Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-16 / 3. szám
KP. BÉRM. BP. Ii. Egyek vagyunk népünkkel, mint folyó a medrével Az egyházvezetőség köszöntése új esztendő küszöbén a Déli Egyházkerületben és az Egyetemes Egyházban Üjév napján és az esztendő első munkanapján derült volt az ég Budapest felett, szinte tavaszias melegben és arany- lóan tündöklő napsugárban fürödtek az utcák, a házak és az emberek. Melegség, belső derű, s a jól megalapozott reménység bizakodó légköre áradt a Déli Egyházkerület püspöki hivatala és az Egyetemes Székház tanácstermében is ezeken a napokon, a hagyományos év- eleji köszöntőkön. Január elsején a budapesti gyülekezetek lelkészei, felügyelői és presbiterei köszöntik a Déli Egyházkerület, az év első munkanapján pedig a budapesti lelkészek és az egyetemes egyház osztályainak dolgozói köszöntik az Egyetemes Egyház elnökségét. De mindkét helyen több történik, mint szívből jövő köszöntés és újévi jókívánságok kölcsönös kifejezése. Püspökeink ezeken az alkalmakon immár hagyományosan felmérik, értékelik egyházunk szolgálatát, annak eredményeit, fogyatékosságait, s megjelölik az új esztendőben előttünk álló fő feladatokat is, irányt mutatva előre. Január 1. Puskin utca 12, Közös éneklés és Koren Emil esperes imádsága után Fejérvári Géza, a józsefvárosi gyülekezet felügyelője tolmácsolta D. Káldy Zoltán püspöknek a budapesti gyülekezetek, és az egész egyházkerület népének is a jókívánságait, újévi köszöntését. Kiemelte a püspök szolgálatából a „felhő- oszlatást”. Hiszen az ellen- forradalom után nagyon is beárnyékolták a különböző felhők egyházkerületünk életét. D. Káldy Zoltán püspök vezetése megnyugtató és bölcs — mondotta. A felhők eloszlottak, s ma felhőtlen az ég az Egyházkerület felett, zavartalan az egyházközségek élete és fejlődése. Külön is kiemelte Fejiérvári felügyelő D. Káldy püspök békeszolgálatát, melyet gyülekezeteink is nagyra értékelnek. „Bátran és bizakodással indulunk el az új esztendőben — mondotta befejezésül —, mert a reménységünk ehhez biztos alap". Legnagyobb problémánk: legyen béke! D. Káldy Zoltán püspök válaszában örömének adott kifejezést azon, hogy a gyülekezetek tudják és örülnek neki, hogy az egyházkerület püspöke a békét akarja és munkálja. „I960, január 1-én — mondotta — nincs nagyobb probléma, minthogy béke legyen. Keresztyén hivő ember vagyok, ezért először is ezt mondom: emberek, béküljetek meg az Istennel! Aztán dolgozzatok azon, hogy egymás között is béke legyen.” Szólott arról az örömről, amely eltöltötte és karácsonyát igazán karácsony- nyá tette, mikor hírül vette, hogy Vietnamban karácsonykor 30 órán át nem szólnak a fegyverek. Azzal, ami Vietnamban történik, összefügg mindenünk, igehirdetésünk, kedélyünk, életünk. Ha továbbterjed, továbbcsap a láng, akkor hogyan végezzük tovább a szolgálatunkat? — Fejérvári Géza köszönti a Déli Egyházkerület püspökét kérdezte. Mert Vietnam közel van. Akarjuk a békét egyszerűen magáért a békéért, de ezen felül az emberek otthonáért, életéért, kenyeréért. Egyházunknak 1966-ban mindént el kell követnie a lángok kioltásáért, hogy egy sokat szenvedett nép saját országában végre békében egye kenyerét. Emlékeztetett a püspök arra, hogy míg mi 20 éven át építhettünk addig Vietnam népe 20 éven át harcolni kényszerült. 1 A külföldtől függetlenül, Ezután D. Káldy püspök azokról a teológiai alapokról szólott, amelyeknek lerakása az elmúlt 20 évben egyházunkban már megtörtént, s amelyekre a most kezdődő jövőben építeni kell egyházunk és népünk életében. Mondanivalóit a nemrégiben nálunk járt osztrák egyházi küldöttség egyik tagjának, Sakrausky egyházi főtanácsosnak egyházunkról írott cikke néhány mondatával szemléltette. Pl.: „hozzászoktak a magyarok, hogy a külföldtől függetlenül, maguk keressék meg és találják meg a megoldásokat." Az elmúlt 20 év legjiellem- zőbb vonása — mondottá a püspök —, hogy magunknak kellett megtalálni a teológiai alapot a szolgálatra. Istenre néztünk, tőle függtünk, nem pedig a külföldtől. Mostani teológiánk sajátosan magyar, a nélkül azonban, hogy levált volna a világ lutheranizmus vagy akárcsak a világkeresz- tyénség teológiájáról. Becsüljük meg ezt a jó teológiai alapot! ... miről van szó az egyházban?!... Sakrausky cikkének második idézett mondata: „ebben az egyházban jól tudják, miről van szó az egyházban" — Istenhez kötött teológiánk tartalmát jelöli meg. Azt, hogy hogyan tud a ma egyháza a Krisztus nyomában járni: prédikálni, szolgálni. Erről van szó az egyházban! Magyarországi evangélikus egyházunkban az utolsó 20 évben éppen ez a nagy a felfedezés: Az egyházon keresztül jelenik meg a világban és szolgál Jézus Krisztus. E közben az egyház nem döntőbíró a világ problémáiban. Nem az egyetlen okos, aki mindenre a legjobb feleletet tudja. Ez a szemlélet még most is kísért, de ez pápista szemlélet és magatartás. Az egyházon keresztül Isten iris le akarták írni a szocialista területen élő egyházakat: „azok már nem egyházak” — jelszóval. Amikor államunk anyagi támogatást nyújtott templomaink, paplakjaink felépítéséhez, renoválásához, ugyanakkor nyugati ún. testvéreink megtagadtak tőlünk minden segítséget. Ma már nem lehet minket leírni — állapította meg a püspök. Ma fel kell figyelni az ilyen megállapításra: „Néhány dologban — különösen t^epiesen így jejeznetjuK ki a dolgot: ennek az egyháznak a keresztyén jellegét kevésbé fedte be a patina, mint a miénket ...” (Sakrausky) Ma tehát már megbecsült, egyenrangú helyünk van a világke- resztyénségben. Mi most élünk már olyan történeti helyzetben, amely felé ők is mennek. Szívesen osztjuk meg velük tapasztalatainkat,y felismerő-1 seinket. Ezután szólt D. Káldy püspök arról, hogy mennyi energiánk pocsékolódott el a hát- rafelétekintésben. A merengésnek, illúzióknak, restaurá- ciós vágyálmoknak legyen vége! Hazánkban épül, és fog épülni a szocializmus! Nekünk ebben a szocializmusban kell egyház lennünk. Ehhez kell az energiánk. Hangsúlyozottan érvényesek Máté evangéliumának igéi: „És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj vele kettőre” (Mt 5,41.) Vagyis: adjon az egyház mindig többet, mint amit kérnek tőle, a nép és az egyház javára. Szeresse a népet: duplán. Szolgáljon: duplán. Legyen benne irgalom: duplán. Ez nem merengés, ez az egyház jövendője. A népünk mellé odaállás nem elárulása az egyháznak! Hogy itt milyen lesz, hogyan alakul a szocializmus, abban részünk és közünk van. Alakulásához hozzá járulunk a szívünk sze- retetével, a humanitásunkkal, az ember személyiségének a tiszteletben tartásával. Ez 1966 programja, de ez egyben az elkövetkező újabb 20 esztendőé is. „Én nagy reménységgel nézek előre — mondotta befejezőül D. Káldy püspök —, mert tudom, milyen nagy az Isten!" D. Káldy Zoltán püspök szól az egybegyűltekhez galma és szeretete follyék bele a világba! Erről van szó az egyházban! ... leküzdötték elszigeteltségükét... Sakrausky egyházfőtanácsos cikkének harmadik megállapítása: „Ahhoz az új teológiai alapvetéshez, amelyet ők a „diakónia teológiája” névvel szoktak megjelölni, s amely az új helyzetben alakult ki, hozzájárult még, hogy leküzdötték elszigeteltségüket amelybe 1945 után került egyházuk.’’ Nemcsak a keresztyén- ség, de az ökumené, sőt a lutheranizmus nagy családjában ami a gyülekezetek javát munkáló tettrekészségben és átgondolt munkában figyelhető meg — a magyarországi egyházat például vehetjük. Az újévi együttlét D. Káldy püspök imádságával és közös énekléssel fejeződött be. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Soe professzor 70 éves Dr. Nils H. Soe dán evangélikus teológiai professzor november 29-én töltötte be 70. életévét. A nemzetközi vonatkozásban is neves, rendszeres teológiai professzor igen aktív munkát végez professzori tevékenysége mellett a dán evangélikus egyház mindennapi' életében is. Elnöke a Dániai Bibliaiskolának és a Kierkegaard Társaságnak és tagja a Dániai Biblia-társulatnak. Több tudományos mű szerzője és a Kristeligt Dag- blad napilap munkatársa. János 4,31—38 Isten akarata Megszoktuk, hogy az embereket különböző kategóriák szerint csoportosítsuk. így találunk bizonyos feladatok elvégzésére alkalmas és alkalmatlan személyeket. A legtöbbször azonban magunkat mindenre és mindenben alkalmasnak találjuk. Sokszor Isten szolgálatában sem tudunk menekülni ettől a téves és hamis felfogástól. Kisajátítunk olyan területeket, amelyet csak mi tudunk jól elvégezni, s ugyanakkor rábízunk másokra olyan szolgálatokat, amelyeket azok nem tudnak betölteni és elvégezni. Isten akarata ezzel szemben az, hogy mindenki végezzen szolgálatot. Mindenki. Az kétségtelen, hogy nem vagyunk egyformák. Más az életritmusunk, felfogásunk, egyikünket ez érdekel jobban, másikunkat az. De abban az egyben mindnyájan egyformák vagyunk, hogy Jézus Krisztus előtt bűnösök vagyunk, akiknek bűnbocsánatra és kegyelemre van szükségünk. És mert Isten mindig megadja a bocsánatot, Jézus Krisztusban lehajol hozzánk, és magához emel, ezért Ö nem talál bennünket sohasem alkalmatlanoknak a szolgálatra. Éppen az Krisztus testének, az Egyháznak az ismertetője, hogy sokszínű, változatos. Nem uniformizál, hanem meghagyja egyéniségünket és személyiségünket. És mégis egyek vagyunk előtte. Mert egy a Megtartónk és Megváltónk. Mert „egy az Űr, egy a hit... egy az Isten és mindeneknek Atyja”. Különböző lelki ajándékokat kaptunk Űrünktől, amelyekkel szolgálnunk kell. ö mindenkit megajándékozott ilyen „alkalmas” ajándékkal. Ezért van meg minden hivő embernek a maga szolgálati területe a gyülekezeten, egyházon belül is. És a kapott ajándékokkal szolgálnunk is kell, mert ez az Isten akarata. Az Istentől kapott lelki képességeink szerint mindenhol kell szolgálnunk. A gyülekezeten belül és kívül. Az egyházon belül munkába állít Isten, és mint egyháztagokat munkába küld bennünket Urunk minden emberért. A „mindenhol” jelenti egész életünket, annak minden megnyilvánulási formáját. Hiszen, amikor Krisztus egyházának vagyunk a tagjai, akkor sem szakadunk el ettől a világtól, embertársainktól, a munkától, a világot érintő kisebb yagy nagyobb problémáktól. És elsőrendű feladatunk, hogy mindazokat az ajándékokat, amelyet mi kaptunk Istentől, embertársaink javára gyü- mölcsöztessük. Mert ez is Isten akarata! A segítő szó, a megnyílt szív, az adakozó kéz, a becsületes munka, mind-mind Isten kegyelmének jelei ebben a világban. —r.—n.
