Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-20 / 8. szám
Isten tettei nyomában Krisztus tanúja FELKÉSZÜLVE A HALÁLRA. „Mert én nemcsak meg- kötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Űr Jézus nevéért” (Csel 21,13/ b). Pál harmadik missziói útja végén visszaindul Jeruzsálembe. Viszi a gyülekezetek adományait a jeruzsálemi szegény testvéreknek. Ügy érzi, hogy életére lassan rávetíti árnyékát a közelgő vég. Milétusba kéreti az efezusi gyülekezet vezetőit. Jézusról beszél nekik és azzal búcsúzik tőlük, hogy „többé az ő arcát nem fogják látni”. A hajó később Tirusban köt ki. Amíg a kirakodás folyik, Pál megkeresi az ottani keresztyéneket. Ezek nem akarják tovább engedni Jeruzsálembe. De minden hasztalan, nem lehet visszatartani. Így az egész gyülekezet kikíséri a tengerpartra, és ott a parti homokban térdre hullva imádkoznak, mert érzik, hogy ez a búcsú az utolsó. Jeruzsálem előtt utolsó állomás Cézá- rea. Itt a gyülekezet tagjai sírva kérik, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Agabus, Pál övét saját kezére köti és megjövendöli, hogy az öv tulajdonosát a zsidók Jeruzsálemben megkötözik és a pogányok kezére adják. Erre feleli Pál azt, hogy ő nemcsak megkötöztet- ni, hanem meghalni is kész az Űr Jézus nevéért. HALÁLOS VESZEDELEM KÖZÖTT. „Mikor pedig meg akarták őt ölni . •.” (Csel. 21, 31/a). Isten nem egyszer megengedi, hogy övéinek élete nehézségek közé kerüljön. Pál apostolt is többször fenyegeti életveszély. Jeruzsálemben a felizgatott tömeg rátámad a templomban. Azzal vádolják, hogy görögöket vitt be és ezzel megszentségtelenítette a zsidók templomát. Megragadják és kivonszolják, hogy megöljék. Az Antónia-vár őrsége kiragadja az apostolt a zsidók gyűrűjéből és megkötözve viszi a vár felé. Máskor orgyilkosok akarnak végezni vele. De Pál nőtestvérének fia megtudja a tervet. Azonnal felmegy a várba az ezredeshez és mindent elmond neki. Az ezredes pedig azonnal intézkedik, hogy Pált éjjel, katonai őrizettel Cézáreába vigyék, Félix helytartóhoz. Itt két évig van fogságban (57— 59), amíg az új helytartó, Festus újra elő nem veszi az ügyét. Istennek különös eszközei vannak arra, hogy belenyúljon az ember életébe. Amikor Pált saját népe meg akarja ölni, Isten az idegen, elnyomó, római hatalom katonáit használja fel arra, hogy szolgáját megmentse. Másik alkalommal elég egy hangosan kiejtett szó és az unokaöccs lesz eszköz Isten kezében arra, hogy megvédelmezze szolgája életét. Igen, Isten súlyos és veszedelmes órákat is ad övéinek életébe, de segítő szeretettel cselekszik is akkor és úgy, amikor és ahogyan ő azt jónak látja. BIZONYSÁGTÉTELEK. „ ... hogy bizonyságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel 20,24/b). Pál a jeruzsálemi Antónia- vár lépcsőjén azoknak a zsidóknak mondja el megtérésének történetét, akiknek ütlegel alatt néhány perccel azelőtt majdnem holtan esett össze. De szavait hallják az őt megmentő római katonák is. Amikor a Tanács előtt beszél, Ananiás főpap parancsára szájon ütik. Félix előtt, a rabszolgából lett római helytartó előtt nemcsak védekezik, de bizonyságot is tesz a feltámadásról. Néhány nap múlva pedig Félix felesége, a zsidó .származású Druzilla is hallgatja őt, amikor Krisztusról beszél. Pál a fogságban is Jézus Krisztus tanúja marad. Niemölier a világitefyzetről Dr. Niemöller Márton, az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke, az