Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-06 / 10. szám

Isten tettei nyomában A VILÁG FŐVÁROSÁBAN ÉVSZÁZADOKON ÁT en­nek számított Róma: a világ fővárosának. Hatalmának te­tőpontját éppen az újszövetsé­gi korban érte el, úgy kétezer évvel ezelőtt. A Názáreti Jé­zust követők ügye legföljebb egy távoli tartomány érdekes­ségének tűnhetett. Semmi kül­ső tekintéllyel nem rendelke­zett Pál, aki egy egészen más, „nem e világból való ország” követeként érkezett, még csak nem is mint egyszerű ember, hanem mint fogoly. Az Apostolok Cselekedetei­ről írott könyv tudósítása meg­szakad azzal, hogy Pál köny- nyebb rabságában két évig aka­dálytalanul hirdethette az igét. K'r. u. 59/60 telén érkezett, s a hagyomány szerint 64-ben, a Néró-féle keresztyénüldözés­kor halt vértanúhalált. Hogy közben valóra válthatta-e azt a tervét, hogy hiszpániai (spa­nyolországi) térítő útra megy — amire Római Kelemen le­vele utal pár évtizeddel ké­sőbb —, nem tudjuk. Fonto­sabb azonban ennél, hogy mi­lyen mély és erőtől duzzadó leveleket írt valamelyik fog­ságából — ezeknek főbb, ösz- sze csendülő mondanivalóira vessünk most néhány pillan­tást. NEM PANASZKODIK — általában nem önmaga körül forog. Meggyőződött, hogy akár élete, akár halála Jézus Krisz­tus dicsőítését fogja szolgálni. A meghalás ugyan nyereség lenne számára, „mert Krisz­tussal lenni sokkal jobb”, de a gyülekezetek szempontjából kívánatosabb életbenmaradá- sa. Ezért nyugodtan bízza ma­gát Isten kezére. Ám fogságá­ban is a lelkipásztori felelős­ségérzet füzében ég, s egyik legfőbb ténykedése, hogy imádkozik a testvérekért. Oly­kor persze levelet is ír, illetve diktál. KRISZTUS FELTÁMADÁ­SÁNAK EREJÉT sugározta élete — leveleiből is ez árad. Ha Ö „megelevenített”, akkor bizonyos értelemben már itt e földön feltámadtunk bűneink ellen diadalmaskodó életre, bár a végső, örök feltámadás még hátra van. „Milyen mér­hetetlenül nagy az 6 hatalma bennünk, akik hiszünk!” — kiált fel. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!” De önmagát nem kivételnek tekinti; igen hang­súlyos mondanivalója, hogy ez a megújulás minden hivő em­beren meg kell, hogy lássék. Hogy miben? FEDDHETETLEN ÉLET­BEN! Pál igazán nem szépíti a keresztyén gyülekezetek va­lóságos képét, de annál ener­gikusakban kiáltja bele úgy­szólván a hívők fülébe, hogy Isten erejével milyen óriási mértékben lehet átformálódni az élet minden területén. És ez a lehet a legsúlyosabb fe­lelősség Isten előtt. A bűnbo­csánat, a megigazulás, az el­nyert tisztaság erői hatalma­san kibontakozhatnak életünk­ben minden téren — csak ve­gyük igazán komolyan Öt! EMBEREK KÖZÖTTI VÁ­LASZFALAK LEOMLÁSÁ­BAN! Isten Fiának áldozati halála megbékéltetett Atyánk­kal, s tékozló fiákként hazafe­lé vezet, mind közelebb az atyai házhoz. De ezen az úton egymáshoz is mind közelebb jutunk! Még ha hit nélkül ol­vasnánk is, azt kellene gon­dolnunk itt: micsoda hallatla­nul új, forradalmi gondolat! Böjt üzenete Böjt a Jézus szenvedésére emlékezés időszaka. Ezekben a hetekben élesebben rajzoló­dik W Urunknak értünk ho­zott áldozata a böjti igéken keresztül. Szenvedése értünk hozott áldozat, amely nemcsak erőt ád szenvedéseinkben, ha­nem — és ez a fontosabb — figyelmeztet bennünket arra, hogy mindazt, amit Neki el kellett szenvednie, azt értünk hordozta el, engedelmes szív­vel egészen a keresztfa-halá­láig. Isten