Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-05 / 23. szám
Pünkösd ufón Csel. 19,1—7. Pünkösd mindig sok ünnepélyes igét ad a gyülekezeteknek. Mégis kisebb a hatása keresztyén életünkben, mint a jelentősége. Valami hiba van pünkösdi ünneplésünk körül. Ráfeledkezünk a régi ünnepi eseményekre és elfelejtjük, hogy nekünk ma mi közünk van hozzá. Nincsen jó tapasztalatom a pünkösdi evangélium megértéséről és elfogadásáról. Nagypénteket inkább értik az emberek. A húsvéti evangélium már sok értelmi nehézséggel terhelt. Pünkösddel pedig egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Ezért szeretném most, ha hétköznapi módon is, személyes ügyünkké tenni a pünkösdi örömhírt. Pál apostol néhány tanítványra talált Efezusban. Megismerkedésük utárí ez az első kérdése hozzájuk: Vettetek-e Szentleiket? Bizonyára érdekelte őt sok más életkörülményük is, mégis nem egészségükről, családi állapotukról, megélhetésükről, munkájukról kérdezte meg őket, hanem a Szentlélekkel való kapcsolatukról. Miért? Mert a keresztyén ember életében nagyon jelentősek a külső' életkörülmények, döntő jelentőségű mégis a Szentlélek jelenléte. Gyermekkorunkban tanultuk meg Luther tanítását a harmadik hitágazatról: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által.” Ez azt jelenti, hogy a mi hétköznapi keresztyén életünkben nélkülözhetetlen a Szentlélek. Tudjuk, hogy Isten igéjét csak a Szentlélek teheti érthetővé számunkra. Isten bűnbocsánatát csak a Szentlélek bátorítására tudjuk igazán elfogadni. Életszolgálatunk feladataira a Szentlélek ad erőt. A Szentlélek igazít el az élet bonyolult kérdéseiben. Keresztyén életet csak a Szentlélek vezetése mellett lehet élni. Tudom, hogy ezekkel az állításokkal lényegük szerint nem szállunk vitába, ha azonban személyesen tesszük fel az apostol kérdését: Vettél-e Szentlelket? mégis elgondolkozunk. Pedig ez személyes kérdésünk. Szentlélek néJSkül nincs keresztyén élet. Pál apostol is tudomásul vette, hogy ebben a kérdésben valami baj van az efezusi tanítványokkal és mindjárt segített is rajtuk. Megkeresztelkedtek és elnyerték a Szentlélek ajándékát. A Szentlelket a keresztségben mi is megkaptuk. A kereszt- ség szentségét sokan félreismerik. A keresztség több, mint névadás. Igaz, hogy ott csak néhány csepp vizet láthatunk és néhány igét hallunk. Nem röpködnek galambok és nem szálldos- nak lángnyelvek. De ezek a jelek csak rendkívüli események- között tették láthatóvá a Szentlélek jelenlétét, máskor mindig az életet újjátevő erejéből ismerték fel. Bibliánk keresztelési eseményeinél mindig ott találjuk a Szentlélek kiáradását is. mert ez a kettő összetartozik. Nem valami kiváló keresztyén élet kell ahhoz, hogy valaki ráadásul még Szentlelket is kapjon, hanem éppen azért előlegezi Isten már a keresztségben ezt a legdrágább ajándékát, hogy sikerüljön keresztyén életet élnünk. Hitvallási irataink bizonyítják, hogy aki részesült a keresztségben, ebben elnyerte a Szentlélek ajándékát is. Agendánk is Luther „Keresztelési könyvecske”. c. munkájából veszi az áldó formulát: „Aki téged vízzel és Szehilélekkel újonnan szült..Isten a kéreszt'Ség- ben fogad gyermekévé és elnyert Szentlelke által hívhatom öt Atyámnak. Róm. 8,15. Azt kérdezheti valaki, hogy ha ez ilyen világos és érthető, miért nem tud róla sok keresztyén? Két dolgot kell megemlítenem. Egyik az igehirdetés bizonytalansága. Keresztelések alkalmával és pünkösd körül is keveset hallanak a gyülekezetek a bűnös ember és a Szentlélek személyes kapcsolatáról. Félreértésre ad alkalmat gyönyörű pünkösdi énekünk is: Jövel Szentlélek Űristen. Sokan gondolják, hogy a jelen nem levő, távoli Szentlelket hívjuk, hogy szálljon rá valakire közülünk és cselekedjen vele valamit. Pedig az a „Jövel” nem hívás, hanem felszólítás, vagy kérés a közöttünk és bennünk levő Szentlélekhez, hogy tegye nyilvánvalóvá munkáját és áldását bennünk és rajtunk. Költői felszólítás más énekeinkben is bőven található és nem értjük félre. Mindenki nyugodtan ül és énekel a helyén, nem is gondol jár- kálásra, pedig az ének talán azt mondja „Jer keresztyének szent kara.” A másik nehézséget az az élettapasztalat adja, hogy a keresztyének életében nem igen látszik a Szentlélek vezetése, sőt esetleg sokan éppen úgy élnek, hogy ellenkező következtetésre adnak okot. Pedig ez csak azért van, mert a Szentlélek nem erőszakolja rá akaratát, erejét, világosságát az emberre. Nem kényszerít az új életre, nem hajszol bennünket üdvösségre. Csak lehetővé teszi számunkra, hogy Isten összes üdvjavait felismerhessük, elfogadhassuk és életünkre és üdvösségünkre felhasználhassuk. Ezért inti Pál a thesszalonikai gyülekezetei: A Lelket meg ne oltsátok. I. Thess.. 5,19. Mit jelent a hétköznapi életünk útján az, hogy Szentlelket nyertünk? Isten gyümölcstermésre adta Szentlelkét. (Gál. 5,22.) Életünkben nem a magunk keserves erőfeszítése által terem meg az a jó, ami Isten akarata, hanem a Szentlélek által. Ha kérem, kívánom, engedem, hogy a Szentlélek ereje érvényesüljön életemben, akkor a jó gyümölcsökből nyivánvaló lesz, hogy a Szentlélek munkálkodik bennem. Ezért alkalmas minden emberi élet a jó gyümölcstermésre. Ezért keresi Urunk életünk gyümölcseit. Az a különös, hogy mikor életünkben a Lélek gyümölcsei teremni kezdenek, a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hit, szelídség, mértékletesség, rájövünk arra, hogy egész életutunkon egészen emberileg nézve is, milyen áldás a Szentlélek. Ügy kezdtük, hogy kérdés volt, vettünk-e Szentlelket. Ügy folytattuk, hogy ténnyé vált: bizony kaptunk Szentlelket. Ügy fejezzük be, hogy feladatunkká lett: kaptunk Szentlelket, hagyjuk jó gyümölcsöt teremni, hogy boldogítson és üdvözítsen. Zsinat elé A második törvényről AZ ELSŐ TÖRVÉNYBEN FOGLALTAK tartalmazzák egyházjog-rendszerünk alapvető kérdéseit. A második törvénytől fogva megkezdődnek a részletes intézkedéseket tartalmazó törvények. A második törvény ezt a címet viseli: „Az egyház szolgálatának rendjéről”. A lutheri egyházjog alapelve az, hogy a legcélszerűbb rendet kell megvalósítani az egyházban az emberi értelem felhasználásával, mert nincs Isten igéjében kinyilatkoztatott „szent” egyházjog. A „rend az egyházban” elvnek megfelelően kívánja a második törvény szabályozni egyházunk önkormányzati testületéinek működését. A régebben bevált hagyományokat követi a második törvény, vagyis a múltból megbecsüli mindazt, ami a jelent segíti, de természetesen új vonások is kiegészítik ebben a törvényjavaslatban a korábbi anyagot. A törvényjavaslat mindenekelőtt egyházunk önkormányzati testületéit sorolja fel, amelyek a következők: a gyülekezet, az egyházmegye, az egyházkerület, az országos egyház, és törvényhozó és legfőbb intézkedő testületünk, a zsinat. Mindegyik önkormányzati testület önállóan végzi ügyeinek intézését, érvényben van azonban a felsőbb önkormányzati testületek felé az alsóbbak alárendeltségi viszonya. Mindebben a törvényjavaslat a réges- régen kialakult és ma is érvényben levő rendet fogalmazta újra. Egyházunk területi beosztására nézve a törvényjavaslat a jelenlegi helyzetet rögzíti," úgy, amint azt az 1952-es törvény meghatározta, vagyis egyházunkban a déli és az északi egyházkerület áll fenn, mindkettő Budapest székhellyel. Változatlan marad az egyházmegyék száma és területi beosztása. Üj vonásokkal bővült a gyülekezetek felosztásáról szóló rész. Az anyagyülekezet a lelkészt állás székhelyén alakult. Leánygyülekezet az, amely az anyagyülekezettől különböző helységben élő evangélikusokat fogja össze és külön presbitériumot alakított. A szórványt a többi helységben külön helyi szervezet nélkül élő egyház- tagok. alkotják. „A több helységre kiterjedő gyülekezet részei között a lelkészi szolgálatban és a közös teherviselésben való részesedésük arányát kölcsönös megállapodás vagy szokás szabályozza.” ÜJ VONÁSKÉNT JELENTKEZIK a törvényjavaslatban a társgyülekezet. Azokból a szomszédos gyülekezetekből, amelyeknél a lelkészi szolgálat célszerűbb beosztása és az anyagi szempontok figyelembe vétele az összevonást kívánja meg, társgyülekezetet kell alakítani. Ennek az intézkedésnek a célja az, hogy olyan pontokon végezze el célszerűbben a lelkészek elosztását, ahol a hívek száma aránytalanul csekély. Vannak ugyanis egyszázkétszáz lelkes törpegyülekezeteink, amelyekben önálló lelkész szolgál. Az egyház anyagi és szellemi erejével való gazdálkodás ilyen helyeken jobb beosztást kíván meg. A társgyülakezetek alakítása esetében a törvényjavaslat tekintettel van a közakarat megnyilvánulására. A társgyüleke- zetté alakulást a magasabb szempontok figyelembe vételével az egyházkerület elnöksége kezdeményezi, a társulást az érdekelt gyülekezetek közgyűlése határozza el, majd az egyházmegyei közgyűlés hagyja jóvá. A társulást kimondó gyülekezeti közgyűléseken az esperes és az egyházmegyei felügyelő elnökölnek. Ezzel tehát a legszélesebb demokráciát biztosítja a törvényjavaslat a társgyülekezeteik létesítésekor. A gyülekezeti közgyűlések a társulás elhatározásával egy- időben megállapítják a társgyülekezet anyagi fenntartásához szükséges hozzájárulás mértékét. Megállapítják a társult gyülekezetek presbitériumainak nagyságát a gyülekezetek lélekszámának megfelelően. Mindegyik társgyülekezetnek önálló presbitériuma és önálló pénztára van. A társgyülekezetek presbitériumai együttesen alkotják a társgyülekezet képviselő testületét, amely hivatva van a lelkészválasztás, valamint a felsőbb szervek tisztségviselőinek választása lebonyolítására. Dr. Ottlyk Ernő Isten akarata a ti szentté /ételetek! L Thess. 4:1—8. MINDEN TISZTA A TISZTÁNAK, — ez bátorítja az egyházat, hogy a legkényesebb kérdésekben is hallassa szavát. Itt az egész életet átfogó meg- szentelődés egy részletkérdésé-. ről van szó, a „sex”, a szerelmi élet fegyelméről. A kérdés tárgyalásának komoly nehézsége a vegyes gyülekezet. Nemcsak a szemérmesség miatt, hanem a problémák különbözősége miatt. Vannak, akiket ez a kérdés nem érdekel, esetleg egyenesen disz- gusztál, vannak, akiket nem érint. Viszont vannak, akik benne égnek, gyötrődnek. Hiszen minden emberben más ezen indulat intenzitása. Vannak olyanok is, akik hozzátartozójuk keserves gyötrődését látják, és vannak, akik a másik bűnét szenvedik: elhagyottak, gazdátlanok, torzszülöttek. A KERESZTYÉN VALLÁSBAN van némi aszketikus jelleg. De a szerzetesség ideálját a protestáns világ már rég nem ünnepli. Az életszeretet és bölcs mérséklet egyensúlyára csak az Istennek teljesen átadott szív juthat el, ha Urára hallgat. Jézus hozzá mer nyúlni ehhez a kényes kérdéshez, egyrészt a Hegyi Beszéd szigoráA dolog súlya abban áll; hogy életkérdés, amelyet nem lehet bagatellizálni. Nem lehet az egyház nayképű, hogy elnéz a problémák felett, nem lehet kegyetlen, mint aki nem érti a dolgok komplikáltságát. De nem adhat szabadságlevelet sem a1 féktelen 'ététre,'sőt hiába is adna: belsőleg az embert csak az elégíti ki, ha valakit testestül-lelkestül magáénak tudhat A művészi irodalom legjobban érzékelteti, mennyire az élet közepéhez tartozik ennek a kérdésnek minden problémája és annak megoldása. A líra a szerelemről énekel, a dráma legtöbbször e körül bonyolódik. A vígjáték ezzel kötődik: „Mindenki mást szeret.” A baj az, hogy a hangnem lesz sokszor végzetesen komolytalan. Hol van Toldi Szerelme fájdalmas fensége! Amikor Rozgonyi Piroska vágyódó vergődésének ad hangot: val, mely még a gondolaton is uralkodni kíván, másrészt a bűnös asszony feloldozásával, — és a két indulat együtt a teljes igazság. Pál apostol is hozzá mer nyúlni kérlelés, intés, parancs és büntetés emlegetésével: Bosszút áll az Ür! EGY SEREG DOLOG e tekintetben vitán felüli és nekünk ezeket kell világosan leszögeznünk: *— Nem diktálhat