Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-18 / 51. szám

A rosszat jóval... Rom. 12,21. Rossz! — értékelő-ítélet, amikor kimondjuk, a jóhoz, az értékeshez hasonlítjuk. A „rossz gyümölcs” használhatatlan, romlott a jóízű gyümölcshöz viszonyítva. — Szembetűnő ez a gyümölcsnél, de elbúvó az ember viselkedésénél, cselekedetei­nél. Ha valaki meggyőzte a rosszat, a legnagyobb erkölcsi győzelmet vívta ki. Mi is az a r o s s z ? Nem áll oda az ember elé mezítelenül, felfedve rosszaságát, inkább titkossá lesz, olyanná, mint egy hal a vízben az utána nyúló kéz között. A rossz mentegetőzik, takarja magát. Az ember csak következményt lát, a véghez vitt tettet, amely a másiknak fájdalmat, bosszúságot okoz, ma­gának pedig nyugtalanságot, lelkifurdalást. Ha a settenkedő rossz indítékait fel tudjuk fedni, hamarabb lehet ellene küz­deni. Erőszakkal, hatalmi szóval, fegyverrel és börtönnel nem lehet legyőzni, csak megfélemlíteni. Így hamu alá költöző parázs lesz, aminek csak egy kis szellő kell, hogy újra égjen. A rosszaság ellen egyetlen hatékony fegyver létezik, a türel­mes, éber, meggyőző szeretet, amely kész kivárni az időt, hogy a jóval győzze meg a rosszat. Egy édesanya mondta el a következő történetet: »Egyik este történt. Lefekvéshez készülődött a kisfiam. Fáradtnak éreztem magam, pedig sok dolgom volt még. — Utolsó simítá­sok a szobán, iskolaszereken. Minden rendben volt, csak a polc alól kandikált ki színes papír. Letérdeltem, úgy emeltem ki a polc alól. Ismeretlen volt. — Mi ez? — Honnan került ide? — „Papír levonó” — hangzott a rövid válasz. — A hang nyu­godt volt — mégis felkaptam a fejem. Nyugtalanság fogott el. — Vetted? — „Kaptam.” — Kitől? „Egy ismeretlen fiútól.” — Szúrt a tekintetem, mikor a fiamra néztem. Szeme megrebbent és szinte ömleni kezdett belőle a szó. „Oh, a fiúnak sok ilyen van! Tíz is!” — De hiszen egy ilyen tasak 4 forint. — „Igen, de a fiú mamája papírboltban dolgozik. ... Nem is akartam elfogadni, de a fiú rábeszélt." — Mindez, amit elmondtál, nem igaz. — „De igen, igaz” — hangzott a méltatlankodó felelet. Egyszerre mérhetetlen tehetetlenség fogott el, hiszen hazu­dik. De miért? Miért? __Ügy éreztem, kicsúszik a kezemből az , aki eddig az enyém volt és sodorja valami messzire tőlem, és mindattól, amire eddig tanítgattam. — Tehetetlenségemben düh fogott el és már-már pofonra lendült a kezem... A gye­rek tekintete egyszerre zavart és egyben figyelő lett. — Uram, Istenem — fohászkodtam csendben, magamban —, segíts!... Hát jó — szólaltam meg kis csend után —, imádkozzunk. — Majd az esti ima után, megsimítottam fiam fejét — lehet, hogy igazat mondtál, de meg kell mondanom, mégsem hiszek neked! Egyet jól jegyezz meg! Engem becsaphatsz. De van valaki aki mindenről tud. Ö most is tudja az igazságot, és én hiszem, hogy ez be is bizonyosodik. Jó éjszakát! — hajoltam le hozzá, de akkor már két könnyes szem nézett rám. „Tudom Édesanyám, hogy ki az, az Űr Jézus! És kérlek, ne haragudj! Én vettem a képeket, de féltem, megharagszol érte, hiszen a pénzt az iskolai takarékra kaptam." — Nemcsak a fiam könnyebbült meg, én is. Sikerült győzni az indulat és a hazugság felett.« If j. Benkóczy Dániel A szolgáló Krisztus nyomában Harmincöt éves a Kistarcsai Özvegy Papnék Otthona Bensőséges ünnepe volt a Kistarcsai özvegy Papnék Ott- mét és célját. Ez a szolgáló sál irányította az épület meg- honának és a Kerepes—kistarcsai fiókegyháznaR 1966. novem- szeretet az egyház örök fel- újítását. . am ■ . __ , . . . .. „ ...... adata es ebben kell gazdagnak Az istentisztelethez kapcso­ber 27-en. Az Otthon 3a eves fennállása es teljes felújítása iennjQk a híveknek is. Méltó, lódva az Otthon igazgatója, alkalmából meglátogatta a gyülekezetét D. KÁLDY ZOLTÁN hogy a hálaadó gyülekezet Blatniczky Jenő lelkész kö- püspök és hálaadó istentisztelet keretében hirdette Isten igéjét megemlékezzék azokról, aki- szöntötte D. Káldy Zoltán püs- az Otthon kápolnáját megtöltő ünnepi gyülekezetnek. keP. keresztül az Otthon meg- pököt, Erőss Sándor pestme­valósulhatott es áldott munka- gyei espereshelyettest, Muncz ját mindmáig végezheti. Frigyest, a Diakóniai Osztály Evangélikus egyházunk pap- vezetőjét, a támogató gyüleke- néi 1929-ben vásárolták meg zetek képviselőit és az ünnepi az épületet. Alig két esztendő gyülekezetét, majd ismertette múlva, 1931. november 25-én, az Otthon történetét, teljesen készen, berendezetten 1931. november 25-e óta 35 adták át az Otthont rendelte- esztendő telt el. Azóta is min- tésének. Nehéz lenne mind- den esztendő emberi szónál azokat felsorolni, akik az el- ékesebben beszél arról, hogy múlt 35 esztendőben Jézus Jézus Krisztus szeretete csodák Krisztus szeretetével szolgál- között járatja az egyház népét, tak ennek az Otthonnak és a Az Otthon is nagyon nehéz benne lakó testvéreknek, időket élt át. A háború vihara Krisztus szolgáló szeretete öl- erősen megtépázta az otthon tött testet mindazoknak a kül- épületét. Szinte mindent újra földi és hazai testvéreknek az J^Hett kezdeni. Néhány - még áldozatában is, akik az épület 7° ~ W?bb ,m’fn^át°1 mostam külső megújítását le- oda hogy az otthon külsőleg hetove tettek. Az Otthon ve- és belsőleg megújultan, meg- zetője, id. Kendeh György, fá- szépülten állhat a szeretetszol- radságot nem ismerő odaadás- gálát rendelkezésére. Az ország minden részéből érezzük a papi családok fele­lősségtől áthatott szereíetét. A környező gyülekezetek, mint az Otthon támogató gyülekezetei, évről évre hűségesen segítenek a mindennapok gondjainak hordozásában. Ezek nélkül az áldo­zathozatalok nélkül lehetetlen lenne az Otthon belső életének, Lk 22, 24—27 alapján szólt mai nem uralkodni akart az a 20 gondozott és a személyzet szükségleteinek a biztosítása, arról az ádventi Királyról, aki embereken, hanem szolgálni. A Kistarcsai Otthon egész szolgálata dicsőségadás a közöttünk isteni hatalommal járt ebben Ez a szolgáló szeretet jelenti a megszakítás nélkül szolgáló Űrnak! a világban, de ezzel a hatalom- Kistarcsai Szeretetotthon értel­Az evangélikus özvegy papnék otthona Kistarcsán <B. J.) A város jólétén fár adózók d 4- n.eg.%e.dik. na&&&CS R égi írás beszéli el a negyedik napkeleti bölcs történetét. Artabánnak hívták. Már előzőleg megálla­podott a napkeleti bölcsekkel, hogy a csillag feltűnése után Borsippában a templom előtt találkoznak, ahol tíz napig várnak reá a töb­biek. Amikor Jézus csillaga feltűnt, Artabán el­adta mindenét és az árán három gyönyörű gyöngyszemet vásárolt Jézus számára: egy za­fírt, egy rubint és egy igazgyöngyöt. A tizedik nap estéjén mindössze pár kilo­méter választotta el a borsippai találkozótól, amikor rablóktól leütött embert talált az út- szélen. Lehajolt hozzá és reggelig ápolta. Reg­gel azután neki adta minden élelmiszerét és bésietett a városba. De lekésett. A többiek már útnak indultak. Hogy ő is útra kelhessen, az útravaló éle­lemért odaadta az első gyöngyszemet, a kék zafírt Hosszú út után megérkezett Betle­hembe. Itt megtudta, hogy hiába tette meg a fáradságos utat. Jézus szüleivel már Egyip­tomba ment. Szomorú szívvel ült szállásán, amikor híre járt, hogy Heródes király kegyet­len parancsával szertejárnak a katonák, hogy megöljenek minden két éven aluli csecsemőt. Még fel sem ocsúdott a borzalmas hírből, amikor katonák rontanak be a kapun. Arta­bán ekkor habozás nélkül előveszi második gyöngyét, a piros rubintot és megmenti vele szállásadójának gyermekét. Most már min­dennek vége — gondolja magában — és el­bolyong. Faluról falura, városról városra jár és egy életen át keresi Jézust. Nem tud le­mondani erről a találkozóról. Minden új úton, minden forrás tövén felragyog előtte a re­ménység: — hátha most megtalálja Jézust. Harminchárom esztendő után Jeruzsálembe ér. Szíve azt súgja, hogy Jézust itt fogja meg­találni. Hajlott háttal, fáradt léptekkel így megy a Golgota felé. Egyszer csak látja, hogy fiatal leányt akar­nak elhurcolni rabszolgának. A bölcs ekkor előveszi utolsó drágakövét, az igazgyöngyöt. Ez a legszebb, a leggyönyörűbb ajándék, amit Jézusnak tartogatott. Ebben a pillanatban nem lehet tudni, melyik a fényesebb: az igaz- gyöngy-e, vagy a fáradt vándor kifényesedő szeme. A körülállók csak annyit látnak, hogy az öreg, rongyos vándor reszkető kezével oda- csüfcztatja a rabszolgasorsra szánt leányka ke­zébe a drágakövet, hogy azon megvásárol­hassa a szabadságát. És ebben a pillanatban — íg,y mondja el a régi írás — hatalmas földrengés támad és egy repülő kődarab halálosan halántékon sebesíti az öreget. Haldokló arcára ráhajol Jézus ésj ezt mondja: — köszönöm az ajándékot. Artabán arcát ebben a pillanatban széppé i simítja a boldogság: — amikor mindenét oda-| adta — megtalálta Jézust! K arácsony előtt így hallgatta végig az el-| csöndesedé gyülekezet Artabánnak, a ne- f gyedik bölcsnek a történetét. És a beszélgetési csöndjében és szünetében egyszer csak meg­szólalt valaki. — Kicsoda ma a negyedik napkeleti bölcs?! És a kérdésre megszólaltak egymás után a válaszok. — Mindenesetre nem az — mondta az első —, aki karácsonykor a szeretteinek viszi az ajándékot. Ez csak annyi lett volna, mintha Artabán a családja között osztotta volna szét a gyöngyeit, a kincsét, a gazdagságát. — Mindenesetre nem az — mondta a má­sik —, aki a gyöngyszemeit, a pénzét a temp­lom perselyébe dobja ünnepi áldozatul. Hiszen ha ez így lett volna, akkor Artabán otthon a hazájában, a templom ünnepi perselyébe szórta volna a gyöngyeit. — Mindenesetre nem az — mondta a har­madik —, aki magának akar mindent meg­tartani. Hiszen a negyedik napkeleti bölcs gyöngyökre váltotta a vagyonát. i — Azt hiszem — mondta valaki —, hogy« ma az a negyedik napkeleti bölcs, aki hozzá| hasonlóan embereknek adja át a karácsonyi! Krisztusnak készített karácsonyi ajándékát.! Azt hiszem — mondta tovább —, mi mind-! nyáján, karácsony felé tartó emberek, embe-I rekkel találkozunk össze a karácsonyi úton és! Isten ezeken a találkozókon nézi meg ünne-| pelni kívánó arcunkat. Isten bizonyára azt fi-| gyeli. hogy hivő és imádkozó arcunk, Krisz-I tussal megajándékozott életünk mit ad, vagy! mit nem ad azoknak, akikkel az életünk útján! összetalálkozunk. I A karácsonyt váró gyülekezet áment mon-l dott az utolsó szavakra. 2 — Igen, igy kell készülni a karácsonyra: a! jóság gyöngyeire kell váltani az életünk aján-j dékba kapott vagyonát. Szavainkat, gondola-! tainkat, szívünket visszük karácsony előtt és! karácsony után az emberek felé. Emberek és! világok, családok és népek, otthonok és me-l zők, templomok és műhelyek testvérei felé.? A halál küszöbére érkező Artabánt ezzel! fogadta Jézus: — köszönöm az ajándékot.! Örök karácsonyi otthonunk küszöbén hiszem,! hogy tőlünk is elfogadja az embereknek át-f adott jóságunk fehér gyöngyeit: — köszönöm! a karácsonyi ajándékot! | Friedrich Hajos 1 ADVENT Amíg öt várom: utam hiába tépi fagy, fény, vihar, hiába bont a közöny kalapácsa. Vitorlám tán csak tenyérnyi rongy, de élet hajóját viszi part felé, s akármi érjen: ember vagyok, Isten atomnyi mása! Amíg öt várom újra és egyre, a Csillag-Embert, a Betlehemi Fároszt, a Lélek Urát: nő a föld, és nő, nő a léptem... Mert Ö az erő, a mentő lendület, az iszonyúra rádöbbentetés, az Egyetlen Béke bennem, és Bonnban, és Pekingben, és Vietnamban is! FREDFRIK a. schiotz ÜJBÖL ELNÖK A LUTHERÁNIA december 18-án, Advent 4. vasárnapján délután 6 órakor Istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja Bach Karácsonyi oratóriumát Igét hirdet D. Káldy Zoltán püspök A BUDAPESTI LELKÉ­SZEK mindig érdeklődéssel la­poznak bele a Hazafias Nép­front papi békegyűlést hirdető piros-fehér-zölddel átszőtt meghívójába. A meghívók ne­ves politikusok, közgazdászok, újságírók, rádió- és TV-szer- kesztők neveit tüntetik fel elő­adó gyanánt. December 5-re újra gyűlést hirdetett a Hazafias Népfront. A gyűlés meghirdetésekor még fokozottabb lett a budapesti protestáns lelkészek érdeklő­dése. Mindnyájan éreztük, hogy a magunk, családunk, hí­veink, kétmillió Ember sorsá­ról esik majd szó, a Budapest i/\lr»nÁf Ac -i T 7 i nf fonrtrrolci negbeszélésen. A gyűlés elo­ldó ja Sarlós István, a Buda­pesti Tanács V. B. elnöke volt AZ ELNÖK NÉHÁNY MON­DATA UTÁN máris a főváros irömeinek és gondjainak kel- ős közepében éreztük magun­kat s mire felocsúdtunk, máris nint érdekelt budapesti polgá­rok avatódtunk be a legidősze­rűbb kérdésekbe. Nagy család tagjainak érezzük magunkat ahol a családapa együtt tervezi a család sorsát a család tagjai­val, ahol közösen beszélik meg a háztartás helyzetét. A buda­pesti nagycsalád háztartásábar megnövekedett és sokféli igényt kell kielégíteni. A; egyiknek lakásra van égetőei szüksége, az autóbuszon és vil lamosan utazóknak jobb köz lekedésre, az autósoknak köze lebbi benzinkútra és jobb ga razsírozási lehetőségre, a házi- • asszonyoknak még megbízha­tóbb víz- és gázellátásra. Egy­szerre természetesen minden 1 igényt kielégíteni nem lehet i De az elkövetkező ötéves terv­■ ben a család minden tagjának ■ jut valami, ami szebbé és ké- ; nyelmesebbé teszi az életet. ÖRÖMMEL SZÁMOL BE az ■ elnök arról, hogy az elkövet- I kező ötéves tervben 58 000, ja- , varészt kétszoba-összkomfor- i tos lakás épül, ami a legszű­- kebb számítások szerint is ; több mint 200 000 embernek- jelent otthont. Ezeknek a la- t kásoknak az építése közmű- e vekkel együtt személyenként ! 100 000 Ft-ba kerül az állam- i nak. Tehát aki harmadmagá­- val költözik egy új lakásba,- gondoljon arra, hogy 300 000,- aki negyedmagával, az 400 000- Ft-ot kap ajándékba. De nem hallgat az elnök a problémák­ról sem, mert az óriási lakás- építkezés ellenére jóval több — kb. 100 000 — lakásra lenne szükség. Az elnök beavat bennünket a, világváros közlekedési prob­lémáiba is. Budapesten 4 mil­lió ember utazik naponta. A legnehezebb a 4—6 óra közötti csúcsforgalmi időszak: ekkor 800 000 embert szállítanak a közlekedési eszközök. Termé­szetes tehát a zsúfoltság, a ké­nyelmetlen utazás. De 1970-re elkészül a Metró Fehér út és Buda közötti szakasza, mely sokat enyhít majd a nehézség gelten. A közlekedés után a víz- és gázellátás problémáiról szól as elnök. Előfordul, hogy a vízel­látásban nehézségek merülnek föl — bizonyos évszakokban a felső emeleteken nem zavarta­lan a vízellátás, vagy olykor klóros a víz. Pedig milyen ha­talmas méretű a fejlődés és milyen óriási költségeket fek­tettek bele csak nemrég is új kutak fúrásába! A fejlődést egy példával bizonyítja: 1896- ban a főváros közgyűlésén egy interpelláló városatya szóvá tette, hogy klóros a víz. A ve­zetők ezzel védekeztek: hatal­mas mennyiséget, 60 000 köb­métert termelnek a kutak. Ma pedig kilencszázezretü! A ne­hézségek megoldására a har­madik ötéves tervben új viz­es gáztárolók épülnek. Így avat be sorra-rendre az elnök fővárosunk és éle­tünk gondjaiba és örömeibe. S így beszél csodálatosan szép fővárosunkról, amelyről leg­utóbbi berlini útján a riporter ilyen megjegyzéseket hallott: Berlin csak egy óriási falu Bu­dapest mellett. Szép világváro­sunk minden problémája és életünk kényelme annál hama­rabb oldódik meg, mennél oda- adóbban és lelkesebben végez­zük munkánkat, ki-ki a maga helyén. M. L. í Jóságos Mennyei Atyánk! Hálás szívvel örvendezünk azon, * hogy amikor a keresztség állal egyházadba elhívtál, Jézus ! Krisztus Urunk nyomdokaira állítottál minket. Segélj törekvé- ! sünkben, hogy tévesztés nélkül kövessük öt. Hiszen, amikor } hallgatunk az ige szavára — most is Ö vezet. Ha fogadjuk Öt ^— belép az életünkbe és erősít. Ha hűtlenekké válnánk — ? Ö akkor is hű marad. Ha megtérünk — Ö ismét visszafogad I közösségébe. 1 Az így megtapasztalt szeretetével késztet és képesít arra, ’ hogy ragaszkodjunk hozzá és kövessük Öt. Ezáltal mindinkább * hasonlítsunk őhozzá. Megköszönjük, hogy Jézuson keresztül \ tanítasz szeretőiben élni, vétkeket megbocsátani, békességet * keresni és szerezni, minden ember és nép javán munkálkodni. f Köszönjük, hogy eközben növeled bizonyságtételünk hitelét és ' megismerteted küldetésünk teljesítésének örömét. k Hittel fogadjuk biztatásod, hogy minden jó, amit itt e má- i ban a menyasszonyidő alatt megélünk, az csak ízelítő. Erre ' még beteljesedés következik a Bárány menyegzőjén. : Vezess hát el ígéreted teljesedéséhez, ahol hitünk látássá, 1 reménységünk pedig üdvösséggé válik ingyen való kcgyelmed- k bői a Jézus Krisztus által. Ámen. A Lutheránus Világszöve ség elnökét, Frederik . Schiotz-ot választotta meg ú ból elnökévé az Amerik Lutheránus Egyház.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents