Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-02 / 40. szám
Tedd, mert teheted! El. 2,10. Pál apostol egyéni keresztyén életének csodálatos tapasztalatát teszi közkinccsé az egyház népe számára ebben a versben. Amikor Jézus belépett az életébe gyökeres változáson, életújuláson ment keresztül. Másképpen látott és értékelt mindent, mint azelőtt. Űj emberré lett. Isten igéje újteremtésnek nevezi ezt az életünket megújító lelki folyamatot, melyet Isten kegyelme végez rajtunk Szentlelke által a hirdetett evangéliumban. Tulajdonképpen itt kezdődik az igazi keresztyén élet. Hasonlattal próbálom szemléltetni ezt az igazságot. Aki volt már a Népstadionban esti mérkőzésen, az tapasztalhatott valami hasonlót. Egy, a nézők által láthatatlan villanykapcsoló a reflektorok fényözönével borítja el egy pillanat alatt e nagyszerű sportlétesítményt. Amikor Jézus Krisztus belép az életünkbe, kigyullad a hit fénye bennünk. Kifényesedik a szemünk, arcunk és szívünk megtelik Isten iránti hálával és embertársaink iránti meleg szeretettel. Így leszünk új emberré. Isten kegyelmének az elfogadása hatalmas, cselekvésre ösztönző erő. Aki ezt tapasztalta életében, az tudja, hogy állandóan Isten parancsa cseng a fülében: Tedd a jót! Isten sze- retete az emberi szív belső motorikus hajtóereje. Állandóan hajt, űz és szelíden kényszerít a jó cselekvésére. Így fejezhető ki az igazság: Nem tehetem, hogy ne tegyem a jót! A kegyelemben részesült szív olyan, mint egy precíz, érzékeny műszer. Fogékonnyá válik a másik embertárs iránt. Meg tudja érteni bajait, bánatát és örömében, sikerében osztozni tud. Önmagáról megfeledkezve ahol csak tud készségesen segít az élet szebbé és jobbá tételében az élet minden területén. Nem kell keresgélni a jó cselekvésének alkalmait és lehetőségeit. Isten napról napra, óráról órára elénk hozza a szere- tetre szoruló embertársunkat. Utcán, villamoson, munkahelyen, szántóföldön, utazás közben, a séta vagy a pihenés perceiben, szórakozásunk közepette is ott van mellettünk az irgalomra, szeretetre vágyódó felebarát. Isten minduntalan szemünk elé hozza. Csak figyelmes szem és Isten Lelkének engedelmes szív szükséges, hogy felismerjük a jó cselekvésének áldott alkalmait. Legyen állandó jelmondatunk: Tedd, mert teheted! Isten Lelke indít a cselekvésre és ehhez az erőt is ad. Isten Szent- leikének erői általunk beáradhatnak a világ életébe, mely által szebbé, jobbá tehetjük azt. Felszabadult, boldog szívvel szolgálhatunk. Ma az egyházunk népének egyetlen létformája Istentől kapott szeretettel szolgálni az embertársainkat. Ez az oly sokat hangsúlyozott diakoniai küldetésünk ebben a világban. A szolgálat területe igen széles skálájú. Beletartozik a családi életünk, a munkahelyünk, hazánk népének ügye, az emberiség békéje és boldogabb élete. Lehet jót cselekedni, hiszen Isten hozza élőnkbe az alkalmakat és a lehetőségeket. Ne feledkezzünk meg az ige intelméről: „aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne annak”. Tedd, mert teheted a jót! Ne kérdezd kivel, mikor és hol? Azzal, akit Isten éppen most elődbe hoz. Értsük meg végre Jézus magatartását. Ö nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon és életét adja azokért váltságul. Ez az ő akarata ma is. Ezt kívánja követőitől. Aki utána akar menni, más úton nem járhat. Bátran, gátlások nélkül Jézus követségében járva, szolgáljunk meleg, másokra mindig figyelő szívvel minden embernek. így kell érteni ezt az igét: Tedd, mert teheted! Garami Lajos Lelkészek és a valláslélektan A Győr-Soproni Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége szeptember 20-án Győrött ülést tartott. Ifj. Joób Olivér soproni segédlelkész úrvacsorát osztott, Káldy Lajos győrsági lelkész írásmagyarázattal szolgált, Lukácsy Dezső téti lelkész a gyülekezet anyagi kérdéseiről tartott sok személyes tapasztalattal átszőtt előadást. Mitykó Zoltán kajárpéci lelkész dr. Vető Lajos: Tapasztalati Valláslélektan c. könyvével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy semmiféle könyvismertetés nem pótolhatja ennek a valláslélektannak a tanulmányozását, különösen a lelkészek számára. Ö inkább arról számolt be, hogy annak tanulmányozása közben milyen gondolatai támadtak. Ügy érezte lépten-nyo- mon, hogy eddigi ösztönös állásfoglalásait a valláslélektan tudományosan igazolta. Gyakran azonban meghökkentő tényekre hívják fel a valláslélektani eredmények a figyelmet. Például, hogy a közismert megtérésekben a bűnbánat ritkán játszik szerepet, s egyáltalán, hogy a vallásos ember más, mint amilyennek gondoljuk. Nagy segítségére van a lelkészeknek, ha tisztán látnak és nem áltatják magukat olyasmivel, ami nem létezik. Felvetette a kérdést, hogy milyen az unalmas prédikáció s mit lehet tenni ez ellen. Egyáltalán honnan tudhatjuk meg, hogy a konkrét hallgatóságnak mi unalmas és mi nem. Milyen lehet az ember beállítottsága, hogy pl. a prédikációt mindig nyitott szívvel hallgassa? Vajon a lelkiismeret . pszichológiai feltárása nem ellenkezik-e Róma 2:14—15-tel, mely szerint Isten a maga törvényét mindenkinek beírja a szívébe, a nem vallásos ember szívébe is. Ilyen és ehhez hasonló kérdések felvetésén kívül Mitykó Zoltán sok olyan pszichológiai megállapítást sorolt fel, amelyek különösen megragadták a figyelmét, pl. amit a tapasztalati valláslélektan az elfásulás- ról, a 'közönyről, a iekintélyi vallásosságról közöl, továbbá hogy a személyes állásfoglalástól mennyire irtóznak minden időben az emberek. A vallásos átélésnek személyiségünk kialakításában, megváltozásunkban való szerepét, szintúgy az akaratét is nagyon lényegesnek találta. Nyilvánvaló, hogy az ember nem tehetetlen bábja a kegyelemnek — mondotta — és ahol nem volt éveken át történő csöndes előkészület és érdeklődés, ott a megtérés nem volt komoly és a hit sem tartós. Rámutatott arra is. hogy régi vallási igazságoknak művészi formában való megszólaltatása mennyire meg tudja ragadni a mai embert is, pl. Madách: „Mózes” című, nemrég a televízióban is bemutatott drámája. A Munkaközösség gyűlésén résztvett dr. Vető Lapos püspök és a felvetett kérdésekre válaszolt. Az egyházmegye lelkészei nagyon szükségesnek tartanák, hogy ha a lelkészképzésben s egyházi iroodalmunkban is segítséget kapnának valláslélektani kérdésekben, mivel ennek nagy hasznát vennék egyházi szolgálatukban. Weltler Rezső esperes és az egyházmegye lelkészei arra kérték a püspököt, hogy a megindult beszélgetést a valláslélektanról legközelebb a püspökkel együtt tovább folytathassák. Húsz év a katedrán Egy emberöltő általában negyven év. Nem az életkor, hanem egy élet termékeny munkaideje szerint. Dr. Pálfy Miklós egy fél emberöltőt töltött eddig a katedrán. 1946. szeptember 25-én nevezték ki intézeti tanárrá az akkor még Sopronban működött Teológián. Fél emberöltő — mégis rosszul számolunk. Egy élet szolgálata. így helyesebb és igazabb. Felében van-e, vagy túl azon, nem a mi dolgunk számolni. Ami előtte van, attól még sokat várnak jövő lelkész-évfolyamok. De élete tartalma eldőlt: a helyén \tan. Katedrán. Az egyik legtágabb világ ez egyházunkban. Bővérű generáció tagja: a ma szolgáló lelkészek 30 százaléka kortárs vele. És több mint 30 százaléka tanítvány. De itt is rosz- szul számolunk. Valahol az országban igehirdetést hallgatok. Frappáns szövegmagya- rázat ragad meg — s elmosolyodom. A prédikátor már nem is tudja, hogy Pálfy Miklóstól vette a képet. Élete útja eljegyzett út. Aktív szolgálatából a katedráig kilenc év telt el. Benne rövid segédlelkészkedés, majd éveken át Halle, Tübingen. Tartalmában pedig az ószövetségi tudományok, keleti nyelvek, a hallei egyháztörténeti kutatóállomás vezetése s a teológiai doktorátus „Istenfélelem az Ótestamentomban” témával. 