Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-23 / 4. szám
Okos istentisztelet Rom. 12,17—21. Harmadik vasárnapja olvassuk Pál római levelének 12. fejezetét. Ehhez a szakaszhoz is oda kell értenünk az elején elmondottakat. A keresztyének egész élete istentisztelet és akkor „okos”, ha odaszánják, odaadják egész életüket szolgálatra, mégpedig, amint a következő versekből kiderült: a másik ember szolgálatára. Egész életünknek, egész valónknak át kell formálódnia, Krisztus szavának kell engedelmeskednie. Már sok mindent elmondott erről az apostol és most folytatja a sort. A keresztyén ember élete okos istentisztelet s ez abban nyilvánul meg, hogy: Rosszért jóval fizet. Jézus szeretetet adott övéinek és ebből kell, hogy teljék arra is, hogy a velem szemben elkövetett gonoszságért, az elszenvedett igazságtalanságért, méltatlanul elszenvedett bántalmakért nem adok viszonzásul hasonlót. Bizonyára a Hegyi Beszéd szavai csengenek Pál apostol fülében, amikor leírja ezeket a szavakat (Mt. 5:38—48). Pedig a viszonzás „ördöge” gyakran ott incselkedik minden szavunkban, cselekedetünkben. Elfelejtjük, hogy sze retet győzi le a gonoszt és a gonoszságot. A békéért áldozatot is kell hozni. Ez így áll minden vonatkozásban. Otthon a családi békességért sokszor le kell nyelni egy-egy hirtelen mondatot, a munkatársak között vállalni kell az „alacsonyabb” szerepét, népek, nemzetek viszonyában el kell menni a békéért a legvégső határig és nagy önmérséklettel nem szabad minden helyzetben a fegyvereknek adni a szót. Megéri az áldozatot! Mert jobb áldozatok árán is békében élnem, mint harag, szenvedés, háború füzében elégnem. Boszúállás helyett szeretet. Ez a harmadik kérése az apostolnak. Az elsőben csak viszonzásról beszélt, most meg egyenesen arról, hogy ami nem a mi dolgunk, azt ne tegyük. A bosszú, ítélet nem az ember dolga: Istené: Ő megfizet! De az már az én dolgom, hogy ezt rá is tudjam bízni Istenre. Tudjak várni. Erőszakért ne adjak erőszakot. Hiszen minden erőszakra csak újabb erőszak a felelet és így csak fokozódik a baj. Ha viszont abbahagyom az erőszak alkalmazását, a másik fejére száll a saját bűne és „eleven szén”-ként égeti őt. Istentisztelet az egész keresztyén élet. Jézus szeretete veszi hatalmába az embert, ezért lehet új életet kezdeni az egymással való viszonyban: rosszért jóval fizetni, a bókéért áldozatot hozni és bosszúállás helyett szeretetet sugározni. Tóth-Szöllős Mihály ll!l!lillllllllll!!lllllilll!IIIIlllll!l!illllHllll!!llll!lll!lllllllllllll!l!lllllllllllllll!lll!l!lllllllllll!l!IIIiill!IIIIl!lllllllllllilltlílil'l!Íl1ll!lliil!lll ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1966. január 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Bogy a Géza du. 5. Szeretet- vendégség Dózsa György út de. fél 10. dr. Benes Miklós Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreós Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV-telep. de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de 9. Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos du. 6. Orgonaest Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fü- löp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Csengődy László Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) Ma- docsai Miklós de. 11. (úrv) Mado- csai Miklós du. 6. (XI. Alsóhegy u. 38.) ökumenikus záróistentisztelet) Fazekas László Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. hírek — Vízkereszt utáni 3. vasár- I napon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 8, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Rm 12, 