Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-06 / 6. szám
A munkatárs öröme Máté 20,1-16. A végnélküli háború 2. Vietnami tájékoztató i Nagy emberek, bölcsek és tudósok, költők és művészek közelében mindig találunk olyan embereket, akik a hű- Eég és a szeretet, a segítség és az eszköz kicsi, de drága szolgálataival körülveszik őket. Akik mindennap megtalálhatók a műhely munkájában, vagy az ihletés remegő, szent lázában. Ott vannak a tervek és a vágyak vajúdásában, és amikor a mű megszületik, ők az első édes visszhang, az első dicsőítő ének. Az alkotás aranypora az ő arcukat is beragyogja és őket is megszépíti. Névtelen emberek arcán ezt a megszépült pillanatot úgy hívjuk, hogy a munkatárs öröme. Ilyen boldog arccal írta le egyszer valaki Goethe gondolatait, Beethowen dalait, így tartotta valaki a kezében Semmelweis orvosi műszereit és Munkácsy gyönyörű színeit. Százak és ezrek állnak egy mű mögött, aminek az egészséget, a haladást, a szépséget köszönheti a világ. Isten is, a teremtés legnagyobb és legcsodálatosabb művésze, amikor a világ legnagyobb művét, az életet építi, mindig munkatársakat keres. Embereket, akiknek kezébe miniatűr munkákat ad. Kicsi részleteket. Egy gondolatot, vagy egy mozdulatot, egy mondatot a tervből, egy porszemet a katedrálisból, hogy ezzel ők dolgozzanak. Szőlőskertjében egy szőlőtőkét, talán egy kicsi gyermeket, talán egy emberi szívet. A végtelen kőerdőben egy hajlékot, a családi életnek a fáját, vagy egy templomot, hideg kövek között egy forró imádság meleg hajlékát. Amikor Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példázatát halljiuk Hetvened vasárnapján a templom szószékéről, akkor különösen is átmelegíti a szívünket az a gyönyörű gondolat, hogy Isten munkatársainak méltat minket. Magához hívogat, hogy velünk együtt építse a világot és az örökkévalóságot. Lepergő percek szépségét és hivő emberek üdvösségét. Ereznünk kell azt a boldog izgalmat, hogy Isten reánk is bízott valamit. Valahol, valamiben én is az ö munkatársa vagyok. És ha egyszer ezt a szívemre tett írást elolvasom és végrehajtom, akkor nem éltem hiába. Egyszeribe megtudom, hogy egyszerű, szürke, sokszor üresnek látszó életem és munkám milyen fontos és értékes. Hiszen mindennapi munkámban, magatartásomban és jóságomban Isten munkatársa vagyok. Valahol valami velem is épül ebben a rettentő nagy világban. Isten az Ö szőlőjébe hív minket munkatársainak — ez az ige másik gondolata. — Sok keserű könnycseppet sírtak el már az emberek azért, mert rosszul fogalmazták meg életük célját és értelmét. Mintha úgy állna a dolog, hogy én lennék az élet központja. Mintha az egész világ és maga az Isten is csak énértem lenne. Hány hívőnek hitt imádság akarta azt, hogy gondolatait lesse és azonnal teljesítse az Isten, szeszélyei előtt pedig hódoljon meg a világ. Elcsön- desedésünk és önvizsgálatunk most kezdődő komoly, böjti idején be kell vallanunk, hogy mi milyen sokszor nem Isten munkatársai és nem a világ csendes építői akartunk lenni, hanem önző zsarnokok, akik Istent és embereket a magunk vágyainak és kívánságainak a napszámába akartuk hajlítani. Ezért kell ma Jézustól újra nagyon figyelmesen végighallgatni a szőlőmunkások példázatát. Hogy a böjti csendben megtanuljuk, hogy mi vagyunk Isten boldog napszámosai, megbecsült és szeretett munkatársai. Ezen a vasárnapon meg kell látnunk, hogy Istennel való minden találkozásunk, a Bibliában és az imádságban, a templomban és békés otthonunk esti csöndjében nem arra való, hogy önző kívánságaink hosszú listáját benyújtjuk Neki. Az Istennel való találkozás első mozdulata mindig egy kérdés. Mit tegyek Uram?! Mi az én munkám?! Hol az a darab föld, hol az az ember, ahol áldott eszközökkel, amiket nékem adtál, az erőmmel, a pénzemmel, az időmmel, az életemmel valamit elvégezhetek, amit reám bíztál. Mutasd meg nékem az én helyemet és mutasd meg az én munkámat, hogy vidáman és boldogan megtegyem. Mert nem azért születtem, hogy egy tétlen kacagóval több legyen a pazarló percek piacán, hanem azért, hogy valahol velem is az Isten szüretére szépüljön a világ, az Isten világa. Isten sokféle módon szólít szolgálatába — ez az ige harmadik gondolata. K'it korán, kit későbben. Van, aki csak az utolsó órában érkezik, de ő akkor is elfogadja. Mert Isten órája a kegyelem kerekein jiár. De nekem mégis sietnem kell, mert ki tudja, hogy melyik az utolsó óra. És azt is meg kell értenünk, hogy nem Neki kell a munkatárs, hanem nekünk kell a Gazda. Sietni kell, mert ismeretlen az alkony órája és csak otthon vetik meg mindenkinek az igazi pihenés ágyát, és csak otthon terítik meg hazatérő hozzátartozóknak a szeretet szép asztalát. Még csak annyit, hogy Isten nem fizet a munkatársainak, hanem ajándékot ad. Nem idegennek szolgálunk, hanem Annak, Aki szeret. Aki Atyánk nekünk. A gyermek nem kap fizetést, vagy bért. Nem is kell neki. Csak szív kell, csak szeretet kell neki. Csak otthon, amelyik hazavár és mindig megnyílik, ha fáradtan, mesz- szi, porlepte mezőkről a küszöbére érkezik. A szőlőmunkások története így lesz mindnyájunk számára az a hegyoldal, ahonnan otthonunkba hazahív az esthaA kommunista veszélyről szóló francia propagandaszólamok éppúgy hatástalanok maradtak, mint azok a kommunistaellenes jelszavak, amelyeket a hidegháborúnak ebben az időszakában változtatás nélkül importáltak Vietnamba az anyaországból a franciák. A Szajna-menti jelszavak és frázisok ballonjai minden eredmény nélkül pukkantak szét a Mekong mentén, hiszen mindenki előtt világos volt, hogy a nemzeti érdekek legtökéletesebb elő- harcosai éppen a kommunisták voltak. Elkövették a franciák azt a hibát is, hogy a trónjára visszahelyezett Bao Dai-t olyan jogokkal ruházták fel, melyek messze túlmentek azokon, amelyeket Ho Si Minh Fontainebleauban követelt. ... az elnyomott nép hallatja szavát... Franciaország legalapvetőbben azonban azzal számította el magát, alábecsülte a nemzeti mozgalom hatalmát és a mozgalom szociális prog- rammjának meggyőző erejét Az elnyomott nép, amely eddig csak tehetetlen eszköze volt az eseményeknek, egyre határozottabban kezdte hallatni szavát és jelentette be követeléseit. A gyarmattartók nem voltak felkészülve erre az új helyzetre. Lebecsülték a nemzeti követelések szociális hajtóerejét és elégnek véltek néhány formális engedményt a döntő társadalmi reformok helyett. Ezért Bao Dai császárra és a feudális nagyurakra támaszkodtak. A feudális birtokviszonyok egyre halmozták az elégedetlenség robbanóanyagát. A lakosság 80%-a paraszt. Közülük 70%-nak kezében alig volt' az egész művelhető földterületnek a 12- és fél %-a. A többiek teljesen nincstelenek voltak és arra kényszerültek, hogy a földbirrang. Friedrich Lajos aiiiiiiiiiiiiifaiiüüiiiimiiiiUliiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiüiramiiiüüliiiiüliiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiüliiiiiiiiiiiiiijiiHimiiiiiilifiiis G katona emléke Nelü kisasszony csalódott és igen távoli rokonai semmit sem tudtak kezdeni a szegényes hagyaték egy, a megboldogult által láthatólag nagy becsben tartott darabjával, így hát gondoltak egyet és belerakták egy kekszes dobozba és nyájas mosollyal odaadták a hurcolkodást bámuló gyerekek egyikének. Az így elsózott holmi egy félévszázada készült fotográfia volt, amely egy fiatal katonát ábrázolt és két ezüst gyertyatartótól közrefogva, ötven éve kegyeletes dísze volt a magános nő szűk otthonának. A fiatalember láthatólag minden tőle telhetőt igyekezett elkövetni, hogy megfeleljen a fotográfusok akkori harcias ízlésének, — de merev tartása és félrecsapott-csákója ellenére inkább fiatal lelkészre hasonlított, mint Szerbiába induló frontkatonára... Zubbonya legfelsőbb gomb- jia számára már nem maradt lyuk, mert valahol a derékszíj táján elrontotta a sorrendet és ki tudja, talán ez a magánosán fityegő gomb villant fel valahol a montenegrói napfényben, jelt adva a szerb hegyi vadásznak, aki végzett vele. Nelli kisasszony is kapott egyet a „Hősi halált halt” kezdetű táviratokból, melyeket gumiszalaggal kötegeltek akkor a postások, — mint a bankókat a takarékban. Sírt, remélte, hogy a tábori értesítőszolgálat tévedett, aztán már ebben sem hitt... Vége lett a háborúnak és a magukra maradt mátkák oldalán élő díjnokok és kereskedősegédek álltak az elha- nyatlott hősök helyére, —, mert a feledés a lélek jogos önvédelme... ... £s Nelli kisasszony rájött, hogy benne nincs meg ez az önvédelem, néhány bátortalan boldogság kereső kísérlet után riadtan húzódott, visz- sza emlékező magányába, — olyan volt, mint az albino, aki azt hiszi, hogy elnyújtózhat a szikrázó napon, mint mások, pedig testéből hiányzik valami és a verőfény neki — csak neki — nem édes napfürdő, hanem láz és halál. Nem ment férjhez. — A vastag kartonra ragasztott fénykép előtt mindig volt virág és mindenszentekkor a távolban elhunytak kőkeresztiénél ritka, vanília illatú gyertyákat égetett, melyeknek csonkjaiért összeverekedtek a viaszgyűjtő utcagyerekek. Bűnök, elméletek, meggyőződések évültek el körülötte, újabb szerető nemzedékek vigasztalódtak meg egy új, még kegyetlenebb háború után, — a katona képe azonban ott állt a komódon, félregombolt zubbonyában, civil mosolyával és mindenszentekkor meggyulladtak a gyertyák a temető vízeslevelű akácai alatt... ötven éven át. Vajon boldogok lettek volna, ha a katona visszatér? ... Volt-e benne valami rendkívüli, ami miatt nem lehetett, elfelejteni, vagy csak Nelli kisasszony emlékezete volt az? Baucis és Helois hűségéről legendák regéltek haláluk után. — Nelli kisasszonyról még szomszédai sem tudtak egyebet puszta létezésénél és sírján a Feltámadás örök világosságánál előbb aligha gyullad ki megemlékező fény —, de az talán még tündöklőbb lesz, mint máshol... Turchányi Sándor Rómába utazik a canterbury érsek Dr. M. A. Ramsey canterbury érsek Rómába utazik márdíús 24-én és „udvarias- sági látogatást tesz” VI. Pál pápánál. A mostani érsek elődje, dr. Fischer I960, december 2-án XXIII. János pápánál tett hasonló látogatást. Dr. Ramsey érsek reméli, hogy a Második Vatikáni Zsinat kérdései is szóba kerülnek a találkozón, hiszen kíséretében lesz Moorman püspök is, aki az anglikán küldöttség vezetője volt a Va- I tikáni Zsinaton. 539 évvel Krisztus előtt Kyros, az ószövetségi Czirus perzsa király elfoglalta Babilont. A II. Nabukudurriusur, a bibliai Nabukodonozor király által 586-ban hazájukból hosszú évtizedekre messzire hurcolt zsidó nép hazamehetett a babiloni fogságból. A perzsa királyt az Ür fölkentjének nevezi és Isten eszközeként üdvözli a próféta, mert rajta keresztül Isten adott szabadulást népének. A Biblia írói a történelem eseményei mögötti összefüggéseket is keresik. A történelem Urának, Istennek tetteit nyomozzák, akit Jézus így mutat be nekünk: „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik”; A történelemben munkálkodó Isten szerszáma az ember, uralkodók és királyok, hadvezérek meg pásztorok, halászok, kereskedők, orvosok és rabszolgák ... Rajtuk keresztül belenyúl a világ, a népek-nemzetek, egy család vagy ember életébe. Ahogyan a jó mesterembernek mindenre van szerszáma, úgy tart készen az Isten is sokféle eszközt. Akkor is lehet valaki Isten eszköze, ha maga nem tud róla! Claudel, a nagy francia író szerint Isten a görbe sorokkal is egyenest ír, a rossz eseményekből is tud jót előhozni népe és az egész világ számára. A történelem nagy folyamában ott sodródik az üdvtörténet, Isten tetteinek különleges sora, Izrael, a választott nép, azután Jézus és az egyház története. A hivő szem az üdvtörténet felől értékeli az egész világ történelmét. Nyíljék meg a szemünk a mögöttes összefüggések látására. Az egyes események között Isten akaratával ellenkező dolgokat is láthatunk. Nem minden Isten akarata! Hiszen bőven láthatunk bűnt és rosszakaratot sok esemény forrásaként. A történelem nagy egésze azonban azt mutatja, hogy Isten nem vonult el pihenni, ahogy Madách képzeli az Ember Tragédiájában, mert- a világ „gépezete” magától is forog, hanem szüntelenül munkálkodik. Lehetek én is Idten eszközei Isten mindnyájunkat akar és tud is használni. Pál apostol arról ír a rómabelieknek, hogy „szánjátok oda magatokat az Istennek... a ti tagjaitokat az igazság fegyvereiül” (Rm 6,13). Isten használni akarja a kezünket, a nyelvünket, a gondolatainkat. Megbocsát nekünk, hogy mi is megbocsássunk, szeretetét mutatta meg Krisztusban, hogy mi is szeressük egymást, békességgel ajándékoz meg, hogy mi a békesség emberei legyünk, megvigasztal, hogy mi is tudjunk vigasztalni, fölragyogtatta nekünk a világ világosságát, hogy mi is világosság, útmutatás legyünk másoknak. A pogány római államról azt írja az apostol: „Isten szolgája ő a te javadra!” (Rm 13,4). Ez a birodalom szolgált alkalmas keretül a keresztyénség kibontakozásához és terjeszkedéséhez. A következő évszázadok, egészen korunkig, Isten népét, de az egész emberiséget is vezető, áldást osztó munkáját mutatják. Lehetek úgy is Isten eszköze, hogy nem tudok róla! De mennyivel jobb munkát lehet végezni egy jó fogású szerszámmal, mint egy olyannal, amelyik állandóan kiesik az ember kezéből. Most még sokszor homályosan látunk és botorkálunk élet- útunkon, de a „színről színre” látás felé tartunk. Mennyei Atyánk mindnyájunkat arra hív, hogy keressük, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata (Rm 12,2) és ennek végrehajtói, engedelmes eszközei legyünk. itj. Harmati Béla tokos rizsföldjén és gumiültetvényén dolgozzanak, vagy magas járadékért (a termés feléért, vagy még annál is többért) földet béreljenek. Legtöbbüket ezen fölül egyéb adósság is a birtokoshoz láncolt. A Függetlenségi Front az általa ellenőrzött területeken a többnyire elmenekült nagy- birtokos földjét fölosztotta, a bérleti díjat a termés ionodban állapította meg és a különböző adósságterheket törölte. Amikor aztán még a francia csapatok által megszállt területeken is heves harc lángok fel a szegényparasztok és a földbirtokosok között, Bao Dai is arra kényszerült, hogy egy nagyon is korlátozott, tessék-lássék földbirtokreformot rendeljen el. Igen gyakran ez nem állt másból, minthogy törvényesíteni volt kénytelen azt, amit a Függetlenségi Front már megvalósított. A nép tudta, hogy ezt is a Viet-Minh-nek köszönheti. Á parasztmozgalom dinamikája a vietnami kommunisták 1941. évi politikájára vezethető vissza. Ho Si Minh és harcostársai akkor a nemzeti, demokratikus és szociális követeléseket hozták előtérbe. Megalakították a. Függetlenségi Frontot, melynek legfontosabb programpontjai a következők: 1. Szuverén állam megteremtése. 2. Szövetség a demokráciákkal a háborúban a német és a japán fasizmus ellen. 3. Demokratikus köztársaság általános választójoggal, sajtó- és gyülekezési szabadsággal, a feudális mandarin államigazgatás megszüntetése. 4. Az árulók vagyonának elkobzása. 5. Az eddigi bérlefi és földbirtokrendszer megszüntetése. 6. Nyolcórás munkanap, társadalombiztosítás. A kommunisták, akik eddig éveken át egy kis, az értelmiségre és a munkásságra korlátozódó párt voltak, ezekkel a követelésekkel mindenütt mély rokonszenvet keltettek és más szervezetekben is szövetségeseket nyertek. Így a Függetlenségi Front egyre inkább a nemzeti-demokratikus küzdelem széles frontjává lett, melynek gerincét ugyan a kommunisták képezték, ereje mégis a számtalan, a legkülönbözőbb politikai és vallási irányzatú társadalmi csoport egyesüléséből táplálkozott. ... a franciák a néppel találták magukat szemben... A Viet-Minh-mozgalom lényege szerint nem katonai, hanem társadalmi jellegű mozgalom volt. Katonai alakulatai ©gy olyan piramis csúcsához voltak hasonlók, amelynek alapját a felnövekvő politikai öntudattal rendelkező nép alkotta. Ahol ez a mozgalom a lábát megvetette, ott iskolákat létesített, megszüntette az írástudatlanságot, megvalósította a földreformot. Így a franciák nem is annyira egy. hadsereggel, mird inkább egy új társadalommal találták magukat szemben. Giap tábornok így nyila tkozott: „Az idegen imperialista uralom lerázása, s ezzel együtt a feudális föld- birtokos osztály megbuktatása volt a két főfeladat. Az anti- imperialista célkitűzés egyben meghatározta a másodikat is— Másrészt egy olyan elmaradt gyarmati országban, mint a miénk, amelyben a parasztság a lakosság nyomasztó többségét képezi, nem képzelhető el antiimperialista akció antifeu- dális nélkül már csak azért sem, mert az imperialista hatalmak régtől fogva összefonódtak a feudalista érdekcsoportokkal és céljaik szolgálatába állították azokat... Ezért a nép mozgósítása és felfegyverzése alapjíában a parasztság mozgósítását jelentette, amelynek fő kérdése a föld tulajdonjoga volt.” A társadalmi erőknek ilyen latbavetésé- vel szemben a francia katonai túlerő, mely mindvégig nagyon jelentős maradt, végül is hatástalannak bizonyult. Franciaország óriási katonai erőfeszítései nem hozták meg számára a várt sikert. Ellenkezőleg. Egyre inkább arra kényszerült, hogy a legfontosabb összekötő útvonalakat és a városokat igyekezzék tartani, s eközben az ország hatalmas területei siklottak ki ellenőrzése alól. A partizánok hol itt, hol ott csaptak le rájuk meglepetésszerűen, miközben az egész nép rokonszenve kísérte és minden szükségessel támogatta őket. A partizánok és a nép együttes erejének legyűréséhez végül is nem volt elegendő a 250 000 francia katona és az őket támogat^ 200 000 főnyi vietnami segéd- csapat. A franciák nem tudták megakadályozni, hogy a már oly sokszor legyőzöttnek hirdetett Ho Si Minh a maga befolyását kiterjessze a franciák által ellenőrzött területekre is és ott a népet politikailag szervezze és támogatását élvezze. A francia katonai győzelem helyett Ho Si Minh politikai sikerei jelentkeztek egyre erőteljesebben. (Folytatjuk) G. A. 5559 év 14 513 háborúja! Egy Moszkvában megjelent könyv (A marxizmus—leniniz- mus a háborúról és hadseregről) kimutatása szerint földünk népeinek 14 513 esetben kellett a háború borzalmait megélniük 5559 esztendő alatt. 6z Európai Konferencia m központja Egyházi konferencia-központot akar létesíteni az Európai Egyházak Konferenciája (Nyborgi Konferenciának is mondjuk) az ausztriai Gráe mellett. A nagygyűlések közötti időben itt tartanák a munkaüléseket és különböző ökumenikus találkozásokat. IMÁDKOZZUNK Hűséges Istenünk! Gondoskodásod számtalan jelével veszed körül életünket. Alig kezdtük meg az új évet, máris eltűnt az első hónap. Köszönjük, hogy határozott, atyai kézzel vezetsz. Köszönjük, hogy nincs az életnek olyan helyzete, útunknak olyan fordulata, ahonnan nem nézhetnénk fel rád, ahol nem számolhatnánk veled. Különösképpen köszönjük, hogy Jézus Krisztusban magadat kinyilatkoztattad nekünk. Köszönjük, hogy nem sorsunk alakulásából kell kiolvasnunk ki vagy számunkra, mert Fiad által teljesen megismerhetünk, sőt általa ismerhetjük meg igazán, hogy kik vagyunk mi: megítélt irgalmadra szoruló, segítséged nélkül szűkölködő, türelemben, engedelmességben, bizalomban, az élet szolgáló formájának megértésében és gyakorlásában sokszor kudarcot valló gyermekeid. Kérünk, maradj velünk amikor feladatok elé állítasz, amikor jó alkalmak lehetőségét nyitod meg előttünk. Maradj velünk, hogy helytállhassunk. Vedd el szívünk balga gondolatait és ajándékozz meg bölcs szívvel. Maradj az egész keresztyénséggel. Különösen azokért a testvéreinkért kérünk, akik népükkel együtt küzdenek az emberi jogokért, a nemzeti szabadságért és függetlenségért. Áldásodat kérjük az Egyházak Világtanácsa most Genfben ülésező központi bizottságára. Vedd körül szereteteddel ott a magyarországi egyházak képviselőit. Adj bölcsességet és bátorságot a tanácskozásokhoz. Hadd segítsék azok is a keresztyén egyházakat, hogy a mai nem könnyű helyzetben saját eszközeikkel hozzájárulhassanak a rossz erők fékentartásához és a béke megszilárdításához mindenütt, első sorban a sokat szenvedett vietnami nép körében. Amikor figyelmünket az egyházi esztendő mostani szakaszán egyre inkább Jézus Krisztus keresztje felé irányítod, kérünk, tedd őt számunkra is szolgálatunk mértékévé, küzdelmeink között erőforrássá, üdvösségünk zálogává, hogy minden hiábavaló szót, tétova tettet kerüljünk, céltudatosan és fegyelmezetten éljünk, a szolgálatban pedig, amelyre elhívtál, hűséggel megálljunk. Ámen, __ i
