Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-06-25 / 26. szám
(Folytatás a 2. oldalról) 'p' zen az alapon tudunk együtt munkálkodni ebben az országban HÍVŐK ÉS NEM-HlVÖK. Az élet végső kérdéseit illetően természetesen nem értünk egyet a marxistákkal, hitünket nem csonkítjuk meg, abból engedményt nem teszünk, de ezt senki sem kívánja tőlünk. Alkotmányunk biztosítja a lelkiismereti — és vallásszabadságot. De a szabadon hirdetett evangélium és a Jézus Krisztustól tanult szeretet egységBeiktattáh tisztségébe Dr. Ottlyk Ernő püspököt be fűz azokkal, akik legfőbb törvénynek az ország javát tekintik, akiknek jövőt építő tervét az emberről való gondoskodás, a nemzet felemelésének szelleme hatja át. Hazánk felvirágoztatása csak az egész nép műveként születik meg. Ezért nagy nemzeti céljaink megvalósításából evangélikus magyarok is vesszük részünket. m i kiVilágot átfogó szeretet Jézus Krisztus határtalan emberszeretete arra indítja a Krisztust követőket, hogy teljes felelősséget érezzenek a világért, az emberekért, az emberiség jövendőjéért, népek, országok, városok, falvak megmaradásáért. Ez a krisztusi szolgáló szeretet nem azon töpreng, hogy hatáskörébe tartozik-e a nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás, s nem volna-e jobb behúzódni valami modem kolostor szemlélődő életformájába, ahol az ember csak önmaga kegyességének az ápolgatásával törődhet, hanem ez Krisztussá akar lenni a felebarát iránt, segíteni, építeni akar mindenütt, ahol erre alkalom kínálkozik. |\| inket ez a tanítványi hű- ség hajt a nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás felé. A mai helyzetben ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás békeszolgálatunkkal van szoros összefüggésben. Mi nem a politizálás kedvéért törődünk ezekkel a kérdésekkel, hanem azért, nert az emberiség békéjének biztosításához hozzá akarjuk adni a magunk szerény erőfeszítéseit. Az egyháznak világosan kell látnia, hoy az emberiség páratlan korszakba érkezett. Az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött. Egymást érik a nagy és sokat ígérő tudományos felfedezések. Az emberi ész és az emberi kéz kénes űrhajót küldeni a világűrbe, sőt nincs messze az az idő, amikor az első emberek is meg fognak jelenni égitestünk határain kívül eső területeken. Az emberi ész felhasította az atomot. Behatolt a fehérje sejtjeibe. A tudomány határai annyira kitágultak, mint még soha. Soha nem látott sebességgel tudunk közlekedni országok és világrészek között. Mégis emellett a szédületesen gyors tudományos és technikai fejlődés mellett ki mondhatja el, hogy a világ tökéletes, hogy nincs sehol nyomorúság és nélkülözés? Emberek százmilliói ma is éheznek és nyomorognak. Es ez nem lehet közömbös azoknak a keresztyéneknek, akiket Urunk azzal küld a világba, hogy az éhezőket táplálják, a szomjúhozóknak inni adjanak, a ruhátlanokat felöltöztessék. TVoha kibontakozhatna az emberi jólét terjedelme és a béke biztonsága, mégis ki mondhatja el, hogy a tudomány haladása és a XX. század nagy eredményei teljes mértékben biztosítják az emberség békés jövendőjét? Óriási veszélyt jelent az egész emberiségre, hogy a "tudomány és a technika vívmányai esetleg nem az emberiség előrehaladásának nemes céljait szolgálják majd, hanem szörnyű pusztító eszközök előállítását, amelyek magát az emberiség jövendőjét fenyegetik halálos veszedelemmel. Az egyház előtt magasztos perspektíva tárul ki az emberiségnek ebben a korszakában. Az egyház Ura iránti hűségben kell felemelnünk szavunkat a még mindig gyarmati sorsban sínylődő, szenvedő emberek megsegítése érdekében egyfelől és az egész emberiség jövendőjét' biztosító békés fejlődés