küldte Őt erre az út­ra. ö rendelte Megváltóul, Üd­vözítőül. Isten szeretete jelent meg Jézus Krisztusban, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát ad­ta”. És ez mindjárt közelebb visz bennünket a böjt egyik üzenetéhez. JÉZUS KRISZTUS MINDEN ember bűnéért egyformán szenvedett. Bár hiszem, hogy az é n bűneimért szenvedett és vállalta az én megigazu- lásomért a kereszthalált, de ugyanakkor azt is vallanom kell, hogy minden bűnösért ugyanezt tette. A mai vasár­nap evangéliumi igéje arról szól, hogy Jézus elfogadja a pogány asszony hitét is, aki az Ür Szolgájának mondja öt. És ezzel kitágítja övéinek a közösségét. Kilép a szűk „zsi­dókhoz küldetés” szemléleté­ből és „nagy hitűnek” mondja a pogány asszonyt. Így lettek Útitársakká a farizeus Nikode­mus és a kánaáni asszony. Mindketten saját kérdéseikre kaptak választ, ugyanakkor azonban írott bizonyítékai an­nak, hogy Jézus Krisztusban mindenki megtalálhatja meg­váltóját és üdvözítőjét. Az Ö kegyelme szétfeszít minden zárt közösséget, Isten igéjét szívébe záró és ott bezárt hi­tet, tétlenségbe vesző csendes t „lelki” elmélkedést. Jézus i Krisztus értünk hozott áldo­zatának az „eredménye” és „gyümölcse” azonban minden böjtben Jézus szenvedésére emlékező számára egyet je­lent: elkötelezett szolgálatot annak akarata szerint, Aki el­hívott és megszentelt bennün­ket az Istennek tetsző életre. Áldozati halálának „eredménye”: szentté léte­lünk. A Szentírás szerinti szent élet nem azonos azzal, ami általában a köztudatban a „szent” emberekről van el­terjedve. Nem valami külön­leges erőkkel való bírás, nyel­veken szólás, csodatévő erő áradása jelzi az ember szentsé­gét. Hanem — és ez a Biblia üzenete — szent az, aki telje­síti Isten akaratát. Isten aka­ratát viszont csak az tudja teljesíteni, aki elfogadta az érte szenvedő Jézus Krisztus áldozati halálát. Böjti időszakban sem feled­kezhetünk el arról, hogy Jé­zus Krisztus követségében já­runk, megszentelő, szent élet­ben. —r —n Szép húsvéti ajándék Öröme van Egyetemes Saj­tóosztályunknak, mert február utolsó napján megjelent a SOMVIRÁG c. elbeszélő kötet, amely verseket is tartalmaz. A könyvet 18 szerző írta. Va­lamennyien magyarországi evangélikus egyházunk lelké­szei. Egyházunk történetében ez az első eset, hogy evangé­likus lelkészek szépírásai gyűjteményes kiadásban je­lennek meg. A múltban több lelkészünk adta ki egyénileg verseit, vagy novelláit, de együttes kiadásra nem került sor. A SOMVIRÁG 40 művet tartalmaz, nagyobb részt el­beszéléseket, kisebb leírásokat és krónikákat. Az utolsó 20 esztendő legszebb elbeszéléseit tartalmazza ez a kiadvány, de vannak olyan elbeszélések és versek is a kötetben, amelyek .először látnak napvilágot. A kötetet D. KÁLDY ZOL­TÁN püspök szerkesztette, a „Nincs zsidó4 sem görög, nincs szolga, sem szabad!” „Krisztus lerontotta a válaszfalat!” Vagyis Istennel megbékéltető halálának ereje nem lebeg va­lahol a vergődő embervilágon kívül, hanem közöttünk él és hat, s az egy Atyánál közel hoz egymáshoz különböző nemze­tiségű, fajú s társadalmi osz­tályú embereket! Ennyire gya­korlati Isten szabadítása! A kegyelmet nyertek egységét adja! ODAADÓ MUNKÁBAN! Ügy dolgozza tőle, mint akik nem embereknek szolgálnak, hanem istennek! — nincs en­nél hathatósabb ellenőrzés. Minél teljesebben vagyok Is­tené, annál komolyabban ve­szem a