a kívánság, a gerjedelem. — Nem engedhető meg önző érdekből a másik ember kihasználása. Ha testvéréről, gyermekéről, élettársáról volna szó, — a szabados gondolkodású is elkomolyodna. ■— Másban áll az élet közepe: munka, alkotás, szellemi étet, jóság, szépség, művészet. — A test cserépedény, romló keret, nem bálvány. Akkor érzi át ezt az ember, mikor a ragyogó asszony tönkre megy, a dallamos járás akadozik, saját csodált szerelme romja lesz önmagának. — A teljes szerelemben mélység, fegyelem van. Mert minden életterületen érezni azt, ha valakinek elfogadott Ura van. — Nincs felségesebb ajándék a boldog családi életnél, nem képzelhető el helyette elégséges kárpótlás. Az egyszerű ember, ki alig várja, hogy munkájából hazatérve talán nem is szép feleségének szemébe nézhessen, gazdagabb, mint akinek lábainál a világ hever. — „Tőlünk tanulni, mindinkább gyarapodni, Istennek tetszeni” — így tanít Pál apostol. — Csak a teljes élet meg- szentelődése lehetséges. — Nem az én akaratom, hanem Isten szentel meg. Hitből, és engedelmességből születik a keresztyén élet. Tékozlással és pajkossággal, könnyelműséggel és merénylettel beszennyezett szívünket is megtisztíthatja az „ördögűző” Jézus, Bojtos Sándor „Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban, bármi tárgyra néz is: Toldi képe abban. Még szemét behúnyva is foly az igézet, mint ha ki valamit erősen megnézett. Ó, szív édes álma, ha nem álom volnál! Perc, rövid múló perc, soha el nem múlnál! Rózsa mindig nyílnál, el sem is virulnál! Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!” Uj lelkész Nádasdon Rác Ernő CKeresem az embert Keresem az embert, de nincs: nem találom. Megszólítanám, de a szót nem lelem. Szeretni szeretném, s csak bűneit látom. Mellette maradnék, s futok szüntelen. Keresi arcomat, de mindig elrejtem. Beszél velem, de én rá se hallgatok. Egyedül gyötrődik gondban, félelemben. Testvért keres bennem, s testvér — nem vagyok! Krisztusom, oldozd el megkötöző vétkem! Segíts levetkezni önző lényemet! Krisztusom, egyedül Te győzöd le énem. Vezess a testvérhez, — hogy testvér legyek! Kinrad Mieth után németből Turmezei Erzsébet Ragyogó májusi napsütésben ünnepelte a nádasdi gyülekezet apraja-nagyja Rác Miklós beiktatását a gyülekezet lelkészéül. A kis templom zsúfolásig megtelt az ünneplő hívekkel és a nagy számban érkezett vendégekkel. Többen jöttek a körmendi gyülekezetből és filiáiból, de voltak ott a szomszédos őrimagya- rósdi gyülekezetből is. A szülőfalu gyülekezetének küldöttsége arról a szeretetről tanúskodott, amely apát és fiút egyszerre fog körül. Rác Ernő szakonyi lelkésznek legidősebb fiaként indult el ezen a napon önálló lelkészi szolgálatra. Ott volt az Egyházmegye képviseletében az esperesen kívül Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő is. Esperes a beiktató beszédében a lelkészi hivatástudat reformálódásáról szólt, s felhívta a lelkészt, hogy legyen a legkinyíltabb a szíve és leghűségesebb az imádkozása a hívők között. A beiktatott lelkész arról beszélt, hogy Isten igéjénél kezdődő szolgálata lényeges részének tartja azt, ami túlnyúlik a templom falain. Ehhez a szolgálathoz a gyülekezet melléje állását és imádkozó szeretetét kérte. Az új lelkészt a gyülekezet nevében Gaál Miklós és Szabó Mária köszöntötték. A nádasdi gyülekezet csak a második világháború utáni években önállósult. Az önállósulás első lépéseit Mátis István lelkészkedése alatt tette meg. A templomot, gyülekezeti termet és a megszépült, gombakárosodásból újjáépített ielkészíakot magában- foglaló épületen sokat fáradozott Benkő Béla, aki közvetlenül megelőzően volt a gyülekezet lelkésze. (—) Dr. Künneth lelkész genfi megbízatása Dr. F. W. Künneth német evangélikus lelkészt bízták meg azzal a feladattal, hogy mint a Lutheránus Világszövetség genfi titkára gondozója legyen a nevelési kérdésekkel, valamint az istentisztelet és lelki élet kérdéseivel foglalkozó két bizottságnak. A 33 éves lelkész Dr. Künneth erlangeni rendszeres teológiai professzor fia és már eddig is munkatársa volt a genfi központi adminisztratú- rának. Összefoglalás Év vége felé közeledve, ha kérdezzzük a gyermekeket „Mi a lecke?” legtöbbször ezt a választ kapjuk: „Nincs új lecke, csak ismétlés.” Az osztálykönyvbe is mind többet írják be a tanárok ezt a szót: Összefoglalás. A tanév utolsó óráin áttekintik a tanulók azt, amit az elmúlt év folyamán tanultak. Szentháromság vasárnapja az egyházi esztendő ünnepeinek összefoglalása. Karácsonykor Krisztus Urunk születésére emlékezünk. A mennyei Atya küldötte öt közénk, ezért Istenünk felénk fordult szere- tetére, jóságára is gondoltunk. Karácsony ünnepe adta a bizonyosságot, hogy Istenünk, aki a mennyet és a földet teremtette, gondviselője az életünknek, kegyelmes Ura az egész világnak. Húsvét ünnepén az érettünk megfeszített és feltámadott Krisztust magasztaltuk, a Fiú Istent dicsértük megváltásunkért. Pünkösd a Szentlélek ünnepe. A meny- nyei Segítőről hangzott az ige, akit azért adott nékünk Isten, hogy Krisztust az életünk közelségébe hozza, a hitet felébressze bennünk. Az ünnepek során Isten értünk végzett munkájának egy-egy részletét ismerhetjük meg, amint a gyermekek is apró részletekben szerzik meg ismereteiket. Szentháromság ünnepe egybefoglalja mind azt amit Isten elmondott nékünk magáról, az embervilág megmentéséről. Természetjáró emberek tanácsolják a kirándulóknak, a város kőrengetegéből néha- néha kiszakadóknak: A hegy csúcsra való fölérkezés előtt ajánlatos pihenőt tartani. Ke kell választani egy olyan helyet, ahol vissza lehet pillantani a megtett útra és fölfelé lehet nézni a célra is. Az ilyen pihenő teszi igazán élménnyé a kirándulást. Szentháromság ünnepe keresztyén életútunkon kirándulási pihenőhöz hasonlítható. Vissza pillanthatunk arra, ami mögöttünk van. Atyánk, az élet Ura megteremtett minket. Krisztusunk megszerezte számunkra az örök életet. De még nem vagyunk a célnál. Azért munkálkodik a Szentlélek, hogy célba érkezzünk. A Szent Keresztségben elnyertük bűneink bocsánatát, az Anyaszentegyház tagjai lettünk. Isten igéje és az Űrvacsora tart meg minket a megváltottak közösségében. Hátra van még számunkra Isten munkájából az, amit az Apostoli Hitvallás így jelöl: „testnek feltámadása, örök élet.” Amikor Isten elvégzi rajtunk megújító munkáját, akkor célba érkezünk. Szentháromság ünnepén úgy teszünk hitet Istenről, hogy Ő Atya, Fiú, Szentlélek. Nem az emberi értelem szedte így rendbe e neveket. Megváltónk mennybemenetele előtt így szólt tanítványaihoz: „Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében.” Krisztus Urunktól vettük az üzenetet: az Isten mi számunkra Atya, aki teremtett, Fiú, aki megváltott és Szentlélek, aki megszentelt. Ezért, amikor Isten házában egybegyülekezünk mindig e szavakkal kezdjük istentiszteletünket: „Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” A kegyelem igéjének meghallgatása után rövid összefoglaló imádságot mondunk. Legtöbbször az Atyát szólítjuk meg ebben az imádságban. Kérésünket így zárjuk: „hallgass meg minket a Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké.” Az ol- tári ige meghallgatása után az Atyáról, Fiúról, Szentiélekről szóló Hitvallást mondjuk el. Egyházi szolgálatainkat többször zárjuk be az apostoli áldással:” Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.” Enekeskönyvünkben az énekek szép rendben vannak. A pünkösdi énekek után következnek a szentháromsági énekek. A Szentháromság dicsőítése azonban nemcsak ezekben az énekekben szólal meg. Az első idők keresztyénéi Istent dicsérő énekeiket a Szentháromság magasztalásával fejezték be. Sok énekünk utolsó verse szól a Szentháromságról. Legyen áldott pihenés számunkra Szentháromság ünnepe, amelyen szívünkbe zárjuk Istenünk értünk végzett munkájának összefoglalását. Ferenczy Zoltán
