Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-07-16 / 29. szám
GRAMMOS KEGYESSÉG? Valamint a zsoltárokról Dekával, vagy efféle mértékkel aligha lehet kifejezni hitéletünk ..mutatóit”, de azért mindnyájunk kísértése a kisszerű, s bár nagynak látszó, de mégis pehelysúlyú „grammos kegyesség”. Ettől sok mindent el lehet várni, csak egyet nem: hogy tényleg hitnek, Krisztus-követésnek bizonyuljon. Eredete jobbára születési hiba: nem Istentől született, hanem csak megszokásból, belenevelésből, emberi erőlködésből. Az Istentől született életnek ugyanis súlya van: a benne lakozó Krisztus. Ö dirigál, átrendez, takarít, beszerzéseket eszközöl, fegyelmez, gazdálkodik teljes súly- lyal, szüntelenül, mivel ÜR. Öt nem fújja el a szél. Bezzeg a grammos kegyességet egy langy fuvallat is úgy arrébb viszi olykor, hogy azt se tudjuk, merre van. Veleszületett gyöngesége együtt jár bizonyos műkedvelő jelleggel. Mintegy magától értődőén nem veszi igazán komolyan a hit dolgait. Valahogy mintha páholyból nézné az egészet, mint egy futballmeccset, amely érdekli ugyan, de pályán kívül legfeljebb alkalmi téma számára, s életét alapjában véve nem befolyásolja. Így aztán amolyan „nemes a kikapcsolódás egészen kifi- szép, kedves és szükséges, Szórakozás” számára a vallás, nomult, lelki formája, mely melynek közepette azonban Lelkészek a Luther Wartburg várának képét ból közöljük ezt a képet, már többször láthatták olva- hogy június hónap végén 31 sóink. Most abból az alkalom- magyar evangélikus lelkész Magyar ieMszcsaEádels Finnországé Négy magyar lelkészházaspár, Mekis Ádám és Várady Lajos esperesek, Garami Lajos és Matuz László lelkészek ■feleségestül, Finnországba utaztak a Lutheránus Világszövetség Finn Nemzeti Bizottságának meghívására. A lelkészházaspárok killön-külön körutat tesznek Finnországban, tinn lelkészcsaládok vendégeiként. Ez a meghívás a finn és magyar egyházak hivatalos kapcsolatának■ egyik megállapodás szerinti része s a finn testvérek irántunk való szeretettnek bizonyítéka. A meghívottak bizonnyal jó szolgálatot végeznek északi barátaink között, s gazdag tapasztalatokkal térnek majd haza. A vak zosißorssfa Previti Márió Szicíliában született, most 23 éves. Születésekor egészségesen jött a világra, látása is normális volt. öt éves korában azonban teljesen megvakult és szüleinek, akik szegény halászok voltak, nem volt lehetőségük gyermekük gyógykezeltetésére. A kisfiú megtanulta a vakok írását, de ezen felül nagyon érdeklődött a zene iránt. Zongorája nem volt, de ha alkalma nyílott rá, hallás után mindent eljátszott. Jószívű emberek segítették és így a szomszédos tartományban zenét tanulhatott egy tanárnál. Tudása csakhamar annyira fejlődött, hogy játékával pénzt is tudott keresni. Majd Pa- lermóban egy neves és ismert zongoraművész karolta fel és került. Itt hol zenekarban, hol pedig mint szólójátékos szerepelt a televízió adásaiban. Hollandiában csodálatos fordulat következett be a vak zongorista életében. Egy fellépése után ismeretlen férfi hívta fel telefonon, és közölte, hogy látta és hallotta játékát és olvasott tragikus vakságáról. Elmondotta az ismeretlen, hogy Rotterdamban ismer egy híres szemorvost, aki már sok esetben gyógykezelt eredményesen vakokat. Felajánlotta egyúttal, hogy örömmel fedezi a műtét költségeit. Previti Márió boldogan elfogadta az ajánlatot. Felkereste a szemorvost, aki előbb előkészítő műtétet végzett az egyik szemén. Kis idő múlva most újabb műtét következik, tőle kapott további kiképzést. Három, évvel ezelőtt lépett fel először hangversenyen Previti Márió és klasszikus játéka elsőrendű kritikát ka- > pott. Ezután több helyen adott ■ koncertet, majd néhány hónappal ezelőtt Hollandiába amikor a szemorvos új lencsét fog helyezni a beteg szemébe. Ha minden jól megy, akkor nemsokára visszanyeri látását a vak zongorista és kottából is tud majd játszani. Dánból fordította; Binder Elza járt azokban a német