Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-13 / 46. szám

— Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnapon az oltár­terítő színe zöld: A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 15—22; az ige­hirdetés alapigéje: Fii 3, 11— 21; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 13, 31—33. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 27-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Koszorús Oszkár orosházi es­peres-lelkész. — A TEOLÓGUS OTTHON október '13-án tartott Otthon­óráján Mezősi György csepeli evangélikus lelkész tartott az Akadémia hallgatóinak előadást az elmúlt nyáron szerzett finnországi élményei­ről. A rendkívül őszinte és meleghangú otthonóra után ő tartotta meg a szokásos csü­törtök esti áhítatot is. — NYÍREGYHÁZA. Októ­ber 31-én a nyíregyházi evan­gélikus templomban a refor­mációi ünnepély keretében egyházzenei est volt. Igét Endreffy Zoltán igazgató-lel­kész hirdetett, Gáncs Aladár Buxtehude, Walther és Bach műveiből orgonáit. Megyer Lajosné Luther és Gárdonyi műveket énekelt. A vegyes- kar régi evangélikus kórus­műveket adott elő. — BUDAPEST—KELEN­FÖLD. A kelenföldi temp­lomban november 13-án va­sárnap délután 6 órai kezdet­tel Kantate est lesz. Előadás­ra kerül: Bach: 126. kantáta, Gárdonyi Zoltán: 62. Zsoltár (Pálfy ford.) Sulyok Imre 92. zsoltára. BARTH KAROLY A PÁPÁNÁL A 80. esztendős Barth Ká­roly, bázeli református teo­lógiai. professzor Rómába lá­togatott feleségének és házi orvosának ä kíséretében. Szeptember 26-án magánki­hallgatáson fogadta VI. Pál pápa, de a beszélgetésről nem szivárgott ki semmi. Találko­zott Barth Károly professzor Ottaviani kúriai bíborossal és a valdens egyház Teológiai Fakultásának a professzorá­val, dr. Valdó Vinay-al is. És végül jelen volt mint egyetlen nem római katolikus teológus a „Zsinat teológiája” katolikus konferencián is! — HALÁLOZÁS. Surányi János, a magyarkeresztúri gyülekezet hűséges tagja 75 éves korában hosszú szenve­dés után elhúnyt. A nyáron felszentelt magyarkeresztúri új ■ evangélikus templom hű­séges építésvezetője és szor­galmas munkása volt. „Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyü­mölcsöt.” — Egyetemi hallgató általános- és középiskolásokat korrepetál. 468—299 12—4-ig. — Orvosházaspár keres központi- fűtéses gépesített lakásba bentla­kással fiatalabb megbízható tiszta háztartási alkalmazottat. — Bundák átszabása, írfia tisztí­tás, festés Somogyi szűesnél Bp. V.. Kossuth Lajos u. 1., az udvar­ban. HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DUSÁK ISTVÁN harangöntő. örszentmik- tós, Dózsa György út 26. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vétő Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: I Gádor András | Szerkesztőségi telefon: 242—423 Szerkesztőség: Bp, VIII. Üllői út 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.03911^2 Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár I. oJL&ö. prédikáció Békés Pétert az édesanyai könnyek kísérték és az édesanyai imádságok segítették a papi pályára. Péter édesapja is pap volt. Hivő, tudós és hűséges pap. Fiatal korában még együtt tanult az egyházkerület később híressé vált püspöké­vel a németországi jénai és hallei egyeteme­ken. Akkoriban még egyforma szinten és egy­forma adottságokkal készültek a szolgálatra Tele tudománnyal és tele reménységgel érkez­tek vissza a teológiai tanulmányúiról. Aztán pár év se telt el és ketté váltak az utak. Az egyikből híres, neves püspök lett, a másik, Péter édesapja pedig egy kis gyüleke- , zet lelkésze. Valahol a Duna-Tisza közén. Péter édesapja mégis elégedett volt. A szol­gálat megszépítette és színessé tette az életét. Egyszer azután — elfáradt. A hosszú, végte­len utak úttalan szórványokban elf árasztották. Amikor az ereje is elfogyott, ágynak dőlt. Tiz évig feküdt csendesen, engedelmesen. Hivő ember volt, aki nemcsak mondta, de a beteg­ágyon megbékülve is el tudta fogadni a Mi­atyánk harmadik mondatát: — Legyen meg a Te akaratod! Tudta, hogy néha a betegágy is prédikáció, amelyik Isten próbáló szeretetéröl, az ember engedelmes példaadásáról és az ápo­ló szeretet szépségéről mond másoknak sok­szor felejthetetlen prédikációt. Péter sokszor megcsodálta a csendes apai arcot és azt az édesanyai szivet, amelyik annyi örömöt és békességet tudott varázsolni a be­tegágy köré. A hit csodája és a szeretet áldo­zata mindennap ismeretlen titkokra tanította. Mindezt jól látta és tudta, hogy az anyai szív neki a legjobbat akarja és ezért boldogan vál­lalta édesanyja álmait. Persze ekkor még messze volt a papi pályá­tól. Gimnazista volt, aki a távoli városból szün­idei szabadságra a kis falusi házba boldog gyermeknek haza járt. Az érettségi előtti év nyári szabadságán fel­kérte a falu református papja, hogy prédikál­jon az egyik vasárnap délután. Szokás volt ez, hogy szegény diákok egy-egy alkalommal pré­dikációt mondanak a gyülekezetben. Az akkor kapott perselypénz jó segítség volt a további tanuláshoz. A református paptól szép mozdulat volt ez a felkérés. Hiszen — mint mondta — legalább a család és a kedves falubeliek is hallani fogják a jövendőbeli „Tiszteletes urat”. Nem lehetett nem-et mondani. De Péter nem is akart! Örült a felkérésnek, a szolgálatnak, szerettei örömének. Meg aztán ez kis kostoló lesz legalább a jövőből. Pár próbás perc eljö­vendő esztendők titkából. Hozzáfogott hát a „papi” munkához. Két hét alatt elkészült a „prédikáció”. Utána három hétig tanulta a temetőben sétálgatva. Hango­san, hangsúlyozva a szöveget. Mint később ma­ga mondta el, a halottak már mind tudták a prédikációt, de ő még mindig hibákat ejtett. Nagyon nehezen ment a készülés. Izgatott volt és még egy hét halasztást kért. Aztán eljött a nap, amikor fel kellett menni a szószékre. A templom teljesen megtelt. Mi­alatt szólt az ének, végignézett a gyülekezeten. Kedves, ismerős arcok bíztatva néztek feléje. Itt-ott egy-egy néni szemében kifényesedett a szeretet: — ma a mi fiunk prédikál! Péter lehajtotta a fejét. Imádkozott. Most érezte először igazán, milyen megnyugtató do­log az imádság, milyen erő, milyen segítség. Igeolvasás után elmondta a prédikációt. Szívvel, lélekkel, tisztán, őszintén és igazán. Szép szavakba színezve benne volt ebben a prédikációban az egész élete. Az első imádság tiszta gyermekarca. Hittanórák hajnali hite, a konfirmációk felejthetetlen oltára, a kará­csonyesték és az édesanyai reménység messze- néző könnyei. Benne volt Krisztus, Aki min­denkit magához hív, fáradtakat és fiatalokat, boldogokat és boldogtalanokat, egészségeseket és betegeket, hogy mindenkit megvigasztaljon, mindenkit megnyugtasson, mindenkit szeres­sen. Hogy erőt, reménységet és szépséget adjon mindenkinek a mára, a holnapokra és az örök életre. Benne volt az a Jézus Krisztus, Akinél minden kérdés megoldódik és minden könny visszakapja mosolyát. Az Ámen után nagyon fáradt volt, de na­gyon boldog. Soha nem érzett melegség simo­gatta végig a szívét. — Köszönjük, Tiszteletes Űr! — fogtak vele kezet sorban a gyülekezet tagjai. — Isten áldja meg az útját és az életét! Hát ígyikezdődött. . . Nagyon szépnek és bol­dogítónak ígérkezett minden, de nagyon ne­héznek. Másnap a megszokás újra kivitte a temető­be. Gyönyörű napsütés volt. Sétált egyet a sí­rok között a puha, selymes gyepszőnyegen. Az­tán az egyik akácfa alatt leült a kispadra. Néz­te a százszínü virágtakarót, amelyik a halottak álmait őrizte csendesen. Egyszercsak a gondo­latai közül elébe állt a kérdőjel: — Hogy fogok én prédikálni egy hosszú éle­ten át?! Száz és száz Vasárnap. Ezer és ezer hétköznapon át. Ha most egy új prédikációt kellene csinálni, mit mondanék?! Hiszen már mindent elmondtam vasárnap. Amit tudok, amit vallók, ami az agyamban és a szívemben van, azt mind elmondtam. Odaadtam, átadtam. Olyan üres vagyok, mint a pohár, aminek tar­talmát mind kiitták. Péter riadtan és nyugtalanul nézett a mesz- szeségbe. Akkor még nem tudta, hogy a papok poharát: szívét, agyát és útját nem emberi gondolatok, igazságok töltik meg, hanem Isten Lelke érinti meg és adja ajkukra az örök mon­danivalót. Akkor még nem tudta azt, amit egyszer később egy reggeli áhítaton a Bibliá­ból megtudott, ahol ezt olvasta: — Megáldalak és áldás leszel! Péter pap lett. Negyven esztendőn át prédi­kált. És az első prédikáció óta végig az életen I mindig volt — mondanivalója. Friedrich Lajos Az elmúlt héten megnőtt szerkesztőségünk postája. Lel­készek és gyülekezeti tagok ke­restek fel bennünket és fe­jezték ki részvétüket Gádor András lapunk szerkesztőjé­nek elhunyta alkalmából. A sok levél közül most kettőből közlünk egy-egy részletet. Zoltán László hegyeshalmi lelkész írja, hogy Gádor And­rást a hegyeshalmi gyülekezet templomában 1937. december 12-én szentelte lelkésszé Ko­vács Sándor a volt Dunánin- neni kerület püspöke, majd ezt írja: „Mély megrendüléssel olvas­tuk a fájdalmas hírt. Gádor András kiváló tollát, remek­beszabott írásait és megfeszí­tett munkásságát a mi gyüle­kezetünk s szórványaink Evangélikus Eletet olvasó tag­jai is jól ismerték és szeret­ték. őszintén fájlaljuk hát mi is korai tragikus halálát. A tegnapi, vasárnapi isten- tisztelet alkalmával az egy­házközség történetének faku­ló lapjairól újból lepergettük azokat a lelkészavatási ese­ményeket, amelyek templo­munk falai között huszonki­lenc esztendővel ezelőtt vég­bementek. Nyilvánvalóvá vált hogy Gádor András nevét nemcsak a gyülekezet akkori krónikása jegyezte fel s ma már nemcsak a fakuló betűk őrzik, hanem a szívek is. A szeretet a gyülekezetünk szí­vébe is beleírta Gádor And­rás nevét s azt az elmúlt kö­zel háromévtized sem■ tudta onnan kitörölni.” Horváth György acsádi presbiter ezt írja: „Mély megrendüléssel ol­vastuk a hírt, hogy Nagytisz­teletű Gádor András lelkész úr az Evangélikus Élet szer­kesztője elhunyt. Nagy tudá­sa, teológiai munkássága az újság hasábjain keresztül is nevelt bennünket, olvasókat. Az elhunytnak adjon az Isten • csendes, békés pihenést, a gyászolóknak hitet és vigasz­talást. Nekünk olvasóknak pe­dig adjon Isten szívünk sze­rint való pásztorokat, hogy az Evangélikus Eletet ezután is szeretettel vegyük kézbe.” Az Evangélikus Élet szer­kesztőbizottsága ezúttal mond köszönetét Gádor András el­hunyta alkalmával kifejezett őszinte részvétekért. KÖLN. — Űj magyar evan­gélikus kápolnát szenteltek Kölnben. A neves egyházi vezetők jelenlétében lefolyt ünnepi istentiszteletet Schmitz egyházfőtanácsos, a westfá- liai egyház lelkésze végezte. Jelen voltak többen a külföl­dön élő magyar evangélikus és református lelkészek közül is. A kápolna hatvan ülőhe­lyes s a Nordrhein—Westfa­lens magyar evangélikus gyülekezet otthona. S-Lmj cl ke/theM... A léha, délimádó kertek nem hiszik még, Hogy szőke cimborájukat tegnap temették, S a ferde fény fölött a fagy nevet, Bíbor virágaik lustán legyintenek, — A nyár örök — az nem lehet... Uram e múló nyári dáridón áléivá állok, Igéz a hó, a hullni készülő virágok — Nem ez, egy másik messzi kert az álmom, Ügy tűnik jártam egyszer ott És mindég újra látom, \ Időtlen vágy von vissza egyre, — Királyi kert szelíd Ura ereszd be Mind, kik sírva hívnak, Ha majd az angyalszárnyú kertkapuk kinyílnak... Turchányi Sándor IIIIIIIHIillHIIIIIIIMIillHllllilllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllKIIIIIIIIirilIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIiaillll IMÁDKOZZUNK Kegyelmes Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy képedre és hasonlatosságodra teremtettél minket és a keresztségben az istenfiúság méltóságára hívtál el. Lelkedet adod nekünk, hogy ebben a világban is a Tieid maradjunk és itt a földön Lélek szerint járjunk. Szentlelked pecsétje rajtunk van s mi boldo­gan valljuk magunkat Tieidnek. De Te nem rajongó kegyesek gyümölcstelen életét várod tőlünk, hanem azt kívánod, hogy a Te Lelkeddel naponta gaz­dagodva töltsük be emberi, földi hivatásunkat. Tudjuk, hogy ha a szívünk igazán a Tied, bátran járhatunk földi életünk útjain, — semmi kár nem érhet minket. / Te állítottál bele a világba, Te adod elénk feladatainkat, Te segítesz azok hűséges elvégzésében. Hozzád lennénk hűtle­nek, ha nem vállalnánk emberi sorsunk küzdelmeit, napon­kénti feladataink becsületes elvégzését, emberségünkből adódó kötelességvállalásainkat. Kegyetlen kegyesek lennénk, ha el­zárkóznánk embertársaink elől és nem igyekeznénk részt vál­lalni az embervilág küzdelmeiből, szomorúságaiból, megoldásra váró nagy feladataiból. Szent Fiadért segíts minket biztos léptekkel járni földi út­jainkon úgy, hogy közben el ne veszítsük szemünk elől az örök célt: a Te országodat! Fogd hát kezünk kezedbe s vezess Urunk! Ámen. bií 1 BiPPTOi HíiIm S L.isJjjííllilii! PÁL ÚTMUTATÁSA Fii 3,17—21. Amikor Pál apostol a keresztyének feladatairól beszél, ak­kor bátran állítja útmutatásul és magyarázatul, követendő például a maga földi élet'folytatását. Milyen ez az életfolytatás? Példaadó. Mindig hatással vagyunk valakire. Vagy jó, vagy rossz irányban. Ezért nagy a felelőssége minden embernek, de elsősorban a keresztyénnek, aki tisztában van a bűn követ­kezményeivel is. Olyan példát kell mutatnunk, amely serkent, előbbre visz, emberségre nevel. Céltudatos. Vannak az életnek rész-céljai is, egyéni célok, kisebb feladatok. De hogy ezekben el ne vesszünk, ki ne ég­jünk, szemünk előtt kell tartanunk az élet egészét és végső célját is. Célunkat Isten rendelte ki. Ez pedig e földi léten át vezet, de ott jut teljességhez önála. Fegyelmezett. Nem aszkéta. Az emberekért érzett felelős­sége fegyelmezi. Pál nyugodtan hivatkozhat önmagára. Tévé- . kény, dolgos életet élt. Az igehirdetés mellett megkereste a ke­nyerét is. Ez nem tette önzővé. Mindenkivel együttérzett, a gyülekezetek és egyesek gondjait hordozta. Beteg testét sem kímélve Istentől nyert erővel szolgált, buzdított, erősített. Szolgálatkész. Mindezt Pál nem dicsőségvágyból, haszon­lesésből, hanem krisztusi szeretettől indítva teszi. Szolgál \ Krisztustól kapott tehetségével. Neki abból személy szerint ke­vés haszna van. Azzal is tisztában van, hogy sokan másként gondolkoznak. Előnyt, jó módot, kényelmet igyekeznek sze­rezni maguknak tehetségükből. Ez nem a Krisztus útja. Ne a hitünket emlegessük csak, hanem hűségesen teljesít­sük feladatainkat Kovács Pál imÜJm Kinyújtott kés Máté 13, 31—33 Heti igénk annak a történetnek a folytatása, amelyben ar­ról van szó, hogy a tanítványok hajóznak a tengeren és vihar támad. Jézus nélkül hányódnak. A veszedelembe jutott tanítvá­nyokhoz Jézus közeledik a háborgó vízen. A tanítványok a hoz­zájuk közeledő Jézust először „kísértetnek” nézik, de később felismerik. A tanítványok közül Péter kéri Jézust, hogy a hatalmas hullámokat verő tengeren hadd menjen hozzá. Jézus a kérésre így válaszol: Jövel! Péternek egy ideig sikerül a tengeren járás de később — amikor látja a végtelen tengert — sülyedni kezd és kétségbeesve kiált: „Uram, tarts meg engem”! „Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadd őt és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Jézus mindig ott van, ahol sírnak, félnek, gyászolnak, vagy­is ott, ahol az emberek bajban, vannak. Amikor őt hívják, azon­nal ott van. Nem késlekedik a segítésben. Ha segíteni kell, nem mérlegeli a helyzetet, hanem azonnal kinyújtja segítő kezét. Előbb segít, azután korholja Pétert: Kicsinyhitű, miért ké­telkedtél? Mi, keresztyének sokszor prédikálunk, magyarázunk, kiértékelünk és nem segítünk! Vagy, ha segítünk is, rendszerint elkésünk a segítésben! Pétert Jézus a hajóba viszi: „És, amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.” Jézus nemcsak Péter baján tudott segíteni, ha­nem parancsoló szavára a hullámok meghunyászkodnak és a szél eláll. A hajóban lévők leborultak Jézus előtt és imádták őt. Há­lát adtak néki segítségéért és így vallanak: „Bizony, Isten Fia vagy!” A hit felismeri Jézusban Isten Fiát. Fülöp Dezső VASÁRNAP: JÖB 33,4. — JAKAB 1,18. — Nagy kérdés ez, hogy honnét van az élet? A hit válasza egyszerű: Isten szavára lett. II. Tesszalonika 1,3—10.— Zsoltárok 39. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 40,2. — LUKÁCS 7,42. — Lehet-e új­ra kezdeni egy elrontott éle­tet? Isten válasza erre min­dig: igen. Amikor megbocsát, azt adja vissza megújítottan, amit elvesztettem, amit el­rontottam. János 5,19—24. — Jelenések 18,1—20. KEDD: PÉLDABESZÉDEK 4,13. — II. TIMOTEUS 3,14. — Az új életnek nincsenek paragrafusai, mert új-életben járni, annyi mint Jézust kö­vetni, Jézust követni pedig annyi, mint szeretni. Zsidók 10,26—31. — Jelenések 18,21— 24. SZERDA: ZSOLTÁROK 89, 16. — LUKÁCS 7,47. — Aki Isten szavára figyel az/ sok bűnt talál az életében, de még több bocsánatot az Is­tennél. Mivel mindig azt ta­pasztalhatja, hogy Isten őt „jobban” szereti, így benne is megnő a szeretet. Róma 2,1— 11. Zsoltárok 51. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁ­ROK 46,5.6. — II. TESSZA­LONIKA 1,4. Az Istennel össz- szekötő szeretet ki kell hogy áradjon belőlünk, mint for­rásból a víz, azok közé, akik­hez tartozunk. Lukács 21,11— 19. Jelenések 19,1—10. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 33. 4. — II. PÉTER 1,19. A Bib­lia nem „szakácskönyv”, ami­ben mindenre van recept, de Isten prófétai szavát mindig megtalálja benne az, aki az örök életre akar jutni. Jele­nések 2,1—7. — Jelenések 19,11—21. SZOMBAT: ÉZSAIÁS 57,7. — I. PÉTER 3,14. Csak az nem fárad el keresztyénként élni, akinek a füle és a szí­ve mindig nyitva van Isten szavára. I. Péter 4,1—7. — Jelenések 20,1—6. Szita István ÖRÖMHÍR címen evangélikus PRÉDIKÁCIÓS KÖTET kapható a Sajótosztály Iratterjesztésében. Az óegyházi perikópa- rend evangéliumi szakaszai alapján 31 evangélikus lelkész készítette el a prédikációkat. A kötetben 67 tel­jesen kidolgozott prédikáció van. A könyv megrendelhető Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályunknál (Budapest, VIII., Puskin utca 12.) Ára 70 Ft (csomagolás, portó 2 Ft). » I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents