Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
KP. RÉRM. BP. 72. Három várás Paul Hansen a Teológia díszdoktora 1. Az első várás, az első ádvent az Ószövetség világából lép elénk. Nem. hiába mondja Isten igéje azt, hogy az idők teljességében küldte el Jézus Krisztust az Atya. Akkor, amikor a korabeli vallások nem tudták kielégíteni az embereket. A görög világ istenei emberek módjára éltek, s igaza volt az egyik híres görögnek, aki ezt mondta, „ha mi olyanok lennénk, mint az isteneink, szégyellni kellene magunkat’. Az ember jobb volt, mint az elképzelt görög isten. De nemcsak az ókori pogány világ, hanem az Ószövetség népe is érezte az idők teljességét. Az ószövetségi törvény hatalmas követeléseket állított az ember elé, de az ember összeroppant súlya alatt, nem volt ereje, hogy eleget tegyen a törvénynek, s nem tudta kegyes magatartásával betölteni Isten akaratát. A bűnnel való harcában minduntalan alulmaradt. Érezte hogy reménytelen küzdelmet vívott. Éppen ezért hirdeti már legelső lapjaitól az Ószövetség az evangéliumot: el fog jönni valaki, aki a bűnt jelentő kígyó fejére tapos. „Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ö vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Es. 9,6) Mózes I. könyvétől, a teremtéstörténet elbeszélésétől a prófétákon keresztül az Ószövetség utolsó könyvéig, Malakiás könyvéig hangzik az evangélium hirdetése: jön a szabadító! Isten elhozza azt a páratlan időt, amely hatalmasan kiemelkedik a történésekből. Ez az első várás, az első ádvent az Ószövetség várása és ádventje. Egy pillanatra se vessük meg ezt az első ádventet, mintha ennek ma már nem lenne jelentősége, mert az első ádventen keresztül tanít minket Isten arra, hogyan fogadjuk a második ádventet, Jézus Krisztus visszajövetelét. A kettő között csak az a különbség, hogy amíg az első ádvent Jézus Krisztus megszületésével beteljesedett, addig a második ádvent, Jézus Krisztus újraeljövetelének a várása, még nem valósult meg, ez a várakozás még tart és fennáll. Az első ádvent azonban üzen a második ádventnek: vigyázzatok és legyetek készen, mert amint beteljesedett az első ádvent, ugyanúgy fog beérni a második ádvent is. 2. Amint az Ószövetség utolsó lapjai hirdetik a Szabadító közeledtét, úgy üzenik az Üjszövetség utolsó lapjai Jézus Krisztus újraél jövetelét: „Bizony, hamar eljövök." (Jel 22,20) Az Újszövetség könyve azzal az imádsággal fejeződik be: „Jövel, Uram, Jézus!” (Jel, 22,20) Ebben a második párásban, második ádventben is benne izzik ugyanaz a reménység, hogy a bűn, a halál és minden emberi nyomorúság végetér I$ten ama napján, amikor új földet és új eget teremt, s új szívet és új lelket ad. Jézus Krisztusban megjelent az Isten országa minden embernek. Ö eleget tett mindnyájunk bűnéért és feltámadott, mindnyájunk javára és üdvösségére. De a teljes és egyetemes váltságot az új föld és új ég alkotásával fogja beteljesíteni. Ma ebben a második párásban, második ádventben élünk. Ma még csak útközben vagyunk. Az első várás már mögöttünk van, beteljesedett, Isten Krisztust adta a világnak. A második várás kiteljesedőben van, a második ígéretnek csak várományosai vagyunk, de felé visz minden napunk. Utasok vagyunk tehát, úti célunk Isten ama napja, s úti programunk e napra való előkészület. Jézus várása nem szorítja háttérbe azt a tényt, hogy ő már eljött értünk, meghalt helyettünk és feltámadott miattunk. Sőt éppen ezt emeli ki. Az a Jézus jön vissza, aki ezeket tette értünk, akiben olyan lelkűiét volt, hogy odaáldozta magát, akinek mindene az ember volt, az emberért élt, gyógyított, segített, meghalt és feltámadt. A názáreti ácsmester fia az emberrel szolidaritást, közösséget vállalt, magára vette az ember minden gondját, baját. Ez az alapvető jellemvonása sohasem változik meg, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Tehát ez az emberbarát Jézus, ez az embertestvér Jézus jön el, Ö ígérte visszajövetelét. Igaz ugyan, hogy nem szamárháton, nem poros vándorként jön, mint akinek nincs hová fejét lehajtania, dicsőségben jön el, de akkor sem lesz más, mint az ember szer etetnek az a Jézusa, aki önmagát áldozta értünk. 3. Van azonban harmadik várás is, Isten várása, Isten ádventje. Mert nemcsak mi emberek várjuk Isten cselekvését, nemcsak mi várunk reá, hanem Isten is vár ránk! Ügy, ahogy a tékozló fiút várta az atya. Ilyen állandó ádventben várja Isten érkezésünket. Jézus Krisztus is vár reánk. Igéje ránk is vonatkozik: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok és ő énvelem” (Jel 3,20). Jézus mindig vár ránk, azt várja, hogy alkalmas tanítványai legyünk. Olyan tanítványok, akik tanultak a mesterüktől, akikben ugyanaz a lelkűiét van, mint őbenne (Fii 2,5). Az emberszeretet Jézusa tanítványától is azt várja, hogy az Ó követője legyen. Akkor készülünk méltón Jézus fogadására, akkor komoly a várakozásunk, ha követjük is Mesterünket az emberszeretet útján. Aki vele jár, hozzá tartozik, felkarolja a másik ember gondját, segítségére van az egyes embernek ugyanúgy, mint az emberek nagyobb és tágabb összességének, vagyis országunk és hazánk népének és az egész emberiség jövendőjének. Így indít minket ez a három várás, három ádvent igazabb keresztyén életre! Dr. Ottlyk Ern« November 15-én, délelőtt tizenegy órára zsúfolásig megtelt az Üllői úti Egyetemes Székház díszterme. Teológiai Akadémiánk erre az időpontra tűzte ki PAUL HANSEN dán lelkész, a Lutheránus Világszövetség Kisebbségi Egyházak Osztálya titkárának díszdoktor-avató ülését. A széksorokban láthattuk D. „ ... köszöntőm öt először is dr. Vető Lajos püspököt és*fe- mint a Lutheránus Világszö- leségét, D. Káldy Zoltán püs- vétség kisebbségi egyházainak pököt és feleségét, Grnák Ká- titkárát, aki most már csak- roly főosztályvezetőt és Straub nem nyolc év óta fárasztó és István csoportvezetőt, az Ál- önfeláldozó munkát végez Dr. Nagy Gyula dekán átadja a díszdoktori oklevelet Paul Hansennek lami Egyházügyi Hivatal képviseletében, Beck Istvánt, a Külügyminisztérium főosztály- vezetőjét, E. Larsent, a Dán Királyi Nagykövetség képviselőjét, Paul Hansen feleségét, D. J. Chabadát, a Szlovák Evangélikus Egyház vezető püspökét, dr. J. Michalko professzort, a Szlovák Evangélikus Teológiai Fakultás dékánját, L. Bartho főtitkárt, valamint Szamosközi Istvánt, a Dunametléki Református Egyházkerület püspökét, a Református Zsinat lelkészi alelnö- két, dr. Huszti Kálmánt, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánját, Dusioza Ferenc zsinati tanácsost, dr. Finta Istvánt, a Reformátusok Lapja szerkesztőjét, dr. Pfeffer Jánost, a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia professzorát, Kovács Imrét, a baptista egyház elnökét és Nagy József szemináriumi igazgatót, Hecker Adá- mot, a mehodista egyház szuperintendensét, R. Filep Imre unitárius püspöki helynököt, Szabó Ödönt az adventista egyház elnökét és Berzenczey Károly főpénztárost, Martti Voipiot, a finn mértékletességi liga vezetőjét, dr. Fekete Zoltán, egyházkerületi felügyelőt, az evangélikus egyház mind a 16 esperesét, a központi hivatalok vezetőit és beosztottait, a Teológiai Akadémia hallgatóit és a nagyszámú vendégsereget. r . Nagy Gyula dékán megnyitó szavai után dr. Vámos József, az Akadémia jegyzője felolvasta a díszdoktor-ava- tásról szóló kari határozatot és annak megerősítését, majd dr. Ottlyk Ernő tette meg a tanári kar előterjesztését Paul Hansen személyére vonatkozólag. A hagyományos, latin nyelvű szertartás szavai csendültek fel ezek után, amelynek keretében az Akadémia dékánja átadta Paul Hansennak a díszes doktori oklevelet. Válaszul pedig Bach egyik kantáta tétele hangzott fel a Lutherá- nia előadásában, Weltler Jenő karnagy vezényletével és Trajtler Gábor orgonakíséretével. Ezek után ismét dr. Nagy Gyula dékán emelkedett szólásra, hogy köszöntse a Teológiai Akadémia új díszdoktorát. Köszöntő szavaiban a többi között ezeket mondotta: azért, hogy ezek a kisebbségi és szórványsorsban élő egyházak is bele épülhessenek az evangélikus egyházak sok milliós nagy családjának életébe.” „Paul Hansen testvérünk egyike volt azoknak, aki — megismerve egyházunk eleven, valóságos életét, és a realitások talaján állva — nagyon sokat tett téves nézetek eloszlatására, és a testvéri kapcsolatok elmélyítésére egyházunk és a külföldi evangélikus egyházak között.” „Őszinte megbecsüléssel köszöntőm őt másfelől, mint Dánia népének és a dán evangélikus egyháznak tagját." „Meleg szeretettel köszöntőm őt végül, mint országunk és népünk igaz barátját, jóbarátunkat és testvérünket, aki hivatalos feladatától eltekintve is mindig örömmel jön közénk, országunkba...” Mielőtt D. Paul Hansen „Evangélikus egyházi típusok a múltban és a jelenben” című székfoglalóját felolvasta Dr. Robert W. Spike lelkészt meggyilkolták Kolum- busban (USA). A 43 éves lelkész egyik legmarkánsabb egyénisége volt az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés ellen harcoló mozgalomnak. Igazgatója voltamnak a bizottságnak, amely az volna, köszönetét mondott az Akadémiának a neki ajándékozott tiszteletbeli doktorátusért és kifejezte háláját a Magyar Népköztársaság kormánya és az evangélikus egyház Egyetemes Presbitériuma iránt is. Majd így folytatta: „Nagy érdeklődéssel figyeltem, ahogyan Önök egyházukat új úton, az új társadalmi viszonyok között vezetik. Különösen nagy hatást tett rám mindig, hogy milyen nagy tisztelettel fogadja Önöket az egyház népe, amikor együtt látogatást tettünk a gyülekezetekben. Nem volnék azonban jó dán, és nem volnék dán népegyházam igazi lelkésze akkor, ha ebben a pillanatban megfeledkeznék az egész magyar népről, amely az állam mögött áll és a sok gyülekezetről, amely egyházi vezetősége mögött sorakozik fel. Nagyon erősen a hatása alatt állok annak, milyen erőfeszítéseket tesz a magyar nép gazdasági és kulturális területen egyaránt, hogy egyre nagyobb haladást érjen el. És gyakran megcsodálom az Önök népének mély és komoly odaadását a világ békéjének megőrzéséért. Nem volnék jó képviselője a Lutheránus Világszövetségnek sem, ha nem gondolnék ebből az alkalomból mindazokra a tagegyházakra, amelyek Világszövetségünk munkáját támogatják. Hálás vagyok Istennek, hogy ezt a munkát immár nyolc esztendeje végezhetem a LVSZ vezetősége többi munkatársának segítségével. Ez alkalommal szeretném átadni dr. Schiotznak, a Világszövetség elnökének és dr. Appel főtitkár úrnak az üdvözleteit, szívélyes köszöntését.” A székfoglaló beszéd elhangzása után D. dr. Vető Lajos püspök a hazai evangélikus egyház, D. J. Chabada püspök a Szlovák Evangélikus Egyház és Szamosközi István püspök a Református Zsinat és az ökumenikus Tanács nevében mondotta el köszöntését, átadva dr. Bartha Tibor zsinati elnök üdvözletét is. A szép ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget Egyházak Nemzeti Tanácsa keretében a vallás és a faji kérdés problémakörével foglalkozik. Júniusban résztvett az „Egyház és társadalom” genfi világkonferenciáján és ott vezetője volt az egyik i munkacsoportnak. D. dr. Vető Lajos püspök köszönti az új díszdoktort 4 fajgyűlölet újabb áldozata Dr. Andre Appel levele Dr. André Appel, a Lutheránus Világszövetség főtitkára a következő levelet intézte Teológiánk dékánjához Paul Hansen díszdoktorrá avatása alkalmából : „Ezúton szeretnék kifejezést adni örömünknek és köszöne- tünknek azért, hogy Evangélikus Teológiai Akadémiájuk Hansen lelkész úrnak a tiszteletbeli doktori kitüntetést adományozta. Nagy elégtétel tudnunk, hogy ezt annak a jeleként értékelhetjük, hogy Önök megbecsülik kisebbségi egyházi titkárunk munkáját. Annak különösen is örülünk, hogy ez által az esemény által egyházuknak és a LVSZ-nek a kapcsolatai még szorosabbá lesznek. Mint Ön jól tudja, mi csak azért fáradozunk, hogy még jobb eszközévé legyünk a tagegyházainkra irányuló szolgálatnak, és azt reméljük, hogy ezáltal az emberiségnek egyetemlegesen is ugyancsak szolgálatot végezhetünk. Hadd kérjem Önt arra, hogy adja át kollégáinak az Akadémián szívélyes köszönetemet és testvéri üdvözleteimet. A közösség hűségében André Appel Dicsőítünk* szerető mennyel Atyánk, hogy Adventtel újra kaput nyitsz előttünk! Ismét kitárod kegyelmed kapuját néped előtt és alkalmat adsz arra, hogy az új egyházi esztendő egymást követő napjaiban felragyoghasson előttünk a Te emberekhez való örök szereteted, mindeneket üdvözíteni akaró atyai kegyelmed. Áldunk, hogy utat készítettél ebben a világban egyszülött szent Fiadnak, a testté- lett Szeretetnek és megtérésre vezetted népedet. Köszönjük, hogy Benne ma is jössz hozzánk és Igéddel alkalmassá teszed a mi szívünket is az ö befogadására. Kérünk, ne vondd meg tőlünk Szentlelkedet ebben az új egyházi esztendőben sem. Tedd bűnbánóvá szívünket és téríts minket magadhoz, hogy újjászült életünk a Te igazságod és szereteted megbizonyítása lehessen. Örök szereteted felénk áradó gazdagsága legyen a mi emberek felé áradó szeretetünk forrása. Bűnbocsátó ir-, galmad a mi megbocsátásunk — igazságod a mi igazságunk egyedüli alapja. Ne engedd elfelejtenünk, hogy életünk minden napjával egy lépéssel közelebb vagyunk az eljövendő Advent- hez, a szemtől-szembe való találkozáshoz, amikor mindany- nyiunknak meg kell jelennünk ítélőszéked előtt. Használj fel minket engedelmes eszközeidül, hogy országod rajtunk keresztül is terjedjen, dicsőséged fénye emberi szemek előtt felragyogjon és szereteted a világban diadalmassá legyen. Ámen. ft t I