egyik zürichi templomban előadást tartott ezen a címen: „Mit tehetünk a béke fenntartásáért és megszilárdításáért.” Ha nem is kötöttek a második világháború után a szembenálló felek minden esetben békét, közöttük mégis béke van, amelyet fenn kell tartani. Rátérve a Kelet—Nyugat viszonyára — folytatta Niemöller —, a helyzet alapvetően megváltozott, amióta nemcsak Amerikának van atom- és hidrogénbombája. Világossá lett, hogy háborúnak nem szabad lennie a nagyhatalmak között. De a hidegháború sem hoz valóságos megoldást, tekintettel á fegyverkezési versenyre. Valójában azonban a világhelyzetet egy még sokkal égetőbb probléma jellemzi, mint amilyen a nyugat-keleti ellentét. A vietnami helyzettel kapcsolatban hangsúlyozta Niemöller, hogy ezt a háborút meg kell szüntetni, még mielőtt abba egy másik atomhatalom belekeveredne. A legégetőbb mai világprobléma a fehérek és a színesek közti ellentét. 1950-ben a világ lakosságának még 40%-át tették ki a fehérek, szakemberek jóslatai szerint az évszázadnak a végén a fehérek arányszáma a földön márcsak 25% lesz. Ha Félix után 59-ben Porcius Festus a helytartó. Amikor kihallgatja az apostolt, Pál római polgárjoga alapján a császárra hivatkozik. Erre Festus úgy dönt, hogy az apostolt a császár elé küldi. Néhány nap múlva II. Herodes Agrippa király feleségével, Bernicével Cézáreába érkezik az új he'vtartó üdvözlésére. Agrippa kíváncsi lesz Pálra és feleségével együtt látni akarja. A kihallgatási terem csendjében bátran beszél Pál ismgj az ő életéről, megtéréséről és az ő Uráról, Jézusról. Határozottan tanúbizonyságot tesz a meghalt és feltámadt Krisztusról. A beszéd nem marad hatás nélkül. Festus gúnyos formában ugyan, de elismeri Pál „tudományát”. Agrippa király pedig így szól: „Előbb-utóbb rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek”. A kihallgatás után egyöntetű a vélemény, hogy Pál ártatlan. Agrippa meg is jegyzi: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebe- zett volna a császárhoz”. Isten lehetővé tette, hogy különféle emberek előtt szólaljon meg az evangélium. Pál apostol valóban válogatás nélkül, mindenkinek hirdette az evangéliumot. Mindazt, amit itt elmondottunk. az Apostolok Cselekedetei 20—26. fejezetében Íratta meg számunkra az Isten. Szakái Árpád A lengyel millenniumi ünnepek elé Ebben az évben készül Lengyelország megünnepelni ezer éves fennállását. A millenniumi ünnepségek előkészületeiről több apróbb-nagyobb hír jelent már meg. Fényesnek és pompásnak ígérkezik, hiszen ritka alkalom egy nép életében az ilyen esemény- Mi magyarok különös szeretettel kísérjük figyelemmel a testvéri lengyel nép ünnepi készülődését. Mert az ezer esztendő alatt számtalan közös élményünk volt, s megannyi történelmi esemény kötött erős szálakkal össze bennünket. Az ezer éves ünnepség ahhoz az eseményhez fűződik, hogy Mscislav fejedelem 066-ban felvette a keresztyénséget. Így természetszerűleg nyert a millenniumi ünnepség egyházi vonatkozást. S valóban kölcsönös készülődés folyik. A lengyel állam és a lengyel római katolikus egyház egyaránt serénykedik, hogy méltóképpen kifejezze az ünnep nagyságát és fontosságát. Viszont egyre több olyan hír érkezik Lengyelországból, hogy a katolikus egyház, ebben a lengyel nép egészét érintő eseményben, különös álláspontra helyezkedik. Nehéz néhány sorban felvázolni a