Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-14 / 33. szám

A Lélek munkája I .Kor. 12, 1—11. A Szentlélek sok egyházban, gyülekezetben munkálkodik napjainkban. Gondoljunk a különböző egyházakra. A római és a görög katolikusokra, a görög keletire, a reformátusra, az evangé­likusra, az úgynevezett szabad egyházakra és egyéb közössé­gekre. Milyen sok színű a kép! A katolikus egyházak templomuk, szertartásuk gazdagságával. Az oltárok színpompájával, miszti­kájával. A református templom a maga egyszerűségével, más közösségek a maguk liturgiátlanságával. A mi egyházunk a maga egy, a golgotáira emlékeztető oltárával és templomunk, liturgiánk az előbbieket összekötő, középponti adottságaival. És e láthatókon túl is mennyi és milyen tarkaság, változa­tosság. sokszor ellentmondás, érthetetlen sokféleség. Mi minden választja el az egyházakat egymástól?! És akkor mi köti össze? Mi az egy ezekben? Ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Űr! De nézzünk csak közelebbről a mi evangélikus egyházunk­ra. Milyen sok különbözőség. Az evangélikus egyházban a sok gyülekezet a maga egyéni arcával. Műemlék templomok a maguk évszázados örökségével, századunkbeli templomok a kort kereső és többé-kevésbé kifejező vonalaival. Mily sok különbözőség. Mi az, ami a sokfélét összeköti, ami egy ezekben? Ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Ür, ugyanaz a hit. Gondoljunk végül a gyülekezetre és egy-egy gyülekezet tagjaira. Öregek és fiatalok, férfiak és nők, ipari dolgozók, földet művelők, értelmiségiek, ilyen és olyan alkatúak. A gyülekezetben buzgólkodók, a gyülekezetbe belátogatók. Mi köti össze a sokféle gyülekezeti tagot? Mi az egy ezekben? Ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Ür, ugyanaz a hit. A földön — a megnyitás helyén — vezet ez út. Minden teremtés felé vezet. Ez az egyház útja e világban. Ez a Szent­lélek által adott képességeknek, lelki ajándékoknak az értelme és célja. Ez az egyház feladata: megtalálni ez élő kincsekkel, képességekkel az utat a ma embere felé, a szolgálat által, a köz javára. Így válik mindenkinek hasznára a Lélek kijelentése. Fábry István IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Minden embert megáldassz testi és lelki ajándékokkal, hogy hivatásukat betölthessék itt a földön. Adod Szentlelkedet és általa erődet, hogy hűségben és engedelmes­ségben élhessünk. Mindent megteszel Atyánk azért, hogy aka­ratod szerint békességben és egyetértésben élhessünk egymás mellett. Végtelen kegyelmed előtt csak hálaadással borul­hatunk le. Hálánk csak nő, ha önmagunkra gondolunk és arra, hogyan sáfárkodunk ajándékaiddal. Mennyi hűtlenség és mennyi tékoz­lás vádol bennünket. Adományaidat, Atyánk, sokszor rosszra használjuk. Kérünk tisztítsd meg szivünket, hogy ne a bűnös indulatok és gondolatok fészke legyen. Add Istenünk, hogy az­zal, amit adtál nekünk, hűségesen tudjunk sáfárkodni. Segíts meg, hogy egész életünket embertársaink javára tudjuk fordí­tani és minden erőnkkel tudjuk építeni azt, ami előbbre viszi az emberiség életét. Add, hogy hálásak tudjunk lenni azért, amit kapunk. Áldj meg úgy, hogy hűségesek tudjunk lenni azon a helyen, ahová állítottál és azt tudjuk hivatásunknak te­kinteni, ami a munkánk itt a földön. Atyánk, te mindenütt szolgálatot