Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-25 / 52. szám
Felelősségünk a jövőért egaéléetelk veleteík... • A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIÁN az az általános vélemény alakult Ki, hogy bátrabban kell előljámia ennek a mozgalomnak az emberiség jövőjéért érzett felelősség terén. Az ökumenikus kérdésekkel foglalkozó bizottság megállapította, hogy ma már Genf és Róma is tettek lépéseket az emberiséget érintő alapvető nemzetközi kérdésekben, éppen ezért a keresztyén békemozgalomnaK meg kell őriznie élharcos jellegét. Az ökumenikus kérdések, vagyis a világot érintő problémák sorába tartoznak az olyan jövőt érintő jelenségek, mint a vietnami agresszió, vagy Európa biztonsága. Ezért a Keresztyén Békekonferencia szófiai ülése ezeket a kérdéseket tekintette legfontosabbaknak az ökumenikus bizottságban is. A VIETNAMI AGRESSZIÓ az egész világ felháborodását yáltja ki. A Keresztyén Béke- konferencia ökumenikus kérdésekkel foglalkozó bizottsága hálával gondolt azokra az amerikai Keresztyénekre, akik szembeszállnak a Johnson-kor- mány vietnami politikájával. Egy nyugatnémet irrethodista püspök azt hangoztatta, hogy Vietnam egy sorba kerül a csehszlovák Lidicével, vagy a francia Oradour-ban történt vérengzésekkel. Ezért érthető az a szélesKörű' tiltakozás, amely az egyházakon belül is életre kelt a vietnami agresz- szióval kapcsolatban. Az ökumenikus kérdésekkel foglalkozó bizottság kereste az utat-módot, hogyan lehet hatást gyakorolni az amerikai kormányra. Ennek egyik jelensége volt a kormányokhoz intézett nyilatkozat, valamint a keresztyéneKhez intézett felhívás, amelyet lapunk hasábjain is közöltünk. Bőven hangzottak javaslatok arról, hogyan léphetnének fel hatásosabban a vietnami kérdésben. Voltak, akik egyházi világkonferenciát javasoltak Vietnam ügyében. Voltak, akik a Hiro- sima-nap mintájára vietnami napot javasoltak, amelyen a világ minden részében megemlékeznének az egyházak Vietnam szenvedéséről és a nemzetközi vöröskereszt útján adományokat juttatnának Vietnam részére. Mások azt javasolták, hogy jobban kell bevinni a gyülekezetek életébe a vietnami kérdéssel foglalkozást, mivel a vietnami agresz- szió kiszélesedése a háborús veszély fokozódását jelenti. EUROPA BIZTONSAGA is szorosan összefügg a vietnami kérdéssel. A béke oszthatatlan Ha valahol megtörik a békét, az kihat máshová is. Az ázsiai háború Európa biztonságát is veszélyezteti. A német kérdéssel szorosan összefügg Európa biztonsága. Ha szilárd és tartós békét akarunk a világon, azokra a kérdésekre kell legjobban fölfigyelnünk, amelyek leginkább veszélyeztetik az emberiség békés jövendőjét. A Keresztyén Békekonferencia kezdettől fogva Küzdött a békés Németország kialakításáért. Maguk a nyugatnémetek is belátták, hogy a német egységet megelőzi a békés Németország célkitűzése. Mert egységes volt a németség a.í- kor is, amikor két világháborút robbantott ki. A béke érdeke felől kell nézni a német kérdést. Ekkor világos lesz, hogy a szomszéd népeket nyugtalanító határigények egyúttal a békét nyugtalanítják. Nem határkérdésről, hanem békekérdésről van tehát szó. Erről az álláspontról sell követelni az európai határok biztonságát, mindkét Németország elismerését, a két német állam egymáshoz közeledését, atommentes övezetek kiépítését, az európai államok koegzisztenciáját. A KATOLIKUS BÍKEKEZ- BEMÉ NYELÉSEKET örömmel vette tudomásul a Keresztyén BéKekooferencia. Berlinben nagyszabású katolikus béke- konferenciát tartottak, azon magyar katolikus papok is részt vettek. A berlini Katolikus békekonferencia elküldte képviselőjét a Keresztyén Békekonferencia szófiai ülésére is. Jó volt benyomást szerezni arról, hogy a keresztyéneK mindenütt egyre nagyobb felelősséget éreznek a jövőért, egyre inkább felsorakoznak azokhoz, akk legkövetKezete- sebben képviselik az emberiség békés jövendőjét. Dr. Ottlyk Ernő AZ ÚRVACSORA KÉRDÉSE A Württemberg! Evangélikus Egyház zsinata az úrvacsora kérdésével foglalkozott és elfogadott egy olyan javaslatot, amely szerint a Német- országi Evangélikus Egyház (EKD) összes tagegyházai lehetővé teszik más protestáns felekeze thez tartozónak is az úrvacsorában való részvételt, tekintet nélkül arra, hogy az illető jogilag melyik feleke- zethez tartozik és hogy egyházában milyen egyházfegyelmi rendelkezések érvényesek. Hasonló döntést hozott a pfalzi tartományi zsinat is Speyerben. < a Konfirmáció kérdése A Bádeni Tartományi Egyház zsinata a konfirmáció kérdésével foglalkozva hozott érdekes döntéseket. Eszerint a konfirmáltnak legalább 141 évesnek kell lennie és nem kell többé fogadalmat tennie konfirmálásakor. A LELKÉSZNÖK SZOLGÁLATA A lelkészi képesítéssel rendelkező nők helyzetének és szolgálatának a kérdéseit igyekszik rendezni a Schles- wig-Holsteir.i Evangélikus Egyház zsinatának az az új törvénye, amely kimondja, hogy a lelkésznő parókiát is kaphat olyan gyülekezetben, ahol több lelkészi állás van és egyházi tanácsosként is szolgálhat, mint hivatalnok. Mindegyik esetben joga van az igehirdetésre és a szentségek kiszolgáltatására. Szolgálati viszonya azonban megszűnik abban a pillanatban, ami- I kor férjhezmegy. AZ EGYHÁZAK VILAGTANACSANAK űj főtitkára a vietnami békéért Dr. E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsa új főtitkára, nemzetközi sajtóértekezletet tartott Genf ben hivatalba lépése alkalmából és síkraszállt amellett, hogy az egész világ keresztyénsége fogjon össze a közös problémák megoldására. Rengeteg olyan kérdés van — jelentette ki a főtitkár, amelyek nemcsak a protestánsokat és nem is külön a katolikusokat érintik. Elsősorban a béke kérdését jelölte meg közös problémának. Elvi megállapításain túl megismételte azt a véleményét is, hogy a vietnami háborút be kell fejezni és a tárgyalóasztalnál kell rendezni a vitás kérdéseket. Igaz történet egy oxfordi diákról illetődre néztem a régi padok távol. De íme, vendégünk van. fölött lebegő fényességet, ke- Vajon honnan? restem a hazai templomok — Magyarországról — felel- meghitt képét. tem és a hangom elcsuklott, a És akkor elöl, a második szívem hangosan vert. padban megpillantottam va- — Isten hozta — válaszolta lakit. Egy fiúcska volt. ügy egyszerűen, a Biblia után 6—7 éves lehetett, alig lát- nyúlt és feldfvasta kettőnk- szott ki a pádból. Előre men- nek azt, hogy a gonosz néha tem és melléje ültem. Végig- bárány képébe öltözik... és néztük egymást. Én kíván- hogy a jó embereket a tetteik- csian, ő félénken. Jól esett a röl ismerjük meg. Nagy élmény amikor az ember öreg fejjel elindul, hogy megint diák legyen — Oxfórában. Valamiféle nemzetközi találkozó ez is, csakhogy nyelvtudásban mérjük össze erőinket. És itt sem mindegy, hogy hogyan képviselem nemzetem színeit. A ma oly divattá lett „külföldi utazásról” vegyes élményekkel térnek haza az emberek. Néha az az érzésem, hogy kiveszőben van az az embertípus, amely tanulni, művészi értékeket látni utazik külföldre. Tanulmányaimból és olvasmányaimból már jólismert műemlékek szemtől-szembe látása mellett rám legnagyobb hatással az emberek voltak. És ... Oxford, a híres diákváros ódon templomaival, kollégiumaival, egyetemi hallgatóival. Emberi jóság tette lehetővé, hogy öreg fejjel én is diák lehettem a nyáron ebben a gyönyörű Tárosban. Onnan hoztam haza egyik legszebb emlékemet. ... Vasárnap délelőtt volt. A kollégium, nagy órája 1/2 10-et ütött. Odahaza gyermekkorunkban ilyenkor harangoztak elsőt, Talán megszokásból indultam el a zuhogó esőben, a csupaviz oxfordi utcán. Nem volt különösebb tervem, nem ismertem még eléggé a városi, napközbeni elfoglaltságom nem engedte meg, hogy jobban ismerkedjünk. Talán mert túl sűrű volt az esőfüggöny, azért tértem be egy gyönyörű virágoskert közepén álló kicsiny templomba. Vagy talán nem is volt véletlen? Ki tudná Isten titkos útjait? A fényesen kivilágított ódon falak között nem volt teremtett lélek. Elfogódva álltam meg az ajtóban. Otthon voltam és mégis idegenben. Meggyermek közelsége. Szerettem volna magamhoz ölelni vagy megfogni a kezét, mintha hozzám tartozna. Csendben ültünk egymás mellett. Aztán valahonnan a templom homályából egy őszhajú, fekete re- verendás férfi jött elő. Beállt az első padba. Mosolygott. Megértő, jóságos bólogatással. — Lám, lám, az én gyermekeim megfeledkeztek rólam, pedig alig egy hétig voltam ' — Találkoztatok-e már ilyenekkel az életben? — A Piroska és a farkas — előzött meg a feleletben a kisfiú és mesélni kezdett vékonyka hangján. Elmondta, hogy a farkas képes volt magát nagymamának álcázni, hogy megtévessze a kis Piroskát. Elmondta a mesét elejétől végig teljes átéléssel. — Más példát nem is tudott = az életből. Karácsonyi levél a nyugati országokban élő magyar evangélikusokhoz Ennek a vége felé haladó esztendőnek a húsvétján levelet írtam Hozzátok „Szólitlak benneteket..címen. Azóta hónapok teltek el és a mostani levelemet már így kezdhetem. „Beszélgetek veletek...” A „szólitlak” és „beszélgeted” kifejezések jelzik azt a változást, árui kapcsolatainkban bekövetkezett. Ma már nemcsak arról van szó, hogy kezdjünk hozzá egymás megkereséséhez, hanem ma már beszélgetéses viszonyba kerültünk egymással. Számos levél jött ugyanis válaszképpen húsvéti levelemre. A levelek írói túlnyomó többségben nemcsak örvendeznek azon, hogy „megszólíttattak” hanem azonnal javaslatokat is tettek arra, miképpen tudnánk kapcsolatainkat mélyíteni, a beszélgetést folytatni. Vannak, akik kérik a kölcsönös-látogatás lehetőségét, mások felajánlották, hogy a „Somvirág” c. elbeszéléskötetünket ismertetnék a külföldi sajtóban és egyben azt kérték, hogy a hazai sajtóban viszont mi írjunk valamelyik külföldön élő magyar evangélikus lelkész irodalmi munkásságáról. Ismét mások érdeklődnek: nem tölthotnének-e itthon néhány hónapot Teológiai Akadémiánkon stb. Egy szóval: elkezdődött az a „közösködés”, amit húsvéti cikkemben kértem. t Szeretném újra kifejezésre juttatni, hogy a magunk részéről igényeljük és folytatni szeretnénk ezt a beszélgetést. Nem „divat”-ból tesszük, hanem, abból a meggyőződésből, hogy elválaszthatatlanul összetartozunk és kötelesek vagyunk a köztünk fennálló közösséget ápolni és nyilvánvalóvá tenni. Ezért sajnáljuk, hogy a Húsvéti levelet néhányon Közületek rosszindulatúan félremagyarázták és annak értelmét meghamisították. Egyes európai magyar evangélikus lelkészek olyan sajtónyilatkozatot tettek közzé, mely szerint mi „meg akarjuk osztani a külföldi magyar evangélikusokat” és ezért „szolidaritásra hívják fel a külföldi magyar lelkészeket”. Amikor húsvéti levelemet írtam és arra gondoltam, hogy vajon mi lesz majd levelem visszhangja, sok minden megfordult fejemben. De ilyen tudatos félremagyarázásra nem számítottam. Meglepett az az indulat, amely a sajtónyilatkozat mögött van. Akik így beszélnek, azok felelőtlenül arra vállalkoznak, hogy egy sarjadó vetést megpróbáljanak letiporni. Pedig mióta vártunk arra — és milyen sokan kérték ezt tőlünk külföldről —, hogy a vetés kikeljen, sarjadjon és szárba szökkenjen a hazai és külföldi magyar evangélikusok közös szántóföldjén! Meggyőződésünk, hogy ez a vetés mégis sarjad és szárba is fog szökkenni. Ennek számos jele van már most és minden bizonnyal még több lesz a jövőben. Az említett néhány lelkész — miközben részünkről „megosztási kísérlet”-röl beszél — kifejezésre juttatja „belső összekötöttségét a hazai magyar egyházzal”, örülünk ennek a mondatnak. Egyben ezt a most folyó beszélgetést felhasználom arra, hogy megmondjam Magyarországon csak egy evangélikus egyház van és pedig az, amely 1948-ban egyezményt kötött a Magyar Népköztársasággal, amelynek 430 lelkésze két éven keresztül tartott Teológiai Konferenciákon tisztázta szolgálatának tartalmát, célját és módját és jutott egységes teológiai és egyházpolitikai magatartásra. Csak az az evangélikus egyház van, amely maga választotta jelenlegi vezetőit és vezető testületéit és amely fenntartja Teológiáját, szeretetintézményeit, sajtóosztályát stb. Ez a „hazai egyház”. Es amikor ez a 430 000 lelket számláló hazai egyház az „anya”-egyház szeretetével kinyútja kezét a külföldön élő néhány ezer magyar evangélikus lélek után, akkor azt szeretetböl és felelősségből teszi. Lehet, hogy néhány külföldön élő magyar evangélikus lelkész nem ezzel a magyarországi evangélikus egyházzal érzi magát „összekötöttség”-ben, hanem valami „tnás”-sal. Ez a „más” magyar- országi evangélikus egyház azonban nincsen. Jó, hogy a hazai egyház és a külföldön élő magyar evangélikusok „összekötöttség”-ét szimbolizálják azok a gyülekezeti tagjaink is, akik édesanyjuk, édesapjuk, testvérük és nagyszülőjük egy-egy külföldön élő magyar evangélikus lelkésznek vagy egyháztagnak. Amikor szószékeink alatt látjuk ökef karácsonykor, eszünkbe jutnak külföldön élő fiaik és leányaik is, és közben arra gondolunk, hogy a „kinti” fiák szíve most idehaza van, az „itthoni” anyák és apák szíve vedig „odakint” van. Nincsen olyan tilosra állított szemafor, amely ezeknek a szíveknek egymással való „közlekedés”-ét meg tudná állítani! Ez is jelzi, hogy szétsza- kíthatatlanul összetartozunk. És most kívánunk Nektek, Testvéreink, szép Karácsonyt, Krisztustól nyert békességet, Benne való örömöt és a magatok helyén hűséges szolgálatot. „Az Ür Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentlélek közössége legyen veletek”. D. Káldy Zoltán püspök---------;__________________ QU tnkaráiiSő-iuf ez A jó pap holtig tanul, — tartja a közmondás —, még ha ismétlésről van 'if, szó. Tétován próbáltam emlékezetemben keresgélni, amikor a nyáron egy caracasi barátom ezt kérdezte: „Mit gondolsz, milyen hosszú nálunk a nappal” — Úgy vélem, — kezdtem dadogva, — hogy minél délebbre megyünk földgolyónkon, annál hosszabbak a nappalok s rövidebbek az éjszakák.” „Tévedsz, •— felelte — mert az Egyenlítő táján éppen tizenkét óra a nappal és tizenkét óra az éjszaka. Ezért is egyenlítő az »Egyenlítő«”. És ekkor már emlékeztem arra, amit néhány évtizede tanultam. így indult a beszélgetésünk és én egyik furcsaság után a másikra bukkantam. A déli féltekén — köztudomású — éppen akkor van nyár, amikor nálunk tél. (A vándormadarak azért költöznek délre.) Amikor Budapesten sűrű, áthatolhatatlan köd terpeszkedik a városra, amikor hópelyhek fehér lepellel takarják be az Alföldet, amikor a hidegtől jégvirágok rajzolódnak a falusi ablakokra, Brazíliában és Argentínában nyár van. Gabonát érlelő nyár és Rio de Janeiróban a rekkenő hőségben strandra iparkodnak az emberek. Amikor nálunk karácsony van, az emberek összébb húzzák magukon a kabátokat, úgy sietnek haza és a fűtött szobákban talán egyetlen zöld folt a fenyő, rajta a fény és meleg kedves szimbólumai, a gyertyács- kák, addig Sao Paulóban ingujjra vetkőzve verejtékeznek a villamosokon, s a virágzás ideje van. A mi karácsonyunk télre esik. így szoktuk meg, s a magyar karácsonynak a