Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-27 / 48. szám

Széchenyi István — és Sienkiewicz Új köntösbe öltözött Tessedik temploma Széchenyi Istvánra születé­sének 175. évfordulóján tekint vissza az ország, Sienkiewicz Henryk lengyel Nobel-díjas író halálának pedig most volt félévszázados fordulója. Eltérő egyéniségükben kevés a közös vonás: talán éppen gyengéik­ben azonosak. Mind kettejük­ben kifogásolja az utókor kri­tikája, hogy bár látták az elő­re vezető utat, túl óvatosan in­dultak meg rajta, s ellentmon­dásos, tépelődő lépéseket tet­tek az egyébként jó cél felé. De nem hibáikról kell szól­nunk: nem a latolgatásban, té- pelődésben voltak nagyok, ha­nem abban, hogy kész szívvel szolgálták népüket, nemzetü­ket s azt méltóvá akarták ten­ni arra, hogy Európa népeinek családjában részt vegyen. SZÉCHENYI ISTVÁN (1791 —1860) mint a „legnagyobb magyar” él köztudatunkban, s ez a címe fényesebben áll előt­tünk, mint a grófi. Arra is csak azért emlékezünk, mert élete kezdetén a forradalom nélküli haladást tartotta leg­megfelelőbbnek, s éppen az ország arisztokratáinak szánt vezető szerepet abban, hogy a társadalmat, a nemzetet a ha­ladás irányába vezessék. Szár­mazása teszi érthetővé, hogy élete és közszereplése kezde­tén annyira császárhű. Viszont meg kell jegyeznünk azt is, hogy mennyire hatottak rá kora haladó megmozdulásai: az 1831-es északmagyarországi parasztmozgalom, vagy, külö­nösen kezdeti idejében a 48-as forradalom. 1825-ben életre- szólóan hat rá egy parlamenti beszéd, amely az akkori or­szággyűlés alsóházában az el- korcsosult főurakat teszi bírá­lat tárgyává. A Budapesten járó idegen rendszerint meglepődve hallja, hogy mennyi minden kapcsán emlékezünk rá. Elég egy du­nai sétahajózás, hogy életműve szinte egészében ott álljon az érdeklődő idegen előtt. A du­nai hajózás, az ő nevét viselő Lánchíd az Alagúttal, a Ma­gyar Tudományos Akadémia mind az ó harcait idézi. A ló­versenyek akkori jelentősége ugyan elhomályosult s a Nem­zeti Kaszinó teljesen bevonult a történelembe, de ezek is az életműhöz tartoznak a kötetek­re rúgó írott emlékekkel együtt, s azt mutatják, hogy az Európát beutazó Széchenyi hasznosabban forgatta utazás­ra költött pénzét, mint főúri kortársai legtöbbje. „Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretem hinni: lesz!” — mondotta s ezért áldozato­san és példásan sokat tett is. SIENKIEWICZ HENRYK (1846—1916) működése egy em­beröltővel későbbre esik, a lengyel történelemnek arra a korszakára, amelyben Német­ország, a Habsburgok és a cári birodalom közt háromfelé osztott Lengyelországban haza­finak lenni talán lehetett, de a haza nem jelentett egyszers­mind államot, országot. Sien­kiewicz írói pályája 1870 kö­rül indul és mindvégig ezt a haza nélkül maradt hazafisá- got szolgálja, öt is kötik kis- nemesi hagyományok, s ezek­től élete végéig nem tud sza­badulni, de emellett, vagy néha ennek ellenére is hite­lesen tudja ábrázolni az egy­szerű, küszködő embert. Leg­szebb alkotása trilógiája: Tűz- zel-vassal, Vízözön, Kislovag, történelmi témát elevenít fel. Ebben volt hatalmas. Történeti pontossága ma is próbára te­szi fordítóit. Trilógiája mellett meg kell említenünk egyházi szempontból legérdekesebb re­gényét, a Quo vadis ?-t, amely a keresztyénség első idejébe vezet. Írói működése az 1906- ban kapott Nobel-díjjal nyert nemzetközi megbecsülést. Ez a Nobel-díj nemcsak az íróra hívta fel a figyelmet: népére is. Az író nem világnyelven írt: a világ mégis felfigyelt rá, mert tollával azt a hazát szol­gálta, amely szintén csak a jövő ígéretében létezett. A független Lengyelország meg­alakulásának csak első hírei juthattak el hozzá, amikor emigrációban utolérte a halál. Drenyovszky János November 13-án tartotta hálaünnepét a szarvasi evan­gélikus egyház az ótemplom külsejének teljes megújítása alkalmával. Az ország egyik legnagyobb templomát a gyü­lekezet adakozásból, ingatlan- eladásból, külföldi és hazai se­gélyből, továbbá a Műemlék­bizottság, valamint a helyi Vá­rosi Tanács adományából mintegy 440 000 Ft költséggel hozta rendbe. Ez alkalommal meglátogatta a gyülekezetei D. Káldy Zoltán püspök, Paul Hansen dán evangélikus lelkész, a Luthe­ránus Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházak Osztá­lyának titkára, Teológiai Aka­démiánk új tiszteletbeli dok­tora, feleségével, dr. Pálfy Miklós teológiai professzor, Gregor György a megyei Ál­lami Egyházügyi Hivatal fő­tanácsosa, Koszorús Oszkár esperes, Torda Molnár Sándor egyházmegyei felügyelő, a kör­nyék gyülekezeteinek lelké­szei szép számmal. D. Káldy Zoltán püspök a délelőtti főistentiszteleten hir­dette az igét Ef 2,17—22 alap­ján. Igehirdetésében többek között ezeket mondotta: Jézus azért jött, hogy a békesség evangéliumát hirdesse a világ­nak. Azért épülnek a templo­mok, hogy ezt az evangéliumot prédikálják és az emberek bé­kességben éljenek. Jézus azért halt meg a golgotái kereszten, hogy Istent kiengesztelje, s mi bocsánatot nyerjünk. Az ünnepi istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, me­lyen az ótemplomi gyülekeze­tei számosán köszöntötték a helybeli felekezetek és a kör­nyékbeli gyülekezetek részé­ről. Kovács Pál az ótemplomi gyülekezet igazgató-lelkésze ismertette az ősi Tessedik templom történetét. 1786-ban nyert királyi engedély alapján kezdte el Tessedik az immá­ron harmadik szarvasi temp­lom felépítését. A jelen alkalommal a gyü­lekezet szeretett templomát új oltárterítővei és futószőnyeg­gel is megajándékozta asszo­nyai fáradhatatlan áldozat- készségéből. Dr. Csongrádi János egyház­felügyelő meleg szavakkal kö­szöntötte D. Káldy Zoltán püspököt és átnyújtotta neki a gyülekezet ajándékát a meg­újított templom belsejét ábrá­zoló képet, mely Ruzicskay György Szarvas szülötte, vi­lághírű festőművész alkotása. Ezután dr. Csongrádi Paul Hansen felé fordulva a gyü­lekezetnek juttatott segélyt megköszönve — feleségének egy szarvasi motívumokkal ké­szített térítőt adott ajándékba a gyülekezet köszöneté jeléül, Paul Hansen válaszában többek között ezeket mondot­ta: — Nem először vagyok Ma­gyarországon. Püspökeik szí­ves meghívása folytán több gyülekezetben megjelenhet­tem és részt vehettem isten­tiszteleteiken. — A galáciai le­vél egyik igéjével köszöntőm a szarvasi gyülekezetei: „Egy­más terhét hordozzátok!” Ha mi testvéreknek tartjuk egy­mást, úgy ez az ige egészen természetes, magától értetődő. — És ennek így kell lenni a családban és a munkahelyen is. Mindig hordozni kell egy­más terhét. — Amikor a szarvasi gyülekezet tervbe vet­te temploma megújítását, ide­gen országokban élő testvé­rek részt kértek a ti anyagi terhetekből. Így hordozzák £ nagyobb gyülekezetek a kisebt gyülekezetek terheit. Szeretné­lek megkérdezni titeket, tud­nátok-e ti is más terhébő részt kérni? Bizonyára erősö­dést jelentene a Világszövetség részére, ha ti is segítenétel más terhét hordozni. De n< csak a terhet, hanem az em bért is hordozzátok. Hordoz evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhá Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztöbizottsá: ' Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajo Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, Vili. Üllői út 2 l Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, Vili. Puskin U. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili. i Előfizetési ára egy évre: 60,— í Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 6604073/2. Zrínyi Nyomda, Bpei F. v.t Bolgár 1. Tapasztalati valláslélektan Dr. Vet5 Lajos könyve Bibliai ábécé: „bizonyság' A SZERZŐ, EGYHAZUNK PÜSPÖKE, a valláslélektannal fiatal teológus kora óta fog­lalkozik. Kiemelkedő munkája három évtizede jelent meg: „A hit által való megigazulás el­ve egyszerű evangélikus hívek lelki világában”. E kísérleti valláslélektani tanulmányát a soproni hittudományi fakultá­son doktori értekezésként nyújtotta be, jelentősége azon­ban túlnőtt ezen az alkalmon: nemzetközi tudományos téren egyedülálló munkálat, amely 10 kísérleti személy valláslé­lektani vizsgálatával kutatta, hogy milyen mértékben talál­ható meg buzgó evangélikus hívek lelkében egyházunk alapvető tanítása. HOSSZÜ LELKÉSZI és egy­házvezetői szolgálat sok ta­pasztalatával gazdagodva, eb­ben az esztendőben közel 300 oldalas könyvet helyezett egy­házunk asztalára. Fiatalkori jelentős munkája az evangé­likus központi lelki kérdésre összpontosult, ez a visszate­kintő életalkotása összefoglaló jellegű. A döntő pont rész- vizsgálata után most az egész valláslélektani látóhatár átte­kintése. KÖNYVE MEGÍRÁSÁNÁL ÜJ ÜTRA LÉPETT: egybeol­vasztotta a tolmácsolást és a szólást. Alapul vette az öt éve elhunyt német valláspszicho­lógus, Werner Gruehn utolsó nagy művét, „A jelenkor ke­gyessége” című könyvét. De nem fordítja, vagy átdolgozza, hanem ismerteti, mégpedig az eredeti mű szerkezetét, anya­gát, gondolatmenetét szem előtt tartva, a jónak látott rö­vidítéssel és válogatással. Az így nyújtott szövegbe beleszö­vi saját régebbi kutatási ered­ményeit és mai lélektani meg­látásait. A KÉT SZERZŐNEK ez az eggyé válása a könyvben — történeti és elvi fokra megy vissza. Vető Lajos először ta nítványa, majd munkatársa volt a nevezetes tudósnak, ve le haláláig kapcsolatban állott, Gruehn professzor pedig em­lített könyvében részletesen is­mertette és elismeréssel mél­tatta Vető kísérleti eredmé­nyeit. E szoros munkakapcso­lat ösztönzésén kívül az a szándék is vezette a magyar szerzőt, hogy a tapasztalati valláslélektan jelentős nemzet­közi összefoglalása és saját lé lektani álláspontja egyaránt az olvasó elé kerüljön. Gruehn munkásságának ez a megbe­csülése minden tekintetben jo­gosult. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ép­pen a magyar szerző pár évvel ezelőtti ajándékaként megvan könyvtáramban a német ere­deti, s így közvetlen összeha­sonlításból méltányolni tudom azt a nagyszabású feladatot, amire Vető Lajos vállalkozott: a hatalmas méretű és nagy je­lentőségű tudományos mű megszólaltatása negyedére szo­rított terjedelemben. S közben megőrizte önálló gondolkozá­sát: gyakran találkozunk az oldalakon saját felfogásával. VETŐ PÜSPÖK KÖNYVE izgalmas olvasmány. Sok kí­sérleti anyagot közöl: vallá­sos, tépelődő, hivő emberek megnyilatkozásait, melyek megfelelő módszertani úton születtek, és alkalmasak az il­letőkben élő kegyességi tar­talom tükrözésére. E vallo­másokat a könyv nyomdatech- nikailag kiemeli: nyomban szembe ötlenek, már maguk­ban is nagyon érdekesek, ta­nulságosak. Nem kevésbé ér­dekfeszítő akár teológiailag képzett, akár minden gondol­kozó olvasónak, ahogyan a könyv a valláslélektani prob­lémákat tárgyalja és megoldá­sukat adja. AZ ALAPFELADAT rop­pant nehéz, de lényeges vál­lalkozás: figyelmen kívül hagyva a vallások történeti és klnyilatkoztatási tényezőit, a ma emberének leikéből kiöl vasni, ami tényként jelentke­zik vallásosságában, és ebből összeállítani a hit valóságos képét — ez a célkitűzés. Az így elért megállapítások „Is­ten legtitkosabb műhelyének” emberi, lélektani oldalát vi­lágítják meg. Jelentőségük messzemenő. Exakt tudomá­nyos módon aláhúzzák például azt az egyházi tanításunkat, hogy Isten igéjének objektív szerepe van a hit keletkézé sében. Vagy: alátámasztják azt a teológiai tételünket, hogy a * rusztikus vallásos élménynél — melyben az Istennel való egyesülésre tör a hivő — érté­kesebb a gondolkozást is be­kapcsoló, az Isten és az én kö­zött a határvonalat el nem mosó „egyszerű, hivő vallásos­ság” — ahogyan a könyv ne­vezi. NAGY HIÁNYRA MUTAT RA a könyv a keresztyén hit­életben, amikor megvilágítja: az Istenről való gondolkodás, de bármilyen hivő megnyilvá­nulás, a bizalom, a szeretet, a hűség, csak akkor válik iga­zivá és teljessé, ha átéljük az én „mély-élményében”. Idé­zem: „Ha egy napon azt a mondatot, hogy .Isten jó’, az egész mélységében és jelentő­ségében átéltem, vagyis ha azt a mondatot teljes telkemből, teljes szívemből tudom képvi­selni, akkor belső gyarapodás­ra tettem szert. Pusztán gon­dolatilag megérti ezt a mon­datot az is, aki Isten jóságá­ban nem tud hinni. Az ilyen megértésnek azonban nincs jelentősége, nem befolyásolja az , ember személyiségét, és nem játszik szerepet az életé­ben.” A KÖNYV NYOMÁN el­szürkült, szokás-jellegű vallá­sosságból az emberi élet kivé­teles nagy pillanatai lesznek, amelyek éppen így árasztanak áldást a hétköznapokba. „A vallás nyelvén szólva az Isten­nel való találkozás mindig az élet csúcspontja, akárhányszor fordul is elő egy-egy emberi élet során”. — Rendkívül je­lentős, ahogyan a könyv bevi­lágít a kinyilatkoztatás belső folyamatába a Szentírás embe­reinek, prófétáknak, aposto­loknak lelkében, s az intuíció fogalmával olyan kulcsot ad, ami elősegíti e titokzatos fo­lyamat megértését a modern ember számára. — Még több hangsúly esik a megtérés bel­ső folyamatának kutatására. Igenlő választ ad a megtérés lehetőségének kérdésére a val­láslélektani vizsgálódások vég­eredményeképpen. — Végül: óriási súllyal megnő a könyv olvasása nyomán Luther je­lentősége a valláslélektan fé­nyében. Éppen amit e hasá­bokon, a reformáció ünnepén írtam Lutherről: a keresztyén­ség története során ő fedezte fel először teljes mértékben az ember maradandó bűnös ter­mészetének és a bűnbocsánat hatályosságának központi evangéliumi igazságát. A könyv legkülönbözőbb helyein kiderül, hogy a bűn problé­májának ez a valóságos, nem képmutató, sót gyógyító erejű megoldása az emberi lélekben. Sajtóosztályunknak ezt az új könyvét, amelynek értékelésé­hez D. Káldy Zoltán püspök előszava fontos szempontokat nyújt, őszintén ajánlom olva­sásra minél többeknek. Veöreös Imre — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A csongrád-szolnoki egyházme­gye lelkészi munkaközössége november 9-én Hódmezővá­sárhelyen gyűlést tartott. A munkát úrvacsoraosztás előzte meg, melynek szolgálatát Ta­kács János látta el. Az ülést Bártfai Lajos esperes áhítata nyitotta meg, amely után Ta­kács János vezetésével közö­sen készültek fel a vasárnapi szolgálatra. Előadással szolgál­tak: Kutyej Pál, Aranyi Jó­zsef, id. Benkóczy Dániel és Fodor Ottmár lelkészek. Bárt­fai Lajos tájékoztatása után az esperes az ülést imával zárta be. — A FEJÉR—KOMAROMI egyházmegye lelkészi munka- közössége november 22-én Bu­dapesten ülést tartott. Áhítatot Nagy István és Szakáts László lelkészek, előadást Simonfay Ferenc lelkész tartott. Az Or­szágos Esperesi Értekezletről Selmeczi János esperes szá­molt be. — Bundák, kucsmák, szőrme­gallérok, átszabások Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u 1. az udvarban. — Lakásért eltartást vállal ve­zető állású férfi. „Emberség” jel­igére a kiadóba. — Modern, sima vonalú, műbú­tor dlplomatalróasztal háromré­szes szekrénnyel együtt igényes­nek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefonon: 138—504. Négy óráig. — Templomokon és tornyokon végzendő karbantartási munká­kat, toronysisak javítását, festé­sét, villámmháritók szerelését so­ron kívül vállalom. Rózsássy Jó­zsef, Debrecen, Gólya u. 15. Középkora férfi lehetőleg külön- bejáratú albérletet keres. Cím a Kiadóban. A Nem könnyű feladat néhány sorban beszámolni a „tanú, ta­núskodni, tanúskodás, tanú­ság” bibliai szavak jelentésé­ről és annak változásairól. Ezek a szavak sokszor, sokféle összefiiggésben és nagyon szerteágazó értelemben fordul­nak elő a Szentírásban. A bírósági gyakorlatban kez­dettől fogva — a biblián kívül is — nagy szerepe volt a tanú­nak. Nélküle bajosan lehetett megállapítani, mi történt való­jában. A tanú elmondta, amit látott, hallott, átélt. A bíróság előtt visszaemlékezett az ese- ményre és így tanúskodott. Amit elmondott, az sohasem volt egészen „tárgyilagos” val­lomás. Abban valamiképpen mindig benne volt a tanú egyénisége, véleménye, szub­jektív állásfoglalása is. Az Ószövetség is elsősorban a törvény előtti tanúskodás ér­telmében használja a szót. Döntőnek tartja, hogy a tanú minden körülmények között igazat mondjon. Isten gyűlöli a hazugságlehelő hamis tanúi (Péld. 6,19). De a jogi értelemben való alkalmazás mellett az Ószö­vetség főleg vallási értelemben használja a szót. Különösen sokat mond, amikor Ésaiás próféta arról ír, hogy Izrael népe Isten tanúja a világban a népek között. Abban az idő­ben sokakat izgató kérdéí volt: ki az igazi Isten? Akii* bálványokat imádtak, azok if a maguk isteneit tartottál igazinak. Izrael népének fel­adata és szent küldetése: ta­núskodni arról, hogy az Ür a; igazi Isten és Rajta kívü más Isten nincs. „Ti vágytól az én tanúim, így szól az Űr hogy én Isten vagyok.” (És 43,12). Tanúskodni arról, hogj Isten a Szabadító, az egyetlei Ür, a kőszál, akire érdeme építeni, ez volt akkor Izrae népének szent feladata. Di ugyanezt tették a próféták is Nem hűvös tárgyilagossággal hidegen és érdektelenül, ha nem belső meggyőződéssel gyakran izzó szenvedéllyel. Az Újszövetségben sokszoro san csillámlik a „bizonyság szó. Jézus Krisztus maga a b és igaz tanúbizonyság. (Jé 1.5) . ö az, aki Istent igazán is merteti meg az emberekkel ugyanakkor életét adja az em beriség megváltásáért (I. Tin 2.6) . Keresztyén életünk szem pontjából döntő jelentőségű Szentlélek belső bizonyságté tele. Isten Lelke meggyőz min két, „bizonyságot tesz a mi lel- ' künknek”, hogy Isten gyerme­kei vagyunk. (Róm. 8,16.) . Ugyancsak a Szentlélek tesz . bizonyságot arról is, hogy j „örök életet adott nekünk az t Isten s ez az élet az 0 Fiában . van”. (I. Ján. 5,9—11.) , Jézus Krisztus embereket j bíz meg azzal, hogy Róla ta- 5 núbizonyságot tegyenek — a < hitrejuttatás szándékával. Itt elsősorban azokra kell gondol- j nunk, akiknek annak idején ] személyes, empirikus kapcso- , latuk volt az emberré lett , Krisztussal. „Ti is bizonyságot ( tesztek (rólam), mert kezdettől s fogva én velem vagytok.” (Ján. ] 15,27.) Az apostolok valóban ] Krisztus tanúi voltak. Szolga- ( latuk betöltéséhez a Szentlé- ] lektől kaptak erőt. (Csel. 1,8.) t Elmondták, egyre szélesedő < körben hiresztelték mindazt, ; amit hallottak és láttak, amit ; szemléltek és kezeikkel illet- : tek a testté lett Igével kapcso- 1 latban. (I. Jón. 1,1—3.) Nem i egyszerűen megtörtént esemé- i nyékről tudósították haliga- i tóikat, ill. olvasóikat. Ügy ta- : núskodtak Krisztusról, mint < akik maguk is ennek a hatal­mas Megváltónak hivő, át­adott életű tanítványai. Meg­ragadta, rabul ejtette, szolgá­latra kényszerítette, szoron­gatta őket Krisztus szeretete. Bizonyságtételükben az a szent meggyőződés izzik: Jézus Krisztus a Messiás, az élő Is­ten Fia, az emberiség egyet­len, igazi Megváltója. Később a szem- és fültanúk I meghaltak. De a Krisztusról : szóló tanúskodás nem némáit ; el. Jöttek végtelenül hosszú so­rokban azok, akik az evangé­■ lium hallgatása nyomán jutot- 1 tak hitre. Pál apostolt maga az élő Krisztus szólította meg 1 a damaszkuszi úton. Sokan I mások a keresztyén igehirde- 1 tés hallgatása közben lettek ! hívőkké. De a hitrejutott em­■ berek maguk is mind tanúi » lettek Jézus Krisztusnak, aho­gyan ma is Jézus minden igaz > tanítványa szóval és élettel ta­núskodik Megváltója mellett. ‘ Az első századokban sokan és később is néhányan életük . odaadásával pecsételték meg 1 Krisztusról szóló tanúságtéte- • lüket. Vértanú halált haltak Urukért. Életüknél is drágább s volt az ügy, amelyet képvisel­tek, a kapcsolat, amely Jézus- L hoz fűzte őket. Áldozatuk nem volt hiábavaló. Hűségük, már­tír-haláluk jó magvetés lett az a egyház további útja számára. Tarjáni Gyula A megújított szarvasi templom hálaadó istentiszteletére ér­kező vendégek. Balról jobbra: Koszorús Oszkár esperes, D. Káldy Zoltán püspök és Paul Hansen. ni kell még azokat is szere­tettel, akiket nem igen szere­tünk. Annak örülnék, ha a ti gyülekezetetekben is megvaló­sulna az ige: „Egymás terhét hordozzátok!” Az ünnepség közebéddel ért véget, melyen Gregor György megyei egyházügyi főtanácsos is felszólalt méltatva az ál­lam és egyház közötti jó vi­szony jelentőségét, , A kora délutáni órákban a vendégek megtekintve az új templomot, szívélyes beszél­getés után, folytatták útju­kat: Kondoros, Békéscsaba gyülekezeteibe, ahol szintén rövid látogatást tettek, majd estére Orosházára érve a nagy gyülekezet hangversenyén vettek részt Pálfi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents