Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-09 / 15. szám

.t

t 4

A nyomtatott betű szolgálatában

Vasámapról-vasárnapra felhangzik templomainkban Isten igéje, hogy a gyülekezeteket és híveket pásztorolja és vezesse a jó úton. Isten azonban nemcsak emberi ajkakon keresztül szólaltatja meg igéjét, hanem az íráson, a nyomtatott betű szolgálatán keresztül is. A nyomtatott betű szolgálatát egyházunkban Sajtóosztályunk végzi.

Egyszerű az elnevezés. Egyszerű, és mégis igen fontos munka az, amelyet Sajtóosztályunk végez. Híveink nagy része csak részben, az „Evangélikus Élet”-en keresztül ismeri ezt a munkát, amely hét- ről-hétre megérkezik az evangélikus otthonokba, hogy tájékoztassa híveinket egyházunk életéről. Lelkészeinkhez a „Lelkipásztor” című lelkészi szakfolyóirat formájában lép be sajtómunkánk követe. Ebben a munkában résztvesznek az említett lapok főszerkesztői, felelős szerkesztői, szerkesztőbizottságai, akik hétről-hétre és hónapról hónapra azon fáradoznak, hogy híveink és lelkészeink jó segítőtársra találjanak az „Evangélikus Élet”- ben és a „Lelkipásztor”-ban. Ez a munka azonban sajtószolgálatunknak csak egyik része.

Sajtóosztályunk teljes egészében a nyomtatott betű szolgálatában áll. Vezetője egyházunk egyik püspöke, s mindössze öten vannak azok, akik a Sajtóosztály munkáját végzik.

Sajtóosztályunk munkája szinte egész életünkön át végigkíséri egyházunk tagjait. Sajtóosztályunk adja ki azokat a kis igés képeket, amelyeket a gyermekistentiszteleteken és gyermekbibliakörökön

résztvevő kisgyermekeink kapnak időnként. Sajtóosztályunk küldi meg a lelkészi hilamunk hathatós segítségéről, amelyben minden kiadványunkkal kapcsolatban részeSajtóosztályunk néhány kiadványa

vataloknak azokat a keresztelési anyakönyveket, amelyekbe gyermekeink és unokáink keresztelési adatai belekerülnek, de azokat a halotti anyakönyveket is, amelyekbe a földi életből elköltözőiteket vezetik be a lelkészek. Ezek az anyakönyvek, anyakönyvi kivonatok, keresztelési vagy esketési emléklapok főleg a lelkészi hivatalok munkáját segítik.

Sajtóosztályunk végzi az egyházi könyvek megjelentetését is, ami szintén beletartozik a nyomtatott betű szolgálatába. És itt a köszönet hangján kell megemlékeznünk álOTTAVIANI BÍBOROS MEGNYUGODOTT

A svájci evangélikus sajtó- szolgálat március 15-i jelentése szerint Ottaviani bíboros nyilatkozott az „Informa- ciones” című spanyol napilapnak, hogy az egyes országok nemzeti püspöki konferenciáknak a Második Vatikáni zsinattal kapcsolatos közléseik teljes mértékben megnyugtatóak. Mint ismeretes, a múlt évben levelet intézett Ottaviani bíboros a püspökökhöz és arra kérte őket, hogy ne engedjenek olyan következtetéseket levonni a Második Vatikáni zsinatból, amik veszélyeztetnék a katolikus hitet. „A hit nem rendült meg és nincs ok arra, hogy aggodalmakat tápláljunk” — jelentette ki szószerint a bíboros. Elmondta továbbá nyilatkozatában, hogy sem a hívek tömege, sem a papok nem estek áldozatául a túlzásoknak és a püspökök lenyesegették a kinövéseket. Csak egyes teológusok tettek kísérletet abban az irányban, hogy elsietett és hibás következtetéseket vonjanak le a zsinati határozatokból.

BESZÁMOLÓ FINNORSZÁGBÓL

A Helsinkiben egy tanulmányi évre ösztöndíjasként tartózkodó Schreiner Vilson fiatal lelkészünktől levél érkezett Vető püspökhöz, amelyben részletesen beszámol finnországi életéről és munkájáról. Megtudjuk a beszámolóból, hogy az előadások hallgatásán kívül a Helsinkii Teológiai Fakultáson, szorgalmasan tanulmányozza a finn evangélikus egyház életét, intézményeit és több körutat tett már az országban, hogy minél több gyülekezetét ismerhessen meg Finnországban. Több gyülekezetben prédikált és nemcsak egyházi intézményekben, hanem pl. a Finn—Magyar Társaságban is tartott előadást a magyar evangélikus egyház életéről.

sülünk. Államunk gondoskodik arról, hogy a nagyon is elfoglalt, fontos sajtómunkát végző nyomdákban egyházunk is helyet kapjon. Államunk megértő segítsége nélkül nem tudnánk évről-évre megküldeni híveinknek az „Evangélikus Naptár”-t és a bibliai „Utmu- tató”_t. De nem tudnánk megjelentetni könyveinket sem.

A sajtóosztályunk kiadásában megjelenő könyvek között meg kelt említenünk, hogy az iskolai vallásoktatásban résztvevő gyermekeknek minden osztály számára rendelkezésre állnak a hittankönyvek. Ugyanígy gondoskodunk arról is, hogy a konfirmációra készülők időben megkaphassák a „Konfirmációi Káté”-t,

Isten iránti hálával kell felsorolnunk a Sajtóosztályunkon az elmúlt években megjelent könyveket. A bibliai könyvek magyarázatával kapcsolatban jelentettük meg kommentársoI

rozatunk eddigi könyveit, így dr. Pálfy Miklóstól két könyvet, „A Zsoltárok könyve” magyarázatát és „Jeremiás könyve” magyarázatának I. részét, dr. Groó Gyulától „Jakab levele” magyarázatát, dr. Ottlyk Ernőnek két könyve jelent meg. Az egyik „Istenszeretet— emberszeretet”, a másik „Hűség Istenhez és népünkhöz”. Dr. Vető Lajos: „Tapasztalati valláslélektan” című könyvét sokan veszik meg. Nagy öröm volt számunkra annak idején a „Somvirág” címen megjelent novelláskötet, ami igen alkalmas ajándéknak is, de az „Örömhír” című prédikációs- kötet is igen kelendő.

A közelmúltban jelent meg „Keresztyén Énekeskönyv” kiadásunk a szarvasi kiegészítéssel, s a közeli hetekben jelenik meg a „Keresztyén Éne- keskönyv” nagybetűs, idősebb testvéreink számára is igen alkalmas kiadása. Sajtóosztályunkon kapható a Biblia is kétféle nagyságban és az Újszövetség kisalakú kiadása.

Terveink között meg kell említenünk dr. Nagy Gyula: „Egyház a mai világban” című szociáletikáját, amely már nyomdában van. Ezévi tervünkben szerepel egy imádsá- gos könyv kiadása, valamint az egyházunk 1966. évi Zsinata által alkotott új törvényeknek könyv alakban való kiadása. A reformáció 450 éves jubileuma alkalmából egy jubileumi könyvet szeretnénk megjelentetni, s tovább folytatjuk kommentársorozatunk megjelentetését is. A sorozat következő köteteként dr. Pálfy Miklóstól „Jeremiás könyve” magyarázatának II. részét szeretnénk megjelentetni, s ezt követné egy újszövetségi könyv magyarázata.

Egyházunk sajtóosztálya tehát valóban a nyomtatott betű szolgálatában áll. Adjunk hálát, hogy egyházunk nemcsak a hirdetett ige szolgálatát végzi, hanem a nyomtatott betű szolgálatát is.

Harkányi László

Hangversenyen a győri Öregtemplomban

Régi szokás szerint virág vasár napján most is templomi hangversenyen vehetett részt a győri gyülekezet. A műsoron BACH, MOZART, FRESCOBALDI és CORELLI műveit szólaltatták meg BOROSTYÁN MAGDA (orgonán), HAN1FFEL EMMI (orgonán) és NYÁRI BÉLA (gondonkán) kitűnő technikával és mély átérzéssel. A gyülekezet ismételten is a 774. számú énekünk („A keresztfához megyek”) verseit énekelte.

A VIRÁGVASÁRNAP SZÉPSÉGE címen előadást tartott D. DR. VETO LAJOS püspök. Megdicsérte a gyülekezetét, amiért olyan rendben tartja szép templomát s méltatta a hangverseny magas művészi színvonalát. Majd felvetette a kérdést, van-e helye az egyházban a szépnek, s ne hódoljunk-e valami sivár puritánságnak, félreértve az ige, a szó, a beszéd, az igehirdetés jelentőségét. A természet szép jelenségeiben, az ég kékségében, fényes csillagaiban, a tavasz virágpompájában Isten keze nyomának a dicsősége ragyog, éppen azért látjuk őket szépnek — folytatta a püspök. Az igazán szép a művészetben szintén magán hordoz valamit, ami természetfölötti. De különösen meg kell becsülnünk azt, ami lelkileg szép, amilyen az odaadás, a szeretet, a jellemesség, a becsületesség, a hűség, a hála, a megelégedés, az igazság szeretete, az áldozatkészség. Ezek is virágok, ritka és csodálatos virágok. JÖ PÁSZTORUNKAT ezek ékesítették, mindőn a sokaság ünneplése, hozsannája, pálmalengetése közben ment, hogy életét adja oda érettünk. Van-e ebből a szépségből bennünk, keresztyénekben ma? Látják-e az emberek a jót életünkben s dicsőítik-e érte a mennyed Atyát?

A templomi ünnepségen részt vett nemcsak a győri gyülekezet minden lelkésze, több nyugdíjasa is, hanem a környékről is többen eljöttek. BÖJTÖS SÁNDOR igazgató lel- kész_ meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezet s annak vezetősége nevében a püspököt. Majd a püspök-házaspár megtekintette az öreg templom mellett fekvő szeretetházat, a legnagyobb és legnépesebb vidéki szeretetintézményünket, amelyet a győri és a környékbeli evangélikusok óriási áldozatkészséggel tartanak fenn. A szeretetházban munkálkodó nővérek egy özvegy papné vezetésével szinte emberfeletti odaadással végzik szolgálatukat, többen már évtizedek óta. A templomban hangzó igének s a szeretetszolgálatnak mindenütt együtt kell virulnia az emberek javára, Isten dicsőségére.

Lelkésziktatás Bakodon

«iiaiiiitiHitiiiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiniriiHiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiitiiiBHBiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Túimezei Erzsébet:

JKliuhq, tajömz, leli!

Ifjú vetések üde bársonyát simogatja szemem.

Mogyoróbarkákat reggeli fényben, duzzadó rügyű fákat és barna hantokat.

Tavasz felé megyünk.

Mögöttünk a tegnap: a tél.

Előttünk kinyílik a holnap, s új dalokkal fogad.

Krisztus nyomában életem útja is ez.

Mögöttem az ősz meg a tél: kopár, mély völgyek, daltalan hegyek. „ S előttem kinyílik a holnap: új rügyek bomlanak, új dalok szólnak.

Ővele mindig tavasz felé megyek;

Március ötödikén a harang szava lelkésziktató ünnepi istentiszteletre hívogatott. Ünnepi istentiszteleten iktatta be hivatalába Selmeczi János esperes Simonfay Ferencet, a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészét. A gyülekezet tagjain kívül nagy létszámmal jöttek a szomszédos gyülekezetekből és a helyi református gyülekezetből.

Mikor a gyülekezet ajkán felcsendült az ének: „Adj erőt szent hivatásához ... hivő néped hálával áldoz ...” úgy éreztük, a gyülekezet nemcsak ajkával, hanem szíve szeretetével is hálát mond Istennek azért, hogy a hűséges szolgálatban elfáradt lelkésze helyett újat küldött, hogy az Ige hirdetése által munkálja az emberek földi és mennyei boldogságát.

Az iktatást végző esperes igehirdetésében a lelkészi szolgálat értelméről szólt. Rámutatott arra, hogy a lelkészi szolgálat nem öncél, hanem feladat: gyümölcstermés. A papi élet csak úgy lesz gyümölcstermő, ha nem a saját, vagy a család élete, sorsa lesz elsődlegesen fontos, hanem a gyülekezet. A gyülekezet életének is gyümölcstermőnek kell lenni. A gyülekezet élete úgy lehet gyümölcstermő, ha

nem önmagával van elfoglalva, hanem azt keresi, hogyan tud segíteni a világ ezer gondján, ha áldozatot tud hozni mások öröméért, üdvösségéért.

A beiktatott lelkész igehirdetésében beszélt arról, hogy úgy szeretne lelkész lenni, hogy „veletek járok azon az . úton, amelyen ti ma jártok. Ott segítek néktek, ahol elfogadjátok és kéritek és eközben szeretném elmondani szószéken és csendes beszélgetésben a tanítványtétel hiteles mondatát: megbocsáttattak bűneitek.” v,

Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen meleg szeretettel köszöntötték a lelkészt a gyülekezet tagjai, a csákvári gyülekezet felügyelője, a helybeli református lelkész és a szomszédos evangélikus gyülekezetek lelkészei. Az ünnepély után a vendégeket meleg szeretettel vendégelte meg a gyülekezet.

Az egyház Urának áldását kívánjuk a bokodi gyülekezetre, új lelkészére és családjára, hogy a pásztor és a nyáj életfo’lytatása együtt tükrözze azt a szeretet, amely világot átölelően lett nyilvánvalóvá Jézus szeretetében, aki életét adta a világért, hogy éljen a világ általa.

Nagy István

A nyomtatott betű és a reformáció

Az „Erős vár a mi Istenünk” első nyomtatott kiadása Kálvária 1506

Kevés találmány forradalmi ásította úgy a világot, mint a mainzi Gutenberg János találmánya, a könyvnyomtatás. Amikor 1450-ben az első latin nyelvű bibliát kinyomtatta Gutenberg, még maga sem gondolt arra, hogy találmánya egyfelől elősegíti a reformációt, másfelől a legnagyobb szolgálatot végzi a reformáció ügyének. Mert a korszakalkotó találmány nemcsak felszabadította a szellemet és a nyomtatott könyv nemcsak felébresztette a nép vallásos érzését, érdeklődését és mindezen keresztül a kritikai érzék kifejlődését, hanem a szellemi eredmények terjesztése révén kiváló szolálatot végzett. Minden, ami tudománynak, szellemi eredménynek, vagy ezek fejlődésének mondható, Gutenberg találmányának köszönhető nagy mértékben. Mert míg a XV. század végéig a világ átöröklött tudománya és költészete csupán néhányszor tízezer kéziratot jelentett, addig a nyomda megszületése után azonnal milliókra rúg a könyvek példányszáma és elképesztő perspektívát nyit minden gondolat számára. Lényegében „új világról”, modern korról ezidőtől beszélünk. S ma, akiknek kezében a nyomtatott könyv a világ legtermészetesebb jelensége, gondoljanak arra, hogy az

emberiség birtokában még alig félezer esztendeje van ez a csodálatos dolog, és hogy ennek előtte mennyire gúzsba volt kötve a gondolat és annak közlése.

A Gutenberg-féle találmány hihetetlen gyorsasággal járta be Európát. 1465-ben Itália- szerte, 1470-ben Párizsban, 1473-ban Budán (!), 1477-ben Londonban, 1483-ban Stockholmban, 1499-ben Madridban áll már nyomda. Ezek csak a nagyobb állomások. Kiszámították, de csupán becslések alapján, hogy a XV. század végéig, vagyis néhány évtizeddel a nagy feltalálás után, mintegy kilenc millió könyv lehetett forgalomban. Ez a szám elképesztően magas a korábbi kéziratok számához viszonyítva. A XVI. század elején azután már száz számra álnak a nyomdák Itáliában, Franciaországban, Spanyolországban, de különösen a feltaláló hazájában, Németországban. Az első mesterek is, akik művészek voltak egy- személyben, németek voltak. Egy kortárs megjegyzése szerint: „Mint ahogyan annak előtte Krisztus apostolai bejárták a világot az evangéliumot hirdetve, úgy járnak be most minden országot az új

nyomtatásban rejlő lehetőségeket.

Amint említettem a reformáció előkészítésében is felmérhetetlen szerepe volt a könyvnek. A könyv volt az a

sza a mesterség és álltak a híres nyomdák, mint pl. a nürnbergi Koberger, a bázeli Frohen, vagy a lipcsei Schumann nyomdája. S alig akad nyomda, kiváltképpen Németországban. amely nem szegődik azonnal a reformáció szolgálatába. így a reformáció eszméje szárnyakat kap és terjedését meghatványozza a gyakori és nagy példányszámú kiadás. Luther és a reformátorok iratai a kereskedők és utazók féltett portékái ill. terhei lesznek és a városok, falvak piacaira kerülnek. Azok. akik olvasni tudnak, belekóstolnak egy új, izgalmas és az igazságot leplezetlenül tárgyaló könyvbe és nő, dagad a reformáció szellemét valló tömegek száma. Skandináviától a Földközi-tengerig, a La- Manche-tól Erdélyig egy-két éven belül ismerős a reformáció. A nyomtatott betű tehát mint Pegazus magával ragadja a reformáció eszméjét és szédületes sebességre fokozza.

Gutenberg találmányának a nyomdának és a reformációnak szerencsés házasságából még valami született. Nevezetesen a nemzeti nyelv. A reformáció diadala nem kis mértékben függött a nemzeti nyelv használatától. Ennek művelése sem maradhatott el a nyomtatástól. A biblia-fordítások, énekköltészet ugyanúgy reformációt jelentenek, mint a „hit által való megigazulás” forradalmi teológiája. A kettő kiegészíti egymást és egymásra utal. Ezért olyan sürgős a Szentírás fordítása. A német újszövetség (Luther) 1521-ben, az angol újszövetség (Tyndale) 1523-ban, a magyar újszövetség (Erdősi Sylvester) 1521-ben, az angol újszövetség (Agricola Mihály) 1548-ban, stb. jelennek meg. Ezekkel párhuzamosan rendkívül gazdag a reformáció énekköltészete is.

Csak áldani tudjuk az Istent, aki így előkészítette a talajt ügye számára. És hálával áldozunk azért, hogy napjainkban is, amikor a nyomtatott írást kezünkbe vesszük, szavával, kinyilatkoztatásával találkozunk. A hála kötelez arra is bennünket, hogy tulajdon anyanyelvűnkön elolvashatjuk igéjét. De az is hálára kötelez bennünket, hegy a nyomtatott könyvön keresztül szüntelen a kapcsolat őseink hitével, hiszen azok hitvallása megmaradt a késői utókor számára a nyomtatott könyvben. A betű tehát megőrizte számunkra a legszentebb hagyományokat. Ezért tudunk énekelni középkori énekeket, ezért tudjuk felfrissíteni hitünket őseink hitvallásaival. Mindezért áldjuk azd, aki ilyen csodálatos úton vezeti az anyaszentegy- házat.

Dr. Rédey Pál

művészet tanítványai és könyvei olyanok, mint a Szentírás hírnökei és az igazságnak és tudománynak hirdetői”. Ezek a német iparosok éles szemmel vették észre a könyvszellemi ekevas, amely felszántotta a lelki ugart, amelybe azután könnyen lehetett szórni a magot. A reformáció idején már több, mint fél évszázados múltra tekintett visz-