Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-02-26 / 9. szám
KP. BERM. BP. 73 Evangélikus böjt — ma j A reformáció 450 éves jubileuma a Magyar Evangélikus Egyházban „Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszság bilincseit..., az éhezőnek megszegd kenyeredet...” (Ézs 58, 6—8.) Vannak a Szentírásban olyan igék, amelyek már első olvasásra, hallásra perdöntőek valamely kérdésben. Perdöntőek, mert csak egyféleképpen lehet őket érteni ék nem hagynak afelől sem kétséget, hogy mondanivalójukat csak egyféleképpen lehet a mindennapokban megélni, a mindennapok körülményeihez alkalmazni. Ilyen perdöntő — a többi között — az az ézsaiási ige is, amit cikkünk címe alá megrövidítve leírtunk. S olyannyira ez a valóságos helyzet, hogy még magyaráznunk se nagyon kell ezt az igét, mert a szavak itt valóban „maguk beszélnek”, mindennél ékesebben maguk bizonyítanak. A böjt — mondja Ézsaiás e helyen — az, hogy az ember megtesz minden megtehetőt — embertársáért. Ha kell: segít eloszlatni a gonoszság sötétségét, hatalmát, ha kell: megelégíti az éhezőt, felruházza a mezítelent, szóval: vállal minden áldozatot, magára vállal minden feladatot, amivel szebbé, jobbá lehet körülötte a világ, hogy „felhasadjon, mint hajnal a te világosságod és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Üt dicsősége követ.” Igen, ez a böjt igazi értelme és ami ezen kívül van még, az csak járulékos elem, szép szokás, de nem maga a lényeg. Az idén is megérkeztek a böjti szelek, ránkköszöntöttek a böjti idő napjai. A vasárnapi igehirdetések, a bibliaórák, a magunk csöndes igeolvasása, imádságai egyre inkább a nagypénteki szomorú, de húsvétkor vidám örömre váltó eseményekre fordítják figyelmünket. Krisztusnak arra a megismételhetetlen, áldozatos életútjára, amelynek egyes állomásai: a golgotái kereszt, a húsvéti nyitott sir csakúgy mindnyájunk javát, üdvösségét szolgálták, mint egész életútja, minden szava és cselekedete. S amikor minderre a szokottnál is hűségesebben figyelünk, akkor a szó legátfogóbb értelmében: böjtölünk. De vajon mit jelent ma az „evangélikus böjt”? Nem többet és nem kevesebbet, mint amit egykor Ézsaiás mondott el a maga kora gyülekezetének, az akkori igehallgató hívek seregének. Jelenti hát azt, hogy az ember akkor „böjtöl” igazán, akkor készül méltóképpen Nagypéntek és Húsvét evangéliumának befogadására, ha megtesz minden megtehetőt >— embertársáért. A közelvalóért csakúgy, mint a távollevőkért. Az ismerősökért csakúgy, mint az ismeretlen szenvedőkért. Á békében élőkért csakúgy, mint a háborús vészben rettegő gyermekekért. A jóllakottakért csakúgy, mint a világ oly’ sok táján éhezőkért. S teszi ezt azért, hogy ezzel a méreteiben nagyonis kicsinek tűnő szolgálatával is szebbé, jobbá legyen a világ és egyben a maga élete, hitéhez méltóvá böjtölése. Sajnos, erre az igazi, az ilyenfajta böjtre ma sokkal inkább Szükség van mint egyébként máskor. Szükség van a „gonoszság bilincseinek megnyitására”, az éhezők megelégítésére, mert Vietnamban most is hullanak a bombák, gyermeki mosolyok hunynak ki, asszonyi kedveskedések lesznek semmivé egy pillanat alatt — örökre. Szükség van, mert sok millióan éheznek Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában ... Hogy pedig közülünk, személy szerint, mit tegyen, hogyan '„böjtöljön” valaki, arra nincsen mindenkinek egyformán alkalmas recept. Azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mire futja erejéből: állhatatos imádságra vagy az imádság mellett önzetlen — szóval és tettel végzett — áldozatos szolgálatra. S még valamit: többről van itt sző, mint a böjti időszak méltóképpeni eltöltéséről. Arról, amit Jézus így mond Máté evangéliumában: „...amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek -meg”. Dr. Vámos József Luther Márton mondta: Böjt harmadik vasára apján Rm 5, 19. Isten nevét Krisztusban ismerheted meg a legtisztábban. Benne láthatod, hogy mily jó, hű és igaz az Isten, amikor saját Fiát sem kímélte... így nyertük el ingyen az igazságot, a meg- igazulást, a bűnbocsánatot, amelyet ebben az életben semmivel sem tudnánk kiérdemelni. A Krisztus által kapott igazság kimondhatatlan egységben van magának Krisztusnak az igazságával, hiszen Krisztusból buzog belénk, ahogyan János evangélista mondja: „... az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz benne” (4, 14). Ezért van az, hogy bár egy másik embernek, az első Adómnak a bűne miatt minden ember bűnös lett, Krisztusnak az igazsága révén azonban mindnyájan igazak lettünk. pm IMÁDKOZZUNK Isten Báránya, Jézus Krisztus! Imádunk Téged, mert zúgolódás nélkül vállaltad a keresztet az érdemtelenekért. Hálát nem várva feláldoztad magadat az önzőkért. Mcgüresítetted magadat a felfuvalkodottakért. Halálba mentél az elveszettekért. Kegyelmet szereztél a kicsinyhitűeknek és bűnösöknek. Értem tetted ezt, Jézusom. Ne legyen hiábavaló rajtunk áldozatod! Hadd tudjuk vigasztalni a szenvedőket. Hadd viseljük zúgolódás nélkül a magunk szenvedését. Hadd feledjük magunkat és a magunkét, és szolgáljuk önzetlenül a mások javát. Hadd tudjunk megbocsátani egymásnak. Hadd kezdjük el a megbékélést emberekkel mi magunk. Hadd legyen békesség az egész földön. Hadd szoruljon vissza a bűn ezen a földön. Hála legyen Neked, Isten Báránya, Jézus! Magadra vetted a világ minden bűnét. Magadra vetted a mi bűnünket is. Ir- galmazz minden embernek: kicsinyeknek és nagyoknak, hivők- nck és hitetleneknek, gyűlölködőknek és béketűrőknek, vezetőknek és vezetetteknek, minden népnek és minden fajnak. Ámen. Az 1967. esztendő a reformáció 450 éves jubileumának az éve. Szerte a világon a protestantizmus és ezen belül az evangélikus egyházak terveket készítenek a jubileum megünneplésére. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma az elmúlt év végén egy bizottságot létesített abból a célból, hogy elkészítse a jubileumi esztendő program-tervezetét. A Bizottság élén D. Dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök állnak. A Bizottság kidolgozta nagy vonásokban a programot, amelyet most gyülekezeteink számára is nyilvánosságra hozunk. A bizottság hangsúlyozta, hogy a 450. éves jubileumot a Magyarországi Evangélikus Egyház úgy akarja megünnepelni, hogy az egyfelől méltó legyen ahhoz, ami 1517. október 31-én történt, másfelől méltó legyen a Magyarországi Evangélikus Egyház múltjához és jelenéhez. A jubileumi évet a Magyarországi Evangélikus Egyház nem pusztán emlékezésre akarja felhasználni, hanem olyan Isten előtt való eszmélkedésre, melyből jó gyümölcsök érlelődnek az egyház mai életére és szolgálatára nézve. Az egyház az évfordulót úgy akarja hasznosítani, hogy egyfelől összeveti a reformáció örökségét azokkal a teológiai felismerésekkel, melyekhez az új történelmi körülmények között az utolsó 20 esztendőben szorgalmas teológiai munkálkodás nyomán jutott, másfelől megvizsgálja, hogy nincsenek-e a reformáció örökségében olyan kincsek, amelyeket teológiai munkájában és szolgálatában még nem kellőképpen aknázott ki. Végül fel kívánja mérni, hogy a reformáció talaján állva, hol kell a ma egyházának továbblépnie, különös tekintettel azokra a kérdésekre, amelyekkel a reformátorok a maguk korában még nem találkoztak. Mivel a reformáció története Magyarországon szoros kapcsolatban van népünk életével, a 450. éves jubileum alkalmat ad annak a megvizsgálására is, hogy a múltbeli hagyományok alapján miképpen kell ma a Magyarországi Evangélikus Egyháznak szolgálatát jól betöltenie az új társadalmi és politikai rendben élő magyar nép között. Országos ünnepek a) Az évről-évre megismétlődő közös ökumenikus reformációi ünnepély a sorrend szerint az idén valamelyik református gyülekezet templomában lesz október 29-én Budapesten. b) A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Jubileumi Ünnepe a Budapest— Deák téri templomban lesz október 31-én. Az ünnepélyen a pályázatot nyert négyszólamú vegyeskari művet énekli a Lutheránia Énekkara. II. A gyülekezetek ünnepe a) A gyülekezetekben valamennyi szolgálatot (igehirdetés, konfirmáció, oktatás, stb.) lehetőség szerint a reformáció értékeinek kiemelésére kell felhasználni. b) Minden anyagyülekezetben (ahol lehetséges, a filiák- ban is), okt. 28—30. között, vagy okt. 25—30. között „reformációi jubileumi esték”-et kell rendezni. c) Október 29-én, vagy október 31-én — aszerint, hogy a helyi gyülekezeteknek melyik dátum a megfelelőbb —, minden gyülekezetben reformációi jubileumi ünnepélyt kell tartani. Az előadásokat a helyi lelkészek tartják. d) Szept. 1.—november 30. között valamennyi gyülekezet presbitériuma számára — ösz- szesen 3 alkalommal —, a helyi lelkészek előadásokat A wittenbergi városi templom belseje Cranach Lukács oltárával tartanak: „A presbiteri szolgálat a lutheri szociáletika tükrében” címen. e) A gyülekezetek a jubileumi évet felhasználják arra, hogy jobban megtanulják azokat a Luther-énekeket, amelyek a Keresztyén Énekeskönyv „Űj Rész”-ben vannak. f) A gyülekezetek törekszenek arra, hogy a jubileumi év kapcsán renováljanak olyan templomokat és parókiákat, amelyek arra rászorulnak. III. A Teológiai Akadémia megemlékezése a) Az Akadémia Tanári Kara, lehetőség szerint november 10-én Luther Márton születésnapján, nyilvános ünnepi ülést tart. Kanadai jezsuita kilépett a katolikus egyházból A „New Christian” folyóirat jelenti január 26-i számában, hogy Anthony Stephenson kanadai jezsuita kilépett a római katolikus egyházból és belépett az anglikán egyházba, ahol lelkészként fog dolgozni. Stephenson professzor volt a hamiltoni McMaster Egyetemen Kanadában és lelkiismereti okokból hagyta el egyházát. b) A hallgatók számára pályázatokat ír ki a reformációval kapcsolatban. A legjobb pályaműveket díjazzák. c) A LELKIPÁSZTOR c. folyóirat szeptemberi számát az akadémia professzorai szerkesztik. IV. A Lelkészi Munkaközösségek jubileumi éve Valamennyi munkaközösségben a lelkészek kidolgozzák és megvitatják az alábbi témákat: a) A reformáció az emberről. b) A lutheri reformáció társadalmi és politikai szolgálata, (kritikai szemmel és mai tanulságokkal). c) Hogyan prédikáltak a magyar reformátorok koruk kérdéseiről? d) A reformáció nyomában gyülekezetem múltjában, (egy haladó papi életmű feldolgozása gyülekezetem történetéből). e) A forradalom kérdése mai keresztyén gondolkodásunkban. V. Megemlékezés a sajtóban a) LELKIPÁSZTOR. Az augusztusi szám előadásokat hoz a reformáció hetében tar-« tandó gyülekezeti esték előadásainak segítésére. A szeptemberi szám az akadémia professzorainak előadásait közli a reformációval kapcsolatban. b) EVANGÉLIKUS ÉLET. Az egész esztendő folyamán szem előtt tartja a jubileumi évet. Különösképpen szociál- etikai vonatkozásban emeli ki a reformáció örökségének nagy értékeit. Ismertetést hoz a magyar reformátorokról. c) A SAJTÓOSZTÁLY az év folyamán számos könyvet ad ki. Többek között: 1. Reformációi emlékkönyv. 2. Dr. Nagy Gyula: Szociáletika. 3. Dr. Pálfy Miklós: Jeremiás könyvének magyarázata. (II. rész). 4. Veöreös Imre: János leveleinek magyarázata. 5. Jávor Pál: Imakönyv. VI. Zeneműpályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma a jubileum alkalmával zeneműpályázatot írt ki egy négyszólamú vegyeskari kórusműre. « HÍREINK A reformáció és a jelen „A Német Demokratikus Köztársaság társadalmi valósága, vagyis a szocialista társadalmi rend teszi igazában lehetővé, hogy a konkrét humanista politika értelmében tudjuk értékelni a reformációval megkezdődött szociális és nemzeti mozgalmakat”. Sajtóattasék és újságírók jelenlétében jelentette ki ezt H. Seigewasser, az egyházi ügyek államtitkára. Az Eisenachban megtartott sajtókonferenciára egy kirándulás után került sor, amelyet a wartburgi jubileumokkal kapcsolatban tartottak. Forradalmi felismerésekre jutottak el az NDK egyházainak tagjai és ezért lehetővé vált, hogy a reformációi jubileummal kapcsolatban tudatosítsák magukban a jelen problémáit is. A Schweitzer-kórház Lambareneban Az őserdő orvosának a barátai Strassburgban gyűltek össze és tárgyalták meg Schweitzer kórházának a problémáit. Legnagyobb gondjuk, hogy kevés szakképzett orvost kapnak. Schweitzer Albert leánya, Eckertné, Rhena Schweitzer, aki Schweitzer halála után a kórház vezetője lett, tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a kórházat jelentékenyen bővítik és mindenképpen fenn akarják tartani Schweitzer alkotásának az egyetemes jellegét. Egyébként Japánban kiadják Schweitzer összes műveit. Most fordítják könyveit héber, görög, cseh, orosz, olasz és spanyol nyelvre. A bűnbánat jeleként Niemöller Márton ny, püspök hanoi-i tárgyalásainak és megállapodásának értelmében, a „Vietnami Segélyakció” 250 ágyas kórháznak a felépítésére és fölszerelésére vállalkozott Észak Vietnamban. A kórházat Észak-Vietnamnak azon a déli részén építik föl, ahol az ott járt küldöttség tájékoztatása szerint „az amerikai légierők bombázásai miatt” nehéz a lakosság orvosi ellátásra. „Luther Wartburgban“ címen a reformáció 450. évfordulója alkalmából kiállítást rendeznek Wartburg várában. Ehhez gyűjt anyagot az eisenachi Wartburg Alapítványnak és a berlini Állami Egyházügyi Hivatalnak a küldötteiből álló bizottság: Horst Bohte, Günther Wolf és Helga Hoffmann. A bizottság február 11-én meglátogatta Levéltárunkat és Könyvtárunkat. Nagy érdeklődéssel tekintették meg levéltárunkban Luther végrendeletét, könyvtárunkban pedig Luthernek még élete folyamán nyomtatott könyveit és a Podma- niczky Könyvtár ritkaságait. A bizottságot fogadta D. dr. Vető Lajos püspök.