lengyel katolikus egyház történelmi szerepét, azt is, hogy a lengyel nép életében miképpen töltötte be hivatását. Az ezer esztendő alatt vitathatatlan érdemeket szerzett és a lengyel nemzeti érdek, a lengyel öntudat és kultúra egyii legjelentősebb pillére volt li:i!l!Hiliiili!illiltijtl!tiH»lhtltlilillli;iilllinrd!lilliim!irili!!illlit!l!I!ilIIlililiimiililiil|{|!l!i!liilllliilllIIIil!ilililimilUiliUilliihlitlU£ Az egyetlen ab Bak „Aki engem látott, látta az Atyát.” (olv. Jn. 14,8—10.) Szívesen használtam egy időben a következő képet: — Ügy élünk ebben a világban, mintha egy nagy boltozat borulna fölénk. Abból, ami azon túl van: Istenből, mennyből, örökkévalóságból csak annyit láthatunk, amennyi egy kereszt alakú ablakon átszűrődik. Ma is vallom, hogy Istent csak innen, a megváltás nagy eseményétől elindulva lehet megismerni. A kereszten önmagát halálraadó Jézus az egyetlen ablak, akin át „ráláthatunk” Istenre, mennyre, örökkévalóságra. De ez az ablak nem szűk hasadék, nem a földi élet „börtönfalán” marokra fogható fénysugarat vetítő, Kétségbeej tőén keskeny ablakocska. Inkább hasonlít egy modern épület, csu- pa-ablak üvegfalához. Alig fed el valamit a földi élet kerete az Isten-titokból, ha nyitját Jézusban megtaláltuk. Az okoskodás számára feloldhatatlan az isteni egység és háromság titka. Augusztinuszt idézzük a gyermekről, aki csorbult kagylóhéjjal a végtelen tengert akarta a part homokjába vájt gödröcskébe áthordani. — Segítségül hívjuk a költő vízióját az egy tőről fakadt három örök friss rózsabimbó „titkos háromságá”-ról. De végül is azt kell mondanunk: itt homályosan látunk. ígéretünk van, hogy a szemtől-szemben látásban, az újjáteremtett értelem számára ez a titkok titka is érthetővé válik. (I. Kor. 13,12). Az egyetlen ablakon átlátva azonban már most végtelenül kitárul a horizont, átölelve múltat, jelent és jövőt, ideig és örökkévalót, mélységet és magasságot, kicsinyt és nagyot. A Fülöp által is felvetett kérésre: „mutasd meg nékünk az Atyát”, Jézus a fent idézett mondattal válaszol. S amit hozzáfűz, abban kibontakozik az isteni egységtitok belső lényege. Amit Jézus szól és cselekszik az egy az Atya szavával és cselekedetével. Eggyé azonosítja az egy Lélek indulata: a'tökéletes örök szeretet. Ugyanaz a szeretet ölti magára az emberi testet, amely a maga képére és hasonlóságára teremti az embert, életéből ad részt neki, és amely örökösként hívja haza gyermekeit. Az gyújt világosságot igéjével szívben és értelemben, aki kimondja a „legyen világosság” látást ajándékozó szavát, és aki az örök nap fényével várja övéit. Az terít asztalt ezreknek, aki kezdettől fogva belerejtette teremtett világába minden valaha is élő mindennapi kenyerét és aki örök életre tápláló kenyérrel gazdagította meg a világ asztalát. Az ajándékoz életet a holtnak, aki a porból teremtette meg az élők világát és aki a porból hívja ki az örökké élőket. Az mutatja meg az élet egyenes útját, aki kezdettől fogva szívbe írta az élet törvényét és aki fedhetetlenül állítja színe elé népét. Az békéltet meg magával, és Kötelez az embertárssal való megbékélésre, aki kezdettől fogva segítőtársként állította egymás mellé az embereket és akit egy nyelven fog dicsérni a hozzá özönlő népek sokasága. Az ad bocsánatot, aki megfékezi a bűn előretörését és megsemmisíti a kísértőt. Az hív tökéletességre, aki mindent igen jónak