előmozdítása érdekében másfelől. Nagy és szent küldetés ebbén a korban keresztyénnek lenni. Mert ez azt jelenti, hogy mi Isten igéjével az ajkunkon és a szeretet lel- kületével a szívünkben tanácsolhatjuk és inthetjük a világot a jóra Isten akarata nyomán. A mi segítő szavunk sem hiányozhat, amikor alapvető döntések és nagy lehetőségek előtt áll az emberiség. A KERESZTYÉN ERKÖLCS nemcsak individuális vonatkozásaiban tanít a bűnről, hanem meglátja a nagyobb érkölcsi távlatokat is a népek egymáshoz való viszonyának és az egész emberiséget érintő kérdéseknek az összefüggésében is. A keresztyén erkölccsel semmiképpen sem fér össze a dzsungel törvénye, amely szabadjára ereszti a ragadozók telhetetlenségét annak a gőgös és fölényes elvnek az alapján: „Azt teszem, amit akarok”. A keresztyén erkölccsel semmiképpen sem fér össze sem egyik embernek a másik által való elnyomása, sem egyik országnak a másik által való leigázása. \ vietnami nép elleni ag- resszió, a közel-keleti véres fegyveres konfliktus, s a világ sok más pontján támasztott feszültség, mind arra utal, hogy vannak, akik világhatalmi ábránddal akarnak más országokat hatalmukba keríteni, akiknek csak szavakban kell a béke, valóságban azonban a feszültség fokozására törekszenek.A felemelkedő népek csak hihetetlen szenvedések és áldozatok árán tudják kivívni szabadságjogukat. Nekünk. keresztyéneknek, világosan kell látnunk azt a nagyarányú és nemzetközi viszonylatokban jelentkező bűnt, amely a világszerte megszégyenült, de még mindig tevékeny imperializmusban látható. 1 sten szeretetében bízva ■* tudjuk, hogy ö győzelemre fogja vinni az igazságnak és a békének a törekvéseit, egyházait pedig erősíti a világ földi javáért és megmaradásáért folytatott küzdelemben. SZÖVETSÉGGEL is hasonló módon állunk kapcsolatban. Számos tanulmányi bizottságban működnek egyházunk képviselői. A következő nagygyűlés témája, amely az egyház világba szóló küldetését tartalmazza, rokonszenves számunkra, s a magunk erőivel is szeretnénk hozzájárulni ennek továbbfejlesztéséhez. A Lutheránus Világszövetség által nyújtott szellemi és anyagi támogatás is erősíti testvéri kapcsolatainkat. is gyakorolva, s ezért csak természetes, hogy testvéri szeretetünk a jövőben sem lankadhat, hanem inkább csak gazdagodhat. Mint ökumenikus főtitkár is ennek az ügynek szolgáltam, és mint püspök is azt kérem lelkésztestvéreimtől és a gyülekezetektől, hogy továbbra is gazdagodjunk és erősödjünk egymás hite által. A KATOLIKUS EGYHÁZBAN XXIII. János pápa és a második vatikáni zsinat óta Az egyházak szeretete . Az evangélikus egyház sohasem tekintette önmagát egyedül üdvözítő egyháznak, mindig elismerte, hogy a Krisztus testében részesülnek más egyházak is. Ez a tanítás azt jelenti, hogy az egyházak nagy családjában egyenrangú félként tekintünk minden egyházra, egyiket sem helyezzük fölébe a másiknak, de viszont azt természetesnek tartjuk, hogy minket is egyenrangú félnek tartanak. Ez adja meg az alapját minden más egyházhoz való viszonyunknak. A z egyházi világszerveze- , tek közül a KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA munkájában vesz részt legnagyobb intenzitással egyházunk. Ebben a mozgalomban tiszteljük az egyházak legébe- rebb felelősségét az emberiség alapvető kérdéseit illetően. A Keresztyén Békekonferencia alapos teológiai munkája és az eseményekre való gyors reagálása a miénkkel együtt számos egyház meleg együttérzését váltotta ki. Ez a motívuma annak, hogy széles körűen segítjük és támogatjuk munkáját. Ebben teológusaink, lelkészeink és gyülekezeteink is egyaránt részt vesznek. AZ EGYHÁZAK VILÁG- TANÁCSÁHOZ való viszonyunk nem indult probléma- mentesen. Hosszú évek teltek el, amíg meggyőződhettek szolgálatunk és teológiai felismeréseink Igében gyökerező voltáról és az embert szolgáló szándékáról. A nehézségeken túljutottunk, s ma már testvéri légkörben folynak kapcsolataink. Mint a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa volt főtitkára, magam is az ökumenikus mozgalom felől jövök, s bizonyságot tehetek arról, milyen jó szolgálatot végeztek a magyar egyházak képviselői az egyes ökumenikus munkabizottságokban. Különösen az Egyház és Társadalom konferencia anyaga foglalkoztatja teológusainkat, s a magyar protestáns egyházak további tanulmányi munkával is kiveszik részüket ennek a témakörnek a továbbfejlesztéséből. A LUTHERÁNUS VILÁGÁÉ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA munkájában is kezdettől fogva részt veszünk, s a tanulmányi munkákon keresztül állandó érintkezésben állunk. Ez a munka is közel áll hozzám, hiszen a magyar protestáns egyházakat 1970-ig képviselhetem a vezetőségben. A KÜLFÖLDI TESTVÉREGYHÁZAKKAL megsokasodtak kapcsolataink. Az ökumenikus gondolkodás erősödése révén igen gyakran járnak Magyarországon külföldi egyházi vendégek, és mi is sok külföldi egyházat keresünk fel. Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy a jövőben csak szaporodni fognak ezek a kölcsönös egyházi kapcsolatok. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA T AGEG YHÁZAIV AL hagyományos testvéri jó viszonyban élünk, a református egyházzal az interkommuniót erősödő ökumenikus szellemet és az emberiség jövőjéért felelősséget érző magatartást világszerte örömmel köszöntötték az egyházak. Az önmaga feltételei között jelentős katolikus fejlődést a mi egyházunk is együttérző szeretettel méltatja. Azonban még mindig nem jutottak el odáig, hogy a mi egyházunkat is egyenrangúnak tekintsék s a primátus és elsőségi igény helyett a testvérszeretet egyenlőségével közeledjenek hozzánk. A vegyesházasság és sok más vitás kérdés megoldása ezért akad el. A teológiai nehézségek ellenére a mi részünkről nyitva áll a gyakorlati együttműködés lehetősége a haza- szeretet gyakorlása, a nemzeti egység megvalósítása, az emberiség békéjéért érzett felelősség konkrét cselekvése területén. Jézus Krisztus követői bizonyítsák be ma is, hogy egyek az emberszeretet útján. Egyházunk szeretete LELKI ÉDESANYÁNK a Magyarországi Evangélikus Egyház. Ebben az egyházban kereszteltek, majd konfirmáltak minket. Itt vesszük Krisztus testét és vérét az Űrva- csora szentségében, itt válik Isten igéje életösvényünk világosságává. Itt fűz egybe minket a szeretet közösségébe Isten Szentlelke. 'Természetes, hogy szív- ügyünk ennek az egyháznak az útja. Olykor nem is volt könnyű megtalálni a helyes cselekvésnek az útját. Hálával gondolunk Istennek azokra az áldott eszközeire, akiken keresztül az egyházat vezető akarata megszólalhatott. Elsősorban egyházi vezetőségünknek köszönhetjük, hogy fokozatosan erősödőben van a tisztánlátás a teológiai felismerések elfogadása tekintetében. Nincs bizonytalanság az alapvető teológiai kérdésekben. Egyházunk húsz év alatt szerzett teológiai felismeréseit országos lelkészkonferenciák sorozatán át foglaltuk össze. Ma már általánossá és közmeggyőződéssé vált egyházunkban Isten emberszerető akarata teljességének megértése. Ennek jegyében vezet előre egyházunk jövendőjének útja. PÜSPÖKTÁRSAMMAL teljes teológiai egységben és egyházkormányzati egyetértésben kívánjuk egyházunkat a kipróbált, helyes úton új feladatok felé vezetni úgy, ahogy arra Isten Szentlelke irányítja egyházunkat. p1 gyházunkon belül az együttélés szabályozója az a TÖRVÉNYESSÉG, amelyet az 1966. évi zsinatunk által alkotott törvénykönyv körvonalaz. Ez egyaránt jelenti a gyülekezetek közakaratára alapozott és felfelé is kisugárzó demokratizmust és ugyanakkor a lutheránus értelemben vett püspöki vezetésű személyes felelősséget. Feladataink sorában változatlan fontosságú a TEOLÓGIAI MUNKA, amely megalapozza gyakorlati tevékenységünket. Tizenhét évig szolgáltam Teológiai Akadémiánkon, mindenki természetesnek veheti, hogy Akadémiánkon és az egész lelkészi karban folytatott teológiai szolgálatot igen nagyra értékelem. Eddig is a Teológiai Akadémia, s az esperesek vezetése alatt működő Lelkészi Munkaközösségek voltak a műhelyei a teológiai munkának. A jövőben ezek a feladataink csak fokozódni fognak, mert egyházi nemzetközi kapcsolataink bővülésével Isten egyre több lehetőséget tár elénk az egyházak i nagy családját foglalkoztató kérdésekben való részvételre. T uther szerint az egyház legdrágább kincse az evangélium. Az evangéliummal szolgáló IGEHIRDETÖI TISZT a legtöbbet jelenti, amit Isten az emberre bízhat, mert teremtő szavának, az Isten igéjének a megszólaltatását bízta rá. Tetszett Istennek emberi eszközt használni hívogatásá- nak a közvetítésére. De ezekben az ember mindig csak eszköz és a tulajdonképpeni cselekvő mindig Isten. Jézus Krisztus tanítványa sohasem a maga nevében szól, nem magát hirdeti és nem magához hívogat, hanem a „názáreti Jézus Krisztus nevében” (Csel 3,6) szól és cselekszik. Ez a szolgálattevőtől teljes odaadást kíván. Evangélikus hitvallási irataink az Isten igéjének szolgájaként jelölik meg a lelkészt. Ebben egyházunk egész tanítása tükröződik, mint ahogy a tengercseppben megtalálható a tenger egész összetétele. A lutheri keresztyénségben az ige mindenek felett áll. Nem az egyház az ura az igének, hanem az ige az ura az egyház-- nak. \ lelkész, az igehirdető az ** a tolmács, aki Isten szavát lefordítja és megmagyarázza a gyülekezet számára. Isten követe minden lelkésztestvérem, aki értelmezi Isten akaratát, képviseli Isten ügyét, s aki el tudja mondani, hová és merre vezeti Isten a gyülekezeteket. mi Isten akaratának és jó tetszésének az iránya. Lelkésztestvéreink, Isten azt várja tőlünk, hogy igehirdetésünk és életfolytatásunk egyszerre szolgálja Isten üdvözítő szándékát és az embereken való segítésre irányuló konkrét akartát. Olyan pásztorokra van szükség, akik a nyáj testi-lelki gondját hordozzák, akik felelősséget éreznek a rájuk bízottakért is, de az ország építéséért és az emberiség jövőjéért is. A püspök a lelkészek pász* tora is. Szolgáló szeretettel fordulok minden szolgatársam felé, akár a szolgálatban felvetődő problémákról legyen szó, akár anyagi természetű kérdésről, akár a lelkészcsaládok problémáiról, akár gyermekeitek előbbrejutásáról. XJasonló szeretettel fordulok * 1 GYÜLEKEZETEIM felé is. A püspök egyik feladata a gyülekezetek látogatása. Már itt bejelentem, hogy szeretném felújítani a régi hivatalos püspöki egyházlátogatás lehetőségét, amikor a gyülekezetekben egy-egy napot töltve szeretném bejárni egy-egy egyházmegye gyülekezeteit, hogy erősödjünk egymás hite által s eljussunk arra a világosságra, amelyre a Szentlélek vezeti gyülekezeteinket, amely nem hagyja, hogy az egyház és az igehirdetés eltérjen attól a színtiszta evangéliumtól, amely Isten embermentő akaratában jelenik meg. Aki tisztán és hamisítatlanul hirdeti az evangéliumot, az nem veszti el Jézus szemléletmódját, ha- nem szolidaritást vállal az emberrel, üdvösségét és földi boldogulását úgy szolgálja, ahogy arra Jézus Krisztustól kap indítást. Czeretettel fordulok a FEL* ° ÜGYELŐK, GONDNOKOK, PRESBITEREK felé,' akikkel a gyülekezetek látogatása során külön összejöveteleken szeretnék testvéri viszonyt kialakítani, amelyben egyetértésre jutunk egyházunk egészének és a helyi gyülekezetek feladatait illetően. Y^égezetül pedig ismét hír' detem azt az Istent, aki maga a szeretet, azt a Jézus Krisztust, aki embertestvéreink szolgálatára és egymás szeretetére irányít minket. Akkor nem válik hiábavalóvá igehirdetésünk, prófétai látásunk, teológiai munkánk, fáradozásunk és szorgalmunk, ha mindebben benne lüktet a keresztyén hit és élet szíve: a szeretet. „Most azért marad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet’’ (1 Kor 13,13). KARDOSKOT Kardoskút hazánk egyetlen tanyai gyülekezete. 1927-ben a szegedi testvér-egyházközség vezetősége és hívei egy kis „szalon’’-orgonát ajándékoztak a kardoskúti tanyai egyházközségnek, melynek mai értéke kb. 20—25 000 Ft. Az ajándékozás 40. évfordulója alkalmából a kardoskúti egyház presbitériuma meghívta a szegedi egyházközség vezetőit és híveit, akikért 10 autóval mentek el Szegedre a kardoskúti hívek. Az ünnepi istentiszteleten Benkö István orosházi igazgató-lelkész az oltári szolgálatot, Benkóczy Dániel szegedi lelkész az igehirdetés szolgálatát végezték. Az ünnepi közgyűlésen dr. Hajdú József egyházközségi felügyelő üdvözölte a szegedi, orosházi, a vásárhelyi egyházközségek képviselőit. Az üdvözlésre Gondos György egyházmegyei és egyházközségi felügyelő válaszolt, s kiemelte: milyen áldás az, hogy a hétköznapod kon megtartjuk és cseleked- jük az igét. Benkő István az orosházi, Lepény Lajos a hódmezővásárhelyi hívek üdvözleteit tolmácsolták. A közgyűlést zenés áhítat követte, amelyen az orosházi egyházi énekkar énekelt Tóth László karnagy vezetésével. A kardoskúti presbiterek: Gombkötő Mihály, Szállási Béla, Gombkötő Lajos, zenekara a lelkészné orgonakíséretével egyházi énekeinkből játszottak hegedűn és saxo- fonon. Meghatóan szavalt dr. Lázár Ferencné szegedi presbiter. Czikora Emmi tanuló orgonadarabot játszott. A szép sikerű ünnepélyt közebéd követte. Késő délutánig meleg szeretettel forrtak össze az Alföld tanyai templomának kertjében a városi és tanyasi hívek. „Hatalmasan cselekedett velünk az Űr, azért örvendezünk”. (Zsolt. 125, 3.) ÜZENET A GYÜLEKEZETEKHEZ A Württemberg! Országos Zsinat Reichenauban tartott ülésén a teológia és az egyház problémájával foglalkozva határozatot hozott a jelenlegi németországi teológiai viELÖFIZETÖINK FIGYELMÉBE Felhívjuk előfizetőink szíves figyelmét arra, hogy nyomdatechnikai okok miatt ideiglenesen, átmeneti jelleggel július 9-től kb. az év végéig az Evangélikus Elet formája megváltozik. A megjelölt időszakban lapunk kisebb formában, míg 1968 januárjától a jelenleginél is nagyobb formában fog megjelenni. A formaváltozással kapcsolatosan Előfizetőink szives megértését kérjük. tára vonatkozólag, amelyet a gyülekezetekhez intézett Üzenetben foglalt össze. A zsinati atyák között ott voltak a pie- tizmus képviselői és azok is, akik az ún. „modern teológia” hívei. Meglepő volt mindkét fél teljes egyetértése a „feltámadás” kérdésében és atekintet- ben is, hogy a bibliai tudományokban a történeti kutatás szempontjainak kell érvényesülnie. Az Üzenet Krisztus kereszthalálában és feltámadásában látja a hit alapját. A történeti kutatásról meg azt állapítja meg az Üzenet, hogy segíti megérteni a bibliai kijelentések jellegét és sokféleségét az éppen adott történelmi korszakban. Hitre azonban semmiféle módszer nem tud elvezetni, azt „csak Isten ajándékozhatja”. Azt is megállapítja az Üzenet, hogy az egyház hitvallása és tanhagyománya „nélkülözhetetlen segítséget” jelent a Biblia helyes értelmezésénél. A hit kérdéseiben legfőbb tekintély a Szentírás és arra van szükség, hogy a mai ember számára fejtsük ki az üzenetét.