vársz tőlünk, kérünk tedd szolgálatban gazdaggá életünket. Áldd meg hazánkat és népünket. Védd meg határainkat minden csapástól. Áldd meg a munkát, mely a gyárakban, a földeken vagy bárhol folyik. Vezesd kegyelmesen egyházadat, hogy hűségesen szolgálhasson. Oltalmazd és segítsd a betege­ket, öregeket és az egyedül maradiakat. Végy körül mindnyá­junkat a szeretet melegével, hogy mi is szeretetet tudjunk éle­tünkből sugározni. Maradj velünk, Istenünk, és vezess a te Szentlelkeddel az életnek útján. A Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. HÍREK. Szentháromság utáni 10. va-1 sárnapon az oltárterítő színe: ‘ zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Lk. 19,41—48. Az igehirdetés alap­igéje: 1 Kor. 12,1—11; a dél­utáni istentisztelet alapigéje: Lk. 20,9—19. ARANYESKÜVÖ. Zajzoni Mátis Béla nyíregyházi evan­gélikus iskolai igazgató, arany­okleveles tanító, a nyíregyhá­zi „tanyabokrok evangélikus iskoláinak” hosszú évtizedeken keresztül hittanítója, presbiter és hűséges hitvese, Kubacska Ilona, augusztus elején járul­tak úrvacsora vételével Isten színe elé a nyíregyházi evan­gélikus nagytemplom oltárá­nál, ahol félévszázaddal ezelőtt házasságot kötöttek. Nagyszá­mú gyermekük, unokáik és ro­konságuk jelenlétében vejük, Szabó Vilmos Nyíregyháza- Kálmánháza-i evangélikus lel­kész áldotta meg aranyesküvő­jüket és Isten áldását kérte az önfeláldozó életű jó szülőkre. Mibekerült a Második Vatikáni Zsinat? Mintegy 150 millió forint­jába került a Vatikánnak a Második Vatikáni Zsinat megrendezése. A zsinati tanácskozó terem berendezése 1.4 millió, a zsinati atyai útiköltsége 42 és félmillió, a szállás és élelmezés költségek 45 millió, a zsinati határoza­tok kinyomtatása és a sajtó 7 és félmillió forintot emésztett fel. EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: HAR­KÁNYI LÁSZLÓ egyetemes főtitkár. Üjabb két egyház lett tagja a Lutheránus Világszövetségnek A Lutheránus Világszövetség fölvette tagegyházai közé a Libériái Evangélikus Egyhá­zat és a Kolumbiai Evangéli­kus Egyházat. A Központi Bizottságnak ez a döntése ak­kor lesz érvényes, ha egy éven belül nem tiltakozik fölvé­telük ellen a tagegyházak­nak több mint egyharmada. A két új tagegyházzal 74- re nőtt a Lutheránus Világ- szövetség tagegyházainak a száma. A Libériái Evangéli­kus Egyház létszáma 11 000 és ezek 34 gyülekezetben él­nek, a kolumbiai evangéli­kusok lélekszáma periig 9 gyülekezetben 1000 gyüleke­zeti tag. HARMONIUM javítás, romos fel­újítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokomy Károly Bp. rv. Újpest, Rózsa u. 59. MODERN, sima vonalú, műbú­tor diplomata íróasztal, háromré­szes szekrénnyel együtt, igényes­nek eladó. Cím a szerkesztőség­ben vagy telefon: 138—504. Negy óráig. wiiniiiiiniifiiiiimii!iami»iii!i!iii!Jii!i!Uiiiiiiii!iiiiiiii!i!iiiiiiiiimiiiiii!iiiim)iiiiiim!iuim!f!i!iimiiiMii!iiiiiiiii!miiiiiiiiii!i!iiiiiii!i ISTENTISZTELETI REND 1966. augusztus hó 14-én Deák tér de. 9. (úrv.) ifj. Ken- deh György de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György u. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. 12. Thaly Kál­mán u. de. 11. Bándi Sándor Kő­bánya de. 10. Utász u. de. 9. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. du. 6. Rákosfalva de. 8. Gyar­mat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. (úrv.) Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár . Péter Frangepán u. fél 9. Újpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la Soroksár-újtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Sas­halom de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Schrei­ner Vilmos de. 11. (úrv.) Schrei­ner Vilmos de. 10. (úrv., német) Zsigmondy Árpád du. 7. Ruttkay Levente Torockó tér de. 8. de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Dr. Vámos József de. 10. Dr. Vá­mos József du. 5. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. id. Harmati Béla de. 11. id. Harmati Béla du. fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Budakeszi de. 8. Takács József Kelenföld de. 8. (úrv.) Dr. Benes Miklós de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Ben­cze Imre Kelenvölgyi de. 9. Vi- sontay Róbert Budafok de. 11. Vi- sontay Róbert Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. GÉPESÍTETT HÄZTARTÄSBA 3 és 6 éves kisfiam mellé segítsé­get keresek. Esetleg bentlakással. Vidékről is. Cím: Bp. XIII., Ró­bert Károly krt, 12/ä. V. 20. (Da­gály fürdő mellett.) Este 6 órától. Telefon: 200—198. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhái Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: O. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VTII., Üllői út 2t Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.02677/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L HÉTRŐL—HÉTRE A gyilkos ssőlőművesek Luk. 20, 9—19. A példázat ismerős előttünk. A példázatot Jézus mondja, mégpedig az írástudók és főpapok ellen! Arról a gazdag emberről van szó, aki szőlőt telepít, azt munkásoknak adja ki és hosszú időre elutazik. Majd, amikor visszaérkezik, egyik szolgáját küldi el a munkásokhoz azzal a kéréssel, hogy adjanak neki a termésből. Ezt a szolgát a mun­kások megverik és üres kézzel bocsátják el. A gazda a szolgák küldését még kétszer megismétli, de mind a két esetben az történik, hogy a szolgákat megverik és a termésből semmit nem adnak! Ekkor a szőlő ura merész lépésre szánja el magát. A fiát küldi el abban a reményben, hogy őt majd nem merik bán­tani. A munkások azonban a fiúval, az örökössel sem tesznek kivételt, öt is megölik arra gondolva, hogy most majd övék lesz a szőlő. A szőlő ura végül is rendet teremt. ítéletet oszt a gyilkosokra! Ebben a példázatban mondja el Jézus ezt az ismert igét: „Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé!” A zsidó főpapok olyan Messiást vártak, aki kardot ránt és elűzi a rómaiakat. Jelt kívántak, valami mutatós dolgot, tömeg- mozgalmat, robbantót! Nem a kereszt Krisztusát várták, aki a maga győzelmes szeretetével új világ fundamentumát rakta le. A főpapok és írástudók, akik ellen az egész példázat szólt, ott helyben szerették volna Jézust, az örököst megölni, de ak­kor még nem merték tettüket végrehajtani, mert féltek! Félelmük nem az istenfélelem kezdete volt, hanem rettegés a Jézus által hozott új világtól. Eszünkbe jut Augustinus egyik mondása: A szolgai félelem rettegés, mert jön az Isten, a gyermeki félelem pedig szoron­gás arra a gondolatra, hogy elmegy az Isten! Fülöp Dezső 8!lll!lllll!lllllllilll!lllllllllilll!l!l!IIIIJllllllllllll!IIIUIIIIII!lllllll!lllll!lllll!lllllll!lllll!llll!!lllllllllllllllllllll!lll'lllllllll!lllllllllllílllllll!l) NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 103,17—18 — LUKACS 19,42 — Lelki ajándékainkat testvéreink, a gyülekezet és az egyház, a mel­lettünk élők javára kell fölhasználni. Isten akarata, hogy amit Tőle kaptunk, azzal szolgáljunk másoknak. 1. Korinthus 12,1— 11 — Zsolt 33. HÉTFŐ: I. KIRÁLYOK 19,34 — JÄNOS 17,12 — Imádsá­gunkban sem szabad önzőnek lennünk és csak magunkra gon­dolnunk, hanem mások, embertársak, az egész világ dolgait is oda kell vinnünk Isten elé. 1. Timótheus 2,1—7 — 1. Királyok 13.1— 10. KEDD: JEREMIAS 8,4—5 — MÁTÉ 23,37 — Isten követei, mint Illés próféta vagy Nehémiás, oda akarták gyűjteni Izraelt Isten köré, ahogyan Jézus szava szerint a kotlós gyűjti fiókáit szárnya alá. Nehémiás 4,1—15 — 1. Királyok 16,29—17,6. SZERDA: ZSOLT 8,2 — RÓMA 1,20 — Apostoli parancs, hogy a keresztyének mindenféle helyzetben úgy viselkedjenek, mint Isten szolgái, tehát a jót keressék és műveljék, és min­denkit tiszteljenek. 1. Péter 2,13—17 — 1. Királyok 17,7—24 (Lukács 7,16). CSÜTÖRTÖK: ZAKARIÁS 14,7 — 1. JÁNOS 1,5 — Isten akarata, hogy a földi életben legyenek elöljárók, vezetők. Róma 13.1— 7 — 1. Királyok 18,1—2, 17—40. PÉNTEK: MALAKIÄS 3,10 — 2. KORINTHUS 9,6 — Mint az agyag a fazekas kezében, olyan az ember Istenhez viszo­nyítva. Krisztus által, formálni akar, hogy békességének, sze- retetének edényei legyünk. Jeremiás 18,1—6 — 1. Királyok 19.1— 18 (Róma 11,2—5). SZOMBAT: JEREMIÁS 33,3 — 2. PÉTER 1,21 — Izrael, Isten választott népe elpártolt Istentől, ezért noha közülük szár­mazott az üdvösség történetének sok nagy alakja, sőt test szerint Krisztus is, mégsem találták meg az üdvösséget. Róma 9.1— 5 — 2. Királyok 2,1—14 (Csel 1,8—9). Ifj. Harmati Béla HARMÓNIUMOK speciális j aví- tása, garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp. IV., Újpest, Horn­ját u. 120. Telefon: 493—017. BUNDÁK átszabása, irha tisztí­tás. festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. Más táj, faj, kor és vallás szülötte, mégis közel van hoz­zánk személye. Éppen 40 esz­tendeje szívbajának gyógyítá­sára néhány hetet Balatonfü- reden töltött. Hálából egy hársfát ültetett el a partmenti parkban. A fa azóta megnőtt, 10 éve a nagy hindu költő mellszobrát helyezték el előtte, a vízparti sétautat pedig „Ra­bindranath Tagore sétánynak” nevezték el. Amikor születésé­nek századik évfordulóját ün­nepeltük 1961-ben a Béke­világtanács által meghirdetett Tagore-emlékévben, s most augusztus 7-én halála negyed- százados határkövéhez érkez­tünk, balatonfüredi tartózko­dásának élő emlékezete szí­vünkben is készít helyet a ben- gáli bölcsnek, mint olyannak, aki otthonunkban járt és sze­retett minket. A fa ültetésekor írt verse megszólaltatja fölöt­tünk a hárs susogó leveleit: í,Ha nem vagyok többé a föl­dön, ó fám, suttogtasd tavasz- szal megújuló leveleidet az er­re vándorlóknak: a költő sze­retett, míg élt.” Költő és író, pedagógus és politikus volt a távoli Indiá­ban. Előkelő brahman család­ból származott, Angliában ta­nult, de elítélte a kasztrend­szert, hirdette a társadalmi egyenlőséget, és India szabad­ságáért dolgozott az angol ura­lommal szemben. Birtokán fő­iskolát létesített — ahol nők is tanulhattak — az ősi ind és a modern európai kultúra egy­bekapcsolására, a nemzetek kö­zötti megértés ápolására, népe felemelésére. Több mint ezer verset, számos novellát, né­hány regényt írt; drámák szü­lettek tollából, bölcseleti mun­kák kerültek ki alkotó műhe­lyéből. Ö volt az első nem európai író, akit — 1913-ban — Nobel-díjjal tüntettek ki. Bejárta a világot előadókör­úton, szellemi hatása messzire terjed. De nem róla akarok beszélni, inkább hozni tőle. Kötetlen ritmusú, rímtelen versei nem­csak szépségükkel gyönyörköd­tetnek, hanem megragadnak mélységükkel. Családi hagyo­mányként a bhakti-vallásban nőtt fel, amely a hinduizmus sokféleségében a szív bensősé- gességét képviseli. Tagore min­den dolgok egységét vallotta: minden jelenség mögött ugyan­az az örök egy istenség rejlik, aki a teremtés művében és a lélek mélyén mint szerető Is­ten nyilatkoztatja ki magát. S ezzel az embernek örömöt, sza­badságot ajándékoz és tevé­keny szeretetre vezérli. Néhány töredéket bemuta­tok az 1909-ben megjelent „Ál­dozati énekek”-bői. Itt van a zsámolyod, itt pihen rajta lá­bad, ahol a legszegényebbek, legnyomorultabbak s az elve­szettek élnek. Ha le akarok ha­jolni Hozzád, az én meghajlá­som le nem érhet azokban a mélységekbe, ahol lábad pihen a legszegényebbek, legnyomo­rultabbak s az elveszettek kö- 'zött.” „Hagyd abba a csengő, zengő énekeket s az imának morzso- lását! Kit imádsz a csukott aj­tajú templom magányos, sötét zúgában? Nyisd föl szemedet, Rabindranath Tagore emlékezete és lásd hogy a te Istened nem áll előtted! Ott van ő, ahol a szántóvető szántja a kemény földet, ahol az utcakövezők tö­rik a köveket. Ha nap süt, ha zápor esik, velünk van 6, s ru­hája porlepett. Tedd le ünnepi szent palástodat, s éppen úgy, mint ő, szállj le te is a poros földre!” „Akik e világban szeretnek, minden eszközzel biztosan meg akarnak tartani maguknak. De másként van ez a dolog a Te szereteteddel, mely pedig na­gyobb mint az övék, s mégis Te szabadságomat meghagyod, ök sohase mernek magamra hagyni, attól tartva, hogy meg­feledkezem róluk; nap-nap után múlik, s Te, Uram, nem vagy látható. Ha nem szólít- gatlak imáimban, ha nem őriz­lek benne szívemben, a Te irántam való szereteted mégis csak vár az én szeretetemre.” „Mint ahogy a vihar mégis csak végcélját, a békét keresi vágyva akkor, mikor minden erejével a béke ellen támad, éppen úgy küzd lázongó szel­lemünk is szereteted ellen, s mégis kiáltása csak ez: Téged kívánlak, egyedül csak Téged.” „Nem hallottad csendes lép­teit? Ö jön, jön, egyre jön. Minden pillanatban s minden korban, minden nap és minden éjjel ő jön, jön, és egyre jön. A napfényes április illattól fű­szeres napjaiban, az erdei úton át ő jön, jön, és egyre jön. A júliusi éjszakák esős csendjé­ben a felhők mennydörgő ko­csiján ő jön, jön, és egyre jön. Ha bánat bánat után ér, a? ő lépésének súlyos nyomait érzi szívem, s ugyancsak az ő lá­bának aranyos érintése, amely­től bennem az öröm napfénye felragyog.” Vallásos és gondolati költe­ményein kívül sok verse éne­kel a szerelemről; meghatóak gyermek és anya-dalai, melye­ket fiatal feleségének korai ha­lála után gyermekei számára írt. Számtalan verse pedig nem egyéb mint az élet apró szép­ségeinek csendes dicsérete. A Mosoly című: „Május volt A rekkenő délelőtt végtelenül hosszúnak tetszett. A száraz föld szomjasan tátongott a hő­ségben. A folyópart felől egy­szerre csak hívogató hang ütötte meg a fülem: „Jöjj, drágám!” Behajtottam a köny­vemet, ablakot nyitottam és kitekintettem. Szelíd, türelmes szemű, sáros bőrű, hatalmas bivaly álldogált a folyó köze­lében; s egy legénykét láttam a térdig érő vízben, aki fü­rödni hívta. Derűsen elmoso­lyodtam, s édes érintés simo­gatta meg szívemet.” Az otthon: „Bandukoltam az országúton, szántóföldeken át, míg a lenyugvó nap ez a vén, zsugori, utolsó aranyait is elrejtette. A fényt lassan elnyelte a sötét, és a megöz­vegyült föld — melynek ter­mését már learatták — csen­desen pihent. A távolban egy fiú éleset rikoltott. Átvágott a sötét ismeretlenen, és ott­hagyta dalai nyomát az éjsza­ka csendjében. Szülőfaluja ott volt valahol a pusztaság szé­lén, túl a cukornádföldeken, elbújt az árnyékos banán-, a karcsú arékapálma-, a kakaó­bab- és a sötétzöld grépfrut- fák között. Megálltam egy pil­lanatra magányos utamon, a csillagfény alatt, és kitárult előttem az elsötétült föld — ölelő karjaiban az otthon kin­cseivel: bölcsőkkel és ágyak­kal, anyai szívekkel és éjjeli lámpákkal, fiatal életek tiszta örömével — azoknak örömé­vel, akik még semmit sem sejtenek a világról.” Drámái nem európai érte­lemben azok: nincs bennük ütközés, feszültség, tragikus cselekmény, legalábbis ritkán. Hangulatokat, gondolatokat, eszméket jelenítenek meg. Is­kolája hallgatóinak írta, a szabad téren adták elő, díszletek nélkül, dalok és tán­cok kíséretében, hifiben dalla­mokat is szerzett. A „Piros oleanderek” olyan hatalomról szól, amely nem szolgál: az ilyen hatalom embertelenné lesz, rabszolgává tesz, végül széttörik önmagán, és győz a szabadság. A „Chitra” című: küzdelem az igazi szerelemért, amely a másik ember énjét keresi és találja meg. A „Sati” című drámája beleilleszkedik egész munkásságán végigvo­nuló egyik törekvésébe: meg akarta mutatni, hogy a nőnek is van lelke, amely megértésre vágyik, olyan valakire, aki ál­mait és vágyódásait osztja. A benne szereplő Ulma nem haj­landó kijelölt jegyeséé lenni, mert nem szereti. Másnak ad­ja magát. „Testem csak akkor engedi át magát, ha a szere­lem nyújt oda”. Anyjának sza­vára: „Ne érints engem tisz­tátalan kézzel”, válaszolja: „Éppen olyan tiszta vagyok, mint te”. Az apja melléje áll: „Jöjj, édes gyermekem! Ezek, a férfiak által csinált törvé­nyek semmisek. Mint eső fröccsennek szét a mennyei rend szikláin”. Fölemelte szavát a világhá­ború ellen. Mélységes ember­szeretet töltötte el, hirdette a türelmet és megértést a népek között, szembefordulva a vak gyűlölettel és elfogult nacio­nalizmussal. 1919-ben egy in­diai lázadás véres elfojtása el­leni tiltakozásul lemondott az angol királytól kapott lovagi rangjáról. Ahogyan reánk hagyta, magyarokra, a Bala­ton partján: „szeretett, míg élt”! Nem volt keresztyén, de élt benne Jézus leikéből egy su­gár. Bebizonyíthatnánk ugyan műveiből bölcselkedésének, hitének „pogányságát”. Pan- thelsta monizmus — szaknyel­ven. Én keresztyén meggyőző­déssel vallom, hogy ugyanaz­zal az Istennel találkozott a virágban és az alkonyban s az emberi szeretetben, mint akiben ml hiszünk a Jézus Krisztus által. Veöreös Imre A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents