Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-06 / 6. szám

A munkatárs öröme Máté 20,1-16. A végnélküli háború 2. Vietnami tájékoztató i Nagy emberek, bölcsek és tudósok, költők és művészek közelében mindig találunk olyan embereket, akik a hű- Eég és a szeretet, a segítség és az eszköz kicsi, de drága szol­gálataival körülveszik őket. Akik mindennap megtalálha­tók a műhely munkájában, vagy az ihletés remegő, szent lázában. Ott vannak a tervek és a vágyak vajúdásában, és amikor a mű megszületik, ők az első édes visszhang, az első dicsőítő ének. Az alkotás aranypora az ő arcukat is be­ragyogja és őket is megszépíti. Névtelen emberek arcán ezt a megszépült pillanatot úgy hívjuk, hogy a munkatárs öröme. Ilyen boldog arccal ír­ta le egyszer valaki Goethe gondolatait, Beethowen dalait, így tartotta valaki a kezében Semmelweis orvosi műszereit és Munkácsy gyönyörű színeit. Százak és ezrek állnak egy mű mögött, aminek az egészséget, a haladást, a szépséget kö­szönheti a világ. Isten is, a teremtés legna­gyobb és legcsodálatosabb mű­vésze, amikor a világ legna­gyobb művét, az életet építi, mindig munkatársakat keres. Embereket, akiknek kezébe miniatűr munkákat ad. Kicsi részleteket. Egy gondolatot, vagy egy mozdulatot, egy mon­datot a tervből, egy porszemet a katedrálisból, hogy ezzel ők dolgozzanak. Szőlőskertjében egy szőlőtőkét, talán egy kicsi gyermeket, talán egy emberi szívet. A végtelen kőerdőben egy hajlékot, a családi életnek a fáját, vagy egy templomot, hideg kövek között egy forró imádság meleg hajlékát. Amikor Jézusnak a szőlő­munkásokról szóló példázatát halljiuk Hetvened vasárnapján a templom szószékéről, akkor különösen is átmelegíti a szí­vünket az a gyönyörű gondo­lat, hogy Isten munkatársai­nak méltat minket. Magához hívogat, hogy velünk együtt építse a világot és az örökké­valóságot. Lepergő percek szépségét és hivő emberek üd­vösségét. Ereznünk kell azt a boldog izgalmat, hogy Isten reánk is bízott valamit. Vala­hol, valamiben én is az ö munkatársa vagyok. És ha egyszer ezt a szívemre tett írást elolvasom és végrehaj­tom, akkor nem éltem hiába. Egyszeribe megtudom, hogy egyszerű, szürke, sokszor üres­nek látszó életem és munkám milyen fontos és értékes. Hi­szen mindennapi munkámban, magatartásomban és jóságom­ban Isten munkatársa vagyok. Valahol valami velem is épül ebben a rettentő nagy világ­ban. Isten az Ö szőlőjébe hív minket munkatársainak — ez az ige másik gondolata. — Sok keserű könnycseppet sír­tak el már az emberek azért, mert rosszul fogalmazták meg életük célját és értelmét. Mint­ha úgy állna a dolog, hogy én lennék az élet központja. Mintha az egész világ és maga az Isten is csak énértem len­ne. Hány hívőnek hitt imádság akarta azt, hogy gondolatait lesse és azonnal teljesítse az Isten, szeszélyei előtt pedig hódoljon meg a világ. Elcsön- desedésünk és önvizsgálatunk most kezdődő komoly, böjti idején be kell vallanunk, hogy mi milyen sokszor nem Isten munkatársai és nem a világ csendes építői akartunk lenni, hanem önző zsarnokok, akik Istent és embereket a magunk vágyainak és kívánságainak a napszámába akartuk hajlítani. Ezért kell ma Jézustól újra nagyon figyelmesen végighall­gatni a szőlőmunkások példá­zatát. Hogy a böjti csendben megtanuljuk, hogy mi vagyunk Isten boldog napszámosai, megbecsült és szeretett mun­katársai. Ezen a vasárnapon meg kell látnunk, hogy Istennel való minden találkozásunk, a Bib­liában és az imádságban, a templomban és békés ottho­nunk esti csöndjében nem ar­ra való, hogy önző kívánsá­gaink hosszú listáját benyújt­juk Neki. Az Istennel való találkozás első mozdulata min­dig egy kérdés. Mit tegyek Uram?! Mi az én munkám?! Hol az a darab föld, hol az az ember, ahol áldott eszkö­zökkel, amiket nékem adtál, az erőmmel, a pénzemmel, az időmmel, az életemmel vala­mit elvégezhetek, amit reám bíztál. Mutasd meg nékem az én helyemet és mutasd meg az én munkámat, hogy vidá­man és boldogan megtegyem. Mert nem azért születtem, hogy egy tétlen kacagóval több legyen a pazarló percek pia­cán, hanem azért, hogy vala­hol velem is az Isten szüretére szépüljön a világ, az Isten vi­lága. Isten sokféle módon szólít szolgálatába — ez az ige har­madik gondolata. K'it korán, kit későbben. Van, aki csak az utolsó órában érkezik, de ő akkor is elfogadja. Mert Is­ten órája a kegyelem kerekein jiár. De nekem mégis sietnem kell, mert ki tudja, hogy me­lyik az utolsó óra. És azt is meg kell értenünk, hogy nem Neki kell a munka­társ, hanem nekünk kell a Gazda. Sietni kell, mert isme­retlen az alkony órája és csak otthon vetik meg mindenkinek az igazi pihenés ágyát, és csak otthon terítik meg hazatérő hozzátartozóknak a szeretet szép asztalát. Még csak annyit, hogy Isten nem fizet a munkatársainak, hanem ajándékot ad. Nem idegennek szolgálunk, hanem Annak, Aki szeret. Aki Atyánk nekünk. A gyermek nem kap fizetést, vagy bért. Nem is kell neki. Csak szív kell, csak szeretet kell neki. Csak otthon, amelyik hazavár és mindig megnyílik, ha fáradtan, mesz- szi, porlepte mezőkről a kü­szöbére érkezik. A szőlőmunkások története így lesz mindnyájunk számára az a hegyoldal, ahonnan ott­honunkba hazahív az estha­A kommunista veszélyről szóló francia propagandaszó­lamok éppúgy hatástalanok maradtak, mint azok a kom­munistaellenes jelszavak, ame­lyeket a hidegháborúnak eb­ben az időszakában változta­tás nélkül importáltak Viet­namba az anyaországból a franciák. A Szajna-menti jel­szavak és frázisok ballonjai minden eredmény nélkül puk­kantak szét a Mekong men­tén, hiszen mindenki előtt vi­lágos volt, hogy a nemzeti érdekek legtökéletesebb elő- harcosai éppen a kommunis­ták voltak. Elkövették a fran­ciák azt a hibát is, hogy a trónjára visszahelyezett Bao Dai-t olyan jogokkal ruházták fel, melyek messze túlmentek azokon, amelyeket Ho Si Minh Fontainebleauban követelt. ... az elnyomott nép hallatja szavát... Franciaország legalapve­tőbben azonban azzal számí­totta el magát, alábecsülte a nemzeti mozgalom hatalmát és a mozgalom szociális prog- rammjának meggyőző erejét Az elnyomott nép, amely ed­dig csak tehetetlen eszköze volt az eseményeknek, egyre határozottabban kezdte hallat­ni szavát és jelentette be kö­veteléseit. A gyarmattartók nem voltak felkészülve erre az új helyzetre. Lebecsülték a nemzeti követelések szociális hajtóerejét és elégnek véltek néhány formális engedményt a döntő társadalmi reformok helyett. Ezért Bao Dai császár­ra és a feudális nagyurakra támaszkodtak. A feudális bir­tokviszonyok egyre halmozták az elégedetlenség robbanó­anyagát. A lakosság 80%-a paraszt. Közülük 70%-nak ke­zében alig volt' az egész mű­velhető földterületnek a 12- és fél %-a. A többiek teljesen nincstelenek voltak és arra kényszerültek, hogy a földbir­rang. Friedrich Lajos aiiiiiiiiiiiiifaiiüüiiiimiiiiUliiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiüiramiiiüüliiiiüliiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiüliiiiiiiiiiiiiijiiHimiiiiiilifiiis G katona emléke Nelü kisasszony csalódott és igen távoli rokonai semmit sem tudtak kezdeni a szegé­nyes hagyaték egy, a megbol­dogult által láthatólag nagy becsben tartott darabjával, így hát gondoltak egyet és belerakták egy kekszes doboz­ba és nyájas mosollyal odaad­ták a hurcolkodást bámuló gyerekek egyikének. Az így elsózott holmi egy félévszáza­da készült fotográfia volt, amely egy fiatal katonát áb­rázolt és két ezüst gyertyatar­tótól közrefogva, ötven éve kegyeletes dísze volt a magá­nos nő szűk otthonának. A fiatalember láthatólag minden tőle telhetőt igyeke­zett elkövetni, hogy megfelel­jen a fotográfusok akkori har­cias ízlésének, — de merev tartása és félrecsapott-csákója ellenére inkább fiatal lelkész­re hasonlított, mint Szerbiába induló frontkatonára... Zubbonya legfelsőbb gomb- jia számára már nem maradt lyuk, mert valahol a derék­szíj táján elrontotta a sorren­det és ki tudja, talán ez a ma­gánosán fityegő gomb villant fel valahol a montenegrói napfényben, jelt adva a szerb hegyi vadásznak, aki végzett vele. Nelli kisasszony is kapott egyet a „Hősi halált halt” kez­detű táviratokból, melyeket gumiszalaggal kötegeltek ak­kor a postások, — mint a ban­kókat a takarékban. Sírt, re­mélte, hogy a tábori értesítő­szolgálat tévedett, aztán már ebben sem hitt... Vége lett a háborúnak és a magukra maradt mátkák ol­dalán élő díjnokok és keres­kedősegédek álltak az elha- nyatlott hősök helyére, —, mert a feledés a lélek jogos önvédelme... ... £s Nelli kisasszony rá­jött, hogy benne nincs meg ez az önvédelem, néhány bátor­talan boldogság kereső kísér­let után riadtan húzódott, visz- sza emlékező magányába, — olyan volt, mint az albino, aki azt hiszi, hogy elnyújtózhat a szikrázó napon, mint mások, pedig testéből hiányzik vala­mi és a verőfény neki — csak neki — nem édes napfürdő, hanem láz és halál. Nem ment férjhez. — A vastag kartonra ragasztott fénykép előtt min­dig volt virág és mindenszen­tekkor a távolban elhunytak kőkeresztiénél ritka, vanília illatú gyertyákat égetett, me­lyeknek csonkjaiért összevere­kedtek a viaszgyűjtő utcagye­rekek. Bűnök, elméletek, meggyő­ződések évültek el körülötte, újabb szerető nemzedékek vi­gasztalódtak meg egy új, még kegyetlenebb háború után, — a katona képe azonban ott állt a komódon, félregombolt zub­bonyában, civil mosolyával és mindenszentekkor meggyul­ladtak a gyertyák a temető vízeslevelű akácai alatt... ötven éven át. Vajon boldogok lettek vol­na, ha a katona visszatér? ... Volt-e benne valami rendkí­vüli, ami miatt nem lehetett, elfelejteni, vagy csak Nelli kisasszony emlékezete volt az? Baucis és Helois hűségéről legendák regéltek haláluk után. — Nelli kisasszonyról még szomszédai sem tudtak egyebet puszta létezésénél és sírján a Feltámadás örök vilá­gosságánál előbb aligha gyul­lad ki megemlékező fény —, de az talán még tündöklőbb lesz, mint máshol... Turchányi Sándor Rómába utazik a canterbury érsek Dr. M. A. Ramsey canter­bury érsek Rómába utazik márdíús 24-én és „udvarias- sági látogatást tesz” VI. Pál pápánál. A mostani érsek elődje, dr. Fischer I960, de­cember 2-án XXIII. János pápánál tett hasonló látoga­tást. Dr. Ramsey érsek reméli, hogy a Második Vatikáni Zsinat kérdései is szóba ke­rülnek a találkozón, hiszen kíséretében lesz Moorman püspök is, aki az anglikán küldöttség vezetője volt a Va- I tikáni Zsinaton. 539 évvel Krisztus előtt Kyros, az ószövetségi Czirus perzsa király elfoglalta Babilont. A II. Nabukudurriusur, a bibliai Nabukodonozor király által 586-ban hazájukból hosszú évtize­dekre messzire hurcolt zsidó nép hazamehetett a babiloni fog­ságból. A perzsa királyt az Ür fölkentjének nevezi és Isten eszkö­zeként üdvözli a próféta, mert rajta keresztül Isten adott sza­badulást népének. A Biblia írói a történelem eseményei mö­götti összefüggéseket is keresik. A történelem Urának, Isten­nek tetteit nyomozzák, akit Jézus így mutat be nekünk: „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik”; A történelemben munkálkodó Isten szerszáma az ember, uralkodók és királyok, hadvezérek meg pásztorok, halászok, kereskedők, orvosok és rabszolgák ... Rajtuk keresztül bele­nyúl a világ, a népek-nemzetek, egy család vagy ember éle­tébe. Ahogyan a jó mesterembernek mindenre van szerszáma, úgy tart készen az Isten is sokféle eszközt. Akkor is lehet valaki Isten eszköze, ha maga nem tud róla! Claudel, a nagy francia író szerint Isten a görbe sorokkal is egyenest ír, a rossz eseményekből is tud jót előhozni népe és az egész világ számára. A történelem nagy folyamában ott sodródik az üdvtörténet, Isten tetteinek különleges sora, Izrael, a választott nép, azután Jézus és az egyház története. A hivő szem az üdvtörténet felől értékeli az egész világ történelmét. Nyíljék meg a szemünk a mögöttes összefüggések látására. Az egyes események között Isten akaratával ellenkező dol­gokat is láthatunk. Nem minden Isten akarata! Hiszen bőven láthatunk bűnt és rosszakaratot sok esemény forrásaként. A történelem nagy egésze azonban azt mutatja, hogy Isten nem vonult el pihenni, ahogy Madách képzeli az Ember Tragédiá­jában, mert- a világ „gépezete” magától is forog, hanem szün­telenül munkálkodik. Lehetek én is Idten eszközei Isten mindnyájunkat akar és tud is használni. Pál apostol arról ír a rómabelieknek, hogy „szánjátok oda magatokat az Istennek... a ti tagjaitokat az igazság fegyvereiül” (Rm 6,13). Isten használni akarja a kezün­ket, a nyelvünket, a gondolatainkat. Megbocsát nekünk, hogy mi is megbocsássunk, szeretetét mutatta meg Krisztusban, hogy mi is szeressük egymást, békességgel ajándékoz meg, hogy mi a békesség emberei legyünk, megvigasztal, hogy mi is tudjunk vigasztalni, fölragyogtatta nekünk a világ világosságát, hogy mi is világosság, útmutatás legyünk másoknak. A pogány római államról azt írja az apostol: „Isten szolgája ő a te javadra!” (Rm 13,4). Ez a birodalom szolgált alkalmas keretül a keresztyénség kibontakozásához és terjeszkedéséhez. A következő évszázadok, egészen korunkig, Isten népét, de az egész emberiséget is vezető, áldást osztó munkáját mutatják. Lehetek úgy is Isten eszköze, hogy nem tudok róla! De mennyivel jobb munkát lehet végezni egy jó fogású szerszám­mal, mint egy olyannal, amelyik állandóan kiesik az ember kezéből. Most még sokszor homályosan látunk és botorkálunk élet- útunkon, de a „színről színre” látás felé tartunk. Mennyei Atyánk mindnyájunkat arra hív, hogy keressük, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata (Rm 12,2) és ennek végrehajtói, engedelmes eszközei legyünk. itj. Harmati Béla tokos rizsföldjén és gumiül­tetvényén dolgozzanak, vagy magas járadékért (a termés feléért, vagy még annál is többért) földet béreljenek. Legtöbbüket ezen fölül egyéb adósság is a birtokoshoz lán­colt. A Függetlenségi Front az általa ellenőrzött területeken a többnyire elmenekült nagy- birtokos földjét fölosztotta, a bérleti díjat a termés iono­dban állapította meg és a kü­lönböző adósságterheket tö­rölte. Amikor aztán még a francia csapatok által meg­szállt területeken is heves harc lángok fel a szegénypa­rasztok és a földbirtokosok kö­zött, Bao Dai is arra kénysze­rült, hogy egy nagyon is kor­látozott, tessék-lássék földbir­tokreformot rendeljen el. Igen gyakran ez nem állt másból, minthogy törvényesíteni volt kénytelen azt, amit a Függet­lenségi Front már megvalósí­tott. A nép tudta, hogy ezt is a Viet-Minh-nek köszönheti. Á parasztmozgalom dinami­kája a vietnami kommunisták 1941. évi politikájára vezethe­tő vissza. Ho Si Minh és har­costársai akkor a nemzeti, de­mokratikus és szociális köve­teléseket hozták előtérbe. Megalakították a. Függetlensé­gi Frontot, melynek legfonto­sabb programpontjai a kö­vetkezők: 1. Szuverén állam megte­remtése. 2. Szövetség a demokráciák­kal a háborúban a német és a japán fasizmus ellen. 3. Demokratikus köztársa­ság általános választójoggal, sajtó- és gyülekezési szabad­sággal, a feudális mandarin államigazgatás megszüntetése. 4. Az árulók vagyonának elkobzása. 5. Az eddigi bérlefi és föld­birtokrendszer megszüntetése. 6. Nyolcórás munkanap, tár­sadalombiztosítás. A kommunisták, akik eddig éveken át egy kis, az értelmi­ségre és a munkásságra kor­látozódó párt voltak, ezekkel a követelésekkel mindenütt mély rokonszenvet keltettek és más szervezetekben is szö­vetségeseket nyertek. Így a Függetlenségi Front egyre in­kább a nemzeti-demokratikus küzdelem széles frontjává lett, melynek gerincét ugyan a kommunisták képezték, ereje mégis a számtalan, a legkü­lönbözőbb politikai és vallási irányzatú társadalmi csoport egyesüléséből táplálkozott. ... a franciák a néppel találták magukat szemben... A Viet-Minh-mozgalom lé­nyege szerint nem katonai, ha­nem társadalmi jellegű moz­galom volt. Katonai alakulatai ©gy olyan piramis csúcsához voltak hasonlók, amelynek alapját a felnövekvő politikai öntudattal rendelkező nép al­kotta. Ahol ez a mozgalom a lábát megvetette, ott iskolákat létesített, megszüntette az írástudatlanságot, megvalósí­totta a földreformot. Így a franciák nem is annyira egy. hadsereggel, mird inkább egy új társadalommal találták ma­gukat szemben. Giap tábornok így nyila tkozott: „Az idegen imperialista uralom lerázása, s ezzel együtt a feudális föld- birtokos osztály megbuktatása volt a két főfeladat. Az anti- imperialista célkitűzés egyben meghatározta a másodikat is— Másrészt egy olyan elmaradt gyarmati országban, mint a miénk, amelyben a parasztság a lakosság nyomasztó többsé­gét képezi, nem képzelhető el antiimperialista akció antifeu- dális nélkül már csak azért sem, mert az imperialista ha­talmak régtől fogva összefo­nódtak a feudalista érdekcso­portokkal és céljaik szolgála­tába állították azokat... Ezért a nép mozgósítása és felfegy­verzése alapjíában a paraszt­ság mozgósítását jelentette, amelynek fő kérdése a föld tulajdonjoga volt.” A társadal­mi erőknek ilyen latbavetésé- vel szemben a francia katonai túlerő, mely mindvégig na­gyon jelentős maradt, végül is hatástalannak bizonyult. Fran­ciaország óriási katonai erő­feszítései nem hozták meg számára a várt sikert. Ellen­kezőleg. Egyre inkább arra kényszerült, hogy a legfonto­sabb összekötő útvonalakat és a városokat igyekezzék tartani, s eközben az ország hatalmas területei siklottak ki ellenőr­zése alól. A partizánok hol itt, hol ott csaptak le rájuk meglepetésszerűen, miközben az egész nép rokonszenve kí­sérte és minden szükségessel támogatta őket. A partizánok és a nép együttes erejének le­gyűréséhez végül is nem volt elegendő a 250 000 francia ka­tona és az őket támogat^ 200 000 főnyi vietnami segéd- csapat. A franciák nem tud­ták megakadályozni, hogy a már oly sokszor legyőzöttnek hirdetett Ho Si Minh a maga befolyását kiterjessze a fran­ciák által ellenőrzött terüle­tekre is és ott a népet politi­kailag szervezze és támogatá­sát élvezze. A francia katonai győzelem helyett Ho Si Minh politikai sikerei jelentkeztek egyre erőteljesebben. (Folytatjuk) G. A. 5559 év 14 513 háborúja! Egy Moszkvában megjelent könyv (A marxizmus—leniniz- mus a háborúról és hadsereg­ről) kimutatása szerint föl­dünk népeinek 14 513 esetben kellett a háború borzalmait megélniük 5559 esztendő alatt. 6z Európai Konferencia m központja Egyházi konferencia-közpon­tot akar létesíteni az Euró­pai Egyházak Konferenciája (Nyborgi Konferenciának is mondjuk) az ausztriai Gráe mellett. A nagygyűlések kö­zötti időben itt tartanák a munkaüléseket és különböző ökumenikus találkozásokat. IMÁDKOZZUNK Hűséges Istenünk! Gondoskodásod számtalan jelével ve­szed körül életünket. Alig kezdtük meg az új évet, máris el­tűnt az első hónap. Köszönjük, hogy határozott, atyai kézzel vezetsz. Köszönjük, hogy nincs az életnek olyan helyzete, útunknak olyan fordulata, ahonnan nem nézhetnénk fel rád, ahol nem számolhatnánk veled. Különösképpen köszönjük, hogy Jézus Krisztusban maga­dat kinyilatkoztattad nekünk. Köszönjük, hogy nem sorsunk alakulásából kell kiolvasnunk ki vagy számunkra, mert Fiad által teljesen megismerhetünk, sőt általa ismerhetjük meg iga­zán, hogy kik vagyunk mi: megítélt irgalmadra szoruló, segít­séged nélkül szűkölködő, türelemben, engedelmességben, biza­lomban, az élet szolgáló formájának megértésében és gyakor­lásában sokszor kudarcot valló gyermekeid. Kérünk, maradj velünk amikor feladatok elé állítasz, ami­kor jó alkalmak lehetőségét nyitod meg előttünk. Maradj ve­lünk, hogy helytállhassunk. Vedd el szívünk balga gondola­tait és ajándékozz meg bölcs szívvel. Maradj az egész keresztyénséggel. Különösen azokért a testvéreinkért kérünk, akik népükkel együtt küzdenek az em­beri jogokért, a nemzeti szabadságért és függetlenségért. Ál­dásodat kérjük az Egyházak Világtanácsa most Genfben ülé­sező központi bizottságára. Vedd körül szereteteddel ott a ma­gyarországi egyházak képviselőit. Adj bölcsességet és bátorsá­got a tanácskozásokhoz. Hadd segítsék azok is a keresztyén egyházakat, hogy a mai nem könnyű helyzetben saját eszkö­zeikkel hozzájárulhassanak a rossz erők fékentartásához és a béke megszilárdításához mindenütt, első sorban a sokat szen­vedett vietnami nép körében. Amikor figyelmünket az egyházi esztendő mostani szaka­szán egyre inkább Jézus Krisztus keresztje felé irányítod, ké­rünk, tedd őt számunkra is szolgálatunk mértékévé, küzdel­meink között erőforrássá, üdvösségünk zálogává, hogy minden hiábavaló szót, tétova tettet kerüljünk, céltudatosan és fegyel­mezetten éljünk, a szolgálatban pedig, amelyre elhívtál, hűség­gel megálljunk. Ámen, __ i

Next

/
Thumbnails
Contents