munkámat, mert az is istentisztelet, ha jól dolgozom. A családi élet szellemében! Tömör, magvas mondatokkal utal arra, ki mire ügyeljen különösképpen a családban, hogy az föl ne boruljon, ha­nem megfeleljen Isten-adta céljának, s áldás forrásának bizonyuljon, mint a legkisebb szeretetközösség. A GYÜLEKEZET ÉPÍTÉSÉ­BEN! Minél szentebb a cél, annál esendőbbnek bizonyul­nak emberi erőfeszítések. De az apostol magasabbrendű erőkkel számol. Isten bűnbá­natra késztető evangéliuma hozzá tud segíteni ahhoz, hogy egyéni elképzeléseinket, ambí­cióinkat, érzékenységünket alávethessük annak a legfon­tosabb szempontnak: hogyan épül-erősödik a gyülekezet a hitben, s az abból fakadó jó­cselekedetekben! Az egység feltétele: élő kapcsolat, enge- delmességi közösség a „fővel”, Jézus Krisztussal. Ilyen erők birtokában lehe­tett igazán értelme Pál életé­nek a halál árnyékában is. Életprogramja ez volt: meg­hurcolni a nemes harcot a legkülönfélébb kísértések és nehézségek közepette is. En­nek jegyében igyekezett az akkor ismert világnak úgy­szólván minden részébe eljut­ni, hogy minél több népnek legalább felkínálja az evangé­liumot, amely a továbbiakban már a frissen alakult gyüleke­zetből mint támaszpontból su- gárzódhat szét. Fáradhatatla­nul munkálkodott, hívták a messzeségek, a szolgálat terhe és gyönyörűsége, mert Isten embere volt. Bodrog Miklós A végnélküli háború 6. Vietnami tájékoztató A CSALÁDI POLITIKA netovábbja A szavazatok meghamisítá­sával elnökké emelkedett Diem, követve az ősi manda­rin „erkölcsök”-et, a hata­lomból juttatott családtagjai­nak is, akik az államot ma­gántulajdonuknak tekintették, így lett a család a Diem-rend- szer rossz csillagává és min­den másnál jobban hozzájá­rult a csődbejuttatásához. A Diem-család, a rokonok poli­tikai hatalomvágya féktelen gazdagságratöréssel párosult. NHU, Diem ifjabb fivére lett a Can Lao egységpárt el­nöke, belügyminiszter és a speciális csapatok főparancs­noka. Jól működő besúgó rendszert épített ki, saját bör­tönök felett rendelkezett, ame­lyekben tobzódtak a kínzások­ban és a kivégzésekben. NHU ASSZONY aszketikus erkölcsöket prédikált a nép­nek, ugyanakkor a rizskeres­kedés monopóliumának meg- kaparintásával dús bevételi forrást biztosított maga szá­mára. CAN, a másik Diem-fivér átvette a rendőrséget; a leg­idősebb fivér THUC, mint Hue érseke, gondoskodott a jó kap­csolatok ápolásáról a Vatikán­nal és a New-yorki bíborossal, Spellmannal, aki viszont Fos­ter Dullessal ápolta a jó vi­szonyt. Míg a „France-Observateur” párizsi hetilap már 1956. jú­nius 28-án „egész Ázsia leg­borzalmasabb rendszerei egyi­kéinek mondotta ezt az álla­mot, addig az Egyesült Álla­mok részéről túláradó dicsé­retben részesült. Mansfield szenátor „Mister Diem becsületes és figyelemre­méltó kormányá”-ról beszélt, Humphrey, aki akkor szenátor' volt, ma pedig az USA utazó alelnöke, Diemet úgy emleget­te, mint „a legjobb reménysé­get, amellyel Dél-Vietnamban rendelkezünk”. <5 „népének vezére, az egyetlen férfiú, aki képes népe tekintélyes részé­nek a megnyerésére”. Ugyan­akkor tele lettek a börtönök, és tízezreket zártak koncent­rációs táborokba a „morális megtérítés” jelszavával. A DIKTATÚRA SÜKET VOLT ÉS VAK Minél erősebb lett az ellen­állás, a diktatúra annál erő­lektorálás munkáját pedig Szalatnai Rezső író és Koren Emil esperes végezte. A könyv igen