1942-től már ízlelgeti a katedrát: soproni segédlelkészkedés mellett németnyelvi lektor a teológián. Húsz évvel ezelőtt a magyar társadalomtudományok előadására hívták, s 1950. október 1-től az ótestamentoni tudományok tanszékének tanára. Évek óta a teológus otthon vezetője. Útjának mérföldkövei: könyvek. Doktori disszertációja, héber nyelv és grammatikája, Zsoltárok és Jeremiás kommentárja, a hallei magyar könyvtár kéziratgyűjteményének katalógusa latinul (hallei kiadás), „Krisztus tanúja” címen önálló munkának is beillő Luther-életrajz átdolgozás. Mintegy tíz nagyobb lélegzetű tanulmány ótesta- mentomi szakban, Luther- kutatásban, egyházpolitikai kérdésekben, nem szólva számtalan kisebb cikkéről. A tudomány alázatával névtelenül végzett munkája, tudományos energiájának egyik legszélesebb csatornája: a bibliafordítás. Munkaközösségben az egész ótestamen- tom, s ebben személyes gondozásában Jób, Zsoltárok, Jeremiás és a kispróféták fele. Mai munkájáról úgy beszél, hogy szinte regényeimnek hat: „szerelmem Jeremiás”. Kommentár-folytatása előkészületben. De készül egy németnyelvű munkája: teológiai és társadalomtudományi tanulmányok gyűjteménye, amit a reformáció 450 éves jubileuma német könyvkiadásának keretében jelentetnek meg. Nemzetközi egyházi szervezetek és megmozdulások gyakori résztvevője és munkása. Egyházak Világtanácsa, Lute- ránus Világszövetség gyűlésein, de főleg a Prágai Keresztyén Békekonferencia bizottságaiban van aktív szerepe. Amikor 'e sorok megjelenek, éppen Szófiába készül a Prágai Keresztyén Béke- konferencia nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának titkáraként. Teológiai Akadémiánk tanári testületében szolgálatára nézve ő a legidősebb profesz- szor. Hogyan tekint vissza a tanári kar szerepére és összhangjára — kérdezem. — A felszabadulás után a tanári kar többsége készben tájékozatlanul, részben tartózkodóan ítélte meg egyházunk útkeresési kísérleteit. De már a kezdetkor volt egy-két tanár, akik körül az ifjúság gondolkodó rétege felsorakozott — mondja. — Csak így volt lehetséges, hogy 1949- ben világnézeti szeminárium alakulhatott a fakultáson. Azóta az 1956-os zökkenő kivételével egészségesebben alakult a professzorok összhangja. Tanártársai és hallgatói, munkatársai és barátai köszöntése mellé odalép lapunk szerkesztősége és olvasótábora is. Koren Emil ailillliU;iilllilililllllllllilllllllllllllilililiMilililllii:iilllMiraillllllllliHil;lil!liBi:illliii;i:lii:iilli:i.»-lirilii.l:l:ia;i!1:t.milll;l:nMillllHllllia!lillllBlilllllllllBllilllllilllillllliBWHIiailiiailllB>liWllllllllllrl!l HÁLA Évenként visszatérő szokás a vasasi gyülekezetben, hogy szeptember második vasárnapján hálaadó istentiszteletre gyűlnek össze a nagykiterjedésű szórvány evangélikusai. Bizony, van aki 30 kilométerről jön el... így történt ez ebben az évben is. Az istentiszteleten a szépszámú gyülekezet megköszönte Istennek, hogy betakaríthatták a termést. De nemcsak a mezőgazdasági munkánál kell látnunk Isten áldását, hanem az ipari és szellemi munkánál is, mert ha Isten nem adja az egészséget, a békességet, hiábavaló a mi igyekvé- sünk ... Ezért volt ott az oltáron ebben az esztendőben is a kőszén vascsavarral, a kenyér és egy könyv, melyek az ipari, mezőgazdasági és a szellemi munkát jelképezik. Az úrvacsorái istentisztelet után az altemplomban szere- tetvendégség volt, hogy a több, mint 10 községben lakó evangélikusság összeismerkedjék, illetve a régi ismeretségeket felújítsák. Nagy érdeklődést keltett az itt bemutatott Biblia és' oltárterítő kiállítás a különböző bőrkötéses és réz- csattos szlovák, cseh és német kiadványokkal, illetve a belecskai, mohácsi, pécsi gyüA D Á S Biblia és oitarterítő kiállítás X ásáson lekezet oltárterítői. Különösen is tetszett a pécsi Izraelita Hitközségtől bemutatásra kölcsönkapott ószövetségi tekercs, valamint' a veszprémi evangélikusokból kölcsönkapott oltárterítő, mely a magvető példázatát ábrázolja. Kár, hegy a nagy távolságok miatt évente csak egyszer tud a gyülekezet így összejönni, de ez az együttlét is szolgálja a . testvéri kapcsolatot. Legyen áldott érte Isten! BARDTKE PROFESSZOR 60 ÉVES Szeptember 22-én tötötte be 60. életévét D. Hans Bardtke, a lipcsei egyetem Teológiai Fakultásának az ószövetségi professzora. Bardtke 1932-ben fejezete be teológiai tanulmányait, utána egyházi szolgálatba lépett és mint az eise- nachi lelkészi szeminárium tanulmányi felügyelője 2 évig tevékenykedett. Több gyülekezetben szolgált ezután, majd 1948-ban professzor lett a lipcsei egyetemen és Albrecht Alt ótestámentomi professzor nyugalomba vonulása után ő lett az ótestámentomi tanszék vezető professzora 1955-ben 1956-tól 1965-ig dékánja volt a Teológiai Fakultásnak. Bardtke professzor elsősorban azon a révén vált ismertté nemzetközileg az ótestámentomi tudományszak művelői között, hogy több műve jelent meg a qumráni kéziratokról. Nemrégen az Egyesült Arab köztársaságiban tartózkodott, hogy adatokat gyűjtsön tervezett földrajzkönyvének az elkészítéséhez. WOLF PROFESSZOR INTELME D. Wolf göttingai teológiai professzor éles támadást indított a bonni szükségállapottörvények ellen a „Die Botschaft” című hannoveri egyházi lapban. Utal a Hitlernek adott felhatalmazási törvényekre és ehhez kapcsolódva megállapítja: „Saját történetünk intelmét meg kellene hallanunk. A szükségállapottörvények olyan lépéseket vonhatnak maguk után, amiket már nem tudunk meg nem történtté tenni és majd többre kényszerítenek bennünket, mint szeretnénk.” LUTHER ÖSSZES MÜVEINEK KIADÁSA 1883-ban született meg a terv, hogy Luther Márton ösz- szes műveit kiadják, A Lut- her-kutatók akkor úgy gondolták, hogy összesen negyven kötetben 10 év alatt elkészül a nagy mű. Eddig 100 kötete jelent meg ennek a megjelenési helye szerint „Weimari kiadásnak” nevezett gyűjteménynek. A még fennmaradt anyagot 12 kötetben akarják kiadni és abban reménykednek, hogy 10 év alatt elkészülnek a munkával. IMÁDKOZZUNK Kegyelmes mennyei Atyánk! Alázatos hálával telik meg szívünk, ha arra gondolunk, hogy mennyire megaláztad magad, amikor Fiadban emberré lettél. Csak magasztalni tudunk megváltó Urunk azért, hogy vállaltad emberi sorsunkat és eggyé lettél velünk mindenben, kivéve a bűnt. Nem nézted isteni dicsőségedet. Nem magadra gondoltál Urunk, hanem elveszett voltunkra és megváltottad az embert. Azért lehet reménység a szívünkben, mert kegyelmes vagy és szeretettel hordozod bűnös életünket. Kérünk kegyelmes Istenünk, ajándékozz meg Szentlelked erejével és világosságával, hogy tudjunk elhivatásunkhoz méltóan járni életünk útján. Mennyi türelem és szeretet van szívedben Istenünk! Kérünk, töltsd meg a mi szívünket is, hogy alázatossággal és sze'ídséggel, türelemmel és szeretettel tudjuk egymás életét elhordozni. Te látod Istenünk, mennyi minden tudja életünket egymástól elválasztani és hányszor vagyunk egymásnak ellenségei és nem testvérei. Kérünk öld ki szívünkből a gyűlölségnek még a csíráját is és engedd, hogy megértéssel tudjunk egymásra nézni. Kérünk könyörülj rajtunk és ne engedd életünkben a gyűlöletet növekedni. Tedd eggyé ezt az emberiséget a békesség és egyetértés szeretetében. Áldd meg azokat a tanácskozásokat, ahol a föld népei ülnek együtt és az emberiség nagy kérdéseit akarják megoldani. Mutass Urunk az egy út felé, ahol a népek együtt tudnak haladni egv boldogabb élet felé. Kérünk hallgasd meg könyörgésünket és vezess utadon egy örök Istenünk. Ámen. 4 iMrttJi/ílf' művészet ezen* éve Ez év nyarán 70 napig Pár rizs legelőkelőbb kiállító helyiségében, a Petit Palais-ban beszökött a nagyvilág műértőinek szívébe a magyar művészet. Most a Szépművészeti Múzeum 3 termében 17 magyar gyűjteményből összeválogatott 288 Párizsban járt mű vizsgázik a hazai közönség előtt. Ilyen összefoglaló jellegű kiállítás még soha nem volt Magyarországon. Az ok nem technikai, hanem szemléletbeli: hiányzott művészetünk egységes szemlélete, az a meggyőződés, hogy nem szabad mesterséges korlátokat állítani egy kép vagy szobor és az ötvösremekek vagy bármilyen „iparművészeti” tárgy közé. Most egy kiállításon látjuk a honfoglaláskori tarsolylemezeket, öv- vereteket, csattokat és Munkácsy képeit. Ez a kiállítás a nagyvilág számára készült és mégis nekünk magyaroknak, mond a legtöbbet. Ügy is mondhatnék: megtanuljuk tudatosan a magyart látni művészetünkben. Nehéz a kiválók legkivá- lóbbjairól írni. Mégis azt mondhatjuk, hogy a kiállítás nagy felfedezése a magyar középkori művészet. Megdöbbentő, ahogyan az előkelő magyar harcosok tarsolyát díszítő, arab hatást tükröző stilizált pálmalevél motívumok összecsengenek a somogyvári vagy óbudai középkori kőfa- ragványok indadíszeivel. A kalocsai királyfej (XII. sz.)„ a zsámbéki bronz zabla, épp úgy európai színvonalú alkotás, mint az az Abaújszántó- ról származó kentaur formájú vízöntő edény, amiről az egyik francia műtörténész Susanna Tenand azt írta, hogy formanyelve Picasso-éval rokon. Külön tanulmányt érdemelnének középkori fa szobraink és táblaképeink, melyek közül elsősorban az M. S. betűkkel jelzett mester Selmecbányán 1506-ban készült táblaképei vívták ki Párizsban a világhírnevet. Mátyás reneszánsz Budája is Kiváló alkotásokkal mutatkozik be. A királyi könyvtár becses Corvináinak legszebbjei mellett ott látjuk a legkiválóbb olasz művészek által tervezett miseruhákat, Mátyás bölényszarvból készült remek serlegét és azokat az olasz mesterkezek készítette kályhacsempéket, melyekről a híres udvari krónikás Bonfini dicsérő szavakkal emlékezik meg. A XVII—XVIII. század vér- zivataros évtizedeiben nem sok európai rangú alkotás született, így a kiállítás is csak egy-két tárggyal emlékezik meg erről a korról, de köztük ott találjuk féltve őrzött nemzeti ereklyénk, Má- nyoki Ádám remekbe készült Rákóczi arcképét. A múlt századi magyar művészetet Markó Károly, Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma. Mészöly Géza, Paál László remekei mellett Munkácsy egyik legmaibb alkotása, a Poros út (1881) képviseli. Szinyei Merse Pál Párizs óta világhíres alkotása a Majális (1873) koronázza be múltszázadi festészetünk szűk- reszabott bemutatóját. A magyar mester ebben a képben a francia impresszionistákkal egyidőben fedezte fel a szabad természet ragyogó, napfénnyel átitatott színeit. Századunk művészetét Fe- renczy, Rippl-Rónai, Egry, Koszta képei mutatják be. Itt kell megemlítenünk, hogy a párizsi kiállítás egyik legör- vendetesebb eseménye Derko- vits Gyula képeinek újabb világsikere volt. Ezt a sort egészítik ki mai mestereink (Barcsay, Domanovszky, Szántó, Bartha képei és fiatal grafikusaink (Csohánv, Rasz- ler, Feledy, Gross, Kondor) remekbe készült lapjai. Századunk szobrászaténak bemutatója szegényesebb. Med- gyessy önarcképe (1921) mellett FerencZy Béni és Borsos Miklós szobrai és egy pár jól hangolt plakett képviseli az utóbbi 100 esztendő magyar plasztikáját. Szigeti Jenő