városokban, amelyek szorosan kapcsolódnak a lutheri reformációval. Az Evangélikus Országos Egyház az IBUSZ rendezésében túrista utat szervezett lelkészeink részére. Ennek az útnak az alapötletét az adta, hogy most ünnepeljük a reformáció 450 éves jubileumát. Ez az évforduló különösképpen is a reformáció eseményére összpontosítja a lelkészeink figyelmét. A történelmi események jobb megértését szolgálja az is, ha közelről, személyes átélésben járhatunk azokon a helyeken, amelyek a reformáció örökségeként formálják és alakítják hitünket. Ennek jegyében búcsúzott a Német Demokratikus Köztársaság Luther-városaiba induló lelkészcsoporttól június 24-én D. Káldy Zoltán püspök, aki Karner Ágoston főtitkárral együtt jelen volt a lelkészcsoport elindulásán. Sók-sok felejthetetlen élménnyel tért haza a csoport, amelyben találhattunk egyformán dunántúli és alföldi lelkészeket. Közelről gyönyörködhettek a drezdai képtár ritkaságaiban, megtekinthették a meisseni porcelángyárat. Ott állhatták annak a kolostornak a kapujában Erfurtban, ahol Luther Márton elindult a reformáció útjára. Megtekintették az eisenachi világhíres Bach-múzeumot, azt a házat, ahol a gyermek Luther élt. Wartburg várában csendesen megpihentek abban a szobában, ahol „György lovag” élt, és a wittenbergi vártemplomban le- róhatták kegyeletüket a nagy reformátor előtt. Mindez a felsorolás azonban kevés ahhoz a sok személyes élményhez, amellyel lelkészeink hazatértek. Ez az út is bizonyára segítette őket a reformáció jobb megértéséhez. Mi pedig hálásak vagyunk azért, hogy a reformáció 450 éves jubileumán ezzel az úttal is szolgálhattunk lelkészeinknek és rajtuk keresztül gyülekezeteinknek. —r —n. A SPANYOL PROTESTÁNS TÖRVÉNY ELLEN I Kilenc spanyol baptista vezető kijelentette, hogy a spanyol protestáns törvény a vallásszabadság további megcsonkítását jelenti. Kinyilvánították azt a szándékukat, hogy nem vetik alá magukat annak az új törvényben levő rendelkezésnek, hogy jegyzékbe kell vétetni magukat az illetékes helyi állami hatóságoknál még mindig a kegyes ember marad az úr a házban. Be nem vallottan szinte az Istent is olyan végső biztosítéknak tekinti, akit szükség esetén igénybe vehet, aki azonban személyes ügyeibe, életstílusába nem szólhat bele. Alkalmi óhajoktól eltekintve Isten elé semmit se visz be magával s Isten elől sem hoz ki semmit földi életébe — a kettőt mintha valami masszív kínai fal választaná el egymástól: szigorúan kettő a kettő, hogy is lenne közük egymáshoz! így aztán „világi” élete megszenteletlen marad, mert Istent csak komoly baj esetén hívná házhoz, kisegítő munkára, mint akinél garanciális biztosítása van — s nem öröklakónak, és főleg nem parancsnoknak. Ez a hajlottcsontú, csene- vész „keresztyénség” úgyszólván foglalkozásszerűen folyton nyafog az Istennek. (Bocsánat a kifejezésért, de ez így van.) Nem az mozgatja meg a lelkét, hogy milyen keveset ad az élete másoknak a Krisztus erejének gazdagságából, hanem mindig csak azt sírja az egekre, hogy milyen botrányosan keveset kap ő embertársaitól. S ebbe az ön- siratásba lassankint szabályosan belenyomorodik, meggör- bed; szolgálni sem tud „egyenes tartással”, csak rabszolgai, fogcsikorgató keserveskedéssel. El is veszíti hitelét a „kívülállók” előtt s egyszersmind rossz színben tünteti fel a keresztyénséget. Van a világegyetemben olyan csillag, amelynek olyan sűrű az anyaga, hogy belőle egyetlen gyufáskatulyányi több tonnát nyom. Ez ám a fajsúly! Krisztus mérhetetlen erejének, hatalmának, súlyának valami ehhez hasonló naponkénti jelenléte kell az életünkbe, hogy könnyűnek ne találtassák (Dániel 5,27). Ilyen tartalommal biztosan nem leszünk „grammosak”. Bodrog Miklós A Zsoltárok Könyve 150 éneket tartalmaz. A „zsoltárok” szó a görög „psalmoi” szótól ered, mely húroshangszereket, átvitt értelemben „énekeket” jelent. A zsidók ugyanis e zsoltárokat — énekkarok alkalmazásával is — lant, hegedű, hárfa és citera kíséretével énekelték. A zsoltárok — pár bosszúvágyó énektől eltekintve — a héber lírai költészet remekei, amelyekből tiszta valláserkölcsi érzelem csendül ki. Az első zsoltár, az egész könyv alaphangját: a kegyesek boldogságát célozza, az utolsók pedig az Ür sokszoros dicséretére hídnak fel. Tartalmukat tekintve vannak dicsérő, kérő, hálaadó, bűnbánati, tanítói, messiási zsoltárok. Különböző időben keletkeztek. Legrégibb a Mózesnek (Kr. e. 1300—1180) tulajdonított 90-ik zsoltár. Legtöbbjét Dávid király (Kr. e. 1011—972) írta. Ez volt Izráel népének, sőt sokáig az őskeresztyén gyülekezeteknek is egyedüli énekes és imakönyve. Az üldözöttek, gályarabok ezekből merítettek erőt és vigasztalást. Református hittestvéreink használják mind a 150 zsoltárt énekelhető alakban, bár még mindig régies magyarsággal és nem szövegszerűen. Ezeket a francia Marót Kelemen (1496—1544) és Béza Tivadar (1519—1606) után, Szenczi Távozás a Paradicsomból A világ teremtésének a történetén szerencsésen túljutottunk. A bűnbeesés következett. Elmagyarázok itt is mindent töviről-hegyire. A gyerekek érdeklődve hallgatják. Csupa szem, csupa fül mindegyik. Karcsit kivéve, aki — a fáradságtól ÚJBÓL M. LUTHER KING Az Egyesült Államok legfelső bírósága érvényben hagyta azt az ítéletet, amelyet azért hoztak King ellen, mert 1963-ban részt vett a birminghami tüntetésekben. A szövetségi bíróság tagjainak többsége azzal okolta meg álláspontját, hogy Martin Luther King a harcot kivitte az utcára. vagy a melegtől — elbóbiskolt. Mikor felszólítom, csak áll és pislog, mint akinek por hullott a szemébe. — Mond csak Karcsi, szólok hozzá, miért küldte ki az Űr Ádámot és Évát a Paradicsomból? Karcsiból eltűnik a zavar, kapcsol és egyből kivágja: — Mert letaposták! Z. L. Molnár Albert (1574—1633) fordította magyarra és a francia Goudimcl írta hozzá a dallamokat. L uther kis Bibliának nevezi a zsoltárokat: „Hol találunk szebb szavakat az öröm kifejezésre, mint a dicsőítő és hálazsoltárokban? Ezekben valamennyi szentek szívébe lát az ember, mint a szép, vidám kertekbe és belátunk az égbe, ahol az Ür jósága iránti hálából, gyönyörű szép virágokhoz hasonló vidám gondolatok keletkeznek. Hol találunk mélyebb, szomorúbb szavakat a fájdalom kifejezésére, mint a panaszos zsoltárokban? Itt bepillantunk az Ür haragjának szomorú sötét nyomaiba: a halálba és a pokolba. Ahol pedig a félelemről és reménységről van szó, oly szavakat tartalmaznak, amelyeket egy festő sem tudna lefesteni, és egy Ciceró, vagy más szónok sem tudna utánozni”. (Lásd: Gerock: Die Psalmen 1.1.4. oldal). Az evangélikus egyházban sajnos nincs meg a 150 zsoltár énekelhető alakban, Szerény kezdeményezésként megpróbáltam az eddigi fordítások alapján, az eredeti szöveghez lehetőleg szigorúan alkalmazkodva, rövid versekbe szedni mind a 150 zsoltárt, énekeink különböző dallamaira énekelhető alakban. Tíz évvel ezelőtt kezdtem, ma már befejeztem* Sok bírálaton ment át. íme közülük a 130. bűnbánati zsoltárt Dallama: Szegény fejem,' 1. A mélységből kiáltok hozzád Én Uram és én Istenem! Óh hallgasd meg szíveid fohászát, Figyeld az én könyörgésem! Ha bűnünket számon veszed) Ki állhat meg te előtted? 2. Hiszen nálad van a bocsánat. Hogy mindenki tőled féljen) Szívem vágyva vágyik \ utánad. Várom ón az Urat régein; Várom, mint az őr a reggelt. Jobban, mint az őr a reggelt: 3. Bízzál drága népem az Urban) Ö megtartja ígéretit, 4 Szabadítónk immár az útban) Ki bűnünktől is megtisztít; > Mert nála van a kegyeleti* És ez elég lesz énnekem. Vértesi Zoltán--------------------------------------------1 A reformáció társadalmi gyökerei Németországban Az európai kultúra szellemi-lelki vajúdásának idején ajándékozta meg Isten a világot a lutheri reformációval, amelynek most a társadalmi hátterét vesszük szemügyre. A 16. század elejének legnagyobb európai állama, a Német-Római Birodalom, politikailag széttagolt ország volt: egymástól elkülönülő területi fejedelemségek, grófságok, püspökségek és a városok laza konglomerátuma. A német császár azért nem volt jelentős tényező eddig a nemzetközi politikai életben. Ám a katolikus-feudális erők tevékenyen támogatni kezdték a Habsburgokat, akik a nagy kereskedő és uzsorás cégekkel kötött pénzügyietek és dinasztikus házasságok által egyre inkább kiterjesztették hatalmukat. A spanyol származású V. Károly alatt (1519— 56) addig soha nem látott hatalomra tett szert a birodalom: az Újvilág gyarmataitól Spanyol- és Németországon keresztül egészen a török megszállástól megkímélt magyar területekig terjedt. E hűbéri társadalomnak egész piramisa a nép legszegényebb tömege, a parasztságra nehezedett. A felette álló rendek ugyan hol nyílt, Jiol burkolt harcban álltak egymással, a parasztság kizsákmányolása azonban közös érdekük volt. A jobbágyokat újabb és újabb adókkal sújtották. A robotban még a feleségnek és a gyermekeknek is részt kellett ven- niök. A városi társadalom élén a „tisztes polgárok”, a gazdag patríciusok álltak. Ellenzékük részben a közép- és kispolgárságot magában foglaló polgári-, részben'pedig a polgárjogokból kizárt plebejus-ellenzék volt, akik napszámosokból, kézműveslegényekből, sőt csavargókból és koldusokból is tevődtek össze. A középkori feudális rend felbomlásának válságtüneteként a polgárság felett álló középnemesség is csaknem teljesen eltűnt. Egy része az alsónemesség és lovagság soraiban oldódott fel, mintegy hűbéresévé válva a fejedelmeknek, más része viszont akár fejedelemmé is felemelkedhetett. A fejedelmek zöme a főnemességből került ki. Függetlenek voltak a császártól, övék volt a legfőbb felségjog, önállóan üzentek háborút és kötöttek békét. A politikailag ennyire széttagolt országban a reformáció megindulása előtt a főpapság is a gúla csúcsán helyezkedett el. A papság erősen érezte annak a történelmi fordulatnak a hatását, amely a már említett jelenségeken túl a könyvnyomtatás elterjedése, új ipar-' ágak keletkezése, a papokat egyre jobban ki-’ szorító jogászok új rendjének felemelkedésé és a humanizmus egyre nagyobb térhódítása folytán új társadalmi helyzetét meghatározta: A városi és falusi lelkészekből álló alsópapságnak azonban kevés befolyása volt az egyház irányítására. A feudális egyházi hierarchia alkotta az arisztokratikus osztályt, s irányította az egyház életét. Püspökök és érsekek, apátok és rendfőnökök cenzust, robotot, adót és tizedet szedtek, fel egészen a pápaságig, amely a „Péter-fillérektől” a búcsú- és jubileumi díjakig minden eszközt felhasznált vagyonának gyarapítására. Ebben a feszült társadalmi és egyházpolitikai helyzetben csak sietette az erjedési folyamatot a Hutteni Ulrik és a haladó erfurti körök által szervezett lovagi felkelés, valamint az egyetemeken egyre nagyobb hatással működő humanista mozgalom is. Az ember értékének felismerését és pozitívabb megítélését a bibliai források egyre erőteljesebb kritikai és nyelvészeti vizsgálata is elősegítette, hiszen már Luther előtt egyre többen figyeltek fel „Németország két szemére”: a tudós Erasmusra és Reuchlinra. Ugyanakkor az „isteni igazság” érvényesítésének vágya is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A legelnyomottabb réteg, a parasztság már a század legelső éveiben „Bundschuh-szövet- ségben” szervezkedett. E nevet a parasztság fa vagy bőr bocskoráról kapta, amely a nemesek csizmáival szemben a parasztok jelképe lelt. Hiába vágták le az esküre emelt jobbjukat a mozgalmat vérbefojtó fejedelmek, 1517-ben újra megszerveződtek és pa- raszti-plebejusi összefogással akarták a fennálló társadalmi rendet megdönteni. Az ugyanebben az évben megindult lutheri reformáció társadalmi szempontból azért jutott el oly meglepő gyorsasággal a német nép széles rétegéhez, mert az újszerűéiy megfogalmazott tételekben — ha vallásos köntösben is közös kifejezést nyertek a különféle társadalmi irányzatok törekvései. Dr. Fabiny Tibor