szép kiállításban jelent meg, melynek fedőlapját és védöborítóját az országos hírű FILO (Dr. Mihályfi Ernőné) tervezte. A művészi munka különösen is emeli a jó tartal­mú könyv értékét. Ez a könyv igen szép hús­véti ajándék. Felhívjuk a lel­készek és a gyülekezeti tagok figyelmét arra, hogy ha szeret­teiknek húsvétra szép ajándé­kot akarnak adni, rendeljék meg Sajtóosztályunkon ezt a könyvet. Tekintettel arra, hogy a könyv 2000 példányban je­lent meg és a jelek szerint igen nagy az érdeklődés utána, ajánlatos, hogy a rendelések minél hamarabb történjenek meg. A könyv ára 35,— Ft, -\-2,— Ft portó. Megrendelhe­tő: Egyetemes Sajtóosztály Budapest. Vili. Puskin u. 12. Lelkipásztori levél Kedves Testvérem! Amikor az elmúlt héten a lelkészi hivatalban járva el­mondta, hogy idős édesanyja néhány hónappal ezelőtt vidé­ken elhunyt és arra kért, hogy a vasárnapi istentiszteleten mondjunk érte „egy halotti imát” — nem találtam kérésé­ben semmi különöset. Hiszen általánosan ismert szokás az, hogy gyászeseteknél, halálozási évfordulókon ilyen kéréssel fordul a lelkészhez a gyászoló család. De most, amikor panaszos levelét olvasom; „:. hát ez a halotti ima?” — döbbenek meg, hogy milyen helytelen el­képzelések lehetnek ezzel az egyébként jó szokással kapcso­latban. Leveléből ugyan nem derül ki, hogy mit kifogásolt tulajdonképpen. Talán rövidnek tartotta az imádságot? De hiszen Kedves Testvérem is jól ismeri Jézus szavát: „ne le­gyetek bőbeszédűek, mint a pogányák. Ezek azt gondolják, hogy az ő bőbeszédűségükért hallgattatnak meg...” (Máté 6,7—8) Vagyis: Isten nem az imádságok hosszúságát nézi! Vagy nem volt elég „szívhezszóló”? Nem hatotta, meg önt és hozzátartozóit? Vagy úgy látta, hogy a gyülekezet nem döbben meg kellőképpen a nagy szomorúság hallatán? Azon­ban imánkkal nem embertársainkra akarunk hatni, hanem Isten ajtaján zörgetünk. Ö maga biztatott erre. Hisszük, hogy meghallgatja egyszerű, de hittel mondott szavainkat* Hiányzott talán az elhunyt méltatása, életének leírása, vagy a gyászolók felsorolása? Nem gondolom, hogy Testvé­rem így kívánt volna emléket állítani édesanyjának, hanem szívében őrzi azt kegyelettel és szeretettel. Római katolikus testvéreink úgy tanítják, hogy az ítélet előtt tisztítótűzön megy át a megholt. Ezt a szenvedési időt érdemszerző cselekedetekkel, halotti misékkel meg lehet rö­vidíteni. A Szentírás azonban nem tud ilyesmiről! Egyhá­zunk hitvallása elveti a tisztítótűzről szóló tanítást és azt hirdeti az Ige alapján, hogy a halállal vége a kegyelmi idő­nek! Halotainkért már közbenjárni nem tudunk, de meg­köszönhetjük őket Istennek, hálát adhatunk értük és Krisz­tus irgalmába ajánlhatjuk őket. Szükséges és jó még magunkért könyörögnünk. Hiszen a veszteség, a gyász, a halálfélelem reménytelenségbe taszít­hat, vigasztalan szívünk zúgolódása bármelyikünket elszakít­hatja Istentől. Ezért kell mennyei Atyánk elé vinni magun­kat, kémünk megnyugvást az Ö akaratában, bizalmat a fel­támadás ígéretében és erőt, hogy megmaradhassunk a hit­ben és szeretetben. Ezek a lényeges gondolatok nem hiányoztak abból a „ha­lotti imából” sem! És így remélhetem, hogy kételyeit elosz­latják soraim. Vigasztalódást és a feltámadásban való erős hitet kívánok Kedves Testvéremnek! Erős vár a mi Istenünk! Bencze Imre sebben akart „odacsapni”. Az 1960. novemberi első katonai puccsot arra használta ki, hogy az ellenállást még kímé- letlemebbül üldözze. Aki nem hódolt be feltétel nélkül, azt ellenségként kezelték. És sok volt az ilyen ellenség. Ezeket a diktatúra egyelőre a föld alá kényszerítette, hogy aztán az első adódó alkalommal fegy­vert ragadjanak a diktatúra és a korrupció ellen. Egy tábor­ban fogtak össze a demokra­ták, a buddhisták, a kommu­nisták és gyors sikereket értek el a partizánharcokban. Bár 1960-ban az amerikaiak sze­rint csupán 2000 ember tarto­zott a partizánok állományá­hoz, mégis maguk az amerikai­ak voltak kénytelenek megál­lapítani, hogy már ekkor a falvak négy-ötöde kivonta ma­gát a Diem-kormány ellenőr­zése alól. Ez csak azért volt lehetséges, a partizánharcok­nak megvoltak a politikai elő­feltételei, olyannyira, hogy szinte kitermelték a partizán­harcot. • } Az 1961 kezdetén a Fehér Házban bekövetkezett kor­mányváltozás nem hozott ra­dikális változást az indokínai politikában. Kennedy elnök azt hitte, hogy a kudarcoknak még nagyobb erőbevetéssel le­het véget vetni. Az amerikai „tanácsadók” számának meg­növelése azonban csak mégin- kább elmérgesítette a háborút. A STRATÉGIAI FALVAK TERVE Ezidőben született meg az a terv, amely minden bajok gyö­kerének kiirtásával kecsegte­tett: „mivel a parasztok a par­tizánok legfőbb segítői, szigo­rúan el kell őket egymástól különíteni. És hogy újra hely­reállíthassák fölöttük a kor­mányellenőrzést, a falusi la­kosság egy részét „mezőgazda- sági városokba” és „stratégiai falvak”-ba telepítették. Az „áttelepítés” így folyt le: A lakosságot összeterelték, házai­kat felégették, a rizskészletet lefoglalták vagy megsemmisí­tették. Aztán a parasztoknak katonai felügyelet és amerikai szakértők mellett egy kijelölt ponton fel kellett építeniük az új védelmi falut — először kettős cölöposzlopot és drót­akadályt, a katonai őrsze­mélyzet számára őrtornyot, és csak azután a házakat és laká­sokat. Minden 12 éven felüli lakosra kötelező lett a „zár­óra” és az „útlevél”, amely nélkül senki a faluba nem léphetett. Az előbbi falu ter­mőföldjét vegyszerekkel szór­ták be, hogy terméketlenné váljanak. 16 000 „stratégiai fa­lut” terveztek, de csak 3000-et építettek fel, ebből 1600-at a falu népe lerombolt, s a pa­rasztok egy része átment a partizánokhoz. (A stratégiai falu férfiúit katonai kiképzés­ben is részesítették, hogy meg- védhessék a falut a partizánok támadásaival szemben.) OLAJ! A TŰZRE A parasztok átállása olaj volt a polgárháború tüzére. Az ország hatalmas területei ke­rültek a partizánok ellenőrzé­se alá. Ahol a guerillák fel­tűntek, ott új állam, új társa­dalom születése kezdődött. A városok kapcsolata a faluval meglehetősein laza volt. De vá­roson és falun egyaránt nőtt az elégedetlenség, amely aztán 1933 nyarán a buddhisták em­lékezetes tüntetéseiben érte el csúcspontját. A hét buddhista szerzetes, aki a nyílt utcán eleven fáklyaként égette el magát, jelképévé ’ett az elha­talmasodott kétségbeesésnek. Áldozatuk vádolta a rothadt rendszert, s e vád-1 ás vissz­hangja világméretévé lett. 1963. augusztus l-é-t 15 000 amerikai egyházi személyiség és hittudós fordult Kennedy elnökhöz, hogy a borzalmas vietnami állapotokat elítéljék és „leleplezzék azt a fikciót, miszerint Vietnamban a sza­badságért vívott küzdelemről lenne szó”. Az USA-kormíny szorult helyzetbe került ftaii gon ban inogni