17—21; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 4, 23—25. Uzon László (1910-1986) Uzon László kelenföldi lelkész súlyos betegség után folyó hó 18-án, elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. — A Hajdú-Szabolcsi egyházmegye Lelkészi Munkaközössége január 25-én ülésezik Nyíregyházán Szabó Vilmos. Bárdossy Tibor, Szabó Gyula, Lábossá László, Krecsák Kálmán, Nagy Ilona lelkészek és Benkóczy Dániel esperes szolgálatával. Két előadás is mutatja. hogy az egyházmegye lelkészei olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek nagyon is időszerű kérdések: 1. A kiás beutazások kérdése D. Káldy Zoltán püspöknek a Lelkipásztorban megjelent írása alapján (Lábossá László), 2. A mezőgazdaság időszerű kérdései (Krecsák Kálmán), — HALÁLOZÁS. Horváth Károly, nyugalmazott igazgató-tanító, a bezi gyülekezet több évtizeden át volt kántortanítója december 19-én Sopronban elhunyt, özvegye pár héttel később, január 13-án követte szeretett élettársát. „Akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk!” — id. Horváth Kálmán, az acsádi gyülekezet tagja életének 81-ik, boldog házasságának 51-ik évében elhunyt. Acsádon temették el január 9-én a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Az igaznak emlékezete áldottr A Bécsikapu téri templomban 23-án, vasárnap este 6 órakor ORGONAEST lesz, amelyen Peskó György orgonaművész barokk és romantikus szerzők műveiből ad elő. Belépés díjtalan A templom fűtve van — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 23-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petöfi- rádió. Igét hirdet: dr. Vámos József teológiai akadémiai intézeti tanár. A HÜSVÉTI MENETEK NYITÁNYA Az 1966-os húsvéti menet nyitányaként két nagygyűlést tartanak január 23-án. Az egyiket Mannheimben, a másikat Oberhausenban. A mann- heimi nagygyűlésen Dél-Né- metors7.ág küldöttei vesznek részt, szónokai pedig Harder wuppertali professzor és az angol Stanley Orme, munkáspárti képviselő lesznek. DIBELIUS PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL A Nyugat-Bcrlinben székelő D. Dr. OVo Dibelius evangélikus püspök bejelentette, hogy megromlott egészségi állapota miatt március 31-én nyugalomba vonul. A 85 éves püspök különböző negatív megnyilatkozásaival sokat foglalkozott a mi sajtónk is. Most megemeljük kalapunkat a távozóban levő agg püspök előtt és talán csak azt jegyezzük meg, hogy sohasem szeretett bennünket. — BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Budapest, V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly, Bp. Újpest, Rózsa u. 59. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2» Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u* 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 69,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.90191/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE „Mindenekkel jót cselekedett.. Máté 4,23—25. Testi-lelki betegek sokaságát gyógyította meg igénk szerint Megváltó Urunk. Isteni dicsősége itt is az embert mentő szeretetten ragyogott teljes fényében. S ahol korláttalan hatalmának világossága az emberi ínséggel és nyomorúsággal találkozott, csodák születtek: gyógyulások, életújulások. Az evangélisták beszámolója élővé és időszerűvé: elevenné, vagyis igévé akkor lesz számunkra, ha abban nem egy régmúlt idő mesésen-csodás eseményeire emlékezünk. S ha az ige a múltra utal, arra nem mint visszahozhatatlanra, be- fejezetten-elmúlottra gondolunk — mint már soha vissza nem térő gyermekkorunkra — hanem kezdetre. Kezdetre, amelyet folytatás követ: az áldozatos, krisztusi szeretetten megújult életek sora napjainkig, hozzánk. Nincs helye hát a kcsergésnek — „milyen kár, hogy közöttünk nem történnek oly csodák, mint egykor Jézus körül” — sem a kétségeskedésnek — „úgysem tér vissza soha az a csodálatos kor” — sokkal inkább helye van annak, hogy e csodasor két lényeges üzenetére figyeljünk. Az egyik az, hogy Jézus gyógyító szeretetét csak ott lehet átélni, ahol felemelkedik a sorompó, megszűnik a közbevetés az élet testi és lelki tényei, problémái között. Az evangélium egy mondattal tudósít arról, hogy Jézus hirdette az Isten országának evangéliumát és gyógyította a betegeket. Jézus Krisztus küldetése oszthatatlan ma is: testünk-lelkünk: életünk egészére vonatkozik. A másik, láthatatlanul is valóságos sorompó nem önmagunkban választja el a testet és a lelket, és rendelné vagy csak ezt vagy csak amazt Isten uralma alá, hanem ember és ember között teszi járhatatlanná az utat. Akik—igénk szerint — Jézus csodáit átélték, igen különféle emberek voltak. A „Tízváros” római katónatelepeseit és a nemzeti öntudatból velük ellenséges jeruzsálemieket gyülekezetté formálta Jézus Krisztus oszthatatlan szeretete. Személyiségünk oszthatatlan egységében, a megértő szeretet erős közösségében Jézus csodáinak tanúi vagyunk mi is. Mert csoda a békesség és a mindennapi kenyér is és csoda az élet maga. A szeretet csodája. Schreiner Vilmos NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: ZSOLT 119,124 — JÄNOS 1,17. — Milyen különbözőképpen vélekedtek Jézusról az emberek! Szűkebb hazájában megvetették, rokonai is elfordultak tőle, másutt viszont királlyá akarták tenni a kenyércsoda után. Lukács 4,22—30 — János 6,1—15. KEDD: HABAKUK 2,3 — 2. KOR 1,20. — Jézus arra tanít, hogy a hit bátor és merész bizakodás Istenben. Erre a bizakodásra hív mindenkit Urunk. Efézus 3,1—12 — János 6,16—29. SZERDA; 2. MÓZES 12,13 — 1. JÄNOS 1,7. — Az örök élet vize és az élet kenyere Jézusnál található. Földi működése e javak osztogatása volt. János 4,4—14 — János 6,30—40. CSÜTÖRTÖK: 1. KIRÁLYOK 18,37 — JÁNOS 11,42. — Jézus Isten akaratát cselekedte. Életével „elénk élte”, mit akar az Isten tőlünk. Útmutatása vezessen minket is, mint a Samaritánusokat egykor, Isten akaratának keresésére. János 4,27—42 — János 6,41—51. ' PÉNTEK: ÉZSAIÁS 40,28 — 2. KOR 4,16. — A zsidók, akik noha választott népe voltak Istennek, ellene álltak Jézusnak, ezért Isten a pogányokhoz fordult kegyelmével, így lettek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók. Róma 15,14—21 — János 6,52—59. SZOMBAT: ZSOLT 145,14 — MÁRK 3,10. — Jézus beszédei lélek és élet. Az ige élteti az egyházat az első keresztyénektől, az apostolok korától fogva. Cselekedetek 15,7—12 — János 6,60—65. i. H. B. Albrecht Goes: KISKANÁL A parancsnokság épülete előtt Ehni pár lépéssel hátra maradt. Legjobb lesz, morfondírozott magában, ha mindjárt a főnökhöz viszem. Az talán majd szót ért vele. 3 „Főtörzsorvos úr”, ez volt a hivatalos címe katonai ranglista szerint Wieland doktornak, de a doktor nem sokat adott rá. Más alakulatoknál a parancsnokot többnyire így emlegették: „az öreg”. Nálunk azonban ez senkinek sem jutott volna eszébe. „A főnök”, __így hí vtuk magunk között s ennek a címnek megfelelt akkor is, ha éjfélutáni hangulatban az étkezdében slágermelódiákat zongorázott az asztal lapján. Wieland doktor valaki volt s ennek nagyon is a tudatában volt, s akinek dolga akadt vele, hamarosan maga is rájött, hogy nem akárkivel van dolga. így volt ez annak idején a hamburgi klinikán és nemkülönben most is. Szóval győzelmekhez szokott valaki? Talán. Persze az utat, a küzdés fáradalmát, ami a győzelemhez vezet, nagyon kevesen ismerik. Éppen ezen a napon kapott hírt hazulról, ami nagyon megrendítette. Feleségétől kapott levelet s abban, azon a virágnyelven, amit akkoriban használtunk, ha kényes dolgokat kellett közölni, állt a hír, hogy a Zöldbokor utcában dr. S. M. váratlan elutazása megütközést keltett. Amiből rögtön megértette, hogy a Rothenbaum-utcai ismert zsidó belgyógyászt elhurcolta a Gestapo s ez a környéken érthető nyugtalanságot okozott. A szóbanforgó Dr. M-et pár évig csak telefonbeszélgetésekből ismerte; nagyvárosban gyakran előfordul ez kollégák között. Később személyesen is találkoztak s a beszélgetésekből barátság fejlődött. M. doktor már jóval 1933 előtt teljesen visszavonultan élt, nem járt se színházba, se társaságba. „Mi értelme lenne ennek”, mondotta olyankor, ha magaválasztotta aszkéta életmódját szóvátették, — „bocsásson meg”, — ezt a fordulatot „bocsásson meg”, gyakran használta beszélgetés közben s volt benne valami derűs — „a szerszámnak mindig kézre kell állni”. Valóban, mindig a helyén volt; esténkint egy félóra muzsika, ennyiből állt a kikapcsolódása. Kiterjedt belgyógyászt prakszisa a náci hatalomátvétel óta is csak kevéssé szűkült le. M. doktor az első világháború frontkatonája volt s ez egy időre védelmet nyújtott neki. Beszélték,az volt a 'szokása, hogy pácienseit a rendelőben arra kérte, vetkőzzenek le teljesen, akkor is, ha esetleg csak homloküreggyulladással, vagy térdízületi fájdalmakkal keresték fel. A pártsajtó persze e miatt a szokásos szennyes gyanúsításokkal illette. Betegei azonban egészen más véleményen voltak. „Mintha valaki egészen felülről nézné az embert...” Wieland doktor most visszaemlékezett egyik betegének erre a megjegyzésére, akit M. doktor küldött hozzá utókezelésre. Ez a beteg egyébként könyvelő volt egy gyárban s éppen nem valami lírai lélek. Ugyan mi ütött belé, hogy ebben az összefüggésben Istenre gondolt? Egy konzílium alkalmával azután a két orvos közt szóba jött M. doktornak ez a szokása. „Vagy úgy”, vélte a belgyógyász kissé zavartan, „nincs semmi különös jelentősége. Legfeljebb talán eszébe juthat az embernek valami, ami egyébként elkerülné a figyelmét”. Isten tudja, úgy látszik neki valóban eszébe juthatott valami. Aki találkozott vele, az megértette, mire gondolt, ... s azt is, mit jelent ez; orvosnak lenni. S most megjött a hír: M. doktor „elutazott”. A főtörzsorvos kávét hozatott a műtő melletti kis szobájába, hat óra felé járt az idő. „Ha lehet, egy félóráig ne zavarjanak.” A félóra eltelt s Lemmen a műtős, aki cerberusként őrködött főnöke pihenője felett, jelentette, hogy Ehni törzsőrmester kihallgatást kér. „Főtörzsorvos úr, hoztam egy embert fűtőnek.” „Ehni! Fiacskám, felterjesztem vaskeresztre, ha ez az ember beválik. Elő vele!” Ehni gyorsan vázolta a helyzetet s azután behívta az ukrajnait Marullávai együtt. „Ért németül?” „Egy keveset.” „Én meg egy kicsit oroszul. Akkor karasó.” „Karasó.” „Vannak gyermekei?” „Egy fiam.” „Nekem is van egy. Jól van, Karasó.” S a megszólított, bár kissé habozva és halkan, felelte: „Karasó.” Egy kis szünet állt be. Aztán a főnök hirtelen így szólt: „Főtörzsőrmester, menjen a tolmáccsal a főnővérhez és beszélje meg vele a mosónők dolgát.. Ennek persze nem volt semmi értelme, mert az ukrán mosónők dolgában semmi megbeszélnivaló nem volt. Ehni azonban rögtön megértette, hogy a főnök egyedül akart maradni a jövevénnyel s ezt feltűnés nélkül akarta elérni. „Szóval Stefannak hívják.” „Nem Uram, a nevem ...” „Arra figyeljen, amit én mondok: Mától kezdve Stef annak hívják.” (Stefan? Igen, ez volt a neve M. doktornak s e nap e név jegyében áll. Legalább e névnek meg kell maradni.) „Nálunk kap zsoldot, ellátást, ruházatot. A tél beálltával rendben tartja a fűtőberendezést. S akad majd egyéb tennivaló is elég. Hogy honnan jön, — az senkire nem tartozik. Maga hallgatni fog. Megértette: hallgatni, „hallgatni.” „Megértettem. Stefan a nevem. Hallgatok.” „Jól van Stefan. Karasó. Ehni főtörzs majd eligazítja a tennivalóiban. Várja meg itt — nekem most dolgom van.” Mikor Ehni visszajött, Stefant az összes formaságok betartásával létszámba vették. Ideiglenes alkalmaztatásáról nem esett többé szó. Wieland doktor Stefant besorolta a kórház állományába. Ez aztán ment, mint a karikacsapás, vélte magában Ehni. Valóságos boszorkányság, tisztára boszorkánymester a főnök. 4 Hívjátok a Stefant — ez valóságos jelszóvá lett a házban. A tél ugyan szerencsére még váratott magára, azonban fűtői tiszte mellett is akadt Stefannak elég egyéb dolga. Mindenhez értett — mihez nem értett tulajdonképpen? Ha kellett lakatos volt és villanyszerelő, üveges és asztalos. S végszükségben mázoló és kőműves is. Az osztályokon és a patikában, a szállásokon és a konyhában — Stefan ott volt mindenütt. Vagy talán mégsem mindenütt? Mindenesetre nem mindenütt egyformán. Ösztönösen megszimatolta a veszélyt, mint az űzött vad, vagy még inkább: mint a hajszolt ember. Egy kettőre kiismert mindannyiunkat s tudta: ki szíveli s ki nem. Származásának titkát Ehni természetesen gondosan megőrizte, már csak a saját érdekéből is. Gyanítások ellen persze senki sincs védve; szerencsére Stefan külseje nem adott okot veszélyessé válható feltevésekre. Ezenfelül olyannyira szívére vette a hallgatás parancsát, hogy nem igen adott alkalmat senkinek a vele való szóbaállásra Ügy tartozott hozzá a házhoz, mint valamely hasznos szerszám. Ha hívták tüstént ott termett s figyelmesen meghallgatta a kívánságokat. Hogy a hozzáfűzött magyarázatokból mennyit értett meg voltaképpen, azt nem igen lehetett tudni. Szó nélkül látott munkához s alig fordult elő, hogy segítséget kért volna. „Jól csináltad Stefan”, dicsérték alkalmilag. Erre sem felelt és nagy. sötét szemében nem csillant fel mosoly derűje. Két esetre mégis egészen élesen visszaemlékezem. Nem sokkal azután, hogy a házba került, szükségem volt a segítségére: egy villanykapcsolót ke\lett a szobámban megjavítani. Volt akkoriban egy kis ezüst érmem, afféle amulett, s ez íróasztalom mellett a falon függött. Az érembe egy héber szó volt vésve: Isten első igéje a teremtett világban. Mózes első könyvéből ismerős e kérdés: „Hol vagy?” S az Ötestamentom nyelvén, a héber nyelven, e két szó egybe van sűrítve, s úgy csattan, mint az ostorcsapás: „ajjéká?:" Amíg Stefan tett vett, asztalomnál ülve írtam, s csak annyit láttam, hogy egy gyors, riadt mozdulattal végig simított az érmen. Nem szóltam és Stefan sem adta jelét, hogy megértette az írást. Pár nap múlva azonban, amint a folyosón találkoztunk, úgy köszönt, ahogy eddig soha nem tette: „Jó estét, lelkész úr”. Lehet, hogy nem volt ebben a köszöntésben semmi különös. Az is lehet, hogy válasz volt arra az igére: Ajjéká. Az ő válasza. S a másik alkalom: egy évvel később az udvaron találkoztunk össze. Pár szót váltottunk, s ezúttal elmosolyodott, ha csak egy pillanatra is. Két nemrégiben az alakulathoz vezényelt altiszt ment el mellettünk, s megjegyeztem: „Az új pénztáros és az új gyógyszerész. Ezek már a régi gárdához tartoznak, Stefan.” — „Régi gárda” —, ismételte, s először úgy véltem, nem érti a kifejezést. Azután azonban felcsillant arcán a mosoly, s el is tűnt gyorsan, míg újra mondta: „Régi gárda ... ócskavas”. (folytatjuk) Fordította: dr. Groó Gyula