teremtett és aki az elrontott helyett új világot készít. Az rontja le a válaszfalakat, aki egy vérből teremtette az egész emberi nemzetséget és aki végül mindeneket újra egybeszerKeszt. Amit Jézus szólt és cselekedett, az teljes egységben és kontinuitásban van azzal, amit és ahogyan Isten cselekedett, cselekszik és cselekedni fog a jövőben. Benne láthatóvá és megragadhatóvá vált a teremtő, megtartó és üdvözítő szere- tete. Aki igéjében és cselekvésében látja Jézust, az látja azt as Atyát, aki életet teremt és kenyeret ad, bűnt töröl és békéi teremt, aki egész tevékenységével jó végre kormányozza a világot. Végül, aki Jézusban meglátta és megértette az Atyát, a; igyekszik méltó gyermekévé lenni. Az szívesen vállal rész Isten életet adó és életet védő tevéKenységéből. Eszközként ad ja magát gondviselő szeretetéhez. Békét munkál és összeköt Igazságot szól és bocsánatot hirdet. Gátat épít az életet ronts bűnnel szemben és segítőtárs a jó ügyekben. Reményt kel és boldogít. Élete úgy simul Isten tevékenységébe és úgy táp lálkozik a szeretet jézusi szőlőtőkéjéből, hogy jóságát látv; embertársai is megismerjék és dicsőítsék az Atyát. Mezősi György Támadások Billy Graham ellen Néhány héttel ezelőtt lapunk is hírt adott arról, hogy Billy Graham, a nagy amerikai evangelizátor, áldását adta az Egyesült Államok vietnami imperialista beavatkozására és imádkozott az ott harcoló amerikai katonákért. A keresztyén világ sajtója nagy többségében felháborodva tudósít a nyugati pietiíták nagy vezérének erről a „ballépéséről”. Legutoljára a Christian Century észak-amerikai protestáns folyóirat emlékezett meg Graham-nek a fenti „jelenéséről” és keményen figyelmezteti az „evangelizátort” arra, hogy igen sok amerikai „piszkost háborúnak” tartja az amerikaiak vietnami agresszív háborúját és az a véleményük, hogy az ott harcoló amerikai fiatalok olyan ügyért halnak meg, amihez Amerikának és a keresztyén- ségnek semmi köze sincsen. AZ ANGLIKÁN LELKÉSZEK KORA Az anglikán egyháznak jelenleg 15 446 főállást betöltő papja van. Ebből 442 lelkész elmúlt 85 éves. Az összes lel készek átlagéletkora 49 esztendő. Kedvezőnek nem mondható ez az átlag. A keresztyénséget a lengyelek szinte egyidőben veszik fel velünk, magyarokkal. És szláv származásuk ellenére nem a bizánci (ortodox), hanem a római típusú keresztyénség nyer otthont hazájukban. Szláv vérük és római katolikus hitük alapján különös szigetet képeztek a középkori Európa térképén. A természet mostoha volt hozzájuk és természetes határokkal nem áldotta meg őket s ütközőpontjai voltak mindenkor a keleti és nyugati érdekellentéteknek. A lengyelek állami élete (hasonlóképpen a mienkhez) azzal kezdődött, hogy a német terjeszkedéssel és befolyással kellett a harcot felvenni és ez a küzdelem tíz évszázadon keresztül jellemzi a lengyel történelmet. Alig akadnak évtizedek, amikor szünetel az élet-halál harc, s véres áldozathozatalok soi'a jelzi az útját annak, hogy a nyugati szomszédnak melyek a szándékai. A cári Oroszország nem kevesebb veszélyt jelentett a lengyel függetlenségre. S ami sajátos ebben az évszázados küzdelemben, az az, hogy a 16. századtól a német terjeszkedés együtt jelentkezett a protestantizmussal, az orosz pedig a pravoszláv vallással. Akár a német protestantizmussal, akár az orosz ortodox egyházzal szemben a lengyel római katolikus egyház volt a nemzeti érdek és kultúra hordozója. Bennünket nemcsak a közös történelmi sors, de méginkább a sok közös történelmi esemény és személy fűz össze. Nem sorolhatjuk fel őket, de emeljünk ki egy egyházi vonatkozásút szemléltetésképpen. 