kezdett lába alatt a talaj, egyre hangosabb lett a nemzetközi kritika is, De még ekkor sem merte Die­met elbocsátani. Csak ősszel engedett az USA a saigoni tá­bornokok nyomásának. AZ USA DIEM LEMONDÁSÁT KÖVETELI November 1-nek réggel én Cabot Lodge, az amerikai kö­vet a Csendes óceáni flotta főparancsnokának sokat sejte­tő kíséretében felkereste Die­met annak palotájában és kö­vetelte, hogy vonuljon vjsz- sza. Amikor Diem ezt megta­gadta, a katonai junta csapa­tai lőni kezdték az elnöki pa­lotát. A véres dráma utolsó fejezete volt a két testvér meggyilkolása azok által, akik hosszú esztendőkön át bajtár­saik voltak. Most aztán nap­fényre kerültek mindazok a bűntettek, amelyeket eddig el­hallgattak, vagy kommunista propagandának tüntettek feL Egy csapásra leomlott az egész demokratikus homlokzat, ame­lyet az USA épített védence; Diem kedvéért. Hirtelen vilá­gossá lett az ámult Ázsia előtt; hogy a szabad világ eme elő­retolt posztján évente mintegy 130 000 foglyot hurcoltak kon­centrációs táborokba; és po­litikai foglyokat, köztük asz- szonyokat és gyermekeket is elevenen elástak, befalaztak, megfojtottak, halálra kínoztak, miközben Diem hatalmas va­gyont halmozott fel és helye­zett biztonságba. Kiderült, hogy THUC érsek, a keresz- tyénség védelmezője Hue tar­tományban magának biztosí­totta a fakereskedelem mono­póliumát, hogy szemináriumát a hadsereggel építette fel, hogy az egyházi vezetőség a kül­földiek a nép jólétének emelé­sére szánt adományait pénzért és ékszerekért elkótyavetyélte; hogy a rizsosztásból csak a ka­tolikusok és a „megtértek” ré­szesültek, hogy Thuc maga parancsolta meg hólyagokat okozó gáz alkalmazását tünte­tő buddhista iskolásgyermekek ellen, s tette ezt évek óta és az amerikai nártfogói szemeláttá- ra. Amerika cinkossága egyre nyilvánvalóbbá lett, s ez teszi érthetővé, hogy az USA oly sokáig vonakodott Diemet el­távolítani. Azóta is sokan és sokszor emlegetik Amerikában azokat a régi szép időket, ame­lyeknek a Diem korszakkal együtt szakadt vége. — Folytatjuk — Gádor András Harc a lepra ellen Ázsiában és Afrikában ma is még 12 millióra becsülik a leprabetegek számát. Ezeknek mintegy negyed részének a betegsége fertőző és elsősorban a gyermekekre nézve. A fer­tőzést meg lehet akadályozni és az esetek többségében gyó­gyítható a betegség. 1966. január 30-án a föld 127 országában hirdették meg a „Lepra elleni harc világnap­ját” és ettől azt remélik, hogy szívós védekezéssel teljesen meg lehet szüntetni ezt a bor­zalmas betegséget. Ezeresztendős imádságoskönyvet találtak Egy egyiptomi kolostorrom­jai között mintegy 1000 eszten­dős keresztyén imádságos­könyvet találtak a szudáni ha­tár közelében ásatásokat vég­ző régészek. A kézirat címe: „Üdvözítőnknek és Mesterünk­nek, Jézus Krisztusnak az igéje az apostolokhoz, mielőtt a mennybe ment volna.” A könyvet kopt nyelven állat- bőrre írták. A béke övezete legyen Nyugat-Berlin „Nyugat-Berlinnek nem sza­bad tüskének lennie Kelet testében és nem maradhat to­vábbra is frontváros, hanem inkább békét teremtő hatás­nak kellene elindulnia Nyugst- Berlinből.” — jelentette ki Dr. Müller-Gangloff, a nyugat- berlini Evangélikus Akadémia igazgatója nemrégen megtar­tott vitaestjén, amelyen - a Német Demokratikus Köztár­saság egyházi emberei is rósafc vettek. }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents