esetben is, ha őszintén valljuk, hogy „az egyházak nincsenek semmiféle társadalmi rendszerhez kötve”. Nincsenek ugyanis absztrakt emberek sehol a világon, hanem csak olyanok, akik benne élnek egy társadalomban, alakítják azt és egyben ez a társadalom valamilyen formában befolyásolja őket. Az a bizonyos „folyó”, amelyet leveledben említesz — azonban nemcsak két oldalra helyez bennünket, hanem egyben össze is köt mindannyiunkat. A Duna nemcsak elválasztja Budát és Pestet, hanem össze is köti azokat. Az ugyanis a valóság, hogy mindkét életrendszerben emberek élnek és éppen ezek kötik össze a különböző életrendszereket is. így is mondhatnám: a különbözőségek ellenére van egy mélyebben fekvő összekötő kapocs, ez pedig az, hogy ugyanannak a családnak, éspedig az emberiség nagy családjának vagyunk tagjai mindannyian. Ezért tudott Pál apostol olyan határozottan beszélni az „egy vérből teremtett emberiségről”. Ezért van az, hogy amikor „a tisztábbra mosott ablakokon” keresztül átnézünk egymáshoz, akkor kölcsönösen nem „idegenekre” nézünk, hanem a felebarátokra. A felebarátot pedig a görög nyelvű Újszövetség így nevezi: „a legközelebbi”. így aztán, amikor beszélgetni kezdünk a „folyó két partján”, akkor az Isten döntése alapján, mint felebarátok beszélhetünk egyyiással. De még ennél is többet kell mondanunk: Ügy beszélhetünk egymással, mint akik egyformán annak a Jézus Krisztusnak vagyunk a megváltottál, Aid értünk a golgotái kereszten meghalt és aki a húsvéti sírból feltámadt, összekapcsol bennünket ebben a Jézus Krisztusban való közös hitünk és közös reménységünk. Végül azt se felejtsük el, hegy bár két életrendszerben élünk, mégis összekapcsol bennünket a magyar föld, a magyar haza, a magyar történelem és népünk mai életének örömei és problémái, jelenünkért és jövőnkért való hazafiúi felelősségünk. Az emberiség nagy családjának a mi időnkben nagy gondjai vannak. Közösen kell fáradoznunk azért, hogy szűnjenek ezek a gondok, legyen mindenütt elég kenyér, igazságosság és béke. A folyó két partján nekünk egyházi embereknek fáradoznunk kell azért, hogy minél több híd épüljön a folyón át, és ezeken a hidakon emberek menjenek keresztül, hogy így jobban, a valóságnak megfelelőbben ismerjék meg egymást és úgy munkálják a megbékélést a világban. Azt remélem, hogy azok a beszélgetések, amelyeket elkezdtünk 1963-ban és folytattunk 1967-ben két amerikai utam alkalmával és amelyekbe beletartoznak azok a cikkek is, amelyeket az Evangélikus Életben írtam és az a levél is, amelyet Te írtál nekünk karácsonyra, folytatódni fog akkor, amikor Feleségeddel együtt ez év tavaszán eljössz hozzánk, szülőföldedre, „a magyarhoni evangélikus egyház” meglátogatására. Nyitott szívvel várunk! Hozzon Isten Benneteket! D. Káldy Zoltán püspök A Magyarországi Evangélikus Egyház országos közgyűlésének lelkész-elnöke MADÁCH! A világod: Csábítottak elbukása Kiűzőitek édenvágya Piramisok halálárnya Igaz hősök fejhullása Gyönyörvágyak pokoinásza Süket-vakhit tombolása Boldogságok széthullása Vérviharok tornádója Fóliánsok máglyasorsa Társadalmak haláltánca Szív és lombik lázadása Csillagvívók zuhanása Jeges magány infemója Életuntak halálvágya Istenbeszéd biztatása.,. madAch: Jól láttál? Szabó József Madách Imre születésének 145. évfordulóján LENGYEL SZUPERINTENDENS KITÜNTETÉSE A Prágai Koménius-Fakul- tás tiszteletbeli teológiai doktori címet adományozott Jan Niewieczerzal varsói lelkésznek, a Lengyelországi Református Egyház szuperintendensének, Az ünnepélyes doktor- ráavatás múlt év november 23-án történt meg számos bélés külföldi vendég jelenlétében. Az új tiszteletbeli doktor székfoglalójában a lengyel- csehszlovák kapcsolatokról beszélt a reformáció korszakában és a jövőben adódó feladatokról. Teológiai szakcsoportok alakulnak lelkészeink továbbképzésére Lelkészi karunk teológiai továbbképzésére, a teológiai tudomány legújabb hazai és külföldi eredményeinek megismerésére, eddig két fő terület volt egyházunkban. Az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek, amelyek évenként 8—10 alkalommal üléseznek. Ezenkívül a doktori fokozat megszerzésére készülés a teológia valamelyik ágában, a tanszék professzorának irányításával. Néhány hónappal ezelőtt egyházunk püspökei körlevélben közölték a lelkészekkel, hogy a teológiai továbbképzésnek egy harmadik, egyházunkban új módja indul meg: a Teológiai Akadémia professzorai vállalták, hogy országos teológiai szakcsoportokat vezetnek, s ezekben az egyes teológiai tudományágak legfontosabb mai kérdéseivel, legújabb eredményeivel ismertetik meg azokat a lelkészeket, akik ezekbe a szakcsoportokba jelentkeznek. Eddig a következő lelkészi teológiai-szakcsoportok vannak alakulóban: ószövetségi (dr. Pálfy Miklós), újszövetségi (dr. Pröhle Károly), rendszeres-teológiai (dr. Nagy Gyula), egyháztörténeti (dr. Fabiny Tibor) és gyakorlati- teológiai szakcsoport (dr. Groó Gyula). Ezenkívül tervbe van még véve egy szakcsoport megalakítása, amely főleg egyház-társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozna (dr. Vámos József). A teológiai szakcsoportok közül a rendszeres-teológiai lelkészi szakcsoport december 29-én a Teológus Otthonban megtartotta alakuló ülését. A szakcsoportnak eddig 11 lelkész, illetve segédlelkész tagja van, 5 vidéki és 6 budapesti lelkész. Dr. Nagy Gyula professzor, a szakcsoport vezetője, ismertette a szakcsoportok munkájának célját, és terveit a munkaközösség előtt álló időre vonatkozóan. Ezután a szakcsoport — az előzőleg írásban beküldött és a csaknem négyórás megbeszélés során előterjesztett javaslatok alapján — egyetértőén elhatározta, hogy összefoglaló témául az 1968. évre a következőt választja: Egyház és mai világ — az egyház szolgálata társadalmunkban és mai világunkban. Ugyancsak elhatározták, hogy ezt az évet valamennyien a mai teológiai szociáletikában való alapvető, közös tájékozódásra fordítják; négy negyedévi munkatervben megismerkednek 8 fontos könyvvel, illetve tanulmánnyal, köztük az 1966-os genfi szociáletikai világkonferencia és az 1968-as prágai keresztyén békevilág- konferencia anyagával. Egyetértettek a szakcsoportok tagjai abban is, hogy munkájuk céljának — a saját teológiai képzettségük elmélyítése és szolgálatuk ezáltal történő gazdagítása mellett — azt tekintik, hogy vele segítsék egyházunk és a hazai ökuménikus egyházak mai szolgálatát is. H. N. A CSEHSZLOVÁKIAI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK KÖZGYŰLÉSE Múlt év november 23-án tartotta közgyűlését a Csehszlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsa dr. Nováknak, a Csehszlovákiai Ortodox Egyház pátriárkájának elnökletével Dorotej ortodqx metropolita dolgozószobájában. A főelőadást dr. Hromádka professzor tartotta ezen a címen : »Világökuméne«. Előadásában foglalkozott dr. Blake főtitkár személyével és munkájával, amelyben véleménye szerint egyre határozottabban rajzolódik ki az a jószóndék, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat tartson fenn a keleti tag- egyházaktól. Beszámolt Hromádka professzor az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a krétai üléséről és annak a közel-keleti válsággal és a vietnami háborúval kapcsolatban hozott határozataival. A továbbiakban rámutatott arra, hogy Uppsalaban nagyon komoly problémákat kell az Egyházak Világtanácsa Világgyűlésének megoldania. Bartho, a Szlovákiai Evangélikus Egyház főtitkára az Európai Egyházak pörtscha- chi konferenciájáról, dr. Cha- bada püspök, a Tanács alelnö- ke a wittenbergi reformáció;, jubileumi ünnepélyekről, dr Hájek, a Prágai Keresztyén Békekonferencia Tanulmányi Osztályának elnöke a bukaresti konzultációról, dr. Ond- ra főtitkár és Salajka titkár pedig a III. Keresztyén. Béke- világgyűlés előkészítő munkál-" ról számoltak be a közgyűlésnek. Dr. Michalko dékán, az ökumenikus tanács bánul - mányi osztályának vezetője beszámolt arról, hogy hogyan szándékozik a tanulmányi osztály előikészülmi az uppsalai világgyűlésre. A közgyűlés levelet intézett az Észak-amerikai Egyesült Államok keresztyen egyházainak a nemzeti Tanácsához, amelyet lapunk következő számában teljes terjedelmében közlünk. DÖNTÉS, MEGHÍVÁS ÉS MEGBÍZATÁS A Szlovákiai Evangélikus Egyház múlt év októberében tartotta közgyűlését dr. Cha- bada vezető püspök és A. Zi- ak egyetemes felügyelő elnökletével, amely egyúttal a szlovákiai evangélikusok refor- mációs ünnepélyeinek a csúcspontját is jelentette. Dr. Chabada püspök és Ziak egyetemes felügyelő egyértelműen hangoztatták: a keresztyén embernek mindent meg kell tennie azért, hogy emberhez méltó életet tudjon élni egy békés világban. Ezért nem elég — jelentette ki Chabada püspök —, ha valaki társadalmi illemből vagy megszokásból akair keresztyén lenni. Keresztyénnek lenni döntést, meghívájst, és megbízatást jelent a Krisztus evangéliuma körű! végzendő feladatokra Mély és eleven hitű keresztyén emberek tudnak csak értékes tagjai lenni az új társadalomnak és hasznos munkát végezni az oly sok problémával teli világért. A közgyűlés foglalkozott a kerületi püspökök (Katina és Katlovszky) jelentésével, valamint az egyház sajtószol gálái aval és teológiai munkájával is. NEMKÍVÁNATOSAK Nemkívánatos személyek a protestáns misszionáriusok Angolában. E portugál gyarmat területén 1961 óta a protestáns missziói állomások száma 250-ről 65-re csökkent. A portugál hatóságok akadályozzák újabb missziói munkások beutazását. Azzal vádolják a protestáns missziót, hogy rokonszenvezik az angolai nemzeti felszabadító mozgalommal és támogatja annak törekvéseit. Azt is felróják, hogy az istentiszteleti életben és a missziói iskolákban nem a portugál nyelvet használják, hanem az afrikai őslakosság nyelvét. Tény, hogy számos vezetője az angolai nemzeti függetlenségi mozgalomnak protestáns missziói iskolák növendéke volt Ezek az iskolák több mint fél évszázad óta igen jó hírnévnek örvendenek Angolában. Megjegyzésünk: Ahol a protestantizmus hű marad önmagához, a reformáció szelleméhez, ott előbb-utóbb óhatatlanul megmutatkoznak munkájának gyümölcsei, ha néha nagyon közvetett módon is, az általános emberi haladás területén is. Az idő kerekét megállítani akaró reakció számára ezért sohasem volt kívánatos jelenség a protestantizmus.