Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-09-17 / 38. szám
A szeretet bősége Milyen jó lenne, ha mi a szeretet tág ölelésével és bőséges áradásával mennénk az emberek felé — mondotta dr. Ottlyk Ernő püspök a hatvani templomban 1967. augusztus 24-én. Ezen a napon kezdte meg a Borsod—Hevesi egyházmegye gyülekezeteinek látogatását. Tizenkét napos út ez, amikor is tizenhét gyülekezetei látogat meg. Az út első állomáshelye Hatvan volt. Ennek a kicsiny gyülekezetnek régmúltja nincs, de jelenét és jövőjét helyzete jelképesen mutatja. A városnak vannak régi szép épületei, barokk temploma, gyönyörű kastélya. Az evangélikus kicsiny templom a város új negyedében, családi házak, kis előkertek, virágok között épült. Mögötte fut a vasút s a műút, a mátrai erőmű, a salgótarjáni szénmedence felé. Az út és a vasút fölött ível a másik műút hídja, amely Gyöngyös és Miskolc felé fut. Az országot előrelendítő, fejlődő ipar lüktetésének tövében, forgalmának árnyékában húzódik meg az élet csendje és melege, családi otthonok környező világában a parochia és templom. Régmúltja nincs. Szinte még A hatvani evangélikus templom AZ ÍRASSÁL kapcsolatos görög szavak az Újszövetségben javarészt az Ószövetségre utalnak. Akár egyes számban („az írás), akár többes számban (, az írások”) az Ószövetség könyveinek gyűjteményét jelentik. Ebben az értelemben hangzik Jézus szava Máté evangéliumában: így felelt nekik: Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem Isten hatalmát” (22,29). Figyelemre méltó, hogy a „szent” jelző egészen ritkán fordul elő e szavakkal kapcsolatban. Magában az Ótesta- mentomban sem találjuk a „szent iratok” elnevezést, pedig a későbbi zsidó irodalomban általánosan használják. Az Újszövetségben Pál apostol levelei említik — csupán két helyen — „szentnek” az ószövetségi iratokat, tehát az ö korának Bibliáját (Róm 1,2;1 Tim 3,15). Ez nem véletlen. A Szentírás nem állítja magáról az isteni tökéletességet, de nem akarja Istent sem pótolni. Nem lehet számunkra sem „papiros-pápa”. De erről még szólunk később. Az egyes és a többes szám használatának megvan a külön jelentősége. Ha „írásnak” mondják az Ószövetséget, ezzel az Ótestámentom belső egységét, könyveinek szoros egybetartozását, nagy közös mondanivalóját hangsúlyozzák. Lássunk erre példát: t Amikor feltámadt a halottak közül, megemlékeztek a tanítványai, hogy ezt mondta; és hittek az Írásnak ...” (János 2,22). Ha viszont a többes számú „írások” szó jelzi az Ószövetséget, ez arra utal, hogy több egyes iratból tevődik össze. Például itt: „De akkor hogyan teljesednének be az írások, hogy ennek így kell lennie?” (Máté 26,54). Jelentik azután az idetartozó bibliai szavak az Ószövetség egyes mondásait. Példa rá: „Ezt az írást sem olvastátok : Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?! Az Űrtói lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt” (Márk 12,10—ti). Jézus itt a Zsoltárok Könyvéből idéz (118,22—23). — Ugyanígy egyes ószövetségi helyekre céloz a gyakran előforduló szólásmód: „meg van írva”. Jézus „ezt mondta nekik: Helyesen prófétáit felőletek, képmutatók felől, Ésaiás, amint megvan írva: Ez a nép szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem” (Márk 7,6). E mondást megtaláljuk az Ószövetség jelzett könyvében (És 29,13). MINDEBBŐL az Ószövetség nagy súlya és jelentősége következik az Újszövetségben. Ez az értékelés pedig egyetlen döntő szempontból történik: az ószövetségi szentírás beteljesülése — Jézus Krisztus! Különösen tömören és ünnepélyes hitvallásként hangzik fel a meggyőződés Pál apostol következő szavaiban: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek ... Mert azt adtam elétek főképpen, amit én is úgy vettem, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, és hogy eltemettetett, és hogy feltámadt a harmadik napon az írások szerint...” (1 Kor 15,1—4). Az első keresztyének szemében az Ószövetség egyes részletei és egésze is előremutató jeladás arra, amit Isten Jézus életével és művével végbevitt. ÍGY KAP az Ószövetség Krisztusra vonatkoztatott magyarázatot az Újszövetségben. Ez pedig aláhúzza tekintélyét, de lehetővé és szükségessé teszi kritikáját. Az előbbire: „Az Írást nem lehet semmibe venni” (János 10,35). Az utóbbira: Jézus a hegyi beszédben ismételten idézi az Ószövetség követelményeit, de azután így folytatja: „Én pedig azt mondom nektek ...” Az Újszövetség úgy látja, hogy Krisztus lép elő az Ószövetségből jelzés és ígéret alakjában, de egyúttal föléje is magasodik. Ezért fordul Jézus elítélő szóval azokhoz, akik buzgón tanulmányozzák az ószövetségi szentírást, de nem hisznek Benne: „Ti tudakozzátok ugyan az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot. És mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (János 5,39—40). MIKÖZBEN az Újszövetségben az „írás”, „írások” fogalom az Ószövetségre mutat, már születik az új írás — maga az Űjtestámentom. Ebben az értelemben olvassuk János evangéliuma végén: „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és mindezt megírta” (21, 24). íródnak az evangéliumok Jézusról, és részben még előbb a levelek. „... szívbeli aggódás között írtam nektek sok könnyhullatással, nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet én kiváltképpen irántatok érzek” — olvassuk Pál apostolnál az utókor számára elveszett, közbeeső korinthusi leveléről (2 Kor. 2, 4). De erről az új írásról, — mely az Újszövetség egészében van előttünk — is érvényes, amit az apostol az Ószövetségről mond: nem az írott szó, nem a betűk sora, hanem a Szentlélek ad hitet és teremt bennünk örök életet. S az Újszövetség oldalairól is csak annak lebben fel a sűrű fátyol, aki hisz Krisztusban (2 Kor. 3, 4—16). Pál szembeszáll a könyv-vallással. Bizony nem a Szentírás, hanem Krisztus hitünk tárgya. Az ószövetségi és újszövetségi szentírás csak eszköz, hogy mintegy ablakon keresztül, a Szentlélek által gyújtott hit fényénél, felragyoghasson előttünk Jézus — az egykor földünkön járt és most is élő Krisztus! Veöreös Imre a jelenéhez tartozik, hogy az épülő új telep, letelepült vasutasok körében megszerveződött a nyáj s az egymáshoz és Istenhez húzó szeretet komoly áldozatokra lendítette a közösséget s megépítették a gyülekezetét, s annak hajlékát. Még élnek azok, cselekvő tagjai ma is a gyülekezetnek, akik a bölcsőnél ott voltak. Sztehlo Gábor, Jávor Pál, Terei Endre voltak papjai, s most Scholz László. Az egykori szórvány gyökeret eresztett és széles szórványterületnek lett góca, otthona. Az érkező püspököt és kíséretét a hatvani lelkészlakáson Pásztor Pál esperes és Scholz László lelkész köszöntötték. A hatvani látogatás során a vendégeket fogadta Hatvani György vb-elnök. aki ismertette a város problémáit. Elmondotta, hogy épül az 504 személyes kórház, ezenkívül tervbe vették az 1968. évre 200 lakás építését. Ismertette a hatvani első magyar automatizált malom berendezéseit, amely magyar találmány. A püspök délután a hatvani gyülekezet fiókgyülekezetét, Gyöngyöst látogatta meg, ahol előbb a presbitereknek tartott előadást, az előadás megtartása előtt a fiókgyülekezet gondnoka köszöntötte a püspököt. Majd népes gyülekezet előtt igét hirdetett. Az igehirdetést ifjabb Scholz László lelket gyönyörködtető harmonium játéka vezette be. A püspök 2 Kor 6, 4,9—10 ige alapján többek között a következőket mondta: Ismeretlenek vagyunk egymás számára. Joggal mondta a régi görög bölcs: Ismerd meg magadat 1 Ismeretlenek vagyunk önmagunk előtt is. De Isten igéje azt mondja, hogy az az ember, aki nem ismeri önmagát és ismeretlen a másik ember előtt, Isten előtt ismeretes. Isten ismer bennünket. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Istenben testvéri közösséggé, tanítványokká lehetünk. A közös Atyában lehetséges a közösség. Az esti órákban a hatvani pirostornyú templom harangjai hívták istentiszteletre a híveket. A püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy ha a világ letér a szeretet útjáról szenvedés szakad reá. Megrázó szavakkal beszélt a háború okozta szenvedésekről abban a hatvani gyülekezetben, amelynek templomát, tornyát a háború súlyosan megrongálta. Isten a háborúk helyett a szeretet parancsát adta a világnak. Itt mondta el az emlékezetes felhívást: „Milyen jó lenne, ha mi is a szeretet tág ölelésével és bőséges áradásával mennénk az emberek felé!” Istentisztelet után a szép számban összegyülekezett presbiterek hallgatták meg a püspök előadását, majd Szkokén Lajos gyülekezeti felügyelő köszönte meg a püspök tájékoztatóját. FUlöp Dezső Dr. Prőhle Károly átvette a Lelkipásztor szerkesztését hogy rendes tanárként dik Akadémiánkon, vezető tanára volt a gyakorlati, és az új- szövetségi tanszékeknek. Ezek mellett jelentős rendszeres teológiai munkát végzett és elmélyült Luther-kutatást folytatott. Számos tudományos dolgozatot és tanulmányt írt. Legutóbb megjelent könyve Lukács evangéliumának magyarázata. Tudományos teológiai munkája alapján 1965-ben teológiai doktorrá avatták. Hét év óta részt vesz a Prágai Békekonferencia tanulmányi munkájában. Tíz év óta tagja a Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottságának. 1964 óta részt vesz az Újszövetségi Fordító Szakbizottság munkájában. Tudományos munkásságával jelentősen elősegítette egyházunk útkeresését mai szolgálatának kialakításában s teológiai eszmélkedésünk eredményeit jelentős tanulmányban dolgozta fel 1964 és 1967 között. Ez a tanulmánya is világosan mutatja, mennyire elmélyül egyházunk mai szolgálatában. De tudományos munkássága mellett a gyakorló lelkészi munkával való kapcsolatát mutatják énekeskönyvünk himnológiai adatainak feldolgozása és különösen az imádságos rész szerkesztése, valamint az Agenda szerkesztése érdekében végzett alapvető munkássága. Előadói és tanulmányutakat tett Németországban, Finnországban, Ausztriában, Amerikában. Neve és tudományos te- kintélve a hazai egyházban és külföldön egyaránt ismert. Amíg gyakorló lelkészi szolgálatban állt, csak úgy tudta elképzelni és végezni szolgálatát, hogy közben tudományosan szívós következetességgel képezte magát. Amióta professzorként működik, tudományos munkáját csak úgy tudta végezni, hogy szoros kapcsolatot tart az egyház mai életével s a gyakorló lelkészi szolgálattal. Ezzel rámutattunk szerkesztői munkájának lényegére és reménységére is. Lapunk olvasói szeretettel köszöntik őt ebben a szolgálatban. K. E. Az evangélikus lelkészek havonta megjelenő -szakfolyóiratának, a Lelkipásztornak szerkesztésével dr. Prőhle Károly teológiai tanárt, Teológiai Akadémiánk ez idei dékánját bízta meg a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Tanácsa. A szerkesztővé választás —, mint arról már hírt adtunk — a Sajtótanács augusztus 14-i ülésen folyt le. A folyóiratot a szeptemberi számmal vette át az új szerkesztő, Dr. Ottlyk Ernő püspöktől, aki pontosan kilenc évig végezte ezt a szolgálatot lelkészeink tudományos és gyakorlati képzésére. Dr. Prőhle Károly Sopronban született, 1911-ben. Régi papi család sarja. Édesapja is teológiai tanár volt, több lelkésznemzedék teológiai fejlődésének mutatott irányt. Középiskolai tanulmányait, majd teológiai éveit Sopronban végezte. Tudományos továbbképzése végett tanulmányait külföldön folytatta: Tübingen- ben, Königsbergben, majd Hal léban és Erlangenben. Segéd- lelkészi éveit Kétyen, Sopronban és Sopronbánfalván töltötte. Gyülekezeti lelkészként Sopronbánfalván szolgált tizenkét esztendeig. Teológiai Akadémiánk rendes tanárává 1951-ben választották, s azóta folyamatosan ezen a tudományos őrhelyen szolgál. Mind gyakorlati lelké- szi szolgálata, mind tudományos működése rendkívül szerteágazó. A gyakorló igehirdetői munkától a falukutatáson és falusi társadalmi szolgálatokon át a gyülekezetszervezés, pap- laképítés, falusi, városi és munkásgyülekezetek gondozásáig végezte sokoldalú lelkészi munkáját. Közben rendszeresen képezte magát a teológiai tudományágakban. Attól kezdve, — „BÉKE A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGGAL” elnevezésű bizottságot létesítettek augusztus 20-án Nuygat-Berlinben. Tagjai elsősorban a nyugatnémet és nyugatberlini egyetemi hallgatóság köreiből toborzódnak és arra törekszik, hogy előmozdítsa a kibékülést Bonn és az NDK között. Ar egyháztörténetből Az első eretnek tanítások A fiatal keresztyénségnek igen korán kellett megküzdenie eretnek tanításokkal. Az apologéták és az első egyházi atyák Jézus Krisztus istenségét a görög filozófiában is meglevő „logos”-tannal igyekeztek megértetni. A logos • krisztologia ellen azonban ellenzék támadt, amely az Atya mellett a Fiú istenségét nem ismerte el. Ez a tábor Isten egységét akarta védelmezni, azért nevezték irányukat mo- narchiánizmusnak. Mind a nyugati, mind a keleti egyházatyák nagy eréllyel küzdöttek a mo- narchiánizmus különféle jelentkezései ellen. Egy másik korai eretnek irány volt a dőketizmus, amely szerint Krisztus nem jelent meg igazi testben, vagyis nem volt valóságos ember, mert az istenség nem öltheti magára a bűnös anyagot, a testet. Ez nyilvánvalóan újplatonikus tanításból származott. A gnoszticizmus (gnósis = ismeret) a valláskeveredés képletét mutatja, amelyben különböző pogány vallási spekulációk keveredtek keresztyén elemekkel. Az Ószövetséget elvetették, az evangéliumot is a görög filozófia mértékéhez alkalmazták, mitológiai elemekkel töltötték fel. Elgondolásuk az volt, hogy a görög vallásfilozófia legmagasabb fokát teremtik meg, amelyben felhasználják a keresztyénség tanítását is. A gnoszticizmus alapkérdéseit nem a keresztyénségből, hanem a görög filozófiából vette. Nem azt kérdezte: hogyan nyerhetem el Jézus Krisztus által az üdvösséget, hanem elvont spekulációkkal Istennek és a rossznak a viszonyát, a világfejlődés céljait kutatta. A figyelmet elterelték Jézus Krisztusról, a megváltás sem Krisztus által történik, hanem egy magasabb rendű gnózis (tudás, ismeret) által, amely Krisztustól ered. A gnosztikus tanítás szerint a világban dualizmus kettősség uralkodik, Istennek, az ideának, szellemnek, a jónak, és az anyagnak, a bűnnek, a rossznak az ellentéte feszül egymásnak. Isten és a rossz között közvetítők az aeonok. A világot nem Isten teremtette, hanem egy ilyen aeon, a „demiurgos”, aki a szellemi és az anyagi világ keverékét hozta létre. Ilyen keverékből áll az ember is. A világfejlődésnek és az embernek is az a célja, hogy a benne levő szellemi elemek testi börtönükből megszabaduljanak és visszatérjenek Istenhez. A szabadító Krisztus, aki a magasabb rendű aeonok közül való. Mivel az anyag csak gonosz lehet, azért Krisztus is csak látszólagos testben jelenhetett meg a földön, nem valóságos emberként (dőketizmus). Az emberek aszerint, amint a szellem vagy az anyag elemei vannak bennük nagyobb számmal, pneumatikusok. pszichikusok és hy- likusok. Magasabb fokra úgy lehet eljutni, ha az ember asz- kézis és gnózis által emelkedik szellemileg és erkölcsileg. Már az apostoli korban is jelentkezett a gnózis, különösen Kisázsiában. Pál apostol leveleiben több helyen óvja tőlük a gyülekezeteket, János apostol is sokat küzdött ellenük. A gnózis azonban Hadrianus császár kora óta (117—138) terjedt erősen. Főleg Róma volt a központja. A III. század elején a római birodalomban csaknem mindenfelé voltak gyülekezeteik, de az egyházi atyák, buzgó tevékenysége következtében számuk és jelentőségük mindjobban csökkent. A gnózis arra indította a teológiát, hogy a hamis gnózissal szembeállítsa