báját, meghittségét éppen a fehér hótakaró, a meleg szoba, a fenyőág, a sárga gyertyafény és mindezeken felül a család összebújása adja. Ennek a valósága olyan kitörölhetetlen, annyira sajátos, hogy igehirdetésünk háttere, üdvözlőlapjaink témája, regények, elbeszélések, költemények alapmotívuma — ha karácsony megszólal bennük — mindig ez. Sőt a régi, romantikus karácsonyi históriák, a szegények és gazdagok karácsonya is mindenkor ebben a miliőben játszódik le. Valami groteszk ellentmondásnak hat, ha azt kell hallanunk, „karácsonykor strandra megyünk”, vagy „ki kell mennünk a tengerpartra, a hűs habok enyhítenek az elviselhetetlen melegen”, s az utcán eldobott dinnyehéjakat lepnek el a legyek, a nyár gőzölög a házak között. Ez a magyar barátom, aki évekkel ezelőtt szakadt el hazájától és Dél-Amerikába, Caracasba vetődött, így panaszkodott: „Csak a karácsonyt nem tudom megszokni, nem karácsony ez. Ha módját ejthetném, karácsónykor mindig hazajönnék. Mert igazi karácsony csak itt van.” És ömlött belőle a nosztalgia. Mert a karácsonyban ősi tradíciók szakadnak fel. A gyermekkor, a család meghittsége, a tél dermesztő hidege és feloldódás az otthon meghitt melegségében. Mindenek felett a hit abban, hogy az Üdvözítő születése meleggé teszi még a kihűlésnek indult emberi szivet is! A honvágyban, a hazakeresésben, a szülőföld utáni vágyban benne remeg a karácsony is. A magyar karácsony. A mi karácsonyunk szeretetét, hangulatát, téli melegségét küldjük nektek, örök nyárban élő testvéreink. R. P. Zsinatunk a nyilvánosság előtt NEVES PROFESSZOROK AZ ÜJ MÜNCHENI TEOLÓGIÁN A jelenleg még kialakulóban levő új Evangélikus Teológiai Fakultáson, Münchenben, neves teológiai profesz- szorok fognak tanítani. . így meghívást kapott többek között az új Fakultásra D. L. Goppelt hamburgi újszövetségi professzor és D. H. W. Wolff jelenleg még mainzi ószövetségi teológiai professzor is. De az őszhajú pap megértette és Isten is ötöst adott a feleletre. Hármasban énekeltük a szokatlan dallamú zsoltárt. Aztán letérdepeltünk imádkozni. Nehéz annak a pillanatnak a hangulatát visszaadni. A gyertyák lobogtak, a templomban három ember térdepelt. Egy őszhajú aggastyán, egy gyermek és jó magam. — Isten, — hallottam tisztán a templomi csendben — álld meg egy kis, messzi ország népét. Add, hogy hajlékaiban örök szállást vegyen a béke, háború ne érje, viharok ne rázzák, gondviselő szereteted őrködjék felette. Ámen. — Az öregek bölcs alázatával meghajtott fejű pap elhallgatott. A templomi csend fülelt, miközben szememből földre pergett egy nagy, igaz könnycsepp. A kisfiú felállt, odament a paphoz. — Honnan jött a néni? — kérdezte halkan. — Magyarországról. A kicsi elgondolkodott. Valahol emlékezete térképén egy országot keresett. Nem találhatta, mert rántott egyet á vállán, aztán kifelé indult. Az ajtóban megvárt. — Ott is jó emberek laknak? — kérdezte. — Jó emberek — válaszoltam és megsimogattam a fejét. Amikor kiléptem az esőáztatta utcára és felnéztem az égre, még felhőket kergetett a nagy sziget szeszélyes szele, de mire hazaértem kisütött a nap, melynek melegétől peregni kezdtek az esőcseppek levélről, ágról és a sok-sok kicsi kert ezerszínű virágairól. Gyarmathy Irén Alig hogy végétért a zsinat, napilapjaink igen részletes tudósításban adtak hírt annak megtörténtéről. A Magyar Nemzet december 10-i száma hírül adja, hoov a zsinat új és teljes törvénykönyvet alkotott, majd részletesen ismerteti a zsinatnak az emberiség nagy kérdéseiről szóló felhívását. A Reformátusok Lapja és a Katolikus Szó szintén foglalkozik a zsinat lefolyásával. A Magyar Rádió a rendes hírszolgálaton kívül angol és német nyelvű adásában is foglalkozott a zsinattal. *> %