1382-ben Márianosztráról pálosrendi szerzeteseket telepítenek le Lengyelországba. A pálosok Csensztohovába kerülnek, ahol európahírű monostort építenek és rövid idő alatt úgy meggazdagszanak, hogy Lengyelország jelentős részét magukénak tudják. A 16. század elején részint kincseik védelmére, részint nemzeti érdek miatt valóságos erődítményrendszert építenek ki, amely a nemzeti megpróbáltatások idején gyakorta szerepel a lengyel történelemben* A millenniumi ünnepségek alkalmából majd sokat fogunk hallani Csensztohováról, a híres bú- csújáróhelyről, ahol a 14. századból származó csodatevő „Fekete Mária” képe van. A kép a lengyel katolikus egyház szerint „Regina Regni Polo- niae” — Lengyelország királynője — nevet viseli. (Wladys- law St. Reymont Nóbel-díjas regénye, a „Parasztok”, feledhetetlen sorokban örökíti meg Csensztohovát.) De nézzük, a lengyel katolikus egyház milyen magatartást tanúsított az ünnepi készülődés közepette. Olvasóink tájékoztattak arról, hogy a lengyel püspöki kar a közelmúltban egy szózatot intézett a német püspökökhöz. A lengyel nemzeti érdekek elárulását éreztük a szózatban. Mi is valljuk, hogy a bűnbánatnak mindenkor helye van az egyházban, de a fennforgó kérdésben a lengyel nemzeti érdek aláaknázása történik és nem az egyház bűnvallása sajátos magatartásáért. Hangsúlyoztuk, hogy a mil- leniumi ünnepségeknek van határozott egyházi vonatkozása. És vitathatatlan a lengyel katolikus egyház történelmi érdeme. De nem kizárólag az egyház ünnepe ez. Mert ebből az alapmagatartásból adódott az a feszültség, amely az öröm poharát ürömmel tölti meg. Vajon jogos-e felvetni ezekben a napokban az állam és egyház szétválasztásának kérdését? Még hozzá olyan értelemben, hogy az egyház uralkodó helyzete középkori módon biztosítva legyen az egységben? Való-e az ünnepi készülődés nemzeti hangulatát a kultúrharcra emlékeztető pásztorlevelekkel és szentbeszédekkel megrontani? Vagy egyáltalában, mi cél vezeti a lengyel főpapságot tevékenysége során? Az igaz, hogy a 30 milliós Lengyelországban „uralkodó” vallás a katolikus. Vagyis többségi. Azonban „akadhatnak” nem katolikus, esetleg felekezeten kívüliek. S azok nem ünnepelhetnek? Vagy rekesszük ki őket a lengyel nép közösségéből? Holott az ő őseik vére, vagy tulajdon fáradozásuk eredménye a mai virágzó Lengyelország. Nem a jogosság, inkább a történelmi érdeklődés veti fel bennem azután azt a kérdést, miért nem nyert meghívást a magyar római katolikus egyház. Csensztohovát a sok közül éppen ezért említettem. Az ünnepi események egyik központja éppen magyar eredetű. Elgondolkodtat bennünket a lengyel főpapok magatartása. Az biztos, hogy a lengyel nép osztatlanul szeretne ennyi megpróbáltatás ytán megemlékezni az ezer éves múltról és bizakodva előre tekinteni a jövendőre. Az is biztos, hogy ugyanezt várják egyházuktól és annak vezetőitől az egyszerű hívek milliói. S mi, akik osztozni kívánunk a lengyel nép örömében, azt kívánjuk, hogy az öröm poharába ne vegyüljön üröm. Rédey Pál Beiktatták floridsdoríi lelkészi állásába Fliegenschnee Frigyest Fliegenschnee Frigyes volt kőszegi lelkészünket az ausztriai evangélikus egyház vezetősége dr. Vető Lajos püspöktől ausztriai szolgálatra kérte ki. A szükséges kivándorlási formaságok elintézése után e hónap elején be is iktatták állásába. Georg Traar az osztrák evangélikus egyház bécsi egyházkerületének szuperintendense, aki tavaly meglátogatta egyházunkat, dr. Vető Lajos püspököt a beiktatásról levélben tájékoztatta, ezeket írja: „Őszinte, szívbéli kötelességem önnek röviden beszámolni arról, hogy tegnap, hetvened vasárnapján, Fliegen schnee lelkésztestvért hivatalába — mint a floridsdorfi evangélikus gyülekezet második lelkészét beiktattam. Iktatási beszédemben — melynek alapigéjéül Mózes 2. könyvéből ezt az igét választottam: „Menj hát. Én a te száddal leszek és megtanítalak, hogy mit kell mondonod”, — kifejezetten köszönetét mondtam a Magyar Evangélikus Egyháznak azért, hogy immár harmadik alkalommal engedett át lelkészt ausztriai szolgálatra. — így önnek és Egyházuknak ezúton is igen szívélyes köszönetét mondok s újólag és még erősebben könyörgök Isten áldásáért a Magyar Evangélikus Egyház útjára és szolgálatára.”" RÓMA VÁRJA AZ ANGLIKÁN ÉRSEKET A Vatikán már felkészült az ingükén érsek római látogatá- ára. Dr. A. M. Ramsey can- erbury-i érsek március 23-án :eresi föl VI. Pál pápát. Jól :rtesült vatikáni körök szerint i beszélgetésen a következő cérdések kerülnek szóba. 1. Az anglikán és római ka- olikus teológusok konferen- úájának a folytatása. 2. A papszentelés kölcsönös ílismerésének a kérdése. 3. Katolikusok és anglikánok együttműködése a misszió területén. 4. A vegyesházasság kérdése, ha ezt a kérdést az anglikán érsek érinteni fogja. SVÉDORSZÁG A svédországi véleménykutató intézet megállapítása szerint tíz svéd állampolgár közül hat lépne be önként a svéd evangélikus egyházba, ha létrejönne az egyház és állam szétválasztása Svédországban és az állampolgárokat írásbeli nyilatkozatra szólítanák feL Svédország annyira evangélikus, hogy ott a többi feleke- zetnek beleszólása az egyház és az állam ügyeibe elképzelhetetlen. Viszont az utóbbi időben igen nagy munkát 'fejt ki ott a katolikus „misszió”, s a „Szentlélek Bank” pénze dolgozik Svédországban. > i színesek többsége a fehérek- ; •e nem jó szemmel nézne, ez j gyermekeinkre és unokáinkra ■ lézve szomorú kilátásokkal lárna. Ma már nem elég, hogy . emondunk a háborúról. Gyer- nekeink és unokáink szem- \ lontjából az a kérdés, hogy ] nit tehetünk ma a színesek- | íek a fehérek iránti ellenséges ; íangulat leküzdéséért. Barátiágra van szükségünk, mivel ] »yermekeink és unokáink sor- ] iá a színes többség jóindulaté- - ;ól fog függeni. Ma a fehér népek évente 530 millárdot ad- ; iák ki a fegyverkezésre, j igyanakkor naponta százezrek | pusztulnak éhen. A lefegyver- rezésnek itt a legfőbb ideje, »mit a barátság megszilárdí- ásával kell összekapcsolni. VIár puszta ésszerűségi okok is megkövetelik, hogy békét és aarátságot hozzunk létre. Ilyen rányban kell a közvéleményt lefolyásolni és az ENSZ-t erősíteni. Be kell látni, mennyire nem keresztyén módon bániunk Jézussal, amikor azt gon- loltuk, hogy a Hegyi Beszédlek csak a magánélet és a vasárnap szempontjából van érlelnie. Mennyire ésszerű az, unit Jézus tanított! Az ö akarata a béke, s a keresztyéneknek a békéért fáradozókká, lídverőkké kell lenniök. Isten szeretete és az emberszeretet isszetartozik. A hit kapcsolata az Atyával és kapcsolat embertársainkkal.