a keresztyénség helyes tanítását, az igaz gnózist. Ez arra kényszerítette az egyház teológusait, hogy a görög tudományosság módszerei szerint dolgozzák fel tárgyukat. Egy másik eretnek irányzatot Marcion, kisázsiai gazdag hajótulajdonos indított el, aki 138- ban jptt Rómába. Itt megismerkedett a gnoszticizmussal. Ennek hatása alatt alakította ki sajátos tanait, ö is elvetette az Ószövetséget. Az Újszövetségből Pál apostol tanítását emelte ki, de ezt olyan torzított formában képviselte, hogy két istent tanított, az egyik az ószö-t vetségi törvény szigorú, harag- vó istene, a másik az evangélium kegyelmes, jó istene, aki maga a szeretet. Ez utóbbi küldte el Jézus Krisztust, hogy megváltsa azokat, akik benne hisznek. Jézus Krisztusról ő is a dőketizmus értelmében tanított. Ezt bizonyítja az is, hogy Jézus emberi voltára, születésére, gyermekségére vonatkozó adatokat kihagyta az általa használt újszövetségi iratokból, amelyekből egyébként csak Pál apostol tíz levelét, és Lukács evangéliumának megcsonkított változatát ismerte el. A marcionita gyülekezetek szigorú aszkétikus életet éltek. Különösen Szíriában és Armé- niában voltak gyülekezeteik egészen a VII. századig. Új vallást hirdetett a perzsa Mani, aki bejárta Kínát, Indiát, megismerkedett a buddhizmussal is. A manicheizmus is valláskeverék, amelynek a perzsa vallásból vett dualizmus az alapja. A keresztyénség hatása any- nyiban nyilvánult meg, hogy Mani szerint Jézus a szabadító, ő pedig mint új vallásalapító „parakletos”-nak nevezte magát. Tanítása szerint Isten és a sátán örök harcban állnak egymással. Isten aeonjaival, a sátán démonjaival küzd. Istené a világosság országa, a sátáné az anyag sötét birodalma. Isten úgy tartja távol magától a sátánt, hogy a mitologikus ősembert és az „élő szellemet”, valamint aeonjait küldi ellene. Az embert a sátán teremtette, Isten azonban küzd érte, hogy kiszabaduljon a sátán és az anyag birodalmából. Jézus a napból szállt le a földre, hogy segítse az embert. A manicheista megváltás útja az aszkézis. A manicheisták nem ettek húst, nem ittak bort, nem dolgoztak, állatot nem öltek, az úgynevezett „választottak” pedig szüzességben éltek. A nép számára készített életszabályok már enyhébbek, de nekik is a növényi táplálkozást írták elő. Ök táplálják a választottakat, akik cserébe értük imádkoznak. Egyházalkotmányuk hierarchikus. A főpapok Mani utódának tartották magukat, nekik volt alárendelve tizenkét magister, hetvenkét püspök és sok presbiter, diakónus. Mani halála napját évenként megünnepelték. Víz helyett olajjal kereszteltek. Az úrvacsoránál csak kenyeret használtak, bor nélkül. Először Perzsiában terjedt el tanításuk, de csakhamar az egész római birodalomban voltak gyülekezeteik. Nagy számban voltak Afrikában, ahol egy ideig Augustinus is hozzájuk tartozott. Tanaikat néhány kisebb eretnek szekta újította fel a középkorban. Dr. Ottlyk Ernő VÁRATLAN SIKER Az Amerikai Bibliatársulat múlt év szeptemberében korszerű fordításban jelentette meg az Újtestámentumot. Az amerikai köznyelvre fordított szöveg nem várt sikert aratott. Alig 10 hónap alatt 4 millió példány fogyott el belőle, pedig a kiadók csak 1 millió példányra számítottak. Külön figyelemre méltó, hogy nemcsak az egyszerű gyülekezeti tagok érdeklődnek az új modern fordítás iránt, hanem a teológiai képzettséggel rendelkezők is. LAUHA PÜSPÖK ÉSZTORSZÁGBAN Dr. Aarre Lauha finn evan- \ gélikus püspök több finn lelkész társaságában látogatást tett Észtországban az ottani Békebizottság meghívására. Észtországi tartózkodását arra is felhasználta a finn püspök, hogy találkozzék az Észtországi Evangélikus Egyház vezetőivel. Tallinn és Helsinki között újabban rendszeres hajójára! közlekedik és ezen a réven a két evangélikus egyház között is elevenebb érintkezés jött létre. >1 1 > i /1 r r r r H Bibliai abece: „írás
