Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
az új főtitkár HIVATALBA LÉP December elsején hivatalba lép az Egyházak Világtanácsának új főtitkára dr. Eugene Carson Blake, aid dr. Willem A. Vlser’t Hooft örökébe lép. Szerintünk is új korszak kezdődik Blake főtitkár hivatalba lépésével az Egyházak Világtanácsa életében és tevékenységében. Mi azt reméljük, hogy ■az új főtitkár működésének mindjárt az első éveiben olyan lépések történnek a világszervezet életében, amelyek megszüntetik a világban a helyi békétlenségeket és arra indítják a világ felelős vezetőit, hogy ne kelljen aggódnunk az emberiség holnapjáért! BARTH KÁROLY A FŐERETNEK A „Frankfurter Allgemeine” ni mű nyugatnémet napilap novemberi számában hosszabb cikket közöl Barth Károly római utazásáról. Megemlíti azt is, hogy Willebrands holland püspök kapcsolatot akart teremteni Barth Károly és a Laterani Egyetem között. Wille- tbrands e célból megkereste a fenti egyetemet. A válasz rendkívül jellemző és meggondolkodtató volt. Az egyetem magy megtiszteltetésnek tartaná, ha Barth Károly fölkeresné, de mint Péter és Pál apostolnak az utódai sajnos nem tartják lehetségesnek, hogy „az eretnekek feje” az egyetem falai között tartózkodjék. Willebrands csak egyet tehetett, hogy letette a telefon- kagylót. A Lateran-Egyetem hű maradt önmagához. Álláspontja a Második Vatikáni Zsinat után sem változott. Jó lenne, ha az ilyen tényék protestáns köröket is a tények útjára vezetnének. A JEZSUITÁK HŰSÉGE RENDÍTHETETLEN! A jezsuita rend egyetemes gyűlése 1965 májusában nyílt meg és 1966. november 17-én fejeződött be. Erre a több ülésből állő konferenciára azért volt szükség, mert a katolikus egyházb'kn a Második Vatikáni Zsinat után olyan hírek terjedtek el, hogy a jezsuita rend, amely évszázadokon keresztül a Vatikán leghűségesebb és iegharcosabb élcsapata volt, bizonyos pontokon nem ért egyet a Második Vatikáni Zsinat határozataival. A most megtartott generális kongregáció ennek a híresztelésnek az ellenkezőjét bizonyítja. VI. Pál pápa a kongregáción tartott beszédében utalt ugyan a fenti kételyekre, de örömmel állapította meg, hogy a jezsuita rend hagyományaihoz híven a leghűségesebb szerzetes rendje ás élcsapta a katolikus egyháznak. Szószerint ezt mondta: „Igen, szent Ignatus fiai ma is hűségesek önmagukhoz és az egyházhoz. Mindenre készek és erősek. Kezükben új fegyverek találhatók a régiek helyet, amelyek már ma nem olyan hatásosak. De az engedelmességnek a régi szelleme hatja át őket.” A pápa éppen ezért továbbra is elsősorban a jezsuita rend tagjaiban bízik és ha ez a rend hű marad önmagához, akkor a Vatikán bizalma soha nem rendül meg benne. Hiszen a jezsuiták (világiak és szerzetesek) alkalmasak a pápa véleménye szerint elsősorban arra, hogy a katolikus hitet a modern világban terjesszék és az ifjúságot a katolikus egyház számára megnyerjék. FASISZTÁK KITÜNTETÉSE Szeptember közepén több helyütt ünnepséget rendeztek Nyugat-Németországban a revansista szövetségek. Az egyik ilyen ünnepélyen kijelentette egy volt SS-szónok, hogy az egykori fegyveres nácik találkozója államformáló és államfenntartó tényező. A sziléziai kitelepítettek szövetsége kijelentette, hogy nem ismerik el a második világháború után kialakult helyzetet és ugyanezt hangoztatta Seebohn bonni miniszter is, a szudéta németek gyűlésén. Lübke szövetségi elnök igen magas kitüntetést nyújtott át Jaksch menekültügyi elnöknek, és az igazi hazafiság bajnokának nevezte. A ZSINATI ATYÁK Lapunk hasábjain többször foglalkoztunk inár annak a zsinatnak a feladatával, melyet a zsinati elnökség december 8. és 9. napjaira hívott egybe. Gyülekezeteink tagjait azonban minden bizonnyal érdekelni fogja az a kérdés is, hogy kik a tagjai ennek a zsinatnak és milyen úton-módon tevődik össze a zsinati atyák közössége. Egyházunk törvényes testületéi választják meghatározott időre a zsinat tagjait. Felülről kezdve megszabott létszámú zsinati tagokat választ az Egyetemes Közgyűlés, a két egyházkerület közgyűlése, a 16 egyházmegye közgyűlése és a Teológiai Akadémia. Igen fontos szempont a zsinati tagok jelölésénél, hogy egyházunk nemlelkészi jellegű tagjai is megfelelő arányban képviselve legyenek a zsinaton. Egyházunk püspökei és felügyelői hivatalból tagjai a zsinatnak, és mindent egybevetve, egyházunk legfőbb törvényhozó testületének tagjai a következők: BARTA LÁSZLÓ, a Délszabolcsi egyházmegye felügyelője, BÁRTFAI LAJOS, mezőtúri lelkész. esperes, BERZSENYI-JANOSICS MIKLÓS, a vasi egyházmegye felügyelője, BOROS LAJOS, somlószöllősi lelkész, DR. BOTHÁR VILMOS, ügyvéd, egyetemes főügyész, DR. BRUHÁCS JÁNOS, egyházmegyei felügyelő, Pécs, CSEPREGT BÉLA, sárszent- lörinci lelkész, CSIPKAY IMRE, a fejér-komáromi egyházmegye felügyelője, DARVAS JÓZSEF, író, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője, DUBOV AY GÉZA, kaposvári lelkész, DR. ESZLÉNYI GYULA, ügyvéd, a Pest megyei egyházmegye felügyelője, DR. FEKETE ZOLTÁN, professzor, az Északi Egyház- kerület felügyelője, GARTAI ISTVÁN, kiste- renyei lelkész, esperes, GÖNDÖS GYÖRGY, a csongrád-szolnoki egyházmegye felügyelője, DR. GROÓ GYULA, teológiai professzor. GRÜNVALSZKY KAROLY, budapest-józsef- városi lelkész, HALÁSZ BÉLA, pápai lelkész, esperes, HARKÁNYI LÁSZLÓ, egyetemes főtitkár, DR. JUGOVICS LAJOS, egyházközségi felügyelő, Budapest, D. KÁLDY ZOLTÁN, püspök, DR. KNEFFEL PÁL, igazgató-főorvos, Szombathely, KEVEHÁZY LÁSZLÓ, pilisi lelkész, KOREN EMIL, Budapest-fasori lelkész, esperes, KOSZORÚS OSZKÁR, orosházi lelkész, esperes, KRÄHLING DÁNIEL, bonyhádi lelkész, esperes, DR. KREPUSKA ISTVÁN, orvos Budapest, KUTAS ELEK, zalaszentist- váni lelkész, KÜHN ERNŐ, nógrádi lelkész, DR. LACKNER IMRE, budapesti ügyvéd, LÁGLER BÉLA, porrogszentlzirályi lelkész, esperes, LEHEL FERENC, szombathelyi lelkész, MARÓTI JÁNOS, acsai lelkész, MEKIS ADÁM, békéscsabai lelkész, esperes, DR. MESTERHÁZY LÁSZLÓ, budapesti orvos, gyülekezeti felügyelő, DR. MIHÁLY DEZSŐ, budapesti ügyvéd, a veszprémi egyházmegye felügyelője, MIHÁLYFI ERNŐ, egyetemes felügyelő, NOVÁK ELEK, nemeskéri lelkész, DR. OTTLYK ERNŐ, teológiai professzor, DR. PÁLFY MIKLÖS, teológiai professzor, PAP IMRE, egyházközségi felügyelő, Kisbabot, PÁSZTOR PÁL, diósgyörvasgyári lelkész, PÉTER LAJOS, főpénztáros, a pesti egyházmegye felügyelője, DR. PÉTERFY GÁBOR, a kelet-békési egyházmegye felügyelője, DR. PRŐHLE KÁROLY, teológiai professzor, DR. RAJNAY KÁROLY, a bács-kiskun megyei egyházmegye felügyelője, DR. RÉDEY PÁL, budapest-ferencvárosi lelkész, SÁTORY VILMOS, egyházmegyei felügyelő, Sopron, SCHMIDT JÁNOS, egyházközségi felügyelő, Keszthely, SELMECZI JÁNOS, tatabányai lelkész, esperes, SIKTER ANDRÁS, soltvadkerli lelkész, esperes, DR. SÖMJÉNI MIKLÓS, ügyvéd, Miskolc, .SZABÓ LAJOS, kőszegi lelkész, esperes, SZALAY SÁNDOR, farádi lelkész, SZALATNAI RÉZSŰ, író, Budapest, SZA- KÁTS LÁSZLÓ, szénái lelkész, DR. SZELÉ- NYI GUSZTÁV, a fejér-komáromi egyházmegye felügyelője, TARJÄNI MIHÁLY, egyház- községi felügyelő, Bér, TORDA MOLNÁR SÁNDOR, a nyugat-békési egyházmegye felügyelője, TRIMMEL HENRIK, a somogy-zalai egyházmegye felügyelője, DR. VAMÓS JÓZSEF, intézeti tanár, VÁR ADY LAJOS, budavári lelkész, esperes, VARGA JÓZSEF, zalaegerszegi egyházközségi felügyelő, VÁRNAI -ERNŐ, egyházközségi felügyelő, Miskolc, D. DR. VETŐ LAJOS, püspök, WEIL ELEMÉR, gyönki presbiter, WELTLER REZSŐ, soproni lelkész, esperes, ZIMMERMANN ALADÁR, egyházmegyei felügyelő, Budapest. a^üjaj^aiaiaiaj^iaMSMaeisiaraiaj'aaiaiEiaisiaisisisiaiaiaaEÄaiEiajaiaiEMaEiaMEMSMEiMajEiEiaMaiaaJSjaraiMi. Teológus-nap a váci és rádi gyülekezetben A Teológus Otthon első fél- legszínesebb programja, egy évi programjában, amely az teológus nap megtartása sze- utóbbi évek legsikerülbtbb és repelt. November 27-én, ádTUDJA SCHARF HOL KELL ÁLLNIA? Október 31-én evangélikus lelkészek néma-föl vonulást rendeztek Bonnban a kormány végzetes politikája ellen. Elsősorban az ellen tiltakoztak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúját. A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) elnöke — D. Scharf és az evangélikus Egyház vele egyetértő körei elhatárolták magukat ettől a tiltakozástól és mindazoktól a tüntetésektől, amelyek az elmúlt két hónapban a Német Szövetségi Köztársaságban követték egymást. A Német Demokratikus Köztársaság lelkészei, élükön D. Jacob cottbusi generalszuper- intendens, megbélyegezték a nyugatnémet egyházi köröknek ezt a magatartását és hangsúlyozták, hogy a nyugatnémet egyházi vezetők álláspontja szöges ellentétben van nemcsak az Egyházak Világtanácsa eddigi nyilatkozataival, hanem elsősorban a Keresztyén Békekonferencia szófiai határozataival, amiket az amerikai küldöttek is megszavaztak. Bibliai „ábécé": bűn írták már ezt a szót csupa ,kiemelt’ nagybetűvel és volt olyan idő, amikor szó sem esett róla — ez a két véglet. Az első eset mindig akkor következett be, amikor az ember minden életmegnyilvánulását bűnnek mondotta az egyház vagy annak egyes körei. A másik meg akkor történhetett meg — még nagyonis emlékezhetünk rá —, amikor a mesterségesen elaltatott lelkiismeret nem figyelt fel vagy nem akart felfigyelni a háborúk borzalmaira, a fasizmus gaztetteire. Nyilvánvaló, hogy az előbbi, két szélsőséges megítélés egyformán hamis és káros. Ezért ma a keresztyén hit- és erkölcstan protestáns művelői — a Szentírás és a hitvallási iratok tanítása alapján — nagyon helyesen, tartózkodnak attól, hogy akár „kozmikussá” nagyítsák, akár pedig semmivé degradálják az emberi életnek azt a negatív velejáróját, amit — bibliai és köznapi nyelven egyaránt — bűnnek szoktunk nevezni A bűn sokféle formában elentkezhet az ember életében, de ha egyetlen mondatban akarjuk meghatározni mibenlétét akkor azt kell mondanunk, hogy bűn minden olyan emberi cselekedet; minden olyan gondolat, szándék, ami Isten teremtő akarata ellen van. Így érti ezt a Zsoltáros, amikor keserűen sóhajt fel: „Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt..(51,6) Ezért Isten ellen való vétek, tehát bűn az (amit mi magunk igazán jóvá sohasem tehetünk), ha embertársainkat bármilyen formában megkárosítjuk, ha tőlük szerete- tünket megvonjuk — hogy csak a nagyonis mindennapi eseteket soroljuk fel —, ha, csak önmagunkkal törődünk. (Máté 25,31—46.) Tehát ha semmibe vesszük Istennek azt az akaratát, amely az egész teremtett világ boldog, szép, harmonikus életét kívánná és amit mi — a mások és sajátmagunk megkárosításával — könnyen megzavarhatunk. Mindezek felett Jézus mondja ki a döntő (szó szerinti értelemben vett perdöntő) szót és nem is elsősorban szavaival, hanem ártatlanul elszenvedett kereszthalálával. S teszi ezt úgy, hogy halála által nyilvánvalóvá lesz emberi bűnösségünk és ugyanakkor nyilvánvalóvá válik az ettől való szabadulás is. Az a szabadulás, amit a házasságtörő nőnek hirdetett és nekünk is így ígér: „Én sem kárhoztatlak: eredj él és többé ne vétkezzél!” (János 8, 11.) Dr. Vámos József vent első vasárnapján útra is kelt dr. Pálfy Miklós professzor és 10 teológus, hogy felkeresse a váci és rádi gyülekezeteket. Ezen alkalommal már nem mint igazgató kísérte a hallgatókat Pálfy professzor, hanem mint tanár és mint lapunk szerkesztője. Nyolc évig hűséggel és szeretettel vezette az Otthon minden munkáját, s neki köszönhető nagymértékben, hogy gyülekezeteink és a Teológus Otthon között jó és meleg kapcsolat alakult ki. ^ Mint régi barátot és jó ismerőst üdvözölte őt Bachát István váci lelkész, s ugyancsak meleg szerttettel köszöntötte a hallgatókat is. A nap programjában szerepelt egy délelőtti igehirdetés Vácott. Ezt Dr. Pálfy professzor tartotta Mikeás 6 1—8. alanián. Az istentiszteleten a teológusok énekegyüttese is szerepelt egy kórusművel. Szinte megmelegedni sem volt idő. mert Rádon fél 12-kor kezdődött az istentisztelet, s igyekezni kellett. Nagy létszámú lelkes gyülekezet fogadta a vendégeket. Az istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Szalay Tamás hallgató végezte az előírt textus alapján. A nap leglényegesebb pontja a délután fél 3-kor kezdődő műsor volt. A szolgálatokat sorrendben a következők végezték: Veczán Pál megnyitó áhítatot tartott, majd a teológusok énekegyüttese szerepelt. Ezután Dr. Pálfy Miklós tartotta meg előadását „A Biblia nyomában” címmel. Az előadás végeztével ismét a teológusok énekeltek, majd Val- tényi Gábor Reményik Sándor egyik versét szavalta el. A műsoros délután Turchányi Sándor záróáhitatával fejeződött be. Bachát István lelkész őszinte köszönetét fejezte ki Pálfy professzornak és a hallgatóknak. Zárszavában a következőket mondotta: „Első alkalom, hogy teológusnap van gyülekezetemben; de remélem és hiszem, hogy nem utoljára. A váci és rádi gyülekezet mindig szeretettel várja profesz- szor urat és az Akadémia hallgatóit.” Ügy gondolom, hogy mind a gyülekezeti tagok mind az Akadémia hallgatói jó benyomással távoztak erről a jólsikerült délutánról. Sz. T. Tovább az Egyezmény útján Mindenkor izgalmas dolog figyelemmel kísérni egy-egp tömegszervezet, mozgalom, társadalmi szerv életét, fejlődésé. és alakulását. Még izgalmasabb dolog betekintést nyerni azokba a műhelyekbe, ahol hosszú viták, megbeszélések nyomán kötelező érvényű elhatározások, törvények születnek. Egyházunk népe itt él a szocializmust építő Magyarországon. Itt fejlődhet és virágozhat Isten dicsőségére, emberek javára. És mert iti élünk és keresztyén realitásssal rendelkezünk, ezért fordul figyelmünk ismételten azon mozgalmak, szervek, intézmények felél amelyek hazánk, népünk sorsát vannak hivatva intézni. Az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, a Béketanács, de a Szocialista Munkáspárt egy-egy gyűlése, kongresszusa is mindenkor élénk érdeklődést vált ki belőlünk. Így van ez már évek, sőt évtizedek óta. És jól van ez így. Nemcsak a koegzisztencic jegyében, de ennél sokkal több okunk van érdeklődésünket, figyelmünket ide irányítani. Talán elsősorban azért, mert magunk is mint egyház — külső formánkat illetően — „társadalmi intézmény” vagyunk, de inkább azért, mert hivő tömegeink mindenkor a kölcsönhatás elvéből fakadóan ugyanannak a hazának jólétéért és felvirágozásáért, békéjéért és rendjéért dolgoznak. Mindezek előrebocsátásával egy látszólag tőlünk messze eső, de az ország életében sajátosan döntő esemény reánk vonatkozó kérdésével kell foglalkoznunk. Ez pedig a Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A kongresszus eredményeinek és határozatainak messzemenő kihatásaival hazánk holnapi életében fogunk találkozni. Ami azonban mindjárt az első napok gyümölcseként értékelhető az egyházak, közelebbről az evangélikus egyház számára, az a Központi Bizottság beszámolójában áll. A beszámoló többek között a vallásos emberek kérdésére is kitért. Az a néhány „bekezdés”, amely ezt a kérdést taglalja, világosan különbséget tesz egyfelől az „idealista” és a part világnézete között, másfelől elismeri a vallásos emberek, méghozzá az egyházakban tömörült hivő emberek jó szándékát, hazafias érzületét és a szocialista haza iránti hűségét. Ez utóbbi megállapítás alapján szögezi le: 1. Hazánkban vallásszabadság van. 2. Az osztályharc frontja nem a hívők és nem hívők kö^ zött húzódott. 3. Az állam és egyházak között elfogadható megegyezések vannak. Hogy vallásszabadság van, erre nézve nemcsak az Alkot-, mány sokat idézett 54. (j-a a mérvadó, hanem az a beszámolás is, hogy „pártunk kerül mindent, ami a vallásos emberek érzéseit sértené”, és „bármely felekezethez tartozó hívők szaba- dón gyakorolhatják vallásukat, hátrányos megkülönböztetésben nincs részük, egyenlő állampolgárai a hazának”. Ezeket az idézeteket nem azért ragadtuk ki, mert újszerű hangzásúak, hanem azért, mert a gyakorlatban meglevő életet fejeznek ki tömör valóságakban. Ami az osztályharcot illeti, arra vonatkozólag is világos magyarázatot kapunk. A felszabadulás utáni idők — amer lyekre az idősebb nemzedékbeli vallásos, hivő emberek emlér keznek —, valóban éles politikai harcok jegyében zajlottak. Elsősorban kétség kívül az egyházak vezefőiveL Őszintén meg kell heküfik is állapítani, hogy e harcok a hátalom kérdése körül mozogtak. Amióta azonban az egyház —■ és itt gondoljunk elsősorban evangélikus egyházunkra az. evangélium, alapján a szolgálatban találta meg helyét, a „haragnak eme korábbi gyakorlata régen ismeretlen fogalommá vált. Ide kír vánkozik, annak a látásunknak kifejezése is, hogy Isten jer lenlegi állapotunkban meggazdagította lehetőségeinket, felfris? sítette mondanivalónkat, egyszóval Isten a maga helyére állír tóttá egyházát. És végül az egyezményekről! Az állam, mint intézmény, az egyezményekben az egyházakkal is úgy foglalkozik, mint intézményekkel. Vagyis lehetőséget nyújt, hogy az egyház intézményes életet éljen és kölcsönösség alapján szabályozza a „két intézmény” egymáshoz való viszonyát. A kongresszus elfogadható megegyezésekről szól. Mi az egyház felől nézve is ezt mondhatjuk. Egyezményünk a legteljesebb szabadságot nyújtja evangélikus teológiánk szerint az igehirdetésre, a szentségek kiszolgálására, a diakonia gyakorlására. Ami ezen felül van, az felettébb gazdagítja az Egyezmény szellemét és az állam lojalitását. És hogy egyházaink, vezető testületeink és az egyre szélesedő lelkészi kar az Egyezmény szellemében munkálkodik, az annak a jele, hogy a felsoroltak nemcsak helyesnek tartják, de vállalják is azt mindenestől. Természetesen azért elsősorban, mert nem éreznek korlátozó körülményeket és azért is, mert tisztában vannak azzal, hogy ezáltal tesznek eleget haza- és népszeretetüknek és ezáltal ttidják kivenni részüket abból a közös munkából, amelyben a haza egész lakossága érdekelve van. Kis tükrünkben ádventi emberekről, személyekről szólunk folytatólagosan. Most Zakariásról, Keresztelő János atyjáról mondunk pár mondatot. 1 A Szentírás több Zakariásról is tud! Ismeretes Zakariás (jelentése: Jahve megemlékezik róla) kispróféta neve, aki Be- rekiás fia, Iddó unokája. Ö is prófétái a Messiás eljöveteléről egyik látomásában. Zakariásnak hívták Jójádá főpap fiát is, aki mártírhalált halt. Tudunk egy júdabeli férfiról, akinek a neve szintén: Zakariás. (II. Krónika 26, 5.) Keresztelő János apja: Zakariás pap az Abbia rendjéből. Zakariás pap szolgálatban van a templomban. A papok szolgálati beosztásáról egyébként II. Mózes 30, 1—10, 34. 38 intézkedik. Abban az időben a papságnak 24 csoportja volt. Minden papi csoport évenként egyszer, legfeljebb kétszer ment templomi szolgálatra. Az egyes csoportok sorshúzással döntötték el, hogy közülük ki végezze reggel és este a füstölés szolgálatát, amit egy külön erre a célra szolgáló oltárnál mutattak be. Mikor Isten angyala ott a templomban gyermeket ígér Zakariás papnak. Zakariás jelért könyörög, hiszen úgy ő, mint felesége idős emberek. A jelkérés így hangzott: „Miből tudom meg ezt? Mert én öreg ember vagyok, a feleségem is előrehaladott korú.” Kishitűségéért az angyal némasággal bünteti. Ez a némasága akkor szűnik meg, amikor fiát Jánosnak nevezik! Zakariás hűséges szolgája Istennek, aki „teljes volt Szentlélekkel”. Még valamit, amit fontos tudnunk és ismernünk! A Luk. 1, 67—69-ben mondott csodálatosan szép hálaéneke az alapja a Benedictus néven ismert himnusznak: ..Áldott az Izrael Istene. mert meglátogatta népét és szerzett néki váltságot .............” F. I).
